Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. január 1. Dobi István elvtársnak<, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi üdvözlő rádióbeszéde Kedves Barátaim! Kedves Elv-1 társak! Éppen hogy elütötte az óra az éjfelet és elhangzottak nemzeti Himnuszunk jókedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe ve­tett bizalommal köszöntik a ma­gyar dolgozók az új 1955-ös esz­tendőt: Ismét gazdagabbak lettünk! egy évvel, népünk egy újabb la­pot 'írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban szabad nép-, ként, immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt,) abban a szilárd hitben és meggyő-j ződésben, - hogy két kezünk mun­kája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságát és fel­emelkedését építi. Szabadságunk tizedik • évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondol­hatunk vissza arra a hatalmas út- ; ra, amelyet nagy partunk bölcs vezetésével ezalatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a ronok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélese!» kibontakozott népünk alkotó ere > us lendülete, s ezt a hatalmas eret .pántunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk fel e ielkedf se érdekében. - j Az új év küszöbén- .'a-'hála és a szeretet szavával k iszöntjuk a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincsét és sza­badás tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog' élét felé! Szerencseki vá na isii lkat fejezzük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb sikereket hozzon számukra á szocializmus építésében, a nép­jólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívá­nunk a többi népeknek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves Barátaim! Büszke szívvel gondolunk visz- sza a megtett út nagyszerű ered­ményeire. Az elmúlt évben öreg-! hitettük eddigi sikereinket. Mun-i kásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes mun­kakedve. néni értelmiségünk al-J kotóereje megteremtették az alap­jait annak, hogy sikeresebben és gyorsabban mehessünk előre a j népjólét emelkedése útján. Ha-1 zánk történetének legdemokrati- j kusabb választásai, a Hazafias > Népfront kibontakozó lendülete! bizonyítják, hogy nénünk egy fej— j jel megnőtt az elmúlt években és! hozzáértő, felelős irányítója saját! sorsának. I Az újév köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még na­gyobb feladatok, még felelősség teljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendő­ben is, hogy jólétünk olyan mér­tékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosat)- J ban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk jobban, boldogabban élni az új esztendő­ben. Semmi kétség nem fér ah­hoz, hogy hős munkásosztálvunk, dolgozó parasztságunk és népi ér­telmiségünk minden erejét meg­feszíti, hogy az új évben is sike­reket érjen el új életünk építésé­ben. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mind­annyian szilárdan meggvőzőöve abban, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves Barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizako­dó hangulatában köszöntjük az új esztendőt, ne felediük egy piTa­naira sem, hogy tőlünk nyugat­ra, éppen ezekben a napokban lá­zas tevékenvség folyik a népek át­kának, a német militarizmusnak a feltámasztása érdekében. A ve­szély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsá­ga, hogy megfékezzék az új hábo­rú sötét erőit. Erősítsük népünk egységét, összeforrottságát a párt­tal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdít­suk honvédelmünket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójával— ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunk­nak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új eszten­dőt! Ollenhauer és Adenauer 8 párizsi szavazás eredményéről Berlin (MTI1. Ol t nhauer, a Német Szociáldemokrata: Párt ...elnöke,., a francia remzetgyű szavazásának eredményéről alkotott Véleményét az a'.ábtiafebí.n fugíe'to ösáze: »Az a tény, hogy a francia nem­zetgyűlésben a döntést csak igen kis többséggel hozták meg, újból világo- -<in bizonyítja mennyre vitatott ez a szerződés. Egy olyan szerződés, emelypt nem támogat minden or­szágban széleskörű' demokratikus többség, nem szolgálhat az érdekel­tek . javéra, hanem ..gábun rejti a ncpek közti újabb viták és félreér­tések csiráját, különösen ami Fran­ciaországot és • Szövetségi , Köztár­saságot illeti- — mondotta Oilen- haueiy majd az egyezmények mellett szavazd képviselők állásfoglalásaira ■élpzva kijelentette: »Már most meg lehet, mondani, hogy nemcsak a Saa.r-vidék státusá­ra, hanem a Szövetségi Köztársaság biztonságára és) cselekvési szabad­ságéra és az újraegyesítés problé­máira vonatkozólag is részben egy­másnak teljesen ellentmondó felfo­gások alakultak ki az egyezmény tartalmát illetően-«. Gllenhauer hangsúlyozta: -A Pá­rizsban hozott döntés nem változtat azon, hogy a német szociáldemokrá­cia az egyezményeket elutasítja. A Német Szociáldemokrata Pártnak to­vábbra is az a véleménye, hogy ezek az egyezmények komoly aka­dályt jelenteinek Németország' békés és -szabad újraegyesítésében és a nemzetközi feszültség enyhítésében«. * * *-A francia nemzetgyűlésnek a pá­rizsi egyezményeket jóváhagyó dön­tése elégedettséget ‘kelt mind a szö­vetségi kormányban, mind bennem« — jelentette ki csütörtök este Aden­auer kancellár a francia nemzetgyű­lés bizalmi szavazásának eredmé­nyét kommentálva. »-Ezzel — fűzte hozzá a kancellár — egy rendkívül néh^z vita után újabb lépéssel ju­tottunk tovább a párizsi egyezmé­nyek megvalósulása útján«. Adenauer a továbbiakban kijelen­tette: a francia nemzetgyűlés vitái azt bizonyítják, hogy »még rendkí­vüli pszichológiai és politikai ter­mészetű nehézségek« vannak a nyu­gat-európai összhanghoz vezető úton. Somogyi Pált Emlékezés Steinmetz kapitányra < fezekben a napokban az az ember jutott, eszembe, aki 10 ér- vei ezelőtt fiatal életét adtp a mi szabadságunkért. Stein­metz kapitányra, a hős parlamenterre gondolok, róla szeretnék elmondani egyet s mást. • Amikor 1920 nyarán sikerült megszöknöm ííorthyék börtö­néből, Pécsre mentem, mely akkor jugoszláv megszállás alatt volt. Itt felkerestem Steinmetzéket; Steinmetz István főmérnök nemcsak rokonom, de jó elvtársam is, aki 1919-ben a pécsi bá-, nyász-zászlóaljjal önként jött át Kaposvárra, megvédeni a prole­tárdiktatúrát. A kapu előtt megálltam, le”írogattam ég- és tüsketépte ru­hámat és becsengettem. Kékszemű,: szőke fiúcska nyitott ajtók Ártatlan Szemével csodálkozva végemért és azt nötyögte: — Máma nincs krajcárom, bács, holnap jöjjön. .— Hogy hívnak, kisfiam? — kérdeztem tőle. A gyermek, ahogy közelebb áll iám hozzá, akaratlanul vissza­lépett, aztán bátran kivágta: — Steinmetz Miki! — Ügy, te vagy a Miki? — Hol vagy. kisfiam? — hangolt az anyja hangja, mert valószínű megsokallta a gyerek távolétét .Alacsony, kellemes arcú fiatalasszony, az unokanővérem áll# előttem. Meglepődve nézett rám, majl összecsapta kezét: — Pali, te vagy? Megszöktél, súerült? Jól van, csakhogy itt vagy! Bent álmélkodó tekintetek vette’ körül. A nagy darab barna férfi, az apa, a kerekded arcú Pirik« a kis szemüveges komoly­kodó Hajnal, a mama, Miki, az égés: család. Délután Steinmetz elvtárs belém tarolt, Miki pedig elmarkolta kissé félre álló jobb hüvelykujjamat és elkísértek a pártszerve­zetbe, ahol a politikai menekültek üfyeit intézték. Itt a főmér­nök és a kis Miki annak rendje és nádja szerint leigazoltak .. » Miki hazafelé menet kétszer is hozzáifordult: — Bácsi, hát nem félt átjönni a tatáron, hiszen ott katonák vannak puskával?! # * * M ásszor Moszkvában találkoztm velük. 12 éve nem lát­tam a családot Steinmetz *k .:óta végig emigrálták a fél világot. Voltak Jugoszláviában, Olaszoszágban, az USA-ban, Ar­gentínában, megtanultak vagy öt nyeven, de nyugalomra, biztos kenyérre, otthonra, sehol sem leltek.Moszkvában végre megta­lálták a keresett otthont a második izát Nyúlánk, pelyhes állú, kemény tüntető legényke fogadott: a Miki. Összeölelkeztünk. — Megnőttél öcsém! Nézd csak, bgy eljárt az idő. Egész le­gény vagy. Hát mi leszel? Mit tanulsí Mérnök leszel, tiszt vagy talán pilóta? Itt most nyitva áll előtte a pálya. — Rádiógyárban dolgozom, műszersz leszek — válaszolta szerényen. Mielőtt eltávoztam, Miki elém állt. — Pali bátyám, valamivel most is adumaradt, nem mesél­te el, hogyan szökött meg a börtönből és bgyan jött at a ma­gyar határon... öt év múlva megférfiasodva, megedz^äve ' de' a VT gós -gyermekiesen tiszta szemmel Miklós mint főhadnagy tért vissza a spanyol polgárháborúból,'kitüntetéssel a mellén. * * * rpalálsózásaink éden« mindig kedy,jer|tők, életvidámak vtrfU tak. 194a. jan. l*yn, mikor a Tájékoztató Iroda jelentésében megpillantottam a nevet, megdöbbente.^ hitelem markod tó össze szívemet A jelentésben ez áll. „Steinmetz Miklós kapi­tányt, szovjet parlamentert 1944 decenlber 29-én Vecsésnél á fasiszták meggyilkolták.” A Miklóst?! szakadt ki bel<)jem önkéntelenül s szeme­met könny lepte eL Meghatoitan, kegyelettel gondotokj^jj, ki meghaltál a szabad­ságért, meghaltál, hogy megmentsed Budapestet minket, a ma­gyar népet... ­■KXDGG>0(3OOOO0GOOO©OOOGOÖOOGOOOC>3OOOG0OOO0G©OGGOOOeOGe XDGOOGOOGOOOOO0OOGOOOOOOOOO©OOOO0)3 SOOOGOOOOOOOOOOGOGO xDOOOOOOOOOOOOOOOOe V j. {Részletek Lord Edward Frederich v r»Vm , /Langley Büfééi of Liverpool hasonló ’ * *talansaggal, közel két Óm című, a közeljövőben magyar nyelven 4 TTÁTl A /°iT7HTl nnnm T7" T% k k A Y* A mm , , t várták ezek cl is megjelenő könyvéből.) A HOROGKERESZT KORBÁCSA ALATT ORADOUR-SUR-CLANC terje­delmes vidéke település a francia-! németekről és így szólt az egyik, országi Haute Vienne kerületben. A szomszédos tányákat is beleszá­mítva, egész népessége 1936-ban 1500 körül lehetett. Nyugodtan pihent mindenki ebéd után, amikor negyed há­romkor egy ,.nagy német katonai különítmény vonult be a limogesi útról és megállt a falu szélén. A katonák rohamsisakot hordtak és a Wulfen SS-nek j ólismert zöldes­sárga egyenruháját, viselték. Néhány kocsijuk beljebb ment a faluba és ott megállt. Nem sok­kal később, hogy megérkeztek, a falúbeli kikiáltó végigjárta az ut­cákat és felolvasott egy parancsot, amely szerint mindenkinek, kivé­tel nélkül, férfinak, nőnek, gye­reknek egyaránt rögtön ki kellett vonulni a térre igazoló irataival együtt. Ugyanakkor minden ház­ból a térre hajtották az embere­ket. " Véletlenül éppen ezen a délutá­non gyűjtötték össze az iskoláso­kat orvosi vizsgálatra. 191 gyerek volt az iskolaépületben. A kikül­dött osztag parancsnoka azt mondta, hogy félnek az esetleges csetepatétól, és biztonság kedvéért a templomba vinnék á gyerekeket. Ezt bizonygatva, át is kísérték - ■ --7 okolásokat és a tanítókat Roby 1944 júniusában 18 éves'nehéz, félelmetes csend, barátjához: j volt, szüleivel élt Ropse-Foretben, — Ezek németek, én már isme- j Oradour környékén, rém őket, bántani fognak! Meg- j __ AKIKET EGY PAJTÁBA ___.____ „ szerencset­l enek^hjgy vajjon mj jeyz a sor­gy mi lett, azt Ivladame Rouffa -]ie mondotta el a követ­melyet i kezokep^in. próbálok elszökni innen! — És csuktak velem, azok közt volt.ta éghető anyaggal, amit csak hogy, hogy nem, ez a Roger God-;Brissaud, a kovács, Campain, a!találtak: széna, szalmával, rőzsé­‘ vei, kocsikerék-küllőkkel, létrák­csak időről időre tört meg egy-j _ Délltán néffv körü, néhánv SSISSÍ Ä a»« a^rnplomb, vak­frm nevű fiú megszökött a többi-»rövidárus és Molies, a fodrász. től> s miután egy ideig a kertben Alighogy megérkeztünk, a néme- rejtőzött, sikerült kijutnia a kör- odább tolattak velünk két nyező erdőbe. Hat