Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-09 / 265. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1954. november 9.

A revansista Wehrmacht és az angohamerikai „garancicik

A nyugati hatalmak londoni és párizsi különtanácskozásai, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozó szerződések és jegyzőkönyvek egész sorozatának aláírásával fejeződtek be, jogosan aggasztják és ijesztik a világ közvéleményét. Ez egészen természetes, hiszen a nyugati országok vezetőkörei az úgynevezett „nyugateurópai szövetség“ ‘ leple alatt szeretnék meggyorsítani Nyugat-Németország újrafelfegy- verzését, feltámasztani a hitlerista Wehrmachtot, s megtisztítani a bonni revanslovagok előtt az agresszív katonai blokkokba vezető utat.

A londoni és a párizsi tanácskozások rendezői torkuk szakadtából hirdetik a tanácskozások „sikerét“, s a félrevezetés és az álcázás legválogatottabb eszközeihez folyamodnak.

A Wehrmacht amerikai védőügyvédjei és cinkosai mindenáron be akarják csapni a közvéleményt, ezért váltig bizonygatják: a londoni és párizsi egyezményekben megállapított úgynevezett „garan- eiák‘‘, például a négy angol hadosztály kontinensi szolgálatára vonatkozó Eden-féle ígéretek, Nyugat-Németország felfegyferzésé- nek „ellenőrzése“, továbbá Aden- auernak a német militaristák „ön- korlátozásáról“' szóló fogadkozásai megakadályozzák, hogy a bonni revanslovagok játsszák a vezetőszerepet a „nyugiateurópai szövetségben“.

A New York Journal and American című újság nemrég szerkesztőségi cikket közölt az új Wehrmachtról. Nehéz megmondani, mi több ebben a cikkben: a képmutatás-e vagy az arcátlan szószátyárkodás. A lap igazolni akarja a bonni agresszív klikk szándékait, ezért azzal hitegeti olvasóit, hogy egyáltalán nincs mitől félniük, minthogy ez a hadsereg a „lehetőséghez képest az amerikai fegyveres erők mintájára létesül'“. S legfontosabb érvül közli, hogy a bonni katonaság számára „olajzöld“ katonai egyenruhát rendszeresítettek. Ez az egyenruha „az Eisenhoweréhez hasonló rövid zubbony, bokában zárt hosszúnadrág és fűzős bakancs lesz. Az acélsisakok amerikai mintára készülnek“'..

A fecsegő New York Journal and American tehát szinte felszólítja a történészeket, okvetlenül írják meg, hogy az új Wehrmacht bölcsőjénél amerikai stratégák bábáskodtak.

A világ szabadságszerető népei azonban enélkül sem felejtik el az Amerikai Egyesült Államok imperialista köreinek azokat az „érdemeit“, amelyeket Nyugat-Németország újrafelfegyverzésében és a fegyverkezési hajszára való ösztönzésben szereztek. Ki ne tudná, hogy az Amerikai Egyesült Államok 7.76 millió dollár összegű katonai megrendelést adtak nyugatnémetországi cégeknek, hogy több mint száz nyugatnémetországi gyár az amerikai megszálló hatóságok jóvoltából már készíti is a föltámasztandó Wehrmacht fegyvereit és felszerelését? Ki ne tudná, hogy a 150.000 főnyi „ipari rendőrségnek'“, „őr- szolgálati“ és „munkásosztagnak“' álcázott bonni katonaság máris megkapta amerikai fegyvereit? Ha még hozzátesszük, hogy a kilenc ország londoni tanácskozásán éppen az Amerikai Egyesült Államok nyomására határozták el a félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését, nem könnyű túlbecsülni azokat a szolgálatokat, amelyeket Washington mai urai tettek Adenauer revansista klikkjének.

Az Amerikai Egyesült Államok agresszív ^köreinek a nyugatnémetországi revanshadsereg minél gyorsabb föltámasztásáról való megható gondoskodása természetesen nem humanista meggondolásokból ered. Az amerikai monopóliumok az új világháború felvonulási területévé és ágyutölte- lék-forrásává akarják változtatni Nyugat-Németországot, s közben a feltámasztott Wehrmacht fölfegy- verzéséből habzsolják a zsíros profitot. Nem véletlen, hogy a new- yorki tőzsdén a londoni és a párizsi szerződések aláírása után emelkedett a fegyvergyártással kapcsolatos iparágak részvényeinek árfolyama. Vajjqn az Atlantic Monthly című amerikai folyóirat nem ezért közölte-e a napokban oly hangoskodva és a boldogságtól lelkendezve, hogy New Yorkban és Washingtonban ma „egy bőkezűen pénzelt és jól szervezett lobby'‘ működik, amely „a legnagyobb amerikai iparággal, a háborúval függ össze“. Amikor Adenauer nemrég az Egyesült Államokban járt, washingtoni tárgyalásainak egyik fő témája ezért? a Bonn részére történő amerikai fegyverszállítások fokozásának a kérdése volt.

A „nyugaeurópai szövetség“' jövendőbeli „védelmezőinek“ egyesi- ruháján végrehajtott újítások egyáltalán nem keltik fel Európa népeinek rokonszenvét, mert ezek a népek nagyon jól tudják, milyen elképzelések tüzelik a Wehrmacht legalizálására és a fegyverkezéshez való jog kivíváK

ra törekvő nyugatnémetországi vanslovagokat. Pedig ezek az elképzelések, amelyek rendkívül ellentmondóan hatnak a nyugateurópai közvélemény megnyugtatását célzó hivatalos óceánontúli kampánnyal szemben, manapság mind gyakrabban hangzanak el Bonnban. Adenauer kancellár a párizsi jegyzőkönyvekben a Wehrmachtra kényszerített állítólagos korlátozásokról szóló dicshimnuszok közepette azt javasolja, hogy térjenek át „bátran és bizalommal a nemzetekfölötti új európai rendre'“. Blücher aikan- cellár azt követeli, hogy többé „ne beszéljenek az újrafölfegyverzés- ről, hanem csendben, de gyorsan cselekedjenek“. A fékükvesztett bonni revanslovagok nyíltan követelik Ausztria bekebelezését és a Szudéta vidék Németországhoz való csatolását, ezek máris „sajátos jellegű német államoknak“' neveznek szuverén európai államokat, például Svájcot, Hollandiát, Luxemburgot és Lichtensteint.

A Blank-féle hivatal egy csqportja Heusinger hitlerista tábornok vezetésével már latolgatja bizonyos nyugatnémet csapattestek Dánia területén való elhelyezését. . .

Máris jól látható mindebből, hogy a londoni „garanciák“ semmivel sem érnek többet Hitler egykori „garanciáinál’“. Mint ismeretes, Hitler 1935 márciusában nagyon harsányan fogadkozott, hogy csak „védelemre és a béke fenntartására“ használja fel új hadseregét.

A történelem tapasztalataiból tudjuk, hogy a német miiitariz- mus mindig Európa népeinek legvadabb ellensége volt, s mindig arra törekedett, hogy rájuk kényszerítse uralmát. Bármilyen egyenruhát viselnek is a militarista Németország katonái, akár császári, akár hitlerista egyenruhát, mindig, az erőszakot és a leigázást hordozták szuronyaik hegyén. Csupán a reménytelenül naiv emberek hihetik el, hogy az átlátszó „garam<bá,j$' és az amerikai szabású egyenruhák megváltoztatják a WehrmacfrHvríibló természetét. ,vß •

Jan MAREK

(A Tartós békéért, népi demokráciáért! november 7-i számából.)

4 Megyei Pá rt- vég re h ajtóhizotts ág közleménye

A Megyei Fegyelmi Bizottság a Somogyi Néplap" . .Kulúkmentés, szájtátiság, kétkulacsosság Kölesén“ című cikke nyomán fegyelmi vizsgálatot indított. A Fegyelmi Bizottság megállapította’, hogy Hegedűs György tsz-einök, Molnár Géza tsz-párttitkár, Mai László ísz-könyvelő. Rozs Zoltán községi párttitkár súlyosan vétettek a párt, dolgozótársaik iránt. A Megyei Fegyelmi Bizottság ezért Hegedűs György és Molnár Géza

pártból való kizárását, Mai Lászlót megrovás pártbüntetésre, Rozs Zoltánt megrovás pártbüntetésre, valamint titkári funkciójából való leváltásra javasolta.

A Megyei Párt-végrehajtóbizottság a Fegyelmi Bizottság javaslatát a legutóbbi ülésén jóváhagyta.

* X *

A közös tulajdon elherdálásáért a felelősök ellen az ügyészség eljárást indított.

Jó munkát végzett Fonai József begyűjtési megbízott

A kaposvári járás begyűjtési megbízottai vállalást tettek, hogy november 10-ig járásuk elkerül az utolsó helyről és hozzásegítik megyénket az országos első hely megszerzéséhez. Fonai József szent- gáloskéri begyűjtési megbízott is

köztük volt, s ígéretét máris tettekre váltotta. Áz elmúlt qt nap alatt a tanácselnök elvtárs segítségével 481 mázsa kukoricát gyűjtött be. i

Megdicsérjük Fonai Józsefet és további jó munkát kívánunk neki.

MIÉRT NEM LEHET GYÜMÖLCSFÁT KAPNI KAPOSVÁRON ?

Több olvasónk panaszával kereste fel szerkesztőségünket, hogy nem lehet kapni gyümölcsfát Kaposváron. Elmondták, hogy a párt és a kormány múlt év december

19-i határozatát a gyümölcstermesztés növeléséről magukévá tették, de úgy látják, hogy egyes szervek ennek megvalósítása elé akadályokat gördítenek. A kaposvári állami gazdaságban pl. van gyümölcsfa, de a „Szölfa'“ valami gyümölcsfaértékesítési vállalat engedélye hiányában nem adhatnak

el belőle. Úgy gondoljuk, jogos olvasóink felháborodása, amikor panasszal élnek a felsőbb szervek bürokratizmusa ellen. Azt is elmondják az olvasók, hogy olyan hangokat is hallottak a gazdaságban, hogy meg akarják szüntetni a faiskolát, pedig a deficites állami gazdaságban ez a legjobban kifizetődő üzemág.

Intézkedjenek az illetékesek, hogy a káros bürokratizmus ne akadályozza meg dolgozóinkat abban, hogy gyümölcsfát ültessenek.

Az amerikai szenátus hétfőn rendkívüli ülésszakot kezd

(MTI) Mint a »Reuter« jelenti, az Egyesült Államok szenátusa hétfőn rendkívüli ülésszakot kezd, hogy megfontolja azt az indítványt, melynek értelmében megfeddnék Joseph McCarthy szenátort a szenátus és az egyik szenátusi bizottság tekintélyének semmibevétele miatt.

Johnson szenátor, a szenátus demokratapárti csoportjának vezetője pénteken este Washingtonba érkezett, hogy az ülésszakkal -kapcsolatos terveket megvitassa Knowland szenátorral, a köztársasági párti csoport vezetőjével.

November 7-i ünnepségek külföldön

BUKAREST

Bukarest dolgozói november 7-én a Nagy Október 37. évfordulóján ünnepi gyűlést rendeztek. A feldíszített Szfálin-téren tízezrek gyűltek össze zászlókkal és transzparensekkel.

bG. Melnyikov, a Szovjetunió romajíiai nagykövete, a szovjet dolgozók 1?éstvéri, szívélyes üdvözletét tolmácsoíti^'jí román dolgozóknak.

A gyűíés részevéi páratlan lelkesedéssel hagyták í$Vá a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi- áa .

zottságához és a szovjet kormányhoz intézendő üdvözlő távirat szövegét.

PRÁGA

Vidáman és boldogan ünnepelték meg Csehszlovákia dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulóját. Prágában, Bratislavá- ban, Brncban, Plzenben, Gottwal- dovban és- az ország más városaiban.

November 6-án a prágai Nemzeti Színházban ünnepi est volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmából.

Két ismeretlen Berzsenyi- és Wesselényi-levél

»Nemes Berzsenyi----■

Dániel JMS"

birtokos társunk, egyébb eránt tábla-i q&feötésért azonnal megindította el

A Kaposvári Állami Levéltár feudáliskari anyagának rendezése közben Berzsenyi Dánieltől, illetve Wesselényi Miklóstól két beadvány került elő, amelyet mindketten Somogy vármegyéhez nyújtottak be. A két jelest hazafi írását lapunk hasábjain olvasóink tudomására hozzuk.

* * *

1830-AT ÍRUNK. A niklai nagy magányos, Somogy ekkor már országoshírű költője »görög szegénységiben és lírai rendetlenségben« (saját szavai) éppen Széchenyi Istvánnal és Wesselényi Miklóssal levelez, akiknek megköszöni »hazánk szent javát« célzó »fönnszeüemű« munkásságát. Mindkettőt, mint »nép- alkotót« köszönti, akik fáradhatatlanul végzik az »emberképzés nagy munkáját«. (Széchenyi és Wesselényi művei ezidőtájt jelentek még), örömmel hozza Széchenyi tudomására, hogy nagy műve: a »Hitel« Somogybán »egész kurucvilá.got. tá- moszta«. A két kiváló államférfi nagyszabású politikai, financiális és kulturális terveihez pénzt is ajánl Niklától, amelyet szívesen áldoz a magasztos célra, »mint haldokló Sokrates a maga kakasát az orvosistennek«.

Mielőtt Kisfaludy Károllyal fogna hosszabb . levelezésbe, egy pillanatra magával és háznépével is törődik. Betegsége eléggé ellepte, fiai távol

a szülői, háztól: egyik a köz szolgálatában, a másik katona, a harmadik iskolás. Sok a gond, nehéz a birtok• vezetés. Katona' fiára nagy szüksége lenne. Elhatározza: beadvánnyal fordul a vármegyéhez Antal fiának katonai szolgálat alóli felmentése érdekében. 1830. április 26-án benyújtja instanciáját, amely a következőképpen hangzik:

»Tekintetes Nemes Vármegye! Minthogy naponként jobban érez- ném, hogy öregségem a gyakori súlyos betegeskedéseim miatt tse- kély gazdaságom folytatására elégtelen vagyok, bátorkodom a T. N. Vármegyét egész tisztelettel megkérni, ha Ö Császári Királyi Fel* sége Nemes Magyar Huszárezredénél katonáskodó s mostanság Galíciában Monastorziska nevű helységben fekvő Antal fiamnak a szokott mondour pénz megtérítése és helyette uijoncz katona állítása mellett, örökös obsittal leendő végelbocsáttatását a Nagyméltóságú Főhadikormányszéknél kegyesen eszközölni méltóztatna. Mély tisztelettel maradván Kanosvárott ápr. 26. 830-án a T. N. Vármegyének alázatos szolgája BERSENYI Dániel táblabíró«.

A VARMEGYE Bogyay Péter főbírónak adta ki jelentéstétel végett a költő kérelemlevelét. A

főbíró még aznap elkészíti írásbeli referádáját: »Jelentem, hogy tettes (tekintetes) Berzsenyi Dániel úr mind éltes idejére, mind törődött egészségére inézve napjai nagyobb részét a szobában kénytelen tölteni, több betegségeknek ki lévén téve, minden kis időváltozásba a külső levegő .egészségének ártalmas lévén. Nagyobb kiterjedő nemesi jószága több helyeken helyheztétvéin itt Somogy vármegyében: Niklán, Gombán. Polányba, melyek egymástól két-há- rom óra messzeségre helyheztetnek, úgyszintén nemes Vas vármegyébe, me’y niklai lakhelyétől kétnapi járás, melyeknek kormányzására maga elégtelen. Idősebbik fia itt ezen T. N. Vármegyében szolgabírói hivatalt viselvén, publicus dolgai (közügyek) miatt a gazdaság folytatásába nem is avatkozhatok, kisebbik fia iskolába jár, azért katona fia Antal a gazdaság folytatására szükséges volna«.

A generális kongregáció (megyei nagygyűlés) még aznapi ülésén, melyen a költő, mint táblabíró hivatalosan résztvett — magáévá tette a kérelmet. Teljes egészében elfogadta Bogyay főbíró javaslatát és elkészítette feliratát a helytartótanácshoz. A felterjesztésiből kiderül, hogy a hivatalos, megye szerette és megbecsülte kiváló fiát és országoshírű költőjét! A helytartótanácshoz intézett beadvány a következőképp szól:

bíránk fenséges Urunknak nevét vi sélő huszárezredbe katonáskodó fiának Antalnak örökös elíbocsáttatá- sóért esedezvén, noha a folyamodónak személyes tulajdonságai és ÉRDEMEI, MÉLYEK A HAZÁBA ES- MERETES SZÉP ÍRÁSAIBÓL IS ELÉGGÉ TUDVA V AGYNAK, KÜLÖNÖS TEKINTETET ÉS PÁRTFOGÁST ÉRDEMELNEK, minthogy 'még ezen fejjül hanyatlott kora és egészségének álapotja, széllyel fekvő -jószágainak és gazdaságának kormányzása és folytatása végett, tisztviselőnk által adott bizonyságlevél szerint is (Bogyay véleménye), de előttünk is szükségesnek láttatik az említett fiúnak hazajövetele: ezeknél fogva a folyamodónak ebbeli kérését a Nagyméltóságú Helytartótanácsnak 'kegyelmébe és pártfogásába ajánlani azzal az alázatos kéréssel bátorkodunk, méltöztassanak említett nemes Bersenyi Antalnak a szolgálatból végelbocsáttatását kegyesen eszközölni«.

ISMERETESEK a Niklával le- velező Wesselényi Miklós ellen indított »hűtlenségi per« körülményei. A nagy hazafit először azért fogták perbe Erdélyben, mert a kormány által eltiltott Országgyűlési Napló kinyomatását kősajtón elvégeztette. Másodszor pedig azért, mert 1833-ban Szatmár megye egyik közgyűlésén nagyon keményen arról beszélt, hogy az örökváltság megtagadásából könnyen parasztlázadás

ütheti fel a fejét. A bíróság e kilene a; njondva csinált »nóta pert«, amelyet sok huzavona után a megyék — köztük Somoggyal — .többszöri tiltakozása «pépére 1839-ben 3 évre való elítél tetése követett.

A reformnemzedéíí Áííváló patriótája szükségesnek tartotta »más terjedtebb nyilvánosság neö^^félében«, hogy időről-időre tájékoztass^ a6 «negye -rendjeit az ellene önkéAyBseh és törvényellenesen indított ppp »léptsőnkénti« állásáról. A megyéhez gyön.gybetűivel megírt beadványa így hangzik:

»Tekintetes Karok és Rendek! A szóllás szabadságának személyemben megsértett ügyét nemzeti köz-iigynek tekintette a legközelebbi országgyűlésén a nemzet kép- viselőiinek nagy számú többsége s a .Tekintetes Rendek is pártolák e köz-ügyöt, azon buzgó lelkesedéssel, mely a tárgynak közérdekű fontosságához s a Tekintetes Rendeknek hazafiúi tiszta érzetéhez méltó volt. (Somogy megye a beadvány megérkezte előtt már egy- ízben tiltakozott Wesselényi mellett az országgyűlésen!) A nemzet képviselőjinek felszóllalása nem juthatott a fejedelem királyi széke elébe, egyes törvényhatóságok külön felírásai süker {siker) nélkül hangzának el s a nemzeti közsérelem most is orvosolatlan, sőt az elkezdett pörnek lépésenként haladásában mind inkább súlyosodig Meg vagyok győződve, hogy e pörben, mely nem személyemet egyedül, hanem a szóilásszabadsá-