Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-12 / 268. szám
Péntek, 1954. november 12. SOMOGYI NÉPLAP 3 Á Megyei Népfront-bizottság közleménye a választások előkészületeiről Somogy megyében 417 községi és 41 városi szavazókörzet van. Szavazókörönkint november 14-re létre kell hozni az 5 tagú szavazatszedő bizottságot (elnök, titkár és három tag). A szavazatszedő bizottság tagjaira az illetékes (városi, községi) népfront-bizottságok tesznek javaslatot és az általuk javasolt személyekből a választási elnökségek alakítják meg a szavazatszedő bizottságot. Több községben, pl. Igái, Gölle, Fonóban a népfront-bizottság már megtette javaslatát a választási elnökséghez a szavazatszedő bizottság tagjaira. A tagok november 14-én teszik le az esküt a községi tanács elnöke előtt. Vannak ■téves nézetek egyes helyeken, mint például Büssüben, ahol a községi tanács elnöke — nem isMegyénk legjobb falusi pedagógusai vesznek részt a Falusi Nevelők Országos Konferenciáján November 15—16-án az oktatásügyi minisztérium és a Pedagógus Szakszervezet Budapesten országos konferenciát rendez a falusi nevelők részére. A konferencián megyénkből 20 falusi tanító és tanár vesz részt. Ez a találkozó — amely az első ilyen összejövetel — alkalmat ad arra, hogy falusi nevelőink megtárgyalják a legégetőbb problémákat és megoldásokat találjanak ezekre a kérdésekre. A konferencián megtárgyalják a szocializmus építése új szakaszának leglényegesebb politikai és gazdasági célkitűzéseit, amelyek szorosan összefüggnek oktatásügyünk fejlődésével. A tanácskozás középpontjában a falusi iskolák tartalmi kérdései szerepelnek —i a feladatok az oktató-nevelőmunka terén. Ezen belül is főként az eddig eléggé elhanyagolt nevelési kérdéseket vitatják meg. A somogymegyei falusi pedagógusok a legjobbakat küldik ^Budapestre, hogy képviseljék mindnyájuk ügyét. Ez a kiválogatás biztosíték arra, hogy a Falusi Nevelők Országos Konferenciája eredményes lesz és olyan határozatok születnek, melyek komoly mértékben megjavítják a falusi iskolák tartalmi munkáját. merve a választási törvényt — tanácstagjelöltet akart a szavazatszedő bizottságba javasolni, holott a tanácstagjelölt nem lehet tagja annak a szavazatszedő bizottságnak, amelyik szavazókörzetben fog szavazni. A népfront-bizottság feladata most az, hogy kiválogassa a szavazatszedő bizottság tagságára érdemes dolgozókat. A szavazatszedő bizottság feladata, hogy átvegye a szavazáshoz szükséges nyomtatványokat, gondoskodjék a szavazás zavartalan lefolyásáról és levezeti a szavazást, továbbítja a választási jegyzőkönyvet a különböző fokú választókerületi bizottságokhoz. November 27-én az illetékes tanács VB-től átveszi a választók névjegyzékét, szavazólapokat és a szavazáshoz szükséges egyéb Tenyerébe hajlói! az .álla. s úgy elborul! a kék szeme; haza gondol! a Juliskára, — vájjon mi lesz mos! ővele? Megvárja-e, hű marad otthon az a szépszemű, barna lány? Mert ő csak rágandó! majd folyton, míg őrködik népen s hazán. A csizma feltöri a lábat, szokatlan ez a fegyelem. . . „I)e megcsókolnám most a szádat“, — hiányzik biz a szerelem! nyomtatványokat. Ellenőrzi számukat és hogy a választók névjegyzékét megfelelően zárták-e le. A választást megelőző napon a választóbizottság az egyéb választási szervekkel együtt a népfrontbizottság és a tanács segítségével elkészíti a szavazóhelyiséget, gondoskodnak annak ünnepélyessé tételéről és segítenek az urnák beszerzése, szavazófülkék létrehozásában. A községi tanács és a népfront-bizottság gondoskodjék róla, hogy a szavazatszedő bizottság tagjai az esküt letegyék a VB-elnök előtt. A tanácselnök megfelelő módon ismertesse a feladatokat. A szavazatszedő bizottság titkára lehetőleg a választási törvényt jól ismerő, nagyobb adminisztratív képességgel rendelkező dolgozó legyen. A kürt már hajnalban felriaszt, s nehéz ma még a fegyverünk. S most egy baráti szó ad vigaszt: — Gyere, pajtás, dalolj velünk! I s szállt a dal, így forrlak össze lélekben, tettben egyaránt. S másnap már a csizma sem törte a lábat, és a szív se fájt. S levelet írt: „Juliskám, drága! Szép itt az élet, csuda szép! Büszkén gondolj a katonádra, és bízón nézz rá, mint a nép. Várj csak reám, mert izmosulíabb. bátrabb, keményebb itt leszek, hol jeleni védve űzöm a múltat, s szolgálom hazáin s népemet!“ _________/__________J Üdvözöljük bevonuló fiainkat, Néphadseregünk új tagjait Ifjúságunk nagy nevelőiskolája, a Néphadsereg új emberekkel, lelkes fiatalokkal erősödik ezekben a napokban. Faluról, a városból, üzemekből most vonulnak be korköteles ifjaink, hogy magukra öltve a honvéd-egyenruhát, helytálló, bátor, edzett s jól felkészült honvédek legyenek, szabadságunk, békénk és függetlenségünk védelmezőivé. Büszkén, bizakodva tekint rájuk egész népünk. Jó munkát, tanulást kívánunk bevonuló fiainknak! * * * NAGY TAMÁS: cAl ELSŐ NAPOK fijazdakúr — oaqy „kikötői emrda?“ t'tGY HÁROM HÉTTEL ezelőtt hallottam először a siófoki gazdakörről. A siófoki vasútállomással szemben, a földművesszövetkezeti italbolt tüdőt és szemet maró füstjétől bűzös, öt négyzetméternyi emberzsüfoió helyiségben ütötte meg a fülemet a szó: gazdakör. Vagy hatan, közöttük három nő, akik már meglehetősen bizonytalan léptekkel ropták a csárdást a háromtagú cigánybanda által szolgáltatott „zenére“ — boros és vidor hangulatban szálltak vitába a zárórát jelentő üzletvezetővel. — Gyerekek — csuklotta ki magából a szót az egyik — fejezzük be méltón az estét, menjünk a gazdakörbe. Azóta már többször hallottam említeni a siófoki gazdakört. A községi tanács és a népfront-bizottság szépszavú jelentései adtak hírt arról, hogy a népfront-bizottság ismét felállította a gazdakört, ahol azóta is esténként szívesen ülr~1' össze a környék gazdái be- "e, vagy egy-egy előadás- egytott annak a híre is soráyy a földművesszövet- lezaj.gtú is mér a gazdaamerikai; an, az eddig halírók kény! szépet várva és sem a páieretien területre Mendes-Fr/ugtalan kiván- litikája nen, hogy rnegis- támogatárégi, nagymúltú A Thagvományok nyo- lentésé’trejött első somogyi az «-elidéztem az olvasot- ./állottak nyomán az egykor olyannyira népszerű ,,48-as olvasókörök1', gazdakörök képét, ahol az emberség, a bizalom nyugodt légkörében! új ismeretekre, tudásra szomjas, vitaéhes, okosszemű parasztemberek forgatják egyre világosodó eszméletükben az emberi jólét, a világ, a technika és szellemi kincsek ismerettárát. Azután egyszerre csak előtte álltam. Simogattam tekintetemmel a homlokzaton büszkén díszelgő feliratot: „Gazdakör“. Az épület körül nyugodt, késő őszi csendességükben apró falusi házak fehér homloka világított a lehulló estében. Elképzeltem, hogy csakhamar megelevenednek az utak s a házak kiöntik magukból lakóikat, akik úgy jönnek ide, ebbe a barátságos épületbe, mint második otthonukba. Még tartott a kíváncsiság, amíg felmentem a lépcsőn, de aztán úgy hullott szét egyszerre a sok szép reménykedő eképzelés, hogy csaknem visszafordultam. Az ajtón, mint egy kocsma ajtaján, feliratok: nyitva ekkor és ekkor, italmérés ennyi és ennyi órától. A piszkos folyosó után kitárult a nagyterem ajtaja. Szerteszórt, egymásra dobált székek, törött széklábak, s a bejárattal szemben egy emelvényen gorombán szembevág egy letakart dzsesz-dob, az úgynevezett „rumbatökkel'1 és egyéb zörgő és csörgő szerszámmal felszerelve. Hátul rozzant zongora s a terem egyik sarkában még ott a nyoma egy vacsorának, melyet a szesztől fölkavart gyomor vetett ki magából. A másik helyiségben italmérés. Itt is szenny — de sehol egy tiszta, nypgpdt sarok, ahol ne lát- nám a részeg tobzódás nyomait. Szívenütött a kérdés: — hát ez a siófoki gazdakör? Igen, annak hívják, hiszen ott a felirat a homlokzaton. A TÖBBIRŐL már az embe- rek beszélnek. A környék gazdái, akik elmondják, hogy gazdakört vártak, a szó teljes értelmében, ám ehelyett egy új italmérést, vagy még inkább kocsmát kaptak. Nem gazdakör, hanem a földművesszövetkezet kezelésében egy új tánchely, egy új kocsma létesült, rosszabb minden eddiginél. De beszélnek másról is: arról, hogy egy-egy este mik játszódnak le az új, ahogy a környéken hívják, „kikötő-csárdában“. A dübörgő, melódiátlan zenekar hangjainál a legkülönbözőbb, ki tudja, honnét importált számok, vagy magyar táncszámok ferdített toí- mácsolású ritmusára vonaglanak a párok. Ömlik a bor s hajnalonkint visszhangzik a máskor csendes környék a hazatérő részegek énekétől vagy nagyon gyakran a verekedők zajától. Most értettem meg csak, hogy a három héttel ezelőtt látott társaság miért a gazdakörben akarta „méltóképpen1' befejezni az estét. . . Olvasóteremmel, újságokkal, folyóiratokkal és könyvekkel felszerelt otthont vártam tudásra szomjas emberekkel —s az is kellene hogy legyen —> de a helyén a földművesszövetkezet „csárdáját11 találtam. Halk, kedves cigányzene helyett gorombán dübörgő dzsesz-zenekart, vita heVita az ifjúság neveléséről A szocializmus építésében egészséges életet élő, ízmoskarú, népét szerető fiatalokra van szükség E hó 10-én délelőttre a Megyei Párt-végirehaj tóbizottság a Pár.tok- tatás Házában értekezletre hívta össze a kaposvári pedagógusok legjobbjait, a megyei, járási, 'városi DISZ-bizoUság munkatársait, a .tömegszervezetek — MNDSZ, MSZT, szakszervezetek, tanácsok, szülői munkaiközösségek vezetőit abból a. célból, hogy megbeszéljék az ifjúság nevelésével kapcsolatos problémákat. Mindenki előtt közismert tény az, hogy ifjúságunk soha ilyen nagy mértékben nem játszott szerepet az ország politikai és gazdasági ügyeinek intézésében, soha így nem állta meg helyét aá országépítő munkában, mint ahogyan napjainkban. Ifjúságunk már évek óta az első sorokban harcol a szocializmus építésében. A mi megyénk fiataljai sem különböznek áldozatkészségben, helytállásban az ország fiataljaitól, mégis meg kell emlékezni külön is róluk, mint példamutatókról. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy 1954 nyarán az aratásban, cséplésben mennyit segítettek termelőszövetkezeteinknek, egyénileg dolgozó parasztjainknak. Ugyanezt a segíteni- akarást tapasztaljuk most is, amikor a párt december 19-i növénytermesztés és állattenyésztés fokozása érdekében hozott határozatának végrehajtásába kapcsolódtak. Megyénk DISZ-fiataljai lelkesedéssé! küzdenek az ifjúsági silózási versenyben minél jobb eredmény elérésére. Ezekre a nagyszerű eredményekre gondolunk, amikor a mi ifjúságunk problémáiról, van szó. De ismertek előttünk az ifjúság egyes tagjaiban még meglévő hibák is, hogy vannak gyermekek, diákok, ipari tanulók, akik a felnőttekkel szemben tiszteletlenek, akik előtt nem szent a társadalmi tulajdon, akiket a rossz társaság erkölcstelenségbe, nem egyszer bűnözésbe visz. E hibák feltárása, kiküszöbölése érdekében hívta ősszé a Megyei Párt-végrehajtóbizottság az érdekelteket. Az értekezletet Hrabovszki Mihály elvtárs, a DISZ Megyei Bizottságának titkára nyitotta meg, majd felkérte Bánk József elvtársat, a fiatalkorúak ügyészét, tartsa meg előadását. A SZÜLŐK KÖTELESSÉGE Bánk elvtárs beszéde elején ösz- szehasonlította a múlt gyermeknevelését a szocialista társadalom gyermeknevelésével, hangsúlyozva, hogy államunk már a csecsemő születése pillanatától, sőt azt megelőzően is hatalmas erkölcsi és anyagi gondoskodással óvja az új életet. — Ennek ellenére — folytatta — még mindig vannak olyan fiatalkorúak, akik semmibeveszik államunk nagyfokú segítségét és becsületes ifjúhoz méltatlanul élnek. A következőkben ügyészi gyakorlatából emelt ki példákat, amelyekkel bizonyította, hogy a nevelésből fakadó hibák következtében vannak, akiknek tudatáig nem jutott, el a szocialista tulajdon fogalma és ösz- szeütközésbe kerülnek a törvénnyel. A továbbiakban az ifjúság nevelésével kapcsolatban a felelősség kérdéséről beszélt: — A tapasztalat azt mutatja, hogy a bajok gyökerei lenyúlnak egészen a fiatalkorú közvetlen környezetéig. Ha tehát a bajokat meg akarjuk gyógyítani, a gyógyítást egészen a gyökérnél kell kezdeni. Általában a,z a tapasztalat, hogy még mindig akadnak szülők, akik elfeledkeznek gyermekeik iránti kötelességükről. Nem törődnek velük, nem ellenőrzik iskolai és otthoni munkájukat, nem törődnek azzal, ‘hol tölti gyermekük a szabadidejét, így a gyermek köny- nyen rossz társaságba kerül és hibát hibára halmoz. Nem ritka az olyan eset sem, hogy a gyermek a szülőtől tanulja a rosszat. A TÁRSADALOM FELADATA Ezután részletesen foglalkozott az egyes hatósági és társadalmi szervek munkájával. Értékelte, hogy a legutóbbi, május 12-én tartott ifjúsági védelmi értekezlet óta milyen változás történt a DISZ, MNDSZ, tanács, szakszervezet és a rendőrség ifjúságvédelmi, illetve nevelési munkájában. Megállapította, hogy részleteiben és általában javulás következett be, de egyben megállapította, hogy ez még csak kezdeti. Hangsúlyozta, hogy a mostani értekezletnek, lyett részeg verekedőket, megelégedés helyett panaszt leltem. Panaszt, mert a környék gazdái panaszkodnak, hogy kerülniük kell — így kívánja ezt józan értelmük — az ő számukra, nevükre létesített „gazdakört'1. Gazdasszonykö- röket, ezüstkalászos gazdatanfolyamokat, szép, okosszavú előadások rendezését várták, s mit. kaptak helyette. . . ? Mit kaptak azok a gazdák, akik eddig sehova sem jártak, kerültek minden gyűlést. rendezvényt, akik kívülestek a mai falu társadalmi és politikai életén? De most, amikor a népfront-bizottság ígéretet tett. a gazdakör létesítésére — úgy határoztak, úgy beszéltek, hogy a gazdakörbe szívesen mennek, ott szívesebben hallgatják végig a nyilvános tanácsüléseket, a gazdakör az már közelebb áll hozzájuk.1 az az ő körük, az ő második otthonuk lesz. | Ezt várták a siófoki gazdák s, ezt vártam én is. Elgondolkodtam, i A siófoki népfront-bizottság az i ígérettel megtalálta az utat azok-1 hoz az emberekhez, akik eddig' egyszerűen sehova sem jártak, ( nem éltek semmiféle társadalmi, életet. S ha már egyszer megta-i lálta az utat az emberek szívéhez,! értelméhez, érzéseihez — miért' nem marad ezen az úton? V ÁRJÁK a siófoki gazdák a gazdakört, de az ig|azit. És én remélem, hiszem, hogy ez ha-( marosan meg is lesz, a népfront, és a tanács beváltja szavát, hai egy pillanatra le is tért az útról —< időben visszalép arra, s a siófoki{ gazdák hamarosan átvehetik az’ igazi gazdakört. így lesz, ígér- jük az ő nevükben. ( Nagy Tamási amely sokkal szélesebbkörű, tovább kell mennie e problémák megoldásában. Részletesen foglalkozott az iskola és a szülői ház, a pedagógusok és a szülők kapcsolatának jelentőségével, majd így folytatta: — Komolyan kell harcolnunk a huliganizmus, a kozmopolitizmus, a jampeckedés ellen. Utcán, vendéglőben. táncos helyeken még mindig gyakran lehet látni csőnadrágos, csa- pottvállú, csíkoszoknis, vastagtalpú cipős jampecokat. A kapitalista nyugat álkultúrájával a divaton keresztül is igyekszik fertőzni ifjúságunkat. Komolyan kell vennünk ezeket a jelenségeket. Megfelelő egyéni neveléssel magyarázzuk meg ifjúságunknak, hogy ne majmolja a nyugati elsatnyult kultúrát. Szeresse hazáját, népét, szokásait, azt a földet, ahol született. S ha így van, emellett bizonyságot kell tennie öltözködésével is. Mutassunk rá, hogy a szocializmus építésében egészséges életet, élő, izmoskarú, népét szerető fiatalokra van szükség, nem pedig dologtalan, léha jampecekre. Bánk elvtárs ezután a sportmozgalomról beszélt. Hangsúlyozta, hogy ifjúságunk körében a sztárkultuszt nem egyszer maguk a sportkörök fejlesztik ki azzal, hogy lovat adnak a tehetséget ígérő fiatal sportoló aláj mindenféle indokolatlan anyagi kérésüket kielégítik, nem egy esetben a sportkörök szoktatják rá az iszá- kosságra azzal, hogy kocsmaasztal mellett ünnepük meg a győzelmet. Előadását így fejezte be: — Az emberek neveléséről Sztálin elvtárs a következőket mondta: »Az ember a legértékesebb tőke. Az embereket gondosan és figyelmesen kell nevelni, ahogyan a kertész neveli a kedvenc gyümölcsfáit«. A mi kedvenc gyümölcsfáink a mi ifjúságunk. Neveljük azt úgy, ahogyan Sztálin elvtárs tanítja. A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott előadáshoz többen hozzászóltak. A felszólalók többsége tapasztalt pedagógus volt, akik egyaránt foglalkoztak a gyermekek iskolai és -iskolán kívüli magatartásával. Mindegyikük tetteket sürgetett. Tetteket az egész társadalomtól, ifjúsági szervezettől, a többi tömegszervezetektől egyaránt. Abban is egyetértettek, hogy több aktivitást, több segítséget várnak a szülőktől is, hogy gyermekeikből az egész társadalomra hasznos, értékes, kultúrált, hazájukat mindenekfelett szerető embereket nevelhessünk.
