Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-22 / 250. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Éljen a nemzeti egység élharcosa, a népjólét, a szocialista építés szervezője: a Magyar Dolgozók Pártja! XI. évfolyam, 250. szám. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA M EGY El PÁRT BIZOTTSÄGÄNAK LA PJA A Magyar Dolgozók Partja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról I. A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazdasági helyzetét és a következőket állapította meg: Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik 1. Népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas fejlődést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szerkezete, igen nagy mértékben kiszélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma; nagyobbak, mint bármikor. Természeti kincseink, főként a' bauxit, az ásványolaj és a barnaszén kiaknázása nagy, új lehetőségeket nyitott meg előttünk. Iparunk az utolsó öt évben 65 új nagyüzemmel gazdagodott, termelése mintegy háromszorosa az 1938-as évinek, felszereltsége, koncentráltsága összehasonlíthatatlanul magasabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyártottak országunkban. Mezőgazdaságunkat 364 állami gépállomás látja el a traktorok, arató- és cséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezreivel. Az öntözött terület nyolcszor nagyobb, mint volt 1938-ban. A szántóterületnek csaknem 30 százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás folyik, amely egyre inkább érvényre juttatja a nagyüzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szerepe módot ad arra, hogy gazdasági életünket a tudományos előrelátás alapján, tervszerűen, arányosan fejlesszük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik: Rendelkezünk az összes feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészségesen fejlődjék tovább. Túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart 2 2. A gazdasági .téren elért hatalmas eredmények mellett az ötéves terv megvalósítása során népgazdaságunk fej lődésében súlyos aránytalanságok és ellentmondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozatai megállapították, hogy az ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt az a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belúl is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítette le. Ebből a helytelen felfogásból kiindulva a párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazdaságpolitikának, a túlfeszített iparosítás érdekeinek, nem eléggé számolva sem a dolgozó tömegek helyzetének alakulásával, sem a munkásparaszt szövetség fenntartásának és megszilárdításának alapvető követelményével. Hazai erőforrásaink és szükségleteink kellő figyelembevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és még inkább a súlyosan elhanyagolt mezőgazdaság messze elmaradt. Az így létrejött számos aránytalanság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre inkább lehetetlenné tette mind a termelés egyenletes, tervszerű menetét, mind a beruházásokra fordított túlméretezett összegek észszerű felhasználását. A túlzott iparosítás a dolgozók életszínvonalának időleges visszaesésére, a város és falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkás-paraszt szövetség lazulására, a part és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett. Az aránytalanságok kiküszöbölése 3. A Központi Vezetőség 1953 júniusában hozott határozata lehel övé -tette, hogy még időben elhárítsuk " túlzott iparosításra irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi, majd októberi és decemberi ülésén és a 111.- kongresszuson hozott határozatok világosan megállapítják, hogy a szocialista építés új szakaszában politikánk középpontjába — a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk. A határozatok megjelölik azokat a főfeladatokat, amelyeket a nép jólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése végett meg Kell valósítani: a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését, a termelési eszközök és fogyasztási cikkek termelésében a ‘akosság szükségleteinek megfelelő helyes arányok létrehozását, a mező- gazdasági termelésnek a piaci kapcsolatok kiszélesítése és a parasztság anyagi érdekeltsége alakján való gyors fejlesztését, a közszükségleti cikkek gyártásának erőteljes fokozását, a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését, az ipar műszaki fejlesztését, a termelőberendezések jobb karbantartását és a termelés egyenletes, tervszerű menetének biztosítását. Egyedül az új szakasz pártunk által kidolgozott politikája lel meg a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, ezért fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói. Megnőtt a termelési kedv 4. Az 1953 júniusi határozatokból kiindulva pártunk és kormányunk jelentős kezdeti eredményeket ért el az új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók életszínvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány -hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtt súlyossá vált helyzetet. Jelentősen emelkedett a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően —. a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártását. A téli átmeneti zavarok után megjavult a villamosenergiával való ellátás, különösen gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mezőgazdaságban a termelés fellendülését mutatja a tartalékföldek bérbevétele és megművelése, a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése, az új gépe' és szerszámok iránti kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények, a zöldség- és gyümölcsfélék termelése, a. sertés-, a juh- és a baromfiállomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ezévi termelés utáni beadási kötelezettséget sokkal pontosabban teljesítik, mint azelőtt. Az egyéni parasztok jólétének növekedésével egy- időben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása. Megjavult a dolgozók áruellátása, különösen megnőtt a földművesszövetkezetek forgalma és erősen emelkedik a szabadpiacon forgalomba kerülő paraszti termékek mennyisége. A gazdasági téren elért eredmények még korántsem kielégítőek, de nyomukban máris megszilárdult a munkás- paraszt szövetség, -megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességgel 5. Noha azok az intézkedések, amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és politikai eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és azóta hozott nagyfontosságú határozatok végrehajtása a népgazdaságban mindez- ideig nem kielégítő; a túlzott iparosítás gazdaságpolitikáját nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvényesíti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakad attól. Kezdeti erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott előállítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességgel: a mezőgazdasági és könnyűipari beruházások tervének teljesítése továbbra is elmarad a nehézipari beruházások tervének teljesítése mögött. A túlzott iparosítás szakaszában kialakult ár- és bérrendszert, az anyagellátási és hitelnyújtási szervezetet nem alakítottuk át az új szakasz követelményei szerint. Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei és még mindig fennálló maradványai jelenleg is nagymértékben befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak a gazdasági nehézségekben. A mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek 6. Az átcsoportosítás vontatottsága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett a gazdasági élet több területén. Az ipari termelés színvonala egészében alig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai többszázrhillió forint értékű áruval kevesebb közszükségleti cikket és a mezőgazdaság számára is jelentősen kevesebb gépet, szerszámot és anyagot gyártottak, mint amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség még mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek; főként a kenyérgabona terméshozama és a ■ szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség 'alakulása: terveinkkel egyenes ' ellentétben a munka termelékenysége az utolsó évben általában csökkent és az önköltség emelkedett. Az átcsoportosításban és a termelésben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vásárlóerőt csak úgy tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni, hogy az eredetileg beruházásra szánt eszközök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket, amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikájának határozott, következetes érvényesítésével tudunk véget vetni. Csak az aránytalanságok kiküszöbölése, az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazdasági és ipari termei és növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap lépést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével. A munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok kiszélesítése 7. Gazdasági nehézségeink alapvető tényezője: az új szakasz politikájának végrehajtásában mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az ellenállást táplálják azok az elméletileg megalapozatlan, téves felfogások, amelyek a gazdasági nehézségeket «■vásárlóerő elvonással« — tehát a munkásosztály és a parasztság élet- színvonalának csökkentésével — javasolják megoldani, a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság jólétének emelése nélkül — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnak megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket és különösen a paraszti termékek szabadpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú »parasztpolitikának-« tekintik. Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxi-lenini alapelveivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítését, követeli meg. A szocializmus építése csak * úgy valósítható meg, ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság, hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az életszínvonal csökkentése —í a szocializmus békés építésének körülményei között — megingatná a dolgozóknak a szocialista építőmunkába vetett bizalmát, csökkentené a munkakedvet és a munka termelékenységét, gyengítené a tö- . megek kapcsolatait n párttal. Az életszínvonal csökkentése nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való' kapi-tu- lálásnak, a szocializmus építéséről való tényleges lemondásnak útja. Ez az út nem járható a dolgozó nép, a munkásosztály, a párt számára. Káros az a felfogás is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazdasági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségének fokozása és anyagi jólétük növelése nélkül. Márpedig a mezőgazdasági termékek bősége teszi csak lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a munkásosztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre .több hazai, mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz. jusson. A mezőgazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak, és a parasztság jólétének ezzel járó emelése a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika. A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét, megingatná a párt és a kormány politikájába vetett bizalmat; a termelés csökkenésére, áruhiányra, drágaságra vezetne, aláásná a munkásosztály életszínvonalát, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget. Fejlődésünk jelenlegi szakaszán, amikor a kisárutermelő egyéni gazdaságok teszik ki még a parasztság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok kiszélesítése. Azok az intézkedések, amelyek lehetőséget teremtenek a parasztság számára, hogy termékeinek nagyrészét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetelenek ahhoz, hogy megszilárdítsuk a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját; az erősen megalapozott munkás-paraszt szövetség pedig elengedhetetlen feltétele a népi demokrácia fejlődésének, a proletárdiktatúra feladatai megvalósításának. A paraszti vásárlóerő elvonása, a szabadpiac megszorítása tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősödéséhez, hanem népi demokráciánk meggyengítéséhez, a munkásosztálynak a paraszti tömegektől való elszigeteléséhez és a városi dolgozók ínségéhez vezetne. Ez az út éppen olyan kevéssé járható a munkásosztály, mint a parasztság számára. Az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze 8. Alaptalanok és helytelenek azok a nézetek is, amelyek az új szakasz politikáját -'úgy értelmezik, hogy az iparosításról, az ipari termelés kibővítéséről való lemondást jelenti. E nézetek mögött az 1953 júniusa előtt folytatott gazdaságpolitikának az ja téves alapgondolata húzódik meg, hogy az iparosítás csak a kohászat és a .gépipar egyoldalú, mindenáron való fejlesztésével valósítható meg. A valóságban az 1953 június előtt folytatott gazdaságpolitika nem azért volt téves, mert az iparosításra törekedett, hanem azért, mert az iparosítást 1 nem hazai erőforrásaink és szükségleteink reális alapján, hanem azoktól elszakítva, tényleges lehetőségeinkkel nem számolva túlzott mértékben és túl gyors ütemben akarta megvalósítani. A túlzott iparosításnak ezt a gazdaságpolitikáját gyökeresen fel kell számolnunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen tényezője. Az életszínvonal további emelését, a mezőgazdasági termelés gyors növelését csak akkor valósíthatjuk meg, ha az ipari termelést egyrészt átcsoportosítjuk, másrészt azonban egészséges arányokban, megfelelő ütemben bővítjük is, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére és hogy minél több gép és szerszám szállításával támaszthassa alá a mező- gazdaság fejlesztését. A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják, hanem bennük rejlik nehézségeink főforrása.. Pártunknak a leghatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik a munkásosztály és az egész nép érdekeit. A jólét emelése végső soron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántás-vetésnél, a növényápolásnál dől el 9. Az új szakasz politikájának nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti (Folytatás a 2. oldalon.)
