Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-12 / 294. szám

4 E2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954. december 12. AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBAN Hasznos madaraink téli védelme LENIN VÁROSÁBAN írta: Szemjon Gariu /Csodálatosak a későőszi és a téli napok Leningrádban. Süt a nap, a levegő áttetszőén tisz­ta. Az ég kéklő zománcára kirajzo­lódnak az aranyozott csúcsos tetők és kupolák. Szépek a Néva partján a paloták sokszínű falai — nagy építőmesterek utánozhatatlan re­mekei. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a város 250 éves és utcái, amelyeket letűnt századok1 építményei díszíte­nék, egészen fiataloknak tűnnek. Jártunk Lenin városának új su­gárútjain, a moszkvai és a narvai sorompón túl, a petrográdi és a vi- borgi városrészben, a Vasziljev-szi- geten. 'Mindenütt építkezések, áll­ványok és új házak, lakónegyedek, egész új kerületek. A fővárost Le- ningráddal összekötő műút felől ér­kezőt — ezen az úton tette még egykor Ragyiscsev híres útját — pompás épületek fogadják. A műút a puikovoi magaslatok mellett ve­zet el, ahol az utóbbi években újabb építményekkel bővült a csil­lagászok városa. A műút beletor­kollik a város legszebb főútvonalá­ba, a Sztálin sugárútba. Amidőn el­gyönyörködünk a Sztálin sugárút új házaiban, különösen szemünkbe tűnik, hogy mennyire összeolvad a mai szovjet építészet egész Lenin­grad építészeti »vezérmotívumával-«. Mindenütt érezzük azt, hogy - kere­sik az új formákat és ugyanakkor igyekeznek megőrizni Leningrad utolérhetetlen stílusát. Előttünk a híres Kirov-gyár, az egykori Putyilov-gyár, amely forra­dalmi hagyományaival bevonult a történelembe. A gyár egész belső területe olyan, mint egy hatalmas park. A gyár udvarán 90 ezer fát és bokrot ültettek el, a gyárhoz tartozó parkosított terület több mint 50 ezer négyzetméterre ter­jed. A főbejárattól a műhelyekig tölgy- és hársfasor húzódik. Ugyan­így fásítják a többi régi üzemet is. T eningrád Európa egyik legna- gyobb városa, de a városrende­zés munkálatai soha nem látott lendü­lettel folynak. Évente száz és száz ház épül azon a főútvonalon, ame­lyen a várost az észtországi Kohtla- Jarve palamedencével összekötő gázvezeték húzódik. Leningrad a modern technika vá­rosa, ezt látjuk lépten-nyomon. A névai sorompón túl' elterülő utcá­kon különös gépek haladnak, si­mára hengerelt aszfaltcsíkot hagyva maguk után. Ezek az »útkombáj- mok« Leningrádban készültek. A Szverdlov-gyár (itt dolgozik Genrih Bortkevics,. a híres újító esztergá­lyos) elsőrendű gépeit Lengyelor­szágban, Csehszlovákiában, Magyar- országon és Kínában egyaránt jól ismerik. Ugyancsak jól ismerik a Szovjetunió határain túl is a le- ningrádi üzemek védjegyével ellá­tott szövőgépeket, nyomdafelszere­léseket, közelítő traktorokat, fúró­gépeket, turbinákat és generátoro­kat. Az »Elektroszila«-gyár a dnyeperi, szviri, volgai, volhovi, kámai vízi- erőművek megrendeléseit teljesíti. Ez a gyáróriás a viborgi városrész­ben fekszik. • J/Üborgi városrész! Hozzákap­' csolódik az a nagy név, amelyet a város visel: Lenin! Itt, a Néva partján áll Vlagyimir Iljics emlékműve: a nagy vezér beszédet mond a páncélautóban állva... Azt a páncélautót, amelyen Lenin 1917 április 3-án utazott és beszédet mondott, ereklyeként őrzik Lenin­grad egyik múzeumában. Leningrádban, a forradalom böl­csőjében 12 múzeum őrzi Vlagyimir Iljics Lenin életének és munkássá­gának emlékeit. Közöttük van Lenin szobája a Szmolnijban, a Herszon- szkaja, Szovjetszkaja és más utcák­ban lévő lakásai... Barátom, Pjotr Konsztantyinovics Kucskov, a »Vulkan-«-gyár öreg munkása mondotta egyszer, amikor kilépett Leninnek a viborgi város­részben lévő múzeummá átalakított lakásából: »Valahányszor egy ilyen helyen megfordulunk és látjuk az emberek átszellemült arcát, arra gondolunk: lám, ma mindannyian egy kicsit jobbá váltunk... Mind­az, ami Lenin nevéhez fűződik, gazdagabbá teszi az ember lelkét!« Leningrad főiskoláiban a népi demokratikus országok sokezer fia és lánya tanul. A Zsdanov-egyete- men találkoztam lengyel, bolgár, albán és más országokból érkezett diákokkal; a technikumokon lát­tam magyarokat, románokat, ko­reaiakat és mongolokat; a Rjepin képzőművészeti főiskolán kínai diá­kokkal beszélgettem. 7\7emcsak a szovjet emberek, ’ hanem a külföldiek is, akik megfordultak Leningrádban, megis­merték a város múltját és jelenét, jártak a gyárakban és színházak­ban, a múzeumokban, vagy egysze­rűen csak a város utcáin, össze­barátkoztak a leningrádiakkal és beszívták ennek a csodalatos város­nak a levegőjét — mindörökre szí­vükbe zárják felejthetetlen emlékét. ÚJ SZÍNHÁZAK, KLUBOK, KULTÚRHÁZAK Goméiban 800 férőhelyes területi színház nyílt. A színház helyiségeit gyönyörű bjelorussz díszítmények ékesítik. Artyem bányászvárosban (Pri- morje-határterület) most fejezték be az új kultúrpalotát, amelynek 1200 embert befogadó nézőtere, két ki­állítási, továbbá hatalmas olvasóter­me van. Zagorszk város dolgozói is nagy­szerű ajándékot kaptak. Itt építet­ték fel a Moszkva-terület egyik leg­nagyobb kultúrpalotáját, amelynek nézőtere 900 ember befogadására al­kalmas. A Szmolenszk-területi Jarcevo város textilmunkásai és Szafonovo város bányászai ugyancsak új kul­túrpalotákban ünnepelhették no­vember 7-ét, Ukrajna falvaiban ebben az év­ben kb. 100 klub létesült. Ezeknek több mint felét már át is adták rendeltetésének. Sztálingrád új kéttermes mozival gazdagodott. Vilniuszban megnyílt a »Tevine« nevű filmszínház. Uj mozit kapott Makejevka is. Októ­berben nyitották meg Juzsno-Sza- halinszkban a »Komszomolec« mo­zit. Idén Szahalinban és a Kurili- szigeteken 20 új filmszínház és ván­dormozi kezdte meg működését. Repülőgépekkel védik as erdőt A Szovjetunió mezőgazdasági mi­nisztériumának keretében felállított erdővédelmi repülőszolgálat gépei rendszeres körrepülést végeznek a szibériai tajga (őserflő) végtelen tér­ségei felett. A repülőgépeken a pi­lótákon kívüli megfigyelő-repülők és megfelelően felszerelt ejtőernyős tűzoltók is felszállnak. Erdőtüzek esetén az ejtőernyősök leereszked­nek és eloltják a tüzet. Szkvoreckij, régi, tapasztalt meg- figyelőrepülő és erdész több mint 20 esztendeje dolgozik a nyugatszibé­riai repülőközpontban. Cserepanov elvtárs is ntár számos erdőtüzet ol­tott el. Cinkov, Kuznyecov és több más komszomolista ejtőernyős ered­ményesen alkalmazza idősebb tár­sainak módszerét. Az erdővédelmi légi szolgálat technikája egyre tökéletesedik. A tajga felett nemrég még csak köny- nyű repülőgépek cirkáltak Ma mar nagyobb gépeket és helikoptereket is beállítottak az erdővédelmi szol­gálatba. Régészeti loifatäs a tenger alatt Az Abhaz ASZSZK gagrai kerü­letében a Bicsvinta-fok területén már három éve folyik az ókori la­kótelepek. feltárása. A »Szovjetsz­kaja Abhazia« című lap közlése szerint a bicsivintai expedíció a Szuhimi-kerületben, az ókori Diosz- kuria város helyén nemrég a tenger cenekén végzett régészeti kutatáso­kat. A kutatást Lavrentyij Bahtad- >e, az ismert búvár vezette. Bics- vintánál a múlt évben olyan már- vány-féldomborművet fedeztek fel. amely az időszámításunk előtti V. század egyedülálló régészeti emlé­ke. Ilyen régi ókori emléket a Szov­jetunió területén eddig még nem ta­láltak. Ebben az évben a vízalattí régészeti kutatók rábukkantak