Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-21 / 276. szám

Vasárnap, 1954. november 21. SOMOGYI NÉPLAP 7 Sir.-on: tsd SZAVAZOK... Anna Brodele Ha szavazok: Szívem szerint a régi élet ellen, A rabtartók gálád törvénye ellen, A téves és ártalmas eszmék ellen, Az őrjítő bizonytalanság ellen — S mely kifacsart, de munkát nem adott, A régi rendszer ellen szavazok! De szavazok — Az új világ tündöklő csillagára, A reggelek üde fuvallatára, A feltörekvő szorgos ifjúságra, Mely, mint a tavasz sodró áradása, Legázol mindent, ami útját állja — S mely a szívünkben szárnyat bonthatott, A gondtalan jövőre szavazok. És szavazok — E földre, melyen szántott a halál, S ahol a búza ismét lábon áll; Hazánkra, őseink e szent rögére, Mely most a világszabadság pillére — Hogy város épülhessen rajta sok, És népei legyenek gazdagok. Friss nedvektől, szőlők, duzzadjatok, Borítsátok a sztyeppét, pipacsok! És szavazok — A bólogató, szép, fehér nyírfára, Mely halkan suttog Lettország felett, A zöld mezőkön tarkálló virágra, A soha le nem hunyó napsugárra, Mit lágyan ringatnak a tengerek —- A vad folyókon zúgó turbinákra, Az alkotó munkánk ritmusára: Szép életünkre, melynek nincsen párja! És szavazok, Mert tanítónkra, a nagy hadvezérre, A legbölcsebb emberre gondolok, Ki a jövőnek fátyolát letépve, Elhomályosította a napot! A tervek diadalmas győzelmére, Merész álmok beteljesülésére: Ragyogó holnapunkra szavazok! SUGÁR VILMOS fordítása. MIKSZÁTH KÁLMÁN: A JELOLT TERMÉSZETRAJZA EGYETLEN JELÖLTRŐL (egyetlen esetről lesz szó, tisztelt 1 olvasó, de olyan alakban, hogy ► minden jelölt benne legyen. Hát mondjuk, hogy úgy tör­[tént — egy nap távirat érkezett fa kis vidéki városkába. A távirat j azt adta tudtul, hogy az orszá- (gos képviselőjük, az ünnepelt ha- I zafi és szónok meghalt... Nosza > hamar koszorút, deputációt. Megy fa deputáció, eltemetik s megin- f dúlnak a kombinációk: ki lesz az [új képviselő? Eközben vidám vacsora van va­lahol, talán éppen a polgármester­inél, aki már mindent elért, amit laz ember elérhet (ugyanis királyi 'tanácsos), jelen vannak a kolom- !pos emberekből is néhányan. Szó- (ba jön a dolog. Végigjártatják ' eszüket az üresedésben lévő or- fszágos nevezetességeken: kit le­lhetne, ki volna jó? Egyik is mond valakit, másik is és például te. Az idő igen rövid, mo­zogni kell. Ha beleegyezel, hozzá­látunk, lanszirozzuk a nevedet s a többi magától megy. Toporczy a derék, reális, igény­telen Toporczy ámuló szemeket meresztett: —i Engem? Képviselőnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez? Hát tudok én szó­nokolni, államügyeket megvitat­ni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok, aki nem lá­tom be, mekkora szamár vagyok? Erre aztán megindultak az el­lenvetések: „de így, de úgy‘‘, To­porczy azonban nem enged: — Egy szót se többet. Halla­ni sem akarok erről. MOST HÁT már el van utasít­va a jelöltség, de a hiúsági bacil­lus ott marad a jámbor, igényte­len Toporczy fejében. Este lefek­véskor, mikor gyertyáját eloltja, a „maradék emberek“ * közük* így mikor a Papucsát leveti, eszébe ► időközben nem igen lehet turkálni ! jut az eset és még egyszer átéli, f az exellenciások közt. Ehj, nem ikell a csont! Mit gondoltok, urak, ! hátha jobb volna már egyszer [magunk közül választani valakit? De kit? ... Katyódi Istvánt! ► Ugyan, eredj vele, az már nagyon ► öreg, nem arra való. Hát Mara- fnyai Gáborhoz mit szóltok? Az [még nagyon fiatal. Nem rossz vol- fna talán Szabó Ferenc? Az kato­amit a polgármesterék beszéltek. — Csak egy szavamba került volna. Csak egy szavamba... Éjjel odaálmodja magát az or­szágházi zöld padokba. . . Ott ül előtte mind a nyolc miniszter. Ti­sza most feláll, hozzámegy és ke­zet fog vele. Toporczyt ez annyira meghat­ja, hogy fölébred... Egész nap [likus, a kálvinisták nem szavaz-1 gondolkozó, kedvetlen és izga- ► nának rá! Legyen hát Tülök tott... A hiúsági bacillus dolgo- ) Sámuel. Arra meg a katolikusok zik, terjeszkedik odabent. Másnap, >nem szavaznának, mert lutherá- j vagy harmadnap találkozik a pol- fnus. ! gármesterékkel a kuglizóban. De Addig hányják-vetik a helyi az egész mulatság untatja most, a [ notabilistákat, míg végre valá- szokott tréfák, kedélyeskedések Pjofr Andrejevics Pavlenko feljegyzéseiből A jegyzetfüzet mindig nagy szerepet játszott Pjotr Pavlenko, az ..1951-ben, elhunyt kitűnő szovjet író életében. „Nemcsak ä jel­legzetes szavakat és mondatokat jegyzem fel —- mondta — hanem benyomásaim egyről és másról, jelenségekről, tájakról, egy mellet­tem elhaladó ember arcáról, ha valami különöset találok benne, sőt néha — leginkább vonaton — vázlatosan feljegyzem azt is, ami az ablak előtt elsuhan.“ Az alábbiakban e feljegyzésekből közlünk néhányat: Alkotni nem annyi, mint elképzelni vagy megjeleníteni vala­mit, hanem annyi, mint építeni, teremteni. ■- "•••'■ ■ é •’ ...,i Csak az gyújt lángra másokat, aki maga is ég. * Néha el kell térnünk a szabálytól, ha azt akarjuk, hogy ne kö­vessünk el hibát. * A személyes ügy sohase maradhat csak személyes ügy, ha­nem mindig közös üggyé válik. Még a gyűlölet, még a szeretet sem marad személyes jellegű. (melyik ráakad Toporczy Jánosra. Az ám, Toporczy János!... Az egészen derék ember. És tarok­kozni is tud. Válasszuk meg To- poroczyt! ILYENFORMÁN MEGY AZ. Másnap már felkeresik Topor­czyt a méhesében, ahol csönde­sen szunyókál ebéd után a méh- döngés mellett. — Tudod, miért jöttünk? — Tudom. Tarokkozni akartok. — Nem egészen azért. — No, ugyan miért? Valamivel komolyabb arcot vág a polgármester a szokottnál és előadja. — Hát barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt a képviselőnk, és most választani kell valakit helyette. Nem aka­runk kapkodni ide-oda, hanem arra gondoltunk, hogy vállald el már nem akadály többé.) ízetleneknek látszanak előtte. Szinte bosszantja, hogy oly ha­mar tértek fölötte napirendre, még csak elő sem hozzák többé a jelöltséget. Ah, végre! A polgármester mégis tesz egy észrevételt: — Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy olyan makacs ember vagy. Toporczy szeme lángot vet, s hangja reszketeggé válik:' — Hát megmondom neked őszintén — suttogja bizalmasan — nálam pénzkérdés az egész. Ez a kis vagyonkám van, magam szereztem, éppen annyi, hogy nyu­godtan, szépen megélhetek belőle, nem akarnám .megapasztani, — Hiszen, ha csak pénzkérdés! — kiált fel vígan a polgármester. — Igenis, csupán pénzkérdés. (Lám, a politikai készületlenség Hanem rá is rohannak menten: — Miféle pénzekről beszélsz te? Költségről, vagyonapasztásróL Kell is ide pénz! — Garantirozom neked, hogy egy garasodba sem kerül, ha nem akarod. Hiszen élő ember vagy, magad is tudod, hát mikor került itt a választás pénzbe? — Éppen ez! — folytatja érzé­keny hangon. — Ti vagytok a leg­jobb barátaim, ti ösmertek. Én egyszerű ember vagyok, de egy ambícióm mégis van: hogy ha mandátumot adnák a polgártársa­im, hát adják bizalomból. — Mi, hát elfogadod? — Ha gondoljátok. . . ha azt hiszitek. . . de kijelentem, hogy én egy árva garast sem költők. A NAGY ELHATÁROZÁS te­„KÜZDJ A HOMÁLY ELLEN“ 260 évvel ezelőtt született Francois Voltaire 7\7 ovcmber 21-én ünnepük szerte az egész világon Francois Voltaire, a * nagy francia felvilágosító, író és filozófus születésének 260. évfordulóját. Voltaire, aki mindent megtett, hogy széttörje a láncokat, amelyek a lelkeket le­kötötték — eszméivel előkészítője volt a francia forradalomnak. Tudta és val­lotta, hogy az örömből fakad a jólét, hogy a szabadság nem komor és nem jár sötét ruhában. „Hadd olvasson a nép, hogy győzzön! S hadd táncoljon, ha győzött“ — mondotta. Fáradhatatlanul és hihetetlenül sokat írt; vagy kilenc kötetre való drámai költeményt, époszt, gunyoros époszokat, stanzákat, ódákat, epigrammákat, paj­zán meséket, maró szatírákat. S amit írt — mind szatíra volt. Köteteket írt a nemzetek erkölcseiről, szelleméről, történelméről. Értekezéseket írt tudomá­nyos dolgokról, vitába szállt a filozófiai nézetekkel. Voltaire, akinek minden .mondata maró gúny, szatíra, s ugyanakkor egy-egy remekmű, kora visszásságait azzal teszi nevetségessé, hogy azokat bemutatja. Szétzúzni a homályt — ez műveinek célja, s Voltaire jelszava is ez volt; „Küzdj a homály ellen!“ Egyik legnagyobb remekművéből, a leibnitzi filozófiát és kora társadalmi visszásságait gúnyuló, a „Candide“-búi közöljük az első fejezetet. ELSŐ FEJEZET, AMELY ELMESÉLI, HOGY NEVELTEK CANDIDE-OT EGY SZÉP KASTÉLYBAN, S HOGYAN ŰZTÉK EL UGYANONNAN Hol volt, hol nem volt, Westfáliá­ban, T.hunder-ten-Tronckh báró úr kastélyában egy fiatal legényke, aki­nek a természet a legszelídebb haj­lamokat adományozta. Arca is mu­tatta lelkét. Nyílt esze volt, de egy­úttal igen egyszerű szelleme; azt hiszem, azért is hívták Candide-nak, vagyis jámbornak. A ház régi cse­lédei sejtették, hogy tulajdonkép a báró úr húgának volt a fia, apja meg egy szomszédos, derék, becsü­letes nemesember, akihez azonban ez a hcjlgy sosem akart férjhezmen- ni, mert mindössze 71 őst tudott ki­mutatni a családfáján, míg a többit megrágta áz idő úgynevezett vasfo­ga. A 'báró úr egyike volt a tarto­mány leghatalmasabb urainak, már azért is, mert kastélya ajtóval s ablakokkal is dicsekedhetett. Sőt a kastély fogadótermét még egy fali­szőnyeg is díszítette. A 'baromfiud­var kutyáiból szükség esetén vadász­taikét formálhatott; istállószolgái, ha kellett, hajtónak is beváltak. S a falusi plébánost kinevezte házi­káplánjának. Mindnyájan Nagy­uramnak hívták s udvariasan nevet­tek. ha mesélt nekik valamit. A báróné Öméltósága körülbelül háromszázhatvan fontot nyomott, ami persze tetemes tekintélyt biz­tosított neki; vendégeit mindenkor igen nagy méltósággal fogadta, ez. aztán még több tekintélyt biztosí­tott személyének. Egyetlen leánya, Kunigunda 17 esztendős volt, piros­arcú, friss, kövérkés, egyszóval igen ínycsiklandó. A báró úr fia viszont mindenképpen méltónak mutatko­zott apjaurárá. Nevelője, Pangloss úr orákuluma volt a háznak s bölcs leckéit a kis Candide korának és jellémének egész hitével hallgatta. Pangloss a metafizikával rokon Egy szép napon Kunigunda, ahogy magas ideológiát s az ugyanezzel a kastély közelében sétált, abban a kapcsolatos cretinológiát tanította, ki? erdőben, amelyet parknak ke- Remekül tudta bizonyítani, hogy tesztelték, észrevette a csalitban a nincs okozat ok nélkül és hogy eb- mi Pangloss doktorunkat, ahogy ép­ben a (ehető legeslegjobb világban a pen leckét adott kísérleti fizikából nemes báró kastélya a legeslegszebb a báróné szobalányának, egy igen várkastély s felesége Öméltósága a csinos és méginkálbb tanulékony kis legeslegjobb báróné. 'barnának. Mivel a mi Kunigundánk­Bizonyos, mondotta, kimutatható, rak nagy kedve volt a tudemányok- hogy nem is lehetnek máskép a hoz, lélekzetfojtva figyelte az előtte dolgok, mert ha már mindennek játszódó s többször is megismételt célja is van, minden ugyebár szűk- kísérleteket; igen tisztán láthatta a Ságképpen a legeslegjobb célért is mester nyomós érvelését, az okokat van. Orrunk például azért van, hogy éppen úgy, mint az okozatokat s legyen min hordani a szemüveget s amikor visszatért szobájába izgatot­tam ezért is hordunk szemüveget, tan, mérendőn, nem volt neki hőbb Lábunk láthatólag arra való, hogy vágya, mint hogy ő is tudós legyen, nadrágot húzzunk rá. Ezért is van mert akkor az ifjú Candide vele nadrágunk. A kövek arra termet- próbálhatná ki az ő nyomós érveit, tek, hegy szépen megfaragják őket, amelyekre Kunigunda hasonló ér- no meg, hogy Kastélyt építsenek be- vekkel válaszolna, lőiük; ezért is van Öméltóságának Hazamenet találkozott Candide- iiyen gyönyörű kastélya; a tartó- dal a kastély előtt s elpirult: Candi- ■mány legnagyobb ura illő, 'hogy a de is piros lett. Köszönt neki elfúló legeslegszebb házban lakjék; és hangón; és Candide is szólt hozzá, ■mivel a hízó disznók arra valók, bár maga se tudta, mit. Másnap hát megtörtént. Toporczy neve lanszíroztatik, mint a párt jelölt­jéé, s megválasztása a helyi lap szerint több mint bizonyos. A vá­lasztás néhány nap múlva lesz, s az első árnyéka, amit előre vet, megjelenik egy szép reggel To- porczynál a kortes képében. — Tekintetes uram, azért jöt­tem, hogy valami kocsmát kellene bérelni nekünk is. — Miféle kocsmát? — Hát ahova gyülekezni fog­nak a híveink. — Hagyjon nekem békét. Nem akarok hallani se az effélékről. — Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán magára tessék vetni, ha... — Hát jól van, no. A maga kedvéért megteszem, ámbár el­vem ellen van. Menjen hát, be­széljen valamelyik kocsmárossal. Visszajön a kortes egy jó óra múlva, roppant megnyúlt arccal: ' — Mondtam, ugye? Elkéstünk! Minden kocsmát lefoglalt az el­lenfél. Toporczy ijedten ugrott fel: — Hát már most mit csinál­junk?- Nem tudom én, kérem alás- san. :— Menjen, ígérjen nekik kettqs árat. Ä kortes kettős árt ígért a kocs­máért és megkapta, de másnap megint; beállított Toporczyhoz: — Megint baj van, tekintetes uram. — No, pii az? —- Banda kellene. — Banda? Hát lakodalmat tar­tok én, vagy mit? Egy krajcárt sem adok, érti-e? — Hiszen nem is kell, kérem aíássan, mert már vége van; minden bandát lefoglalt az ellen­fél, a Klupka Pistát, a Horthy Gyurkát —. még a malacbandát is, a Kugyi Palkót. No még így se jártam a praxisom alatt — dör- mögte fejvakarva a kortes. TOPORCZY IZGATOTTAN örmedt rá: — Hát akkor mit áll itt? Fusson -ögtön a sürgönyhivatalba és sür- jönyözzön Szegedre vagy Szen­tesre, hogy a banda készen le­gyen. Bandának okvetlen lenni teli, akármibe kerüljön is. Érti? Másnap még savanyúbb arccal állít be a kortes: — Mi baj van megint? — Elvesztünk, tekintetes •uram. .. Toporczy elsápadt. Végünk van, tekintetes uram.-— Szóljon az istenért... au __ _ ^ ^ „„„„„ , — Az ellenfél fizeti 'a vokso­h ogy megegyék őket, ezért eszünk mindiárt vacsora után, ahogy ott- ; • Mina vele mennek az em- mi disznóhúst az egész áldott esz- hagyták az asztalt, Kunigunda is, jbereink. tendőben; következőleg, akik azt ál- Candide is egy spanyolfal mögé ke- j — Lehetetlen — hörgé Toppr- lítjáfc, hogy minden jól van ezen a rült; hogyan, hogyan se, Kunigunda *czy — akkor hát mi is fizetünk..; fn'dnn rwtt/Yhncáont •Sllífonnk-- = 7+ kpl« leeitette a zsebkendőiét. Candide ?íf tekintetes földön, ostobaságot állítanak; azt keh leejtette a zsebkendőjét, Candide Sjgen, fizetünk. lene mondaniuk, hogy minden a meg azonnal felszedte; a kisasszony ! "__Nem győzzük l egjobban van. ártatlanul megszorította a fiú kezét, ;uram ’ Candide mély figyelemmel hallga- a fiú meg ártatlanul megcsókolta a : , tott rá s tiszta ártatlansággal hitt kisasszonyét, oly hevesen,' oly érzé- : AZT en JODDan judom, gyoz­neki; mert ő bizony Kunigundát kényén, oly kecsesen, hdgy az már :7uk-e vagy nem győzzük. Meg rendkívül szépnek találta, 'bár, hogy sok volt; hogyan, hogyan sem, ajkuk jvell lenni, punktum. Ha az egész ezt meg is mondja neki, arra még találkozott, szemük lángolt, kezük [vagyonom rámegy is. gondolni se igen mert Olyan mó- ide-oda tévedt. Thunder-ten-Tronckh I A polgármesterék odajárnak a dón okoskodott, hogy igen nagy bol- báró úr ott, ment el a spanyolfal ■ íyakára és takarékosságra intik: rlncfcod TEiiiriHor_tcin- TVatiolzK V»áy»A_ m0ll'St1l 5! 1Ht"ÜD P7Í. ÍHfvHts fi,T1 u] 1 - ü i i -í r • r ■» Okosabban ban] a pénzzel, dogság Thunder-ten-TYohckh báró- mellett s látva ezt, kidobta Candi ^ nak születni, még nagyobb boldog- de-ot áz ő gyönyörű kastélyából. jó- § ság lehet Kunigundának lenni, en- korákat rúgván fenekébe; Kunigun- \ nél is nagyobb, ha e kisasszonyt da elájult: a báróné Öméltósága ősz- g napról napra láthatja, de legesleg- sZe-vissza pofozta, mihelyt magához : nagyobb, ha hallgatja Pangloss ., . . , .. S —•>> —■— ­mestert, e tartománynak, s követke- ert’ s minden csupa zűrzavar lett : -e]j Ti nem értitek az effélét. Ne­zéskép az egész földnek legnagyobb ebben a lehetséges legszebb s leg- jvem a képviselőség nem pénzkér­filozófusát. üdítőbb kastélyban.., • lés. (1886.) ános. Hiszen úgyis melletted a ’alószírtűség, ha nem költesz is lyan botorul. — Ehj, rekem a bizonyosság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents