Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

Szerda, 1954. november 24. SOMOGYI NÉPLAP 3 Nagyszerű miinkahő*tettek születnek a 73/4. Építőipari Vállalat választási műn ka versenyében Pártmunkások, népnevelők a tömegek között Már csak pár nap választ el bennünket (a tanács választástól, attól a naptól, amikor az urnák elé járulunk és szavazatunkat adjuk a Ha­zafias Népfrontra, a dolgozók jelöltjeire. Pártmunkásaink, népnevelőink most szinte szünet nélkül járják a házakat, látogatják a dolgozó csa­ládokat, beszélgetnek a választókkal, szítják a lelkesedés lángját, választ adnak száz meg száz kérdésükre, problémáikra. Most öröm választani, amikor a mieinkre szavazhatunk Nem titok, hogy a 73/4. Építő-1 ipari Vállalat dolgozói harmadik j negyedévi tervüket mindössze 84’ százalékra teljesítették. Éppen ezért az esztendő utolsó hónapjai­ban nagyon össze kell szedniük magukat, ha ezt a komoly lemara­dást be akarják hozni. De nem le­het elvitatni azt az eredményt sem, hogy az eddigi munkaverse­nyek igen sokat lendítettek a vál­lalat tervteljesitésén, s nagyrészt ennek köszönhető, hogy októberi előirányzatuknak pl. már 90 szá­zalékra tudtak eleget tenni. Ter­mészetesen, ez még mindig kevés, s további erőfeszítésekre van szükség. A vállalatnak sok gon­dot okoz az állandó anyaghiány, s munkájukban nagy akadályt je­lentett az is, hogy tervüket csak késedelmesen kapták meg. A dolgozók —I mind e nehézség ellenére — őszinte lelkesedéssel csatlakoztak az eddigi munkaver- senvékhez. November 7-i felaján­lásaikat szépen teljesítették, s a nagy ünnep után sem lankadt szorgalmuk. A tanácsválasztások tiszteletére nemrég azt vállalták, hogy a mezőgazdasági jellegű építkezéseket jóval határidő előtt befejezik. Munkahelyeiken, szem­látomást, még gyorsabban nőnek azóta a falak, s hozzátehetjük azt is, hogy a mezőgazdasági jellegű építkezések 70 százalékával már végeztek. Nemsokára sor kerül a nagybaráti és kutasi állami gaz­daságok, valamint a nagyatádi gépállomás és baromfikeltető ál­lomás új épületeinek átadására is. Szaissz Miklós példája A most folyó választási munka­versenyben számos kiemelkedő teljesítmény, sőt nem egy nagy­szerű munkahőstett született Ezek közé tartozik a memyei épít­kezésen dolgozó Szaissz Miklós példája is. A 62 éves segédmunkási Takács József kiváló brigádjában* dolgozik. Ez a brigád nap mint" választások tiszteletére azt aján­lotta fel, hogy állandó 200 száza­lékos teljesítménye mellett, de­cember 3-ig befejezi a mozi-reno­válás összes kőműves-munkáit így tehát ezután már csak a szak­iparosok: festők, kárpitosok, sze­relők, üvegesek jó munkáján mú­lik, mikor nyithatja meg ismét kapuit a város dolgozóinak ked­velt filmszínháza. n legjobb segédmunkás-brigád A választási munkaverseny részvevőinek dicsőségtáblájára kí­vánkozik Friss Lajos kőműves brigádjának neve is. Ök a Kapos­vári Cukorgyár raktárépítkezésé­nél érnek el 256 százalékos ered­ményt. Nemrégen még sok kifo­gás hangzott el azzal kapcsolat­ban, hogy a bontott anyagra nem vigyáznak eléggé, sok a törött tég­la, és így tovább. A bírálat el­hangzása óta azonban igen nagy gondot fordítanak az anyag kí­mélésére és vigyáznak, hogy egy forintnyi érték se menjen kárba. Ugyanitt végez dicséretre méltó munkát Simon Ferenc 14 tagú segédmunkás brigádja, amelynek átlagteljesítménye 203 százalék, s ezzel kivívták a vállalat legjobb segédmunkás-brigádjának járó el­ismerést. Ebben a versenyben nem maradnak le az ácsok sem. Baráth Vendel memyei brigád­ja hosszú idő óta 245 százalékos tervteljesítéssel harcol a választá­si munkaverseny sikeréért, a hí­res Tóth kőműves-brigád pedig ismét a tapsonyi munkáslakások építéséhez sietett segíteni. A 73/4. Építőipari Vállalat dol­gozói november 28-án minden bi­zonnyal ugyanolyan egységesen A somogyvári Szabadság termelő- szövetkezet kommunistái hétfőn es­te taggyűlésen vitatták meg a vá­lasztás napjáig terjedő időszak leg­fontosabb tennivalóit. »-Ki a töme­gek közé, kint élni a választók kö­zött!« — ez volt a taggyűlés hatá­rozatának a gerince. A pártszerve­zet tagjai meg is fogadták egyhan­gúlag, hogy az estéket a választók között töltik; falugyűléseket, családi összejöveteleket szerveznek és be­szélgetnek a választókkal: felidézik a múltat, a régi cselédsorsot, és' ösz- szevetik, hogy mi a különbség a ré­gi rendszer úri jelöltjei és a nép jelöltjei között. Szabó Antalné elvtársnő, a párt- szervezet titkára a falutól kissé tá­voleső Várihegy választópolgáraival beszélget, mozgósítja Őkét. Az el­múlt napokban már sokszor talál­kozott velük, rendszeresen felkeres­te őket otthonaikban. A következő napokban még fokozottabb gondot ferdít a felvilágosító munkára, a párt szavának terjesztésére. Rinyaszentkirályon bátarhangú bí­rálat mellett zajlottak le a jelölő- gyűlések. Nem is kerültek olyanok a jelöltlistára, akiket, a nép ne sze­retne. A kommunisták, a népneve­lők voltak azök, akik őszinte bírálat­ra, megfontolásra ösztönözték a falu dolgozó parasztjait. — Itt az ideje, hogy mindenki megmondja a véle­ményét, kit szeretnének a tanácsiba és kit nem — hangzottak a népne­velők bátorító szavai a jelölőgyűlé­Futó József elvtárs, a lábodi Béke tsz pártszervezetének tagja is jó népnevelőmunk ával készül novem­ber 38-ra. Futó elvtárs főleg a ter­melőszövetkezet tagjaival beszélget sokat. Esténként nem ritka eset, hogy 7—8 dolgozó — köztük több egyéni paraszt is — összesereglik a tsz istállója körül, ahol Futó elvtárs a jószágokat gondozza. Sok szó esik Magori Györgyné elvtársnő idős asz- szony, de az idén szerzett 170 mun­kaegysége fiatalos lendületről, nagy szorgalomról tanúskodik. A faggyú-* lés után ő is akcióba lépett. — Ami­kor ilyen nagy esemény előtt ál­lunk, vájjon ki tudna hallgatni, visszavonulva élni? — mondja. — Most minden párttag, minden nép­nevelő felvilágosító szavára nagy szükség van. Vájjon tudna-e valaki jobban és meggyőzőbben beszélni a múltról és a jelenről a somogyvári fiataloknak, mint én, aki keresztül éltem a régit és a jelenben annyi sok örömöm telik? Bizony elmondom családlátogatásaim során, hogy a múltban az uraság sokszor úgy fog- dostatott össze bennünket a pusz­tán, kocsira raktak bennünket és arra kellett szavaznunk, akire ő akarta, még akkor is, ha az éppen a környék legnagyobb népnyúzója- volt. Most öröm választani, most öröm az urnák elé állni, amikor a mieinkre adhatjuk szavazatunkat. falu a választás napjára, mint egy nagy ünnepre. Major János elvtárs, a pártszervezet titkára azt mondja, hogy november 28-a kettős ünnep lesz Rinyaszentkirályon: ünnepük a tanácsválasztást és ünnepük azt, hogy az idén a dolgozó parasztok becsülettel helytálltak a munkában, ddejében végeztek az őszi szántás­vetéssel és késlekedés nélkül telje­sítették hónapról hónapra beadási kötelezettségeiket. ilyenkor a munkáról, a tsz-fiagok jö­vedelméről, az egyéni parasztok ügyeiről, gondjairól és mindenről, ami érdekli az embereket. Az utób­bi időben különösen sokat beszélnék a választásodról, a helyi népfront- bizottságok munkájáról. Ki ilyen, ka olyan véleményt fűz hozzá. Egy do­logban azonban mindannyian egyet­értenek az emberek: abban, hogy ilyen demokratikus választás, mint amilyen most lesz, még nem volt Magyarországon. —- Hogy így megkérdezték volna véleményünket és kérték volna ja-* vaslatainkat, mint most, nem em­lékszem, pedig már idős ember va­gyok — mondta egy beszélgetés al­kalmával Kanyar Sándor bácsi, a termelőszövetkezet egyik szorgalmas alapítótagja. A kutasi népnevelőknek is van mivel agitálniok Nem nagyon kell lapozgatniuk ü könyveket és a brosúrákat, hogy szépülő életünkről, gyönyörű alko­tásainkról példákat keressenek. A község nem más, mint egy nyitott könyv, melybe ha belenézünk, sok olyan kép tárul elénk, ami 10, éves munkánk eredményeit hirdetik, sőt több olyan példát is találhatunk benne, melyek azt igazolják, hogy az előző tanácsválasztások óta is sokat gyarapodott a község, nagyot változott a falu arculata. Csak egy- pár példa a sok közül: a tanács- rendszerrel együtt született a szép, egyemeletes tanácsháza is. Az ^ új állomásépület is a község fejlődésé­ről tanúskodik. Az új iskolák, aZ állandó napköziotthon, mi más célt szolgálnának, mint. a község lakói­nak szépülő életét? A tavaly beve­zetett villany kultúrát hozott a fa­luba. A volt 45—50 uradalmi cseléd a közös, egészségtelen cselédlaká­sokból egytől egyig új lakásokba költözött. Sorolhatnánk még tovább, hogy a kutasiak mit kaptak álla­munktól, milyen változás történt az életükben. Fokozódó jólétüket, vá­sárlóerejük növekedését mutatja az is, hogy a földművesszövetkezetben az idén mégegyszer annyi árut vá­sároltak a dolgozók ezideig, mint ta­valy egész évben. Kovili Lajos és Sasvári János elv­társak, a pártszervezet vezetőségi tagjai azonkívül, hogy a népneve­lők munkáját irányítják, saját ma­guk is rendszeresen tartanak kisgyű- léseket és csoportos beszélgetéseket. Erre a hétre több egyénileg dolgozó parasztot vontak be a falugyűlések tartásába és csoportos beszélgetések szervezésébe. Kovács József, Gagyi Mihály dolgozó parasztok örömmel vették a pártszervezet megbízatását s már neki is álltak a munkának, estéről estére látogatják a családo­kat. nap 300 százalékot teljesít hosz- jegesen fognak a szavazóur- szú idő óta. A november 7-ét kö-, n^khoz járulni, mint amilyen oda­vető egyik napon azonban ve", adással végzik munkájukat most, szélyben forgott a napi tervtelj esi- Vgbben a számukra sok szép sikert tés. órák óta szakadt az eső, az ^ ^ozó nagy versenyben, építkezés körül bokáig érő sár A rinyaszentkirályi népnevelők megfontolásra ösztönözték a falu dolgozó parasztjait sekm. Most aztán úgy- is készül a Ilyen demokratikus választás még nem volt Magyarországon cuppogott a bakancsok alatt. A segédmunkás-brigád főleg nőkből állt és fiatalokból, akik az ítélet­K ét hónapja lehet, először találkoztam Az irodájában, amikor vele. asztalánál ülve A JÁRÁSI PÁRTTITKÁR időben nem szívesen álltak neki a ‘•találtam. Annyit már előbbre is habarcskeverésnek. Enélkül pedig, tudtam róla, hogy a földművelő a kőművesek nem tudnak dolgom néP fia’ s h°gy a Megyei Pártbí- . _ . , , . zottsagtol ez ev tavaszán került ni. Szaissz Miklós egy darabig a j-)arcsj járási pártbizottság csak hallgatta a sopánkodást, az- agiső titkárának. Az idősebb kom­munistának megjáró tisztelettel néztem Miseta György elvtársat, tán fogta magát, kiment az eső­áztatta udvarra és ő maga kever­te meg az egész habarcsot. Oda is akinek hossfú’ fdrott’ ma“! , „ , , gvar parasztos bajusza van, a hordta azt az épület belséjeben dől- s‘eméből a közvetlenség, határo­ís­gozó kőműveseknek, és így lehető­vé tette, hogy az aznapi százalék is olyan magas legyen, mint a tobbi. A fiatalok ekkor erősen el-|ga!masan akinek a párt röstellték magukat, s azóta Szaissz fogta meg a kezét, akit a párt ne­zottság és mélységes emberszere­tet tüze sugárzik. Egyszóval: egy­szerű, becsületes embernek Miklós nem marad egyedül, ha nehéz dologról van szó. R mester és kiváló tanítványa És most lássunk egy példamuta­tó fiatalt is: Fonai József a neve, s Horváth István (cseresé) brigád­jában dolgozik a kaposvári Vörös Csillag mozi renoválásán. Az ifjú diszásta nemrég lett szakmunkás. Mint kőműves-tanulót is a leg­jobbak között emlegették mindig, de mióta felszabadult, azóta egy­másután éri el a szebbnél-szebb teljesítményeket. Ha így dolgozik továbbra is, hamarosan a vállalat sztahanovistái között üdvözölhe* jük őt. Nem csoda ez, hisze- váló mesterre talált Horv' ván személyében, aki nr értője a különleges dís: káknak. Kitűnő érzékk szakismerettel végzi a építészeti feladatokat veit öntudatos, harcos kommunis-' iává, járási pártvezetővé. Megismerkedésünk óta csaknem minden héten találkoztunk, több­ször együtt mentem vele a járási községeibe, most mégsem én be­szélek róla, mutassák be őt a bar­csi járás dolgozói, ismerjük meg őt munkája közben. * * * I smeri a járási párttitkárt? — kérdeztem a minap este Ábrók Józsefnétől, a homokszent- györgyi Kossuth tsz tagjától. — Már hogyne ismerném, hiszen, ha a fa’ a jár, meg-megkeres ben- nr - válaszol, majd emléke­_oen .altatva, kisvártatva to- obfűzi a szót. — Amikor arat­unk, egyszercsak odajött a búza­földre hozzánk. Aztán nem tar­tott ám föl bennünket a dologban,1 hanem maga is kaszát ragadott, s vágta a rendet a mi ombereink- kel együtt. Közben meg arról be- szélt, hogy milyen szép is az, hogy fajta rnj, ezelőtt egyénileg gürcöl-, inács-j tünk, most .egymásra találva ßsz-| szefogtunk, hogy jobbra fordítsuk sorsunkat. Ennyit mond az aratásról meg az ottani beszélgetésről, s most már egészen belemelegedve így szövi tovább az elismerés és di­cséret fonalát: — Tudja, sokáig nem volt ne­künk becsületünk a csoportban. A férfiak egyre-másra csak azt hajtogatták, hogy asszonynak csak a nyelve jár, de a keze nem. Hiába dolgoztunk mi, sokszor még többet is, mint a férfiak, so­ha nem ismerték el munkánkat. Aztán egyszer itt volt egy gyűlé­sünkön a titkár élvtárs és felszó­lalt. Olyan szépen elmondta, hogy milyen értéke van egy dolgozó asszonynak: hogy az fóz, mos, varr, meg gyerekeket nevel, de még a mezőn is dolgozik. Azóta már nagyobb megbecsüléssel néz­nek ránk az emberek, még az el­nökünk is. jn­émé és az állam nem tudna rajtuk segíteni, mert más községekben megfeledkeztek a gazdák törvé­nyes kötelességük teljesítéséről?“ A szép szó vasajtót nyit, a pa­rasztemberek értenek az ilyen egyszerű, világos beszédből. Ér­tettek belőle a babócsaiak is... S T3abócsán sok volt a hátra- lékos gazda, lassan haladt a begyűjtés. Nemrégiben egy gyű­lésen ezeket mondta Miseta elv­társ a község dolgozó parasztjai­nak: „Ugye a babócsaiak sem szeret­nék, ha a boltajtót csak ritkán nyitanák ki, s ott nem lehetne kapni sem sót, sem élesztőt, sem ruhát, sem dohányt, cigarettát, vagy más egyéb fontos cikket? De az sem tetszene, ha a munká­sok csak tavasszal küldenének patkóvasat, vagy csak télen kül­denének műtrágyát, rézgálicot, vagy ekét, boronát. És mi lenne a véleményük, ha határukat jégkár \ zombaton este Ladon föld­művesszövetkezeti taggyű­lés volt. Ahogy ideérkezett a já­rási titkár, mindjárt népes kis csoport gyűlt kpréje. Néhány dol­got megkérdezett tőlük a község életéről, majd a nyugatnémet kor­mány fasizálódásáról beszélt. El­mondta, hogy a község élete csak úgy válhat minden nap szebbé és szebbé, ha mi békében élhetünk és dolgozhatunk. E rövid pár szó hallattára is megdobbantak a szí­vek, s a gyűlésen megszületett a javaslat, amit tett követett: Lad község dolgozó népe táviratban tiltakozott a nyugatnémet kor­mánynak a Németország Kommu­nista Pártja betiltására irányuló békeellenes törekvése ellen. A la- diak tehát megmozdultak, s egy téglát tettek a világbéke egyre magasló épületének falára. * * * T^Ä'agyar elvtárs, a darányi gépállomás párttitkára szüleinél lakik családjával együtt. A községi tanács már hónapok óta húzza-halasztja a lakáskiutalás megoldását. Hétfőn a gépállomási titkár Miseta elvtárstól kért segít­séget. Azon nyomban csengett a telefon a járási tanács illetékesei­nél. „Magyar alvtárs családjáról, kisgyermekéről van szó... intéz­kedjenek lakásügyében'*. Igen, a családról, a kisgyermekről van szó, nem a begyűjtés vagy az adó­fizetés szorgalmazásáról, vagy va­lamilyen pártépítési feladatról. És- a járási titkár támogatja ezt a kérést. Támogatja, mert a párt célkitűzéséért dolgozni, és a dol­gozó emberek életéről gondoskod- ez nála egyet jelent. F m olytassam még tovább? ír­jam le, hogy Keszkenyő- sék Kálmáncsáról tőle kértek ta­nácsot, mielőtt beléptek a Búza­kalász tsz-be? Vagy azt is mond­jam el, hogy Bélaváron Milánko- vics elvtárs az adókivetésben ért sérelmének orvoslása ügyében az ő segítségére számít, s hogy ugyanitt Horváth elvtárs az in- doktalanul megnövelt beadási kö­telezettsége miatt panaszkodott neki abban a biztos tudatban, hogy így majd az illetékesék job­ban utána néznek a dolognak? Hosszan lehetne beszélni a járási bizottság első titkárának a néphez való ragaszkodásáról, s a népnek iránta — s személyén keresztül a párt iránt megnyilvánuló bizalmá­ról. Hosszan lehetne írni az embe­rekhez való kedvességéről és fi­gyelmességéről, munkatársai irán­ti tiszteletéről ami erőskezű, megfontolt vezetéssel párosul. S le kellene írni józan, mértékletes életmódját, kommunistához -illő meghitt családi életét, s‘ azt, hogy felesége hogyan dolgozik a' barcsi Vörös Csillag tsz-ben. Úgy vélem, elég érdemeinek a felsorolásából- Megismerhettük belőle .Ót, a né­péhez, pártjához hű kommunista vezetőt, az emberekben bízó em­bert, aki előtt nincs szentebb fel­adat, mint becsülettel élni és dolgozni a pártért, a dolgozó né­pért. Kutas József

Next

/
Thumbnails
Contents