Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-25 / 305. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954. december 25. D. ZASZLAVSZKIJ: AKIK NEM ISMERIK EL Leed O’Cork professzor, a neves mégiscsak a föld kering a nap kö- és nem is lehet, ha egyszer én nem angol archeológus és történész fi- rül! Ezt már mindenki elismerte«, ismerem el!« «-De felségednek lehe- gyelmesem elolvasta az ajánló soro- «-Hát akkor miért égettük meg Gior tetten el nem ismernie — mondják kát, amelyeket tiszteletteljesen át- dano Brúnót?« — mondta a pápa. a miniszterek —, ez befejezett tör- nyújtottunk neki és széles gesztus- «Mert bolondnak tettük magunkat ténelmi tény. Elismerte Franciaor- sa! intett, hogy kövessük. — válaszolták a bíborosok. — De szag, elismerte Oroszország«. «De én Amikor a lakályosan berendezett nem mi követtük el az első ostoba- nem ismerem el! — üvölti a király, kisebb hallban helyet foglaltunk a ságot és az utolsót sem«. «Nem, akár- — Ha megpukkadtok, akkor sem iskarosszékekben, így szólt: mit csináltok, nem ismerem el — merem el! Az az én gyarmatom és — Mint tudják, uraim, már rég- mondta a pápa. — Hadd keringjen, nem tudom is én milyen államok!« óta gyűjtöm az emberi korlátoltság ha neki tetszik, de erről én nem tu- — Elég furcsa a király állásponttörténelmi példáit, az emberi szel- dók és tudni sem akarok«. ja — jegyeztük meg. lem és képzelet rendkívüli tőkéiét- — Igazuk volt a bíborosoknak. — Hát bizony, nem nagyon bölcs lenségeinek emlékeit. Jókora gyűj- amikor azt mondták, hogy nem ők álláspont, inkább nevetséges —adott •teményem van, de amennyire meg az utolsók ebben a műfajban — tét- igazat a professzor. — De nemcsak tudom ítélni, nincs idejük arra, hogy te hozzá a professzor, részletesen megismerkedjenek vele. Engedjék meg ezért, hogy csak egy ;■■■ .......................................................... 3 Cíjpajiíuő írnak, áttörokiiek ! ®oooooooocx3ooooo<xxxfXXDOoococxxxxxxxxxx>oooooooocxxx»oocxxxxxxxxxx)oooocxxxxxDoooooooocxx)ooocicoooooooo( A FENYŐFA I — Mihalkov verte — részletét mutassam meg önöknek, jj azt, amelynek címe: «Akik nem is- S merik el...« Ebben azokról van jj szó, akik nem ismerik el a nyilván- ; való, befejezett tényeket. ■ — Ostobaságokat gyűjt, profesz- ■ szór? — kérdezte egyikünk. • A professzor mintha összeráncol- S ta volna homlokát, de közben mo- ! solygott. : — Nem egészen úgy áll a dolog — ■ mondta —, de ha már ezt a nyers jj és tudománytalan kifejezést hasz- jj ináljuk, pontosabban azt mondhatMojakovszlíij: AMERIKA BÁMUL (1929) A távoli partról néz meredten, lábujjhegyre áll, falja szemével a Szovjetuniót Amerika — pillája se rebben, úgy lesi szarukeretes szemüvegével. mánk, hogy azokat gyűjtöm, ostobának mutatkoztak. — Terráriumbán vagy dobozokba gyűjti őket? — érdeklődtünk. Sem így, sem úgy. Majd mindjárt meglátják. Tessék. Amit láttunk, viaszfigurák múzeumi kiállítására emlékeztetett. Mesterien kidolgozott ember-alakok ; akik ■ Ezek miféle különös népek? Siirögnek, építenek, törik magukat. Valami ötéves tervről regéltek, most meg teljesítik négy év alatt! csoportosan és egyenkint üvegszek- ; Amerikai mértekkel nem jutsz közelükbe se nekik, dollárcsengésre a fülük Tényekben álltak a falak mentén és : a nagyterem közepén. ; A professzor megállt az első cső- : port előtt. Régi görög köpenyekbe, : tógákba, tfelleghaj tokba öltözött em- jj berkek kidülledt szemmel néztek : ■ egymásra. Arcukon zavar, érteden- j ség, bosszúság tükröződött. A professzor így szólt: — Azokat a régi. közéleti férfia- jj kát és tudósokat látják itt, akik nem ; ismerték el, hogy a földnek gömb- j alakja van és azt állították, hogy la- S pos, mint valami tányér. — Már engedjen meg, professzor j szóltunk közbe —, ez nem osto- ■ baság, hanem tudatlanság! Ha ezt ■ korlátoltságnak nevezzük, azt kell ■ mondanunk, hogy törvényszerű, tör- • ténelmileg indokolt korlátoltság... : süket. Egész héten át, kezdettől végig dolgoznak, megfeszítve erejüket. Hol edzettek őket? Miféle nép ez? Ki szorítja munkára, hogy így összefog! Mindent vasfegyelemmel végez. holott nem hajtja se korbács, se bot. Miszterek, önöknek szokása rég, hogy pénzen veszik az építőkedvet. — Hát persze, végeredményben : A kommunárok tudatlanság — helyeselt a profesz- £ szór —, de azok az emberek, akiket : itt látnak, régészeti adatok szerint ] akkor nem ismerték el a föld gömb- • alakúságát, amikor mindenki más • régen elismerte. Ez nemcsak tudat- > buzgalmának gyökerét, te hájas miszter, sosem értheted meg! Bámuld csak, burzsuj, a kommunista partot — vasúton. lanság, hanem indokolatlan korlá- j munkában, toltság. — És mivel végződött a história? j *— kérdezte egyikünk. — Elismerték, ■ a ** vagy nem ismerték el? — Egyesek elismerték. Másoknak ; karóval igyekeztek a fejébe verni — : hajdanában ezzel az eszközzel igye- : keztek a realitás-érzéket megadni az « embereknek —- de az nem segített. ^ Meghaltak anélkül, hogy elismerték volna. E'mentünk több csoport mellett és repülőgépen gyorslábú Amerikátokat, akárhol tartott. utoléri, sőt el is hagy ja a népem! Urbán Eszter fordítása. királyok foglaltak el ilyen álláspontot, hanem elnökök is. Nézzenek csak ide. Ez itt a humor- és szatíra- sarok. Egy téren, nagy oszlopos ház előtt kis ember áll, rendkívül öntelt, büszke arccal. Kezét kinyújtja, mintha utat mutatna a világtörténelemnek. Nyilvánvalóan a jövőbe lát és szinte duzzad a saját nagyságának tudatától. Van valami hallatlanul komikus dölyfös testtartásában. Olyan, mint valami felfuvalkodott kiskakas. — Ez egy nagy köztársaság egykori elnöke — mondta a professzor. — Nem ismerte el a Szovjetuniót. Már mindenki régen elismerte, csak ő nem és nem. Azt mondta: «A Szovjetunió nincs és nem is létezhet. Országunk soha. nem fogja elismerni a Szovjetuniót... « — Pontosan úgy, mint III. György az Egyesült Államokat — mondtuk. — Pontosan úgy — hagyta helyben a professzor. Nagyot nevettünk a dölyfös kiskakas láttán. A professzor is velünk nevetett. Aztán odavezetett a következő csoporthoz. Kidülledt szemű, apró emberkék, arcukon fejvesztett- ség és bosszúság kifejezésével rendkívül izgatottan sürögtek-fprogtak. Erősen emlékeztettek a legelső csoportban látott ókori keményfejűek- re. — Ezek azok, akik nem ismerik el a nagy Kínai Népköztársaságot — magyarázta a professzor. — Ez a csoport még nincs kész. — Aha — mondtuk, miközben mosolyogva nézegettük a bárgyú kis figurákat. — Van köztük néhány, akit már fel lehet ismerni. Ez Know- land szenátor, nem igaz? ... Ez meg, Mr. Lodge! Mind olyan egyformák. Nini... ez meg McCarthy. — Mondja csak, professzor —kérdeztük —, ezek a megkövesedett emberek nem ismerik el a Kínai Nép- köztársaságot? Nevetséges. Hát azt elismerik, hogy a föld nem tányér alakú, hanem gömbölyű? Elismerik, hogy a föld kering a nap körül? — Nem —mondta a professzor. — Sajátságos elképzelésük van a világról. Úgy vélik, hogy a föld forog az Egyesült Államok körül és nem gömbalakú, hanem lapos tányéron fekvő torta formája van, Kína számukra a torta legkeletibb része. Mint látják, az egyik beleszúrta villáját a tortába, a másik éppen egy falatkát készül levágni belőle. — De hiszen megfulladnak, ha le akarják nyelni! — kiáltottunk feL — Nem kétséges — mondta a proÁtmentünk a következő csoportok- a professzor átment a szembenlévő fesszor. Már ez a falatka is a hoz. Szerzetesek különböző színű falhoz. torkukon akadt. Se nyelni, se köpm reverendákban egy idős embernek Aprócska király tombolt a dinasz- nem tudnak. Nem valami vonzó lát- magyaráztak valamit, aki zavartan tia képviselőinek képeivel teleagga- vány. hátratolta a fején a tiarát és elkeseredetten vakargatta a fejét. A professzor elmondta: — Itt azt a nevezetes történelmi dialógust örökítették meg, amely a XVII. században folyt le a Vatikántotf szoba közepén. Toporzékolt, tép- Akaratlanul is elnevettük magun- te a haját és az asztalon lévő irato- ^at- Az egyik emberke kidülledt szemmel fulladozott a mohóságtól és az erőlködéstől. —- Ez még nincs kész —'ismételte a professzor. — Jöjjenek el félesztendő múlva. Akkorra talán ők is kát. A miniszterek igyekeztek tisztelettudóan rábeszélni valamire. —• III. György angol királyt láthatják itt — magyarázta a prafesz- ban, amikor a bíborosok bementek szór. — Miniszterei hasztalan pró- a pápához és azt mondták: «Ebből bálják rábeszélni, hogy ismerje el az elismerik azt, amit már mindenki elég volt szentatyánk, el Kell ismer- új államot: az Amerikai Egyesült Ál- elismert. nünk, hogy a föld forog a nap kö- lamokat. «A világ minden kincséért Elbúcsúztunk a szívélyes profesz- rül!« »Szó sem lehet róla! — kiál- sem! — kiabálja a király. — Anglia szortól és kimentünk a lármás ut- tott fel a pápa. — Ebre nem. adom soha, soha nem ismeri el az Egye- cára; örültünk az élő emberek egy- áldásomat!« »Áldás ide, áldás oda, sült Államokat! Ilyen állam nincs szerű, értelmes arcának. A Szovjet írók II. Kongresszusának december 23-i ülése Moszkva (TASZSZ). A Szovjet] Mehti Húszéin azerbajdzsáni írók II. Kongresszusa folytatja a író arról beszélt, milyen nagyje- szovjet irodalom helyzetéről és lentőségűek az orosz irodalom feladatairól, a gyermek- és ifjú- gazdag hagyományai a Szovjetsági irodalomról, valamint a szov- unióban élő népek irodalmának jet szép-prózáról, költészetről és fejlődése szempontjából, dramaturgiáról tartott beszámo- a Kommunista Párt Központi lók és korreferátumok megvitatását. A december 23-i délelőtti üléBizottságának kongresszusunkhoz intézett üdvözlete — Mondta beszédében Mirzo Turszun-Zade tadzsik sen Vagyim Szobko író az ukrán költő — óriási jelentőségű a sok- drámairodalom fejlődéséről be-1 nemzetiségű szovjet irodalom tőszóit. ! vábbfejlődése szempontjából. A szovjet ifjúság élénk érdeklődést tanúsít az irodalmi élet iránt. December 22-én a kongresz- szus üléstermében megjelentek a munkásosztály ifjú nemzedékének képviselői: a munkaerőtartalékok iskoláinak tanulói. Zuzmarás erdőben jártam, Egy szép szál fenyőt kivágtam, Csupa jégcsap, csupa gyanta. Csupa fényes toboz rajta. Alábújva vettem vállra. Ügy viszem az iskolába. Ha egy róka áll utamba, Amolyan igazi róka, A fenyőfát megmutatva Rászólok; micsoda móka? Fenyőfa ez, nem boróka. Eredj a dolgodra róka! Haza akarok már nienni, Cjesztendőt ünnepelni . . . Rámkopog a fán a harkály; Hát azzal te mit akarnál? Befedte az erdőt a hó. Mindenen nagy hótakaró De jöhet madár, vadállat. Sítalpamon szinte szállók. Viszem a fenyőt a térre. Mindnyájunknak örömére! Rajta tövitől hegyéig Száztizennégy piciny fény ég. Ágain ezer disz villog, S tetejében vörös csillag! Színes zászlócskák, de sok. Aranyos kis kakasok. Alatta még Télapó, A szakálla, mint a hó . . . Barátaim, gyertek gyorsan! Ezt a fát én választottam! Móra Ferenc : TEL APÓ négen történt biz ez, régen. Abban az időben, amikor még tűzön •V gszalíák a jeget, jégre tették a meleget. _Ez volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, áldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkorában a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva Is elmehetett diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajában nem fért volna be az ajtón. No, hanem Tél apó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt már, mint az országút és ha savanyú kedvében megrázta a fehér szakállát, egyszerre háborúit a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a falu tornya. Onnan se igen nézelődött más, csak a varjúnépség, az se tudott egyebet kiabálni, csak azt, ihogy akármilyen kár, oda van a nyár. — Bizony kár — sóhajtozták az emberek —, mert többet ér egy nyár száz télnél. — Obchó, ohchó! — sikoltott mérgesen Tél apó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz faágak. — Ugyan minek is teremtette a jó Isten ezt a gonosz telet? — Hihihi, huhuhu, hahaha — kacagott be Tél apó a kéményeken, hogy csak úgy borsódzott bele az emberek háta. — Hej, de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a teleti Na, hanem erre már csakugyan megharagudott Tél apó. Kapta ma« gát, szedte-vette sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg se állt, míg azok közé a magas, zordan hegyek közé nem ért, ahol már a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon és süvöltözött le bőszen a világra: — Megálljatok, majd hívjátok még vissza a Tél apót! — Csak azt lesd! — nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani az istenáldását. — Siessünk, emberek — biztatták egymást — míg Tél apó megint a nyakunkon nem ük Dizony nem jött Tél apó, kár volt tőle ijedeznd. A napocska szü- ® rét után csak úgy szórta a szikrát, mint aratáskor: nem volt, aki fellegfátylat terítgessen elébe. Tele volt virággal a mező, nem volt, aki letarolja. Tele dallal az erdő, hideg szelek nem kergették a madarakat. — Nini, örvendeztek az emberek, — nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek. Sütött a napocska, úgy, hogy a fák már meg is sokallották. Leperzselődött, leégett róluk a levéL Nem bólingattak lágyan, szelíden, mint máskor: csörgött, csikorgóit, szomorúság volt hallani. — Szánj meg, szánj meg Tél apó — meredeztek a poros levegőbe, sorvadt gallyaikkal a fák — mert elveszünk nálad nélkül. Lesült a rét, kiégtek a mezők, meghasadozott a föld, s a csillagfé-- nyes, tikkadt éjszakákon föl-íölsőhajtott az égre: — Könyörülj rajtam, Tél apó, takargasd be sebeimet, puha, fehér hótakaróval. Bezzeg az emberek sem áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántani, vetni. Nagy kínnal, ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a búzát. Nem vette gondjába Tél apó, nem takargatta be meleg takaróval, puha, fehér hóval. Féreg kiette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot, — Nincsen vetés, nem lesz kenyér! — sóhajtoztak az emberek, s reménykedve tekintettek a magas hegyek felé: hátha mégis csak leszáll közibük az a jó Tél apó? t De nem szállt ám le, akárhogy könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet: de nem is ettek a másikban kenyeret! Lett olyan éhség, hogy hullottak az emberek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, azok nem győztek hálálkodni Tél apónak, mikor megint leszállt a földre fehér bundájában: — Ö, Tél apó, mit ér nálad nélkül a nyár! T él apó jókedvűen nevetett és megígérte, hogy nem haragszik meg többet az emberekre, ha az emberek se ártják magukat az ő dolgába. Hanem, hogy emlékezetes legyen nekik a lecke: sohse nőtt többet a dió olyan nagyra, mint azelőtt. Pedig úgy-e kár? FEJTSD MEG! 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 :::::: 12 13 :::::: 14 !5 16 17 18 II; 19 liiiÜ 20 21 2 2 :::::: iiiiii 23 jjjjjj 24 25 :::::: 26 jjjjjj :::::: 27 28 :::::: 29 30 31 lig 32 33 34 35 36 37 38 :::::: 39 :r::: 40 u > 41 Vízszintes; 1. A karácsony Jelképe. 11. A k isméd ve. 12. Lótestrész. 13. Házi állat. 14. Sapka. 16. A feltételes mód jele. 17. Nem használ. 19. Eszik. 20. E Y N. 21. Lop. A kongresszus december 22—l > 23^ Férfinév 24. Fut ikerszava. 26, Vízzel Ülésén felszólalt Emst Fischer kevert föld. 27. Fedte vala. 28. Gabonaitartó eszköz. 30. Disznóhúsból készült finom eledel. 33. Határozó rag. 35. Leónynév. 36. Gondolatokat rögzít. 37. Menyasszony. 39. Hosszúlábú ragadozó. 40*. Irta vala. 41. A osztrák író. A finn irodalom képviselői nevében Oscar Parland író üdvözölte a kongresszust. mesékben szereplő magastennetű ember. Függőleges; 1. Sült tésztaféle. 2. ErU fűszer, névelővel. 3. Szid. 4. Faragó me^ : térség. 5. Gabonatároló. 6. Az Ifjú Gárda fő. ! szereplőjének keresztneve. 7. Majdnem nó- I gat. 8. Y. F. 9. Örökzöld fa. 10. Karácsony- { ra mindenki kap (utolsó kockában két betű!). 15. Erődítmény. 18. Évszak többesszámba 20. Elzár!!! 22. Vissza: ülőeszközön. 23. Egy betű híján; elássa. 25. Minden házba beköszönt karácsony este. 26. Téli sporteszköz. 29. A téli iskolai szünet .névelővel). 31. Bóo. betűi keverve. 22. Sok türelmet igénylő fog- ( lalkozás. 34. Mint a 37. vízszintes. 36. Mint a a 40-es vízszintes. 38. Atlétikai Club. 40. Azonos betűk. Beküldendők; a vastagon nyomott sorok. A múltheti keresztrejtvény helyes megfejtése: Vízszintes; 1. Téli szünet. 19. Padlás. 31. Karácsonyt. Függőleges; 1. Télapónak. 8. Téili sport. 12. Ródli. 12. Omlós. Könyvjutalmat nyert; Németih Foren« Kutas. Valamennyi megfejtőnknek üzenjük, hogy az úttörő rovatban közölt keresztrejtvények** csak úttörőknek írjuk. A felnőttek számára külön keresatreátvény-pályázatot indítunk a közeljőrében.
