Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Molotov elvtárs nyilatkozata a moszkvai értekezlet első ülésén Az Elnöki Tanács határozatai a tanácsok üléseinek előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásának rendjéről Tudnivalók a sertésvágási engedély kiadásáról A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGYMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 284. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1954. december 1. Használjuk ki a jó idő minden percét, végezzük el a Megyénkben lassan halad a mélyszántás. A vetés, betakarítás hátráltatta eddig ezt a munkát, amikor pedig ezek befejeződtek, a korán beálló talaj menti fagy aka­dályozta. Az idő azonban pár nap óta ismét enyhe, engedett a fagy is, s folytatni lehet a mélyszán­tást. Töbhelyütt dolgozó paraszt­jaink, termelőszövetkezeteink ki is használták a kedvező időt és. elvégezték a mélyszántást, de sok helyen, különösen a tabi és a nagyatádi járásban késlekednek, nem szántanak. Pedig a most el­mélyszántást! végzett mélyszántásnak a jövő évi termésnél nagy hasznát látják a gazdák, mert az ősszel felszántott föld legalább 2—3 mázsával több termést hoz kapásokból, mint a tavaszi egyszántásba vetett mag. Ne késlekedjenek a gálosfai, várdai, hetesi és a kaposvári gaz­dák se ezzel a fontos munkával, hanem vegyenek példát a siófoki járás községeiről, melyek kihasz­nálva a jó időt, szaporán szánto- gatnak a kukorica, burgonyaföl­deken. Kult úr csoportok köszöntötték a csurgói új tanácstagokat Csurgó községben vasárnap már 11 órára befejeződött a választás, délután pedig a község kultúrcso- portjai keresték fel az új tanács­tagokat, hogy tánccal, nótával, zenével köszöntsék a nép válasz­tottjait. 28 tanácstagot üdvözöltek ezen a napon. Hétfőn újabb 10 tanácstagot ke­restek fel a kultúragitációs cso­portok. Különösen Pápai Pál 6 holdas egyénileg dolgozó paraszt portáján zajlott le bensőséges ün­neplés. Pápai Pált 28-án egyhan-. gúlag választotta meg körzete. Tudták, hogy méltó bizalmukra, i Bármikor keresték fel a múltban! is mint tanácstagot, mindennor készségesen segítette dolgozótársa-, ít. Amikor a 18 népviseletbe öltö­zött lány felkereste Pápai Pált, összegyűltek a szomszédok és jó­barátok is. Vidám nóta szállt, szólt a zene és a járási kultúr- csoport együttese táncraperdült az udvaron. Pápai Pál meghatódva köszönte meg az ünneplést és közölte, hogy bár már 50. éve felé jár, élete legszebb napját érte meg. Ezután elmondta terveit is, mellyel a köz­ség fejlesztését kívánják szolgálni. Ezek közül legjelentősebb az új csurgói fürdő megépítése. A köz­ség közepén feltörő melegvízfor­rás helyén korszerű fürdő építését akarják megkezdeni tavasszal. Pápai Pállal együtt az egész község ragaszkodik a szép tervhez, számos dolgozó paraszt és kisipari dolgozó társadalmi munkát is ajánlott fel. A község lakói tud­ják azt, hogy Pápai Pál és a többi új tanácstag segíti megvalósítani a célkitűzéseket. í Megyénk dolgozó népe felelősséggel bizakodással adta szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire POTONY Ünnepi díszbe öltözött va­sárnapra ez a kis délsomogyi község. A szavazás megkezdésé­től fogva szünet nélkül akadt' dolga a szavazatszedő bízott- j Ságnak — alig győzték adni a szavazólapokat. Elsőnek a Mi­csurin tsz tagjai fejezték ki bi- zalmukat a népfront-jelöltek iránt szavazatukkal, majd a; község többi választópolgára gyakorolta választójogát, öröm- j ben, vidámságban, jókedvben nem volt hiány. Már az urnák-! nál több öregebb ember úgy be­szélt, hogy ezen az örömünne-1 pen nekik is kedvük szottyanna f táncra perdülni. . . BÁRÁNY Aki reggel fél hat tájban átha­ladt a falun, láthatta, hogy itt is ünnepre készülődnek. Asszonyok, de különösen az eladó lányok —- nehogy megszólják őket —< seper­ték az utcát, mert tudták, hogy sok ember végigmegy rajta ezen a napon. De nemcsak az udvarok, utcák tisztításában serénykedtek a darányi asszonyok, lányok, ha­nem az urnákhoz is ők járultak az elsők között, a DlSZ-fiatalok- kal együtt. A gépállomási dolgo­zók is igyekeztek, s mindnyájan leszavaztak 8 óra előtt. A 26-os kerület lakói viszont egy kissé rá­érős hangulatban voltak. Amikor aztán a népnevelők felkeresték őket, ők is gyors egymásutánban beledobták szavazólapjaikat az ur­nákba. BOLHÖ A községben a 29-es választó- kerület lakói szavaztak le első­nek. Ez a körzet — Takács Jó- zsefné körzete — fél nyolcra be­fejezte a szavazást. A többi kör­zet is időben végzett — a nép­nevelők 7 óra után járták a há­zakat a szavazás befejezéséig. Különösen Laklia Jánosné párt­vezetőségi tag és Gombaszögi Jenő egyéni gazda végzett fá­radhatatlan felvilágosító mun­kát. LAD Lelkes hangulat jellemezte Lad község választóinak szavazását. A két szavarzóhelyiségnél az úttö­rők tánc- és énekszámaiban gyö­nyörködhettek a szavazók. Nem feledkeztek meg a fekvő bete­gekről sem: 7 órakor elindultak hozzájuk a vándorurnákkal, s így a szavazás fél 9 előtt befejeződött. A község lakóin is túltettek a gyöngyöspusztaiak: náluk már egy órával előbb belehullt az utolsó szavazólap is az urnába. SZÜLÖK A község lakói jelesre vizs­gáztak vasárnap hazaszeretetből. Magyarok és németajkúak egy­aránt a Hazafias Népfront je­löltjeire adták le szavazatukat Büszkén jelentették táviratban pártunk Központi Vezetőségé­nek, hogy a tanácstagjelöltekre adott szavazatukkal is megmu­tatták, hogy helyeslik a párt po­litikáját, a népfrontmozgalom célkitűzéseit. HOMOKSZENTGYÖRGY Csak úgy nyüzsgött a nép a koradélelőtti órákban a község utcáin. A Kossuth és a: Petőfi tsz tagjai, egyénileg dolgozó parasz­tok, a földművesszövetkezet és a sertéstelep dolgozói, az általános- iskolai nevelők mind-mind azon versengtek, hogy mielőbb arz ur­nákhoz juthassanak. Mindnyájuk arcán öröm ült, de a legnagyobb boldoság mégis tán az új szava­zók — Horváth Lajos, Budai An­na és a többi diszista szeméből su­gárzott, akik szívük fölött nemze­tiszínű kokárdával, szívük mélyén olyan magasztos érzéssel hagyták el a választóhelyiségeket, ami­lyent csák ünnepélyes alkalmak­kor, élete nagy eseményeikor érez az ember. BALATONÖSZÖD 7 órakor már szinte az egész falu ott sereglett a szavazóhe­lyiség körül. Az első szavazó a 60 éves Koszorús néni volt. A DISZ-fiatalok már a hajnali órákban énekszóval ébresztették a falut. Nagybajomban Hetyef Józsefné 74 éves parasztasszony a szavazóhelyiségben azt a nyi­latkozatot tette, hogy kötelés- ségének érzi a szavazást és azért szavaz örömmel, hogy a fiatalok sorsa sokkal jobb le-« gyen, mint az övé volt. Merre visz az út-? — Kapospula felszabadulásának 10. évfordulójára — i. ÜT A SZABADSÁG.FELÉ A novembervégi este vastag sötét­sége gyászfátyolt borított a temetői csendbe merült kaposmenti kis faluk fölé. A vidék egyetlen, óriási rava­tallá komorodott. A nyugat felé futó országúton vágtató szekér lovainak dobbanása, mint. gyászzene dobper­gése pontozta át az esti sötétség csendjét. Könyörtelen ábrázatú SS- katonák között fiatal, 1,9 éves legény szorong a hajtóülésen. Arcán még nem száradtak fel a szülők könnyes búcsúcsökjainak nyomai. Amint a mellette és mögötte szorongó mene­külök durva ösztökéléseire gyorsabb vágtára biztatja lovait, keserves gon­dolatokkal viaskodik. Máskor soha­sem félt az éjszakától, hiszen a le­génycsínyek végrehajtásának leghű­ségesebb cinkosa mindig az éjszaka volt. De ez a sötétség, amibe most mind mélyebben rángatja egy ellen­séges akarat, nem a régi ismerős, nem a legényvirtus bátorítója. Egy­re^ határozottabban érzi, hogy halá­los örvény ez, aminőket gyermekko­rában a Kapos tavaszi áradásaikor, a falu alatti híd korlátjára könyök kölve, bcrzongó kíváncsisággal any- nyiszor megbámult. Mögötte, kelet felől, Dombóvár irányából egyre sű­rűbben villannak fel a torkolattüzék lángnyelvei, s mindannyiszor meg­remeg belé a halottnak hitt föld. Még nem tudja, hogy e szívremeg- tető jelenségek új, emberibb élet születésének a hírnökei, s hogy az újszülött neve az iskoláiban sokszor tanult, de számára elvont fogalom­nál soha egyebet nem jelentő: Sza­badság Csak azt érzi. hogy egyre messzebb kerül a szülői ház dédel­gető melegétől, a legénycimborák ba­ráti közösségétől, s egy kedves leányarc ígéretes mosolyától, egy­szóval a boldognak remélt ifjúság­tól. Mi vár .rá az út végén? Élet vagy halál? Jaj, csak ne az utóbbi! Élni szeretne. S amikor ez az érzés tu­dattá erősödik benne, megszületik az elhatározás is: vissza kell térni bármi áron, minél előbb. De hogyan? Sorsa e vad pribékek kezében van. Beszélni velük nem tud. Egyetlen szavukat sem érti, pe­dig szinte állandóan karattyolnak, de amit fülei a gyűlölt beszédlárma számára értelmetlen zsivajgásából kimerítenek, a szavak hangsúlya megfejtik számára a titkot: akik ed­dig csak másokat rettegtettek, most maguk is rettegnek. Ez a felfedezés erőt önt belé s elhatározza magát, a menekülésre. Igen, de mi lesz ked­ves lovaival? Itthagyhatja-e ezeket? A szívetrágó kérdés pillanatok alatt megoldódik. Mögöttük éles reflek­torfény hasítja széjjel az országutat takaró sötétséget. Német katonai te­herautó torpan meg mellettük. Tele menekülő fasisztáikkal. Párperces iz­gatott, szapora szóváltás a két jár­mű utasai között, s aztán az autó tovább száguld nyugat felé. Kovács Ernőt — mert így hívták a legényt — lelökik a kocsiról, s csak durva és ideges gesztusaikból érti meg, hogy mehet, amerre akar. A gyeplőt ők veszik kezükbe, s máris vágtat­nak az autó után. Még csak meg sem simogathatta a derék jószágo­kat, csak könnyes szemeikkel hall­gatja egyre távolodó trappolásuk za- ;át. Mintha megérezte volna, hogy sem a kedves lovacskák, sem az is­merős zörgésű kocsi soha többé nem fognak visszatérni az udvarukra ... Félig szomorú, félig boldog érzé­sekkel, már amint ezek az érzések °gy 19 éves fiatalemberben vegyülni szoktak, a csornai faluvégről előbb 'assú, aztán egyre szaporább lépé­sekkel elindult vissza, hazafelé. S mire elérte Kapospula első házait, már hullámtalan boldogsággal álla- oította meg, hogy az az út, amelyen este elindult, hazafelé vezet. Könnyes boldogsággal ölelte ma gához a kitárt karokkal váró szülői ház. Soha ennyit nem beszéltek még egy-egy éjszaka, mint most, s talán reggelig sem hagyták volna abba, ha a községi bíró be nem kiált az abla­kon: — Megjöttek az oroszok! Ko­vács Ernő, aki még ki sem pihente az átélt izgalmak, s a hosszú gya­loglás fáradalmait, felugrott az asz tál mellől, s kirohant az éjszakába, a bíró után. Az már nem egyedü. loholt a sötétben. Csatlakozott hozzá az iskolaigazgató, Százujj Jenő bácsi ■is. Most már hármasban sietnek a község legmagasabb pontján álló kocsma elé, hogy ott fogadják a be­érkező szovjet csapatokat. Bizony tele voltak félelemmel. Ez a félelem azonban csak az első barátságos kéz­fogásig tartott. Az első beszélgetés rövid volt: Van-e ellenség a falu­ban? Közölték, hogy az utolsók is elmenekültek az este. Pár szót még beszélgettek tolmács útján, aztán szí­vélyes kézfogással elbúcsúztak, s el­vonultak Tamási irányában. Elütötte az éjfélt a falióra, ami­kor Kovács Ernő másodszor is haza­tért a szülői házba. Most már azt is tudta, hogy ez az út már nemcsak haza, hanem a szabadsághoz vezette el. Ránézett a falinaptárra, letépte a november 30-át mutató lapot, s jó sokáig elnézegette az előtűnt új dá­tumot: December 1. Mosolyogva né­zegette ezt az l-e&t, hangosan is ki­mondta, hogy december egy, hogy sem szemmel, sem füllel soha el ne felejtse ezt a dátumot, szülőfaluja felszabadulásának számára és min­den falujabeli számára örökké em­lékezetes ünnepnapját. A tulajdonképpeni derékhad a késő reggeli órákban vonult át a' fa­lun. S amíg Nagybajomnál a csapa­tok meg nem álltak,, egyetlen szov­jet katonát sem láttak a faluban. Pár nap múlva hadifogoly-gyüjtő- tábort rendeztek be az iskolában, mely mintegy 9 hétig állott fenn. A luba. Tökéletes biztonságban, bé­kességben és nyugalomban éltek az emberek a szovjet katonák védelme alatt. Az orvost, aki jól beszélt né­metül és franciául is, az igazgató­tanító emlegeti szeretettel, mint na­ponkénti beszélgető jópajtást. A nép pedig, mint derék és jó orvost zárta a szívébe, aki szíves készséggel járt ■ki a faluba a betegeket gyógyítani, bárhová is hívták. Szülésnél is se­ll. gédkezett, orvosságot adott, akinek kellett. A hadifogolytábor parancs­nokait és őrszemélyzetét mindenki ismerte és becsülte a faluban. Őszinte sajnálkozás kísérte a derék szovjet emberek eltávozását. Elmenetelükkel megszűnt a kato­nai megszállás. Ekkorra már kiala­kultak az új élet elindítására, az új célok elérése felé vezető út kiépíté­sére alkalmas és hivatott erők. SÉTA A RÉGMÚLT IDŐK ORSZÄGÜTJÄN Mindezeket így mondotta el Ko­vács Ernő, aki az emlékezetes éj­szaka óta eltelt 10 év alatt tanács­elnök lett, továbbá az iskola igazga­tója és számtalan parasztember. Nemcsak a felszabadulás örömteli tényének az előadásában vágott egy­be a szavuk, hanem abban Is, ami­kor a mai jűbileumi határkő mellől visszatekintve az elmúlt 10 esztendő változásaira, kimondják az ítéletet: bizony, nagy utat tettünk meg. Pedig ennek az útnak az igazi je­lentősége alig érthető meg a korábbi, göröngyös útszakaszok távlatának az áttekintése nélkül. Fogjuk meg hát a krónikás kezét és sétáljunk vissza kissé a régebbi múltba, s néz­zük meg, vájjon ez az út hová ve­zet? Lelkes útitársam ezen a kutató- útón Tóth János tanácstitkár, aki szenvedélyes szeretettel kutatja a község múltjának emlékeit Ez, a Dombóvár tövében fekvő, alig 700 lelkes falucska már a tör­ténelmi idők kezdetén is ismert és lakott hely volt. A község területén a római korban virágzó telep lehe­tett, mert határában főleg Konstan­tin császár idejéből származó sok szetben kendert-«. A puszta pénzadó­zás olyan súlyos volt abban az idő« iben, hogy attól magától, fegyver nél­kül is kipusztult a falu lakossága. A török kitakarodása után csak lassan kezdett ismét benépesülni -a falu. Egy Dombóváron őrzött, egy­házi feljegyzés szerint 1692-ben 5 család lakta a falut. Ezeknek egye­nes leszármazottai ma is élnek a fa­luban. Az egykorú felmérés szerint a ka­posmenti falvak általában, így Pula is. »nincsenek semmi sessiótora oszt­va, hanem minden ember szánt és kaszál, valamennyit akar, és ott ahol' akarja, mert elégséges földje és rét­ié vagyon«. »Az föllyebb megírt fa- luságok csak úgy vannak, mint az ágon ülő madarak, minden nyomo­rúság rajtuk, ország uttyában lévén, mindenütt éjjel, s nappal sok szájig német katona, hajdú és mindenféle ember, most pedigh az német militia, (katonaság) tellyességgel mindenéből enerváítia, aki feljött az quartellyok- ra, úgy, hogy minden gazdának 3—4 németet is köll tartanyi...« A XVIII. század elején a herceg Eszterházy-család birtokába került a római pénzt találtak. A község a kö-. falu, akiknek engedelmével németek zépkorban Tolna megyéhez tartó-1 költöztek a már ott lakó magyarok- zott, s első, ismert birtokosa 1470 > hoz, kik a község egy külön részé­körül a Laki- (öreglaki) Thúz-család. 'ben telepedtek le. Ettől kezdve a A középkori falu a török háborúk- (magyarok által lakott részt Maavar­fogolytábor parancsnoka egy kiváló j ban elpusztult. A pusztulás okára Pulának igen komoly őrnagy volt. Mellette ‘ még két századosról és egy Baku környékére való katonaorvosról em- rasztságot sújtották a török uralom alatt. Ilyen feljegyzéseket találunk: »Török Császárnak fizettek adót 3 lékeznek meg meleg szavakkal a fa­lubeliek. Olyan szigorú rend volt a községben, hogy egy szalmaszál nem forintot, Török Földesúmak 6 forin tévedhetett el az udvarokról. Idegen, tot és vajat minden háztúl. Vásznat ember be nem tehette a lábát a fa-1 töröknek nem adtak, hanem termé­, a másikat Német-Pu! ának beszédes fényt vetnek azok a tőre- j hívták még a múlt századiban is. A dékes adatok, amelyek a pulai pa-j németek már 1850 táján elmagyaro­sodtak, s nevükben sem emlékeztet­nek eredetükre. A község múltjára vonatkozó, ed­dig felkutatott történelmi anyag meglehetősen hézagos. A helyi száj- (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents