Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-10 / 266. szám

Szerda, 1954. november 10. SOMOGYI NÉPLAP 3 MUNKÁBAN A HAZAFIAS NÉPFRONT Vita az ifjúság neveléséről Javaslat DISZ Hazafias Gárda létrehozására Kerényi József, a kaposvári Tanítóképző Intézet kollégiumának igazgatója érdekes kezdeményezéssel fordult a Hazafias Népfronthoz. Kezdeményezése kü­lönösen jelentős, hiszen a népfront egyik fontos fel­adata, hogy foglalkozzék az ifjúság hazafias szellem­ijén való nevelésével, hogy az ifjúságot aktívabbá te­gye, segítse erkölcsi, tudományos és politikai nevelését. Kerényi József javasolta, hogy a DlSZ-szervezete- ken belül szervezzenek DISZ. tanácsadó bizottságokat, s' hozzák létre ugyancsak a DISZ-szervezetekben a DISZ Hazafias Gárdát. A DISZ tanácsadó bizottságok feladata lenne, hogy az alapszervezetek tagjai között szakmai, politikai, tár­sadalmi, művészeti, tudományos és sport-oktatási te­vékenységet fejtsenek ki. A tanácsadó bizottság tag­jait az ifjúság választaná meg pedagógusokból, művé­szeti dolgozókból vagy egy-egy szakemberből. A bi­zottság tagjai tanácsadói joggal rendelkeznének s te­vékenységükkel még aktívabbá tennék a DlSZ-szer- vezetek munkáját, nevelnék a fiatalokat a falusi, váro­si és iskolai DISZ-szervezetekben egyaránt. A tanács­adó bizottságok a Hazafias Népfront szellemében te­vékenykednének, s a inépfront-bizottságcik támogat­nák munkájukat. Hasonló célt szolgálna a DISZ Hazafias Gárda létrehozása. Itt sem arról van szó, hogy a DlSZ-szer- vezetek^n beiül egy új tömegszervezetet teremtsenek, vagy szervezzenek, hanem hogy a DISZ-szervezetek munkáját még aktívabbá, jobbá tegyék. A Hazafias Gárda feladata is az oktató és nevelő munka lenne, de nem tanácsadás és előadások formáiéban, hanem DlSZ-táborozások, sportrendezvények, kulturális elő­adások szervezése által. Az. ifjúság ezeken a rendez­vényeken még jobban megszeretné a DlSZ-szervezete- ket, s táborozásokon, különböző kirándulásokon ková- csolódnának jobban össze a kollektívával, s nevelőd­nének a közösségi élet hatása alatt. Hétfőn délután a Tanítóképző diákotthonában an- kétra gyűltek össze a DISZ-szervezetek képviselői, a Hazafias Népfront helyi bizottságának és a. Megyei Népfront-irodának több tagja s itt vitatták meg Ke- rény.i József kezdeményezését, s bővítették ki számos értékes javaslattal az örömmel fogadott kezdeménye­zést. Gamás lakossága örömmel fogadta a népfront-bizottság programmját Gamás községben már szűknek bizonyult a régi általános iskola, a gyermekek összezsúfolva tanul­tak, szükség volt tehát legalább még egy új tanteremre. A helyi népfront-bizottság a lakosság ké­résére megvizsgálta az iskola hely­zetét, s elhatározták, hogy kibő­vítik egy új tanteremmel. A kez­deményezéshez a falu lakossága •örömmel csatlakozott, ugyanúgy, mint a bizottság programmjának több tervéhez, hiszen valamennyi a falu lakóinak érdekét szolgálja. Készségesen tettek ígéretet, hogy közreműködnek az építésben. Hogy minél kevesebb kiadás le­gyen — az építőanyagot is rész­ben úgy adják össze, másrészt összegyűjtik a faluban fellelhető építőanyagot s felhasználják a kü­lönböző romépületek anyagát is. Az iskola bővítéséhez a közeljö­vőben fognak hozzá. A gamási népfront-bizottság ait is elhatározta, hogy a község rossz útjait másfél kilométernyi szaka­szon megjavítják. Ehhez a munká­hoz már hozzá is kezdtek. Ezzel egyidőben tervet dolgoztak ki a dülőutak állandó karbantartására és a hidak megjavítására is. A lakosság ezeket a terveket is örömmel fogadta s nyilvánították, hogy készek közreműködni meg­valósításukban. A