Dioszkuria város várfalainak ma­radványaira és vártomyára. Jövőre folytatják a tengeralatti kutatáso­kat. Oroszország legrégibb könyvtára Leningrádban kétnapos tudomá­nyos konferenciát tartottak abból az alkalomból, hogy 240 éve áll fenn a Tudományos Akadémia könyvtára. Ezt a könyvtárat 1714- ben alapították, könyvállományá­nak alapja I. Péter könyvgyűjtemé­nye volt. 1725-ben a Péter-féle könyvtár teljes egészében átkerült az akkor szervezett Tudományos Akadémia hatáskörébe. A Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának könyvtára a Szovjet­unió egyik legnagyobb könyvgyűj­teménye. Könyvállománya több mint tízmillió kötet, rendkívüli ér­tékű, tízezernyi régi orosz kézira­tos kötete. ÉPÍTKEZÉSEK UKRAJNÁBAN Az utóbbi három évben a köztár­saság helyi szovjetjei több mint 700 ezer négyzetméter területű új la­kást adtak át rendeltetésének. 86 kilométer villamosvasút és 56 kilo­méter trolibuszvonalat építettek. A köztársaság idén 1300 millió ru­belt költ lakásépítésre és község­fejlesztésre. Dnyepropetrovszkban, Vinnyicán, Jenakievoban, Sztanyisz- lavban bevezetik a gázt. A tábor főterére ki­gördültek az ágyúk. Kö­rülöttük harcosok, a tiszthelyettesek és a tisztek gyülekeztek. Elöl fiatal fiú haladt. — Az ágyú gazdája! — suttogták róla. Ez nem tréfa: csak­ugyan, Tolja Andrijen- ko, az ágyú gazdája ál­lott a löveg mellett. ... 1944-ben történt. A fasiszta megszállás alól nemrég felszabadult Odessza lakosai hozzá­fogtak a romeltakarítás­hoz. A társadalmi mun­kából kivette részét Tolja Andrijenko is, aki akkor még kisfiú volt. A romok között egy­szer lezárt ládikót ta­TALALT KINCS írta: M. Poljanovszkij Iáit. Kinyitotta. Egy ■másik doboz volt benne. Azt is kinyitotta és majd sóbálvánnyá meredt a csodálkozástól: a hosszú­kás dobozka színültig volt arannyal és drága­kövekkel ... A pionírlegényke a honvédelmi alapnak ad­ta a talált kincset. Rö­viddel ezután levelet kaptak a frontról Tolja nagybátyjától, Usztin Fjcdorovics Andrijenko tüzértől. A Révéiből Tol­ja megtudta, hogy a fa­siszták kilőtték az ágyút, amelyet nagybácsija irá­nyított. Tolja kitépett a füze­téből egy lapot és ti­tokban levélíráshoz lá­tott. A borítékra szép nagy betűkkel ráírta: »Moszkva, Sztálin elv­társnak«. »Sok-sok aranyat ta­láltam — írta Tolja — és szeretném, ha ágyút vennének rajta és ahhoz az alakulathoz külde- nék, ahol nagybácsikám, Usztin Andrijenko har­col«. Tolja nagybátyja és bajtársai meg is kapták az ajándék löveget, ami­kor éppen Magyarorszá­gon a Balatonnál foly­tak a harcok. így kezdte meg pálya­futását Tolja Andrijenko ágyúja. Páncélzatán kis ezüst táblácska van ez­zel a felirattal: »Nagy­bátyámnak, Usztin Fjo- dorovics Andrijenkonak. Siettesse az én szerény ajándékom a fasiszta Németország szétzúzását. Unokaöcséd, Tolja And­rijenko«. ... Elérkezett a győ­zelem napja is. Egy idő múlva Tolja meglátogat­ta az alakulatnál nagy­bácsiját. A katonák sze­retettel fogadták. — Mit csinálsz majd, ha befejezed az iskolát? — kérdezték. — Tüzérségi iskolába megyek — felelt Tolja. Kívánsága meg is valósult. Az idén fejez­te be a tüzérségi előké­szítő iskolát és most to­vább tanul, hogy jó tü­zértiszt váljék belőle. Nyár végén, meg ősszel fájó szívvel láttuk, hogy városunk fáit, bokrait száz és százezernyi hernyó lepi el. »Virágos Kaposvár« kertjei, parkjai egyes helyeken csupaszra rágott ágaikkal, késő őszi képet nyújtottak. Megyénk minden táján hasonló kép tárult elénk. Kézi és motoros permetező gépekkel szór­ták a rovarokra a korszerű rovar­irtó mérgeket. Sok hernyó pusztult el, de igen sok maradt élve, lep­kékké alakult és lerakta áttelelő petéit. Ezekből jövőre ismét a her­nyók milliói kelnek majd ki. Be kell látnunk, hogy egyedül a mes­terséges védekezéssel nem tudjuk meggátolni a rovarok pusztító mun­káját. A mesterséges védekezést a rovarirtó madarak megtelepítésével, mint természetes védekező ^móddal kiegészíthetjük, sokszor pótolhatjuk is. A TERMÉSZETES VÉDEKEZÉS (biológiai védekezés) abban áll, hogy igyekszünk elszaporítani a ro­varok természetes ellenségeit, a madarakat. Ezt pedig a gyakorlati madárvédelemmel érjük el. A ma­dárvédelem gondolata az utóbbi években, sajnos, úgyszólván telje­sen kiveszett a köztudatból. A ma­dárpusztítás meg egyre jobban el­harapódzott. Mind többen vannak, akik légpuskájukat madárirtásra használják, sok a madárlépező is. Mik a legfontosabb teendők? Először is lássa mindenki tisztán a törvényszerűséget: a rovarevő ma- dár életének fenntartásához rovar kell. Ha sok a rovarevő madár, ke­vés a rovar. A madarak rengeteget esznek, mert a repüléshez igen nagy Izommunka szükséges. Az így elfo­gyasztott sok energiát gyors emész­téssel kel! pótolniok. Ennek követ­keztében magas a testhőmérsékle­tük: 40—43 C fok. A gyors emész- fést szüntelen étvágy kíséri, hiszen állandóan pótolniok kell a fel­emésztett anyagot. Érdekes, hogy mennél kisebb valamely madárfaj, annál magasabb a testhőmérséklete, nagyobb az étvágya. A cinkefélék "gynapi tápláléka testük súlyát is eléri! Óriási mennyiség ez. Megke­resése arra kényszeríti a madarat, hogy reggeltől estig táplálkozzék, azaz pusztítsa a rovarokat. A szülőkre és pedagógusokra há­rul az a feladat, hogy az ifjúságot felvilágosítsák a madárpusztítás embertelen és káros voltáról. Min­den gyermek természetétől fogva gyűjtő és vadász. Szüleitől ajándék­ba légpuskát kér. Ezt elsősorban nem a céllövés , egyébként szép sportjának gyakorlására használja, hanem —* sokszor társai testi ép­ségének veszélyeztetésével — az utcai »verebek« irtására. »Veréb« címen aztán minden csővégre kap­ható kis madarat elpusztít. A leg­több gyerek megérti, megfelelő ma­gyarázat és előkészítés után, hogy a légpuska árán például fényképe­zőgépet is kérhet szüleitől. Ezzel a madáretetőn megjelenő madarakról fényképet készíthet. A kép mindig kedves emlék- marad. A lelőtt ma­dár viszont szemétre kerül, vagy a jobbik esetben kitömve mint torz porfógó díszeleg a lakásban. A gyakorlati madárvédelem terén télen vannak a legfontosabb teen­dőink. A madárvilágban is legége­tőbb kérdés ilyenkor az élelem és lakáskérdés megoldása. Az élelem tárolásához« etető kell. A legegyszerűbb etető egy 2—3 mé­teres földbevert karó, amelyre né­hány napraforgót húzunk. A karó tetejébe meg, a hótól való megvé­dés céljából, szalmából, nádból ereszt készítünk. Ha kiették a ma­darak a magot, faggyút öntünk a napraforgótányérra, amelybe mag­vakat szórunk. A kis ablaketető felakaszt­ható kívül az ablakra. Cinkék és csuszkák jönnek rá enni. Üvegol­dalán keresztül a meleg szobából gyönyörködhetünk kis vendégeink» ben. Olyan közelről látjuk őket, mint egyébként soha. Parkokban, gyümölcsösökben dúcetetőt ál­líthatunk. Felállítása bokros helyen történjék, hogy az etetőre gyüleke­ző madaraknak legyen hova mene­külniük a ragadozó madarak táma­dása esetén. Ezek az etetők olyan egyszerű szerkezetűek, hogy ha va­laki egyszer látta őket, könnyen el tudja készíteni. A ház körül talált hulladékanyagból költségmentesen előállíthatok. MIVEL ETESSÜK A MADARAKAT? Adjunk madarainknak zsíros, ola­jos és keményítőtartalmú élelmet. A napraforgó-, tök-, görögdinnye-, kendermag, sótlan szalonna bőre jó madáreleség. Egy-egy darab ágra függesztett mócsingos húsért, fagy- gyúdarabért hálásak lesznek a cin­kefélék. A veréb meg nem tudja előlük elenni, mert nem tud rajta megkapaszkodni. Kenyérmorzsát so­ha ne adjunk a madaraknak, mert megsavanyodik és elpusztulnak tőle. Nagyon fontos szabály: ha elkezd­tük a madarak etetését, egész télen át folytassuk. A madarak ösztönö­sen számítanak a megszokott enni­valóra és ha egy-egy hideg napon kimarad az etetés, táplálék hiányá­ban kihűl a testük és elpusztulnak. A hidegtől és az életükre törő veszedelemtől menti meg a mada­rakat a mesterséges fészekodu. Az ősszel kihelyezett odút az odulakó madarak télen éjjeli-szállásnak használják. Odaszoknak és tavasz- szal is ott költenek. Ezzel nyert ügyünk van, mert a fészkelő cin­kék, csuszkák, rozsdafarkúak és társaik mentesítik kertünket a ro­varoktól. Fatönkodut, de különösen deszkaodut mindenki tud házilag készíteni. Kihelyezésüknél arra ügyeljünk, hogy nyílásuk délre néz­zen és a macska ne tudjon hozzá­férni. (A fatörzsre erősített szeges­huzal vagy tüskés ág védelmet nyújt.) Most lássunk egy kis számítást a mesterséges fészekodvakkal megte­lepített madarak hasznának bizo­nyítására. Vertse Albert omitholo- gus könyvében olvassuk a követke­zőket: Egy kertben 24 odúban 24 család rovarevő madár költött. (Cin­kefajok, barázdabillegető, búbos­banka.) Sok év magyar és külföldi madárgyomor-vizsgálat adataiból tudjuk, hogy egy-egy családnak fiaik felnevelési idejében legalább 15.000 rovarra van szüksége. A költés há­rom hónapja alatt tehát ezek a ma­darak ebben a gyümölcsösben leg­alább 360 000 rovart pusztítottak el. A többi kilenc hónapban a fogyasz­tás ennek 3—5-szörösére tehető. A gyümölcsöst a madarak betelepítése előtt minden évben úgyszólván csu­paszra rágta a téli araszoló-lepke hernyója. A betelepítés harmadik évében keresve is alig lehetett her­nyót találni. A harmadik évben a gyümölcstermelés évi 21 mázsával emelkedett. Közben a kert kezelésé­ben változás nem történt, tehát az eredmény tisztán a madarak mun­kájának köszönhető. Madárvédelem­ről olvashatunk a következő köny­vekben: Herman: A madarak hasz­náról és káráról. — Vertse: A kert madárvilága. — Vertse—Tildy: Er­dő-mező madarai. A madáretető és fészekodu típu­sokat, valamint az odulakó mada­rak színes akvarelljét a múzeum­parkban, illetőleg a múzeum elő­csarnokában elhelyezve bemutatjuk a közönségnek. Szeretnénk, ha ez a bemutató, amelyet a múzeum a Ter­mészettudományi Társulattal együt­tesen készített, arra bírná a látogató közönséget, hogy a gyakorlati ma­dárvédelem gondolatát a magáévá tegye. Marián Miklós, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. EZER MUZSIKÁLÓ IFJŰ MEGYÉNKBEN Néhány napja csinos kis üvegtáb­la került az Engels utca 5. szám alatti házra: »Művészeti Dolgozók Szakszervezete Somogy megyei Ze­nepedagógus (Munkacsoportja« szö­veggel. Belülről harsány muzsikaszó szűrődik ki, a járókelők meg-meg- állnak. Hallgatódznak. Alig két-három éves múltra te­kint vissza ez a szervezet, de ered­ményei máris igen nagyok. Jelen­leg 9 zeneiskolát tart fenn (Bala- tonboglár, Fonyód, Kaposvár, Ka­ród, Magyaratád, Memye, Nagy­atád, Nagybajom, Tab) és a beirat­kozott tanulók száma meghaladja a 400-ati. Néhány évvel ezelőtt a kapos­vári Városi Zeneiskolának alig 100 tanulója volt, ma pedig a Kaposvári Állami Zeneiskola tanulóival együtt csaknem 1000 muzsikáló ifjat szám­lálhatunk össze megyénkben. A Somogy megyei Zenepedagógus Munkacsoport a szakszerű zeneok­tatás mellett komoly zenekulturális munkát fejt ki. A tervek szerint nemcsak növendékhangversenyeket rendez, hanem magasszínvonalú mű­vészi koncerteket is és a jelen tan­év 2. félévében megyei zenei ver­seny szervezésére kerül sor. J. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents