Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-19 / 300. szám
Vasárnap, 1954. december 19. SOMOGYI NÉPLAP 7 Hasznos eszmecsere üzemeink, vállalataink vezetői és lapunk ipari rovatának dolgozói között Péntek délután 5 órakor baráti beszélgetésre gyűltek össze a kaposvári gyárak, üzemek, vállalatok igazgatói és vezetői. Lapunk szerkesztőségének, illetve ipari rovatának az volt a célja, hogy az ilyenkor szokásos hivatalos formaságokat mellőzve, közvetlen baráti légkört teremtsen ez alkalommal, amely alapjául szolgálhat majd a további jó kapcsolatok elmélyítésének. Úgy érezzük, hogy ebbeli törekvésünk sikerrel járt, hiszen az együtt töltött néhány óra alatt szívélyes, vidám és kellemes hangulat alakult ki. őszintén be kell vallanunk, hogy ezideig mind a lap munkatársai, mind az illetékes vezető elvtársak csak hivatalos beszélgetéseket folytattak egymással, sőt igen sok esetben ezeket is csak telefonon. Természetesen mindez nem járult hozzá egymás személyének és munkájának kölcsönös, alaposabb megismeréséhez, ami mindkét részről sok hátrányt jelentett. Pedig ha nagyobb mértékben vettük volna igénybe egymás segítségét, minden bizonnyal értékesebb eredményeket értünk volna el már eddig is. Ezen az összejövetelen sok hasznos tapasztalatot szereztünk. Vendégeink őszintén elmondták véleményüket lapunk — ezen belül az ipari rovat — munkájáról, s megállapították, hogy a rovat munkájában lényeges javulás mutatkozik. Azonban ez még mindig kevés. Sok olyan problémáról nem írunk, ami az üzemek életében egyébként döntő fontosságú — ilyenek például az önköltségcsökkentés, az intézkedési tervek, a munkafegyelem megszilárdításának kérdése, továbbá a jövő esztendei tervek és előkészületek stb. Azonkívül gyakorlatunk azt mutatja, hogy a legtöbb esetben csak egyszerű számadatokat közlünk, s mögöttük llllllll!!llilllilll!IIUII!l!!!l!ll!ííjll!lliíl!ll!llllll!illl!!il nem látjuk, nem láttatjuk meg eléggé a dolgozó, a nagyobb teljesítmény eléréséért küzdő embert, azt, akinek nemcsak üzemi, hanem egyéni élete, törekvése, öröme és bánata is van. Keveset írunk ipari munkásaink mindennapi életéről, fejlődéséről mind szakmai, mind erkölcsi, mind kulturális téren. Kevés gondot fordítottunk arra, hogy egy-egy vállalatról vagy üzemrészről nagyobb terjedelmű, sok kérdést felölelő, színes cikket vagy riportot írjunk, holott — ha megyénk elsősorban agrárjellegű is — országos viszonylatban jelentős üzemekkel rendelke- | zünk — mint például a Textil- 1 művek, Cukorgyár, Ruhaüzem, I Vaskombinát és építőipari vállalataink. — Nem beszélve arról, hogy amint mezőgazdaságunk fejlődik napról napra, éppen úgy ipari szempontból is hatalmas lehetőségek állnak előttünk, olyan tervek, melyek megvalósítása nagyrészt a Somogybán lakó ipari vezetőktől és dolgozóktól is függ. j Ezekről az elképzelésekről még ' akkor is hasznos beszélni, ha valóra váltásuk nem következhet be a lehető legrövidebb idő alatt. (Gondolunk itt pl. a Ruhaüzem fejlesztésére, a Sütőipari Vállalat munkaviszonyainak megjavítására és így tovább.) Szükséges, hogy a jó munka- módszerek leírása, tapasztalatok átadása, egy-egy kiváló