Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-14 / 295. szám

Eredményesen harcolnak az új győzelméért a régi felett a srtmogymeggyesi Jó Gazda tsz kommunistái

így szereti hazáját Csönge József DISZ-fiatal

A barcsi járás sportéletéből

A MAGYAR

DOLGOZÓK PÁRTJA SO^OGYMEGYEI

BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XI. évfolyam, 295. szám.

ARA 50 FILLÉR

Kedd, 1954. december 14.

A béke erősebb a háborúnál!

«Ezer és ezer munkás kiált a fegyvereknek álljt. Ezer meg ezer paraszt s értelmiségi emeli fel tiltakozó szavát. Soraidba állok, te rettenthetetlen erő. Együtt kiáltjuk a messze tájakon: Fogjátok le a gyilkosok kezét, Háborút mi nem akarunk!« Horváth Ferenc kaposvári diák "Tiltakozom« című versének egy szakaszát idéztük itt, s hadd idézzünk a verset kísérő levél szövegéből is: "Tudom, hogy az én szavam csak annyi, mint csepp a tengerben, de tudom, hogy a tenger is ilyen apró cseppekből tevődik össze. S ha sok csepp gyűl össze, a mi tengerünk, a népek tengerének áradata meghiúsít megannyi agresszív tervet is«.

Horváth Ferenc valamelyik kaposvári iskola tanulója, nem ismerjük, szőke-e vagy barna, szereti-e a fizikát vagy az irodalmat, azt az egyet azonban személyes ismeretség nélkül is tudjuk róla, hogy ragyogó tervei vannak a jövőre, hogy be akarja fejezni tanulmányait, s azzal magának, népének, az egész emberiségnek hasznára válni. Hogy így akarja életét leélni, bizonyítja verse, levele, ehhez akar békét, lefogni a háborús gyújtogatok tűzcsóvát hajító kezét.

Igen, a tenger cseppekből tevődik össze. Ilyen csepp a népek tengerében Ágoston Lajos öreglaki dolgozó paraszt véleménye is, aki így emlékezik a háború borzalmaira: "Amikor kitört az első világháború, katonának vittek. Háromszor sebesültem s a végén hadifogságba kerültem. Öt gyermekem volt, s közülük kettő a második világháborúban részt vett. Egyik mindörökre otímaradt, a másik fiam nyomorékan került haza. En is, családom is megismertük a háború borzalmait. s most, amikor Nyugat-Németcrszág felfegyverzéséről beszélnek, ismét háborút forralnak: tiltakozom. Tiltakozom ez ellen, nem akarom többé vissza a múltat, nem akarom a háború borzalmait, hiszen a német militarizmus miatt már két világégést vészeltem át«.

Két hete, hogy Moszkvában értekezletre gyűltek össze Európa békeszerető és békét akaró államainak küldöttei és közzétették az értekezlet deklarációját, s alig pár napja, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács közzétette felhívását a magyar néphez. A moszkvai értekezlet és a felhívás nyomán megmozdult a világ, a magyar nép, Somogy békeszeretö ezrei: parasztok, munkások, értelmiségiek, diákok. Tiltakozó szavuk világgá röpítette: mi nem háborút, mi békét akarunk. Somogybán december elsejével ünnep kezdődött s az április 4-i felszabadulási ünnepig talán nincs is nap, amelyen egy-két község ne ünnepelne. A maga nagy ünnepét, annak a napnak évfordulóját, amikor történelmünk során először és visszavonhatatlanul szabadon lélegzett fel az ember.

Tíz év a népek történelmében rendkívül rövid idő. de nem sok egy ember életében sem. Hiszen gyermekeink, akik azokban a napokban születtek, még mindig gyermekek, s aki akkor volt fiatalember, ma ereje teliében lévő férfi, virágzó asszony. Ez a tíz év mégis történelmet formáló tíz esztendő volt: emberré tetie az embert. Életet, jogot adott a népnek, a múlt kisemmizettjei urak lettek a saját, az ország portáján. És szavuk ma már az ország határain is túl jut. Mi vagyunk a történelem nagyjai, mi. akik az eke szarvát fogjuk, vezetjük a kombájnokat, mi írjuk a törvényeket. s mi hajtjuk végre azokat. Nálunk a tudós azért dolgozik, hogy az orvosok kitörölhessék a szótárból a járványt, a mérnök azért tervez, hogy a paraszti munka megkönnycbbedjék, a munkás, hogy több ruha, gép kerüljön falura, a szántóvető, hogy kenyér mellé kalács is jusson minden asztalra. Hogyne emelné fel tiltakozó szavát e nagyranőtt nemzet!

S a mi történelmünk íródik Csehszlovákiában. Vietnamban, a hazáját építő Koreában, a hatalmas Kínában, a kis Albániában, ahol hozzánk hasonló, nagyranőtt emberek írják a történelmet. Velünk együtt tiltakozik a francia, a német nép is, amely nem akar tíz év után ismét a vágóhídra menni és barmok módjára lemészároltatni magát a kruppok telhetetlen ben- dője érdekében. A világ asszonyai emelik fel tiltakozó szavukat a nyugatnémet remilitarizálás ellen, s ebben a tengerben egy cseppnél több a mi kaposvári asszonyaink tiltakozása, akik tetteik mellett aláírásukkal is tiltakoznak a béke megbontása ellen.

Horváth Ferenc diák szava csak egy csepp a tengerben, Somogy népe tiltakozása már kis patakocska, a magyar nép egységes állásfoglalása azonban már tóvá dagasztja ezt a gazdagon áradó, kiapadhatatlan forrást, a haza, a dolgozó nép, a béke szeretetét tápláló bővizű csatornát. És mint a bővizű folyó felé áramló patakocskák a folyamban, úgy egyesül tengerré a százmilliók szívéből fakadó tiltakozó szó is. Láttál-e már tengert megzabolázni? Ugye, nem! Nem lehet zsilipet rakni közepébe, nem lehet kanyargós mederbe kényszeríteni, s rá malmot építeni, hogy szolgálja egyes emberek érdekét. Mi vagyunk a tenger, mi, a békét óhajtó nép. Számunk sokmilliónyi, erőnk véghetetlen, nem bírhatnak le bennünket a sötétség erői. Nem győzhetik le erőinket, a mi oldalunkon van az igazság, mert mi élni, építeni akarunk, mi azt akarjuk, hogy az egész világon megszűnjön a nyomor, ne legyen könny, szenvedés. Mi mindén csepp könny helyébe mosolyt, vidám derűt akarunk, ennek pedig előfeltétele a béke. Béke nálunk, Somogybán, béke Németországban, keleti és nyugati részében, béke az egész világon. "A béke erősebb a háborúnál — az élet erősebb a halálnál!« — írta Nyári Pál református esperes tiltakozásában. így van, így lesz — a történelem bennünket fog igazolni!

KARÁCSONYELŐTTI SÉTA KAPOSVÁR ÜZLETEIBEN

A HATODIK ÚJ TSZ-CSALÁD

jyjár maga a szó, hogy »karácsony« — jóleső melegséggel tölti el minden ember szívét. Nekünk, felnőtteknek sok kedves emléket, boldog ünnepet juttat eszünkbe, a gyermekeknek pedig ezernyi izgalmat, kíváncsi várakozást jelent ez a szó. De nemcsak odahaza a családban kezdődik ilyenkor szeretetteljes készülődés, hanem az üzletekben is, melyekben ugyancsak megnövekszik e napokban a sürgés-forgás. Szebbnél szebb holmikkal, ajándéknak való tárgyakkal, különféle újdonságokkal telnek meg a raktárak és a polcok, mindennel, ami szem, szájnak ingere.

Kereskedelmünk az idén még a tavalyinál is nagyobb gonddal, számtalan kedves ötlettel készült fel a hagyományos nap: a béke és barátság, az egymás iránti szeretet méltó megünneplésének elősegítésére.

! KARACSONYFAVÁSÁR

Csillogó pompát öltenek az üzletek kirakatai, s a piacokon, valamint a boltok előtti járdarészeken megjelennek a fenyőfák is. Megyénkbe ez évben kétszerannyi karácsonyfa érkezett, mint tavaly. A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat piaci standján hétfőn megkezdték árusításukat, ma pedig a Mészöv és a Mezőker boltjaiban is kaphatók már a különböző nagyságú, szépformájú fenyők, méterenként 20 forintért. Kereskedelmi szerveink

azonban nemcsak Kaposvárról, hanem a megye távolabbi részeiről is gondoskodnak, éppen ezért még e hét. végén nagymennyiségű karácsonyfát küldenek a falvakba.

Természetesen a fenyőfa beszerzése csak első pontja a karácsonyi ajándéklistán felsorolt tennivalók- nak. Ezután következik a nagyobb gond: mit vegyünk családtagjainknak és barátainknak, kedves ismerőseinknek. Nézzünk, csak körül..

Elsőnek például mindjárt itt van

AZ ÓFA- ÉS ÉKSZERKERESKEDELMI BOLT,

ahol Stein Erzsébet és Tóth Rózsa elvtársnők napok óta csomagolják már az újonnan érkezett porcelánokat, gyönyörű kristályokat, értékes ezüsttárgyakat, fa- és bőrdíszműveket. Emellett úgy tervezik, hogy az üzlet valamelyik sarkába egy-két napon belül csillogó, fényes karácsonyfát állítanak ők is. hogy ezzel még ünnepélyesebbé, még barátságosabbá tegyék az amúgyis meleghangulatú, szép bolt belsejét.

Az üzletbe ugyanis rengeteg óra (Doxa. Marvin, Anker stb.), manikűr-készlet, puderdoboz, cigaretta- tárca és szipka, szépművű öngyújtó érkezett, ami pedig különösen örvendetes: az az óriási választék valódi aranytárgyakból. Nyakláncok például már 220 forinttól, fülbevalók 150 forinttól, gyűrűk pedig 100 forinttól kaphatók. Az ifjú jegyeseknek eláruljuk, hogy karikagyűrűiket nehézség nélkül szerezhetik be most, mert ezek is nagy mennyiségben érkeztek. Szemkápráztatóan szépek és finomak a Csehszlovákiából, valamint a Német. Demokratikus Köztársaságból behozott — igazán olcsó nyakékek, nyakláncok, brossok, gyöngysorok és melítűk, melyek olyan ízlésesek, hogy valódi díszévé válnak minden nőnek. A herendi porcelánokkal terhes üvegpolcok madarai, virágai és szebbnél szebb figurái — így például a sárkányt legyőző magyar vitéz, a mulató juhász, a lovát fékező csikós, a kis suszterinas, a Ludas Matyi, arrébb a kecses »békakirálynő«, a szépséges Déryné és így tovább — valóságos mesevilágot elevenítenek meg. Mindezek oly olcsók, hogy a kisebb keresetű dolgozók is megvásárolhat- ják. '

Újdonságnak számít az ébresztőórával kombinált hangulatlámpa, melynek ára 340 forint, továbbá a valódi bőrtokba helyezett 400 forintos úti ébresztőóra, mely különösen sokat utazó dolgozók számára hasznos meglepetés. Aki tehát értékes, szép ajándékot akar venni, bizalommal léphet be az Öra- és Ékszerke- reskedelmi Vállalat kaposvári boltjába.

Hárman ülték a kocsin, amely még egyet döccent, aztán megállt a répáspusztai Első ötéves Terv tsz egyik fehérremeszelt háza előtt.

— Hát megérkeztünk volna — szólt a gyeplőt tartó gazda a feleségéhez és fiához, akik lassan lekászálód-* tak a kocsiról. A fiú letakarta a1 lovakat, egy kis szénát dobott elibük, aztán úgy hirtelenében körülnézett a tájon. Az asszony is hasonlóképp a környéket vizsgálta. ö szólalt meg először.

— Olyan forma vidék ez, mint a miénk ott Gödrében — mondta.

— Csak kisebbek a dombok — válaszolta a férfi, miközben az első bútordarabok és holmik lekerültek a kocsiról.

Dózsaiék — mert hisz róluk van szó — a hatodik új tsz-család Répás-pusztán az Első Ötéves Terv tsz- bem most az őszön. Hogy a tsz hírneve túljutott megyénk határain, arra bizonyíték Dózsaiék esete is, akik a iBaranya megyei Gödre községből jöttek Somogyba, hogy tagjai legyenek a hírneves répáspusztai tsz-nék.

— Egyénileg próbálkoztunk — meséli Dózsái Sándor — de nyomába sem jutottunk Járfás Józsiéknak, akik régi ismerőseink. Tudjuk, hogy Járfásék szavahihető emberek, meg látjuk is náluk az eredményeket. Több mint 100 ezer forintra rúg háromtagú családjuk ezévi .jövedelme itt a tsz-ben. ök hívtak bennünket, hegy mi is' legyünk tagjai ennek a nagy családnak, örömmel jöttünk ide — folytatja — örömmel és szeretettel is fogadtak bennünket a tsz vezetői és tagjai. Szép lakást is kaptunk; azt hiszem, hamarosan megszeretjük új otthonunkat. Mindhárman dolgozni akarunk és nem akarjuk, hogy akár Járfásék, az ajánlóink, avagy akár a tsz csalódjon bennünk. Jó munkával szolgálunk majd rá a bizalomra.

Estére kelve már berendezve állt Dózsái SándoEgyelőre talán elég is lesz ennyi az üzletnézésből. Odahaza lehet gondolkozni: kinek mit vegyünk. Hogy pedig még jobban megkönnyítsük a karácsonyi készülődést, holnap ismét elindulunk körültekinteni — hogy hol, mit lehet kapni, melyik üzletben mit vásárolhatunk szeretteinknek.

rék új családi otthona. S másnap a kis család már magabiztosan látott munkához a tsz-ben. Dózsái Sándor és családja bizakodással néz a jövő elé. Joggal tehetik, helyes utat választottak, amikor a közös gazdálkodás útjára léptek.

D0GGOOOÖ0OOOOOOOOOOOGGOOOGÖ0OOGGOOOOOGO0O©©©©©©©©©©© ÍXDOOOOG©GGOOOO©CO©CX1XD©GÖOOOOÖGO0O0Í

A 11/c. nem engedi...

Marika szokatlanul csendes ezen az estén. Pár perce jött meg az iskolából, hátán a parányi táskával. Máskor telecsilingelte az udvart kacagásával, s újjongva ugrott édesanyja nyakába, mutatva füzetét: — Anyuka, nézd csak, ötöst kaptam a számtanért. — Most csendesen lerakja a táskát, kiveszi belőle a füzeteket és könyveket, s az asztalra könyökölve, okos, kék szemével maga elé mered. Még az asztalt sem veri lábával, amiért annyi szemrehányást kapott már.

Csend van a kis Honvéd utcai lakásban. Var- gáné az utolsó öltéseket végzi a varrógép mellett Marika flanellrúhá- ján. Szeretettel simítja végig szemével az anyagot: de jó meleg lesz. nem fázik benne a csöppség, aki ugyan már nagy lánynak vallja magát, hiszen nyolc éves múlott az ősszel. A tűzhelyen odakészítve vár a vacsora, nemsokára hazajön az apa s akkor asztalhoz ülnek.

Az anyának szokatlan ez a csend, vájjon mi

lelte a máskor eleven, nyughatatlan kislányt? Csak nincs valami baja, talán megdorgálták az iskolában? Vagy fáj valamije? Már szólni akar, kérdezni akarja a kislányt, amikor az csendesen fölkel a székből s odamegy hozzá. Leül lábához a zsámolyra s néz rá kerekre nyitott, kérdő szemmel.

Vargáné megsímogat- ja a kislány fejét, amit az hálásan, arcát anyja kezéhez dörzsölve fogad. S aztán hirtelen megszólal:

— Anyu, te tudod, milyen a háború?

Az asszony megütközve néz rá. Lám, hogyan jutott eszébe ilyen kérdés? De válaszol, miközben nagyot sóhajt:

— Tudom, kislányom, bár ne tudnám. A háború nagyon csúnya, kegyetlen dolog.

— És mondd, igaz, hogy akkor nem mehetünk iskolába, meg hogy lebombázzák a házakat, a mi házunkat is, a

Bence Icuékét, meg a tanító néniét is? És hogy elviszik az aput, meg a bácsikat háborúzni, és nem lesz, aki nekünk ruhát meg cipőt csináljon, meg nem lesz kenyerünk?

Vargáné néz a kislányra megriadva, soha sem hallott még erről tőle. Honnét veszi ez a kislány mindezt? Ö soha sem beszélt neki erről, kerülte még csak a gondolatát is a háborúnak, azt akarta, hogy az ő lánya még csak ne is halljon minderről. De bólint mindenre, szomorúan.

t— Igen, kislányom, ez is mind a háborúhoz tartozik. De mondd csak — simogatja meg most a kislány fejét —, kitől hallottál te erről?

— Az iskolában, a tanító nénitől — mondja Marika magától értetődően. — Mert tudod, anyu, megint háborút akarnak csinálni. azok, akik azt a másikat is csinálták, amiről a tanító néni mesélt. Puskát meg bombát akarnak adni a németeknek, hogy azok megint háborúzzanak. De én nem hagyom ám, meg a Bence Icu sem, a többi gyerek sem és a tanító néni sem.

— Ném hagyjátok? — csodálkozik az asszony, s ■bár könnyes a szeme, úgy érzi, hogy nevetnie kell. — Aztán mondd csak, Marikám, mit csináltok, hogy ne legyen háború?

Most büszkévé válik a kislány arca, kihúzza magát s úgy felel:

— Megírtuk, hogy mi, a gyerekek, a második cé osztályban is békét akarunk, meg tanulni akarunk és nem akármik háborút. A tanító néni leírta, de még azt is, hogy tiltakozunk, s nem engedjük meg, hogy háborút csináljanak. Aztán aláírtuk mindannyian, még én is. Látnád csak, anyu, milyen szépen aláírta mindegyik kislány. a legszebb írásával. Úgy,

hogy el tudják olvasni* mert ugye, anyu, elolvassák? A tanító néni azt mondta, hogy el fogják olvasni.

Az anya néz, néz könnybefutó szemekkel a kis szöszkehajú lány" ra, aztán ölbekapja « összecsókolja az 'arcát.

— Elolvassák, kislányom, hogyne olvasnák el. amit ti írtatok, hi" szén ti vagytok mind" nyájunk legdrágább kin" cse, ti vagytok a béke —■* mondja s érzi, hogy a végtelen szeretet adja szájába a szavakat, s hogy ezen a szereteten nem vesz erőt semmi.

— És mondd csak — kérdi ismét a kislány — akkor ugye nem,lesz háború?

— Nem lesz, kislányom — válaszol a könnyesszemű édesanya — nem lesz, mert te meg én és az emberek nem akarják.

A kislány most már megnyugszik, visszaül az asztalhoz s csakhamar már a számtanpéldák megoldásán töri a fejét. Csak az anya néz maga elé, boldogan és büsz" kén. hogy neki ilyen lánya van ...