Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-26 / 280. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954. november 26. Fiatalok! Új yálasgtépolgápok! Éljetek Yálasgtójojgotokkal! Van mivel érvelniük a babócsai népnevelőknek Parázs vita bontakozott ki a babócsai népnevelő-értekezleten kedden este. A népnevelők eddig is járták ugyan a házakat, de érveik nem voltak minden esetben meggyőzőek, bár sok köztük a régi, tapasztalt agitátor. Mégis, amikor ezek az elvtársak egy-egy hátralékos gazdával beszélgettek, nehezen tudták csak őket rábírni törvényes kötelességük teljesítésére. Amikor aztán Vezér Dezső elvtárs, a pártszervezet titkára elmondta nekik, hogy eddig és csak egy-egy évben is mit kap a község az államtól és megmagyarázta, miért van szükség állami begyűjtésre, érezték az agitátorok, hogy ezek megcáfolhatatlan érvek, s lehet eredményes politikai fel- világosító munkát végezni. Hiszen pártunk és kormányunk nem hagyta ki számításaiból a ba- bócsaiakat sem: villanyfény világítja meg esténként az utcákat és ragyogja be a családi otthonokat, s az óvodában gondos, hozzáértő felügyelet mellett boldogan tölthetik napjaikat a kicsinyek, s az általános iskolai vezetők nevelésével nemcsak a betűvetés tudományával ismerkedhetnek meg a babócsai kismagyarok, hanem a régi polgárinál magasabb színvonalon tanulhatnak: matematikát, fizikát, kémiát is. Az új mozi építése szintén az állam adománya a község lakói részére. Vagy nemrégiben kormányunk azzal is ta- nujelét adta segíteniakarásának, hogy mintegy két vagon gabonavetőmagot juttatott a gazdáknak kölcsönképpen, vagy csereképpen. Az adóba befizetett forintjaik tehát vissza térülnek: az évi adónak majdnem egyharmad részét a községben használják fel. Csupán a pedagógusok évi fizetése közel 100 ezer forintot tesz ki. Most már ezeket az érveket sorakoztatja fel Hornyák Ilona gya- korlós tanítónő, s a többi népnevelő is, ha a választásra agitál. Sokat fejlődött a község, de még jobbra fordul lakóinak élete, ha mindnyájan összefognak, s kik-ki becsülettel végrehajtja kötelességét. Agitáljanak úgy a népnevelők, hogy a babócsai választópolgárok a Népfront jelöltjeire való szavazásukkal pecsételjék meg vasárnap ezt az összefogást, ezt az egységet. Tábortűz, zenés ébresztő, kultúrműsor Nagy ünneppé akarják nyilvánítani a választás napját a heresz- nyei fiatalok. Az ifjúsági szövetség tagjai és az úttörők szórakoztató műsorral készülnek a kilenc új választó köszöntésére. Ezek a fiatalok a honvéd zenekar kíséretében járulnak először az urnákhoz, ahogy megbeszélték, már reggel 7 órakor. A választás tartama alatt, a szavazóhelyiség előterében népitánc- és énekszámokat adnak elő a fiatal kultúrosok. Bélaváron a választás előestéjén tábortűz mellett méltatják a dolgozók a következő nap jelentőségét. Vasárnap reggel zenére ébred a falu népe, majd az úttörők szárnyaló dala buzdítja a választókat, választójoguk 'gyakorlására. Ahogy egy értekezleten mindezt meghallotta Kovács Gábor elvtárs, a barcsi községi tanács elnöke, így szólt: Mi sem maradunk el a járás többi községétől. Mi is zene- és énekszóra adjuk le szavazatunkat a Népfront jelöltjeire. A nagyatádi járási kultűrházban készülődnek a tanácsválasztás napjára A kultúrcsoportból öt brigádot tokhoz is ellátogatnak. Vasárnap alakítottak, s ezek Weisz Jenő délelőtt minden szavazóhelyiséget művészeti előadó irányítása mel- \ végigjárnak s félórás műsor keleti minden este probat tartanak.1 ,, , , , , , , November 27-én, szombaton 18—; reteben szavalatokkal, enek- es 20 tanácstagjelöltet fognak felkö-| táncszámokkal szórakoztatják a szönteni, ezenkívül az ifjú válasz-! község dolgozóit. 1 példamutatás embere Ezekben a napokban a tanácstagjelöltek szinte minden este sorra látogatják választókörzetük lakóit. így tesz Lakócsán Kátai Mihály többszörösen iutalmazott és dicsérő oklevéllel kitüntetett egyéni gazda is. Mint a nép jelöltje, kötelességének érzi, hogy a tanácsok munkájáról beszélve, szóba- hozza a beadás dolgát is. S ha gazdatársait törvényes kötelességeik teljesítésére buzdítja, ennek van foganatja. Helybenhagyják a szavát, s hallgatnak rá, hiszen ő a példamutatás embere. Nemcsak ezévi beadási kötelezettségének teljesítéséről tette le már a gondot, hanem baromfibeadásból már >-1955-öt« ír: 8 kg baromfit vitt már a begyüjtohelyre, amit a jövőévi teljesítésére írtak be. Példás állami fegyelme, s a közügyek hanti . érdeklődése azt mutatja, hogy jól j jelökek körzetének lakói. Eddigi munkája biztosíték arra, hogy nem csalódnak azok, akik vasárnap őrá adják szavazatukat bíróválasz tá s K edves ifjú baűiataim: Nektek írom eit ai igaz történetet, akik most vasárnap járultok életetekben előszűr az urnákhoz, hoM leadjátok szavazatotokat arra, akit legméltóbbnak találtok, hogy képviseljen benneteket a tanácsban. Ti még nem éltetek akkor, amikor az volt a választás tipikus módja, amit az alábbiakban olvastok, vagy nagyon kicsinyek voltatok ahhoz, hogy vissza tudnátok emlékezni rá. Asért Írtam ezt nektek, hogy jobban láthassátok a mostani választás jelentőségét, hogy tudatában legyetek vasárnapi cselekedetek nagyságának, tudjátok, hogy miért szavaztok a Hazafias Népfront jelöltjére. Hogy soha többé ne térjen vissza az ilyen bíróválasztás. . . Nem árt néha felidézni a múltat, hogy világosan lássuk a különbséget, . . A zon a nyári vasárnapon olyan volt a falu, mint a felbolygatott méhkas. Már korán reggel járíak-keltek az emberek az utcán, A falu végén, az Újsorban a vályogházak előtti gyepen bőgatyás parasztok sugdosódtak. Beljebb, a téglaházak előtt, fényescsizmás gazdák köszöntötték egymást hangosan. Az asszonynépség az utcát söpörte tisztára. — Hogy a fene ötté vóna mög ezö- ket a fehémépeket! Minden portföl- kavamak. Az embör vályogot köp tülle! — jegyezte meg köszönésképpen a peckes tartású, hegyesre pödört bajúszú, vastag óra'átncos Kis Dani a nagypocakú, öreg Törzsök Imrének, ahogy összetalálkoztak az utcán. —- Né, má mijjen a csizmám is! Csupa por. — Ne bánd ükét, ecsém! — így Törzsök Imre. — Lszen a te tisztö- letödre töszik no, vagy mifene ... haha . .. nevetett zötyögős nevetéssel — merhogy máma tégödet választunk mög bírónak! Neköm má ölég vót! — Nem is azér mondom, bátyám, csakhát mondom ... Möghát maga dobutatta ki, hogy söpörni kő, mög a zászlót kitömni... Osztán ... Imre bátyám... milyen is az a bírói hivatal, he? — Hallod-e Dana, az fáin egy dolog ... Az embör csak bemögy néha a községházára, osztán egy kis kiszállás helyszínre... mifene... aztán gyün a pénz... De mög köli ám azér dógozni!... hehe ... mifene... az embör csak töri magát... Neköm már ölég vót. Nem bírom szusszaa, hallod-e ... 60 éves vagyok én má . . mifene... Hiszen nem is azért kérdezte Kis Dani, mintha nem tudná, csakhát nagyon jól esik neki néha hallani még a bíró nevet is ... jó mogyoró- bot ... Ez kell az öregbírónak Már a markában is érezte a bírói jelképet, amikor a községház elé értek. A községház udvarán már nagy volt a sürgés-forgás. A kisbíró asztalt cipelt a nagy diófa alá a hűsre, s leterítette szép hímzett terítővei. A jegyzőné szép, frissen szedett virágokat állított az asztalra. A kocsma ros — Törzsök Imre vője — sátort veretett hátul az udvarban. Két suhanc söröshordókat gurított, s kocsi hozta a nagy boroshordót. Egészen hátul malacot pörkölt a hentes s borjút fejtett a segédje. Szóval nagy volt a készülődés. Törzsök Imre és Kis Dani a főbírót várták, egyre türelmetlenebbül. — Má gyünmi kőne neki... — türelmetlenkedett Kis Dani,. — Ideér az, ne féltsd te azt, nagy úr az ... mifene ... — nyugtatta az öreg Törzsök Imre, előhúzva aranyóráját, szinte kihívóan villogtatva. — Még csak nyóc óra ... osztán tízkor lössz a választás, mifene. .. Gyere, addig igyunk egyet, seritalt. . . mifene. — Szesztilalom van, Imre bátyám! — Mit... szesztilalom!... Másoknak! — legyintett. — Azoknak is csak itt... hehe ... mifene ... Vagy- hát... tenálad is ... otthon? ... akkor minek várinak ott má húszán is? . .. hehe .. . így kő ezt... hehe ... én* is így csináltam ... mifene... Ezen jól nevettek. Merthát valójában Kis Dániáknál már tele volt a pajta, a ház emberekkel. Egy egész hordót csapra üttetett — előlegbe. Csak legyen annyi esze annak a marhának, hogy amikor már lesz helye, egy vödör vizet is beleöntsön — gondolta Kis Dani. — A mi Dani bátyánk átkozott jó embör — mondta egy a sok vendég közül Kis Dani pajtájában. Eljön Kis Dani!... Eljön Kis I Dani!... — kezdte rá valaki más a pajtában, miután felhajtott egy fúl“ ■kancsó bort. — Eljön Kis Dani! Megmutatjuk aztat mi, Biró loss* a Kis Dani! — ordította az egész tömeg, nagy zajt csapva, miközben sorra járt a boroskorsó. * * * A falu végén, a vályogházák előtt, csoportba verődtek a gatyás emberek. Nem hangoskodtak, csak csendesen üldögéltek a ház előtti gyepen. — Szép időnk van máma ... Holnap kezdjük a behordást — mondta Szép Jóska, Kis Dani részesaratója, tagbaszakadt erős legényember, s közben sűrűn kacsingatott a többiek felé, úgy oldalvást. A kis vöröses újházas, Pap Pista felnézett s meglátta a feléjük közeledő két kakastollast. — Szép, szép... csak ilyen maradjon még egy hétig legalább — mondta, átlátva a helyzetet. — Pedig de kőne má egy kis eső — jegyezte meg az öreg Törő Pali bácsi, nagyot kacsintva a többiekre. — No, mi újság emberek? Mi újság? — Semmi, örsparancsnok tír, csak az időjárásról beszélgetünk — állt fel az ijedős Bálint Sándor. « — Azt hallom, dehát jó lesz már mozgolódni felfelé — intett az örsparancsnok a községháza felé. —Aztán ott baj ne legyen, csak annyit mondok! — mondta, s lassú, kopogós, egyenletes, szabályos lépésekkel továbbmentek a községháza felé. Szuronyukon megcsillant a napsugár, s egyenesen Szép Jóska szemébe esett. — Hogy az a ... — dörmögte Szép Jóska ... — Még ezök is ... a nehézség a bírójukba! — Ne te ne, még möghajják — mondta ijedten Bálint Sándor. — Hadd hajják, az isten döglessze mög ükét, ahun vannak ... Kis Dani... hát ki az a Kis Dani... Aztat csak én tudom, hogy ki az a Kis Dani. — Hadd el, tudom, én is tudom — mondta Pap Pista — az asszony náluk szógát. Még péntöle se vót, mikor eevöttem ... Mög az a sok verés, szidás! Hej, hej! — sóhajtott nagyot. Szép Jóska felpattant. — Mit hej, hej! A sóhajtásbu lössz valami? Mi lössz belüle? Az ami Jöjjön el máskor i*, Ilonkám! bédszünet van a nagyatádi FŰSZERT Vállalat irodájában. Kishalmi Ilonka, a község _ fiatal tanácstagjelöltje bezárja íróasztallá fiókját, felöltözik, aztán gyors léptekkel siet. hazafelé. Amikor házuk előtt elhalad, édesapja méltatlankodva szólt utána: — Kislányom, miért, nem jössz haza? El fog hülni az ebéded! — Ne zsörtölődj, apukám, tudod, hogy most sck dolgom van — válaszolja. — Benézek egy kicsit Tiha- nyiékhoz, de mindjárt itt leszek! t Az apa e’mosolyodik. s megelégedetten néz lánya után, míg be nem fordul az egyik ker.tes ház kapuján Kishalmi Ilonkát ismeri az egész környék. Mindenütt tudják, hogy munkahelyén, az MNDSZ-ben és a kultúrcsoportban is jól dolgozik. Képessége is megvan ahhoz, hogy élintézze a .lakók ügyes-bajos dolgait. Megbíznak benne, s ezért jelölték tanácstagnak. Nyílik az ajtó. Ilonka belép. — Hogy vannak, Tihanyi néni? — kezdi a beszélgetést, s ölébe veszi a kétéves kis unokát. Néhány percig látszik vele, aztán megkérdezi: — Maguk kit jelöltek tanácstagra]-:, Tihanyi néni? Tihanyi néni gondolkozik, aztán őszintén megjegyzi: — Bizony, ér nem tudom, lelkem, sok munkám volt, nem tudtam elmenni a gvűlésre. — De Ilonka viselkedéséből gyanít, valamit, s meg is kockáztatja a kérdést: — Csak nem maga lesz a mi tanácstagunk? — Azt még nem tudom — válaszol Ilonka — de engem jelöltek a gyűlésen, s most azért jöttem, hogy megkérdezzem: nincs-e valami problémájuk, elintéznivalójuk? —- Nincs nekünk semmi, lelkem, de azért örülök, hogy eljött, mert most legalább tudom, kire szavazzak. — T;hanyi néni egyszerű szavakkal ad kifejezést bizalmának: — Na, jól van — mondja — ezután legalább el merjük mondani a bajunkat. Tf' 'búcsúznak. Ilonka megáll a ■*“1 kertkapuban s elmosolyodik. — Egy kicsit várhat még az az ebéd — gondolja magában — még benézek Tokai nénihez is, este úgysem; érek rá meglátogatni. — S már be is fordul a következő sarkon. A kopogásra kinyílik az ajtó, s Tokai néni nagy örömmel fogadja: — Csakhogy eljött, Ilonkám, úgy vártam már, hogy egy kicsit beszélgethessek magával. Hellyel kínálja Ilonkát, aztán megindul a beszélgetés. Szóbakerül az időjárás, az, hogy kevés a villany az utcában, az utat le kéne kövezni vagy salakozni, mert nagy a sár, s a háztartás minden apró-cseprő gondja, ami a háziasszonyt érdekli. Tokai néni hirtelen elszomorodik, s magáról, életéről kezd beszélni: — Nagyon sokat várok magától. Ilonkám — kezdi az elbeszélést s fáradt szemei könnybe!ábadnak — Tudja, negyven évig dolgoztam a selyemgyár csomagolójában. Mindig meg voltak velem elégedve, nagyon szerettem dolgozni. Beteg lettem. Az operáció után hallásom meggyengült, s azóta hiába akarok elhelyezkedni, fiem vesznek fel sehova. Voltam már a tanácsnál, de hiába. Nem segítenek rajtam. Pedig én dolgozni szeretnék — s kicsit duzzogva hozzáteszi: — nem vagyok mégolyán öreg, hogy s:cciális otthonban tölt- ítm hátralévő életemet. Aztán elmeséli, hogy milyen sokat járt elhelyezkedés után, de sehol se talált megértésre. Ilonka figyelmesen végighallgatja, s vigasz- '.a’ni próbálja az elkeseredett nénit. — Nyugodjon meg, Tokai néni, rövidesen gondoskodunk arról, hogy eüielyr.zkedhessék. — Tudja, Ilonkám — folytatja a beszélgetést Tokai néni — először, arra gondoltam, hogy vasárnap nem is megyek el szavazni, úgysem segíthet az rajtam. De most már meggondoltam. Tudom, hogy olyan jelöltre szavazok, aki segíteni fog nekem, aki megérdemli, hogy bízzak benn“ /j rom és remény csillan fel To- . kai néni szemében, s látszik, hogy most már nyugodtan gondcd ’övőiére. Mosolyogva szorítja meg Ilonka kezét: — Jöjjön el máskor is, Ilonkám, mindig szívesen látjuk. — Aztán még hozzáteszi: — De jó lenne ám, ha este. jönne, hogy egy kicsit többől tudjunk beszélgetni!... Jávori Béla. vót! .. . Hogy a mosJékbul kiszödött krumplit kapok ezután is vacsorára, azt! Az lössz belülié. Hogy az isten ... — Ne emészd magadat má, no ... Hát töhetsz valamit ellene, mi? ... Úgyis úgy lössz, ahogyan ük akarják ... az urak ... a nagygazdák ... — mondta Törő Pali bácsi nyugodtan. — ügy lössz, úgy lössz. A fenéket lössz *gyi Csak az a baj, hogy maguk így beszélnek... Itt mindany- nyian! De, ha mindannyian másként beszélnénk... egyformán ... akkor nesm lönne úgy!... Vagyunk itt hányán... , többen, mint ük... Csakhát nem merünk az asztalra ütni. .. Nem merjük azt mondani, hogy ölég vót a Kis Danikbu ... — Nem merünk? ... Ki nem mer? — pattant fel Pap Pista is... — Ki nem mer, embörök? He? Ki nem mer? Közben már sokan odaverődtek gatyás emberek a nagy zajra. — Igaza van Szép Jóskának, embörök! ... — mondta 'az egyik újonnan jött. — ölég vót a Kis Danikbu!... ölég, az istenit! S a nagy tűz magával ragadott mindenkit, aki gatyában volt... * * * A községháza udvara tele volt emberrel. Az asztal előtt csizmás emberek álltak fekete kalapban, kipödrött bajusszal. Jó sckan voltak. Közöttük és mellettük, meg az asztal körül vörösarcú, izzószemű gatyások és csizmások vegyesen. Ok voltak a leghangosabbak, sehogyan sem akartak elhallgatni. Egvre azt ordították, hogy: Éljön Kis Danit Mögmutatjuk aztat mi. Bíró lössz a Kis Dani. Éljön Kis Dani, A kerítés mellett csupa gatyás ember állt, némán, moccanás nélkül. Mellettük kakastollas csendőrök álltak, csak úgy, mintha másutt nem lett volna helyük. Egykedvűen hallgatták a kortesek zaját, lármáját. Szesztilalom, az van, de hát otthon senkinek sem parancsolhatnak, hogy mit csináljon, mit se. Egyszercsak kinyílt a községház ajtaja, s kilépet^ rajta elől a főszolgabíró, aztán a főjegyző, mögötte Törzsök Imre, a volt bíró és Kis Dani, az új jelölt. Ahogy az asztalhoz léptek, hogy elfoglalják helyeiket, a korteshad ismét rázendített: — Él jön Kis Dani! — Eljön Kis Dani! A főszolgabíró azonban csakhamar csendre intette őket. — Figyelmeztetem magukat, hogy a korteskedés tilos! Nem tűröm, hogy akármivel is befolyásolják a választást és megsértsék a törvényt. Megértették? Most pedig, mivel Törzsök Imre bíró úr választási ideje lejárt, új bírót kell választani. Törvényadta jogomnál fogva bírónak jelölöm Kis Dánielt — s mosolyogva fordult Kis Dánielhez. A korteshad azonnal rákezdte: — Eljön Kis Dani... S itt megakadtak. Egy hang akasztotta meg az egész éljent. Olyan hang, hogy beleremegtek az emberek. iMint a mennydörgés. — Le vele! Nem kell K:s Dani! Le vele!... s most vette csak észre, magát Szép Jóska, hogy jóformán csak egyedül mondja, a többi gatyás csak nyöszörgi utána, és félve pislognak az azonnal mozduló csendőrökre. Szép Jóska csak azt érzi, hogy valaki megragadja mellén az inget, s ököllel belevág az arcába. Kissé megszédült, de irtózatos düh szállta meg. Csak a kakastolJat látta, de már olyant vágott a csendőr arcába, hogy az azonnal elterült a földön, ömlött a vér orrán, száján. S messze gurult a csendőrkalap. S még egy lélekzetvételnyi idő sem telt belé, amikor a másik csendőr is összecsuklott. Gyomrán érte a rúgás. Mire a másik két csendőr odaért volna a tömegen keresztül, Szép Jóska egyetlen lendülettel keresztülvetette magát a kerítésen, s néki a szőlőnek. Mint egy űzött vad. A csendőrök utána ... Negyedóra múlva lihegve tértek vissza ... nyoma veszett. És a főbíró most már végleges csendet parancsolt a zajongő tömegnek, kihirdette: — Mivel megállapítottam, hogy egyhangúan Kis Dánielt akarják bírónak, ezért ezennel kinevezem Kis Dánielt a község bírájának! — Eljön Kis Dani! — Eljön Kis Dani! — zúgott a korteshad, csak a gatyás parasztok álltak, némán, lehajtott fővel. * * * II gy beszélik, hogy Szép Jóskát ” két hét múlva lőtték agyon a ■nyíresi kukoricásban, bujdosás kőében. Várkonyi Imre.
