Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-08 / 290. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Repüljetek mindenkinél messzebbre, gyorsabban és magasabbra! Munkában a Hazafias Népfront Ahogy a játékosok és a vezetők látták az NB II-be jutást A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGYEi BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 290. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1954. december 8. ELŐRE A TÉL! GÉPJAVÍTÁS SIKERÉÉRT! Ma, amikor gazdaságpolitikánk­ban a mezőgazdaság fejlesztése a kulcskérdés, a gépállomások sze­repe, jelentősége és felelőssége is megsokszorozódott. Jórészt a gép­állomásoktól függ a mezőgazda- sági termelés fokozása, a terme­lőszövetkezeti és egyéni gazdasá­gok jövedelmezőségének növelése. Hogy megyénk gépállomásai is megállhassák helyüket a párt és a kormány mezőgazdasági határoza­tának végrehajtásában, fokozot­tabb segítséget tudjanak nyújtani a tsz-eknek és az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztoknak a jövő évben, most, a téli gépjaví­tás során alapos munkát kell vé­gezniük a gépjavításban részvevő dolgozóknak, szakembereknek. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy megyénk gépállomá­sainak vezetői, dolgozói többsé­gükben jól szervezik, irányítják és végzik a téli gépjavítást. Ez ta­pasztalható a balatonkiliti gépál­lomáson is, ahol Foki László fő­mechanikus a szépen rendbentar- tott műhelyben alaposan átvizs­gálja a gépeket, azok alkatrésze­it, s úgy állapítja meg, hogy mi­lyen javításra szorul egy-egy gép vagy alkatrész. Foki László fő­mechanikus segíti, tanítja munka- társaity s azok örömmel dolgoz­nak vele. A balatonkiliti gépállo­más dolgozói a múlt télen is ala­posan kijavították gépeiket, ennek eredményeként ez évben nagyobb zökkenő nélkül dolgozhattak: alig volt géphiba miatti kiesésük a munkából. Ezért igyekeznek most is jól kijavítani gépeiket a bala­tonkiliti gépállomás dolgozói. Ha­sonlóan halad a gépjavítás a cso- konyavisontai, a tapsonyi és a mernyei gépállomáson is. Megyénk gépállomásainak dol­gozói az idén általában lelkeseb­ben láttak a téli gépjavításhoz, mint ezelőtt bármikor, amit iga­zol az is, hogy a nagyatádi gép­állomás dolgozóinak versenyfel­hívásához már számos gépállomás, mint például a mernyei, darányi gépállomás dolgozói is csatlakoz­tak. Sok olyan szép vállalás szü­letett, mint például a darányi gépállomáson, ahol I vállalták, hogy a gépjavítást határidő előtt 5 nappal befejezik, valamint az időmegtakarítással és alkatrész­felújítással mintegy 25 ezer fo­rinttal csökkentik a javítás költ­ségét. Ez a lelkesedés nem vélet­len, mert a gépállomások dolgo­zói érzik, hogy pártunk és kor­mányunk intézkedései i nyomán jobb körülmények között dolgoz­hatnak, jobb a gépalkatrészellá­tás, mint bármikor azelőtt. A múlt évben csak négy gépállomá­son volt nagy szerelőműhely, az idén már hét gépállomás rendel­kezik jól berendezett szerelőmű­hellyel. Tehát most a szervezéstől és a lelkiismeretes munkától függ leginkább a gépállomások gépjaví­tásának sikere; attól, hogy a gép­állomások vezető mechanikusai, műszaki dolgozói milyen felelős­séggel látják el feladatukat. Igen helytelen az úgynevezett vegyes brigádrendszerben végzett gépjavítás, mert több helyen elő­fordul, hogy az ilyen brigádban nincs annyi szakember, amennyi­re a brigádnak szüksége volna a gépjavításban. Éppen ezért szük­séges, különösen a nagyobb gép­állomásokon — mint például a tabi, lengyeltóti, tapsonyi, , mer­nyei, ltarádi, kaposvári stb. gép­állomásokon — a speciál gépjaví­tóbrigádok megszervezése, ami a szakosított brigádmódszer tovább­fejlesztése. Szakosítani kell pél­dául a csapágy öntését, hogy azt állandóan egy dolgozó végezhesse, aki megfelelő gyakorlattal to­vábbfejlesztheti a csapágyöntés minőségét. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amellyel még ta­lálkozunk egyes gépállomásokon, hogy a vezető mechanikus futkos Kaposvárról Budapestig anyagért, alkatrészért, csak éppen az ő fel­adatát: a műszaki irányítást nem végzi. Ezért ki kell jelölni a ja­vítás időszakára egy erre megfe­lelő szerelőt vagy brigádvezetőt, illetve olyan dolgozót, aki képes ellátni az anyag- és alkatrészbe­szerzés feladatát a vezető mecha­nikus irányításával. A vezető mechanikusok a szakmai • irányí­táson, a minőségi munka ellenőr­zésén kívül ügyeljenek arra, hogy azt a munkát, amit saját maguk terveztek be 5—10 napos deká- dokra, illetve egy-egy hónapra, el is végezzék. A minőségi ellen- ’ őrök felelősek a már átvett, kija- < vított gépekért, ami arra kötelezi J őket, hogy ne legyenek engedéke­nyek egy hajszálnyit sem a gép­javítás minőségének vizsgálásá- nál. A gépjavítás sikerét segítsék elő ] a járási tanácsok is a rendszeres ellenőrzéssel, útmutatással. He­lyes, ha a járási tanácsok a szom­széd gépállomásról vagy valame­lyik állami gazdaságból felkérnek szakembereket az ellenőrző-bri­gádba, magukkal viszik őket a gépjavítás ellenőrzéséhez, és ahol fogyatékosságot tapasztalnak, je­lentik :a gépállomások megyei igazgatóságának. A gépjavítás minőségi és időbe­ni elvégzése elsősorban a gépállo­mási pártszervezetek, a gépállo­mások kommunistáinak munká­ján áll. Fontos, hogy a gépállo­mások kommunistái jó példával élenjárjanak, de fontos az is, hogy a pártonkívülieket is felso­rakoztassák maguk mellé a mun­kában. Ezért a gépállomások pártszervezetei időnként tárgyal­ják meg egyes javítóbrigádok s dolgozók munkáját. Dicsérjék meg a nyilvánosság előtt a kiváló dolgozókat, de ugyanakkor ne tűrjék a lazaságot: bátran bírál­ják a hibákat és a hanyag dolgo­zókat. Segítse a pártszervezet az üzemi bizottság munkáját a ver­senyszervezésben, ellenőrizze a ja­vítási terv végrehajtását. Ezért a gépállomások párttitkárai alapo­san ismerjék meg a gépjavítási tervet, illetve ütemtervet. Bátran támaszkodjanak a gépállomások pártszervezetei a DISZ-fiatalokra, szervezzenek ifi-javítóbrigádokat és segítsék, neveljék őket a gép­javítás munkájában. Állítsák pél­daképül a kiváló ifi-brigádokat. De nemcsak példaképül kell állí­tani őket, hanem jutalmazni is kell a kiválóan dolgozókat. A gépállomási vezetők és dolgo­zók tegyenek meg mindent annak érdekében, bogy jó minőségben kijavított gépek kerüljenek ki a javítóműhelyekből, hogy becsület­tel győzelemre vigyük a téli gép­javítást. NAGY ÁRPÁD, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője. „Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen“ Dolgozóink röpgyűléseken beszélik meg a moszkvai értekezlet határozatait A moszkvai értekezlet határozatai lelkes visszhangra találtak dolgozóinkban, akik népes röpgyűléseken beszélik meg a moszkvai értekezlet deklarációját és táviratokban tiltakoznak a né­met hadsereg feltámasztása ellen. Dolgozóink egyöntetűen fogadják meg: »nem engedjük, hogy azok, akik tíz évvel ezelőtt rombadöntötték országunkat, most újra elpusztítsák, amit azóta felépítet­tünk^. a vas- és Fémipari Kombinát Soha főbbé ne engedjük nyakunkra dolgozói: a fasiszta kordákat „Minden erőnkkel harcolunk a hitlerista Wehrmacht újjáélesztése ellen“ A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói a következő szövegű táviratban tiltakoznak az Európát veszélyeztető nyugat-né­met felfegyverzés ellen: »Mi, a Kaposvári Vas- és Fém­ipari Kombinát dolgozói, röpgyű- lésen tárgyaltuk meg a moszkvai értekezlet deklarációját és egy- emberként tiltakozunk a német militarizmus, a német hadsereg újbóli feltámasztása ellen. A má~ a német fasizmus. Alig van olyan dolgozó üzemünkben, aki ne érezte volna valamilyen formában a fasizmus embertelenségét. Ép­pen ezért minden erőnkkel har­colunk a hitlerista Wehrmacht újjáélesztése ellen. ígéretet te­szünk: mindent elkövetünk, hogy még jobb munkát fejthessünk ki terveink túlteljesítésében, békénk megvédésében«. A Textilművek dolgozói: Tiltakozunk Nyugat-Németország újraíelfegyverzése és a militarizmus feltámasztása ellen — mondotta Jung Istvánná, a Kaposvári 23. sz. Autóközlekedési Vállalat pártszer­vezetének titkára. Szavait Pál József Nemcsak szavakkal, hanem tet­tekkel is juttassuk kifejezésre, hogy tiltakozunk Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen — mondotta Sza­bó Lászlóné a Kaposvári Kiskeres­kedelmi Vállalat röpgyűlésén, ahol a dolgozók, a béke megvédése ügyé­ben emelték fel szavukat és fejezték tiltakozásukat Nyugat-Németor­szág újraíelfegyverzése ellen,* * * * Székely Ferenc elvtárs, a Kapos­vári Eleimiszerkiskereskedelmi Vál­lalat dolgozója a vállalat röpgyűlé­sén arról beszélt, hogyan üldözte őt a német Gestapo, milyen emberte­63 éves szerelőmunkás toldotta meg azzal: Soha többet nem akarunk, há­borút. Békét akarunk! A 23. sz. AKÖV tiltakozását táviratban jut­tatta el az MDP Központi Vezető­ségéhez. lenül kínoztak meg a német fasisz­ták ártatlan embereket. A nyugati hatalmak most ezeknek a kezébe akarnak újra fegyvert adni. Tiltako­zunk valamennyien — mondotta ki: a vállalat dolgozóinak röpgyűlése. * * * Ahol megszüntetik a kommunista párt működését, ott már nem kell bizonyíték arra, hogy feltámadt a. fasizmus. Tiltakozunk a fasiszta Nyugat-Németország újrafeífegy vér­zésé ellen — írták táviratukban a Népbolt MDP alapszervezetének tagjai és a Néptoolt dolgozói. Vessenek véget a német miSiiarismus felélesztésére irányuló minden kísérletnek sodik világháború során saját bő­rünkön éreztük, hogy mire képes ki A nyugati hatalmak ismét az ártatlan emberek gyilkosainak kezébe akarnak fegyvert adni Örömmel vettük, hogy a moszkvai értekezleten a mi békevágyunkat is kifejezésre juttatták A Kaposvári Textilművekben húsz röpgyűlésén csaknem 1200 dolgozó vett részt. Lelkes hangú felszólalások hangzottak el, majd az üzem dolgozói táviratot intéz­tek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez. A táv­irat a következőket foglalta ma­gában : »Mi, a Kaposvári Textilművek dolgozói örömmel és megelégedés­sel vettük tudomásul, hogy a ma­gyar dolgozók küldöttei is részt­A kaposvári Táncsics Mihály fiúgimnázium tanárai tegnap délelőtt az egyik tanítási óra utáni szünetben a tanári szobában gyűltek össze. Ez a szünetbeli beszélgetés azonban másként zajlott le, mint a szokásosak. Komoly, az egész világot érintő politikai kérdésekről volt szó. Mátray Tibor elvtárs, a szakszervezeti bi­zottság elnöke szólt tanártársaihoz, ismertette a moszkvai értekez­let munkáját, a konferencia deklarációjának jelentőségét. A feszült csendben elhangzott néhányperczs ismertető után dr. Páti Ferenc, Bőd Lajos és Merő Béla, a gimnázium igazgatója kért szót. Mind­hárman súlyos szavakkal bélyegezték meg a Nyugat-Németország- ban folyó háborús készülődést. A tanári kar elítélte a Nyugat há­borús politikáját és tiltakozásuk leiéül levelet küldtek az Országos Béketanácsnak, melyben a gimná dum minden dolgozója, tanára és diákja nevében követelik, hogy a nyugati hatalmak vessenek gátat a német militarizmus felélesztésére irányuló minden kísérletnek; Miuden eszközzel küzdenünk kell a nácicsizmák hábo»ús menetelése vettek a moszkvai értekezleten és ott a mi békevágyunkat is kife­jezésre juttatták. Egyben tiltako­zásunkat fejezzük ki Nyugat-Né­metország felfegyverzése ellen. Követeljük, hogy Európa népei haladéktalanul értekezleten tár­gyalják meg Európa biztonságá­nak kérdését «, Röpgyűlésén tiltakoztak a Nagymalom dolgozói Tegnap délelőtt röpgyűlésén vi­tatták meg a Kaposvári Nagymalom dolgozói a moszkvai értekezlet dek­orációját és a következő szövegű táviratban tiltakoztak a nyugat-né­met hadsereg, a hitlerista Wehr­macht újraíelfegyverzése ellen. »Mi, 3 Kaposvári Nagymalom dol­gozói, párt- és szakszervezeti tagjai felháborodottan tiltakozunk a nyu­gati nagyhatalmak békeelleníg; po­litikája ePen. Tiltakozunk az ellen, hogy ismét borzalmas romboló fegy­vereket adtanak a német imperia­listák kezébe, ami veszélyezteti a második világháború után nehéz •munkával és áldozattal felépített boldog jelenünket. Éljen a világ békeszerető népeinek akarata: a béke!« A nyugat-németországi felfegyver­kezés s az, hogy a nyugati hatal­mak a Szovjetuniónak a kollektív európai biztonság ügyében összehí­vott értekezletén nem voltak haj­landók résztvenni, a legnagyobb fel­háborodással tölt el. A német militarizmus átkát már 7—8 éves koromban éreztem, amikor, édesapámat az első világháborúban a frontra vitték, s húgommal és édesanyámmal a legnagyobb kétsé­gek között éltünk. Apám a szeren­csések közé tartozott és sebesüléssel »megúszta« az első világháborút, de a háború alatti sok nyomorúság, az utána következő évek gazdasági és politikai nehézségei még egyetemis­ta éveimet is igen megnehezítették. A német militarizmus ezután sem nyugodott. A legszörnyűbb formá­ban, a hitleri nácizmus alákiában újjáéledt. Alig megnősültem, kitört az ú.i világháború. A német náciz­mushoz csatlakozó Horthy-rezsim minket, magyarokat is belesodort az esztelen háborúba, megtámadtatták vélünk a nekünk soha nem vétő Szovjetuniót. Hivatásomnál fogva nem kerültem frontszolgálatra, így a háborút a ma­ga borzalmaival együtt a kórház­éi! ! ban, otthon, családom körében él­tem át. 1944 tavaszán, a német meg­szállás után a naponta felhangzó szirénák bőgése már az orvosi mun­kát, is kezdte lehetetlenné tenni. Nekünk, orvosoknak, akiknek élet­hivatása, hogy még a haldoklóból is élőt igyekezzünk varázsolni, még- inkább kötelességünk a ■ háborús uszítás, a fegyverkezés ellen küzde­nünk, főleg akkor, amikor arról van szó, hogy a világot már kétszer vér-' zivatarba borító, féktelen imperia­lista vezetők semmi garanciát nem nyújtanak Nyugat-Németországban árra vonatkozólag, hogy a milliók ^gyilkolásából nem kívánják pénzes- zsákjaikat még jobban megtölteni. Véleményem az, hogy minden erőnkkel és igyekezetünkkel a béke mellé, a bélkét akaró hatalmas bé­ketábor mellé szorosan, az eddiginél is szorosabban kell felsorakoznunk, s minden tőlünk telhető módon és erővel küzdenünk kell az új világ­háborút előidézni akaró nácicsizmák menetelése ellen. Dr. Sivó József, a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával kitüntetett főorvos.

Next

/
Thumbnails
Contents