Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-18 / 273. szám

Csütörtök. 1954. november 18. SOMOGYI NÉPLAP PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & Pártszervezeteink feladatai a választási munkában EGY TITKÁRI ÉRTEKEZLET TANULSÁGAI Somogyjádon hétfőn este értekezletre gyűltek össze a környe­ző községek pártszervezeteinek párttitkárai, vezetőségi tagjai. A ta­nulságos értekezleten Kovács Sándor elvtárs, a Kaposvári Járási Párt-végrehajtóbizottság első titkára ismertette a falusi pártszerve­zetek feladatait a választási előkészületekben, s adott politikai, gyakorlati segítséget e munkához. Bár az értekezlet előkészítése nem a legjobb volt, több pártszervezet titkára hiányzott róla — amiért a járási bizottságot is felelősség terheli — jelentősége igen nagy volt, mind a somogyjádi, mind a többi község pártszervezetei számára. A módszer, ahogy az értekezlet lefolyt — a felsőbb szerv által — a politikai és gyakorlati segítségadás kiváló formája volt. A járási titkár kérdéseket tesz fel Kovács Sándor eivtárs a szokásos beszámoló, szempontadás (helyett, tá­jékoztató, vitaindító kérdéssel nyi­totta meg az értekezletet. »-Hogyan zajlottak le a .jelölőgyűlések? Érvé­nyesült-e a demokrácia, a kerület lakóinak akarata?« —- tette fel a kér­dést. Először néma csend. Meglepi az elvtársakat a kérdés, aztán meg­ered a szó. Elsőnek Teleki elvtárs, Osztopán község párttitkára mondja el, hogy náluk a legnagyobb rend­ben folytak a jelölőgyűlések. Máté elvtárs Vandáról, Kiss eivtárs So- mogyjádról, Bogdánná elvtársnő Ka- posfüredrő! hasonlóan nyilatkozik. A »legnagyobb rendből« azonban ki­cseng egy kis bizonytalanság. Nem látják világosan a titkár elvtársak, hogy a demokrácia érvényesülésével nem ellentétes a felvilágosító mun­ka. Érzi ezt Kovács elvtárs is. S amikor újabb kérdései után össze­foglalja a válaszokat, valamennyi elvtárs előtt világos: a dolgozó nép döntötte el, kiket jelöl a tanácsba. Szükséges elvileg is tisztázni a kérdést A beszélgetés során Kovács elv­társ elvileg is tisztázta, hogy a párt- szervezetek, a népnevelők munkája nem nélkülözhető a választás előké­szítésében. A pártnak, mint az or­szág vezetőerejének — így a közsé­gekben a pártszervezetelek — a be­csületes dolgozók hangulatának, vé­leményének ismeretében kell irá­nyítania a választás előkészületeit. Világos, hogy ezt a munkát nem bízhatja másra a párt, ezt a párt- bizottságoknak, a pártszervezeteknek kell megoldaniuk. A jelöltek beszélgessenek választóikkal Most már közvetlenebb az érte­kezlet légköre. Az újabb kérdésre bátrabb a válasz, de egyáltalán nem kielégítő. »A megválasztott jelöltek beszélgetnek-e a választóikkal? Fo­lyik-« a népnevelő-munka?« — teszi fel Kovács elvtárs az újabb kérdést. A választókkal bizony nem beszél­getnek rendszeresen egyik faluban sem a jelöltek: — ez az egységes vá’asz. Kiss elvtárs, a somogyjádi párttitkár maga sem vett még fá­radságot, hogy felkeresse választóit — úgy gondolja, nincs szükség »kor­teskedésre«, pedig volna miről be­szélgetni a választókkal. Ebben az­tán ismét egységes lesz a vélemény. Elmondják, hogy az új szakasz po­litikája tetszik a dolgozó parasztok­nak. Azt is elismerik, hogy a 10 év alatt sokat fejlődött községük, jobb­módú, kultúráltabb lett az életük. Somogyjádon például 31 motorkerék­pár van, a felszabadulás előtti há­rommal szemben. Kraft elvtárs azonban azt is elmondta, hogy van­nak olyan emberek, akik ezt nem akarják elhinni, s bizony neki fel kellett sorolnia mind a 31 motor­kerékpártulajdonost, hogy a kétke­dőt meggyőzze. Amikor Kovács elvtárs ezt a részt összefoglalja, már ’átják a párttit­kár elvtársak: szükséges, hogy a jelöltek beszéljenek választóikkal, szót értsenek a párt politikájáról, a mezőgazdaság fellendítésének nagy­szerű programmjáról, megváltozott életünkről. Hívják össze tehát á je­lölteket s mondják el nekik, miről beszéljenek a választókkal, hogy azok megismerjék, megszeressék je­löltjüket, s a beszélgetés tettekre mozgósítsa a dolgozó parasztokat. Minden választót keressenek fel a népnevelők A párttitkár elvtársak népnevelő- •munkáról adott tájékoztatása egy­általán nem megnyugtató. Kovács elvtárs kérdésére kiderül, hogy az 1800 lakosú Somogyjádon, ahol a pártszervezetnek 44 tagja van, mind­össze 16 népnevelő van. Ezek mun­kája sem rendszeres. Kiss elvtárs nem tudta megmondani, hogy mikor beszélgettek pl. a Szabad Nép egyik cikkéről a népnevelőkkel. Máté elv­társ, a várdai párttitkár kimondja “kereken: nem folyik náluk népne- velőmunka. Hogy a rádiót'hallgatják a dolgozók, hogy négyen-öten össze­jönnek, beszélgetnek — az rendben van, de az nincs rendjén, hogy egyet­len népnevelő sem járja a házakat, nem magyarázza meg a rádióban hallottakat Várdán. Amikor Kovács elvtárs megszabta e téren a felada­tokat, azt is megmondta: minden vá­lasztót keressenek fel a népnevelők. Értessék meg minden egyes válasz­tóval, hogy november 28-án a júniu­si politikára szavazzanak, azokra a jelöltekre, akik ennek a politikának megvalósítását segítik elő. A leg­fontosabb feladatnak jelölte meg Kovács eivtárs a népnevelőmunka jó megszervezését, a népnevelők be­osztását, érvekkel“ való ellátását. Nem lehet az, hogy egy népnevelői 30 házhoz osszanak be Somogyjá­don, hogy csak 16 népnevelő legyen egy nagy községben. Mivel érveljenek a népnevelők? Ezekután szó esik arról, mivel ér­veljenek a népnevelők. Elsősorban a Szabad Nép, a Somogyi Néplap választási cikkeit használják fel — mondta * Kovács elvtárs. — A nép­nevelőértekezleten vitassák meg a Politikai Bizottság, a Központi Ve­zetőség tagjainak választási beszé­dét. Az országos eredményekről, a párt politikájáról ezekből sok érvet kapnak. Nagyon fontos feladatuk a népnevelőknek, hogy a párt politi­kájáról beszéljenek. Szüntelenül ma­gyarázzák azokat az intézkedéseket, melyek a paraszti vásárlóerő növe­lését, a termelési kedv fellendítését, ezen keresztül az egész nép jólétét szolgálják. Aztán a helyi létesítmé­nyekről, egy-egy dolgozó megválto­zott életéről is 'beszeljenek. Ahogy Kiss elvtárs mondta, a dolgozó pa­rasztoknak az a véleményük, hogy életszínvonaluk mindinkább emelke­dik és termelési kedvük kezd hason­lítani az 1048—49. évihez; hogy a kanász most nem néhány disznó után ballag, mint két éwel ezelőtt, stb. Lehet-e szebb feladat a népne­velők számára, mint a párt és a kor­mány mezőgazdaságfejlesztési hatá­rozatára lelkesíteni a dolgozó pa­rasztságot? Azzal, hogy a több ter­melésről, az állattenyésztés fellendí­téséről, a szerződéses termeléssel já­ró kedvezményekről beszélnek a népnevelők, a jövőévi több kenyér, több hús, zsír, élelmiszer, a nagyobb jólét alapját vetik meg. Az állami fegyelemről is kell 'beszélniük a népnevelőknek. A kaposvári járás dolgozó parasztjai közül ugyanis so­kan adósai államunknak. A néppe- velőkre tehát igen felelősségteljes feladat hárul az elkövetkező napok­ban. A párttitkároknak meg kell szívlelniük a Kovács elvtárs által el­mondottakat, s úgy kell foglalkoz­niuk a népnevelőkkel, hogy azok választ tudjanak adni a dolgozó pa­rasztok kérdéseire, szívesen látott vendégek legyének a házaknál, visz- sza tudják verni az ellenség táma­dását, minden olyan kísérletet, mely á nép egységét akarja megbontani. A választási harcban erősíteni kell a pártszervezeteket A választási munka megszabásán kívül Kovács elvtárs felhívta a párt­titkárok figyelmét a pártszervezetek erősítésére, a Hazafias Népfront- mozgalomra is. — A tag-, és tagje­löl tíelvéteit, a pártoktatást állandó feladatuknak tartsák pártvezetősé- geink és kommunista példamutatás­ra neveljék a párttagokat — mond­ta. Kérdésére, hogy mindenki részt vesz-e a titkár elvtársak közül a pártoktatásban, kiderült, hogy nem, és Várdán, ahol 34 párttag van, egy­általában nincs pártektatás. Figyel­meztette Kovács elvtárs a párttitká­rokat, hogy minden párttitkár képez­ze magát és gondosan tanulmányoz­za a KV határozatait, mert a pár- tonkívüliek is egyre jobban érdek­lődnek a határozatok iránt. Pártsze- rú magatartásukkal, példamutató életükkel' mélyítsék -« párt és a tö­megek kapcsolatát, hogy minél több dolgozó paraszt közeledjék a párthoz. A pártszervezetek segítsék a népfrontbizottságok munkáját Arra a kérdésre, hogy mit csinál­nak a községi népfront-bizottságok, a kaposfüredi párttitkár elvtársnő tudott csak bővebb tájékoztatást ad­ni. Kaposfüreden megvalósítják a kitűzött programmot; máris elké­szült egy kút és a dülőutak rendbe­hozása is folyik. Kovács elvtárs mind elvileg, mind gyakorlatilag megmagyarázta, ho­gyan kell érvényesíteni a párt. veze- tőszerepét a népfrontban, hogy a pártszervezeteknek fel kell karolniuk a népfront-bizottságok kezdeménye­zését, a dolgozókat mozgósítaniuk kell azok megvalósítására. Kovács elvtárs javasolta, hogy a választások idejére létrehozott párttitkárok bi­zottsága továbbra is tevékenykedjen, biztosítsa a falu kommunistáinak egységes állásfoglalását minden kér­désben. ÖSSZEFOGLALVA: A kaposvári járás pórt-végrehajtó- bizottságának ez a módszere a falusi pártt.itkárok instruálására feltétlenül helyes. Először is azért., mert az ér­tekezlet légköre közvetlen, s minden elviársnak módja van elmondani problémáit, esetleges kételyeit. To­vábbá a gyakorlati munka tapaszta­latai alapján elvileg is tisztázni tud­ják az egyes kérdéseket, értékelni tudják a pártmunkát. így a felada­tok megjelölése sem száraz szem­pontadás, hanem a pártmunka elvi, politikai kérdéseinek alapos értéke­lése és annak nyomán a gyakorlati munka megszabása. Még azt a követelményt kell állí­tani párttitkáraink elé, hogy vala­mennyien készítsenek maguknak egy kis jegyzetet. Mert az igaz, hogy az eleven vitáiban az emberben mé­lyebben rögzítődnek a feladatok, de egy kis jegyzet feltétlenül szüksé­ges. Annál is inkább, mert a párt­titkár elvtársaknak az értekezleten hallottakat tovább kell adniuk: párt­vezetőségi ülésen, taggyűlésen. Az értekezlet eredményességét ter­mészetesen maid az élet igazolja, mert egy jó értekezlet, csak ki­indulópontja lehet a munkának. A párttitkár elvtársakon, a párttagsá­gon áll. hogy. sikerrel valósítják meg az értekezleten megszabott feladato­kat, győzelemre vezetik a választást községükben. Horváth János. Munkában a csurgói népfront-bizottság csurgó Állattenyésztői hírnevének VISSZASZERZÉSÉÉRT A csurgói népfront-bizottság Pro­gramm jában szerepel az állatte­nyésztés fejlesztése is. Csurgó a múltban híres volt szarvasmarhate­nyésztéséről, c a népfront-bizottság Csurgó állattenyésztői hírnevét is­mét vissza akarja szerezni. A terv azonban egyelőre csak terv marad, megvalósítását sok minden akadályozza. Nem megfelelő a köz­ségi apaállatistálló. A járási tanács mezőgazdasági osztálya kérésünkre megígérte, hogy az istálló felépíté­séhez szükséges 20 ezer forintot mi­előbb kiutalja. A szükséges építési anyagokat, deszkát, téglát és geren­dát a népfront-bizottság szerzi be. A megyei állattenyésztő állomás