dolgozó népszerűsítése is nagyobb helyet kapjon lapunk hasábjain. Egyszóval, hogy az ipari rovat feladatának megfelelően az eddiginél sokkal jelentősebb helyet foglaljon el a Megyei Pártbizottság napilapjában, s emellett elmélyültebb, sokrétűbb munkát végezzen. A baráti összejövetelen megjelent elvtársak részéről igen sok * értékes ötletet és tervet kaptunk. , Ezek feldolgozása és megírása ter- ! mészetesen a mi feladatunk, s ígérhetjük, hogy már a közeljövőben ezek figyelembevételével fogunk dolgozni. De mindemellett szükségünk van a vezető elvtársak segítségére olyan formában, hogy írjanak lapunk számára különböző időszerű ipari kérdésekről szóló cikkeket, írják le a munkaszervezéssel, tervek készítésével és az idei gazdasági év feladatainak teljesítésével kapcsolatos tapasztalataikat. Azt, hogy miként, milyen módszerekkel sikerült megjavítaniok üzemük dolgozóinak fegyelmét, hogyan szerettették meg velük munkahelyüket, illetve munkájukat, hogyan sikerült saját vagy helyi erőforrások felhasználásával jobb munkafeltételeket és körülményeket teremteniük stb. Ezek az írások nemcsak azért lennének nagyjelentőségűek, mert hozzásegítenének bennünket egy élettelibb, aktuálisabb, frissebb és mozgékonyabb ipari rovat megvalósí tásához, hanem azért is, mert ezek az illető szakmát tökéletesen ismerő, a legapróbb problémákat is tisztán látó emberek gondola tait, meglátásait adnák vissza. Az igazgató elvtársak segítségét és támogatását kérjük továbbá az üzemi levelezőgárda kiépítéséhez is. A pénteki baráti találkozón folytatott eszmecsere alapján minden lehetőségünk megvan arra, hogy a most felsorolt feladatokat mindkét részről teljes egészében megvalósíthassuk, s ezzel elősegítsük megyénk iparának jó munkáját, további fejlődését. Hisszük, hogy nemcsak mi érzünk így, hanem a jelen volt kedves vendégeink, s az iparban dolgozó, de ez alkalommal még távol maradt elvtársaink is. Ill JCiifia^tás aktiak, áttör aktiak! PALYÁZA11 FELHÍVÁS A DISZ Somogymegyei Bizottsága és a megyei tanács népművelési osztálya pályázati felhívással fordul megyénk úttörő- és középiskolás fiataljaihoz. Pályázatunknak az a célja, hogy diákifjúságunk a téli vakáció alkalmával egyrészt megismerje, másrészt összegyűjtse és terjessze Somogy megye népdalait, szokásait, táncait, játékait, hímzéseit. Indítsunk versenyt az úttörőcsapatok és a középiskolás DISZ- szervezetek között, ki tud több somogyi emléket, népi hagyományt összegyűjteni. Határidő: 1955. február 1. Az értékelést a DISZ-, illetve az úttörő-szervek végzik. A szorgalmas gyűjtőket 500—300—200 forintos jutalomban részesítjük. DISZ Somogymegyei Bizottsága. Megyei tanács népművelési osztálya. KEDVES PAJTÁSOK! K au er György hízik a pártban O jreg este volt már, amikor bekopogtunk Kauer Györgyók portájára. A konyhát — amelyben a ház népe különböző foglalatossággal töltötte a téli értét —• villany- fény árasztotta eL Az asztalnál fiatal, pirosarcú, copfos leány, a 14 eves Ilonka hajolt a könyv fölé: szorgalmasan tanult. Mint később megtudtuk, sok dicséretet kapott már az iskolában szorgalmáért. A nyolcadik osztály befejezése után felsőbb iskolába akar menni. A házigazda éppen a tűzre rakott néhány darabot a jó száraz cserfa hasábból: a szép, zománcos tűzhely kellemes meleggel lehelte be a konyhát. Apró, csetlő-botló lábaival tipegve, a kis csillogószemű Marika •♦segédkezett« nagyapjának. Édesanyja szerető mosollyal figyelte a csendben játszadozó kis asszonypalántát, miközben fürgén forgatta kezében a kötőtűket. A házigazda felesége a szobában tett-vett. A fiatalasszony férje még nem ért haza az állami gazdaságból. Miután megismerkedtünk a Kauer- családdál, csakhamar megeredt köztünk a beszélgetés: az életről, a munkáról esett a legtöbb szó. — Hogy milyen eredménnyel zárjuk ezt az évet? — ismételte meg kérdésünket Kauer György s mindjárt válaszolt is rá: — Nem panaszkodhatunk... 'őszintén szólva, amióta a magunk gazdája vagyunk, annyit még nem gyarapodtunk egy évben sem, mint az idén. — Majd invitált, hogy nézzük meg a jószágait, amit mi szívesen megtettünk. Az ajtófélfán felkattantotta a villanykapcsolót, s egyszerre fényben úszott az egész udvar. Jól szemügyre tudtuk venni a sertéseket, amelyeket kieresztett a kifutóba. — Ez itt az anyakoca... ezt a két hízót a saját szükségletünkre vágjuk -le... Amott az öt süldő — mutatott a legnagyobbra — az a nagyobbik a jövőévi beadára hízik. Ezt annak a hízónak az árán vettem, amelyiket a -tavasszal beadásba adtam. Azon a kukoricán meg is hízik, melyet kedvezményben kaptunk s februárban már ezt is leadjuk ... Az istállót két szép, fiatal pejkanca, egy tehén és két növenöékSr”'“ "p| **£§|||| ' - - szarvasmarha «-népesíti« be. Ennyi szép jószág egy 6,5 holdas gazdaságban nem -mindenütt található. A hhoz, hogy jól gazdálkodjék az ember — mondta határozottan Kauer György, miután újból oetértünk a konyhába — megfelelő állatállomány kel-1 a földterülethez... Annyi trágya volt az idén állataim után, hogy az ősszel majdnem az egész földemre került -belőle. Jobb termésre is számítok jövőre, mint az idén, pedig most sem volt ‘lebecsülendő a termésünk sem kalászosokból, sem kapásokból. A búza 10,5 mázsát adott holdanként az idén, de jövőre legalább 12 mázsára számítok, ősziárpából jövőre meg kell- teremni a 1® mázsának, az idei 16 mázsás átlagterméssel szemben. Mert most az istállótrágyán felül még szuper- foszfátot és pétisót is kaptak a vetések, de a tavasszal még kapnak pétisót. — És azelőtt milyen termést szokott betakarítani? — kérdeztük. — Müyent ? ... Jobb arról nem is beszélni.. — Majd rövid gondolkodás után így fűzte tovább a szót: —i Kevés volt a jószágom és mégis, -ami kis trágya összegyűlt, azt sem tudtam, hova hordjam. Á saját földemet betagosították és helyette olyan ringy-rongy parcellákat adtak, amelyek igen soványan fizettek. így kevés jószágot tarthattam és még azt is megritkította a beadás ami volt... Itt elakadt a szava, látszott, hogy emlékeiben kutat. Aztán nagyot sóhajtva rákezdett: — Ezelőtt három évvel úgy február elején behívattak a tanácshoz és utasítottak, hogy egy hónapon belül adjak le egy 126 -kilós hízót, Akkor már csak egy anyakoca volt az ólban ... Hát azt kellett leadnom, mert nem volt «erőm« hízót venni ... Igen rosszul volt akkor... Az embernek még dolgozni sem volt úgy kedve, mint most. — Az a fontos, hogy most már nem így van! — szólt közbe a -fiatal- asszony, aki eddig csak hallgatott. A -gazda tovább vitte -a szót: — Jól jött az a kormányprogram — mondta. — Én gondoltam, hogy a párt majd felfigyel miránk, parasztokra és intézkedik. A párttitkárunk, Tóth Mihály elvtárs, mindig biztatott bennünket, hogy a párt nem ellenünk, hanem védünk van. Hát igaza is van. Ezt az egyik párt- napon meg is mondtam neki. — Szokott járni pártnapokra? — tettünk fel egy újabb kérdést. — De még mennyire! Mert ez a párttitkár olyan őszintén, igazságosan beszél, hogy jó hallgatni. Es mindig hall ott valami jót az ember, hogy most ilyen intézkedést meg olyan intézkedést tett a pórt a falu érdekében. Hát ez meg hogyne érdekelné a parasztembert? Kauer György szavaiból kicseng, hogy bízik a pártban, a párt szavában. Ezt éreztük, amint kis szünet után újból beszédbe kezdett: — A nyáron azt mondta a párt- titkár elvtárs és az újság is írta, hegy az élenjáró gazdák jutalmat kapnak. Igaz, volt aki csufolódott, amikor én éjszaka is készítettem a szérűt, hogy «ha majd kaptok vörös csillagot, csak törjétek magatokat«. Én ezzel .nem törődtem. Elsőnek csépeltem, elsőnek adtam be a gabonát is öreglakon és — jöjjenek csak! —■ hívott bennünket a kamrába — ez a szép kukoricadaráló meg ez a fejőke ‘ itt a begyűjtési jutalom. Ugye, érdemes volt a párttitkárra hallgatni!?... — Megelégedéssel beszélt arról is, hogy az idei jövedelemből mintegy 10 ezer forintot költött ekére, kukoricamorzsoló- ra, répavágóra és egy pince -építésére. A jövő évben vetőgépet akar venni és a házat vakoltatja 'be. A késő éjszakába nyúlott az idő, a kis Marika már az igazak álmát aludta bölcsőjében, amikor búcsút vettünk Kaueréktól. Szűcs Ferenc. Ma megkezdődött a hosszú téli! szünet. A szünet alatt a pihenés! és a tanultak ismétlésén kívül! bőven jut idő a szórakozásra, a játékra is. Most már az idő is hi-j degebbre fordult és talán nemso-j kára megjön a várvavárt hó is. Megkezdődhetnek az izgalmas hócsaták és lekerülhetnek a padlásról a szánkók, a sílécek és a korcsolyák is. Az alábbiakban néhány izgalmas téli játékot mutatunk be. Próbáljátok meg, sikerül-e? Egyébként kellemes vakációt, jó pihenést és szórakozást kívánunk mindannyiótoknak. * * * Játékok a hóban ÜGYESSÉGI VERSENY A KORCSOLYAPÁLYÁN Húzzatok a korcsolya hegyével egy vonalat a jégre. A vonaltól 5—7 méter távolságra helyezzétek el az első hógolyót! Majd kétmé- terenként még négyet. A feladat az, hogy korcsolyával kell a hógolyók mellett elhaladni és menet közben kell felszedni. Aki a legtöbb hógolyót felszedi, az a győztes. KI A LEGÜGYESEBB? Készítsetek néhány zászlócskát hurkapálcikákra. Válasszatok ki egy lejtős domboldalt és szánkóval, ródlival ereszkedjetek alá. Lefelé robogva igyekezzetek minél több zászlócskát a hóba szúrni. Ha összeszámoljátok az útközben leszúrt zászlócskákat, megtudjátok, hogy ki a győztes, TALÁLJ A CÉLBA! Szerezzetek egy kis 20x20 ernes furnirlemezt és rajzoljatok rá céltáblát. Ezt a táblát zsinóron vagy dróton függesszétek egy magasabb faágra. Azután csináljátok minél több hógolyót. A céltól három méternyire húzzatok határvonalat. A játékosok a célponttól 20—30 méternyire sorakoznak fel láncban, onnan futva indulnak a határvonal felé. Futás közben dobják golyóikat a célba. Minden játékos három hógolyót dob. Aki a legtöbbször talál a célba, az az őrs legjobb céllövője. Áz öreg nagyapó meg az unokája Nagyapó nagyon megöregedett. Lába rossz volt a járásra, szeme a látásra, füle a hallásra, foga már egy sem volt. És amikor evett, vissza-visszafolyt a szájából az étel. A fia és menye nem ültették többet az asztalhoz, hanem a kemence mögött adtak neki enni. Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Magához akarta húzni a csészéjét, de leejtette, s eltörte. A menye megszidta: mért ront el mindent a házban, mért töri el a csészéket és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálban fog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szólt egy szót sem. Egyszer otthon ül az emoer és az asszony s látják: fiacskájuk kis deszkákkal játszogat a padlón s valamit eszkábáí. Megkérdi az apja: — Mit csinálsz ott, Misa? Misa ezt feleli: — Fatálat csinálok, apám. Ha majd anyámmal megvénültök, abból a fatálból etetlek titeket. Az ember, s az asszony csak egymásra néztek és sírvafakadtak. Megszégyelték magukat, hogy öregapót megbántották. Azontúl mindig az asztalhoz ültették és gondját viselték. (L. Tolsztoj) FEJTSD MEG! 1 2 3 1 5 6 7 8 9 üiiii 10 11 12 13 üiiii 17 14 | 15 üiiii 16 Iliül!a Üiiii! 19 |iii| 20 21 22 :::::: 23 24 25 tjiiiii 26 íiiiiii 27 2ö 29 =üi III30 31 | 1 Vízszintes: 1. Ma kezdődik. 9. Jelvény. 10. Névutó. 11. Vadászhely. 12. Fedd. 14. Nem le. 15. Névelő. 16. Olaszország fővárosa. 18. Téli sport. 19. Házrész. 20. Ez is fém. 22. Halogén elem. 23. Budapest rövidítése. 24. Kérdőszócska. 26. Kötőszó. 27. LOO. 28. Elő- ázsiai nép. 30. Lear betűi keverve. 31. Minden gyermek ezt várja. Függőleges: 1. A kicsik levelet írnak neki a mostani napokban. 2. Érzékel. 3. Kukucskál. 4. Mutató szó. 5. Ilyen unoka is van. 6. Vissza: fejen. 7. Izmos. 8. Minden gyermek kedvence. 12. Téli sporteszköz. 13. A finom karácsonyi kalács ilyen. 16. Tetéz. 17. A. Á. R. 21. Leánynév. 23. Hangyalakás. 25. Vízzel kevert föld. 27. Ipari növény. 29. Bácsi, röviden. 30. A. O. Beküldendők: a vastagon szedett sorok. A múltheti keresztrejtvény * helyes megfejtése: Vízszintes: 1. Gábor Áron. 16, Bíró. 17. Ugrál. 26. Indulatos. Függőleges: 1. Garibaldi. 4. Rádiummal. 7. Nagy Lajos. A helyes megfejtők: Németh Ferenc Kutas, Keczeli Valéria So- mogyaszaló, Vastag Mária Kaposvár, Samu Gyula Kaposvár, Sipos lÉva Felsőmocsolád. Prém János iTab, Szörényi Ákos Kaposvár, Kutas László Kaposvár, Erdő Töhötöm Szentbalázs, Somody Imre Kaposvár, Oberle Klára Kaposvár, Adrián Jenő Kutas, Bálint Éva Nemesvid, Lőczi Gyula öt- vöskónyi, Németh Ibolya Nagyatád, Varga Ilonka Nagyatád, Hortobágyi Mária Nagybajom, Illyés Zoltán Siófok, Sárközy Erzsébet Kaposvár, Tobak Dóra Igái, Kalocsa József Kaposvár, Katona Antal Kaposvár. Könyvjutalmat nyert: Sárközy Erzsébet, Kaposvár. (A jutalmat személyesen veheti át szerkesztőségünkben.)