zselickislakiak dicsőséget akarnak szerezni községüknek A Hazafias Népfront zselickislaki bizottsága ben­sőséges ünneppé avatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulóját. November/ 7-én közel 400 lakója gyűlt össze a falunak az ünnepségre, hogy meg­hallgassák az ünnepi beszédet. Ezen az estén tartotta meg Gőgös Péter, a Hazafias Népfront országos kon­gresszusának küldötte is kongresszusi beszámolóját, amelyet a falu lakossága érdeklődéssel hallgatott. Az általános iskola pedagógusai: Herner József igazgató, Szepesi Otília és Fricsovszki László pedagógusok még bensőségesebbé tették az ünnepséget a jó! szervezett kultúrműsorral. A közönség lelkesen tapsolt a kis út­törők műsorának, akik egyben felköszöntötték a köz­ség tanácstagjelöltjeit is. A jelöltek ígéretet tettek, hogy méltók lesznek jelölőik s maidon választóik bi­zalmára, mindenkor a nép érdekeit képviselik a ta­nácsban. A helyi répfrcnt-bizottság kezdeményezésére és javaslatára -z ünnepségen tették közzé Zsclickislak termelési bizottságának versenyfelhívását, amellyel a kaposvári járás községeinek termelési bizottságaihoz fordultak. Versenyfelhívásuk s egyben vállalásuk így hangzott: »A zselickislaki termelési bizottság értékelte az őszi munkák állását s határozatot hozott a hátralévő munkák végzésére és arra, hogy versenyre hívja a ka­posvári járás községeinek termelési bizottságait. Vál­lalásunk a következő: 1. A választás tiszteletére elindítjuk a »tiszta me­ző« mozgalmat. a) Őszi kenyérgabenavetéstervünket már 120 szá­zalékra teljesítettük. b) A kukoricaszárat november 21-re a mezőről mind egy szálig letakarítjuk. c) Az őszi mélyszántást november 21-re teljesen befejezzük. d) Az összes .istállótrágyát a mezőre kihordjuk, 2. Fejleszteni fogjuk a népfront-bizottság pro­grammjának megfelelően az állattenyésztést. a) Megindítjuk és megszervezzük az esti állatte­nyésztési tanfolyamot. b) Célul tűzzük a ló-, szarvasmarba- és sertésállo­mány további törzskönyvezését, az állatállomány mi­nőségi fejlesztését. c) . A jelenlegi 10.3 literes fejési átlagot 12 literre emeljük. Kérjük a kaposvári járás községeinek termelési bizottságait, hogy csatlakozzanak vállalásunkhoz, egy­ben kérjük ,a járási tanácsot, hogy hetenként egyszer ■ értékelje a versenyt s értesítse a községeket a verseny állásáról«. A község, lakossága. örömmel fogadta a verseny hírét s most minden törekvésüket az hatja át. hogy a versenypontokat, egyben a Hazafias Népfront pro­grammjának célkitűzéseit megvalósítsák, hogy meg­nyerjék a választás tiszteletére indított versenyt. A zselickislakiak szeretnének dicsőséget szerezni községüknek, s reméljük, ez így is lesz, megnyerik az általuk indított versenyt. DOLGOZÓINK NOVEMBER 7-RŐL November 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmával sok dolgozó kereste fel levelével szerkesztőségünket, . hogy kifejezze háláját a szovjet nép iránt és köszönetét mondjon megváltozott életéért. a FORRADALOM NAGY UGYE KÖTELEZ ENGEM IS Németi László elvtárs, a siófoki járási tanács elnöke többek kö­pött a következőket írja: Az Októberi Forradalomnak kö­szönhetjük, hogy hazánk is felsza­badult a fasiszta uralom alól és megteremtődött a népköztársaság, a proletáriátus diktatúrája. Az Októberi Forradalom győzelme nélkül én, az egyszerű kőműves gyermeke nem lehettem volna az államhatalom egyik szervének ve­zetőjévé. A forradalom nagy ügye kötejez engem is, mint tanács- vezetőt, hogy mindenkor a nép ér­dekében, a nép szolgálatában, a párt és a kormány útmutatása alapján végezzem munkámat és elősegítsem a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának eme­lését. Az Októberi Forradalom és az annak eredményeképpen vég­bemenő események hozták éle­tembe a változást, amic soha nem felejtek el és még joBb munkával igyekszem meghálálni. EMBERI ÉLETET CSAK 1945 ÓTA ÉLEK Darázs József elvtárs, a bala- tonőszödi tanács VB-elnöke • így ír: 1945-ig gazdasági cseléd voltam. Emberi életet csak 1945 óta élek. amikor a dicsőséges Vörös Had­sereg, felszabadította hazánkat. Mint földhözjuttatott paraszt, egy ideig hat hold földemen gazdál­kodtam, majd a termelőszövetke­zeti csoport elnöke lettem. 1951- ben lettem a dolgozó nép akara­tából tanácselnök. Saját példámon tapasztaltam, hogy a regi rabszol­ga cselédember hogyan változott át megbecsült emberré. Mindhá­rom gyermekemnek olyan élete van, amilyent az én gyermekko­romban el sem tudtunk képzelni. Megelégedett vagyok. Van egy szép kis házam, benne nem pipics vagy petróleumlámpa ég, hanem villany és szól a rádió. Mindezt végsősoron 1917-nek köszönhetem. Fokozottabban kell segítenem a mezőgazdasági határozatok végrehajtását Illyés Sándor, a siófoki járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője a következőket írja: Az Októberi Forradalomnak kö­szönhető, hogy ma szabad hazá­ban élünk és a szocializmust épít­hetjük. Ez azonban bennünket is kötelez. Az eddigieknél fokozot­tabban kell segítenem járásom területén a mezőgazdasági határo­zatok végrehaj tását. Az Októberi Szocialista Forradalom számomra azt jelenti, hogy harcoljak az őszi mezőgazdasági feladatok gyors el-’ végzéséért, segítsem az ősziek be­takarítását, az őszi mélyszántást, valamint elősegítsem az állatok jó átteleltetését a silózási terv teljesí­tésével. Ehhez a siófoki járás dol­gozó parasztsága is nagymérték­ben hozzájárul. Szabad fejlődést és tanulási lehetőséget hozott nekem a Szovjet Hadsereg Zemlényi Sándor járásbíró: Egyszerű vasúti pályamunkás gyermeke vagyok. A felszabadulás után ipart tanultam. 1951-ben a párt elszólított munkám mellől és elvégeztem a bírói, államügyészi akadémiát. Azt jelentette nekem a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, hogy ma az osztályharc fontos szakaszán, mint az igazság­szolgáltatás katonája vívom a har­cot gazdasági rendünk és népünk törvényeinek megszegőivel szem­ben. Kemény, de szép feladat le­sújtani a bűnözőkre, de még szebb a megtévedt bűnöst megnevelni a társadalom számára. Mindezt nem tehetném, ha számomra is nem hozta volna meg a szabad fejlődést és a tanulás lehetőségét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán 1945-ben a di­cső felszabadító Szovjet Hadsereg. Feladatunk, hogy segítsük győze­lemre vinni a békeszerető népek jelszavát: a békét meg lehet men­teni, a békét meg kell menteni! Az iskola, a család, az egész társadalom legszebb feladata: az ifjúság nevelése A pedagógus-berkekben már évek ófa, napjainkban pedig a társadalom niás rétegeiben is egyre gyakrabban felvetődik a nagy probléma: az ifjúság neveléséi­nek kérdése. Sok panasz van a mai ifjúságra, általános és középiskolás, no még a falusi, városi ifjúságra egyaránt. A panasz jogos. De felvetődik a másik kérdés is: lehet-e ezen változtatni? Feltétlenül lehet. Csupán a módot kell meg­találni hozzá. És ez az, ami nem egyszerű, nem könnyű feladat. Egy ember nem képes a feladatot megoldani — még az ifjúság nevelésével hivatásszerűen foglalkozó pedagógus sem. A kérdés megoldásához az egész társadalom összefo­gására van szükség. Éppen ez késztette a Somogyi Néplap szerkesztőségét is arra, hogy a közelmúltban lapunk hasábjain megjelent több nevelési tárgyú cikk után széleskörű vitát nyissunk az ifjúság neveléséről. AZ ISKOLA - A SZÜLŐ A nevelés az iskola feladata — mondják legtöbben, szülők, nem szü­lők egyaránt. Bizonyos mértékig iga­zuk van, de nem csak az iskola fel-, adata. Az iskola szakképzett neve­lői nagyon kevés eredményt tudnák elérni, ha a szülők nem támogatják az iskola célkitűzéseit. Minden ta­nuló ellenőrző könyvecskéjében ben­ne van a Tanulói Szabályzat. Ennek előírásai minden tanulóra — követ­kezésképpen minden szülőre kötele­zőek. Mégis hány szülő van. aki még el sémi olvasta! Ennek követ­kezményeként fordulnak aztán elő az olyan esetek, amikor a szülő szembefordul az iskolával. Például a Szabályzat és a Rend­tartás előírja, hogy tanulók csak igazgatói engedéllyel mehetnek mo­ziba. Több szülő ezt az előírást nem akarja elismerni. »Az enyém a gyer­mek, oda viszem, oda engedem el, ahova én akarom. Ehhez semmi kö­ze a tanítónak!« Ezért találkoztam magam is általános iskolai tanulók­kal az egyik faluban az »Apa lett a fiam« c. film előadásán. -Jó a film, de aki 'látta már, az könnyen el­döntheti: semmiképpen sem való a - talános iskolai tanulóknak. És ha a tanító felelősségre vonja érte a ta­nulót, még a szülőnek áll feljebb, veszekedni kezd a -tanítóval, ahe­lyett, hogy megköszönné eljárását. Ez is nevelés kérdésé. Természete­sen, ha a gyermek mindezt tapasz­talja, 'tiszteletlen lesz először taní­tójával szemben, de csakhamar má» sokkal és végső soron szüleivel szemben is. CSAKAZÉRTIS Az iskoláinak megvannak az esz­közei a neveléshez. Büntetnek és ju­talmaznak is. Előfordul például, hogy azt a tanulót, aki egész héten ha­nyagul végezte munkáját, magatar­tása sem volt megfelelő, azzal bün­tetik, hogy nem mehet el moziba. Ez jogos, megengedett és nagyon hasznos' büntetési mód. De helyésen jár-e el az a -szülő, aki »csakazértis« elviszi gyermekét, a moziba? Sem­miképpen sem. És. éppen ez a szülő panaszkodik’ a későbbiekben, hogy gyermeke nem tanul, kötelességeit elmulasztja, nem fogad szót szülőjé­nek, nem teljesíti a szülei által rá­bízott feladatokat. Sokszor van ellentét az iskola és a szülők között az osztályozás kér­désében is. Ez bizonyos mértékig érthető is, mert a legtöbb szülő töb­A FELNŐTTEK bé-kevésbbé elfogult saját gyerme­kével szemben, De az az érdekes, hegy csaknem mindig azok a szülők reklamálják a kapott osztályzatot, akik a tanulás ideje alatt feléje sem néztek az iskolának, soha nem érdeklődtek gyermekeik tanúljnájnyi eredményeiről és otthon sem foglal­koztak velük. Találkoztam olyan szü­lővel is. aki a következő tanév ele­jén vette észre, hogy gyermeke osz­tályt ismétel és ekkor csapta a patá- liát a tanítóval. Vájjon nem a szülő volt-e a hibás, aki még gyermeke bizonyítványát sem nézte meg, nem­hogy nap mint nap segített volna gyermekének, szémonkérte volna ■napi munkáját és egyetlen szülői ér­tekezletre sem ment el az iskola hí­vására? FELELŐSSÉGE A felnőttek faluhelyen sokszor pa­naszkodnak, hogy a gyermekek nem köszönnek az utcán. Valóban így van. De meg kell érteni a gyermeket is. Az iskola azt tanítja, hogy »Elő­re« köszöntéssel köszönjenek a fel­nőtteknek. Én magam számtalanszor voltam tanúja annak, hogy a gyer­mekek köszönését a felnőttek nem viszonozták, vagy az »Előre« köszön­tésre gúnyosan »hátrá«-val válaszol­tak. Nem nyilvánvaló-e, hogy az a gyermek, akivel ez megesik, a kö­vetkezőben nem fog köszönni? Vagy a felnőttek vájjon mégeg^Szer kö­szönnének-e annak, aki nem fogadja köszönésüket? Azt hiszem, nem. A gyermekek sokszor verekednek az utcán.. Olyanok, mint a kiscsikók, ugrándoznak, tüzesvérűek, virgon­cak. Mi is ilyenek voltunk. Ilyenkor egy-egy verekedés is előfordul. Ez természetesen nem helyes. De szám­talanszor lehettünk tanúi annak, hogy a felnőttek, a verekedőket még biztatták is: húzz be neki. Pista! Ne hagyd magad, Jancsi! Hát csoda, hogy ezekután még inkább előfor­dulnak a gyermekek között a vere­kedésék? Sokan panaszkodnak, hogy a fia­talok tiszteletlenek a felnőttekkel szemben. Vájjon csoda-e ez, ha a szülő otthon gyermeke előtt csak úgy említi a gyermek tanítóját, hogy » ... ez a Vitnyédi«, vagy » ... a Jós­ka«, vagy pedig más felnőtt embe­rekről nyilatkoznak meg nem felelő módon gyermekük előtt? A gyermek arra készül, hogy beilleszkedjen a társadalomba, minél előbb igyekszik felnőtt lenni. A társadalmi érintke­zés szabályait a felnőttektől .igyek­szik ellesni, tanítójától, szüleitől él- sősorban. Utánozza a felnőttekét, be­szédjüket, viselkedésüket és minden életjelenségüket. Saját magától nem rossz a gyermek, a tiszteletlenséget nem hozza magával születésekor, ezt valahonnan tanulta. Ezért kell vi­gyázni mindenkinek minden szavá­ra, cselekedetére, mert mindenki ne­vei! A szülők nagyon szégyelik magu­kat, ha gyermeküket azzal vádolják, hogy ellopott egy ceruzát, radírt, vagy valami mást. Ilyenkor legtöbb­ször gyermekük pártjára állnak, pör- lekedni kezdenek a tanítótól kezdve mindenkivel, mert »az én gyerme­kem nem olyan«. Még abban az esetben is így viselkednek, ha gyer­mekük tolltartójában találják meg a'z elveszett holmit. »Valaki beletet­te« — mondják, de nem gondolják meg eléggé, hogy magatartásuk mi­lyen végzetes következményekkel járhat. A megtévedt gyermek — aki legtöbbször nem is lopási szándék­kal cselekszik, mert a 6—7 éves gyermekekben még nem alakúit ki szilárdan a magántulajdon fogalma, csak megtetszik, .neki a színes ce­ruza — védelemben részesül szülője részéről. Következménye: máskor már tudatosan tulajdonít el valamit, mert maga mögött érzri szüleit. Saj­nos, sokszor példát is vesz róluk. Es az ártatlan gyermek elindul a lej­tőn. KINEK HIGGYEK? Az érzékeny gyermeki lelkekben a sokféle behatás következtében ma­napság gyakran felmerül a kérdés: »kinek higgyek?« Mást mend a ta­nító, mást a szülők, esetleg ismét mást a társadalom más tagja. Kinek higgyek? Nem tudja eldönteni, pe­dig leginkább a tanítónak hisz, de ezért otthon ledorongolják. Mit ered­ményez ez? Megrendül a gyermek bizalma a tanító, a szülő, a társada­lom iránt. Magára hagyatva felfe­dezi, hogy legjobb kétszínűhek len­ni: másnak az iskolában és másnak otthon. És az ilyen gyermek gerinc­telenné fejlődik, alakoskedóvá, kö­pönyegforgatóvá, jellemtelenné. Mi lesz, ha felnő? Érdemes ezen is el­gondolkozni. Még hosszan lehetne sorolni a kü­lönböző eseteket, de minden eset azt bizonyítja, hogy csak az egész társadalom közös tevékenységet kü­szöbölheti ki a jelenlegi hibákat: a széles társadalmi összefogás, mely­nek középpontjában álljon a peda­gógus és a szülők egymásra támasz­kodó kapcsolata. Ha a gyermeknek fizikai baja van: orvoshoz sietnek a szülők. Tekintsék a pedagógust a lélek orvosának, akihez bátran men­jenek és minden »lelki baj« esetén forduljanak hozzá, kérjék ki taná­csát, mert ez is van akkora baj, mint a fizikai. Nevelési kérdésekben a pedagógus tud segíteni, de csak együtt az egész társadalommal. A Szerkesztőség a fenti cikk alap­ján vitát indít az if júság nevelésé­nek kérdéséről. Kér minden olvasót, hogy hozzászólásaikkal, javaslataik­kal, bírálatukkal segítsék jobbátenni mindannyiunk közös ügyét: a gyer­mek nevelését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents