Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-20 / 275. szám
SOMOGYI NÉPLAP BB^flfiEeiffiÄ^/aisaBaiBBaä u« iva/aiirsmm Szombat, 1954. november 20. Nem lehet félreállni és tétlenül szemléim az események meneiét Stockholm (TASZSZ). Mint jelen- téttük, november 18-án Stockholmban megnyílt a Báke-Világtanáes ülésszaka. Az ülésszakot Sven Hector lelkész, -a svéd békemozgalom egyik vesetője nyitotta meg, aki ezen első ülésen elnökölt. A szónok rámutatott arra a veszélyre, amelyet az egyetemes béke es biztonság szempontjából- a katonai tömbök alakítása, köztük a Nyugat-Németország újrafeHegyver- zéséről nemrég Londonban és Párizsban kötött egyezmények jelentenek. Hector a nemzetközi együttműködés szükségességéről szólva kijelentette: a népeknek össze kell fogniuk, hogy megoldást találjanak a közös problémákra és kiküszöböljék mindazokat az okokat, amelyek gátolják a nemzetközi feszültség további enyhülését. Legyen ez az ülésszak — mondta befejezésül —> kiindulópont azon az úton. amely a béke és a népek közötti együttműködés erőit újabb győzelmekhez vezeti. Ezután Ambrogio Donini szenátor, •római egyetemi tanár és Gilbert de Chambrun francia parlamenti képviselő mondott beszámolót »Valamennyi európai ország együttműködése közös biztonságuk biztosítása céljából« című elsőszámú napirendi -ponttal kapcsolatban. ■A. Donini többek között a következőket mondotta: A szovjet kormány november 13-i jegyzéke javasoljá, hogy hívják ösz- sze november 29-ére Párizsba vagy Moszkvába az összes európaj országok értekezletét, az Egyesült Államok részvételével és a Kínai Népköztársaság megfigyelő útján való képviseletével. Ez a jegyzék széleskörű visszhangot keltett minden or szág közvéleményében. Ez a jegyzék •kézzelfogható alap ahhoz, hogy .ülésszakunkon tanulmányozzuk a kollektív biztonság, az európai egység és béke kérdéseit. Donini ezután rámutatott arra, hogy a békeharcosok feladata most megvizsgálni a. közvélemény mozgósításának minden lehetőségét, ; nemcsak a békemozgalom erőinek, hanem az ugyanilyen munkát végző egyéb erők mozgósításának a lehetőségét is a kollektív biztonsági rendszer megteremtése érdekében. A mostani ülésszak központi kérdése az európai béke és biztonság problémája, mert ennek megoldásából függ az összes többi kérdés megoldása. Nem lehet félreállni és tétlenül szemlélni az események menetét, harcolni kell a tárgyalásokért. Ezt mondják nekünk: »Párhuzamos tárgyalásokat«, Mi azonban nem akarunk olyan párhuzamos tárgyalásokat, amelyeken Németország felfegyverzéséről és leszerelésről, az egységről és megosztottságról, a békéről és háborúról beszélnek. Mi azt akarjuk, hogy párhuzamosan folyjanak tárgyalások a négy nagyhata- !cm között a német kérdésről és az ö-szes európai áh am között — Európa biztonságáról. A tárgyalásokat már most -meg kellene kezdeni. Mi lándzsát törtünk a tárgyalások elve mellett, amikor Ázsiában háborúk folytak. Most lándzsát kell törni a haladéktalan tárgyalások elve mellett, kezdve a központi kérdésen, az európai kollektív biztonság problémáján. Donini befejezésül kijelentette, hogy figyelembe kell venni a Békevilágtanács előző ülésszakainak tapasztalatait, hogy megtalálják a legjobb utat-módot és kiharcolják a Szovjetunió által javasolt értekezlet összehívását, valamint a londoni és párizsi egyezmények ratifikálásának megakadályozását. Gilbert de Chambrun beszámolóiéban rámutatott arra, hogy a világ közvéleményétől függ, hogy az 1055-ös esztendő a biztonság és a ’eszerelés éve legyen, az az év, amikor az egyesített Németország belép a békeszerető nemzetek közösségbe. a nemzetközi feszültség enyhülésének éve, a béke éve legyen. A népek meghiúsíthatják kormányaik cselekedeteit, ha ezek nem akarnak számolni a népek akaratával. E perspektíva alapján kell előkészíteni a világ békeszerető erői képviselőinek összejövetelét, amelyet mozgalmunk 1955 első felére szándékozik összehívni. Csaknem az egész országban havazott SÜRGŐSEN BE KELL FEJEZNI A MEZÖGAZDASÄGI MUNKÁKAT Csütörtökön csaknem az egész Alföldön havazott, pénteken pedig a Dunántúl nagy részén is hullott az első hó. j A Bakonyban, ahol péntekre virradóra négy-öt fokos hideget mértek, erősen havazott. A zirci járás községeiben már felkészültek az esetleges nagyobb hava- ' zásra, s a hóekéket mindenütt kijavították. j Az első hó figyelmezteti a mezőgazdaság dolgozóit: itt a tél, az elkövetkező hetekben komolyabb havazásra számíthatunk és sürgősen be kell fejezni a még hátralévő szántóföldi munkákat. r LUKACS IMRE: Az angol alsóhoz jóváhagyta a párizsi egyezményt London (MTI). Csütörtökön este ért véget az angol alsóház kétnapos vitája a Nyugat-Németország felfegyverzését célzó párizsi egyezmény felett. A vita végén a munkáspárt Bevan-számyának követelésére szavazást rendeltek el s ennek során az alsóház 264 szavazattal 4 ellenében jóváhagyta a párizsi szerződést, s a brit kormány ezzel kapcsolatos politikáját." A munkáspárti képviselők zöme tartózkodott a szavazástól. A ,,Reuter “-iroda a szavazást kommentálva megállapítja: Nagy- Britannia a kilenc aláíró közül elsőnek adta meg a párizsi egyezményre a parlamenti jóváhagyást. A minisztertanács határózata a gépállomási dolgozók munkaegységkiegészítéséről A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat kimondja, hogy minden, gépállomási traktorvezető, kombájnvezető, segédkombájnvezető és munkagépkezelő a gépállomás által biztosított béren felül, a termelőszövetkezetből természetbeni és1 pénzbeli munkaegységkiegészítést kap, ha a zárszámadáskor az egy munkaegységre eső termelőszövetkezeti jövedelem meghaladja a gépállomási bért. A, munkaegységkiegészítés elszámolására a minisztertanács legutóbb az alábbi határozatot hozta: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a gépállomási traktorvezetőknek, kombájnvezetőknek, segédkombájn vezetőknek és munkagépkezelőknek a gápállomási béren tfelül járó munkaegységkiegészítésnek olyan hányadát kötelesek megfizetni, hogy a gépállomás! díjtétel és a .munkaegységkiegészítés együttes összege ne haladja meg az I., IX. típusú termelőszövetkezeti csoportok gépállomási díjtételét. A fennmaradó kü- lönbözetet a gépállomások útján az állam fizeti ki a traktorosoknak. Megjelent a Pártépítés novemberi száma Tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: Szakadatlanul erősítsük pártunk egységét! Venéczy János: A szénbányászat tervének teljesítéséért. Kálmán Sándor: A tömegszervezetek feladatai a tanácsválasztásokban. Pinczés Antal: A tagjelöltek neveléséről. Csege Géza: Több figyelmet a patronázs- muhkára! Barta K. Gyula: Pártmunka a kazincbarcikai építkezésen. Gátai Ottó: A DISZ pártvezetésének néhány kérdése. A fent kiemelt cikkek mellett még számos fontos cikket közöl a Központi Vezetőség folyóirata. Dal a pártról A PÁRT mindannyiunk édes szülője, egyben apánk, anyánk. Azóta élek, amióta véle a sorsom, egy a népem oldalán. A PÁRT szilárd, keményebb, mint a szikla és mint a nap ragyog, reánk sugároz életet, melenget, s őt hirdetik a fényes hajnalok. A PÁRT szelíd és mégis rendületlen. Ki véle van: erős! Hajlott derekünk ő egyenesíti! És általa nő százezernyi hős. A PÁRT szavára felfigyel az ország és az egész világ... Észak, Kelet, Nyugat, Dél napsugárral füröszti pártunk fénylő zászlaját. A PÁRT erősít minden napjainkban, nem fél, ki véle van. Szívemben érzem, vérem lüktetésén és érte csendül dalra ajakam. A PÁRT ragyog kisgyermekem szemében, is, mikor felkacag. Vele együtt formálj ük életünket, embereket, földeket; gyárakat. A PÁRT a lendület — új lett az ország, s akit nevelt: a nép. Megedzette, munkára-harcra késszé tette a nép karját, szívét, hitét. A PÁRT a tett, a mindennapi munkánk, békénk és holnapunk, véle védjük lüktető életünket s őt hirdeti dolgos napunk. 36 éve a magyar nép élén Akik a félelmei- is exportálják" "E*gy dr. Cort nevű fiatal amerikai orvos 1953-ban tanulmányai folytatása céljából ösztöndíjjal Angliába utazott. Pár hónap múlva McCarthy felszólította: azonnal térjen vissza és tegyen vallomást a szenátor bizottsága előtt. Cort régebben kapcsolatban állott haladó mozgalmakkal, de ezek a kapcsolatok évek óta megszakadtak. Az orvos — alkotmányos szabadságára hivatkozva — visszautasította a felszólítást, majd amikor az amerikai nagykövetség katonai behívóval és egyéb kellemetlenségekkel fex nyegetőzött, menedékjogot kért Angliától. A menedékjogot megkapta, azt azonban később >—• nyilvánvalóan amerikai nyomásra — visszavonták s a fiatal orvost az a veszély fenyegette, hogy Amerikába deportálják, ahol börtön várt volna rá magatartása miatt. Cort csak úgy szabadult meg ezektől a „kilátásoktól“, hogy menedékjogot kért / és kapott Csehszolvákiától, ahol azóta is szabadon dolgozik. Amerika exportálja a félelmet is.'McCarthy ügynökei szabadon garázdálkodnak a nyugati fővárosokban azon a címen, hogy a „kö- zös‘‘ biztonságot akarják megvédeni. Sok nyugateurópai kormány azonban öntevékenyen át is veszi és továbbfejleszti ezeket a módszereket. Gombamódra elszaporodtak a vicinális olasz, osztrák, francia, angol titkosszolgálatok, amelyek szolgaian lemásolták az „őrült Joef‘ ötleteit. A cél itt is ugyanaz: megfélemlítés. Egész Európa visszhangzott André Bonnard svájci professzor, világhírű klasszika-filológus perétől, akit azért állítottak bíróság elé és ítélték 15 napi elzárásra, mert a Béke-Világtanács kérésére újságokból, kézikönyvekből, lexikonokból mindenki által hozzáférhető lapszemlékből összefoglalót állított össze az amerikaiak verbuválta koreai bizottság svájci tagjairól. \ z olasz rendőrség letartóz- tattá Guido Aristarcot, a Cinema Nuovo című polgári filmlap főszerkesztőjét és Renzo Renzi filmírót, mert megjelentették Renzinek a fasiszta olasz hadsereget a maga valóságában ábrázoló forgatókönyvét. Az clasz kormány másik hasonló „fegyverténye“' az volt, hogy bíróság elé állíttatott olyan művészeket, akik képeikkel, szobraikkal a háború, •a fasizmus borzalmait ábrázolták. „Művészet a barbárság ellen“ —> ez volt a címe a kiállításnak: megrendítő festmények, grafikák, szobrok eleveníteték meg az olasz fasizmus kegyetlenségeit, az in- temálótáborok életét, Guernica szenvedését, a partizánok harcát. Renato Guttuso festőművész, akinek gyűjteményes kiállítása 1954 őszén Budapesten is oly nagy sikert aratott, a bíróság előtt kijelentette: „Figyelmeztetnem kell a bíróságot arra, hogy 1945-ben is állítottunk ki hasonló képeket. Kiállításunkat akkor maga a miniszterelnök, Ferruccio Parri nyitotta meg!'“ 1945 — 1953!: egy kiállítás, kétféle fogadtatás! Két világ. Nyugat-Ausztriában betiltották Voltaire „Candide“-jának terjesztését, nyilvánvalóan figyelmeztetésül azok számára, akik ma is Voltaire szellemében akarnak gondolkodni, sőt írni. A „Studio 4“' elnevezésű svájci filmgyár megvonta egy kritikus szabadje- gyét, mert az újságíró bírálatai nem nyerték meg a vállalat tetszését. I^éhány adat csupán az ex« Dortált amerikai félelemről. S ezek még csak a „finomabb“ eszközök. A java — a brutalitások sorozata: kisemberek elbocsátása, az amúgy is jelentős értelmiségi munkanélküliség növelése. Mind azzal a céllal: megfélemlíteni, erőtlenné tenni az orvost, a mérnököt, a pedagógust, a művészt, a tudóst! »Részlet az Országos Béketanács »Az értelein a vádlottak padján« c. legújabb kiadványából. OjG* éve annak, hogy pártunk, a €3 vJ kommunisták pártja megszületett. 36 év egy párt életében nagy idő, még akkor is, ha erre a 36 esz- , tendőre nem esett volna annyi világrengető esemény: két világhábo- í rú, a kapitalista társadalom egyre ! mélyülő válsága, a hatalmas forra- | dal mák egész sora. Ez a 36 esztendő legválságosabb korszaka a magyar nép történetének is. Míg a többi pártokat a magyar politikai élet teréből elsöpörte a történelem vihara, a mi pártunkat a megpróbáltatások megedzették, egyre izmosabb, egyre életerősebb lett. Pedig soha még pártnak nem volt része olyan embertelen üldözésben, megpróbáltatásban országunkban, mint a mi pártunknak. Törvényen kívül helyezték, föld alá kényszerítették. Elpusztítani mégsem tudták. Mindig új és új erők jöttek a kidőltek helyébe. A kommunisták mindenütt ott voltak, ahol a magyar dolgozó nép érdekei megkövetelték. Ott voltak a budapesti éhségtüntetésen 1939 szeptember elsején; ott voltak a bányászok, az építőmunkások hősies bérharcainál. Ha lebuktak, a küzdelmet tovább folytatták a börtönökben is. Egy-egy kommunista per gyakran az egész világ dolgozóinak rokenszenvét kivívta. A kommunisták álltak élére itthon is a nemzeti ellenállásnak. A második világháború kitörése után utat mutatott. Segített létrehozni a demokratikus pártokkal a függetlenségi frontot és e nagy célokért a magyar munkásosztály legjobbjai áldozták fel életüket. A kommunista párt kérlelhetetlen harcra hívta fel a nemzetet a német nácik és magyar bérenceik ellen, minden eszközt latbavetett, hogy minél előbb kiragadja a magyar népet a háborúból és megmentse a katasztrófától. »Fordítsátok a fegyvert a magyar nép igazi ellenségei, a német rablók és magyar bérencei ellen« — hirdette az illegális kommunista sajtó. A kommunisták felvilágosító munkát végeztek a hadifoglyok között. Partizán alakulatokat szerveztek a németek és a nyilasok ellen. A háború utolsó szakaszában mozgósítottak a gyár- és üzemleszerelések ellen. E bben az időben, a magyar történelem legválságosabb szakaszában is a magyar kommunista párt, mint a nép igaz képviselője, következetes védelmezője állta meg a helyét. Nemcsak azzal, hogy szervezte a magyar népet az ellenállásra, hanem azzal" is, hogy már ekkor kidolgozta ta felszabadulás utáni tennivalókat és ezzel is utat mutatott a magyar népnek az új történelmi szakaszban. A Szovjetunió hadserege által történt felszabadulásunkkal hazánk és pártunk történetében is új korszak kezdődött. Az új történelmi helyzet még nagyobb feladatok elé állította, pártunkat. A kommunisták tudták ezt, éppen ezért megtízszerezett erővel, hatalmas lendülettel láttak hozzá, hogy a felszabadult országot a nép országává tegyék, A kommunista párt elöl járt az ország gazdasági helyreállításáért, függetlensége megvédéséért folytatott harcban. Helyes taktikával lépésről, lépésre számolta fel a belső reakció minden kísérletét, mely arra irányult, hogy az ellenforradalmi erőket juttassa ismét hatalomra. Sikeresen megvalósította a munkás- osztályon belül lévő jobboldali opportunista vezetők elszigetelését és a szociáldemokrata párt munkástömegeinek megnyerése után a munkásosztály egységét, a kommunista és szociáldemokrata párt egyesülését, a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Az egyesülés után a politikailag és szervezetileg egységes munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Megindult a szocializmus építése hazánkban. Pártunk vezetésével kormányzatunk kidolgozta az első ötéves tervet, és népünk hősies munkával hozzálátott az évszázados elmaradottság felszámolásához. Pártunk helyes politikája, népi demokratikus rendszerünk felszínre hozta a népünkben élő, eddig kibontakozni nem tudó tehetségeket, lelkes tettrevágyását, nagy munkabírását. A rövid pár esztendő alatt elért nagy eredmények újabb bizonyítékot szolgáltatnak, hogy pártunknak a szocializmus felépítésére irányuló politikája helyes. A kommunista pártoknak, s köztük a mi pártunknak is az ad kölcsönös, legyőzhetetlen, erőt, hogy politikájuk egyidőben tükrözi a dolgozó nép alapvető érdekeit és a társadalmi fejlődés objektív törvény- szerűségeit. Pártunk ereje abban van, hogy tanul az élettől, a tömegektől, állandóan vizsgálja a fejlődés új jelenségeit, új mozzanatait. Ezekre teremtően alkalmazza a marxizmus—leninizmus tanításait. Tud fordulatot végrehajtani, ha az objektív társadalmi fejlődés új helyzetet teremtett. A magyar kommunisták és az egész magyar nép ma még összeforrottabban, szilárdabban és egységesebben ünnepli pártunk születésének 36. évfordulóját, mint bármikor. Ma olyan helyzetben ünnepel, amikor pártunkat, az egész magyar népet az új feladatok megvalósítása hatja át, hogy népünk bőségben, jólétben és vidáman élhessen. Éljen, erősödjék és virágozzék tovább nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja!
