Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-21 / 276. szám
Vasárnap, 1954. november 21. mm SOMOGYI NEPLAJP A gölleí dolgozó parasztok válasza a somogyjádíak nyílt levelére Mi, göllei dolgozó parasztok ol-dom, hogy ezután nagyobb felevastuk a Somogyi Néplapban a somogyjádi gazdatársak hozzánk intézett levelét, amelyben megbíráltak bennünket a beadási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt. Ez a levél igen meglepett bennünket és szégycl- tük magunkat, nemcsak magunkra, hanem egész falunkra nézve, hogy államunk iránt mulasztást követtünk el. Azért, hogy a községünk becsületén esett csorbát kijavíthassuk, beadásunk teljesítésével is bebizonyítjuk, hogy vagyunk olyan becsületes, kötelességtudók mi, gölleiek is, mint más községek, vagy mint Somogyjád dolgozó parasztjai. Én, Csizmadia Istvánné, amint nevemet olvastam az : újságban, elhatároztam, hogy azonnal rendezem beadási hátralékomat, amit máris teljesítettem és így nem vagyok adósa államunknak. Tudom, hogy fiam, aki Budapesten tanul, jogosan vethetné szememre a mulasztást, ha esetleg őneki és a többi városon élő dolgozónak kevesebb tej, hús, zsír, tojás kerülne az asztalára. Fogalősséggel rendezem beadási kötelezettségemet. Mi, Tóth István, Puska László és Lukács György dolgozó parasztok is követjük Csizmadia Istvánné példáját, hisz nekünk sem kevesebb a kötelességünk, mint a többi dolgozó parasztnak. Időben rendezzük mi is beadásunkat. Ezért vállaljuk, hogy a még fennálló beadási hátralékunkat a tanácsválasztások tiszteletére a legrövidebb időn belül teljesítjük, hogy ezzel is bebizonyítsuk: mi sem vagyunk rosszabb gazdák, mint a többi községbeliek, mi is szeretjük úgy a hazát, mint a többi dolgozó parasztok. Erről meggyőződhetnek a somogyjádi gazdatársak is. Gölle, 1954. november 20. Csizmadia Istvánné, Puska László, Szijjártó János tanácselnök, Tóth István, Lukács György. II tanácsválasztá / r sieiere i Párt-vsorehaitóbi Téli feladatok a gyümölcsösben Gyümölcsfáink nyúlkártétel elleni védekezése igen fontos, mert a nyúlrágás sokszor teljes pusztulását idézi elő fiatal gyümölcsfáinknak. A fiatal fák be- kötözéséhez papírt, nádat, tüskés ágat, napraforgószárat használjunk, mert a kukoricaszár, vagy a zsupszalma kedvelt búvóhelye a mezei egereknek, s rágásukkal forgatása (ásása) ugyanolyan jelentőségű, mint szántóföldünk őszi mélyszántása. Az ásás minél mélyebben történjék, de gondosan ügyeljünk arra, hogy a föld felszínéhez közel lévő gyökérzetben az ásóval kárt ne tegyünk. Nemcsak a szántóföldön, de a gyümölcsösben is legeredményesebb az őszi trágyázás. Gyümölcsazok is kárt okoznak gyümölcs- i fáink alá 2—5 kiló érett istállófáinkban. trágyát adagoljunk egy-egy négyGyümölcsfáink talajának őszi! zetméter területre. Hogyan látják a kívülállók a magyaratádi Búzakalász tsz-t? Egy évvel ezelőtt, ha valaki végignézett a magyaratádi Búzakalász termelőszövetkezet földjein, összeszorult a szíve a sok hanyagság“ láttán. A cukorrépa, kukorica gazban feküdt, az állatok napjában csak egyszer ettek. Hibák voltaic a munka- fegyelemmel, ami természetesen meglátszott a zárszámadáskor is. Lényeges javulás történt azóta a termelőszövetkezetben. Magasabbak a terméseredmények, növekedett az állatállomány, a közös vagyon. A tsz vagyona meghaladja a 2 millió forint értéket, a nagy család 56 tagja méltán nevezheti magát »milliomosnak-«. Míg tavaly 32 forint volt egy munkaegység értéke, ma 50 forintra tehető az egy munkaegységre jutó részesedés. 16 tsz-család költözik még ebben az évben új házba. Külön utcasort tesznek ki a tsz tagjainak .pirostetős új házai. Szebb lett a tagok élete és ha terveiket valóraváltják, jövőre még gazdagabb eredményekkel zárhatják az évet Hogyan vélekednek a kívülálló dolgozó parasztok a tsz-ről, hogyan látják eredményeit és miben találnak kifogásolnivalót? Bertalan József jól gazdálkodó középparaszt, elismert ember a faluban. Ö a gazda gondosságával, éles szemével figyeli a tsz életét, munkáját. Észreveszi az eredményeket, értékeli azt, hogy a tsz szarvasmarhaállománya havonta 10—12 ezer forint, a villanyhajtásos fűrésztelep évente 200.000 forint jövedelmet hoz, s hogy kukoricájuk 35 ' mázsát, a burgonya 170 mázsát adott egy-egy holdon. De az eredmények mellett- észreveszi a hibákat is, melyeket ő a maga gazdaságában nem tűrne meg. Észrevette, -hogy a nyáron a kombájnnal learatott búzaszalma egy hete még kint hevert a tsz földjén, melyet ha a nyáron behordanak, alomnak felhasználhatták volna'. Az állatállomány szép, az kétségtelen, a »Dajka« országszerte híres tehén, amely a mezőgazdasági kiállításon első díjat nyert (naponta 32 liter tejet ad). Az állattenyésztés fejlesztésén kívül azonban — mondja Bertalan gazda — nem szabad elhanyagolni a növénytermelést sem, mert egyik a -másik nélkül- nem hozhat ló eredményeket. Jobb, gondosabb munkát kívánnak a földek, s akkor meghozzák a várt eredményt. Juhász Sándor dolgozó paraszt elmondta, hogy meglátása szerint jó) gazdálkodik a tsz. szép az állatállományuk és a jövedelmük a tsz tagjainak: odavaló vezetőség irányítja Megyénk dolgozó parasztsága most, hogy a választásokra készülünk, még nagyobb lelkesedéssel harcol a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlajáért, az őszi mezőgazdasági munkák mielőbbi elvégzéséért és az állam iránti kötelezettség maradéktalan teljesítéséért. Szép eredmények születtek e feladatok végrehajtása során megyénkben az elmúlt héten is. A megyei versenybizottság legutóbbi • összesített értékelése alapján a járások sorrendje a következő: 1. Fonyódi, 2. siófoki, 3. tabi, 4. marcali, 5. csurgói, 6. barcsi, 7. kaposvári, 8. nagyatádi járás. Jobban kell törekedni az őszi mélyszántás elvégzésére a marcali, kaposvári és a csurgói járásban, mert mint tapasztalhattuk, az időjárás egyre romlik, s ha kikésnek az időből, kárt okozhatnak a jövő évi termésben. A községek versenyében a sorrend: 1. Porrogszentpál, 2. Balaton- boglár, 3. Balatonendréd, 4. Csákány, 5. Szülök, 6. Kutas. Ezek a községek és az alább felsorolt termelőszövetkezetek az őszi kapások beadását, a hízottsertés-, tej-, tojás-, baromfibegyüj- tési, valamint az adóbevételi tervet 100 százalékra teljesítették, s ugyancsak teljesen elvégezték az őszi szántás-vetést, silózást is. A tsz-ek versenyében a sorrend: 1. Rinyaszentkirályi Kossuth, 2. somogycsficsói Békebástya, 3. sávolyi Szabadság, 4. balatonkiliti Dózsa, 5. bolhói Ságvári, 6. so- mogyvámosi Törekvés tsz. Megyénk dolgozó parasztjai kövessék az élenjárók példáját, harcoljanak még nagyobb lendülettel a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlajáért, a megtisztelő első helyért. A téli gépjavítás sikeréért A mezőgazdasági termelés fellendítését célzó párt- és kormány- határozat megvalósítása érdekében nagy feladat hárul gépállomásainkra. Nekik kell segíteniük mind a tsz-ek, mind az egyéni termelők munkáját, a többtermelés elérését. Ahhoz, hogy gépállomásaink a jövő évben még jobban meg tudják állni helyüket, sok függ a téli gépjavítás jóminőségű és időbeni elvégzésétől. A nagyatádi gépállomás dolgozói versenyre hívják Somogy megye gépállomásait a téli gépjavítás időbeni és jó minőségbeni elvégőket. — Ha a tsz tagjai az eddi- zésére az alábbi szempontok szeginéi is jobban sajátjuknak érzik a rint: tsz vagyonát - mondta Juhász gaz- Az erő— és munkagépek ja— da — és úgy védik, vigyáznak rá, mint a sajátjukra, akkor még gazdagabb lesz a Búzakalász. A kívülállók tehát figyelik a tsz vitását február 28. helyett február 20-ra elvégezzük. A javításra előirányzott időt nyolc százalékéletét, munkáját. Igyekezzenek.. úgy kai csökkentjük, mintegy 25 ezer dolgozni, /hibáikat kijavítani, hogy _ forint értékű alkatrészt újítunk fel megkopott alkatrészekből, és új alkatrészeket állítunk elő házimunkájukban senki ne találhasson kifogásolnivalót. Győzött az élei... A CSOMASZABADI BÉKE tsz kis tsz, de története olyan hagy, hogy az ember szinte nem is tudja, a sbk szál közül melyikkel kezdje szőni meséjét. A megalakulás óta eltelt öt esztendő eseményeiről most nem emlékezünk meg, hiszen ismeretesek azok minden falubeli, de még megye újságolvasó dolgozó parasztjai előtt is. Amiről most számotadni akarunk, az a nagy-nagy esemény alig néhány nappal ezelőtt történt. A csomaszabadi Béke tsz ugyanis egyesült a nagyberki Győzelem tsz szel. Látszólag egyszerű dolog ez, de valójában micsoda forrongás, milyen óriási harc előzte meg! Kezdődött pedig a dolog ott, hogy a Béke tsz 1949-ben alakult. Jóformán nem volt semmijük, de azért törekvésben, igyekezetben nem volt hiány. Szorgosan dolgoztak, segített nekik az állam is, s így szép lassacskán mindig előbbre és előbbre jutottak. Mégis, ahogy növekedett a jómód, úgy növekedett az elégedet lenség, összeférhetetlenség is. -1952- ben még nem igen lehetett panasz a békességre, hiszen ez az év gazdag eredménnyel zárult, olyannyira, hogy az eddig szürke kis faluból egyszerre termelőszövetkezeti község lett. Attól a nyártól kezdve pedig a Béke mellett most már egy másik csoport földjén is suhogott a kasza aratáskor, sokak örömére. TYE »DERŰ UTÁN — BORÜ« — mint ahogy a közmondás mondja, s a nagy megértésre, összefogásra jött a széthúzás. »Én is kilépek, én is, én is« hallatszott mind gyakrabban a Kossuth-ban s mire elérkezett a kormányprogramm utáni ősz, a hideg szél már csak a tsz- tagok hült helyét söpörte végig kinn a határban. A Béke tsz megmaradt ugyan, de sokan fordítottak hátat a közös gazdaságnak. Mi volt az oka? Hát baj az volt itt mindig. ■Ezek közül is talán az volt a legnagyobb, hogy soha, de soha nem állt a tsz élén olyan vezetőség, mely biztos kézzel irányította volna a közös gazdaság életét. Bizalmatlanok voltak a tagokkal, s a tagok bizalmatlanok voltak velük szemben. Hiányzott a kölcsönös megbecsülés, a feltétlen bizalom, mely minden közös gazdaságnak, közös életnek talpköve kell hogy legyen. Évek folyamán jókorára kerekedett az adósság. de a könyvelők meg az elnökök úgy találták, jobb, ha hallgatnak erről. Mikor aztán arra került a sor, hogy megnézzék: mint is állunk anyagilag — a csalódás áradata öntötte el a tagság szívét. Gátját szakító vészes folyamként hömpöiy- gött a sötét keserűség otthontól otthonig, s mint pusztító villám a viharos ég kárpitján, hasított a marakodás zsivajába egyre több kiáltás: »Kilépek a tsz-bői, nem érdemes így gazdálkodni! Nekem elég volt, én is megyek!« S döngölt a becsapódott ajtó. A vezetőség megint csak összenézett.. — Mit tegyünk? — kérdezték megszeppenve. — Baj lesz... — topogtak tehetetlenül. A munkaegység kiegészítésére kapott összeget szétosztották, de meggyőző, világosságot gyújtó szó az ő ajkukról nem igen hangzott, ha szólt is — csak nagyon halkan és nagyon érctelenül. Akik pedig máshonnan jöttek segíteni, végkép elmérgesedett helyzetet találtak és nem sokat tudtak végezni. A Béke tsz taglétszáma így tehát 52-re apadt, de még ezekről is az a suss- muss járta, hegy »júdáspénzért« maradtak a csoportban. Ugyanis a »jóindulatú« emberek azt híresztelték. hogy az állam által nyújtott munkaegységkiegészítő kölcsön júdáspénz — amit azért adnak, hogy megfizessék vele a tagok bennmaradását, lsen, elképesztő mindez, de valóság. .. 'T'ELT-MÜLT AZ IDŐ Az idei tavasz sem hozott enyhülést, sőt a megmaradt 52 tagból 44 már ezidőben kilépésre szánta el magát. Beadták a kilépési nyilatkozatot és alig várták a gazdasági év végét. Az akkori új vezetőségtől sok jót várt mindenki, és rövid ideig volt is bennük igyekezet. A szalmaláng azonban hamar kialudt, hibát újra csak hibára halmoztak. Az egész Béke tsz-ből talán 4—5 ember tartott ki szilárdan és megingathatatlanul. Az aratást és betakarítást még közös erővel rendre elvégezték. De mikor egyik közgyűlésen Hinkel könyvelő azt a kijelentést tette: ►‘Márpedig a kilépési nyilatkozat beadásának határideje ma este lejár« — fejvesztett kapkodás támadt és a tagok, tartva attól, hogy lekésnek, ott azonnal, nyomban bejelentették távozásukat. Ahogy aprócska hógolyó a hegygerincről elindulva lavinává nő és mindent magával sodor, úgy sodorta a kilépési láz egyik tagot a másik után magával. Sok-sok kitűnő munkás megingott ekkor. A kaposvári járásban a csomaszabadi Béke tsz lett a tűzfészek. A járási pártbizottság azonnal segítséget küldött. Magyar elvtárs sek-sok napot töltött a községben s szívének melegét, lelkének lángját öntötte okos, küzdő szavaiba. Hárman voltak, akik úgy hallgattak rá, hogy visszavonták kilépésüket. A többi maradt e’határozása mellett. Megkezdődött közben az őszi szántás-vetés és megérkezett az az 56 ezer forint is, melyet az Állami Biztosítótól jégkártérítés címén kaptak. Ennek egyrészét. az adósság törlesztésére fordították, a többit pedig szétosztották a tagok között. Feszült volt a hangulat nagyon. Vihar előtti csend. De ezidő alatt nem tétlenkedtek a járás kommunistái sem. Gyötörte őket a gond. s küzdelemre serkentette őket a tsz-ekért érzett roppant felelősség. Segíteni akartak és segí- ettek is. AZ A MEGOLDÁSI LEHETÖSÉG látszott legcélravezetőbbnek, ha a Béke tsz-t egy másikkal erősítik meg. Felkeresték azt a embert, aki rendületlenül állta a vihart és ri)egkérdezték tőlük, mi lenne a. véleményük arról, hogy tsz-ük egyesülne a nagyberki Győzelem tsz-szel. Oh. hogy felragyogtak azok a gondtól árnyékolt szemek! Hiszen ismerték mindannyian a Győzelem tsz nagy hírét, kiváló eredményeit . és gazdagságát. Hányszor, de hányszor sóvárogtak olyan megértés után, mint amilyen azokat az embereket kovácsolja eggyé. Hogyne örültek volna tehát az egyesülés gondolatának! S a pártbizottság munkatársai a Béke tsz »követeivel« együtt felkeresték a Győzelem tsz-t. Havasi elnök elvtárs, Oszkai Imre párttitkár, Alabárdos könyvelő elvtárs és a tagság szeretettel, barátsággal fogadta a vendégeket. Miután meghallgatták őket, kemény kézfogásra nyújtották jobbjukat. Erősebb volt minden pecsétnél ez a kézszorítás. Ezután kezdődött meg a jólismert körforgás, megyei tanácstól a minisztériumig, egyik előadótól a másik íróasztalig: »nem helyeslem, mit képzelnek, ellenzem, lehetetlen« és így tovább, zengtek a tiltakozások. A Megyei Párt-végrehajtóbizottség azonban pontot tett az ügy végére és a bürokrácia fe'ett végül is győ zött az élet. A HÉT EGYIK NAPJÁN aztán “ — miután a két tsz tagjai kölcsönösen felkeresték egymást, már többször elbeszélgettek, ismerkedtek, s a leltárok elkészítésével is végeztek — a Béke tsz és a Győzelem tsz tagjai közös megbeszélésre, sersdöntésre jöttek össze. Havasi elvtárs állt fel legelsőnek, és mint erős testvér a gyengébbhez, de jóhoz — úgy szólt a Béke tsz tagjaihoz. Elmondta, hogy az ő csoport- iuk gazdag és erős. Jövedelmük ebben az évben 46 forintot tesz ki munkaegységenként, s jövőre még gazdagabbak lesznek, mert az idén már megvetették ennek alapját. Azonban az ő helyük ott Nagyberkiben szűk, nincs terjeszkedési lehetőségük, ezért igen sok dolgozó parasztot kellett már visszautasítaniuk. De ha egyesülnek, mindketten jól íámak. mert a Győzelem tsz hozza nagyobb tudást, öregebb tapasztalatokat és az erőt, a Béke tsz hozza a tágabb lehetőségeket. így egészen bizonyos, hogy a két tsz egyesülése virágzóbb, boldogabb életnek lesz kiindulópontja. A tetszés moraja hullámzott végig a szobán, maid új felszólaló következett: — Ezért tehát, akik úgy gondolják, hogy kilépnek, távozhatnak békességgel. Vállalt kötelességüket becsülettel teljesítették. S ha el is mennek a tsz-ből, érezzék azért, hogy barátságunk továbbkíséri őket. A 44 kilépni szándékozó feszült filag. A javító brigádok munkáját naponta értékeljük. A szakmai tudás színvonalának emelése érdekében hetenként kétszer szakelőadást tartunk a dolgozóknak, segítséget nyújtunk a termelőszövetkezeteknek is munkagépeik kijavításához. Barna József igazgató, Vránics Gyula vezető mechanikus, Szita Lajos ÜB-elnök. — A SÁVOLYI SZABADSÁG TSZ elsőnek készítette el megyénkben a zárszámadást. A tsz kifizeti tagjainak a földjáradékot. A közösbe bevitt állatok és gazdasági felszerelések esedékes részleteit is kézhez kapják a tsz- tagok. Az 1955. évben 16 családnak építenek családi házat saját erőből nagy állami segítséggel. gyelemmel hallgatott eddig minden jelenről és jövőről szóló szót. Valami bizonytalanság, határozatlanság támadt a- szívükben, maguknak sem akarták bevallani: miért... Mikor a kilépni akarók névsorának- felolvasása közben az ő nevükhöz értek, egyenként álltak fel és lehajtott fejjel — kimentek. •Nagy, feszült, néma pillámat volt D1 E NEM TARTOTT SOKÁ. mert alig telt bele két perc. újra ..nyílott az ajtó, és sorra bedob- .bánták rajta mind, kihúzott derékkal, magasra ..emelt fejjel. Egy darabig álltak hangtalanul, és csak nézték a farkasszemet égő tekintettel. Aztán megenyhültek a kemény vonások és úgy buggyant ki belőlük a szó. mint. üdítő, életrekeltő, kristálytiszta forrás: »Hát ha így lesz — akkor én maradok!« »Maradok én is« — szólt az egyik, aztán a másik mondta: »Ne haragudjatok«. A harmadik ezt ígérte: »Úgy fogok dolgozni, mint még soha!« A negyedik így kiáltott: »Együtt milyen más lesz!« És egyetlen boldog, felszabadult zsibongás lett az egész terem! 38-an tépték össze a kilépési nyilatkozatot és 16 új tag lépett be. Terveztek, okoskodtak, számíthattak, meghányták-vetették: miként fogják végrehajtani nagy elhatározásukat. Amikor pedig az került szóba, hogy mi legyen az egyesült tsz neve, felállt Gyurisits Elek és azt. mondta súlyos, tagolt szavakkal: »A Béke név szép név volt, de nálunk vihar lapult mögötte. Legyen hát a mi úi életünknek, a mi nagy közös tsz- ünknek neve: Győzelem!« YÖZELEM! — kiáltották boldogságtól sugárzó arccal régebben kilépni szándékozó, de most magukra talált és új tagok, ezt kiáltották a jobbért, az örömtelibb életért harcolni eddig is kész, soha nem fáradó emberek. A járási párt-végrehajtóbizottság munkatársa némán állt közöttük. Szeme összetalálkozott Havasi elv- társ tekintetével és Oszkai elvtárs pillantásával. Mindhármuk elméjét egy gondolát, szívüket egy érzés lár- ta át: A nép — íme így írja a történelmet ... Szíjj Róbertné.
