Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! »Személyes vélemény« vagy hivatalos álláspont Egy vasárnap a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Kutató Intézet kísérleti gazdaságában Sikeres volt a siófoki középiskolás tornabajnokság A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA SOM GGYMEGYEi BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 304. szám. Ara so FILLÉR Péntek, 1954. december 34. Korszerűsítették megyénk legszebb filmszínházát Három hónappal ezelőtt kezdték meg megyénk iegszebb filmszínháza, a 800 személyt befogadó kapos­vári Vörös Csillag tatarozását. Több mint 200.000 fo­rintos költséggel korszerűsítették az épületet. Jelentős átalakítást eszközöltek a gépházon: az oda vezető fel­járót a tűzrendészeti szabályoknak megfelelően átépí­tették, a filmek feltekercselésére külön fülkét építet­tek. A vetítővászon melletti és a nézőtér mögötti fal­felületet hangnyelővel látták el, hogy a filmek szöve­ge és zenéje tisztább és érthetőbb legyen. Fehér János gépész, okleveles sztahanovista újításaként a vetítő- vászon előtti függönyt a gépházból egy gombnyomás­sal lehet szabályozni. A színpadot kibővítették, a szé­keket átpolitúrozták, a falfelületek festési motívumait felújították és a termet új csillárokkal látták el. A filmszínházat december 23-án ünnepélyes kere­tek között nyitották meg. Ünnepi beszédet mondott Takács József, a Moziüzemi Vállalat igazgatója, aki egyúttal átnyújtotta Fehér János okleveles sztahano­vistának’ a 25 évi jubileumi jutalmat. Ezután bemutat­ták a Kaméliás hölgy című francia filmet. Levelünk nyomában .. . A Néplap december 14-i számában megjelent "A MÁV figyelmébe! Miért van szükség Somogyszobon szerelvénycserére?« c. nyílt levélre válaszolunk. Bárcs—Somogyszob—Balatonszentgyörgy között két személy-szerelvény közlekedik. A szerelvények mű­szaki karbantartását, valamint tisztítását Barcson vég­zik. Természetes ez csak nappal lehetséges. Az egyik szerelvény a forduló szerint mindig csak éjjel van Barcson, a másik pedig nappal. A fentiek szerint — hogy a szerelvényék megfelelő karbantartását bizto­síthassuk — Somogyszobon szerelvénycserére van szükség. Ezért egyik héten az egyik, másik héten a másik szerelvényt közlekedtetjük nappal. A szerelvé­nyek csak Somogyszobon találkoznak — másutt nin­csen mód az átcserélésre. A jövőben azonban hétfő helyett kedden fogjuk a szerelvénycserét végrehajtani. Magyari István MÁV főtanácsos. tfiiiHHiiiiuiuHiniunuiBiumHiiiiaiiiiiiiiiiiimiiMBHiMaiiii illesse elismerés a Nagyatádi Fonalgyár dolgosóit A Nagyatádi Kézimunkafonalgyár dolgozói táviratban közöl­ték a Megyei Pártbizottsággal és szerkesztőségünkkel, hogy évi ter­vüket az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása 10. évfordulójának tiszteletére december 2l-én délelőtt 9 órakor befejezték. A Megyei Pártbizottság elismerését fejezi ki az üzem vezetői­nek, valamint dolgozóinak a jó munkáért és további sikereket, egyben kellemes ünnepeket kíván mindannyiuknak. Vidáman köszöntjük az új esztendői­Még karácsony előtt vagyunk, de már egyre több szó esik a Szilveszterről, az ó-év vidám bú­csúztatásáról, az új év méltó kö­szöntéséről. CSEMEGE ÁRUHÁZ Az áruház vezetői mindent el­követnek, hogy Szilveszterre áru­bőség fogadja a vásárlókat. Né­hány számadat: 500 liter finom, palackozott bor, 200 üveg likőr­különlegesség, pálinka, rum kor­látlan mennyiségben, különleges, sajátkészítésű cukrászsütemé­nyek, rengeteg szemeskávé várja a szilveszterezőket. Ételneműek- ben sincs hiány. Bőségesen áll rendelkezésre a rövid idő alatt közkedveltté vált kocsonya, gön­gyölthal, rántotthal és fasirozott. VÁROSI SZÍNHÁZ Itt sem sötét, fűtetlen nézőtér várja Szilvesztert. Ezúttal a pécsi Nemzeti Színház művészeiből ala­kult brigád szórakoztatja vidám igigmiiiiiiiBBBiiaaBaaiBiaaiiiaBiBi i műsorával az ó-évtől búcsúzó dol­gozókat. Két előadás lesz, s a Tarka-est keretében fellép Békés Rita, Mátray Mária, Dómján Ma­rika, Sármási Miklós, Mille Imre, Korodini Ferenc és még több, Kaposváron ismert művész. A BÉKE SZÁLLÓ derekasan felkészült a várható nagy forgalomra. 80 hektoliter bor, 100 hektoliter égetett ital, rengeteg hideg étel — kocsonya, bécsi szendvics, fasirozott — s az étteremben budapesti művészek szórakoztató műsora várja a szil­veszterezőket. ILLYÉS GYULA KULTÚROTTHON A rövid ideje működő építők kultúrotthona is felkészült a vár­ható nagy forgalomra. Vidám, szilveszteri tarka műsorral bú­csúztatják az ó-évet, tombola, szépségverseny is lesz az est mű­során. osolygós arcú, szemüveges asz- szony áll a mosóteknő mellett. A gőztől el­árasztott konyhában pet­róleumlámpa halvány fénye világítja meg az asszony őszülő fürtjeit. Egy pillanatra felegye­nesedik, megropogtatja derekát s örömmel hall­gatja a szomszéd szobá­ból átszűrődő gyermek­zsivajt. Gyermekei vi­dáman haneuroznak, él­vezik a téli vakáció örö­meit. Amikor megunják a játékot, énekkönyvet vesznek elő, s egy Tél­apóhoz széló dalocskát énekelnek. Gyermekei közelsége megnyugtatja őt és ar­ra gondol, hogy mégis csak érdemes volt nél­külözni, tanulni és dol­gozni, hisz mmdezt gyer­mekei jövőjéért tette. Tóth Mihályné, az öreglaki általános iskola ■tanára megtörli víztől kn- ázott, fáradt kezeit s betessékel a belső szo­bába. A kályha ropogó tüzének fényénél három kisgyermek játszadozik. Kissé ijedten újságolják édesanyjuknak, hogy Anti összetörte a lámpa­üveget. Az édesanya szi­gorúan v*7. kisfiára, de aztán hirtelen elmoso­lyodik. h'sz a' felnőttek­nél is előfordul az ilyes­mi. Csakhamar előkerül a tartalék-cilinder, s most már a kivilágított szobában kezdünk be­szélgetni. r pn olyan kicsi em- bér vagyok — mondja szerényen Tóth Mihályné —, hogy nem is érdemes leírni . a ne­vemet. — De gyermekei nem hagyják annyiban. Körülfognak és egyszer­re . kezdenek mesélni szeretett édesanyjukról, •kitüntetéseiről. Oly nagy a hangzavar, hogy a leg­idősebb gyermek, a 13 éves Pannika is meg- sokalilja. Csendre inti kistestvéreit, anyja nya­kába csimpaszkodik és kérlelni kezdi: — No, anyuka, meséljél te in­kább, úgy jobb lesz! — Tóth Mihályné csókot lehel kislánya homloká­ra. becsukja szemét és elgondolkozik. A gyer­mekek hallgatnak és ér- dek’őHvo figyelik édes­anyjukat ... Lassan, vonatottan be­szél Életének első része csupa kellemetlen em­lékből tevődik össze. Szegény parasztcsalád evprmeke volt és hosszú, küzdelmes évek után szerezte meg az okleve­let. Könnyezve emléke­zik vissza szüleire, akik annyi sok áldozatot hoz­tak őérte. — Még két ho'd földet is el kellett adniuk — mondja —» hogy fedezni tudták az iskolai költségeket. — S ez az á'dozat sokáig hiá­bavalónak bizonyult. Teaz. hogy váffvai telje­sültek, tanítónő lett, de hosszú, hosszú évekig nem tudott elhelyezked­ni, nem kapott kineve­zést Sok mindent meg- nrébált ezekben az éveik­ben Sokéig mint háztar­tási alkalmazott, majd mint házitanító dolgo­zott s a megnemértés. nélkülözés elkeserítene. — Amikor férjhezmen- tem —• mondja felcsilla­nó szemmel — megvál­tozott a helyzet. Kissé megnyugodtam, s az ott­honi munka, gyermek- nevelés lekötötte minden percemet. De nyugal­mam nem tartott so­káig. Egyre jobban érez­tem, hogy a háztartási munka sehogysem elégít ki. Vágyódtam az iskola, a gyerekek után s fájt a szívem, ha ősszel nem mehettem tanítani. Bol­dog voltam és megelé­gedett, de tanítás nélkül nem éreztem magam tel­jes embernek. 1? gy pillanatra el- J hallgat. Arcmoz­dulataiból, viselkedésé­ből érezzük, hogy most jutott el gondolataival ahhoz az állomáshoz, mely megváltoztatta ed­digi életét. Az iskolák ál­lamosításával lehetőség nyílt életcéljának eléré­séhez, s most szinte ki­törő lelkesedéssel beszél erről: — Végre tanítónő let­tem az öreglaki iskolá­ban. Nem volt könnyű dolgom — mondja el­gondolkozva. — Sokszor úgy összejöttek a bajok, s a gyermeknevelés, az iskola, a háztartási mun­ka együttvéve nagyon nehéznek bizonyult. De a hivatásom iránti szeretet mindig segített legyőzni a nehézségeket. Uj erő­vel. még nagyobb lelke­sedéssel láttam munká­hoz. Tóth Mihályné több kedvet érzett a felső ta­gozat tanításához, eh­hez viszont képeznie kellett magát. Beiratko­zott a pécsi Pedagógiai Főiskola levelező tagoza­tára, s a tanítás, a fá­rasztó házi munka mel­lett hosszú éjszakákon •keresztül olvasott, ta­nult, készült a vizsgák­ra. A vizsga eredményé­ről nem ő tájékoztat. Gyermekei nagy igyeke­zettel ugranak a szek­rényhez, hogy elővegyék az oklevelet. A ’egki- seibbik, Misi győzedel­meskedik s diadallal nyújtja át a piros dísz­kötésű okmányt: — Ezt tessék megnézni — mondja, s nagy izgal­mában lesepri a hamu­tartót az asztalról. Az oklevél tiszta ki­tűnő eredményt bizonyít. Tóth M'hálvné lelkiis­meretes tanulás, becsü­letes munka eredménye­ként á’talános iskolai ta­nár lett. Cmretem az iskolai munkát —mond- ia. — Gyermekkorom óta eevet’en. le&hűbb ba­rátom a könyv s ez sok­unk ürömét szerez ne­kem . Malkarenkótól ta­nultam a legtöbbet., ő az eszménvkénem. s úgy érzem, a kitüntetéseket, összes eredményeimet neki köszönhetem. JVÍp^var-tÖrténekm szakos tanár Az iskola növendékei szívükbe zá r­ták szeretett tanítójukat és bizony sokszor Pa­naszkodnak. hogy rövid a történelemóra. De a ma.pvaróráktó' sem ide­genkednek Tanárnőtök irodalmi szakkör vezeté­sével is foglalkozik. — Sokat gondolkoz­tam. kísérleteztem — folytatia a beszélgetést —, hogy hogyan lehetne fejleszteni a gyermekek beszéiőképességét, kife­jezőkészségét. A szakkö­ri foglalkozások segítet­tek ebben. Már eddig is nagyfokú bírálókészség | fejlődött ki tanulómk- I ban, s ha beszélgetés I közben egy nyelvtani ] vagy mondatszerkesztési hibát fedeznek fel, egy­szerre 10—15 kéz emel­kedik a magasba, hogy kijavítsák a tévedést. TTóth Mihályné lel- * kiismeretes, oda­adó munkáját bizonyít­ja, hogy a Magyar Nép- köztársaság kiváló ta­nára címmel tüntették ki. Nem szívesen beszél eredményedről s így is­mét kisfia, Anti szólal meg: — Nagyon örültünk, amikor anyuka megkap­ta a kitüntetést — mondja boldogan. — Éj­félig vártunk, s amikor megjött, úgy összecsó- koltuk, hogy alig tudott szóhoz jutni. A község kiváló peda­gógusa állandóan tanul. A fárasztó napi munka után előveszi Makaren­ko egy-egy művét, hogy akár tízperces olvasással is bővítse ismereteit. Ahogy mondja: — Sokat kell tanul­nom, hogy minél érde­kesebbé tegyem az órát. Tóth elvtárs<nő magán­élete eggyéforrott iskolai életével, s ez megköny- nyíti munkáját. Példás, kiegyensúlyozott családi életével utat mutat a falu dolgozóinak és az iskola növendékeinek is. £ zíwel-lélekkel, ha- ^ tártalan . szeretet­tel neveli kisdiákjait s a tiszta, sugárzó gyer­mekszemek megkétsze­rezik akaraterejét. Jávori Béla. EGYLÁBOD1GAZDA GONDOLATAI jL'' lesendesedett a kora tavasztól késő őszig zajos határ. A földek gondo­san művelve, elkészítve várják a tavaszt. A hosszú ősz módot adott arra, hogy a szo­kottnál előbb és jobb eredményekkel fe­jezzük be a mezei munkát. Szinte nem tu­dok betelni a szép látvánnyal, ami a me­zőn fogad: elnézem a zöld vetéseket és a gondosan felszántott földeket, s ez a szemlélődés felvidítja az ember szívét-lel- két. Jó termést várhatok jövőre — gondo­lom örömmel és bizakodóan. Mivelhogy véget ért a szántóföldi mun­ka, ilyenkor a ház körül foglalatoskodom, fát vágok, vagy a hibás, megrongálódott mezőgazdasági szerszámokat javítom. Egy percet sem töltök el tétlenül. Igaz is, a gondos, jó gazda mindig, minden időben talál magának munkát. így megy ez napközben. De hosszúak a téli esték. Mit is csinál­hatna egy magamfajta falusi gazda? Alszik és unatkozik — így volt ez csaknem min­dig. Hiába jön át minden este a Jóska só­gor beszélgetni, azért mégis valahogy üresek, unalmasak az esték. Kocsmába se én, se a sógor nem igen járunk el — nem kenyerünk a kocsmázás. Nagyatádra is csak vásár alkalmával megyek el. így sok újat esténként nem igen tudunk egy­másnak mondani. Amit én tudok, azt már d sógor is tudja. Ebben a kis faluban nem igen történnek »nagy események«, ame­lyek sokáig foglalkoztatnák az embert. Azt meg, hogy mennyi az osztalék a Népakaratban, a Békében és az Alkot­mányban munkaegységenként, annyiszor elmondtuk már egymásnak, hogy jobban tudjuk, mint a tsz-tagok — pedig azok is tudják ám! jOjozi, az igaz, van, de csak hetenként kétszer, azonban mindkét alkalom­mal ugyanazt a filmet játssza, így egy es­tére van némi szórakozás, időtöltés bizto­sítva. Az újságok közül a Szabad Földet olvasom. Az is csak egy estére elég, mert amíg az első sortól a legutolsó sorig el­olvasom, le nem teszem. Az újságon kívül olvasnivaló a kalen­dárium is, de azt már — nem akarok a nagyot mondók képében tetszelegni — legalább ötször elolvastam. Kislányom is elfogott arra, hogy hallgassam meg, amit 5 a kalendáriumból felolvas. Hallgattam — mit tehettem mást. Az írás közben majd elfeledkezem arról, hogy mit is akarok sok gazdatársammal együtt. Olvastam az újságban, hogy két­ezernél több falusi gazdakör alakult az or­szág különböző részein. De itt, Lobodon még nem gondolták ilyesmire, pedig jó­magam is már szóvá tettem. A járási ki­küldött ugyan említette a múltkoriban, hogy ő már rég szervezi ezt habodon. Erről a szervezésről azonban senki sem tud semmit. Úgy lászik, akkorra akarnák gazdakört felállítani, amikor elkezdődik a tavaszi munka, s nem lesz időnk, hogy megbeszéljük ott gazdatársaimmal dol­gainkat. Arról is olvastam, hogy a gazdakörök nagyon hasznosak, mert ilyen összejövete­len gazdasági szakemberek tartanák elő­adást a fejlett agrotechnika helyes alkal­mazásáról. Meg azután itt cserélik ki ta­pasztalataikat a gazdák — ebből is sokat lehetne tanulni. Úgy gondolom, itt módját ejthetnénk a bennünket érintő rendeletek ismertetésének, s így megelőzhetnénk a sok félreértést, amiből kárunk származik nekünk, gazdáknak. A gazdakörben leg­alább közelebb kerülhetnénk egymáshoz, egyéni gazdák és termelőszövetkezeti pa­rasztok. Beszéltem Sándorral is, a tsz el­nökével, mondta, hogy ő is tartana elő­adást arról, hogyan érték el eddigi ered­ményeiket. Azt hiszem, a másik tsz-ek el­nökei és tagjai is hívei a gazdakörnek. Láthatják, nem magam akarom csak. D e egyelőre ebből elég lesz, majd leg­közelebb még bővebben írok ta­pasztalataimról. Remélem, akkor már gaz­dakörünk munkájáról is beszámolhatok. Gazdatársaim nevében: L. G. J

Next

/
Thumbnails
Contents