órával később útban lévő kocsit, aztán bezavar­sz összes gyerekek közül már csak tak minket. Négy katona állt az ő volt életben — 1 ajtónál, fegyvereiket felénk for­HÄROMNEGYED HÁROMKOR dítva, nehogy elmeneküljünk. Be- mindenki ott volt a téren: öreg, szélgettek, nevetgéltek, s közben fiatal, beteg és nyomorék, apák viZSgálgatták puskáikat, öt perc- j tottam egvik barátoi a fiaikkal, anyák a lányaikkal, ta- cej aztán, hogy ide beléptünk,! feküdt, vérrel borít' nulók és tanítók, karonülő kicsi- nyilvánvalóan a térről jövő jeladó i ban. nyék és a csecsemők is babakocsi- lövésnek engedelmeskedve, a ka-| — Lépéseket hallo kai. — Mégsem volt azonban halott mindenki körülöttem, s a sértetle­nek suttogni kezdtek azokhoz, akik sebesülve bár, de életb-- . maradtak. Egy kicsit elf a fejem, s közelembt ex? “ ; Vp y y]r( aláit-. Jan 1 to7V8 miféle túlozzál, melyet a kórus­nál helyt,yek ei a. dobozból ki­lógott eg, kötélszerű valami, amit véeighúzia hagytak a földön, majd rágyújtották, s utána a katonái« ^távoztak. Mikor a láng a ládikót>oz úrt, az felrobbant és vastag, iíke‘je_ fojtogató füstfelhőt/ bocsátót! magából. Az assz?" jukban. j tónak tűzet nyitottak ránk. A német katonák beljebb jöttek,‘ először estek el, azokat megvéd­körbefogták és két csoportra vá- ték az utána következő golyózá- lasztották áldozataikat. Az egyik- portól a reájuk hulló testek. Én be a nők és gyermekek, a másik- a hasamon feküdtem, fejemet kar­ba a férfiak kerültek. Az előbbié- ] jaim közé szorítva. A lövedékek két a templomba kísérték j közvetlen közelemben pattogtak A német parancsnok ezután a11° a falról, a por és a homok be- íérfiákhoz fordult. Azt mondta,. 1:ém fojtotta a lélegzetet. Néhány hogy tudomása van á faluban el-1 sebesült jajgatott,- többen'• felesé- rejtett titkos fegyverraktárról, ■ fe'üket, gyermekeiket szólították^ ezért alapos kutatást javasol. Ez-j — Hirtelen megszűnt a lövöldö- alatt a férfiakat a pajtába viszik zés, s a vadállatok testünk fölött és ott őrizet alatt tartják. Ennek sétálva, revolverekkel sorban vé- megfelelően 6 csoportot állítottak geztek mindazokkal, akik mégva- fel és hat különböző helyre indí- j lami életjelt mutattak, tották őket. Ezek közül csak öt | - RETTEGVE VÁRTAM, mi­férfi maradt életben ; és általuk kor kerül rám-, a sor. Megsebesül­' ‘nélkül. Egyet kivéve, j vált ismertté a -többiek sorsa, tem a bal könyökömön. Körülöt­tem elhalt a-jajgatás-és a-lövések '"Aí menekült ' fiatal j Egyi’ ,;k Yvon..Hóbji -— hadd It „tapasztalata‘‘ a|m " Saját történetét. Akik tek tértek vissza. Feigynjtották a kát. akik ránkborított szalmát és a lángok nyorriat gyorsan szétterjedtek a pajtában. Megpróbáltam elmozdulni, de a rajtam fekvő testek súlya akadá­lyozta a mozgást, s emellett sebe­sülésem miatt a. balkarom, hasz­nálhatatlan volt. . Kétségbeesett erőfeszítések után végre sikerült (Ezutár kiszabadulnom. Lassan emelked­tem fel, várva, hogy golyót ka­pok, de a gyilkosoK: már elmen­tek., . 1----A levegő fullaSztó lett, hirte­len egy nyílást vettem észre a fa­lon,; sikerült kérész Tülnyomakod- nom rajta és a szomszédos padlá­son találtam menedéket. E ZALATT AZ ASSZONYOK és a gyerekek közel 400 főnyi cso­„uszált ák m iidazo- fyekeztek jutni. Lá- ;ern ölte meg egy -,lyó. Jómagam utak nek köszönhettem ívre r: .k. Végül csend lett,'portja elért a templomba Növel-' kivuirő1 ^5 lelekjelerj-^, eletemet, hehunyva szemeimet, halottnak, magamat. — a J emplomban sortüz _ szalmát, rozsét d obálták ~kőpadlón szerte heverő testekre. jyiinthc-.gy ebből a mé­szárlásból megmenekültem és nem sebesült) ^ meg, felhasználva a füstfelhő r eirejtőztom a nagy­olták — Miu’tán. a német csapatok megsemn lisitették a lakosságot, tervszer - -en„ feldúlták a ialüt^fe kornyéké .* e7:után pedig tovább vonultok. ordította: Petress Istyáü.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents