Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-16 / 271. szám

Kedd, 1954. november 16. SOMOGYI NÉPLAP 3 SEGÍTŐ JÓBARÁTOK A PESTI PATRONÁLOK — ez a potonyi Micsurin tsz tagjainak a véleménye m/gARSI ELVTÁRS, « potonyi ItJ*. Micsurin tsz elnöke várta a .pesti patronáló elvtársakat. —Táv­iratoztak már — újságolta az ér­kezés előtti napon a tanácselnöknek. Ma már kedves és örömmel lá­tott vendégek a patronálok, biza­lommal fogadják őket, nem úgy. .mint néhány hónappal ezelőtt. Bi­zony akkor se tették, se vették őket. Mert jöttek már ide patronálni Barcsról, Szigetvárról, de bizony az a patronálás nem is ártott, nem :s használt. Messziről jött ember azt mond, amit akar — tartja a köz­mondás — és ezt gondolták először a pestiekről is a Micsurin tsz tag­jai. Az azóta eltelt néhány hónap alatt azonban megváltozóit a polc­nyiak véleménye. A budapesti elv­társiakban jó barátokra, segítőkre találtak. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy Marsi bácsi és a tsz tag­jai meleg kézszorítááfeal üdvözölték a négytagú patronáló brigádot. Néhány üdvözlő szó és máris a — mi újság a tsz-ben? — kérdésre pró­bál Marsi elvitárs és a tsz néhány tagja gyors egymásutánban felelni. •Örömmel mutatják: bevezették ám a villanyt! Jó volt ezt is megmoz­gatniuk a patrcnálcifenak; már csak az árammérőik hiányoznák. A tagok úgy tervezik, hogy a tanáosválasz- tásra a potonyi Micsurin termelő- szövetkezetben is kigyullad í vil­lany. ESZÉLGETÉS KÖZBEN Pés elvtárs nagy komolyan meg­kérdezte Marsi elvtárstól: — Kell-e még az a füllesztő? — Hát hogyne kellene, hiszen megírtuk — volt a pattogós válasz. — Hát ha kell — és Pés elvtárs a zsebéből szállítási cédulát vesz elő — menjenek az elvtársak a vasút­állomásra és hozzák el. Újabb köszönet a patronáló elv­társaknak segítségükért. A patronálok mindenről akarnak 'tudni, ami a termelőszövetkezetben történik, a tsz-tagok pedig sok min­dent el akarnak mondaná, hegy mit valósítottak meg az alatt a néhány "hét alatt, amióta az elvtársaik utol­jára itt jártak. —- Volt kilépőnk is — újságolják, •de nem sajnáljuk őket. — Ellenben szívesen látják Horváth Józsefet a nagy családban, aki most lép be a termel őszöve t kezetbe. Becsület es munkájára számítanak a tsz-tagok. A pusztától egy kicsit távol van­nak a baromfiólak. Milyen lehető­ség van itt a -''baromfitenyésztésre! Az a jó, hogy a tsz tagjai már ész­revették ezt és tervezgetnek. Ho­gyan. hozzák rendbe az ólakat, ho­gyan növeljék a baromfiállományt? örömmel hallgatják a Pesti elvtár- sak. a szép terveket. És ők is taná­csot adnak. Tenyésszen a tsz több libát; a máia, a tolla exportcikk, jó jövedelmet hoz a tsz-nek. Marsi elvtárs nem is utasítja visz- sza a jótanácsot. Bizakodóan szól: — Lesz, elvtársak, lesznek szép li­báink, csak egy kicsit erősödjön még tsz-ünk.-Innét a kicsiny magaslatról mesz- sze ellátni. A puszta körül terül el a tsz földterületének nagyrésze. Gcndosan művelt táblák, selymesen hullámzó zöld vetésék hirdetik, hogy jól végezték az őszi munkát a Micsurin tsz tagjai. Élenjárlak a járásban. Vetéstervüket 3 kát. hold­dal túlteljesítették. Beszélgetés közben Fényes elv­társnak, a patronáló brigád egyik tagjának megakad a tekintete a fia­tal gyümölcsfákon. Meg is kérdezi mindjárt, miért nincsenek azok már bekötözve, a nyulaik majd kárt tesz­nek bennük.. Magúikénak érzik a patronálok a tsz minden gondját, baját, és minden kis hibáját a ta­gokkal együtt javítani igyekeznek. Székely Gábor elvtárs a tsz köny­velőjét »-gyóntatja", vezeti-e napon­ta a munkaegységet, rendben van­nak-e a könyvek. Ez az ő szakmája. A mezőgazdasághoz nem sokat ért, sőt hajlamos a távolban legelésző bírkainyájat sertésfalkának nézni. O a számok embere s aggódik a tsz könyveléséért, és jogosan. Közeledik a zárszámadás, s a könyvek nincse­nek rendben. A tsz előző könyve­lője hanyag munkát végzett. Az új könyvelőnek pedig nem segít a já­rási tanács rendet teremteni. Ho­gyan tudják altkor majd a mérleget elkészíteni? Több segítséget kellene nyújtania a járási tanácsnak. Külö­nösen azért, mert itt ezideig sok hi­ba volt. ZÁRSZÁMADÁS KÖZELEDIK. A gabonáit már kiosztották. Még maradt is egy kis fölösleg a magtárban. Nem tudhatják, kinek mikor lesz valami rendkívüli kiadá­sa és akkor kisegíthetik majd. Ga­bonából 3 kg-ot osztottak munkaegy­ségenként, pénzből 10 forint körül számítanak. Helytálltak a munká­iban a tsz-tagok. Sótonyi József másodmagával 750 •munkaegységet szerzett, Müklás Miklós 670-et, Marsi elvtárs, az el­nök barmadmagával 850-et teljesí­tett. De becsülettel kiveszi a részét a közös munkából id. Horváth Mi­hály is. Repül az idő. A patronálok körül­járták a gazdaságot, együtt örültek a tsz tagjaival az eredményeknek, de elmondták azt is, hogy mit tar­tanak helytelennek. Például nem szabadna a birkatrágyát addig a birkák alatt hagyni,- míg az másfél­méteresre növekszik, hanem legalább trágyaherdás idején Vigyék ki, ősszel és tavasszal, ha kell, többször. Az sem helyes, hogy a legelőn szerte­szét hever a -birkaszőr és csont, amikor úgyis nagyon hullanak a birkák. A tsz-tagek nem veszik rossznéven, ha figyelmeztetést kap­nak, hiszen a patronálok mindenkor csak jó akarnak nekik. • TVÉHÁNY HÓNAP telt el azóta, hogy a patronálok először jöttek el a tsz-be. Segítségükkel, s a tsz-tagok jobb munkája nyomán kezdeti eredmények már jelentkez­nek. További elvtársi segítséggel és kitartó, szorgalmas munkával '»pa­radicsomot« lehet létesíteni a poto­nyi Micsurin tsz-ből. Pintér Ilona. Bensőséges ünnepség keretében adták át rendeltetésének az újjáépült Slketnéma Intézetet Miről beszélek a falusi nevelők konferenciáján ? A siketnémák kaposvári állami tanintézete az első 5 éves terv keretében egy emelettel megnagyobbodott és teljes egészében újjáépült. Az elkészült intézet november 13-án, szombaton, dél­után 5 órakor kezdődő ünnepélyen adták át rendeltetésének. A szépen feldíszített tornateremben tartott ünnepélyen meg­jelent Tóth István elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság első titkára, Szőke Pál, Szikszai László, Szántó József, Horváth János, Hidas Mihály, Hortobágyi István elvtársak, a Megyei Párt-végre­hajtóbizottság tagjai, Vincze Antalné, az oktatásügyi minisztérium gyógypedagógiai osztályának vezetője, Bogner Gyula, a siketnémák és nagyothallók országos szövetségének párttitkára, a Megyei Ta­nács számos vezetője, köztük Hornyák Mihály, a Megyei Tanács elnökhelyettese és Almási János, az oktatási osztály vezetője, a Textilművek vezetői, a város általános és középiskoláinak igazgatói és sokan mások. Eljöttek az ünnepségre az intézetből már régen ki­került felnőtt siketnémák is. Az intézetnek magasztos célja van: a siketnémáknak, a társa­dalom számára régien haszontalannak hitt embereknek olyan embe­rekké nevelése, hogy beszélő, alkotó tevékenységű emberek legye­nek. Erről beszélt a megnyitó és Csordás József IV. osztályos siket­néma tanuló köszöntője után Kincses József igazgató elvtárs is előadásában, amelyben ismertette a siketnémák oktatásának tör­ténetét. Feladatunk, hogy a eiketnémákhól is öntudatos, a szocialista társadalmat építeni tudó dolgozókat neveljünk Az oktatásügyi minisztérium és a Pedagógus Szakszervezet ren­dezésében tegnap és ma ülésezik Budapesten a Falusi Nevelők Or­szágos Konferenciája. Ez a konfe­rencia igen nagyjelentőségű ese­ménye oktatásügyünknek. Ilyen tanácskozás még soha nem volt országunkban. Szüksé­gessége már egy-két év óta felve­tődött a gyakorló pedagógusok kö­zött. elég szoros kapcsolata az élettel, Magyarországon Gházár András teremtette meg az első intézetet Vá­cott 1802-ben — mondotta többek között. — Kaposvárott 1885-ben in­dult meg a siketnémák oktatása, Milán,kcvics Tamás magánintézeté­ben. Az intézetnek előbb csak 8, később már 31 tanulója volt, akik szellemi oktatáson kívül gyakorlati tanításban is részesültek. Ez az in­tézet 10 év múlva, megszűnt, 1897-ben a - Donner—házban is­mét megindult az oktatás, majd 1902-ben a város álltai adományo­zott telekre felépült a siketnémák kaposvári iskolája. A növendékek házaknál laktak és a mostoha kö­rülmények miatt koldultak. Ez az egész társadalom szégyene volt. Né­mi változást csak 1930 hozott, ami­kor az épületet kibővítették és itt helyeztek el a tanulókat. A v’ány felszerelés és a nem kellő állama és társadalmi támogatás azonban to- vábra - is igen nehézzé tette a siket­némák oktatását. Döntő változást csak a felszabadu­lás hozott — emelte ki beszédében Kincses József elvtárs. — Pavlov fi­ziológiai tanításai új tartalmat ad­tak a siketnémákkal való foglalko» zásnak. Ehhez járult még Sztálin elvtársna.k a nyelvtudományi kérdé­sekben ismeretes állásfoglalása. Ezelkután már világos lett. a cél: a siketnémákat hangos beszédre kell tanítani, mert csak így ad­hatunk tartalmat gondolataik­nak, mert csak ezáltal válhat­nak normális embereikhez ha­sonló, nyelvben gondolkodó em­berekké. Feladatunk tehát: öntudatos, a szo­cialista társadalmat építeni tudó dolgozók nevelése. Államunk biztosítja ennek tárgyi feltételeit is — mondotta a továb­biakban Kincses elvtárs. — Közel kétmillió forintos beruházással át­alakították az egész intézetet, kor­szerűvé tették és egy emelettel meg­nagyobbították. Haladó elődeink a kapitalista elnyomás évedben csak óhajtották a közösség támogatását, az ember, a sikeitnéma megbecsülé­sét. Ma már ez alkotmányunkban le­fektetett szent törvény, mert nép- köztársaságunkban legfőbb érték az ember. Kincses elvtárs ezután a jövő fel­adataival foglalkozott. Az intézet előbb említett elsődle­ges célján és feladatán kívül — mondotta — meg kell oldanunk azt is, hogy intézetünk növendékei még is­kolai idejük alatt megtanulják a nekik legjobban megfelelő szak­mát. • Ennek érdekében tervbe vettük egy fonóipari tanulóotthon létesítését. A tanulók a Textilművekben kapná­nak kiképzést. Tervünkét az illeté­kesek kedvezően fogadták és a má­sodik ötéves tervben valósággá is lesz. A kis siketnéma korán kiílép a csáládi fészekből, idejön hozzánk az intézetbe. Itt tanul meg beszelni, Itt ejti ki az első szót, amely a szülők helyett hozzánk száll. Itt nő fel, itt fejlődik a közösség hasznos tagjává. Az, új, megnagyobbított és széppé tett épületben minden lehetőségünk megvan már, hogy.ezt a célt el is érjük — fejezte be előadását Ke­cses elvtárs. Ezután Duráczky József, az intézet tanóra tartotta meg tudományos előadását: címmel. A nagy érdeklődéssel hall­gatott előadás alatt végigvonult a hallgatóság előtt a siketnémaintézet élete a kezdeti lépésektől — az egyes szavak kiejtésétől és' tudatos a gyakorlattal. Miért törölték az használatától — a fejlett eredménye­általános iskolából a kézimunkát? Miért nem tanítjuk az életben fontos ügy- és okiratokat, azok el­készítési, kitöltési módját? Igaz az, hogy az általános iskolának —| falun és városon egyformán —■' egységes alapműveltséget kell ad­nia. De valami eltérésnek azért kellene lennie. Az új kormány- programm után világossá vált, Én is küldött vagyok. Bennem hogy tanulóink nagyobb része is sok-sok gondolat forog, kava- nem tanul tovább. Falusi iskolá­rog, melyeket mind el szeretném mondani. El kellene mondani ed­digi hatalmas eredményeinket, de a még meglévő hiányosságokat is. Beszélni szeretnék anyagi kér­désekről és oktatási-nevelési pro­blémákról, hisz az oktatásügy fejlesztése részben anyagi, részben oktatási és nevelési kérdés. Vitáz­ni kellene a társadalom segítségé­ről is a nevelési kérdésekben. Leg­fontosabbnak tartom azonban, hogy munkánk alaptörvényéről, az általános iskolai tantervről mondjam el véleményemet. Azt, hogy a jelenleg érvényben lévő tantervűnknek sok hibája van. A tanítandó anyag sok helyen túl sok és nehéz, de sokszor az el­osztása is helytelen. Legnagyobb hibája azonban az, hogy' nincs ink nyolc osztályt végzett tanulói zömmel falun maradnak. Mint mezőgazdasági dolgozóknak, szük­ségük lenne mezőgazdasági gya­korlati ismeretekre, a leányta­nulóknak varrási, főzési, stb. is­meretekre, hisz anyák és házi­asszonyok lesznek. A mai taniery erre nincs tekintettel. Tehát a fa­lusi iskolák tantervébe -«- vélemé­nyem szerint — fel kellene venni alsótagozatban a kézimunkát, fel­sőtagozatban fiúknak a gazdasági gyakorlatot, leányok számára a háztartási ismereteket. Problémánk sok van. Remélem azonban, hogy sok kérdést tisztáz­ni fog a Falusi Nevelők Országos Konferenciája. Bodolay Gyula ált. isk. tanár, Zamárdi. kig,. amikor már elvont fogalmakéi is tudatosan használnak a növendé­kek. Megkapó volt, amikor a kis elő­készítős gyermekek nagy nehézsé­gek árán kiejtett szavaiban gyónj őr­ködött a hallgatóság. Uigy éreztük, hogy valóban csodát tud művelni a szeretet, a hozzáértő, végtelen gondoskodás az érzékszervi fogyatékosságban szenvedő gyermek iránit. Megszólal a siketnéma gyermek! Kissé sután, tompán, artikulátlanul, de beszél, szavakat mond! Öröm­könny csillcg a szemekben, nem szégyell senki, ha lepottyan a meg­hatottság könnye. S arra gondolunk, ha a szülők is itt lennének, látná]» a társadalom számára elveszettnek hitt gyermeküket! Micsoda optimiz­must ad ez mindenkinek! Hát még a felsősök úttörőgyűlése! Szinte hajlik az ember arra a meg­állapításra: bárcsak a normális ál­talános iskolák mindegyikében len­ne ilyen színvonalas úttörőgyűlés! Itt végleg meggyőződik az ember arról, hogy a siketnéma gyermekek is képér sek éppen olyan magas széllé * ,A pavlovi fiziológia szerepe a siketnéma oktatásban“ mi tevékenységre, mint más ép ember. Egyébként ezt bizonyítja az is, hogj számtalan felnőtt siket-néma sztáha novista van és a városi iskolai sakk- bajnokságot sorozatosan a siketné­maintézet tanulói nyerik meg. Az előadás és a szemléltető gya­korlati bemutató foglalkozásck vég­leg megérledik elismerésünket: Köszönet illeti azokat, akik ezeket a ragyogó eredményeket elérik Ezért találkozott mindannyiunk kö­zös és lelkes elismerésével az, hogy Vincze Antalné az OM gyógypeda­gógiai osztályának vezetője az okta­tásügyi miniszter elvtárs megbízá­sából Kincses József igazgatónak »az oktatásügy kiváló dolgozója« kitün­tetést adományozta, majd Almási János elvtárs, a megyei oktatási osz­tály vezetője több pénzjutalmat adott át az intézet dolgozóinak. Ezt a meghatottságot és elismerést róluk! fejezték ki a felszólalók is. Hortobágyi elvtárs a meghatott« ság hangján a Megyei Pártbizottság nevében mondott meleghangú kö­szöntést é% adta át az intézetet. Róna elvtárs, a Texti-iművek igaz­gatója segítséget ígért a jövő fel" adatainak végrehajtásában. Bogner Gyula hozzászólásában a siketnémák és nagyothallók országos szövetségé« nek üdvözletét tolmácsolta. Hosszantartó lelkes taps köszön­tötte a göll-ei Somfai Károly hozzá­szólását, aki maga is siketnéma és a kaposvári intézőiben tanult meg beszélni és itt nevelődött' hasznos emberré. Somfai elvtárs emlékezte­tett a múltra, amikor még a siket­néma tanulók koldulással igyekez­tek jobb életet biztosítani maguk­nak. —: Ez ma már a múlté — mondot­ta. — Most köszönetét mondok pár« tünknek és kormányunknak azért a szerető gondoskodásért, amit tapasz­talunk. ... A kormány intézkedései telték lehetővé, hogy a mi siketnéma gyermekeink ilyen gyönyörű épületben találták meg második otthonukat és ilyen eredményesen dolgozó ta­nárok vezetésével készülhetnek ar­ra, hogy beszélő emberként hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Az üdvözlések után a részvevők megtekintették az újjávarázsolt épü­letet, elbeszélgettek a tanulószobák­ban foglalatoskodó gyermekekkel m.egsimogatták fejecskéjüket. Egy, kicsit szüleik akartak lenni azoknak a gyermekeknek, akikhez a termé­szet mostoha volt — ezt árulta el az a gyengéd széretet, arrle'.y min­den jelenlévő arcán tükröződött.' 1 A foglalkoztatási termek a hasz­nos-emberré nevelés műhelyei. A félkörben a nevelői asztal köré ha­joló tanulói asztalok olyanná teszik a foglalkozásokat, mintha egy kis család ülné körül az okos szót mon- dó nagyapót. A falakon lógó gyö­nyörű, ötletes--szemléltető táblák .pá­dig az alkotót dicsérik: Duráczky Józsefet és nevelőtársait. — Először voltam az .intézetben, —* mondja mellettem az egyik pedagó­gus-látogató. — Most döbbentem rá. hogy ; ár. micsoda érték ez az intézet, mi­lyen hatalmas munkát végeznek az itteni pedagógusok. Minden támogatást megérdemelnek! A látogatás véget ér — vacsorára hívják a vendégeket. De a megható- dottság nehezen enged fel, az ünne­pély benyomásai sehogy sem akar­nak eltűnni.'Sajnálják, hogy niárvé- ge van és mindenki az elismerés hangján nyilatkozik. — Nagyon régen voltam ilyen megkapó, szép ünnepségen! ' — mendja Merő Béila elvtárs, a fiúgim­názium igazgatója. És ezzel mind­nyájunk közös véleményét fejezte ki. Köszönet érte a siketnémaintézet dolgozóinak, növendékeinek! És az ünnepi vacsora közben újra magasra csap az elismerést kifejező taps, amikor.Tóth István elvtárs po­hárköszöntője Duráczky József 's a többi nevelőhöz szól, akik csodálatra­méltó munkával a legnehezebb fel­adatot, oldják meg sikeresen: a si- ketnémák beszédre tanítását és olyan emberekké nevelését, hogy egyen­rangú hasznos tagjai legyenek a tár­sadalomnak. Bizony, már késő este van, ami­kor a vendégek otthagyják az in­tézetet, szívükben azzal a jóleső ér­zéssel, hogy jó helyen és biztos ke­zekben tudják azokat a gyermeke­ket, akiket ugyan csak most is­mertek meg, de máris szívükhöz nőttek. S a hazatérő emberek gon­dolatban a távoli szülőkhöz üzennek: legyenek nyugodtak, nem hagyjuk őket elveszni, nem , feledkezünk el A fonyódi járás vezet az állatbegyüftésben Az állatbegyüjtési apparátus1 jesítesében a Járások sorrendje a dolgozói is versenyben vannak egymással. A november lO-i érté- kelés szerint az esedékes terv tel­követké'ző: ,L fonyódi, 2. tabi, 3. marcali, 4, síiófoki, 5. kaposvári, 6. barcsi, 1. csurgói, 8. nagyatádi járás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents