Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-14 / 270. szám

Vasárnap, 1954. november 14. SOMOGYI NÉPLAP r RADNÓTI MIKLÓS A VITA AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉRŐL Lapunk Oktober 31-i számában emlékeztünk meg Radnóti Mik­lósról, akinek fiatal életét a fasiszta pribékek 10 evvel ezelőtt oltot­ták ki. Az alábbiakban egy vers töredékét közöljük, amelyben meg­lepő, de reális képet fest a Horthy -rendszer utolso éveiről, Nem art néha felidézni a múltat... TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékozott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ök leit, — az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocs októl részegen. Oly korban éltem én e föl dön, mikor gyermeknek átok v olt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgy sem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. AZ ÜZEMEK ÉS INTÉZMÉNYEK FELELŐSSÉGE A Somogyi Néplap november 10-i számában értékes és tartalmas cikk jelent meg az ifjúság nevelésé­vel kapcsolatban. Valóban, az egyik legégetőbb kérdést hozta felszínre, mely pedagógusokat, szülőket, _ sőt az egész társadalmat nagymértékben foglalkoztatja. Sokan panaszkodnak a fiatalság ellen. Uton-ütfélen éled­nek hangok, melyek a fiatalok visel­kedését, magatartását helytelenítik. A vádak nem alapnélküliek. Vizs­gáljuk meg kissé a baj gyökerét, az. ifjúság magatartásának indítékait, Az ifjúság nehezen felejt Meghamisítanánk a valóságot, ha nem beszélnénk arról, hogy a felsza­badulás utáni években ugyancsak szabadjára engedték a fiatalságot. Sokan, még pedagógiai körökben is szinte anarchista szellemet kezdtek 'meghonosítani az. ifjúság között. Ez az a korszak, amikor a diák szinte tanára fölé került, amikor a mun­kásfiatalok szembehelyezkedtek mes­tereikkel, amikor az ifjúság — jó­részt ellenséges ösztönzés következ­tében — a felelőtlenség útvesztőibe tévedt. Azóta hosszú évek teltek el és gyökeres változás történt ezen a téren. A fegyelem jórészt megszi­lárdult, a pedagógusok eredményes munkája nyomán helyreáUott az is­kolák rendje, a fiatalság azonban nehezen felejt. A magasabb osztá­lyokba járó diákok elbeszéléseiből és V J HEINRICH HEINE 1797. november 13-án csöppent a könyörtelen, kizsákmányoló világba a rajnavidéki Düsseldorfban. Abban a korban élte ifjúi kibontakozásának éveit, amelyikben a Napóleont le­győző hazafias erők haladó törekvé­sét a korlátlan reakció tevékenysége váltotta fel, melyeknek célja a hű­béri rendszer restaurálása volt. A Hajnavidéket Poroszországhoz csa­tolják és a porosz junkerek mindent megtesznek annak érdekében, hogy itt a francia forradalomnak még a nyomait is eltöröljék. Megfosztják a polgárságot pólitilkai jogaiktól. Ez Heinét is érinti, a polgárt. Ezek az intézkedések késztetik arra, hogy későbbi életében harcos politikai magatartást tanúsítson és kemény küzdelmet folytasson a reakció min­den megnyilvánulása ellen. 1830-ban a francia júliusi forra­dalom kitörése új szárnyakat ad Heinének, egy év múlva Párizsba költözik, hogy ott is maradjon halá­láig. Csak néha látogat haza, akkor is bújva, mert elfogatási parancs van ellene saját szülőhazájában. Ilyen hazalátogatásról írja Németor­szág, Téli rege c. politikai szatírá­ját, kevéssel azután, hogy az Atta Troll-ban a német kispolgári radi­kalizmus ellen forduL Heine felismeri a proletáriátus erőit is. Lángoló hangú forradalmi versben, üdvözli a sziléziai takácsok 1844-es felkelését. 1849-ben, a magyar szabadságharc bukásakor, amikor »lecsillapult .a szélvihar és házunk táján újra csend lett« és »száz sebből vérzik Magyar- ország«, büszkén ír rólunk s buká­sunkat kesergi és vigasztal: »Vi­gasztalódj, bukott magyar, mi irigykedve nézünk szégyenedre«. Heine — Arany Jánosnak, Adynak és Petőfinek legkedvesebb költője — ma is példát mutat nekünk, késői utódoknak a burzsoá formalizmus elleni harcban. Költeményei ma is fegyverek kezünkben az új szocia­lista kultúra felépítéséért folytatott harcunkban. A TAKÁCSOK Szemükbe könnyek sose gyűlnek, Joguk csikorog, elszántan így ülnek: „Ez lesz G©rmánia szemfödele, ’háromszoros átkot szövünk bele. — Csak szőjük a gyolcsot! Urak királyát sújtsa az átok, hozzá a szegény hiába kiáltott! Utolsó garasig kifosztja zsebed s lepuffant, mint egy kósza ebet. — Csak szőjük a gyolcsot! Legelőször az Istent sújtsa nagy átkunk, kit ínségben, kínban, fagyban imádtunk! öt hívta szavunk, de magunkra hagyott, kinevetett, kigúnyolt, becsapott. — Csak szőjük a gyolcsot! Sújtsa az átok hazug hazánkat, hol pusztít a szégyen, a szenny, a gyalázat! A virágot még ki sem nyílt, letörik, de van dög; a féreg falhat csömörig. — Csak szőjük a gyolcsot! Száll a vetélő, kattog a borda, ülnek a szövőszékre hajolva« „Ez a gyolcs Germánia szemfödele, háromszoros átkot szövünk bele. — Csak szőjük a gyolcsot!** egyéni tapasztalataik nyomán még emlékeznek a régebbi állapotokra és így, bár mindig ritkábban, de fel­üti fejét a káros szellem. A diák do­hányzik, mert néhány évvel ezelőtt sok iskolában meg is engedték! A tanuló tiszteletien tanárával? Volt idő, amikor .néhány diák szinte dik­tálta saját osztályzatait. Hogyan le­het mindezt megszüntetni? Termé­szetesen az iskolai és a fokozottabb családi neveléssel, de elsősorban a diákok öntudatának fejlesztésével. Mindez akkor szűnik meg, ha a ta­nulók jelenlegi diákcsimynek el­könyvelt fegyelmezetlenkedéseit ép­pen olyan bűnnek ismerik, mint bármelyik erkölcsi vétséget. Ez ter­mészetesen lélektani kérdés, de fel­tétlenül bekövetkező fejlődési moz­zanat, Nemcsak a fiatalok a hibásak! Lényegesen hozzájárul a fiatalság magatartásához a szórakozási lehe­tőség megteremtése is. Nem véletlen az, hogy például Kaposváron gyak­ran láthatunk botrányokba fulladó táncmulatságokat, sokízben szembe­találkozunk jampecoskodó fiatalok­kal. Miből ered mindez? Csak a fia­talok hibásait ezért? Nem, semmi- esetre sem. De még a tanárok sem. Itt elsősorban azok a felelősek, akik elmulasztják megteremteni a kielé­gítő szórakozási lehetőségeket. Hányszor hallhatjuk úton-útfélen a kézlegyintéssel kísért kijelentést: — Ez a mai fiatalság.., Ha a Finommechanika vagy a Textilművek kultúrtermében rende­zett táncmulatságokat tekintjük, ha a hajnalig »mulató« gyermeklányo­kat és a jampecruhába díszelgő asz­faltbetyárokat nézzük, úgy érezzük, hogy jogos ez a kézlegyintés. A má­sik oldalon azonban ott sorakoznak a becsületes fiatalok tízezrei. És szá­mos jóindulatú, jószándékú fiatalt is ott láthatunk a nyugati táncokat lej­tő tömegben. Miért? Mi vezette ide őket? Kik a felelősek ezért? Azok, akik nem teremtették meg a helyes, egészséges szórakozási lehetőséget. Az a fiatal, aki idősebb társaitól ta­nulja el a táncot és a viselkedést, nagyon gyakran káros befolyás alá kerül. Sokszor talán nem is tudja, hogy ruházata, viselkedése visszatet­sző, gyakran nevetséges. Itt rejlik a hiba egyik legfőbb indítéka. Ezért nem az iskola, nem a pedagógus tes­tület, hanem a kultúrintézmények vezetői felelősek elsősorban. Mire való a kuttúrház? A népművelési minisztérium ezév nyarán több olyan -határozatot ho­zott, amely a fiatalság szórakozását kívánja helyes mederbe terelni. Me­gyénk is bekapcsolódott ebbe a moz­galomba. A Táncoktatók Munkakö­zössége több somogyi községben megkezdte a tánctanítást. A külön­böző táncszámok tanításán kívül az öltözködésre és a viselkedésre is fi­gyelmet fordítanak. Ugyanezt akar­ták megrendezni a Textilművek kultúrházában is. Ilymódon a gyár fiataljai föltétlenül értékes oktatás­ban részesültek volna, hiszen a tán­con kívül a helyes magatartás előfel­tételeit is elsajátíthatnák. Ez még­sem sikerült. Egyszerűen azért, mert a gyár egyes vezetői nem engedé­lyezték a kul túrház ilyen célra való használatát. Miért? Talán a kultúr- munka miatt állandóan foglalt a te­rem? Nem! Ilyennel nem dícseked hetnek. Egyszerűen azért, mert nem akarták a fiatalság idejét ilyen »hiá­bavalóságra« föláldozni. Arra termé­szetesen nem gondoltak, hogy a szombati és vasárnapi táncmulatsá­gok alkalmával továbbra is fertőzött szellemben zajlanak le a hétvégi »mulatságok«. Elszigetelt jelenség ez? Nem. Azok, akik legjobban el­ítélik a fiatalság magaviseletét, a legkisebb tehetőséget is elzárják, amely a kérdés megoldását eredmé­nyezhetné. Szerettessük meg a kultúrát Azonban, ha már a szórakozás te­rületét vizsgáljuk, nézzük meg ezt a kérdést kissé mélyebben. Ez az a terület, amely leginkább hozzájárul­hat a fiatalság neveléséhez, segít egyénisége kialakításában, sőt. hoz­zájárul a hibák levetkőzéséhez. Ér­tékes mondanivalót tartalmazó fil­mek, nevelőhatású színművek, vagy előadások sokízben többet segítenek ezen a téren, mint az órákhosszat tartó beszélgetés, vagy illemtanórák hosszú sora. A fiatal szívbői kacag a humoros jeleneteken, könnye csor­dul egy-egy -tragikus behatásra, tel­jes leikével átéli a film, színdarab egyes mozzanatait és észrevétlenül hat mindez az egyéniségére is. Itt van tehát az egyik legértékesebb eszköz! Ez tény, de tudni kell hasz­nálni is. Mi történik ezzel szemben? Vizsgáljuk meg ezt a kérdést ka>! posyári viszonylatban. A nemrég tartott, irodalmi estre, a Balassi-emlékestre és még számos más kulturális vagy tudományos rendezvényekre szinte kötelezik a diákok megjelenését. Igen, kötele­zik! Sajnos, városunkban még ko­rántsem megfelelő az érdeklődés az ilyen jellegű előadások iránt, így a legegyszerűbb megoldáshoz fo­lyamodnak egyesek, a diákság kive­zényléséhez! Mit szül mindez? Gon­doljunk saját gyermekkorunkra. Szí­vesen hajtottuk végre azt, ami kö­telező volt? Nem. Élvezhetik tehát a diákok azt az előadást, amelynek megtekintésére, vagy végighallgatá­sára kötelezték? Legyen az a leg­érdekesebb témájú, tartsa bár a leg­tekintélyesebb előadó, nyomban a legkisebbre csökken az értéke. Mi a további eredmény? Az ilymódon ki­ábrándított fiatal a jövőben kerül minden hasonló jellegű rendezvényt. Más módszert kell alkalmazni ezen a téren. Nem boszorkányos fel­adat ez, egyszerűen meg kell szeret­tetni a kultúrát a fiatalsággal. A kultúrszervek és tudományos intéz­mények jussanak el a fiatalok szí­véhez. Keressék fel őket az iskolá­ban, munkahelyeiken és hódítsák meg az ifjúságot! Ha ez sikerül, már fél győzelem! Nevelni kell az eltévelyedetteket Sokan, amikor fiataljainkat szóra» kozás közben látják, szívbőljövő só» hajtást röppentenek el: Hej! Amikor még mi fiatalok voltunk! Mennyi mindent rejt ez a szó! Azt, hogy új korszakban élünk, fejlődő hazánkkal együtt életünk is megváltozott és a fiatalság előtt nyitott tér áll. Isko­lák, főiskolák, munkahelyek várják az ifjúságot és a dolgozó nép állama megbecsüli őket. Tudják ezt fiatal­jaink is és nagyrészük -ma már tudja a kötelességét, s tanulással vagy ér­tékes munkával hálálja meg szép életét és még szébb jövőjét. Azokat pedig, akik eltévelyedtek, fegyel­mezetlenek, nem lelik meg méltó he­lyüket a társadalomban, meg kell nevelnünk! Nehéz, de szép feladat és milliónyi alkalom nyílik rá. Nem­csak az iskola, nemcsak a család, ha» nem taz egész társadalom: munkahe» lyek, kultúrszervek és egyéb intéz­mények, de valamennyi becsületes dolgozó tekintse ezt feladatának,. Magyar ifjúság csalj. egy van és az harcos, forradalmi! Azokat kell megnyernünk csupán, akik eltértek a többség által követett útról. A Textilművek kiválóan dolgozó Ken­de Piroskái, az új kultúrházat építő szóládi DISZ-fiatalok és a tanító­képző felépítésénél munkálkodó diá» kok a követendő példák! Azok, akik tudnak lelkesülni, akik harcos tag­jaivá válnak társadalmunknak, akik tudják kötelességüket! Dezső János. BUJÓCSKA 1. M ÉG PERZSELT a NYÁR, ami­kor ezt a pompás vígjátékot először láttam Bogláron az Állami Faluszínház egyik lelkes együttesé­nek bemutatásában. Az elért forró siker tapsai után nem volt. nehéz megjósolni, hogy e friss mű a népsze­rűség lépcsőin igen gyorsan és igen meredeken fut majd fel. Figyeljük csak meg mostanában reggelenként a rádióban a színházak műsorát s megállapíthatjuk, hogy az egyik legtöbbször játszott darab szer­te a hazában, a Bujócska. A napokban Lellén találkoztam is­mét vele. Igen örültem, hogy a sű­rűn tapsoló nézők között sokan vol­tunk, akik már másodszor élveztük Csizmarek Mátyás vígjátékát. Te­gyük hozzá mindjárt, hogy a sikert meg is érdemlik. Az író is és az elő­adó művészek is. Azt mondtuk, hogy friss a mű. Er­re a jelzőre duplán is rászolgál. Első­sorban azért, mert mindhárom fel­vonás olyan élénk menetű, friss tem­pójú, az eleven fordulatoknak, ötle­teknek, aktuális politikai bölcsesség­nek és sziporkázó szellemességnek, mély életigazságnak és komikus helyzeteknek olyan gazdag halmoza- ta, hogy a nézők figyelmét elejétől végig magas feszültségben képes tartani. Másodsorban friss ez a mű azért is, mert egészen újkeletű. Már a jú­niusi kormányprogramm szellemi sugalmazottja. A forradalmárok sa­ját hibáival szembeni bátor önkriti­ka, az őszinteség friss levegője irán­ti igénytámasztás és az eluralkodott sematizmust bátran elrúgó érdekes­ség — ezek az elvek voltak az új író új vezércsillagai s egyben sike­rének »titkai« is. 2. « VÍGJÁTÉK két aranyszál- iból és több ezüstszálból van szőve. Az egyik aranyszál Gönczöl Feri, tehetséges, fiatal mérnök, a még meglévő káder-előitéletek miatt, s a technikai és szerelmesi érvényesülé­se érdekében letagadja értelmiségi származását s egy meggondolatlan pillanatban parasztszánmazásúnak hazudja magát. Ez a »kis« hazugság azután lavinamódra igen nagyra nő: mind kellemetlenebb helyezeteket. torlaszt egymásra, s ez a származási bujócska már-már teljes éxintenciá- lis és morális bukással fenyegeti. A kényszerű hazugság hullámainak a tetőfokán azonban az elszánt gesztus — a hazugság őszinte beismerése -- mindent megment, mert az őszinte­ség hőfokában semmivé olvad a ká­ros káderelőítélet is. A konfliktusok­ból kinő az eleven igazság: a tanár­apa éppen olyan értékes ős, mint. a paraszt-apa. Sőt, az emberek értékét ezután már nem szabad csupán szár­mazásuk alapján eldöntess hanem a saját becsületességük, tudásuk, szor­galmuk. vagy selejtességűk, butasá­guk és léhaságuk alapján. Gönczöl Feri életútja előtti torlasz elolvad: találmánya is, szerelme is a betelje­sülés küszöbéhez ér. A másik arany szál: Kovács Teri, fiatal elvtársnő olyan halálos szigo­rúsággal igyekszik közösségi értelmi­ségi munkássá válni, hogy közben minden személyes életet felesleges­nek, sőt bűnnek tart. Természetes női ösztöneit, érzéseit a rég aszkéta- jellegű mozgalmi racionalizmus ke­mény kordájában tartja s egyik leg­főbb gondja, hogy a polgári és lés- polgári -hatásoktól minden p:’állat­ban éberen óvja magát és egy percre se feledkezzék meg a termelés elsőd­leges szempontjairól. Kovács Teri te­hát — bár fiatal, okos és csinos — a darabban elhangzó találó meghatáro­zás szerint, egy kétlábon járó bro­súra. Remekül megformált típus, amelyből még ma is igen sokan íuf- kosnak, kiabálnak, fontoskodnak kö­rülöttünk. A mi Terink a harmadik felvonás végére egészen normális emberré fejlődik. A mi Terinx okos., józanító gúnyolódása s ezzel koalíció­ban a saját ébredező szerelme foko­zatosan szétrepeszti a jeges észsze­rűség abroncsait s az eleven élet meleg forrása győz. Kovács Teri sze­relmes menyasszony lesz, aki nem bujócskázik többé a saját érzései elől, s aki kommunistának is bizo­nyára jobbá válik, mert. lelkileg ki­nőtt egy sereg avult illúziót, irreális előítéletet, káros merevséget. Az egyik ezüstszál: Kovács Dá­nielt, a derék vlllamoskocsivezető­foől lett vállalatvezetőt, a váratlan társadalmi és hatalmi helyzete léssé megszédíti és majdnem hálójába ke­rül egy elegáns, rutinos luxusnőnek. A fenyegető lezuhanástól csak fe­lesége szerető türelmessége és egy­szerűségében is fenséges bölcsessége menti meg. A másik ezüstszál: a komikus helyzetek bravúros bonyolítása mó­dot ad arra is, hogy egymás mellett láthassuk a színpadi reális paraszt- ábrázolást és az avult, népszínműves, ripacsos parasztábrázolást. Két. t.sz- elnököt hoz elénk az író: egy igazit és egy olyant, akit egy régi műpa- raszt-specialista ripacs alakít liter borért. A két alakítás ellentéte — minden komikuma mellett — igen el­gondolkoztató. A többi vékonyabb ezüstszálak: az érdekes karakterfigurák, az- okosan szellemes »bemondások«, a komikus helyzetek bősége, amelyek együttvé­ve kétórás felüdítő kacagással aján­dékozzák meg a munkában fáradt nézőközönséget. (Egyetlen rozsdás drótszál tehető szóvá a darabban, amely az egyébként tiszta mondani­valót némileg zavarja.) Fölösleges motivum az, hogy a nyugalmazott tanár fiatalkori forradalmár-bujtató szerepe említtetik. Kissé bizonyta­lanná teszi a darabból kisugárzó igazságot: vájjon minden tanár-apá­nak lehet-e »jó káder« a fia, ’*i<gy csak azok az értelmiségiek ismerhe­tők el, akik valamelyes mozgalmi múlttal is rendelkeznek? Bár a mű egész szelleme alig hagy ilyen kétsé­get, mégis zavarhatja e motívum egyes nézőkben a mű értelmének tisztaságát. A Z ELŐADÓ SZÍNÉSZEK szá» mára csupa hálás szerepeket írt a szerző. Ez azon is látszik, hogy úgyszólván minden alakítás jól vagy igen jól sikerült. De látszik azon is, hogy a színészek érezhetően maguk is élvezik a darabot s szívvel-lélekxel játszanak. Igazán jóleső érzés az or» szág legkisebb községeiben i° fővá­rosi színvonalú színművészeiét látni. A kritikus kissé zavarban van — mindenkit fel kellene sorolni a iól- sikerült alakítások kapcsán. S ha mégis a három legjobb alakítást ki akarjuk emelni a sok kozü', ta’án az »igazi« tsz-elnököt alakító Pálfi Ferencet, a vállalatvezető feleségét alakító Szánthó Margitot s az úri« szabót megformáló Kom'ós Istvánt ■kell különlegesen dicsérettel említe­nünk. S egy olyan vallomással kell e sorokat zárnom, amely kritikusok« nál szokatlan. Apróbb hibák bizonyé» ra voltak ebben az előadásban is, de képtelen voltam még a második al­kalommal is éberen figyelni rájuk. A műből és alakításokból áradó okosság és szellemesség ‘bősége ugyanis a kritikust is annyira hálás és tapsoló nézővé; lelkesítettek, hogy a kifogásolható vonások elcsúsztak a figyelme elől. Ha azonban van olyan darab, amelyik ezt el tudja érni, már meg is érdemli, hogy a kisebb hibáit észre se vegyük. Bogiári Békés István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents