Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-02 / 259. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954. november 2. Legyenek a somogymegyei termelőszövetkezeti tagok a szocialista mezőgazdaság lelkes építői Megyénk tsz-einek élenjáró dolgozói október 31-én értekezletre jöttek össze Kaposvárott a Béke Szálló nagytermében, hogy meghallgassák és megvitassák Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Termelőszövetkezeti Tanács elnökének értékes és nagyjelentőségű előadását a tsz-mozgalom helyzetéről, további feladatairól. r í Dobi István elvíáps beszéde Kedves Elvtársak! Nekünk, földművelő embereknek — akik itt összegyűltünk — élethivatásunknál fogva az a feladatunk, hogy az egész ország bőséges ellátását kenyérből, húsból, zsírból, borból és egyéb mezőgazdasági termékekből biztosítsuk. Emellett van nekünk más feladatunk is, mert olyan történelmi időkben élünk, amikor a régi rend helyébe üj társadalmi rendet építünk, a dolgozó embereknek a társadalmi rendjét, a szocializmust. Ezután beszélt a dolgozó parasztságnak a felszabadulás előtti helyzetéről, .élétéről, majd a földosztás jelentőségét méltatta. Elvtársak — folytatta az előadó — a Szocialista társadalmat építjük. Egészen természetes dolog az, hogy a földosztás csak az első lépés volt a dolgozó nép felemelése érdekében. A további lépés a szocializmus építésében, egészen természetes, nem lehet egyéb, és más mód, mint az, hogy szocialista rendszerű gazdaságot kezdünk el építeni á dobozó parasztság munkájának, életének megkönnyítésére, egész népünk jobb és bőségesebb ellátásának biztosítására — amit IMS—49-ben pártunk és kormányunk mint lehetőséget a te me- lőszövetkezetí gazdálkodásban biztosított dolgozó parasztságunk számáA termelőszövetkezeti gazdálkodás nem egyéb, mint lehetőség arra, hogy a szövetkezet keretében több, kevesebb közösen gazdálkodni szándékozó parasztember egyesüljön és kollektívon próbáljon mezőgazdasági termelési tevékenységet kifejteni, szemben a régi rendszerrel, amelyben egyéni — itt nálunk, mondjuk úgy, a parcellás gazdálkodás volt a parasztemberek gazdálkodási tormája. Nem azért érdekes és nem kizárólag azért kell a szövetkezeti gazdálkodás, mert szocialista rendet építünk, hanem azért is, mert a szocialista rendszerű mezőgazdálkodás -magasabbrendű gazdálkodási forma az egyéb rendszerű gazdálkodási formánál, s azért is, mert. a szocializmusban az emberek életét, az emberek dolgát, munkáját, az élet minden vonatkozásában mássá akarjuk, mássá kell tenni, mert hiszen ez bent van magának a szocializmusnak a törvényében. A létástól-vakulásig tartó munkát a mezőgazdaságban nem kizárólag a mezőgazdaság természeté hozza magával. Nem ezért kell a parasztságnak kora reggeltől késő estig dolgoznia, hanem azért, metrt a mezőgazdaságban alkalmazott termelési eszközök olyanok, mint amilyenekkel a mezőgazdaságban előforduló munkát nem lehet másként elvégezni, csak a dolgozó emberek túlhajtott munkájával, sokszor a késő estébe, éjszakába benyúló munkaidővel. A technika fejlődött, tudják az idősebbek is, tudják a fiatalok is, hiszen ez a fejlődés itt játszódott le a szemünk előtt. A hozzám hasonló korú emberek gyermekkorában jelent meg az első repülőgép, majd azután a technika fejlődése magával hozta az egyebeket. Ma már kombájnok vannak, elvégzik az aratás nehéz munkáját, a cséplés nehéz és egészségtelen munkáját. Ma már traktorok vannak, amelyekkel gondos kezelőik, jóminőségű munkát tudnak végezni —■ nem kell áz égy lóvat Vagy a két tehenei befogni az eke elé. Elvtársak! Ha a kapitalista társadalmi rendben szemet lehetett hunyni az előtt, hogy a technika fejlődött, de ennek a technikafejlődésnek előnyeit kétségtelen elvették egyes ■kiváltságos társadalmi rétegek, a szocialista társadalmi rendben ezen nem lehet szemet hunyni, mert a szocializmus törvényében van, hogy az emberek életét Szebbé, jobbá, tehát kultúremberhez méltóvá kell tenni. A parcella-gazdaság hátránya a nagyüzemi gazdálkodással szemben A parcella-gazdálkodást azonban nem lehet úgy kihasználni, mint a nagyüzemi gazdálkodást. Nem lehet kihasználni azért, mert a mai modem gépeket éppen a parcella miatt gazdaságosan alkalmazni nem lehet. Éppen a parcella miatt az egyéni gazdálkodásnak hátrányára van, hogy , a 10—15, vagy akár a 20 hold föld sokszor a község egész határában szétszórtan 5—10 helyen terül el. Nem ikell azt mondani, hogy milyen miSnkából Való kiesést, hiábavaló fáradságot, á iftüntóa helytelen beosztását eredményezi ez. Lényegesen hátrányosabb ez a gazdálkodás, mint a kollektív, a szövetkezeti gazdálkodás. Felvethetném: Jó, ezt így lehet mondani, de a gyakorlatban másként látjuk a helyzetet, mert az egyéniek eredményéi felette vannak mindezek ellenére a termelőszövetkezetben gazdálkodók eredményein. Felette vannak a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, tehát jobban szolgálnak a népgazdaságnak, jobban megteremti az egyéni gazda magának, családjának a magasabb életszínvonalat. Ha egészen közelről nézzük ezeket se dolgokat, rájövünk, hogy a termelőszövetkezetek eredményei nem olyan alábbvalóak, mint amelyeket szégyelní kellene. Ma már azon az útón vagyunk, amely á legrövidebb időn belül arra vezet, hogy túljutunk az egyéniek eredményein, ami aztán egyszer s mindenkorrá Váló. Ha vannak mégis termelő-- szövetkezetek, amelyek eredményei alatta vannak az egyéniek eredményeinek, vágy á másik termelőszövetkezetek eredményeinek, ezek azzal magyarázhatók, hogy az egyéni gazdaságokban szíwel- lélekkel, igen nagy gondossággal, túlhajtott munkával, a család ap- raja-nagyja bevonásával végzik a termelőmunkát. A közös gondok és feladatok közös megvitatása A termelőszövetkezetben tömörült parasztság egy nagy testvéri közösség, egy nagy család kellene, hogy legyen. Egyelőre nehéz ezt megérteni. Egyszerre nem tudja minden termelőszövetkezet tagsága ezt így venni, egyszerre nem tud öntudatos, lelkes lenni. De ha az elvtársak meggondolják, hogy mi is volt az életünk a felszabadulás előtt és mi a lehetőség a fel- szabadulás után és mik a lehetőségek most, amikor módunkban van a termelőszövetkezetben élni és a termelőszövetkezetben gazdálkodni, akkor az okos vezetőség, az elnök, a tagok összejönnek és megbeszélgetik a maguk dolgait, s maguk helyzetét, életét, terveiket, a vetési terveket, a beruházás gondját, a munka megszervezésének gondját, a vetés sorrendjét, a ta- lajerőpótlást, a gépállomási dolgokat, a mezőgazdasági szakemberek dolgait és ha így együtt megbeszélgetik ezeket, ott semmi hiba nem lehet a termelés folytonosságában, s ott semmi baj nem lehet a termelési adottságok kihasználásában. Ha a tagság a vezetőségnek javaslatot tesz, s azt odaviszik a közgyűlés elé, meghányj ák- vetik a kérdést, a közgyűlésen a tagok hozzászólnak, határozatot hoznak, abból csak haszna származhat áz egész termelőszövetkezetnek, minden tagjának. Az ilyen termelőszövetkezetben nem lehet aláesonyhozamú állatállomány, mert az állatgondozó tudja, hogy milyen állatokat érdemes tartani, milyen állatok hajtanak hasznot a t.sZ-nek. Tudja, hiszen ő ért ehhez, ő ennek a mestere. Vannak tsz-ek, amelyekben az állatok gondozását a legrátermettebb emberek látják el. Ezekben a tsz-ekben nem hiányzik a takarmányalap, szívesen van ott az állatgondozó az állatok között. Amelyik tsz-ben ezt nem biztosítják, az állatokat igazán szerető ember azért, mert nem tud nekik azt adni, amit szeretne, s amit az állatok is szeretnének, nyilvánvaló, hogy nem marad meg a tsz-ben, mert sajnálja az állatokat, mivel azok koplalnak. Azokban a tsz-ekben, ahol a közös munkában a családtagok Az eredményes gazdáik A termelőszövetkezetnek eredményes gazdálkodása igen nagymértékben és elsősorban a vezetőségtől függ. Ha a tsz-elnök érti a mezőgazdaságot, ha a tsz-elnök lelkes gazdálkodó ember és emberséges ember, meg tudja teremteni és megtartja a megfelelő kapcsolatot a tsz tagjaival, ha a tsz-elnök és igazgatóság érvényesíti se tsz- demokráciát, akkor a szövetkezet tagjai magukénak érzik a közöst, s a jó gazda módjára igyekeznek azt gyarapítani. Vannak sajnos tsz-vezetők, akik nem tudnak törekedni arra, hogy a szükséges kapcsolatot a tagsággal megtartsák, vagy nem akarják, hogy a szükséges légkört kialakítsák és mind egyhúron pendülve gondolkodj ais megtalálhatók, időben gondoskodnak a talajelőkészítésről, hogy jó magágyba kerüljön a mag, ők megteszik a magukét, s most már csak az időjárástól és egyáltalán nem tőlük függ a termésnek az eredménye, mert minden feltételét megadták annak, hogy magas eredményt érjenek el; Időben elvetettek, időben takarítanak be, megfelelő időben kapálnak és törekednek szemveszteség nélkül betakarítani azt a termést, amelyért egy egész gazdasági éven keresztül családjukkal együtt verejtékeztek. »dás záloga a jó vezetés nak, végezzék a tsz-ben előforduló minden munkát. Az ilyen tsz-ben probléma a kenyérellátás, mert a terméseredményei, ha 3 vagy 4 éves is az a tsz, nem olyanok, melyből biztosítani tudnák a tsz tagjainak kenyerét. Nyilvánvaló dolog, hogy itt a vezetőség munkájában van a hiba. Nincs megfelelő gondoskodás a talaj erejének a pótlásáról, a visszaadásáról, nincs megfelelő gondoskodás arról az agrotechnikai műveletről, hogy megfelelő sorrendben vessék a növényeket. De itt nem tudnak eleget osztani egyéb terményféleségből sem, nem tudnak annyi takarmányt osztani, amire odahaza a házuk táján lévő állatoknak szükségük volna. Miért magasabb a háztáji terület hozama, mint a közösé ? Vannak olyan tsz-ek, amelyeknél nemcsak a kalászos termények eredménye megdöbbentően alacsony, hanem kukoricából is csak 10—12 mázsa, sőt ennél is kevesebb terem holdanként. Ezekben a tsz-ekben az állatállomány eltartása sem tud biztosított lenni, márpedig ha az állateltartás nincs biztosítva, akkor az állattenyésztés inkább terhe a tsz-gazdálkodás- nak, mint hogy hasznot jelentene a tagok számára. Hány helyen fordul elő, hány olyan tsz van, ahol 3—4—5—6 liter tejet fejnek tehenenként? Kinek érdeke ez? így ismerjük mi a tehén tartás dolgát? Nem lehet ezt tűrni és a tsz vezetősége és tagsága is tartsa kötelességének és feladatának azt, hogy minél előbb olyan ' állatállománya legyen, ami miatt nemcsak hogy szégyenkeznie nem kell, hanem büszkék lehetnek rá. Azt mondják, hogy nincs zoó- technika, mert nincsenek szakképzett állattenyésztőink, azért Van ez így. Ez nem így van, nem ismerem el, mert ha annak áZ állat- gondozónak odahaza néznék meg a tehenét, jóllehet 16—20 liter tejet ad. Nyilvánvaló dörög, hogy Van szívé á háztáji állatával törődni, de ezt megtehetné és meg is kell tennie a közös állatokkal is. Ha a közös tehenek-csak any- nyit tejet adnának — pedig többet is adhatnának — mint a háztájiak, milyen hasznot biztosítana ez a tsz tagságának. Igen sokszor előfordul, hogy arról beszélgetünk, az agrotechnikát nem ismerjük, s azért nem használjuk, mert nem ismerjük, nem tudjuk. Én ilyenkor arra gondolok mindig, hogy a tsz-nek 10—12 mázsa kukoricája termett agy-egy holdján, ugyanakkor a tsz-tagok háztáji földjén 30—40 mázsás volt a termésátlag kukoricából. Mire jó-ez? Mi volna abban az esetben, ha a közös területükön pontosan annyi kukoricát termelnénk, mint amennyit a háztáji földünkön? Mennyi kukoricát vinnénk haza és mennyi disznót hizlalhatna a tsz? Nem az a 'baj, hogy nem tudjuk az agrotechnikát, hanem az a baj, ■ hogy a mi gondoskodásunk a Háztáji földről nagyobb, mint a közösről. Nővérem, aki szintén tsz-tag, mondta, hogy akik ott. dolgoznak vele együtt a szövetkezetben, egy-egy kevés műtrágyát hazavisznek minden este és a háztáji földjükön el- | szórják. Ebből is láthatjuk, hogy mennyire tudják, hogy mi az agrotechnikai művelet! Ezután a háztáji gazdálkodásról beszélt az előadó, majd rátért a gépállomások szerepére. Elmondta, hogy a gépállomás egyik része a termelőszövetkezet termelésének. — Az a tapasztalatom, hogy igen sokszor előfordul, hogy a gépállomások a jó magágyat nem biztosítják á tsz-ek földjén. Miért lehet ez? Egy részben azért, mert vannak termelőszövetkezetek, amelyek hém teremtik meg afmak a feltételét, hogy jó magágyat tudjon csinálni a traktoros. De a gépállomásoknál is előfordul, hogy amikor a jó munka feltétele biztosítva volt, akkor nem végezték el kifogástalanul a munkát. Normát hajszolva a traktorosnak nincs szive á minőségi munkához. A gépállomások vezetőinek, az ágronómusoknak voltba elsősorban feladata, hogy minőségi munkára bírják és neveljék, szorítsák rá a traktorosokat. Arra kell törekedni ,a gépállomás vezetőinek, hogy a traktorosok ne csak a fintort és a traktort rajongják körül; ahogy szeretik a gépet, ugyanúgy szeressék és érdeklődjenek a mezőgazdasági munkák minősége iránt is. Nefi j<5 traktoros az, aki nem örül annak, -hogy milyen jól megművelt földét - hagy maga után. Ha rúgd föl, hagyd ott módon kezeli a gépeket, a földtől ritkán tisztítja meg az ekét, nyilvánvaló, hogy az csak turkálja a földet, minőségi munkát Végezni vele nem lehet. Erre legyen gondja minden gépállomási igazgatónak, agrohómusnak és mindenkinek, akit illet, aki ott vezető. A mezőgazdászok lelkesítsék a célért a szövetkezeti tagságot Az állami vezetés gondoskodik a mezőgazdasági szakemberek biztosításáról. A mezőgazdasági szakembereink többsége kielégítően és megfelelőképpen végzi, vagy törekszik Végezni munkáját. Sajnos azonban vannak köztük olyanok is, akik egyszerűen úgy. veszik a dolgokat, hogy reggel van és este van, aztán jól van és nem terjed ki tovább a gondjuk. Nem nézhetjük, el az Ilyen munkát! Ezeknek a szakembereknek lelkesedő embereknek 'kell lenniük. Világosain, jobban kell látniuk a célt,: a célért lelkesíteni kell a tsz-ek ve-, zetőit és tagjait. A mezőgazdasági szakemberek nem vehetik félvállról az ő ■beosztásukat, hanem lelkiismeretesen, fáradhatatlanul kell törekedniük a tsz-ek megsegítésére. Én tudom, hogy vannak gyakorlatlan szakembereink, akik csak az elméletet ismerik, vagy tudják; fiatalok, nincs gyakorlatuk, élettapasztalatuk. Azt is tudom, hogy Ilyeneket nem szívesen vesznek a tsz-ek nagy szakmai és élettapasztalattal rendelkező tagjai. Azt hiszem azonban, hogy aki az elméletet tudja, attól is lehet tanulni valamit. Érdemes megfogni a fiatal szakembereknek a kezét, érdemes begyakoroltatni, hozzásegíteni őket ahhoz, hogy minél előbb gyakorlattal rendelkező szakemberek legyenek, mert a holnap mezőgazdaságának, a holnap tsz-einek mégis csak ők a szellemi vezetői. Kapcsolat a kívülállókkal Elvtársak, néhány szót szeretnék szólni még a tsz-en kívülálló dolgozó parasztemberekkel való kapcsolatról. Meg kell mondani, hogy nem lehet úgy jellemezni még a somogy- megyei tsz-eket sem, hogy itt az egyéni gazdálkodókkal megfelelő Volna a kapcsolat. Ezeknek a tsz-ek- nek is, de általában minden tsz-nek úgy kell gondolkoznia és egyszers- mindenkorra tudomásul kell vennie, mégpedig lelkesedéssel, öntudattal, hogy mi a szocializmust építjük a falun, a mezőgazdaság területén is. Nyilvánvaló dolog, hogy túl hosszú időre nem nyúlhatik ki ez. Népgazdaságunk egyéb ágaiban általában szocialista gazdálkodás folyik, ugyanakkor a mezőgazdaság nagyobbik területén a parcellás, kisüzemi — kapitalista rendszerbe illő — gazdálkodás van. Előhb-utóbh az egész mezőgazdaságunk szocialista mezőgazdasággá válik, javára és hasznára az országnak, az egész dolgozó parasztságnak, azoknak is, akik ezidőszcrlnt még idegenkednek tőle. Mivel tudunk a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének a javára lenni a legjobban? Úgy, hogy a meglévő tsz-eink a maguk eredményeivel, a maguk életével bizonyítsák be, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás a magasabbrendű -gazdálkodási forma, mint a parcellás. Arról van szó, ne hallgassuk el, ne üljünk rá az elért eredményeinkre, hanem tudatosítsuk azt. Ha egy tsz valóban eljutott már oda, hogy magasabbrendű az ő gazdálkodása, mint a kívülállóké, akarva, nem akarva a kívülállók kénytelenek meglátni ezt. Ha látja a tsz szép határát, látja a tiszta, jó- kinézésű búzatábláját, tudja, mit arat le ez a tsz arról, ha látja a tsz jól ápolt kapásnövényét, nem tud elmenni a dűlőn, hogy ne mondja: »Ejha, de jó ez a növény«. Az egyéni gazda látja, amikor hajtják ki a tsz teheneit a legelőre, látja a sertésállományát. Nyilvánvaló dolog, ha ránéz, tudja, hogy mekkora a termelékenysége. S ha ezt látja, kénytelen elhatározni, hogy felcserélje a fégi életformáját, beleilleszkedjék a szocialista mezőgazdaságba. Elvtársak! A tsz-ek tagjainak — ahogyan beszédem elején mondottam — nemcsak az a feladatuk, hogy elég kenyeret, húst, zsírt és egyéb terményt termel jenek országunk népének és maguknak, hanem feladatuk a -szocializmus építése is. Gondoljunk előbbi életünkre, gondolkozzunk el mindazokon a lehetőségeken, amely lehetőségeket az élet minden vonatkozásában a szocialista rend nekünk, dolgozó parasztembereknek is ad. Ha megértjük és át- érezzük a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségét az egész mezőgazdaságra, családunk, egész dolgozó népünk életére nézve, akkor tudunk példamutatóak lenni, tudunk építő munkásai lenni a szocialista mező- gazdaság mielőbbi megteremtésének. Az elvtársaknak ehhez a munkához kívánok jó munkát és egészséget —* mondta- befejezésül az előadó. * * * (A hozzászólásokat holnapi számunkban közöljük.) t