Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
6 SOMOGYI NfiPLAr Vasárnap, 1954. december 5. Ezüstkalászos gazdaképző tanfolyam Sávolyon 1 Napközben pirosarcú, mosolygó kisfiúk, kislányok vidám kacagásától, jókedvétől hangosak a sávolyi általános iskola szépen berendezett tantermei. A délutáni órákban, amikor vége van a ta- Ipftásnak, elül a csend, ismét megtelnek a padok; felnőttek foglalják el gyermekeik helyét. Dereshajú, nagybajuszú, kérgeskezű ,:jparasztemberek hajolnak ;a jegyzetek, könyvek fölé, vagy figyel- Iknesen hallgatják az ő „tanító bácsijuk“, Bata József községi ag- Ijronóinus okos, értelmes szavait. Az iskola november 15-én kez- |dődött meg, 36 hallgatója van: állami gazdasági dolgozók, tsz- tagok, de nagy többségükben egvénj gazdák. Még Somogysám- isonból is jár egy dolgozó paraszt, Kiss Pál Viktor, aki 6 kilomé- ! térről is szívesen jön, mert tanulni akar, fejleszteni tudását, jhógy még jobban, észszerűbben tudjon gazdálkodni ezután. Az ezüstkalászos gazdaképző tanfolyam, — mert erre gyülekeznek esténkint össze a falu tanulni vágyó gazdái az iskolába — két télen keresztül tart. Novembertől márciusig elméletben taj- nulják meg azt, amit a „szünidő1' alatt mindegyik hallgató az ő kis, gazdaságsában gyakorlatban megvalósít. A gazdaképző tanfolyamon a növénytermelés, az állattenyésztés, a szőlő-gyümölcs- !termelés és kertészet módszereit tanulják meg. Ezenkívül számtan, j mértan és egészségtan is szerepel a tantervben. A hallgatók a jkétéves iskola elvégzése után bizonyítványt és jelvényt kapnak, ■ majd utána az aranykalászos tanfolyamon folytathatják tanul- | Hiányaikat. A tanfolyam résztvevői igen szorgalmasan eljárogatnak a foglalkozásra és szívesen tanulnak. Az anyag jó elsajátításában nagy- ’ része van Bata elvtarsnak, a tanfolyam előadójának, aki igen ér- jdekésen, érthetően tanítja: a meglehetősen nehéz anyagot az egyszerű' parasztembereknek. í Az iskolának nagy szerepe van a község életében. A falu ,í élenjáró gazdái, az új módszerek alkalmazásának úttörői járnak a .gazdaképzőre. Ezek a dolgozó parasztok a tanfolyamon tanultaikat igyekeznek az ő kis gpzdaságukban bevezetni és megvalósí- [ tani' Rájuk hallgat a falu népe, példájuk biztos követésre talál és igyekszik mindegyik dolgozó paraszt úgy végezni munkáját, úgy műyelni földjeit, hogy ne maradjon le Simon Lajos, Kiss Pál Viktor mögött, mert azok tanulták, hogy hogyan kell állatokat gondozni, etetni, miért kell műtrágyát használni és háromszor szántani és amit ezek csinálnak, az biztos jó, követésre méltó, mert tifbS termést eredményez. Ez pedig mindegyikük legsajátabb érdeke. Túlteljesítettük novemberi gépjavítási tervünket November elsején gépállomásunkon is megkezdődött a téli gépjavítás. Mindenki terv szerint dolgozik a gépállomáson. Minden brigád és dolgozó Ismeri 5 napos munkatervét. Hogy a zavartalan munkamenetet biztosítsuk, kellő időben elkészítettük a javítóműhelyt. Világos, jólzáró ablakok, ajtók, jól fölszerelt kályha biztosítják a kedvező munkakörülményt. A gépjavításhoz szükséges -anyagot kellő időben igényeltük, hogy zavartalanul, dolgozhassunk. A csapágyak körül van egy kis fennakadás néha, mert a központ nem tudja folyamatosan küldeni a megrendelt mennyiséget, de ezt a megrongálódott csapágyaik kijavításával igyekszünk pótolni. A taint dolgozvó elvtársakat iól elláttuk csizmával, meleg ruhával, esőköpennyel, hogy az időjárás viszontagságaitól védve legyenek. November havi gépie-vítási tervünket túlteljesítettük. 29-én befejeztük a novemberi gépjavítást. A tervben 1 kultivátor megjavítása szerepelt, megjavítottunk négyet. A tervnek megfelelően, ezenkívül kijavítottunk 1 traktort, 6 ekét, 7 cséplőgépet. 4 tárcsát, 4 vetőgépet, és 4 kazalozőt. A javítás anyag- és munkaiköltsége 23 ezer forintba kerül, ebből 14 ezer forint értéket házilag állítunk elő Gépállomásunkat a Kőbányai Tex- •tilművek patronálják. Tavaly 7 tagú szerelőbrigád segítette munkánkat. Tárgyalásaikat, folytattunk, hegy ezt á segítséget az idén is megkapjuk. A következő éviben iől kijavított gépekkel akarunk hozzálátni a munkáihoz, hogy még jobb eredményeket érhessünk el. mint az idén. Dnics János, a fonói gépállomás igazg. Taraszenko János, főgépész. Ragyogjatok csillagok, mosolyogjatok gyermekszemek... fjideg C 710-1 havatjésló novemberi is éppen úgy megtalálja a neki szánt VÁLASZ A NAGYBÉRÉNY1EKNEK ■S hogy tanuló gyermekeink teljesen felsőtagozattal és szaktanárok vezetésével tanúinak, az nem mondható, högy külön érdem, ez jel- Mihály Sándor, Szabó Oszkár,! lemzi népi demokráciánk fejlődé- Szabó János, Séféi Vendelné és', sét, a tanári kar magasabb fokú Lapunk november 26-i számában.; cikket írtunk „Mit kapott Nagyberény a felszabadulás után“ címmel. Cikküq/kre Törő István, még egy olvashatatlan nevű olva- - sónk: válaszolt. Mivel levelük na- jgyon érdekes és Nagyberény ép- Jpen felszabadulásának 10. évfordulóját ünnepli, engedjék meg a ( levélírók, hogy nyilvánosan, az 1 újság hasábjain, ismertessem le- 1 velüket és mindjárt válaszoljak is rá. „A cikk nem egyezik a teljes valósággal’1 — írják. — „Nagy- herény község dolgozói emlékez- i nek a földreformra és azt nem is | felejtjük el, agitátoraink sem. De l most kérdezzük Várkonyi elvtársitól, hogy ezt csak Nagyberény dolgozó parasztsága kapta? De kérem, ez országszerte, sőt azokban az országokban is megtörtént, melyeket a Szovjet Hadsereg di- ' esőséges harcával felszabadított. ! így nem lehet mondani, hogy Nagyberény kivételt képez“. Igazuk van. De hát ki mondta, hogy csak Nagyberényben osztottak földet? Ott is! De ahogy a fentieket olvasóink írták, az egyenesen lebecsülése a földreformnak. Ezt a hatalmas jelentőségű tényt a levélíróik úgy fogták fel, j mintha a maguk érdeme lenne, I hogy elfogadták a kiosztott föl- ■ diet, egyszóval lekicsinylik a földosztást. A levélírók szerint ezért ! senkinek semmiféle hálával, sőtj • még köszönettel sem tartoznak, j Ennetk egyszerűen így kellett törli tennie és kész. Hát nem így van jl egészen. A földosztás a hős Szov- ij .lét Hadsereg győzelmes felszabadj dító harca nyomán vált lehetővé. ijEzt világosan kell látniuk a levélíróknak is. Azt mondják, hogy nem egyezik a valósággal az, hogy abban a cikkben azt írtam, hogy Nagyberény dolgozói földet kap- ti#. Valószínű a „kaptak“' szót kifogásolják. Nagyon furcsa ez. Ha képességét, nyugodtan mondhatom, hogy a fejlődés törvényszerűsége szülte ki magából“. Ne haragudjanak meg, ha erre azt a megjegyzést teszem, hogy ez csupa nagyképűség. Az osztott felsőtagozat megteremtését, a szaktanárok biztosítását nagyon A levélíró elvtársaknak tehát nagyon igazuk van, ha a fentieket élesen felvetik. Ne is hagyják annyiban, ez feltétlenül tisztázni való kérdés. A fenti levélrészletben csupán egy mondat helytelen: „A községnek csak ígéretet tettek, de semmit sein adtak“. Ebben nincs igazuk, mert kaptak, ha villanyt és bekötőutat nem is. Levelük további része: „A község az iskolák felszerelésére és egyéb tanulói segédletekre 36.000 Ft-ot kapott, de ez melhelytelen csak a fejlődés törvény-(lett adott 4000 forintot. Így nem szerűségének elkönyvelni. Ez a j lehet felszámolni, hogy kaptunk, levélírók szerint senkinek sem ér- j hanem adtunk'“, deme. Egyes személyeknek nem Ezekután ismét csak nagyképűség- is, de pártunknak és kormányunk- gél kell vádolnom a levélírókat szél dühöng. Esteledik. Fazos. kabátjukat magukhoz szorító emberek sietnek otthonukba a napi munka után. Sietnek haza a családi körbe, övéik közé. A Zója Gyermekotthon ablakain melegítőn, biztatóan szűrődik ki fény a sötétedő útra. Családi összejövetel van itt is, nagy családi találkozó. A ragyogó tisztaságú, szépen bútorozott,, szőnyegezeiU, barátságos helyiséget szemlélgetik a vendégék. Éhben a percben még vendégek, sokan most vannak itt először. Szemlélődnek, halkan beszélgetned: itt is, ott is; mindenfelé csak az hallatszik: »De szép, de barátságos, nem is gondoltam volna!-« S jönnek jönnek a vendégek. Az intézet igazgatója, Magyar Sán- dorné 'kiváló pedagógus, csillogó szemmel forgatja a rádió gombját. Zenét keres. A legszebb muzsika azonban most az ő szívében van, almáikor a belépőket látja és üdvözli, s közben szeme elárulja belső ujjon- gását: eljött ez is, eljött, itt van! £r- zű, hogy még többen, sokam-sokan eljönnek majd, ha nem is ma, egy- S2:er Nyílók az ajtó, jönnék az intézet kis lakói, 6 évesektől a JO—11 évesekig. Szemük csillog, ünnepi boldog ■mosoly a dunöi arcokon. Meleg van, drága boldog mejeg: rnelegílemtk a Úszta, ragyogó gyér- imJiszomek, a bizakodó, hálás kis szívek. Az első sorból a kicsik közül egy kislány üdvözli a vendégeket, -s kéri: szeressék őket, mert bizony „sokan közülük nem tudják, mi az anyai szeretet, s a szeretet.et. nem kimerték addig, míg ide, az intézetbe nem kerülték. Jól érzik, itt magukat, -hiszen sokuknak éz az egyetlen otthona és hiszik, hogy még jobb less nekik, ha mi segítségünket nyújtjuk. Válaszolni senki sem tud nekik. De értheti minden kicsiny, hogy . a könnyes szemek azt súgják: nagyon szeretjük őket, mindig, meri másképp nem is lehet. Énekkel kedveskednek a kicsik. Minden szem köny- nyes; a boldog találkozás könnye éz: Tíz hónapig voltam munkatársa a£ intézet igazgatónőjének. Míg együtt dolgoztam vele, megismertem határozott, következetes munkáján keresztül .az emlbert: az ész és a szív emberéit. Ez az ember áll Itt most előttünk, hogy beszámoljon az intézet fejlődéséről, jövő terveiről. ajándékot, mint az én három fiam. — Valamennyien szivünkön viseljük a gyermekek nevelését és mindent megteszünk, hogy oktassuk, neveljük őket, barátságos otthont varázsoljunk számukra. Csak egyet nem tudunk pótolná: az anyai szív szereteíét, a szülők segítő munkáját. — Sokat gondolkodtam, mit tehetnénk, hogy nálunk, ahol nincsenek szülők, mégis kapjunk valami segítséget. így jutottam arra az elhatározásra, hogy egy kis csoportot hívok össze ia lelkes békeharcosokból, i'lNDSZ-asszonyokbó! és megalakítjuk a névleges szülők munkaközösségét. Próbálkozásunk remélem sikerrel is fog járni. — A gyermekek rendje, fegyelme, tanulmányi színvonalának emelése terén igen. sokat várunk a mai napon megalakuló Sz. M.-től. Azt szeretném,' ha ezt a létszámot felemelhetA mai nap fordulópontot jelent intézetünk életében — kezdnak igen! A levélírók ezekkel a sörokkal végtelenül alacsonyra: lene haragudjanak meg érte. Levelüknek ez a része kissé cinikus becsülik a párt és a kormány erő-,is és ismét lebecsülik a párt, az feszítéseit, nyilván azért, mert fo-> állam segítségét. A maguk 4000 galmuk sincs arról, hogy milyen forintját többnek tartják, mint az áldozatokba került az, hogy Nagy-(állam 36 ezerét! De mégha 40 berényben felsőtagozat és szakta- J ezer forintot adtak volna is az nárok legyenek. Bizony súlyos állam 36 ezre mellé, akkor sem ezrekbe, ha a levélíróknak nincs lehet azt mondani, hogy „nem is közvetlen tudomásuk róla. Bi-. kaptunk, hanem adtunk!“ zonyára nem tudják — nyilván —, | Mert a 36 ezret azért csak meg- hogy egy-egy tanár kiképzése több * kapták! De a felszabadulás óta tízezer forintjában van az állam- nem is 36 ezret, hanem ennél nak! IPédig illenék — most már sokkal többet fordított az állam a Í0 év elmúltával — többet gon- nagyberényi iskolára! Nem lehet dolkozni ezen is. Nem hull magától a szánkba a sültgalamb! Ezután a következőket írják: ,A községnek csak ígéretet tét» így vélekedni, elvtársak, ahogyan azt maguk teszik! Még csak annyit, hogy Nagybe- ' rényben a felszabadulás óta 92 új tek, de semmit sem adtak. A terv lakóház épült, orvosi rendelőt szerint 1952-ben villanyt kellett kaptak és pl. a felszabadulás előtti volna kapnunk. A község 40.000 18 kerékpár helyett ma 120, 8 rá- Ft-ot gyűjtött össze, hogy a be- dió helyett ma 24 van a község kötőút építéséhez hozzájáruljon, dolgozóinak a birtokában. Vájjon Teltek-múltak az évek és Nagy- ehhez sincs semmi köze népi de- berény dolgozói azóta is földúton. mokráciánknak? Vájjon nem a járnak és petróleumlámpával vi- mi társadalmi renjdünk “ választ, lágítanak. Erre adjon Várkonyi elvtárs!’“ Mi is volt az említett cikkben? mindezt lehetővé a nagyberényiek számára? Az állam segítése nemcsak abban nyilvánul meg, hogy Csak egy félmondatot: „... nem mit ad ingyen, hanem abban is, csinálták meg a régóta ígért be-. hogy mihez ad lehetőséget. Ügy kötőutat, s nem vezették be a vil-j gondolom, hogy az új házat épílanyt“. tők az állami kölcsönt is igénybeTehát egyetértünk, mindketten vették. Ezt az elvtársak semmibe (ugyanazt mondjuk. Csak annyit Sf1hkaPt7akMa^0r Í"f^ ^fhó«Za' " ftfT i ® nagy hiba az’ ha valaki felelőtuntt és erőszakkal elvettek to- lehűl ígérget villanyt, bekötőutat A továbbiakban ezt írják: sem értékelik? Azt ajánlom, hogy gondolkozzanak egy kicsit az elvtársak és rá , fognak jönni, hogy bizony Nagy- vagy bármi mást! Véleményünk berénynek is igen sokat adott álszerint az ilyen embereket igen Hamunk, ha villanyt és kövesutat j „... Most hat tantermünk van. komolyan felelősségre kellene J még nem is kaptak. Bizonyos, I Ez nem épült, hanem volt. A két vonni, mert cselekedetükkel lejá-.hogv ezeket is meg fogják kapni ; festerem szuksegmegoldasbol jött ratják a párt. az állam tekinté-la közeljövőben, e re. Az egyik kocsmahelyiség lyét és egy falu dolgozóinak sze- Még csak egyet: miért írták le- VOÜ a pasikat az apácarzarda mében azt a látszatot keltik, hogy velük végére, hogy „a röpcédu- egyik helyiségéből vettük el. így „no, ezek is csak ígérnek, de nem Iákat is közöljük“'? jött letre a hat tanterem. Az, csinálnak semmit!“’ Várkonyi Imre. te, — majd így folytatta: Intézetünk és az itt elhelyezett gyermekek életében gyökeres változást hozott a felszabadulás. Intézetünk régen árvaház volt. A gyermekek éleiére, környezetére rányomta bélyegét az igénytelenség, elhagya- tottság. Intézetünk berendezése nagyon szegényes volt. Deszkás, szalmazsákos ágyak voltak a hálószobáikban. A tanuló és az ebédlő bútorzatát rozoga asztalok és fából összetákolt lócák alkották. Ha most megnézzük szépen felszerelt hálótermeinket, szépen berendezett tanuló-, ebéjotermünket, láthatjuk, hogy pártunk, államunk gondoskodása igen nagymérvű a gyermekek iránt. Az idén csaknem félmillió forintot ruháztunk be. Igyekeztünk kopott ruhájukat ízléses ruhákra kicserélni, melyeiket az eddig lenézett árvaházi gyermekektől, ma sok kiinti gyermek irigyelhet. — Intézetünk állandóan fejlődik. Korszerűen átalakítottuk fürdőszobáinkat, a konyha korszerűsítése még ebben az évben megtörténik. Jövőre új padlózatot kap intézetünk, — Szeretnék néhány szót szólni a gondjainkra bízott gyermekekről. A felszabadulás előtt igen szomorú volt ezeknek és a hozzájuk hasonló árva gyermekeiknek a sorsa. Legtöbbjüket neve!őszülőfchöz helyeztek ki és sokan kihasználták, tehenek, disznók őrzésére fogták be az alig 6—8 éves tette (gyermekeket. De rendes táplálásukról, gondozásukról, iskoláztatásukról nem gondoskodtak. Most felfigyelt államunk az ilyen elhagyott gyermekek sorséra és az egymás után létesülő egészséges otthonokba vonja össze őket. A mi intézétünfcbe is az ország különböző részéről kerültek a gyermekek. E gyermekek lelke, miint a mimóza, olyan érzékeny. Minden jó szóra érzékeny simogatáss-al, mosollyal fejezik ki hálájukat. Nem lehet úgy végigmenni a folyosón, hogy simo- vatásra ne nyúljanak kezecskéik és örömtől sugárzó arccal ne súgnák ■oda: »Drága jó igazgat.ónéni, nevelő- inéni, gondozómén!«. — Nekem is van egy kis árva gondozottam. Két éve került el az intézetből a felsőtagoz'at áthelyezésével. Bár hatan vagyunk otthon, mégis minden évben nálunk tölti a karácsonyt. A -karácsonyfa alatt ő nénk annyira, hogy minden asszonytárs választhatna egy gyermeket, akit számo-nkérne viselkedéséért, tanulásáért és anyai tanácsokkal látná el. Jutalmul pedig havonta egyszer apró kis örömöket nyújtana neki (elvinné moziba, cukrászdába). Ez is igen nagy élmény lenne nekik, mely betöitené az ő kis életüket. Serkentené őket viselkedésükben, tanulásukban. Minden második szerdán munkadélutánt szerverünk, ahol a szülők segítségét kérjük a gyermekek ruházatának kijavításában és a -télapó- ü-nn-epély. karácsony, gyermeknap’ előkészítésében. 'Ezeket, a. délutánokat mi kellemessé tesszük számukra, hogy mindig örömmel és szeretettel jöjjenek közénk.- Kölcsönös munkánk éfed-ményé; hiszrm. hogy az eddiginél boldogabb' 'yermeké-veket szérez a mi szeretet- revágyó gyermekeink számára — fejezte- be beszédé): Magyar. Sándorné. A in-agy érdeklődéssel végighallgatott referátum után a lelkes, asszonycsoport színié egy felkiáltással csatlakozott az indítványhoz. »Vállaljuk, ■helyes, kell, hogy sikerüljön, hiszen szebb célért mi, anyáik nem is dolgozhatunk. R agyogtak : a szemek, forrók voltak a szíveit és egymás után nyíltak szólásra az ajkak. Végvár iné asszonytárs összehasonlította a múltat a szép mával. Sírni kellett, ha a sápadt, félénkiteki-ntetű kis árváikra néztünk, s örül a szívünk; ha mostani egészségtől duzzadó kislányokat látjuk —■ mondja. -Boldogan csatlakozik a munkához és szívesen visz ki egy-e'gy kislányt, hogy örömet szerezzen nelkii. De így nyilatkozott a jelenlévő 21 asszony- mind. Jusicsné asszonytárson látszott, hogy kezdené akár most a munkát, s alig várja, hogy szép kán ruhákat varrhassen nekik. Horváth Istvánná örömmel adott annak kifejezést, hogyha itt körülnéz, csupa lelkes MNDSZ-asszonyt lát, akikre mindig lehet számítani, ak ik -mindig tudják, hegy hol a helyűik. Nemcsak a környékből voltak !tt„ hanem eljött a Cserből Vass Ká- rolyiné. Takács Margit asszonytárs is. I-váncsics Ferencné tagnácstag az- Arany-utcából és én a Honvédutcából jöttünk, bizonyítékául annak, hogy nincs távolság, ha nemesügyért kell harcolni. Iváncsicsné, aki teljesen árva gyermek volt, annak adott kifejezést,, milyen boldog gyermekkorra tekinthetne ő vissza, ha ilyen helyen, nevelődhetett volna fel. Nincs szomorúbb, mint az otthontalan, anyátlan árva és nincs szebb, mint az ilyen-’ kis árvákon segíteni, örömet szerezni nekik, emberré formálni őket. Be- csü'etes, boldog emberré! Ezt zúgta, dalolta a szél is fülembe, s ezt verte vissza lépésem zaja, dobogta a szívem, amint mentem haza a csillagos estén. Bbldogságot, szép jövőt gyermekeinknek! így lesz szebb, gazdagabb a te életed is ragyogták a csillagok. — S tudom, így érzett mindenki az ottlévők közül. s érzik még majd sokan, akik eljönnek közénk a szülői munkaközösségbe, melynek elnökéül Horváth Istvánmét, alelnökiéül Juries József- nét választották meg. íaéretet teltünk, teszünk, s ígéretünket tett is követi majd. Csak ragyogjatok csillagok, mosolyogjatok gyermelkszemek, mi tudiuk, mit vállaltunk és hol a helyünk! • • römmel üdvözöljük Magyar ^ Sándorné igazgatónő kezdeményezését. És ha az ország valamennyi gyermekotthonának vezetése lyen kezekbe kerül, mint az övé, akkor pártunk és államunk nyugodt lehet, mert a kis elhagyott gyermekek nevelése a legszebb, a leg» jobb úton halad. Szűcs Mihályné (égy marná a sok közül,)'
