Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-27 / 281. szám
Szombat, 1954. november 27. SOMOGYI NÉPLAP S A dolgozó nép jelöltjeire, a múlt ellen, a Bánó íván-féle földbirtokosok világa ellen szavas Somogyszil dolgozó népe ]V| őst a választás előtt igen hasznos, őszinte beszélgetések A folynak a tanácstagjelöltek és a választók közt. Jó dolog ez a közvetlen, őszinte szóértés a párt, a kormány politikájáról, az emberek sorsáról. Sok fájdalmas sebet tud begyógyítani egy-egy jogos sérelem orvoslása, s megnöveli a bizalmat a párt, az állam iránt. Szerdán, csütörtökön Tóth István elvtárs, a Megyei Pártvégrehajtóbizottság első titkára, megyei tanácstagjelölt látogatta meg választóit Somogyszilban. A dolgozó parasztok sok ügyes-bajos kérdéssel keresték fel Tóth elvtársat, aki a fogadóórák után csütörtökön este választási bemutatkozó beszédet tartott. TÓTH ISTVÁN ELVTÁRS BESZÉDE A múltban Somogyszil községet nagybirtokosok, a csendőrök, katonatisztek bitorolták. Ezt mutatja So- 'imogyszil története, erről tanúskodnak a sárguló papírok — kezdte Tóth elvtárs beszédét. Somsgvszi! a múltban a fulúesurafcé volt Somogyszil nevével 1138-ban találkozunk először. A község határa akkor még nem alakult ki, jobbágytelepülés volt, melyet 1138-tól a Dö- mösi-prépostok birtokoltak, később pedig a Szili-, majd a Rozgonyi- és "Bodó-családok. Régebbi elmondások szerint az 1400—1500-as években Somogyszil város volt.. Ekkor Buzlai .Mózes volt a város földesura. 1733- tól még mint jobbágytelep volt a gróf Hunyady-család birtokaként. A ‘község, valamint a lakosság száma is az 1848-as szabadságharc után, illetve az 1867-1 kiegyezés után fejlődött nagyobb arányban. Az első beltelkes jobbágyok Sávoly, Farkas, Szűcs és Szak ál y családok voltak. 1804-től 1808-ig a község lakosai kizárólag magyarok voltak, ekkor települt be az első német család: ' Stickelék. 1914 után a lakosság számának állandó az ingadozása; a községet körülvevő nagybirtokosság a lakosság -felszabadulási vágyának útját állta. A lakosság egyrésze elköltözött és kivándorolt Amerikába. Az Amerikába vándoroltak, nagyrésze azonban az 1927—29-es években visszajött, meghallván a Huny sdy-f éle parcellázást és pénzükön földet vásároltak. Somogyszil dolgos népének földhöz való ragaszkodása, nagy szak- ■értelme magyarázza azt, hogy egy- ■emberként állt ki a Tanácsköztársaság mellett 1919-ben. Igazán szabaddá Somogyszil csak 1345 december 2-án lett Ezután vette kezébe saját sorsának intézését, ekkor lett Somogyszil dolgozó népe igazán szabaddá. December 2-át nekünk nagyon az eszünkbe kell vésni. December 2. nem egyszerű dátum a történelem lapján. Ez a nap Somogyszil népe rabigából való felszabadulásának napját jelenti. Azt jelenti,' hogy megszűnt Somogyszil életében a földesúri rend, a csendőrszurony, a főszolgabírók hatalma. Megszűnt a háború, az hogy apákat, fiakat elvittek idegen érdekekért meghalná, hogy özvegyek legyenek Somogyszil községben, mint pl. özv. Puskásné. Somogyszil népe 1945 december 2-a után újjászületett. Ki volt, aki ebben az újjászületésben segítette őket, megfogta a parasztok és özvegyek kezét? Ki volt, aki felemelte a parasztokat? Ez a mi pártunk volt, a haladó hagyományokat őrző párt, a Magyar Kommunista Párt, amely széles nemzeti egységben, összeforrva a dolgozó néppel vezette az egyedüli helyes útra a magyar dolgozó népet. A mi pártunk segített a bajbajutottakon, a mi pártunk volt a2' amely földet osztott a dolgozó parasztoknak. így kapott Somogyszilban 70 paraszt földet, régi és új gazdák, s teljesült a somogyszili dolgozó parasztok évezredes álma. Vannak itt olyanok, akik emlékeznek, hogy hányszor mentek fel dolgozó parasztok herceg Eszterházyhoz, hogy könyörögjenek földért, hogy tengetni tudják életüket. Nem kaptak földet. A párt 19454>en odaadta nekik a földet. 1947-ben megindult a kisvasút Somogyszilban. A nemzeti bizottság, mikor felvetette a kérdést, mindenki a vállát vonogatta, hogy népi lehet, nem érnek rá vele foglalkozni. A nemzeti bizottság, helyesen, nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem harcolt érte és megindult a kisvasút. Most azt mondják a somogyszi- liak, hogy igaza van ennek az embernek, de mégsem elegendő ■ ez nekünk, most még 600 m hosszú kö- vesút kelten^ a kisvasút megközelítéséhez. Én most minden elkötelezés nélkül mondhatom, hogy amilyen' lesz az adjonistem, olyan lesz a fo- gadjisten. Es ha a somogysziüiak teljesítik kötelességeiket, akkor mi biztosítjuk a jövő évben a kövesút megépítését. Szebb az élete ma Somogyszil dolgozó népének? Kezdeném az ifjúsággal. Somogyszilban nagyon élelmes fiatalok vannak, akiknek híre az egész megyében ismeretes, különösen a labdarúgásban. Ebben az évben kaptak 23 ezer forintot sportcélokra. Meg is van az eredménye, a somogyszili futballcsapat jó helyezést ért el a labdarúgó- bajnokságban. könyvtára volt ugyan a múltban Somogy szíjnak: 200 kötettel. Ma 2600 kötetes könyvtár áll rendelkezésére a lakosságnak. 1945 előtt egy pedagógusra 49 tanuló jutott, ma egy pedagógusra 21 gyerek jut. Ez azt jelenti, hogy többet tud foglalkozni a gyerekekkel a tanító és műveltebb polgárokat ad r. társadalomnak. Ezenkívül új iskolafelszere- Sést is kaptak. Aztán volt-e valamikor a somogysziliaknak viílanydará- lója? Nem. Ma pedig sok dolgozó parasztnak van. Mindezek az eredmények a mi népünk, a mi parasztjaink munkájának az eredménye. Jött az új szakasz 1953 júniusában. Azt mondta a mi .pártunk és kormányunk, hogy a szocializmus építésében követtünk el hibákat, de ezeket a hibákat mi követtük el és ezt mi bátran a parasztok és a munkásosztály elé visszük, és ők, úgy mint eddig, most is segíteni fognak nekünk a hibák kijavításában. Az elmúlt év eredményei ékesen bizonyítják az új szakasz munkáját, az új szakasz eredményeit. Vannak még hibák Azt mondják parasztjaink, hogy jó, jó, de még mindig hibák vannak, különösen az állattenyésztés körül, mert a jó állattenyésztéshez az kell, hogy elég takarmányt biztosítsunk. Most a gyűlés előtt beszélgettem az egyik parasztemberrel, aki úgy jellemezte, hogy most »suszter vetésforgó« van. Ezt a hibát pillanatnyilag nem tudjuk teljes egészében kijavítani, de pártunk és kormányunk látja ezeket a hibákat, és mihelyt lehetőség lesz rá, megteszi az intézkedést. Pártunk és kormányunk politikája is az, hogy fejlett mezőgazdaságnak az alapja a fejlett állat- tenyésztés. Ahhoz, hogy nekünk több gabonánk, több kukoricánk legyen, több állatot kell tartani. ITa több állat lesz, több trágya van, ha több trágya van. jobb a termés. Ha icbb a termés, több takarmány és gabona kerül a szabadpiacra. Ezt. a munkát segíti elő Somogyszilban is a most folyó ezüstkalászos gazdatanfolyam. Nagyon fontos, hogy a mi parasztjaink sokoldalú szaktudással rendelkezzenek. A községi népfront-bizottság programúd ára tűzte a temető-út rendbehozását. Ugyanakkor a kisvasút- hoz vezető gyalogjárót is rendbehozzák. Mozgalmat indított arra, hogy megfelelő áruellátása legyen So- mogyszilinak. Itt többen panaszoltak, hogy elvitték a földművesszö- vetkezetet Igalba és több kilométert kell utazni azért, hogy 'bevásárolhassanak. Mi segíteni fogunk a néoíront-bizottságnak ebbein' a munkában. Szólni kell arról is, hogy az utób- bi> időben sokat 'beszélünk a hibákról, de úgy néz ki, hogy a fától nem látjuk az erdőt. Pedig ez is nagy hiba, mert ez azt jelenti, hogy a hibák mellett nem látjuk az eredményeket. Pedig csak az tud igazán erős lenni és jól dolgozni, tiszta lelkiismerettel élni a nemzet színe előtt, aki látja az eredményeket, is. Gyakran mondták, hogy Scmogy- szil reakciós község, arra nem lehet támaszkodni. Kérdezem, lehet-e reakciós Somogyszil népe, amikor olyan becsüíetes emberek lakják, mint Horváth János, Huszanik István, akik elismert gazdák a községben, s én is nagyon rendes, becsületes embereknek ismertem meg őket. Vagy például a 63 éves Danes bácsi, Kiss Mihály, Szíva József. Lehetnek-e ezek az emberek reakciósak? Nem. Ezeket az embereket csak tisztelhetjük és becsülhetjük, mint a saját édesapánkat. Meg kell mondani, hogy sokszor bizony megbántottuk ezeket az embereket. Itt van pl. az öreg Danes bácsi. 12 hold földje van, 62 mázsa búzát adott be az államnak. Mindig 'becsületesen, példásan teljesítette beadási kötelezettségét. Mégis ebben az évben nagy sérelem érte. Árpabeadását nem tudta teljesíteni, 2 mázsát meghagyott, hogy sertését meg tudja hizlalni beadás céljára. Kijöttek és elvitték az árpáját, de nemcsak 2 mázsa árpát, hanem az összes vetőmagját is. Mi ezeken a helytelen eljárásokon változtatni fogunk, jmert most rajtunk a sor, hogy változtassunk rajta. De rajtunk a sor abban is, ha azt akarjuk. hogy jobban éljünk, jobb legyen az életünk, jobb ruhában járjunk, akkor többet termeljünk, s pontosan teljesítsük kötelezettségeinket. Munkás, paraszt igazgatja a kikssg életét Négy év pergett le az elmúlt tanácsválasztás óta s ezalatt hatalmas fejlődésen ment keresztül az ország, j Nagy lépés volt előre az, hogy a ! munkás, a paraszt igazgatja a községet, hogy a mi húsunkból, vérünkből való ember van a község élén. Ha hibát követnek el ezek az emberek, nem azért követik el, mert rosszat akarnak csinálni, hanem azért, mert ezek az emberek azelőtt nem voltak hivatalnokok és nem tanulták meg a vezetést. Somogyszil község előbbre lenne, ha egy egységes pártszervezete volna. Sajnos, van egy kis torzsalkodás, irigység a pártszervezetekben. Pl. elmondta az egyik gazda, hogy amikór Huszanik bácsi megkapta eladott bikájáért a 19 ezer forintot, többen azon rágódtak, hogy mit csinál Huszanik bácsi ezzel a sok pénzzel — ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan tudnának ők is ilyen bikát nevelni. Az embereknek szeretniük, becsülniük kell egymást, különösen pedig a pártszervezetben kell egységnek, megértésnek lenni. A sosnogysziliek nem akarják vissza a múltat Két nap választ ed bennünket a választástól, s mielőtt szavazni mennek, nézzük meg, .kik képviselték a múltban Somogyszil népét. Bánó Iván földbirtokos. Ezt az embert az jellemezte, hogy elmenekült választói elől és olyan jelszavad voltak, hogy »huzat van, csukják be az ajtót«. Vagy pl. Bálványossy Tibor földbirtokos, aki 1937-iben fegyver- rejtegetés címén 100 dolgozó parasztot hurcolhatott meg. A dolgozó parasztokat a csendőrök összeverték, faihoz állították és kikötötték. Akik ezt elrendelték, azok voltak Somogyszil dolgozó népének »képviselői«. Kérdezem, akarják-e. hogy ezek visszajöjjenek ide. Akarjác-e. hogy mégegyszer Bánó Ivánok, Bálvá- nyossyk legyenek Somogyszilban a képviselők, hogy mégegyszer azok birtekán cselédek legyenek? Azt hiszem, hogy egyetlen becsületes parasztember sem akarja és még gondolatban is tiltakozik ellene. Kik képviselik ma Somogyszil dől gezó parasztjait? Szíva József dolgozó paraszt, Király Lajos munkás, aki valamikor gazdasági cseléd voJt — Bánó Ivánnal szemben. Pozsár Lajos, akinek leánya a népi demo krédóban érettségizett, és most a földművesszövetkezetnél dolgozik Bálványossy Tiborral szemben. S végül én is bemutatkozom. Tóth István vagyok. a Somogymegyei Párt-végrehajtóbizottság első titkára, Édesapám gazdasági cseléd volt. jelenleg két és fél hold földön gazdálkodik Heves megyében, Adkár községben. Szüleim 54 évesek. Pici gyermekkoromban édesanyám mikor dolgozni ment a mezőre, magával vitt bennünket, gyerekeket, ott a föld szélén letett bennünket, és mi ott voltunk, amíg ők végeztek a munkával. Szüleim nagyon sokat szenvedtek, dolgoztak, hegy emberré neveljenek bennünket. Én a felszabadulás után Budapesten a BESZ- KÁRT-néi! dolgoztam, mint villamoskocsi-kalauz. A párt egyéves pártfőiskolára küldött, ahonnét Pápára kerültem városi párttitkámak. utána a zalaegerszegi Megyei Párt- végréhajtóbizottság szervezőtitkára, majd 1953 áprilisában a Somogymegyei Párt-végrehajtóbizottság titkára lettem. Végül arról beszélt Tóth elvtárs. hegy november 28-án, amikor az urnák elé járulnak a somogyszüi választópolgárok, gondoljanak arra, hogy szavazatunkat gyermekeinkre, családunkra, boldogságunkra adjuk — amikor a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazunk. A gyűlésen több dolgozó paraszt felszólalt, majd a Himnusz hangjaival ért véget a gyűlés. KÉT VÁLASZTÁS 1934. ö jelölte magát a népnek. 1954. A nép jelölte magának. Jó munkát, fűrészüzem! elvtársik! Mehet-e egyetlen munkás is tisztább szívvel és nyugodtabb lelkiismerettel a szavazóurnához, mint akkor, ha becsülettel helytállt a munkában, s nap mint nap maga mögött hagyta korábbi eredményeit. Tudják ezt a Barcsi Fűrészüzem dolgozói, akik úgy döntöttek, hogy a Népfront jelöltjeire leadott szavazataikon kívül tervük lelkiismeretes teljesítésével is köszöntik november 28-án — ezért tartanak ezen a héten választási műszakot. Arról már hírt adtunk, hogy a Barcsi Fűrészüzem kapujára ez- évben harmadszor is kikerült az Él- üzem-jelvény, s ma is ott díszük az üzem bejáratánál, hirdetve, hogy az itteni munkások a júniusi utat járják. Ezen az úton akarnak továbbra is haladni, amit bizonyít, hogy nagy lendülettel kezdték meg az év utolsó negyedét is, s azon igyekeztek, hogy a szép kitüntetés az év végén is megillesse őket. Eleinte ment is a munka annak rendje, módja szerint, de egy- szercsak csökkentek a napi teljesítményeket mutató számadatok. Tán a munkások lelkesedése hagyott alább? — kérdezhetnénk. Nem, hanem az történt, hogy egyes erdőgazdaságok — különösen a Mecsek Keleti és Mecsek Nyugati — megfeledkeztek szerződésben vállalt kötelezettségükről: nem szállítottak kellő meny- nyiségű gömbfát. Adósak maradtak mintegy 3000 köbméter fával, így bizony Fűrészüzem október havi. tervének 2 százalék híja maradt. Az üzem dolgozóinak sürgetésére a vezetők kérték az erdő- gazdaságokat, küldjenek rendszeresen nyersanyagot. November második felében javulás is mutatkozott ebben, s így a dolgozók elhatározták, hogy e hó végéig utolérik magukat, ami nehéz feladat elé állítja őket, de ennél még nagyobb erőpróbájuk lesz a december havi munka. Ekkor ugyanis 6 százalékkal túl kell teljesíteniük a tervet, hogy továbbra is az él- üzem-jelvény büszke tulajdonosai lehessenek. •BBBaaaBBBBBBBBBBBBaBBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBB| Hogyan lehet ezt megvalósítani? Rövid töprengés után Stájer Imre DISZ-titkár körfűrészes brigádvezető agyában született meg a javaslat: Egyhetes versenyműszakot kezdeményezett a tanácsválasztás tiszteletére. Ez a verseny rövid pár nap alatt magához vonzotta az üzem minden dolgozóját. Olyan munkások lendültek versenybe, mint amilyen Bödő Ádám vagonrakó brigádja, amelynek minden tagja kiváló dolgozó. Jól megfontolták szavukat az üzem dolgozói, meg is fogták a munka végét ezekben a napokban, s munkájuk nyomán kimagasló eredmények születtek. A tanácsválasztási versenyműszak első három napján 15 vézer forint értékű készárut gyártottak terven felül. A november 24-i eredmények különösen kimagaslóak. Völgyi Ferenc körfűrészes brigádja 161 százalékot ért el ezen a napon. A kezdeményezőknek is dicséretes az eredménye: Stájer Imre DISZ- brigádja majdnem másfélszeresét teljesítette napi tervének. A Pálfi Imre vezetése alatt álló körfűrészes brigád másfélszeres teljesítményéből is csupán 1 százalék hiányzott. Brunner István kereszt- fűrészes brigádja 44, Tucsek István kitakarító brigádja 43, Miskó János gömbfakirakó-brigádja 55 százalékkal teljesített többet november 24-én napi előirányzatánál. Dicséret és elismerés illeti a Fűrészüzem dolgozóit, akik minden igyekezetükkel adott szavuk valóraváltásán fáradoznak. Most már azt is elhatározták, hogy a jövő héten ugyancsak egyhetes versenyműszakot szerveznek a község felszabadulásának 10. évfordulójának méltó köszöntésére. E két versenyműszak biztosan jól előrelendíti őket az élüzem- cím újbóli megszerzéséhez vezető úton. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. Textilesek az élen A Kaposvári Textilművek fonónőinek versenyében kiemelkedő eredményt ért el Elek Éva diszisfa és Lőci Istvánná. ELEK ÉVA e havi állagiHjcsíiménye 1l>6.« LGGI ISTVÁNNÉ mint lánccsévélő dolgozik százalék« emellett ötös értékelésü minőségi a Textilművekben. A választási műszak alatt munkát is végez. Mint diszista, követendő 124.S százalékos átlagteljesítményt ért el. példát mutat minden ifjúmunkásnak. Lőci 'elvtársnő kilencszeres ;■ sztahanovista*