is ígéretet tett, hogy segíti a szükséges pénz kiutalását. — de ez mindmáig ígéret, s a jelek azt mutatják, hogy még sokáig az is marad. A járási tanács a füle botját sem mozgatja a csurgói állattenyésztő gazdák pana­szaira, a népfront-bizottság kezde­ményezésére. MEGJAVÍTJÁK az egyik ROSSZ GYALOGJÁRDÁT A népfront-bizottság másik terve, hogy a csurgói vasútállomásról a | községbe vezető gyalogjárdát meg­javítják, hogy könnyebbé váljék a közlekedés. Az út javítását társadal­mi munkával végzik a község dol­gozói. FÜRDŐT LÉTESÍTENEK A KÖZSÉGBEN Az egyik csurgói artézi kút vize különösen alkalmas fürdőlétesítés céljaira. A népfront-bizottság a köz­ség lakóinak kívánságára célul is tűzte a fürdő létesítését. Az építési munkát és a kocsifuvarok nagyré­szét társadalmi munkával végeznék el s így 200 ezer forintos megtaka­rítást érnének el. SEGÍTENEK A NÉPFRONTBIZOTTSAG TAGJAI A csurgói járási népfront-bizott­ság tagjai legutóbbi összejövetelü­kön elhatározták, hogy járási pa­naszirodát nyitnak, ahol hetenként egyszer a járási népfront-bizottság elnökségének egy-egy tagja fogadná a látogatókat s meghallgatná azok kéréseit, javaslatait és panaszait. Pápai Pál, a járási népfront-bi­zottság elnöke már eddig is sokat segített, amikor a ’akosság hozzá­fordult panaszával. Legutóbbi Bo­ros János fodrász panaszát vizsgálta meg s elintézte, hogy Boros János kisiparos üzlethelyiséget kapott. SOK KICSI SOKR4 MEGY Hogyan csökkentik az önköltséget a Kaposvári Ruhaüzemben Fogadóórák a Hazafias Népfront kaposvári irodájánáf A Hazafias Népfront Somogy- megyei Bizottságiának elnöksége a felsorolt időpontban tartja fo­gadóóráit a Hazafias Népfront Somogymegyei Bizottsága irodájá­nál, Kaposvár, Kossuth Lajos-u. 28. Mindenki bizalommal fordulhat a bizottság elnökségéhez problé­máival, panaszaival és kéréseivel. November 12, péntek d. e. 9— 12-ig Nyári Pál ref. (lelkész) espe­res, 16, kedd d. e. 9—12-ig dr. Tarján László, a véradóállomás főorvosa. 19, péntek d. e. 9—12-ig Szabó Gyula óvónőképző igazgató. 23, kedd d. e. 9'—'12-ig Gazda Já­nos népfront-titkár. 26, péntek d. e. 9—12-ig Nádasdi István Faipari V. tisztv. 30, péntek d. e. 9—12-ig Szántó József M. B. agit.-prop. o. v. elnökh. December 3, péntek d. e. 9—12-ig Varga Károly nép- frontbiz. elnök. 7, kedd d. e. 9—12- ig Frais Olga pedagógus elnökh. 10, péntek d. e. 9—12-ig Simon Ferenc dolgozó paraszt, elnökh. 14, kedd d. e. 9—12-ig dr. Bacza Dezső esperes-plébános, pápai kam. 17, péntek d. e. 9—12-ig Balogh János nágocsi tsz-tag. 21, kedd d. e. 9—12-ig Lukács Jánosné, a Tex­tilművek ÜB-elnöke. 24, péntek j d. e. 9—12-ig Varga Károly nép- j front-elnök. 28, kedd d. e. 9—12-ig Hosszú Mátyás egyéni dolgozó pa- j raszt, Somogyszentpál. 31, péntek d. e. 9—12-ig Kecskés Márk laká­csai egyénileg dolgozó paraszt. Általában szívesen beszélünk arról, amit már megoldottunk fel­adataink közül —' különösen, ha jól —, vagy ha annak megoldásán munkálkodunk. Müller László elv­társ, a Kaposvári Ruhaüzem igaz­gatója is szívesen szól arról, hogy mit tesz az önköltségcsökkentés érdekében. Az üzem vezetői elkészítették az intézkedési tervet, hogy a munka melyik ágában lehet és kell e té­ren eredményt elérni. A tervek, azaz inkább a tettek nyomában eredményeik is vannak, amint Müller elvtárs, az üzem igazgató­ja mondja: — Az önköltségcsökkentés min­denkori jelentős módja a gépesí­tés. Több munkafolyamatot gépe­sítettünk mi is az utóbbi időben, i Igaz, ezt néhány dolgozó nem szí- j vesen veszi, nem szívesen tanul- j nak meg az új gépekkel bánni, még nem akarják elismerni a gé­pek előnyét. Az önköltségcsökkentés másik jelentős tényezője az anyagtaka- : rékosság. Eredménnyel járt az üzem vezetőinek többrendbeli in­tézkedése ezen a területen is. A szabászok azzal, hogy egy- egy matrózruhácskánál 4.5 cm-t takarítanak meg, 450 m szövetet vagy 45 ezer forintot adnak vissza a dolgozó nép­nek. Az anyagmegtakarításban jelen­tős része van Pápai Jánosnak, a laboratórium dolgozójának. Szá­mítás szerint az év végéig kb. 50 ezer forintot tudnak megtakarí­tani az üzemben azzal, hogy a ma­radékot ügyesen felhasználják. Hogy hogyan kell és lehet taka­rékoskodni az energiával, a vil­lannyal, azt szintén megmutatták a Ruhaüzem dolgozói. Egy hónap alatt az észszerű áramfelhasználással 1105 fo­rintot takarítottak meg. Hogyan érték ezt el? A gépekre egyedi villanykapcsolót szereltek, így megszűntek az „üresjáratok*’ ugyancsak egyedi kapcsolással lát­ták el a világítást. A helyes géptűfelhasználás 960 forintos megtakarítást ho­zott. Az anyagtakarékossághoz tarto­zik Csákói Gyula műszerész mun­kája is, aki több rossz alkatrészből egy jót készít, ezzel október hó­napban 601 forintot takarítottak meg. Sokat, nagyon sokat lehet megta­karítani minőségi munkával. A Ruhaüzem dolgozói ezt is bebizo­nyították azzal, hogy november­ben jobb minőségű munkát adnak ki a kezük alól, mint az előző hó­napokban, és ez újabb ll ezer fo­rint megtakarítást jelent népgaz­daságunknak. A dolgozók szív­ügyüknek tekintik a kifogástalan munkát. Megnőtt a társadalmi el­lenőrzés szerepe is az üzemben: az a dolgozó, aki a szalagon hibás munkadarabot kapott, már nem csinálja azt úgy tovább. .Jelentős változás volt az üzem életében az is, hogy technológiai vonalon átszervezték. Sokat jelent ez a dolgozóknak is. Csökkent a 100 százalék alatt teljesítők száma. Korábban az ú. n. rövid szalagnál a dolgozók 20 százaléka teljesített 100 százalék alatt, ma már ez a szám 3—4 százalékra csökkent. Találtak a Ruhaüzemben az ön­költségcsökkentésnek más módját is. Pl. a beérkező számlákat szaksze­rűen felülvizsgálják. Mit és hogyan lehet itt megtakarí­tani? Egyes szolgáltatási vállala­toknak, üzemeknek, KTSZ-eknek és szállítóvállalatoknak — köz­nyelven szólva — „jól fog a ce­ruzájuk“. A Ruhaüzem azonban csak olyan számlát fizet ki, amely mögött tényleges szolgáltatás van. Ez ugyan több és pontosabb mun­kát igényel, de megéri. Egy ilyen szakszerű vizsgálatnál pl. 3000 forintot takarítottak meg. A he­lyes és pontos ellenőrzésnél je­lentős szerepe van Csonka István elvtársnak, aki lelkiismeretesen végzi az anyagok megvizsgálását, tüzetesen megnézi, hogy a gyár­tól kapott szövet és egyéb ruha­anyag az előírás szerinti méretű-e. Az önköltségcsökkentés egyik módja az is, hogy megszigorították az interur- bán telefonbeszélgetést; ezt is kisebb költséggel, szervezet­tebben lehet megoldani. Havonta 1028 forintot takarítanak meg ez­zel. Kisebb-nagyobb, látszólag jelen­téktelen összegű megtakarításról volt még szó a beszélgetés folya­mán, de ha mindezt összeadjuk, tetemes összeg jön ki, ami meg­sokszorozódik, ha továbbra is így dolgoznak. Elmondhatjuk, hogy a Ruhaüzemben valóban a sok ki­csi sokra megy. De célt akkor érünk el, ha országos méretekben így gazdálkodunk — szövi a be­szélgetésbe helvesen Müller elv- társ. — Az „Élüzem‘‘ cím elnye­réséért harcolunk. Teljesítjük azo­kat a feltételeket, amiért több igazgatói alapot kapunk — és több jutalmat oszthatunk — nagyobb beruházást, üzembővítést eszkö­zölhetünk, majd több ruhát gyárt­hatunk. Érdemes és szükséges harcolni az önköltség minden tizedszáza­léknyi csökkentéséért. Népgazda­ságunk erősítését, mindnyájunk jólétének fokozását segítjük ezzel elő. P. I.

Next

/
Thumbnails
Contents