Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-31 / 309. szám

1L A G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somo ' Ha ^ i Néplap Megtartották a III. békekölcsön harmadik sorsolását Asszonyoknak Ami nem világosabb a napnál... A MAGYAR DOLGOZÓK, PÁRTJA SOMOGTMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 309. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1954. december 31. TISZTA LAPPAL, ADÓSSÁG NÉLKÜL... Elérkezett az ó-év utolsó napja, amikor mégegyszer visszapil- antunk az elmúlt évre: hogy dolgoztunk, hogy teljesítettük köte- ességeinket embertársaink és az állam iránt. Megyénk dolgozó parasztjainak többsége büszkén, tiszta lappal ’köszönti az új esztendőt, de vannak még gazdák, akik megfeledkez­nek kötelezettségük teljesítéséről. A hátralékosoknak már ez évben nincs idejük, hogy rendezzék adósságukat, de pótolhatják mulasz­tásukat, ha az új év elején mindjárt letörlesztik az állam iránti tartozásukat. , Növelték állatállományukat — könnyebben teljesítették beadásukat a mikeiek Az erdőgazdasági építőipari vállalat a faanyagok gyors szállításáért Mike község szorgalmas dolgozó parasztjai nemcsak azért érdemel­nek dicséretet, mert példásan tel­jesítették ezévi beadási kötelezett­ségüket, valamint hiánytalanul rendezték pénzadósságukat is, azért is elismerés illeti őket, mert ez évben a múlt évihez vi­szonyítva a községben a sertések számát 581-ről 1034-re, a szarvas- marhákét pedig 620-ról 741-re nö­velték. Az állatállomány fejlesz­tésével könnyebbé vált az állatbe- | adásuk teljesítése, s így már a községben 10 gazda előre, a jövő évi hízottsertés beadását is teljesí­tette. Használt a nevelőszó Kötcsén Kötésén még ezelőtt néhány nappal vagy 16 hátralékos gazda volt. A nevelőszó és a törvény alkalmazása nyomán azonban már büszkén jelentette a tanács, hogy tartozás nélkül kezdi a község az új évet. Serkentette a gazdákat az olyanok jó példája, mint Ko­vács Fülöpé, Guttmann Ádámé, akik az elsők között adták meg, ami a hazának jár tőlük. Ecseny megelőzle versenytársát, Polányt Ecseny község Polány község­gel versengett ez évben: melyikük kerül az élre a begyűjtésben. Ecseny már az év elején megsze­rezte a vezető helyet, s az év vé­gén is győztesen került ki a páros- versenyből. Ezt igazolja az is, hogy a kaposvári járásban míg Ecseny község a hatodik helyre került, addig Polány csak a 43. helyet ér­te el a községek között. Tehát a polányiaknak még jól meg kell fogni a dolgot, hogy legalább az új év elején kiköszörüljék közsé­gük jó hírnevén esett csorbát. Persze, nem bízhatják el magu­kat az ecsenyiek sem, hiszen a borbeadást még nem teljesítették. Az ecsenyi tanács serkentse a le­maradókat az olyan élenjáró gaz­dák követésére, mint Ladiszlai Izászló, Schmidt Henrik, Ladisz­lai Pál dolgozó parasztoké, akik kötelességük maradéktalan telje­sítésének tudatával köszöntik az új esztendőt. Harcoljanak az ecse­nyiek s a polányiak a jövő évben még eredményesebben, mert az becsületükre válik. A kaposvári erdőgazdasági építő­ipari vállalat három megyére kiter­jedő szétszórt területen végzett eb­ben az esztendőben különböző épít­kezéseket az erdőgazdaságok részé­re. A kitermelt faanyagoknak a MÁV állomásokra- való gyors szállítása ér­dekében 14 km hosszú, új, erdei vas­utat, a meglévőkből felújított, és használható állapotba hozott 4 km hosszúságút. 12 km útalépífcmény.t is végeztek és a meglévő alépítmények­re több mint 6 km hosszú maka- dám burkolatot építettek, hogy a szállítás meggyorsítását elősegítsék. A faanyag közelítésére az erdőgaz­daságoknak több lófogatuk van, s ezek elhelyezésére 140 férőhellyel fogatgazdasági lóistállót építettek. A kocsisok részére 12 új kétszobás la­kást, hatot pedig felújítással, meg­lévő épületben létesítettek. Ezenkívül a közvetlen termelést irányítók ré­szére 7 erdészlakás melléképületek­kel, 2 üzemi konyha, 5 munkásszál­lás, 2 munkásmelegedő, 11 egyéb üzemi épületet hoztak létre. A kaposvári erdőgazdasági építő­ipari vállalat a munkás-hiány elle­nére is igyekezett mindent elkövet­ni, hogy a tervbe állított követelmé­nyeknek megfeleljen. Ez sikerült is, mert az öt ilyen vállalat között a legjobbak közé tartozik, s minden dicséretet megérdemel, hogy jó mun­kájával elősegíti a kitermelt fa­anyagok gyors leszállítását. MEGALAKULT MEGYÉNKBEN A 27-IK MÉHÉSZCSOPORT Megyénkben egymásután alakul­nak meg a méhészszakcsoportok. Ed­digi munkájuk azt igazolja, hogy mindent elkövetnek a méhállomány 30 s_zgzalékos emelésének érdekében. Pár hónappal ezelőtt még csak 3500 méhcsalád volt a megyében, s de- ember 29-ig már ez több mint 8 ezerre emelkedett. Nemrégen ala­kult meg Nagybajomban is a mé­hészszakcsoport és ma már 47 tagja van 450 méhcsaláddal. A -tanács se­gítségükre is sietett, amikor a he­lyiség kérdésének megoldásáról volt szó. Uj, saját helyiségükbe költöz­tek, ahol nyugodtan dolgozhatnak. December 29-én indítottak el egy 12 sorozatból álló előadást, rövid tanfolyamot szakmai tudásuk gyara­pítására. December 28-án 10 tag csaknem 50 méhcsaláddal Babócsán megala­kította a megye 27. méhészcsoport­ját, s ezzel csaknem 9 ezerre emel­kedett a méhcsaládok' száma. Előadássorozatokat tartanak a téli hónapokban megyéikben Az úi év elején leróják serié »beadási hátralékukat A lábodi dolgozó parasztok állami fegyelme jelentősen szilár­dult ebben az évben, mutatja ezt az is, hogy terményhátralékuk miatt két gazdát kellett törvényes szankciókkal rábírni a köteies- ségfeljesítésre. A községben sok olyan dolgozó paraszt van, mint Németh József 8 holdas, Katona József 10 holdas és Bakos János 10 holdas gazdák, akik már az elmúlt hónapban mindenből teljesí­tették állam iránti kötelezettségüket. Ezzel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a község éves begyűjtési tervét tojásból, baromfiból és vágómarhából 100 százalékra teljesítette. A sertésbeadásnál azon­ban lemaradás van. Hízottsertésből 29 mázsával vannak még visz- eza, de Kanyar elvtársnő, a begyűjtési előadó elmondása szerint minden hátralékos gazdánál hízik a beadásra szánt sertés, s az új év első negyedében leróják adósságukat. Nyárs László is a jó adófizetők közé tartozik i—* y Lapunk december 29-i számú-'sével kiegyenlítette évi adótarfo- ban a városi tanács pénzügyi ősz- zását. tályának tájékoztatása alapján Ezentúl az adóügyi dolgozók- cikket közöltünk Kaposvár városinak nagyobb gonddal kell végez- adófizetéscnek állásáról. E cikk- niük a törlések és postai befizeté- ben Nyers László Buzsáki utcai sek gyors és pontos lekönyvelését, lakos neve helytelenül került a i hogy kötelességtudó embereket ne rossz adófizetők közé, mivel de- említsenek a hanyagokkal egy la- cember 24-én 239 forint befizeté-1 pon. Legyen gondjuk adósságaikra a kaposfőieknek A mezőgazdasági szakkörökön éS ezüstkalászos tanfolyamokon kívül a megyei tanács mezőgazdasági igaz­gatósága, a TTIT és a népművelési osztály ismeretterjesztő előadásokat 'art a megye dolgozó parasztjai ré­szére. Január hónapban mintegy 50 községben lesznek ilyen előadások, melyeknek témaköreit maguk a dol­gozó parasztok választják ki, s a leg­iebb szakemberek tartják meg. Göl- léböl például az a kívánság merült fel p. gazdák részéről, hogy az állat- tenyésztéssel kapcsolatban tartsanak számukra előadást. Az iharosberényi gazdák a gyümölcstermelés iránt ér­deklődnek és ebből a témakörből szeretnék meghallgatni a szakmai ta­nácsokat. A kötelezettség teljesítés megnyugtató érzésével lépnek át az új évbe a komiósdiak Komlósd község mindig a bar­csi járás első községei közé tarto­zott. Ebben az évben tovább öreg­bítették jó hírnevüket a falu gaz­dái. Mindnyájan hallgattak a párt népnevelőinek, a községi tanács vezetőinek okos szavára: nem is kellett senkit elszámoltatni. Ba­logh József vb-titkár és Kulics Julianna begyűjtési előadó sze­rint minden gazda nevét fel kel­lene sorolni, ha a törvénytiszte­lőkről akarnánk szólni, mert a fa- lu minden dolgozó parasztját és mindkét termelőszövetkezetét di­cséret illeti azért, hogy minden­ből rendezték kötelezettségüket. Sőt: baromfiból 18, tojásból 29, vágómarhából pedig 51 százalék­kal többet beadtak, mini ameny- nyit ezévi tervük előírt. De sok az olyan gazda is, mint Vitelics Mihály, Vidinszky Mihály, Pak- sica János és Manka Ferenc, akik már a jövő évi sertésbeadásról is letették a gondot. Elismerést érde­mel Paksica György 10 hold" gazda is, aki 12 kg baromfit sd< be jövő évi terve teljesítésébe. . egyéni gazdák tervteljesítéscí lényegesen meghaladja a kő két termelőszövetkezetéé: a ts-^ — a Terv és az Uj Élet — 222 sz- zálekra rendezték vágómarha’ adásukat. Dicséret, köszönet és éli* a komlósdiaknak: tiszta tiszta lelkiismereítel, a h; kötelesség teljesítésének b érzésével léphetnek át az li évbe. DISZNÓVÁGÁS SZEKERESÉKNÉL Kuposfő hosszú ideig sereghajtó özség volt a kaposvári járásban, utóbbi időben azonban mint- 20 községet megelőzött a be- asban. Baromfiból, hüvelyesek­ből teljesítette, kenyérgabonából fjedig 11 százalékkal túlteljesítette éves tervét. Állatból és állati ter­mékből azonban tetemes adósság­gal zárja Kaposfő az évet. Nem kevesebb, mint 89 db hízottser­téssel tartoznak az államnak. A hátralékosokkal megbeszélte Völ- csei István *. begyűjtési előadó, hogy lehetőleg az első negyedév­ben rendezzék adósságukat. így biztosítva van, -hogy a hátraléko­sok közül 52-en, mint pl. Mudik József, Mudik Pál és Torma Sán­dor (kis) márciusig beadják ez évre előírt sertésüket. A 48 má­zsás vágómarhgbeadási hátralékot is tudja rendezni a község az első negyedévben. Funcs Pál 17 holdas gazda is vállalta — miután elintézték a földterülettel kapcsolatos pana­szát —, hogy 1955-ben utoléri ma­gát a beadásban. A község kom­munistái, tanácstagjai példamuta­tásától, felvilágosító munkájától nagyban függ a jövőévi tervtel­jesítés sorsa. Legyenek hát ők a legelső beadózók. Serkentsék a beadásra a falu dolgozó paraszt­jait az olyan törvénytisztelő gaz­dák példájával, mint Kolber' András, Kovács József és Gá László, akik ekét, boronát, illetv rádiót kaptak begyűjtési jutalom ként. Nagy nap a disznó­vágás napja, jól fel kell készülni rá, hogy korán lehessen kezdeni a mun­kát és időben kerüljön a sütőbe az ebédrevaló fi­nom pecsenye. Ezt tar­totta Szekeres János komiósdi 5 holdas dol­gozó paraszt is. Az asz- szonynép már előző nap tisztára súrolta a hatal­mas üstöt, nehogy ak­kor kelljen vele bíbelőd­ni, amikor a hurka meg a sajt kövesztósére sor kerül. A gazda fát vá­gott nagy halomba, hogy az asszonyok a készhez nyúlhassanak már reg­gel korán, amikor tűz­rakáshoz kezdenek. A disznóölőkést Ta­más József, Szekeres bá­csi sógora köszörülte élesre: őt kérték meg, hogy szúrja le a hízót. Négy-öt évvel ezelőtt még a gazda szokta a disznók életét elvenni, de már kiöregedett be­lője, a 70 éves szemek már könnyen tévednek. Mondta is a sógornak: — Hát Jóska, én nem akarok úgy járni, mint az egyszeri fiatalember, aki disznóöléskor a sa- át térdibe szúrta a nagykést és jobban kia­bált ijedtéből, mint ihogy a lefogott disznó visított. ... Reggel korán kelt a család és alig kezdtek észüiődni, már jött a Tamás sógor is, hozta a agykést meg a késfe- •őt. Közben átjött a Vi- .elics Jóska szomszéd és megérkezett a nász is, Vidinszki Mihály. Senki és semmi sem hiányzott, csak éppen a ropogós hó, ami ilyenkortájt, de­cemberben szokott len­ni. A pálinkásüveget azért szájról szájra ad­ták, ha nem is volt hi­deg. Közben beszélget­tek egy kicsit, viccelőd­tek, mindenki elmesélt valami különös disznó­ölési történetet. Már bal­lagtak a disznóól felé, amikor János bácsi rá­ütött a sógor vállára. —1 Te sógor! Aztán nehogy úgy járj ám, mint az egyszeri szomszéd. — Az hogyan járt? — kérdezte a sógor moso­lyogva és a szomszédra pislantott. — Hát az úgy járt, tudod, hogy leszúrta a disznót, egy kicsit be­szélgettek is még utána, csak akkor gyújtották meg a szalmát. És uram teremtette!... A disznó nem szerette a tüzet, úgy látszik, mert föl­ugrott és elszaladt. Meg­érték újra elfogni és a szilvásban mégegyszer agyonszúmi. — Na majd meglátjuk mindjárt, hogy hogyan járok — felelt a sógor és kinyitotta az ól ajta­ját. A többi dolog már könnyen ment. A disz­nó nem maradt élve, alig nyikkant párat és kimúlt. Az utcán már settenkedtek a gyere­kek, akiknek legnagyobb boldogságuk, ha meg­piszkálhatják a pörkölé- si tüzet és ujjúkra húz­hatják a disznó meleg körmét. A férfiak még beszélgettek ott az elte­rült jószág mellett. Egy kis fehér bort hozott ki a háziasszony, jobban megy a munka, ha kor­tyolgatnak is közben. — Jó puha szalonnája lesz neki •— rúgta ol­dalba a disznót Vitelics szomszéd. —• Hány kilós lehet? — találgatta. — Száznyolcvan körül van — felelte a házi-1 gazda. — Még etettük volna, de karácsony előtt elvesztette az étvá­gyát. Egy hónapig pe­dig kifutotta volna még a tavalyi zsírból, addig­ra a disznó elérte volna a kétmázsatizet. Úgy evett előbbre, mint a sáska, de most nem tu­dom, mi lett vele? — Csak nem sajnálja, szomszéd? — viccelődött Vitelics Jóska bácsi. — Sajnálja a csoda, az sajnálja, csak fért volna még rá vagy 20—30 kiló. Az asszony ennivalót vitt a többinek; három szép süldő szürcsölte, falta a moslékot. Egyik anya lesz, .a másikat a jövőévi 'beadásra szemel­ték ki, a harmadik meg eladásra megy. Szekeres János bácsi előrelátóan gondolkodik és tervez. Tudják róla az egész faluban, hogy pontos és kötelességtu­dó ember. Mindenből be­csületesen eleget te kötelezettségének oklevelet is ka1- hogy nem ő - tanácsnál, hí unokája«, ak is olyan kict zony Margitk karikagyűrű v keze gyűrűsuj; kötelességteljesí. szóló oklevelet Szekeres bácsi féli, zl. ... Lobogott a tűz a hízó hátán, gyorsan le- pörkölődött a szőre, ami­kor odaszólt a segítők­nek a házigazda: — Hát a disznótoron estére aztán itt akarlak ám lát­ni benneteket. Aztán ketten boncol­gatták a disznót. Gyor­san ment a munka, ti­zenegy órára már szét- dara'bolták a szép álla­tot. Akkor az asszonyok láttak munkához. Hur­kát, kolbászt és disznó­sajtot töltöttek. Közben sült a pecsenye is a sü­tőben, mert közelgett az este és alig sötétedett, nyársbot koppant az aj- • tó deszkáján, amire már friss sültet kellett tenni. Aztán jöttek a reggeli segítségek is disznótor­ra. Vacsora után jó fe­hér borral telt poharak sorakoztak az asztalon és megkezdődött a be« szélgetés, régi szokás sze­rint. Búcsúzáskor sok ilyen szép hízót kívántak a házigazdának a vendé­gek. —- Buni —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents