Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-02 / 285. szám

SOMOGYI NÉPLAP mvsamaanm Csütörtök, 1954. december 2. A moszkvai értekezlet keddi illése Az európai értekezlet második napján az ülést délután 3 órakor nyitotta meg az elnöklő Josef Cyrankiewicz, a lengyel küldött­ség vezetője, a Lengyel Népköze társaság Minisztertanácsának el­nöke. Az ülésen vkét felszólalás hangzott el. Elsőnek Viliam Si- roky, a Csehszlovák Köztársaság küldöttségének vezetője, Csehszlo­vákia Minisztertanácsának elnöke beszélt. Viliam Siroky hangsúlyoz­ta, hogy a csehszlovák nép szilár­dan eltökélte, nem tűri, hogy az agresszió megismétlődjék. A Cseh­szlovák Köztársaság kormánya teljes mértékben támogatta és tá­mogatja a Szovjetunió nemes kez­deményezését az európai kollek­tív biztonság megteremtésére. A párizsi egyezmények ratifikálása esetére Csehszlovákia véleménye szerint a tanácskozáson részvevő államoknak meg kell erősíteniük védelmi felkészültségüket és a fégyveres erők egységes parancs­nokságát kell létrehozniok. A né­met újrafelfegyverzés — fejtette ki a továbbiakban Viliam Siroky — mindenekelőtt Csehszlovákia, a Lengyel Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság határait veszélyeztetné. A cseh­szlovák kormány ezért szükséges­nek tartja, hogy a párizsi egyezr- mények ratifikálása esetében kü­lönösen a megnevezett országok kormányai, figyelembevéve a ve­széllyel szembeni közös érdekei­ket, hatékony közös rendszabályo­kat foganatosítsanak határaik biztosítására. A második felszólaló a Német Demokratikus Köztársaság kül­döttségének vezetője, a Német De­mokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, Otto Gro­tewohl volt. Bevezetőjében kifej­tette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségét mély nyugtalanság tölti el a német jö­vőt illetően. A párizsi egyezmé­nyek ratifikálása gátat emelne Németország egyesítésének útjá­ba. Adenauer nem akarja a né­met egységet, sőt Adenauer az egységről tárgyalni sem akar. A Német Demokratikus Köztársaság — fejtette ki Otto Grotewohl — a német egységet és a békét egy­' mástól elszakíthatatlannak tart­ja. I Az NDK semmiféle előzetes feltételt nem szab a német egység helyreállításáról foly­tatandó tárgyalások elé és hajlandó minden előzetes fel­tétel nélkül ilyen tárgyalá- I sokba kezdeni a nyugatné­met köztársasággal. ! Az NDK kormánya a tárgyalá­sok alapjául kész elfogadni a weiínari alkotmányt, valamint Németország keleti és nyugati ré­sze állami szervezésének tapasz­talatait. j Az NDK kormánya azonban nem hunyhat szemet afelett, hogy a párizsi egyezmények megvaló­sítása esetén az NDK határain egy félmilliós modem fegyver­zetű hadsereg áll, amelyet külföl­di imperialisták irányítanak. A német nép nemzeti érdeke, az em­beriség békéje és a német nép egyenest megköveteli, hogy az NDK ne tűrje ezt a biztonságát veszélyeztető agressziót, illetve minden ilyen kísérletet visszaver­jen. A Német Demokratikus Köz­társaság kormányküldöttsége szükségesnek tartja kijelenteni, hogy ha újra jelentkezik a német militarizmus Nyugat-Német- országban és létrehozzák ott az állandó hadsereget, az NDK kénytelen lesz önálló fegyveres erőket létrehozni. A Német Demokratikus Köztár­saság osztja a Szovjetunió, a Cseh szlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság vélemé- , nyét, mely szerint a párizsi egyez- ' mények ratifikációja esetére közös ’rendszabályokat kell foganatosíta­ni az értekezleten részvevő orszá­gok békéjének védelmére és vé­delmi képességének fokozására és védő erőinek közös vezetésére. A Német Demokratikus Köztársa­ság képviselője bejelentette, hogy az NDK magáévá teszi a Cseh­szlovák Köztársaság javaslatát a német agresszió veszélye által el­sősorban érintett országok közös eljárást illetően a párizsi egyez­mények ratifikációjának esetére. A Kaposvári Ünnepi Hét mai programmja A Kaposvár felszabadulásá­nak tizedik évfordulója tiszte­letére rendezett Ünnepi Hét mai Programm ja: „A somogymegyei munkás- és parasztmozgalmak“ c. kiállítás megnyitása a Rippl-Rónai Mú­zeum kiállítástermében. Meg­nyitja: Tóth István elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság első titkára. Este 7 órakor: Műsoros ünne­pély a Megyei Tanács nagyter­mében. Ä föld azé letf, aki megműveli V. M. Molotov fogadást adott a moszkvai értekezleten részvevő kormányküldöttségek tiszteletére Moszkva (TASZSZ). V. M. Mo­lotov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere no­vember 30-án fogadást adott az európai béke és biztonság biztosí­tásával foglalkozó európai érte­kezleten részvevő küldöttségek tiszteletére. A moszkvai értekezleten részvevő magyar kormányküldöttség felkereste Lenin—Sztálin mauzóleumát Moszkva (TASZSZ). A mosz- ! kvai értekezleten részvevő bolgár, magyar és román kormánykül­döttség november 30-án látogatást tett a Lenin—Sztálin mauzoleum- | ban. Mindhárom küldöttség ko­szorút helyezett el. Heves tájfun pusztított a Fülöp-szigeteken (MTI). Egy 270 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó tájfun, értesülések szerint, 19 ha­lászt ölt meg és mintegy két és félmillió fontsterling összegű kárt okozott a Fülöp-szigetek keleti ré­széhez tartozó Leyte tartomány­ban — jelenti a „Reuter1“. A tájfun — amely hivatalos je­lentés szerint a legsúlyosabb volt ötven év óta — óriási károkat okozott a Fülöp-szigetek középső részéhez tartozó Visayan-szigete­ken is. A Saar-egyezmény nem kerül a bonni szövetségi tanács elé Berlin (MTI). A nyugatnémet szö­vetségi tanács jogügyi bizottsága kedden közölte a Saar-egyezmény- nyel összefüggésben folytatott meg­beszéléseinek eredményét. A jogügyi bizottság megállapítása szerint a Saar-egyezmény végrehaj­tásához nincs szükség a szövetségi tanács hozzájárulására. Ezt a döntést a bizottság a külön­böző tartoroánygyűlósek Saar-, egyezmény-ellenes állásfoglalása miatt nyugtalankodó Adenauer kí­vánságára hozta. . A kormánypárt veresége a görög községtanácsi választásokon Athén (TASZSZ). November 21-én és 28-án Görögországban községta­nácsi választásokat tartottak. A vá­lasztásokon Papagosz miniszterelnök «Görög tömörülés« nevű pártjával szentben az ellenzéki pártok tömbje lépett fel az egységes, demokratikus baloldali koalíció »EDA«, a közép- pártok nemzeti haladó szövetsége «EPEK« és a dolgozó nép demokra­tikus pártja részvételével. A választások végleges eredmé­nyét még nem tették ugyan közzé, de a sajtó jelentéseiből ítélve, az ellenzéki pártok győztek a választá­sokon. A felszabadító Szovjet Hadsereg hozzásegítette megyénk dolgozó parasztjait ahhoz, hogy e földön emberi életet élhessen. A föld­reform során Somogy megye földjeinek 82 százaléka a dolgozóké lett. A kommunista párt szétosztotta a földreform ideje alatt a mammutbirtokokat: 561.331 kát. holdat juttatott 50.000 nincstelen­nek és törpebirtokosnak. Ezzel az átlagos 5.1 kát. holddal pártunk 50.000 családnak teremtett jobb emberi sorsot, s megnyitotta szá­mukra az utat a jobb élet felé. Méltó gazdát kapott a föld: azé lett, aki megműveli, a népé. Újabb könnyítés a beadási hátralékok rendezésére A dolgozó parasztság zöme már teljesítette egész évi beadási köte­lezettségét, vannak azonban nagy­számmal olyan termelők is, akik egyik-másik beadási cikkből hátra­lékosak, mert az előírt állati termék vagy terményfóleségből nem rendel­keznek elegendő mennyiséggel. A begyűjtési miniszter december elsején hatályba lépő utasítása szé­leskörű lehetőséget biztosít azoknak a termelőknek, akik kötelezettsé­güknek becsülettel eleget akarnak tenni, hogy pótolják a mulasztást, törlesszék adósságukat. Az utasítás széleskörű helyettesí­tésre ad módot, * megengedi, hogy a hátralékos termelők beadási kötelezettségü­ket, ha az eredeti cikkből vagy kenyérgabonából nem tudják teljesíteni — vágómarha kivéte­lével — bármely más beadásra alkalmas cikkel, szabad válasz­tásuk szerint teljesíthessék. Egyedül a hízottsertés- és a zsírbe­adási . kötelezettséget nem lehet más­sal helyettesíteni. Az utasítás szerint a begyűjtési dolgozók a termelőket 1954 decem­ber 15-ig felkeresik és megbeszélik velüik, hogy a hátralékot milyen cikkben tudják teljesíteni. A meg­beszélésekig az eddigi hátralékot nem emelik fel. A sentésbeadási hátralékok telje­sítésében sertésbeadásra — az uta­sítás szerint — most. is lehet tár­sulni. A beadási kötelezettség teljesíté­sére a megbeszélés után öt napot engedélyeznek. Ha a termelő ez alatt az idő alatt ígérete ellenére nem tesz eleget kötelezettségének, akikor hátralékát tíz százalékkal felemelik, s a felemelt hátralékot öt napon belül köteles beadni. Minden termelőnek érdeke, hogy éljen az új rendelkezés nyújtotta le­hetőségekkel, használja ki a könnyí­tést. így tudja csak rendezni adós­ságát és megkönnyíteni a jövőévi beadás teljesítését. A nagaszaki újszülöttek 12 százaléka abnormális Brisbane (MTI). Singo Sibata, a húszéi egyetem szociológiai karának professzora kijelentette, hogy az atcmrobbantási kísérletek alkalmá­val kért szenvedett Nagaszaki ja­pán városban az 1950 januárja és 1953 decembere között született 30.105 gyermek közül 3630 abnormális. Sibata professzor e nyilatkozatá­val válaszolt dr. Straussnak, az Egyesült Államok atomerőbizottsága °1r<jkónek arra a kiieVirrtésére, hogy «képtelen és tudományosan lehetet­len« az az állítás, hogy a már le­folytatott atom- és hidrogénbomba robbantási kísérletek gyengeelméjű gyermekek születéséhez vezetnek. Sibata nyilatkozatában hangsú­lyozta: «Mi, japánok, akiket kétszer sújtottak az atombombával és akik legutóbb a hidrogénbomba robban­tási kísérletek első áldozatai vol­tunk, egyáltalán nem értünk egyet dr. Strauss véleményével«. A MEDVECUKOR írta: Berky Éva (Folytatás.) A MINT a fiú elfordul, a kislány ** diadalérzete hirtelen elillan Á büszke hetykeség helyett valami kimondhatatlan szorongás, üresség foglalja el. Dühös önmagára, dü­hös a fiúra, hogy az szó nélkül el­ment, s mérgében olyat csap mind­ennek az okozójára, a táskában rejlő medvecukorra, hogy belesajdul az ökle. Morcos még akkor is, amikor ha­zaérkezik. A sárga agyaggal kent langyos, tiszta konyhában, a hófe­hér hokedlin kedvence, Juci cica dorombol. Mérgesen mellé vágja ta- néznyáját, hogy a macska ijedten ugrik a stelázsi mellé. ' Az- anyja, jóféle dolgos asszony, fekete szeme élénken csillog egész­séges, piros arcából. Kövérkés alak­ja villámgyorsan cikkázik a kony- ha egyik tearkától a másikig s a sú­rolt asztalra máris három rózsás tá­nyér kerül, közepén cseréptálban gő­zölög az illatos bableves. Az apja sovány, seszínű hajú em­ber, értelmes arcú. Ott ül az asztal melletti lócán és fejét felesége, fel® fordítja, figyelmesen hallgatva az asszony beszédét. A kislánnyal most egyik sem tö­rődik. Nem kérdik rasszkedvének okát, alig fogadják köszönését, s míg a gyerek' duzzogva az egyik hokedli­ra ül, az asszony lázas szavakkal ma­gyaráz tovább:-—A nyitott padlásajtón keresztül csa'k a lábát láttam, amint ott him- bálődzott a levegőben. A felesége a nagy hasától, meg a resáketéstől nem tudott femászni a létrán, csak a fokait mankolászta és úgy jajga­tott ura felé: — »Miért tette? Édes­uram, mért tette?« — Egyre csak ezt hajtogatta, úgy kellett eltépni a létrától, hogy az ember segítségére siessen. Késő volt. Istenem, mi lesz a tíz gyerekkel, s ott van még az asszony hasában is... Minek is az a sok egy rakáson? ... A kislány riadt szemmel figyel. — A csendőrök? — kérdi a férfi. — Itt voltak — hadar az asszony. Házkutatást tartottak náluk, de nem .találtak egy szem gabonát sem. Mondta is Vincze Mátyás, hogy ne itt keressék az uraság gabonáját, mert a kulcsár úr hordja azt minden este. Kapott is a csendőröktől olyan po­font: — Rágalmazni mersz? — kérdez­ték tőle. A férfi csontos ökle súlyosan az asztalra csap: — Disznóság! Hogy rohadnának meg mindannyian, urastul, * csend­őröstül. Az istenit ennek a rohadt világnak. — Szerencsétlen Nagy — sopánko­dik az asszony —, pedig milyen dol­gos asszony, csendes ember volt! Igaz, mert házkutatást tartanak va­lakinél, azért még nem kell felakasz­tani magát... házkutatást tartanak, hát házkutatást tartanak, nem csi­nált semmit, nem lopott, úgyis kide­rült volna... De a bolond ember mindjárt kötelet kerített elő. — Mit tudod te? — dühösködik a máskor hangját is alig hallató em­ber — nem volt annak más, csak a becsülete, most meg azt is sárbata- posták. Nyomorult, szerencsétlen, most mi lesz azzal a töméntelen kö- íyökkél? — Mi lesz? Mi lenne? — felel az asszony. — Pista .már nagy gyerek, majd beáll az apja helyett, anyja is dolgozik, s a kiscsinyék is tudnak már segíteni... — Kár azért a Pista gyerekért — csóválja fejét az ember, jóeszű, ügyeskezű gyerek. Majd beszélek a főgápésszel, hátha sikerűi .behozni a műhelybe. — Hát még mit nem!? — rí vall rá az asszony. — Ujjat húzná az urá- sággal? Hiszen olyan dühösek az ön­gyilkos Nagyra, amiért. tettével rosszhírét keltette az urasáénak. A cselédek is morognak ... szidják az urat, az ispánt, a .kulcsárt... —Hát aztán? — kiált vissza az ura. — A Pistának a műhelyben a helye! Behozom én. ha eddig élek is! — Inkább küldök nekik bábot, krumplit, meg adnak a többiek is, csak to ne ártsd magad bele, — vi­tatkozik az asszony. — Elég a sző — mordul az ember, s az asszony tudja, hogy hiába lenne minden beszéd. — Az utcára akarsz kerülni, nyo­morult? — kiált sírva. — Ki vagy te, hogy ujjat mersz huzni velük? Hányán járnak a tanyára ajánlkozni a gépész-emberek. Ha innen kidob­nak, mehetünk koldulni! Hogy dö­gölne meg az ilyen nyakas ember! — De hamar elfeledted, hogy az ápádék itt laknak két ajtóval odébb! — szól rá az ember, — hogy minden testvéred itt él a tanyában, akárcsak Nagyék. — Hát mér dolgozom itt a ház­ban, kint a földön, kuporgatok min­den fillért, minden szemet, minden állatot? — sikít az asszony. —■ Hogy soha többé ne kerüljek vissza, s a gyermekem feledje azt is, hogy va­laha ezt a tanyát látta! Házat aka-> rok, földet akarok, ha három holdat is, hogy ... —' Attól még éhendögölhetsz, — mordul az ura. — Ha meg rajtam múlik, Pista bejön a műhelybe, kár a szóért! A KISLÁNYNAK elönti szemét a könny. Rémülten hallgatja a vitát, de már csak félfüllel, mert gondolatban már Nagy Pista körül jár. Árva lett a Nagy Pista ... Apja felakasztotta magát... Nagy Pista sír, Nagy Pista szomorú, nem jön többet az iskolába, talán nem is lát­ja többet... Talán a kastélyhoz ke­rül az istállóba, akkor aztán nem játszanak soha ... Csúfolni fogják, mint Juli néni lányát, Marist, akinek anyja leforrázta magát., s most a Marist úgy hívják, hogy a »forrá­zott Juli lánya,«, hát most Pista is az »akasztott« Nagy fia lesz... Mit tegyen? Hogyan segítsen Pistán? —- A medvecukor! — villan eszé­be kincse. — Ö odaadja ragaszul az egész medvecukrot. Oda bizony! Itt­hon meg se mutatja, meg se kóstol­ja, úgy ahogy van, az egészet,.. — A nagyszerű ajándék egészen fel­villanyozza. Ugrik a tarisznyához és máris kiemeli a rúd medvecukrot. S míg szülei vitáznak, egyetlen pilla­nat alatt kisetter ksdik az ajtón. Lefut a ház elejére, ahol Nagyék iáiknak. Benéz az apró ablakon a szegényes kis szobába. Nagyéknál látogatók vannak. Izgatott asszonyok, emberek. A gyerekek anyjuk körül szipákolnak, aki sírva hámozza a krumplit, de Pista nincs sehol Mariska otthagyja az ablakot és Pista keresésére indul. Szaladgál az udvaron, kiabál az ólak körül, de eredménytelenül. A cselédházak mö­gött pár nyomorult akácfa ólálkotik, s ezt a részt az ittlakók nagykép lein »Kiserdőnek« nevezik. Ott áll P'sta az egyik fának támaszkodva, s csak válla rázkódásából látszik, hogy sír. íyi ARISRA szorosan mellélép, egyik kezével átöleli a nya­kát, a másikkal nyújtja felé az eddig markában szorongatott, kissé raga­csos medvecukrot: — Látod —■ duruzsolja anyai vi­gasztalással, törleszkedve, — milyen szép, nagy, meg se kóstoltam... A fiú .ránt a vállán és szégyenlő­sen elfordul, de a kislány előkerül: — Ne sírj Pistukám, nézd ... ne­ked adom ezt a finom medvecukrot, nyald meg, milyen jó ... A fiú szégyenli a kislány előtt könnyeit, dühös, elkeseredett: — Én nem sírok — üvölt hirtelen haraggal a másik arcába. —■ Én sose sírok! Nem kell a cukrod, takarodj innen! __ Utolsó szavai hirtelen kitörő sí­rásba fulladnak. A tanító... a med- vecukor ... most meg az apja ... a bizonytalan jövő... az ismeretlen megpróbáltatásoktól való páni féle­lem zűrzavara gyermeksúrástaa ful­lad és bármennyire is szégyenli könnyeit, azok ellenállhatatlan erővel csorognak végig az arcán. Szívét fáj­dalom és valami megfoghatatlan ■iránti düh marcangolja. Valamit ten­ni kell! Könnyíteni kell magán. Ta­lán maga sem tudja mit tesz, iszo­nyú erővel mellbelöki a kislányt, hogy az belenyekken és elesik a hó­ban. — Nem érted, hogy nem kell a cukrod, te pocsék béka! — üvölti felé. elfuttában.

Next

/
Thumbnails
Contents