Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-24 / 278. szám
Szerda, 1954. november 24. SOMOGYI NÉPLAP 3 Nagyszerű miinkahő*tettek születnek a 73/4. Építőipari Vállalat választási műn ka versenyében Pártmunkások, népnevelők a tömegek között Már csak pár nap választ el bennünket (a tanács választástól, attól a naptól, amikor az urnák elé járulunk és szavazatunkat adjuk a Hazafias Népfrontra, a dolgozók jelöltjeire. Pártmunkásaink, népnevelőink most szinte szünet nélkül járják a házakat, látogatják a dolgozó családokat, beszélgetnek a választókkal, szítják a lelkesedés lángját, választ adnak száz meg száz kérdésükre, problémáikra. Most öröm választani, amikor a mieinkre szavazhatunk Nem titok, hogy a 73/4. Építő-1 ipari Vállalat dolgozói harmadik j negyedévi tervüket mindössze 84’ százalékra teljesítették. Éppen ezért az esztendő utolsó hónapjaiban nagyon össze kell szedniük magukat, ha ezt a komoly lemaradást be akarják hozni. De nem lehet elvitatni azt az eredményt sem, hogy az eddigi munkaversenyek igen sokat lendítettek a vállalat tervteljesitésén, s nagyrészt ennek köszönhető, hogy októberi előirányzatuknak pl. már 90 százalékra tudtak eleget tenni. Természetesen, ez még mindig kevés, s további erőfeszítésekre van szükség. A vállalatnak sok gondot okoz az állandó anyaghiány, s munkájukban nagy akadályt jelentett az is, hogy tervüket csak késedelmesen kapták meg. A dolgozók —I mind e nehézség ellenére — őszinte lelkesedéssel csatlakoztak az eddigi munkaver- senvékhez. November 7-i felajánlásaikat szépen teljesítették, s a nagy ünnep után sem lankadt szorgalmuk. A tanácsválasztások tiszteletére nemrég azt vállalták, hogy a mezőgazdasági jellegű építkezéseket jóval határidő előtt befejezik. Munkahelyeiken, szemlátomást, még gyorsabban nőnek azóta a falak, s hozzátehetjük azt is, hogy a mezőgazdasági jellegű építkezések 70 százalékával már végeztek. Nemsokára sor kerül a nagybaráti és kutasi állami gazdaságok, valamint a nagyatádi gépállomás és baromfikeltető állomás új épületeinek átadására is. Szaissz Miklós példája A most folyó választási munkaversenyben számos kiemelkedő teljesítmény, sőt nem egy nagyszerű munkahőstett született Ezek közé tartozik a memyei építkezésen dolgozó Szaissz Miklós példája is. A 62 éves segédmunkási Takács József kiváló brigádjában* dolgozik. Ez a brigád nap mint" választások tiszteletére azt ajánlotta fel, hogy állandó 200 százalékos teljesítménye mellett, december 3-ig befejezi a mozi-renoválás összes kőműves-munkáit így tehát ezután már csak a szakiparosok: festők, kárpitosok, szerelők, üvegesek jó munkáján múlik, mikor nyithatja meg ismét kapuit a város dolgozóinak kedvelt filmszínháza. n legjobb segédmunkás-brigád A választási munkaverseny részvevőinek dicsőségtáblájára kívánkozik Friss Lajos kőműves brigádjának neve is. Ök a Kaposvári Cukorgyár raktárépítkezésénél érnek el 256 százalékos eredményt. Nemrégen még sok kifogás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a bontott anyagra nem vigyáznak eléggé, sok a törött tégla, és így tovább. A bírálat elhangzása óta azonban igen nagy gondot fordítanak az anyag kímélésére és vigyáznak, hogy egy forintnyi érték se menjen kárba. Ugyanitt végez dicséretre méltó munkát Simon Ferenc 14 tagú segédmunkás brigádja, amelynek átlagteljesítménye 203 százalék, s ezzel kivívták a vállalat legjobb segédmunkás-brigádjának járó elismerést. Ebben a versenyben nem maradnak le az ácsok sem. Baráth Vendel memyei brigádja hosszú idő óta 245 százalékos tervteljesítéssel harcol a választási munkaverseny sikeréért, a híres Tóth kőműves-brigád pedig ismét a tapsonyi munkáslakások építéséhez sietett segíteni. A 73/4. Építőipari Vállalat dolgozói november 28-án minden bizonnyal ugyanolyan egységesen A somogyvári Szabadság termelő- szövetkezet kommunistái hétfőn este taggyűlésen vitatták meg a választás napjáig terjedő időszak legfontosabb tennivalóit. »-Ki a tömegek közé, kint élni a választók között!« — ez volt a taggyűlés határozatának a gerince. A pártszervezet tagjai meg is fogadták egyhangúlag, hogy az estéket a választók között töltik; falugyűléseket, családi összejöveteleket szerveznek és beszélgetnek a választókkal: felidézik a múltat, a régi cselédsorsot, és' ösz- szevetik, hogy mi a különbség a régi rendszer úri jelöltjei és a nép jelöltjei között. Szabó Antalné elvtársnő, a párt- szervezet titkára a falutól kissé távoleső Várihegy választópolgáraival beszélget, mozgósítja Őkét. Az elmúlt napokban már sokszor találkozott velük, rendszeresen felkereste őket otthonaikban. A következő napokban még fokozottabb gondot ferdít a felvilágosító munkára, a párt szavának terjesztésére. Rinyaszentkirályon bátarhangú bírálat mellett zajlottak le a jelölő- gyűlések. Nem is kerültek olyanok a jelöltlistára, akiket, a nép ne szeretne. A kommunisták, a népnevelők voltak azök, akik őszinte bírálatra, megfontolásra ösztönözték a falu dolgozó parasztjait. — Itt az ideje, hogy mindenki megmondja a véleményét, kit szeretnének a tanácsiba és kit nem — hangzottak a népnevelők bátorító szavai a jelölőgyűléFutó József elvtárs, a lábodi Béke tsz pártszervezetének tagja is jó népnevelőmunk ával készül november 38-ra. Futó elvtárs főleg a termelőszövetkezet tagjaival beszélget sokat. Esténként nem ritka eset, hogy 7—8 dolgozó — köztük több egyéni paraszt is — összesereglik a tsz istállója körül, ahol Futó elvtárs a jószágokat gondozza. Sok szó esik Magori Györgyné elvtársnő idős asz- szony, de az idén szerzett 170 munkaegysége fiatalos lendületről, nagy szorgalomról tanúskodik. A faggyú-* lés után ő is akcióba lépett. — Amikor ilyen nagy esemény előtt állunk, vájjon ki tudna hallgatni, visszavonulva élni? — mondja. — Most minden párttag, minden népnevelő felvilágosító szavára nagy szükség van. Vájjon tudna-e valaki jobban és meggyőzőbben beszélni a múltról és a jelenről a somogyvári fiataloknak, mint én, aki keresztül éltem a régit és a jelenben annyi sok örömöm telik? Bizony elmondom családlátogatásaim során, hogy a múltban az uraság sokszor úgy fog- dostatott össze bennünket a pusztán, kocsira raktak bennünket és arra kellett szavaznunk, akire ő akarta, még akkor is, ha az éppen a környék legnagyobb népnyúzója- volt. Most öröm választani, most öröm az urnák elé állni, amikor a mieinkre adhatjuk szavazatunkat. falu a választás napjára, mint egy nagy ünnepre. Major János elvtárs, a pártszervezet titkára azt mondja, hogy november 28-a kettős ünnep lesz Rinyaszentkirályon: ünnepük a tanácsválasztást és ünnepük azt, hogy az idén a dolgozó parasztok becsülettel helytálltak a munkában, ddejében végeztek az őszi szántásvetéssel és késlekedés nélkül teljesítették hónapról hónapra beadási kötelezettségeiket. ilyenkor a munkáról, a tsz-fiagok jövedelméről, az egyéni parasztok ügyeiről, gondjairól és mindenről, ami érdekli az embereket. Az utóbbi időben különösen sokat beszélnék a választásodról, a helyi népfront- bizottságok munkájáról. Ki ilyen, ka olyan véleményt fűz hozzá. Egy dologban azonban mindannyian egyetértenek az emberek: abban, hogy ilyen demokratikus választás, mint amilyen most lesz, még nem volt Magyarországon. —- Hogy így megkérdezték volna véleményünket és kérték volna ja-* vaslatainkat, mint most, nem emlékszem, pedig már idős ember vagyok — mondta egy beszélgetés alkalmával Kanyar Sándor bácsi, a termelőszövetkezet egyik szorgalmas alapítótagja. A kutasi népnevelőknek is van mivel agitálniok Nem nagyon kell lapozgatniuk ü könyveket és a brosúrákat, hogy szépülő életünkről, gyönyörű alkotásainkról példákat keressenek. A község nem más, mint egy nyitott könyv, melybe ha belenézünk, sok olyan kép tárul elénk, ami 10, éves munkánk eredményeit hirdetik, sőt több olyan példát is találhatunk benne, melyek azt igazolják, hogy az előző tanácsválasztások óta is sokat gyarapodott a község, nagyot változott a falu arculata. Csak egy- pár példa a sok közül: a tanács- rendszerrel együtt született a szép, egyemeletes tanácsháza is. Az ^ új állomásépület is a község fejlődéséről tanúskodik. Az új iskolák, aZ állandó napköziotthon, mi más célt szolgálnának, mint. a község lakóinak szépülő életét? A tavaly bevezetett villany kultúrát hozott a faluba. A volt 45—50 uradalmi cseléd a közös, egészségtelen cselédlakásokból egytől egyig új lakásokba költözött. Sorolhatnánk még tovább, hogy a kutasiak mit kaptak államunktól, milyen változás történt az életükben. Fokozódó jólétüket, vásárlóerejük növekedését mutatja az is, hogy a földművesszövetkezetben az idén mégegyszer annyi árut vásároltak a dolgozók ezideig, mint tavaly egész évben. Kovili Lajos és Sasvári János elvtársak, a pártszervezet vezetőségi tagjai azonkívül, hogy a népnevelők munkáját irányítják, saját maguk is rendszeresen tartanak kisgyű- léseket és csoportos beszélgetéseket. Erre a hétre több egyénileg dolgozó parasztot vontak be a falugyűlések tartásába és csoportos beszélgetések szervezésébe. Kovács József, Gagyi Mihály dolgozó parasztok örömmel vették a pártszervezet megbízatását s már neki is álltak a munkának, estéről estére látogatják a családokat. nap 300 százalékot teljesít hosz- jegesen fognak a szavazóur- szú idő óta. A november 7-ét kö-, n^khoz járulni, mint amilyen odavető egyik napon azonban ve", adással végzik munkájukat most, szélyben forgott a napi tervtelj esi- Vgbben a számukra sok szép sikert tés. órák óta szakadt az eső, az ^ ^ozó nagy versenyben, építkezés körül bokáig érő sár A rinyaszentkirályi népnevelők megfontolásra ösztönözték a falu dolgozó parasztjait sekm. Most aztán úgy- is készül a Ilyen demokratikus választás még nem volt Magyarországon cuppogott a bakancsok alatt. A segédmunkás-brigád főleg nőkből állt és fiatalokból, akik az ítéletK ét hónapja lehet, először találkoztam Az irodájában, amikor vele. asztalánál ülve A JÁRÁSI PÁRTTITKÁR időben nem szívesen álltak neki a ‘•találtam. Annyit már előbbre is habarcskeverésnek. Enélkül pedig, tudtam róla, hogy a földművelő a kőművesek nem tudnak dolgom néP fia’ s h°gy a Megyei Pártbí- . _ . , , . zottsagtol ez ev tavaszán került ni. Szaissz Miklós egy darabig a j-)arcsj járási pártbizottság csak hallgatta a sopánkodást, az- agiső titkárának. Az idősebb kommunistának megjáró tisztelettel néztem Miseta György elvtársat, tán fogta magát, kiment az esőáztatta udvarra és ő maga keverte meg az egész habarcsot. Oda is akinek hossfú’ fdrott’ ma“! , „ , , gvar parasztos bajusza van, a hordta azt az épület belséjeben dől- s‘eméből a közvetlenség, határoísgozó kőműveseknek, és így lehetővé tette, hogy az aznapi százalék is olyan magas legyen, mint a tobbi. A fiatalok ekkor erősen el-|ga!masan akinek a párt röstellték magukat, s azóta Szaissz fogta meg a kezét, akit a párt nezottság és mélységes emberszeretet tüze sugárzik. Egyszóval: egyszerű, becsületes embernek Miklós nem marad egyedül, ha nehéz dologról van szó. R mester és kiváló tanítványa És most lássunk egy példamutató fiatalt is: Fonai József a neve, s Horváth István (cseresé) brigádjában dolgozik a kaposvári Vörös Csillag mozi renoválásán. Az ifjú diszásta nemrég lett szakmunkás. Mint kőműves-tanulót is a legjobbak között emlegették mindig, de mióta felszabadult, azóta egymásután éri el a szebbnél-szebb teljesítményeket. Ha így dolgozik továbbra is, hamarosan a vállalat sztahanovistái között üdvözölhe* jük őt. Nem csoda ez, hisze- váló mesterre talált Horv' ván személyében, aki nr értője a különleges dís: káknak. Kitűnő érzékk szakismerettel végzi a építészeti feladatokat veit öntudatos, harcos kommunis-' iává, járási pártvezetővé. Megismerkedésünk óta csaknem minden héten találkoztunk, többször együtt mentem vele a járási községeibe, most mégsem én beszélek róla, mutassák be őt a barcsi járás dolgozói, ismerjük meg őt munkája közben. * * * I smeri a járási párttitkárt? — kérdeztem a minap este Ábrók Józsefnétől, a homokszent- györgyi Kossuth tsz tagjától. — Már hogyne ismerném, hiszen, ha a fa’ a jár, meg-megkeres ben- nr - válaszol, majd emléke_oen .altatva, kisvártatva to- obfűzi a szót. — Amikor aratunk, egyszercsak odajött a búzaföldre hozzánk. Aztán nem tartott ám föl bennünket a dologban,1 hanem maga is kaszát ragadott, s vágta a rendet a mi ombereink- kel együtt. Közben meg arról be- szélt, hogy milyen szép is az, hogy fajta rnj, ezelőtt egyénileg gürcöl-, inács-j tünk, most .egymásra találva ßsz-| szefogtunk, hogy jobbra fordítsuk sorsunkat. Ennyit mond az aratásról meg az ottani beszélgetésről, s most már egészen belemelegedve így szövi tovább az elismerés és dicséret fonalát: — Tudja, sokáig nem volt nekünk becsületünk a csoportban. A férfiak egyre-másra csak azt hajtogatták, hogy asszonynak csak a nyelve jár, de a keze nem. Hiába dolgoztunk mi, sokszor még többet is, mint a férfiak, soha nem ismerték el munkánkat. Aztán egyszer itt volt egy gyűlésünkön a titkár élvtárs és felszólalt. Olyan szépen elmondta, hogy milyen értéke van egy dolgozó asszonynak: hogy az fóz, mos, varr, meg gyerekeket nevel, de még a mezőn is dolgozik. Azóta már nagyobb megbecsüléssel néznek ránk az emberek, még az elnökünk is. jnémé és az állam nem tudna rajtuk segíteni, mert más községekben megfeledkeztek a gazdák törvényes kötelességük teljesítéséről?“ A szép szó vasajtót nyit, a parasztemberek értenek az ilyen egyszerű, világos beszédből. Értettek belőle a babócsaiak is... S T3abócsán sok volt a hátra- lékos gazda, lassan haladt a begyűjtés. Nemrégiben egy gyűlésen ezeket mondta Miseta elvtárs a község dolgozó parasztjainak: „Ugye a babócsaiak sem szeretnék, ha a boltajtót csak ritkán nyitanák ki, s ott nem lehetne kapni sem sót, sem élesztőt, sem ruhát, sem dohányt, cigarettát, vagy más egyéb fontos cikket? De az sem tetszene, ha a munkások csak tavasszal küldenének patkóvasat, vagy csak télen küldenének műtrágyát, rézgálicot, vagy ekét, boronát. És mi lenne a véleményük, ha határukat jégkár \ zombaton este Ladon földművesszövetkezeti taggyűlés volt. Ahogy ideérkezett a járási titkár, mindjárt népes kis csoport gyűlt kpréje. Néhány dolgot megkérdezett tőlük a község életéről, majd a nyugatnémet kormány fasizálódásáról beszélt. Elmondta, hogy a község élete csak úgy válhat minden nap szebbé és szebbé, ha mi békében élhetünk és dolgozhatunk. E rövid pár szó hallattára is megdobbantak a szívek, s a gyűlésen megszületett a javaslat, amit tett követett: Lad község dolgozó népe táviratban tiltakozott a nyugatnémet kormánynak a Németország Kommunista Pártja betiltására irányuló békeellenes törekvése ellen. A la- diak tehát megmozdultak, s egy téglát tettek a világbéke egyre magasló épületének falára. * * * T^Ä'agyar elvtárs, a darányi gépállomás párttitkára szüleinél lakik családjával együtt. A községi tanács már hónapok óta húzza-halasztja a lakáskiutalás megoldását. Hétfőn a gépállomási titkár Miseta elvtárstól kért segítséget. Azon nyomban csengett a telefon a járási tanács illetékeseinél. „Magyar alvtárs családjáról, kisgyermekéről van szó... intézkedjenek lakásügyében'*. Igen, a családról, a kisgyermekről van szó, nem a begyűjtés vagy az adófizetés szorgalmazásáról, vagy valamilyen pártépítési feladatról. És- a járási titkár támogatja ezt a kérést. Támogatja, mert a párt célkitűzéséért dolgozni, és a dolgozó emberek életéről gondoskod- ez nála egyet jelent. F m olytassam még tovább? írjam le, hogy Keszkenyő- sék Kálmáncsáról tőle kértek tanácsot, mielőtt beléptek a Búzakalász tsz-be? Vagy azt is mondjam el, hogy Bélaváron Milánko- vics elvtárs az adókivetésben ért sérelmének orvoslása ügyében az ő segítségére számít, s hogy ugyanitt Horváth elvtárs az in- doktalanul megnövelt beadási kötelezettsége miatt panaszkodott neki abban a biztos tudatban, hogy így majd az illetékesék jobban utána néznek a dolognak? Hosszan lehetne beszélni a járási bizottság első titkárának a néphez való ragaszkodásáról, s a népnek iránta — s személyén keresztül a párt iránt megnyilvánuló bizalmáról. Hosszan lehetne írni az emberekhez való kedvességéről és figyelmességéről, munkatársai iránti tiszteletéről ami erőskezű, megfontolt vezetéssel párosul. S le kellene írni józan, mértékletes életmódját, kommunistához -illő meghitt családi életét, s‘ azt, hogy felesége hogyan dolgozik a' barcsi Vörös Csillag tsz-ben. Úgy vélem, elég érdemeinek a felsorolásából- Megismerhettük belőle .Ót, a népéhez, pártjához hű kommunista vezetőt, az emberekben bízó embert, aki előtt nincs szentebb feladat, mint becsülettel élni és dolgozni a pártért, a dolgozó népért. Kutas József
