Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-21 / 301. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1954. december 21.

CINIKUS BEISMERÉS

írta: P. Naumov

RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK

December 7-én Karlsniheban, a Németország Kommunista Pártja elleni tenrorperen Kaufmann, a bonni kormány képviselője válaszolt Kroger professzornak, a párt képviselőjének, aki a potsdami egyezményekre, mint Németország háború utáni létének jogi alapjára hivatkozott. Kaufmann válaszbeszédében cinikus nyíltsággal1 kijelentette, hogy a bonni vezetőik nem tartják kötelezőknek magukra nézve a potsdami egyezményeket. A bonni kormány .képviselője egyben igyekezett elködösíteni azt, hogy a potsdami egyezmények célja a német militarizmus újabb agressziójának megelőzése.

Cinikus kijelentéseire annak hangoztatásával tette fel a koronát, hogy a bonni kormánynak semmi köze sincs a más országokban érvényesülő demokratikus elvekhez, a potsdami egyezményekkel meg igazán a legkevesebbet kell törődniük a németeknek.

A ‘kormány képviselője követelte, hogy az alkdtmánybíróság ne is foglalkozzon a potsdami egyezményekkel, s mintha azok nem is léteznének, kizárólag a bonni alkotmány falapján járjon el. Ennek megvan a maga oka. A bonni kormány ugyanis ebben az esetben nem kerülne szembe azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a potsdami egyezmények alapján a négy megszálló hatalom engedélyezte Németország Kommunista Pártja tevékenységét.

December 9-én dr. Kául, Németország Kommunista Pártba jogi rregbízotja, felolvasta a bíróság előtt Kaufmann egyes nyilatkozatait, amelyekből kitűnik, hogy

a bonni külügyminisztérium nemzetközi jogi főszakértője közel félszázada az agresszív német militarizmus »teoretikusának« szerepét tölti be.

Kaufmann már 1911-be.n kijelentette f egyik művében, hogy nemzetközi' szerződést a szerződő felek valamelyike bármikor megszeghet, arra hivatkozva, hogy a szerződés meg-1 kötése óta az erőviszonyok, s álla-1 mának kötelezettségei és érdekei1 változtak. Azt írta, hogy »a győzei-l mes háború mintegy igazolja a jog-1, elveket, mintegy a legfelső norma ' amely eldönti azt a kérdést, melyik', államnak van igaza«.

Kaufmann egész életében hű maradt ehhez a nézetéhez. 1917-ben megjelent »Bismarck öröksége a birodalmi alkotmányban« című könyvében így írt: jí

»Számunkra a háború az isteni világrend szerves tartozéka«.

Látjuk, a bonni kormány nem ok,i nélkül küldte éppen Kaufmann! Karlsruheba. hogy »törvényteleneknek« és »nem létezőknek« nyilváníttassa a potsdami egyezményeket. A^ német militaristák történelmük során már nem egyszer tiporták lábbal a nemzetközi egyezményeiket, a a kaufmannok mindig »jogilag« igazolták a hitszegést. Egy nyugat-euró-(1 pai újságíró az alkotmánybíróság» előcsarnokában gondterhelten jegyezte meg:

— Ha a Szövetségi Köztársaságban továbbira is ebben az irányban haladnak a fejlemények, Kaufmann még a mostani párizsi egyezményeket is nemlétezőknek nyilvánítja marjd.

VESZÉLYBEN A SZABAD A VILÁG“

írja a New York Times egy hosz- szabb cikkében. A cikkben arról van szó, hogy a Szovjetunióba technika fejlesztésében és különösen a mérnökök és technikusok számának tekintetében túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Míg az Egyesült Államokban 1950- ben még 50.000-en szereztek mérnöki diplomát, ebben az évben J

már csak 20.000-en. Ezzel szem-ji ben a Szovjetunióban állandóan? emelkedik az egyetemről kikerülő] mérnökök száma. 1928-ban 10.000, 1950-ben 28.000, 1953-ban 40.000( és 1954-ben már 54.000 mérnök* hagyta el a szovjet egyetemeket.

Ojfkekíradé

Münchenben és Augsburg- ban német fiatalok tiltakozó tüntetést rendeztek az általános hadkötelezettség bevezetésének terve és a nyugatnémet újra- felfegyverzés ellen. A tüntető !fran.cia expediciós hadtest kivonul

l PÁRIZS

Mint Haiphongból jelentik, a (közeli camphai szénbányában a (bányatulajdonos francia társaság í pénteken megkísérelte a bánya gé- > pi berendezésének leszerelését,

[hogy azt elszállítsák, ha majd a

felvonulás részvevői ,a menetben vonuló kerékpárokra és autókra ilyen feliratú táblákat erősítettek: „Nagyapám a király egyenruháját hordta, apámat a hitleri uniformisba kényeszerí- tették — én civilben akarok járni!“ „Értelmes munkát akarok végezni és nem fegyvert hordani!‘‘

* * *

A nyugatnémet szociáldemokrata irányítás alatt álló szakszerszervezeti központ a Német Szakszervezeti Szövetség III. kongresszusán hat és félmillió tagja nevében határozatban tiltakozott a nyugatnémet újrafel- fegyverzés ellen. Ugyanehhez a szakszervezethez tartozó 650 ezer munkás képviselője elítélte az általános hadkötelezettség bevezetésére vonatkozó aden- aueri tervet.

* * *

Düsseldorfban a nyomdaipari dolgozók szakszervezetének tagjai határozatot hoztak: ha a kormány bevezeti az általános hadkötelezettséget, nem nyomtatják ki a behívási hirdetményeket. Ugyancsak Düsseldorfban több nagyüzem termelési tanácsi haebből az övezetből. A bányában alkalmazott tízezer vietnami bányász azonban ellenszegült e kísérletnek és megakadályozta a gépi berendezés leszerelését.

* * *

»BANDUNG

(TASZSZ). Az utóbbi időben Jáván és Szumatrán erős trópusi esőzések voltak. Ennek következtében Kelet-Szumatrában nagy árvizek keletkeztek. Az ár elmosta a hidakat, a városok között megszakadt a forgalom. Mint az Antara hírügynökség jelenti, Jáva szigetén az áradás nagy károkat okozott. Sokííz- ezer hektár rizsültetvény megsemmisült, sok falu elpusztult.

* * * 1

PEKING

(Uj-Kína). A japán politikai pártok megkezdték előkészületeiket a jövő év elején tartandó or- szágps választásokra — jelentik Pekingből. Joszida nemrégen lemondott miniszterelnök liberális pártjának vezetői, a hírek szerint igen borúlátóak a küszöbönálló választásokkal kapcsolatban, mert attól félnek, hogy a liberálisok több képviselőházi mandátumot

tározatban követeli: tartsanak ielveszítenek. A Kiodo hírügynök- népszavazást Nyugat-Németor- ^3ég egyik december 16—i jelentese szág felfegyverzéséről. „A né- *szerint ,a liberálisok m^ris met munkásosztály nem állít zsoldosokat!“ — ez a szakszervezeti tagok jelszava.

* * *

Aachenben a bonni rendőrség letartóztatott 110 gyermeket, akiknek életkora 10—14 év. A letartóztatott gyermekek a nyugatnémet városban a német egység szellemében összeállított ^ műsorukat akarták előadni.

elvesztették minden bizalmukat abban, hogy az országos választások során megtarthatják jelenlegi

'

[ mandátumaikat.

^ * * *

»RÓMA

► (TASZSZ). Mint a 1‘Unita je- » lenti, Észak-, Közép- és Dél- Olaszország sok ipari vállalatában az üzemi bizottsági választásokon a CGIL jelöltjei a szavazatok 68,6 százalékát kapták.

A szavazatok 31,4 százaléka az összes többi szakszervezeti szövetség jelöltjei között oszlott meg.

* * *

NEW YORK

Mint az AFP jelenti, egy olasz utasszállító repülőgép, amely a newyorki repülőtérre akart le- szállni, a rossz látási viszonyok folytán beleütközött egy kőgátba. A gép egy része az utasokkal együtt belezuhant a tengerbe, a másik része kigyulladt és szintén a tengerbe zuhant. Hat utast megmentettek, 13 meghalt és további 13 sorsa ismeretlen.

* * *

BUKAREST

(TASZSZ). A bukaresti katonai törvényszék angol kémszolgálatba beszervezett kémcsoport perét tárgyalta. Mint a vádirat elmondja, és mint a perben megállapítást nyert, Ion Bodea-t, a kémcsoport vezetőjét az angol hírszerzőszolgálat beszervezte, kiképezte és a Román Népköztársaság területére csempészte. Ion Bodea 1953 szeptemberében Romániába érkezett. Ö és bűntársai rádióleadóval is rendelkeztek és ennek segítségével rejtjelekkel kémértesüléseket adtak le különböző ausztriai, nyugat-németországi és izraeli címekre. A vádlottak beismerték bűnösségüket. A katonai törvényszék Ion Bodea-t halálbüntetésre, cinkostársait különböző időtartamú kényszer- munkára ítélte.

sic * sj:

SZÓFIA

(MTI). Szombaton este ünnepélyes keretek között nyitották meg Szófiában a magyar vendéglőt. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent lelő Pelovszki belkereskedelmi miniszter, Veszelin Georgi- ev, a fővárosi népi tanács végre- haj tóbizottságának elnökhelyettese és Kuti Jenővel, a szófiai magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivőjével az élen a szófiai magyar kolónia tagjai.

„MEGKEZDŐDÖTT A FÜGGETLEN, SZABAD, DEMOKRATIKUS

MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSE"

— Emlékezés az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én, Debrecenben tartott első ülésére —

V4 ebrecen ... Mennyi történeti emlék, sajátos nemzeti íz, zamat kapcsolódik e városnévhez!... Ezekben a történelmi jelentőségű napokban, amikor magyar hazánk dolgozó népe »vigyázó szemeit« Debrecenre veti, e városhoz fűződő emlékeim élő közelségbe kerültek hozzám. Ezért tettem eleget különös örömmel a Hazafias Népfront megyei elnökségétől kapott megtisztelő felhívásnak, hogy a mai, nevezetes évfordulóit ezen a helyen méltassam.

Életemből más évtizedet a Tiszántúlon. Debrecen kulturális hatósugarának övezetében töltöttem. Ott végeztem egyetemi tanulmányaimat, s már ezt megelőzően az ősi Kollégiumi Nagykönyvtár kutató szobáiban vallattam a régi írásokat első munkáim anyagához. Valahányszor végigjártam az ódon tölgyfalépcsőket, melyek a kollégium emeleti traktusaihoz vezetnek, lehetetlen volt nem gondolnom arra, hogy ugyanezeken a lépcsőkön jártak előttem a tudós Hatvani professzor, Fazekas Mihály, Csokonai, Kölcsey, Arany, Petőfi, Jókai, Ady és a »Légy jó mindhalálig« Nyilas Misije: Móricz Zsigmond. De titokzatos némasággal őrzi^ e lépcsők Kossuth Lajosnak és ama nevezetes 1849-i országgyűlés tagjainak léptenyomát is. köztük a somogyi Madarász Lászlóét, a forradalmi baloldal jeles tagjáét. Mindezeket felidézve, azon is elgondolkodom, hogy e híres város legfőbb ■ jellegzetessége: voltaképpen két, somogyi földből átültetett egyéniség árnyékában virágzottak ki. Az egyik, akinek kemény keze a XVI. század közepén kialakuló cívis városban a »Kálvinista Róma« alapjait rakta le. kora egyik legműveltebb és legtermékenyebb egyházi írója és hitvitázója, a somogyi származású, híres Méíiusz Juhász Péter püspök. Az ő konzervativizmusa, a népi reformációt ellenző magatartása, a civis-maradiság szellemében élt. tovább. Ez volt a régi Debrecen egyik arca.

A másik somogyi ültetés a Csokonai Vitéz Mihály családfája, mely magasan kinőtt a civis-maradiság erdejéből s a hazai szellemi pusztaságban bolyongó leghaladóbb erők számára messziről mutatta az utat a tudománynak hosszú századokon át kétségtelenül egyik legerősebb fellegvára, a kollégium kapuja felé. Ez az előbbitől merőben más arca az ezeréves múltú városnak, átélte a zivataros évszázadok változásait s ma is érintetlen üdeségében ragyog a várost látogató idegenekre. Ez a város ma méginkább, mint valaha, Csokonai városa.

Méliusztól Csokonaiig azonban hosszú az út. Elfértek azon Bethlen Gábor és II» Rákóczi Ferenc Habs- burg-verő csapatai is, akiket hűségesen támogatott ez a belső ellentmondásaiban is, minden időben magyar lelkű város. Csokonaitól aztán már egyenes út vezet 1849-ig, A debreceni Fazekas Mihály Ludas Matyi ja a Csokonai fájáról vágott vesz- szővel parancsolja le a reformkor- szak útjáról a feudális erőszakot megtestesítő Döbrögi uramat. így és ezért lesz szállásadója ez a város az 1849-ben idom erek ült első magyar független minisztériumnak és országgyűlésnek. S amikor 1849. április 14-én elhangzik a Nagytemplomban a Habsburg-ház trónfosztását kimondó, történelmi jelentőségű határozat, nemcsak a Bethlen Gábor hajdúinak, II. Rákóczi Ferenc kurucainak, hanem az egész város népének az igenlése kondul meg az I. Rákóczi György által, a Habs- burg-császártól elfoglalt ágyúkból .öntetett 56 mázsás, híres nagyharang szavában...

Úgy érzem, hogy nekünk, somogyiaknak illák mindezeket tudni ma, amikor ismét megzendül a debreceni Nagytemplom egyik tornyában az öreg Rákóczi György németek feletti győzelméből született, 305 éves

nagy harang ja, hogy az 1944-ik év végén, a mindenféle elnyomás alól megszabadult magyar népet 1000 éves történelmének legjelentősebb eseményére emlékeztesse.

II.

Mi is történt azon a tíz év előtti nagy napon Debrecenben?

A főváros körül, a Dunántúlom és a Felvidéken még dúlt a német fasiszták pusztító háborúja, még Debrecen is romokban állott, de az ablaktalan, még füstölgő házak felett felderengett a szabadság hajnala. A felszabadult város úgy ahogy épen maradt házain nemzetiszínű és vörös lobogókat csapkodott a téleleji hideg szél. De ahonnét, jöhettek, már megjöttek, itt voltak a magyar népnek az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegált kiküldöttei, akiknek szivét egy jobb és szebb jövendő boldog reménye forrósította, szemükben a történelmi pillanat átérzésének tüze parázslóit.

1944. december 21., csütörtök délelőtt van. 250 küldött gyülekezik a város közepén, a Nagytemplom mögött. Megkondul Rákóczi György öreg harangja s a követek megille- tődött lélekkel vonulnak be a négyévszázados kollégium boltíves kapuja alá s onnét föl, a második emeleten lévő imaterembe, az oratóriumba, ahol 1849-ben az első magyar független minisztérium és or-, szággyűlés is otthont kapott. Révész Imre, a > tiszántúli egyházkerület püspöke mondott imát, melyben az egybegyűltek szívéből merített szavakból láttatta meg a nagy nap legfőbb igazságát, hogy »felragyog előttünk szabadságunknak képe, amelyet nem tud eltakarni semmiféle vérgőzös és nyomorúságos jelen ...«

Délután 3 óra tájban ugyanebben a teremben megkezdődött a nevezetes, első nemzetgyűlés. A Himnusz eléneklése után az Előkészítő Bizottság elnöke, dr. Vásáry István megnyitotta a gyűlést. »Templomba

hívtuk a magyar nép megbízottait — kezdte 'beszédét az Előkészítő Bizottság elnöke — templomba, amelynek falai között a magyar szabadság lángjai lobogtak és a magyar szabadság lánglelkű apostolai szóltak a magyar nemzethez és az egész világhoz«. Ezután szünet következett. Szünet után megalakult az elnökség (elnök: dr. Zsedényi Béla, alelnö- •kök: dr. Juhász Nagy Sándor, dr. Sántha Kálmán, jegyzők: Vörös József és Vörös Vince lettek), melynek megválasztása után elsőnek dr. Balogh István kisgazdapárti kiküldött szólalt fel. Beszédében méltatta a történelmi pillanat nagyszerűségét s rámutatva az okokra, amelyek Magyarországot a háborúba sodorták, többek között ezeket mondotta:

»Az emberiség egyik legnagyobb tekintélye mondta másfél évvel ezelőtt: »A németek annyit vétettek az isteni és természeti törvények ellen, hogy ezt a háborút meg nem nyerhetik«. Ha ehhez az igazsághoz hozzávesszük, hogy Németország egyedül és kizárólag imperialista célokból kezdett háborút, (úgy van!) egy békés szándékú és teljesen fegyvertelen világrész eliten, tehát, hogy leigázzon és rabszíjra fűzzön terjeszkedési vágyának és hatalmi törekvéseinek útjába álló népeket, és nemzeteket, senki előtt nem lehet kétséges, hogy ennek a háborúnak kimenetele már indulásakor eldőlt (úgy van!). A magyar sors tragédiája éppen az, hogy olyan célokért kellett ontani vérünket, amelyek nekünk idegenek és győzelem esetén is a leigázott népek sorsára juttattak volna bennünket (úgy van!)... De ... még mindig nem vagyunk abban a mélységben, amelyet nekünk a németek szántak és amelyben lennénk, ha október elején meg nem érkezik a diadalmas Vörös Hadsereg (hosszantaró, viharos taps és éljenzés). Amíg győzelmes útján előrehaladt, úgy állította meg a további embertelenségeket, úgy szűnt meg férfilakosságunk további kíméletlen elhurcolása. Győzőként jött, de nem ellenségként! (Úgy van! — Egy hang: Felszabadító!) Hiányos volna a nemzetgyűlésen elhangzó ez első javaslat tárgyalása, ha nem mondanék már az első alkalommal őszinte köszönetét felszabadulásunkért a szövetséges nagyhatalmaknak, elsősorbah az orosz hadseregnek és vezérének, Sztálin .marsallnak. (Viharos taps és éljenzés.) A Vörös Hadsereg, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, nemcsak azt jelentette, hogy megszűnt a német fizikai és szellemi terror, nemcsak további pusztulásunknak állta útját, hanem felszabadította azokat a 'belső, demokratikus erőket, amelyek lehetővé tették a magyar öncélú politika megindítását, azt, hogy a nemzet bizalmából e nemzetgyűlés összeülhetett, tehát azokat az erőket szabadította fel, amelyek egyedül képezik zálogát a nemzet, újjászületésének és egy szebb jövő felé való fejlődésének ...« Bevezető beszéde után felolvasta az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek a magyar néphez intéző szózatát, melyből az alábbi szemelvényeket emeljük ki:

4 Nemzetgyűlés Szózata.

1944. december 21-én Debrecenben, a magyar függetlenségi eszme ősi várában összegyűltek a magyar nép hivatott képviselői, hogy megalkossák az Ideiglenes Nemzetgyűlést.

Ezer sebből vérző, végveszélybe került hazánk megmentésére rendkívüli erőfeszítésre van szükség.

Az nem lehet, hogy nemzetünk elsüllyedjen a sírba, melynek szélére taszított bennünket a Németországgal kötött átkos szövetség! Nem altarjuk, hogy a német hódítók oldalán a nemzet érdekei ellenére három és félévig folytatott bűnös háború miatt elpusztuljon nemzedékek munkája és összedőljön a magyar állam ezeréves épülete!...

Nem szabad ölhetett kézzel néznünk, hogy a magyar hazát egyedül az orosz hadsereg szabadítsa fel a német járom alól. (Úgy van!) A szabadságot, a függetlenséget csak akkor érdemeljük meg igazán, ha magunk is cselekvőén, minden erőnkkel kivesszük részünket a saját felszabadításunkból. Álljon talpra a nemzet szent szabadságharcra a német elnyomók ellen!...

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldöttei a nép választottal. Az országnak a német járom alól felszabadult területéről gyűltek össze a városi és községi önkormányzatok, a demokratikus, hazafias erőket összefog® nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, az ipartestületek, a mezőgazda- sági és más társadalmi szervezetek