Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-06 / 263. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP ■■ Szombat, 1954. november 6. Adenauer rádiónyilatkozatában ultimátumot intézett} a koalíciós pártokhoz Berlin (MTI). Adenauer - csü­törtökön este a nyugatnemet rá­dióban elhangzott nyilatkozatában beszámolt legutóbbi amerikai út­járól és leszögezte: Washingtoni tárgyalásai megmutatták, hogy a párizsi szerződésekkel kapcsolatos felfogása teljesen fedi Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter nézeteit. Adenauer a senkit meg nem le­pő kijelentése után beismerte, hogy visszatérése után teljes politikai zavart és fejetlenséget tapasztalt Bonn­ban. A kancellár a továbbiakban éle­sen szembeszállt koalíciós part­nereivel és azt állította, hogy a Szabad Demokrata Párt és az át­települtek pártja a november 28­án tartandó bajorországi és hesse-} ni tartománygyűlési választások- J ra való tekintettel propaganda­okból utasítja el a Saar-egyez- ményt. Adenaúer ezzel elismerte, hogy} a Saar-egyezmény, amelyet Párizsban teljesen önhatalmú­lag irt alá, rendkívül népsze­rűtlen a nyugatnémet lakos­ság körében. A bonni kancellár végül ulti­mátumszerűén kijelentette, hogy azoknak a pártoknak, amelyek továbbra is a koalícióban akarnak maradni, osztozniok kell a kor­mány felfogásában és ezért meg kell szavazniok a Párizsban kö­tött valamennyi szerződés ratifi­kálását, beleértve a Saar-egyez- ményt. ■Ilu j. a párizsi egyez Párizs (MTI). A francia nemzet- gyűlés külügyi bizottsága csütörtö­kön összeült, hogy megválassza a londoni és párizsi egyezmények rati­fikálására vonatkozó törvényjavaslat előadóját. A szavazás váratlan ered­ménnyel járt, amennyiben a hivata­los jelölt, Billotte * tábornok, RS- képviselő, aki a ratifikálás híve, mindössze 9 szavazatot kapott. Ugyanakkor Jules Mochra 21 szava­zat esett. Ismeretes, hogy Jules Moch volt az EVK-szerződés előadó­ja és előadói jelentésében a ratifi­kálás ellen foglalt állást. Nyolc kép­viselő tartózkodott a szavazástól. A szavazás után Daniel Mayer szocialista képviselő telefonon azon­nal érintkezésbe lépett Jules Mooh- kal, aki jelenleg New Yorkban tar­tózkodik, mint az ENSZ-közgyűlésen részvevő francia küldöttség tagja. Jules Moch azonban kijelentette, hogy nem fogadhatja el ezt á meg­hívást, mivel New Yorkban fontos teendői vannak a leszerelésről folyó tárgyalásokon. (Jules Moch ugyanis Franciaországot képviseli az ENSZ leszerelési bizottságában.) A »l’Humanité« rámutat a szava­zás jelentőségére, s hangsúlyozza, hogy Billotte, aki előzőleg a ratifi­kálás mellett nyilatkozott, mindösz- sze 9 szavazatot kapott,' tehát sú­lyos vereséget szenvedett. Ugyanak­kor Julés Mochra 21 szavazat esett, s mivel a bizottságban csak két kom­munista és haladó képviselő fóglal helyet, a többi szavazat más pártok képviselőitől ered. A csütörtöki szavazás tehát — hangsúlyozza a »l’Hufnanité« — azt az egyre komolyabb mozgolódást tükrözi vissza, amely a parlamenti körökben jelentkezik a gyászos^ ; egyezmények ellen a hazafiak és a ; béke hívei erősödő akciója következ- 1 tébep. Próbaúiján felrobbant az amerikai haditengerészet hidroplánjának prototípusa (MTI) Az’ amerikai haditengeré­szet »Seadart« mintájú hidroplánjá­nak prototípusa csütörtökön próba­repülés közben felrobbant és al San-Diego öbölbe zuhant — jelentig ar »AFP«. A pilóta szörnyethalt. Csang Kaj-sek további amerikai segítséget kér Peking (Uj Kína). Az áruló Csang Kaj-sek fegyveres erőinek a csö- csiangi partok mentén lévő szigete­ken szenvedett komoly veszteségei következtében rövidesen újabb ame­rikai F—86. lökhajtásos repülőgépe­ket küldenek Tajvanra. »Reuter«-jelentések szerint az első mintegy ötven F—86. lökhajtásos re­pülőgépből álló szállítmányt még eb­ben a hónapban Tajvanra indítják. Nyugati hírügynökségek hírt ad-} nak arról is, hogy George Jeh, Csang t Kaj-seknek az Egyesült Államokban J tartózkodó külügyminisztere no vem-: bér 2-án jelentést tet.t John Foster} Dulles amerikai külügyminiszternek i a csangkajsekista fegyveres erők ál-] tál a partmenti szigeteken szenvedett} súlyos veszteségekről és további < gyors katonai segítséget kért. A szovjet könyv külföldön A szovjet irodalom olvasótábora nemcsak, a szovjet emberekből ke­rül ki. A szovjet irodalmat szíve­sen olvassák külföldön is mind­azok, akik szeretik a békét és a népek barátságát. A szovjet Idegennyelvű Könyv­kiadóhoz naponta nagyszámban érkeznek levelek, amelyékben külföldi olvasók a szovjet iroda­lomról írnak. »A kínai nép — írja Li Tsze-pej a Kínai Népköztársaságból — a szovjet könyvekből nem csupán megismeri a na^y szovjet nép éle­tét, de értékes tapasztalatokat is merít belőlük. A szovjet életben hazánk fejlődésének távlatait lát­juk«. »Nagyon szeretem a szovjet iro­dalmat — írja Erich Bolz, egy né­met fiatal a Német Demokratikus Köztársaságból. — A minap vet­tem meg V. Szobko Sztálin-díjas író »A béke záloga« című regényét. Amikor ezt a könyvet olvasom, eszembe jutnak az elmúlt évek, melyeknek során szovjet bará­taink segítségével építeni kezdtük a hamuból és a romokból feltá­madó új Németországot«. Nagy szeretettel írnak a szov­jet könyvekről a kapitalista or­szágok dolgozói is. Amirane Temer így ír Ausztrá­liából Makarenko »Az új ember kovácsa« című könyvéről: »Mindenkinek el kell olvasnia ezt a könyvet, aki szereti az éle­tet, de azoknak is, akiket megté­vesztett a Szovjetunió elleni rá­galomhadjárat. Olyan emberek, akik ilyen könyveket írnak és így dolgoznak, nem tervezhetnek há­borút«. »A hazám és a Szovjetunió köz­ti béke fontos feltétele, hogy meg­ismerjük a Szovjetunió életét« — írja Zimmermann amerikai mun­kás. 1 * * * ' »India dolgozói örülnek a sike­reknek, amelyeket az önök or­szága a második világháború óta . eltelt idő alatt. elért — olvassuk Ataroz indiai olvasó levelében. — Városunk lakosaira nagy hatást tett a Szovjetunióban és az új Kínában folyó boldog élet. Szeret­nének minél többet tudni az önök országáról, az önök eszméiről és nézeteikről a nemzetközi kérdések megoldását illetően«. * * * T. R. Japánból ezeket írja: »Elveszítettem a jövőbe vetett reményemet, életkedvemet és már többször öngyilkosságra gondol­tam ... Ekkoriban került kezembe Gorki i »Ember születik« című el­beszélése. Amikor ezt elolvastam, mintha újjászülettem volna. Gor­kij azóta barátom, tanítóm, veze­tőm lett. Vele együtt haladok elő­re ... « Sorra érkeznek a levelek az Ide­gennyelvű Könyvkiadóhoz Nigériá­dból és Kanadából, Iránból és Hol­landiából, Ujzélandból, Belgiumból és a világ minden részéből. Vasutas dolgozóink nemes feladata az ellenséges nézetek szétzúzása KŐKORSZAK — 1954-BEN Új-Guineában egy eddig ismeretlen néptörzset fedeztek fel Nemrégiben szenzációs hírt röpí- előtt ismeretlen völgybe. Az öreg törzsek, időközömként összetűznek tettek világgá a Csendes-óceán egyik benszülött elküldte fiát az expedíció egymással. A férfiak sohasem hagy- magy. szigetéről; az újguineai felföl- elé, hogy elvezesse őket a Livani- ják el kunyhóikat fegyvereik — íj- deken új néptörzset fedeztek fel — völgybe. jak, nyilak, csontdárdák stb. — nél­repülőgépről. A benszülöttek őfci szokása szerint, fcül. Amikor megtudták, hogy fehér Az elmúlt hetekben visszaérkezett ha a faluba idegen érkezik, akkor az emberek közelednek, a törzsek ön- az első expedíció a meredek mész- asszonyok és lányok a dzsungel mé- kémesen békét kötöttek egymás kö- kőlejtőkkel határolt, eddig »fehér lyére menekülnek. Azonban amikor 7ött — hogy mindenki megnézhesse folt»-nak hitt területről... ^ _ megtudták, hogy fehérbőrű ember ér- a számukra ismeretlen »fehéreiket«. Júniusban Uj-Guinea és Pápua kezik kunyhóik közé — egyetlenegy. Nemsokára a völgy minden részé­ausztráliai közigazgatása repülőgé- sem volt hajlandó engedelmeskedni bői árukkal megrakodva elindultak pékről megfigyeltette a Tari és a régi hagyományoknak... Az asz- a benszülöttek az expedíció felé —• Strickland Gorge nevű területek ed- szonyok élelemmel megrakodva lep- cserélni... djg még ismeretlen vidékeit. A re- fék el az expedíció táborát. A nők pülőgépekről nagy meglepetésre egy fűből készült rövid szoknyát visel- »elveszett völgy«-re akadtak: egy tek, nincs »parókájuk« (amely a igen termékenynek látszó,1 jól meg- szomszédos törzseknél szokásos) és művelt és nagyszámú lakossággal nem hordanak ékszereket. rendelkező területre.' A völgyet tel-___________________________________ jesen elzárják a külvilágtól a mere­KAGYLÖ-PÉNZ, CSONT-TŐR, KŐBALTA Az expedició tagjai csodálattal nézték a benszülöttek »kőkorszak- beli« szerszámait, a férfiak övében lógó kőbaltákat, a csontból készült J . . „ »DZSUNGEL-TÄVIRÖ« tíek meszkoszirtek os a bu.ia oser­dokkel bontott hegyek Körűibe- Az »eiveszett völgy« benszülöttei tőröket. A völgylakók gyöngyikagy- ■ ul ugyanazokban a hetekben egy leplezetlen kíváncsisággal nézeget- lókért és kagylópénzekért kínálták másik kutatócsoport is járt azon a ;dk az ismeretlen fehérbőrű jövevé- áruikat, de amikor megismerkedtek vidékén. Az »Ausztrálián Petroleum gyeket. Mint egy tari benszülött tol- az acélkésekkel és baltákkal — ha- Company« megbízásából egv expe- mács segítségével elmorftitá.k, már marosan meggyőződtek hasznossá- dicio gyalogosan közelítette meg az hallottak fehér emberek létezéséről, krdl Kitűnt hoev életükben ak- ísmeretlen völgyet. Az expedíciót de pddig csak fe)ketebőrűeket láttak. . eletukben J. O. Zehnder vezette. Amikor az újonnan felfedezett völgy fv0" láttak először fémet. szélén lakó törzs meglátta az expe- Az »elveszett völgyet« — becslé- dició közeledését — »dzsungel-táv- sek szerint — százezer ember lakja, írón« adták tovább a hírt, vagyis Az ausztráliai lapok szerint most tam-tam dobokhoz hasonló fatörzsek . . ... . . ___. ... A tari néptörzs egy idősebb gazdag segítségével tudatták a nagy ese- mar ez a nePú>rzs is, megismerkedik parasztja meghívta J. O. Zehndert, ményt az egész völgyrendszerrel. a civilizációval... Csak meg ne bán- hogy látogasson el a fehér emberek Ezek a benszülöttek igen harcias ják! A NŐK — FŰBŐL KÉSZÜLT SZOKNYÁBAN Mint testünket az erek, úgy 'hálózza be az országot a vasút. A párhuzamos, fénylő sínpárok át­szelve erdőt, mezőt, eljutnak az | ország legtávolabbi részébe is. A vasutasok, az örökké utazó ..világ­járó“ emberek, járva az országot, J napról napra száz meg száz külÖn- \ böző nézptíű, felfogású emberrel ? találkoznak, ismerkednek, beszél­getnek. Ilyenkor a legtöbb szó ál­talában a politikáról, az ország, a nép ügyéiről, népi demokratikus rendszerünk erősödéséről, célkitű­zéseinkről esik. Ez érthető is, hisz ma már majdnem minden ember politizál. Kit ne érdekelne, hogy most milyen úton haladunk, ho- fgyan alakul gazdasági helyzetünk 'és az. hogy pár év múlva hová ér­kezünk, mennyit javul dolgozó né­pünk életszínvonala, mennyivel lesz szebb, gondtalanabb az élet. Egészséges fejlődésünkhöz, egyre szépülő életünkhöz ki ilyen, ki olyan véleményt fűz. Vannak, akik dicsérik rend­szerünket, s elismerik — hi­szen a tények, az igazság mel­lettük érvel —, hogy ma már sokkal jobban élünk, jobb a helyzetünk, mint a múltban. Örömmel kell megállapítani, hogy dolgozóink zöme a helyes nézetet vallja. De akadnak még olyanok is, bár egyre kevesebben, akik visszasírják a múltat, akik azt igyekeznek elhitetni az emberek­kel, hogy jobb volt régen, mint ma, és hogy az utóbbi évek során egyáltalán nem javult a dolgozók helyzete. És hogy a vonaton — ahol az ország különböző részei­ből különböző emberek találkoz­nak egymással — az ilyen métely­hintés milyen talajra esik, az nem­csak az öntudatos utasok figyel­mességétől, hanem nagyrészt vas­utasaink bátorságától, politikai felkészültségétől, párt iránti ra­gaszkodásától függ. Vasúti pártszervezeteinkre igen nagy feladat hárul ezen a területen. A vasutas dolgozókat bá­tor helytállásra, a haza, a párt iránti szeretetre, ragaszkodásra, az ellenség elleni kíméletlen harcra kell nevelni. A vasutasok­ban el kell mélyíteni a pártossá­got, a hazafiságot, hogy minden i időben, minden körülmények kö- f zött megállhassák helyüket, fel­vehessék a harcot a rágalmazók­kal, a szitkozódókkal szemben. A Kaposvári Fűtőház pártszervezete jó úton halad. A Fűtőház kom­munistái mind jobban és jobban feltalálják magukat a tömegek kö­zött, mind jobban és bátrabban felveszik a harcot a nép ellensé­geivel, az ellenség megnyilvánulá­saival szemben. Zimonyi elvtárs, a pártszervezet titkára és a veze­tőség többi tagja jól látja a Fűtő­ház, a vasút pártszervezetének feladatát. —- Nekünk, a vasúton dolgozó kommunistáknak —- mondja Zimonyi elvtárs -— nemcsak az önköltségcsökken­tésért, az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért, a szénmegtakarításért, a tonna­terv teljesítéséért kell har­colnunk, hanem a dolgozik neveléséért, az ellenséges né­zetek szétzúzásáért is. Darabos Ferenc elvtárs motor­vezető elmondja, hogy ő bizony nem tűri, ha előtte bárki is ócsárolja a pártot, a dolgozó né­pet. —< Figyelmes vagyok — mondja — s ha valaki a párt tisz­taságát be akarja mocskolni, an­nak számára mindig van egy-két „közvetlen“ szavam. A fűtőházi pártszervezet jó módszerekkel dolgozik. A párt- szervezet vezetősége gondol arra, hogy a Fűtőház minden dolgozó­jához napról napra eljusson a párt szava, minden dolgozó időben megismerje az új párt- és kor­mányhatározatokat. A taggyűlé­sek, népnevelőértekezletek, kis- gyűlések, munkaértekezletek ezt a célt szolgálják. Az utóbbi idő­ben nagyon kedveltté váltak a Fűtőház területén a „kommunista tízpercek’1. Ezek abból állnak, hogy reggelenként egy-egy mun­katerületen a pártszervezet vala­melyik tagja 10—15 perces be­szélgetést folytat a dolgozókkal: megbeszélik a legújabb eseménye­ket, a dolgozók pedig elmondják problémáikat, előző napi tapasz­talataikat. Ezek a rövid megbe­szélések, a „kommunista tízpercek’“ sok bizonytalanságot, kételyt eloszlatnak, sok kérdésre vá­laszt adnak. Legutóbb az a hír terjedt el a Fűtőház lés az ! állomás dolgozói között, hogy a vasutasok túlnyo­mó többsége ezentúl nem kap szolgálati ruhát, egyenruhát pedig csak azok kapnak, akik az utazó közönséggel érintkeznek. A „kom­munista tízpercek“ csattanós vá­laszt adtak az alaptalan híreszte­lésre, s amikor a munka megkez­dődött, már egyetlen dolgozót sem foglalkoztatott az a kérdés, hogy lesz-e ruha vagy sem. Ha a pártszervezet, a kommunisták nem verik vissza idejében ezt a hazug híresztelést, talán napokig befolyásolta volna kedvezőtlenül a munka menetét. A pártszervezet­nek ébernek kell lennie, úgy kell nevelnie a vasutasokat,* hogy ne üljenek fel a hazug, mételyező propagandának. Talán nem túl­zunk, ha azt állítjuk, hogy az egyik legnehezebben összefogható testület a vasút. Éppen ezért a vasút dolgozói között végzendő politikai felvilágosítás, nevelés munkánk egyik igen .fontos és nehéz részét képezi. A , vasutas­nak szilárdnak, kemény elhatá­rozásának, megingathatatlan em­bernek kell lennie. — Pártszer­vezetünk politikai nevelő munká­jának némi gyengeségét mutatja az, hogy ezen a területen még elég sok problémánk van —■' mondja Zimonyi elvtárs. — A múlt héten pl. egyik dolgozónk utazás közben azt hallotta valaki­től, hogy Sztálinváros építését abbahagyják. Az illető dolgozó na­pokig töprengett ezen és már- már el is hitte ezt, míg végre el­mondta a pártvezetőségnek és kér­te a véleményét. Ekkor rájöttünk arra, hogy még mindig nem tet­tünk meg mindent dolgozóink né­zeteinek helyes formálására. Zimonyj elvtárs helyesen látja — van még tennivalója a párt- szervezetnek, hogy a vasutasok nézetei formálódjanak, látókörük egyre bővüljön. Egy pillanatra sem szabad szüneteltetni a párt politikai felvilágosító munkáját. Egy pillanat késlekedés, ! szabad­térhagyás éppen elég arra, hogy az ellenség fellépjen valami újabb koholmánnyal. A pártszervezet, a kommunisták dolgozzanak to­vábbra is ilyen egységben, mint az utóbbi két-három hónap alatt. Szüntelenül agitáljanak, neveljék a dolgozókat, növeljék a vasuta­sok öntudatát. Nagyon helyes az, amit a napokban kezdeményez­tek, hogy a három-négy napra munká­ba induló dolgozóknak 15—20 perces megbeszélést tart a pártszervezet egyik tagja és az elvtársak visszaérkezésük után beszámolnak tapasztala­taikról. Azt várjuk vasutas elvtársaink­tól, hogy az állomáson, a Fűtőház környékén, utazás közben egyi­kük se maradjon adósa a fecse- gőknek, rémhírterjesztőknek. Hí­reszteléseikre adjanak olyan vá­laszt, hogy azoknak feltétlen el­menjen a kedvük attól, hogy szájukat ismételten rátátsák szé­pülő életünkre, vívmányainkra. Az ellenség bizony igyekszik fel­használni a vasúti kupékat, hogy fecsegjen, hazugságot hirdessen — s vasutas elvtársak érezzék fel­adatuknak, hogy az ilyen hazug­ság nemcsak hogy az ország egyik vagy másik részébe, de még a sze­mélykocsik másik felébe se hal­latszott el. ,

Next

/
Thumbnails
Contents