Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-09 / 239. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 október 9. Helm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság eluöke ünnepi fogadást adott Berlinben Dobi István nyilatkozata a Hazafias Népfront jelentőségéről és a népfront-bizottságok megalakulásával kapcsolatos kérdésekről S most, a népfront-bizottságok alakulásá­nál, majd munkájánál sem sza­bad szem elől téveszteni, hogy a mi falvainkban vannak már ki­váló termelőszövetkezetek, jól dolgozó gépállomások, de vannak gyengébb termelőszövet­kezetek és sok egyéni gazdálkodó pa­raszt, illetve sok középparaszt, aki­nek jól megalapozott gazdasága van. Baj lenne az, ha valaki ezzel nem vetne számot. S amikor a nemzeti összefogás jelentőségéről szólok, ak­kor elsősorban azt tartom fontosnak, hogy ennek keretein belül még to­vább erősödjék a munkások és pa­rasztok szövetsége és a falu lakói egyetértsenek a fontos kérdésekben. Melyek ezek? Úgy gondolom, hogy elsősorban az elmaradó termelőszö­vetkezeteknek kell követniük a ki­váló termelőszövetkezetek példáját, hogy a ma még gyengébbek színvo­nala mielőbb elérje a legjobbakét. Úgy látom, hogy az idén már jó úton vagyunk ahhoz, hogy az elma­radó termelőszövetkezetek is meg­gondolják a dolgot és törekszenek el­érni az előrehaladottabb termelőszö­vetkezeteket. Persze ennek fontos feltétele, hogy rendelkezzenek a szükséges munkaerővel. Szövetkezeti parasztságunkban egyre erősebb a törekvés a ma­gasabb terméseredmények eléré­sére. Miért? Mert egyre világo­sabban látják, hogy a magasabb eredmények után nagyobb rész jut nekik. Nem kétséges, hogy ha további gé­pekéi és a szükséges munkaerővel segít j ük termelőszövetkezeteinket, akkor azok a még szorosabb össze­fogást az ipari munkásokkal egyebek mellett arra használják fel, hogy or­szág-világ előtt bebizonyítsák a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás maga- sabbrendűségét. Tehát a nemzeti összefogás jelentősége igen nagy a termelőszövetkezetek fejlődése szempontjából. De a nemzeti összefogás nagyon fon­tos az egyéni gazdálkodók szem­pontjából is. A mi parasztjaink, véleményem sze­rint, értik a gazdálkodást, akár az állattenyésztésről, akár a növényter­mesztésről van szó. Értik a mező- gazdaság dolgát, szeretik földjüket és sokan nagyon ragaszkodnak kis gazdaságukhoz, nem tudnak szebbet, jobbat, emberibbet elképzelni az ő életformájuknál, amely pedig több mint százados életforma. Ez volt az elődeik élete, egészségben, betegség­ben, a halálban is ehhez a gazda­sághoz nyúltak, t ebből orvosolták, ebből tartották gyermekeiket. Pa­rasztjaink jelentős részének általá­ban nem, vagy igen nehezen jut eszébe szántás-vetés közben, amikor még néhol egy gyenge lóval szánt, hogy felette repülőgép búg, az úton autó száguld — hát még az atom­energia! Nem jut eszébe, amikor nehéz munkával arat, vagy csépel, hogy mellette ma már kombájn van s ami mindennél fontosabb: a mi rendszerünk jóvoltából technikánk ma már odáig fejlődött, hogy őt is részeltethetik ebből. Nehezen jut eszébe, hogy változtasson régi élet­formáján. Annyira ragaszkodik ah­hoz, annyira megszokta — hiszen öregapja és még nem tudom hánya­dik ükapja is úgy csinálta — hogy nem is tud jobbat elképzelni, S ami­kor izmosodik az új paraszti élet­forma, a szövetkezeti gazdálkodás, s amikor ma már könnyebb munkával, sokkal kevesebb ve­rejtékkel, sokkal jobb eredmé­nyeket érhetnek el a termelőszö­vetkezetekben, akkor a most alakuló és szélesedő összefogás keretei között mutassuk meg az egyéni gazdálkodóknak ezeket az új eredményeket. De ahol még úgy állnak a dolgok, keljünk nemes versenyre az egyéni gazdálkodókkal, a jó gazdálkodókkal, hiszen büszkék lehetünk arra, hogy a világ kevés táján találunk jobban gazdálkodó embert a magyar pa­rasztnál. Az egyéni gazdálkodók fi­gyeljék a termelőszövetkezetek ered­ményeit és fordítva. A termelési bi­zottságokban épp úgy, mint a nép­front-összejöveteleken, vagy egyéb módon ismerkedjenek meg alaposan egymással, beszélgessenek a mi iz­mosodó, fejlődő új életünkről, be­szélgessenek a gazdálkodás gondjai­ról. S így közelebb kerülve egymás­hoz, a termelőszövetkezetek használ­ják ki a termelőszövetkezet-adta le­hetőségeket, a korszerűbb nagyüze­mi gazdálkodás magasabbrendűségét, nemcsak úgy, hogy magasabb ter­méseredményeket érnek el, hanem az ő életformájukban is. Az egyéni gazdálkodók meg hasznosítsák a nagyüzemi gazdálkodás jó módsze­reit és használják ki azt a lehetősé­get, amelyet az állam támogatása, a kormányprogramm biztosít számuk­ra, hogy még eredményesebben ter­meljenek és éljenek azzal a széles lehetőség­gel, amelyet most a nemzeti ösz­szefogás jelent számukra gazda­sági, kulturális, szociális kérdé­seik megoldásánál is. Ne felejtsék el, hogy az államveze­tésnek eltökélt szándéka a mezőgaz­dasági termelés fejlesztése. De a mostaninál jobb élet eléréséhez az állam támogatása mellett szükség van az ő akaratukra is. Szükséges, hogy részben termelőmunkájuk ered­ményeinek növelésével, részben okos javaslataikkal, elképzeléseikkel se­gítsék elő a mezőgazdaság eddig el­ért színvonalának fejlesztését. Nyil­vánvaló, hogy a népfront-bizottsá­gok munkája, a népfront-összejöve­telek széles utat nyitnak dolgozó pa­rasztságunk előtt az említett kérdé­sek megoldására. Tehát a mezőgaz­daság fejlesztése szempontjából, az egyénileg dolgozók szempontjából is igen nagy szükség van a nemzeti összefogásra és nagyon fontosnak tartom, hogy erre vonatkozóan jó programmokat dolgozzanak ki a népfront-bizottságok. De nagyjelentőségű a nemzeti össze­fogás a falu szociális és kulturá­lis felemelkedése szempontjából is. A szociális gondoskodást illetően a falu népe nagyon elhanyagolt volt a felszabadulás előtti időkben. A fel- szabadulás óta nagyon sokat tettünk az elmaradás felszámolásáért, de nem lehet elmondani azt, hogy nincs már tennivalónk e téren. Lényege­sen több van a dolgozó parasztok­nak, mint volt, de nem jutottunk még el addig, hogy a szociális gon­doskodást teljes egészében az egész népre kiterjesszük. Az államvezetés­nek olyan elképzelései varrnak, hogy a nemzeti összefogás erejével foko­zatosan az egész népre kiterjedjék a szociális gondoskodás. Minden be­csületes dolgozó magyarnak éreznie kell azonban, hogy ezt is csak a ter­melőmunka fokozásával, a nemzeti összefogás útján tudjuk mindenki számára biztosítani. Hasonló a helyzet a falu kultúrája terén is. Kulturális téren sem értük el még sok helyen azt a színvonalat, amire pedig minden lehetőségünk megvan. Nagyszerű kultúrcsoport- jaink vannak már sok helyen, de van még olyan község, ahol nincs minden rendben. Csak egy példát erre. A felszabadulás előtt Szőnyben, az én falumban hét műkedvelő gár­da működött, még munkásműkedve­lő gárda is volt — pedig micsoda ül­dözésbe, ellenállásba ütközött a mun­kásember, amikor ilyent cselekedett. A felszabadulás után az én falum­ban nem használtuk ki azokat a le­hetőségeket, amelyek pedig kultu­rális téren is megnyíltak a dolgozók előtt. Ma, amikor a népművelési mi­nisztérium, a községi tanács segít, s amikor kultúrház van a falun, az én falumban egy kultúrcsoport sincs. Szerencsére Kisbéren van egy termelőszövetkezet, amely kultúrgár- dát is, énekkart is szervezett. Ez az egy példa is mutatja, hogy igen sok tennivaló van még ezen a területen, s a nemzeti összefogással meg is oldhatjuk ezeket, nagyon szépen to­vább fejlődhetünk kulturális téren is. Nagyszerűek a célok, érdemes a legjobb munkával dolgozni a meg­valósításukért — fejezte be nyilatko­zatát Dobi István. Csütörtökön meqnyilt az angol konzervatív párt 74. konferenciája Berlin (MTI). Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke csütörtökön este a Német Demokratikus Köztársaság nemze­ti ünnepe alkalmából fogadást adott Berlinben a Minisztériumok Házában. A fogadáson megjelent V. M. Molotjov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter; az állami ünnep alkalmából Berlinben tartózkodó külföldi küldöttségek tagjai, Né­metország Szocialista Egységpárt­ja Politikai Bizottságának tagjai, a Német Demokratikus Köztársa­Párizs (TASZSZ). A párizsi la­pok bőven foglalkoznak V. M. Molotovnak a Német Demokra­tikus Köztársaság megalakulása ötödik évfordulója alkalmából Berlinben tartott ünnepi ülésén elhangzott beszédével. A demokratikus sajtó üdvözli ezeket a javaslatokat s úgy ér­tékeli őket, mint a Szovjet­unió német kérdésben folyta­tott következetes politikájá­nak új megnyilatkozását. A londoni egyezmények érvény­be lépése — írja a ,,1‘Humanité“ — Németország és Európa végle­ges kettészakadását, a revansiszta terveket szövő németországi pár­tok megerősödését jelentené. Ez fokozná a fegyverkezési hajszát mind nyugaton, mind pedig kele­ten és lehetetlenné tenné az igazi megbékélést Franciaország és Né­metország között. Viszont a négy hatalom tanács­kozása és az összes külföldi meg­szálló csapatok Németországból való kivonása rendkívül kedvező helyzetet teremtene a német pro­bléma békés megoldására. A burzsoá sajtó igyekszik úgy feltüntetni a szovjet javaslatokat, mint olyan „manővert“, amelynek az a célja, hogy „megbénítsa a nyugati védelem megteremtését'1. A „Figaro“ azt írja, hogy „a szov­jet diplomácia vezetője diplomá­ciai támadást intézett, hogy szét­zúzza a londoni megállapodáso- k&t4 * New York (TASZSZ). A „New York Herald Tribune“ szerkesztő­ségi cikkében kommentárt fűz V. M. Molotovnak október 6-án a berlini nagygyűlésen a német kér­dés kapcsán tett javaslataihoz. A lap ezt írja: „Most, amikor Men- des-France és Adenauer parla­mentjeik elé állnak, lényegesen több forog majd kockán, mint Né­metország felfegyverzése. Az a hűvös fogadtatás, amely­PEKING (Uj-Kína). Az amerikai katonai hatóságok japán hajókat használ­nak fel a kínai partmenti kémke­désre és az összegyűjtött tájékoz­tatóanyag továbbítására a Japán­ban állomásozó amerikai haderők­höz, illetőleg Csang Kai-sekékhez. NEW YORK (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlé­sének október 6-i délelőtti ülésén Izrael és Egyiptom képviselője szólalt fel az általános vitában. A délutáni ülésen Menőn, India képviselője szólalt fel. A leszere­lés«1 kérdéséről szólva India képvi­selője kijelentette, hogy országa az atomfegyver feltétlen eltiltása mellett foglal állást. Amellett nyi­latkozott, hogy tartsák fenn a nagyhatalmak vétójogát, mert anélkül — mint Menőn mondotta „lehetetlen az ENSZ további ság kormányának tagjai. Wilhelm Pieck pohárköszöniőt- jében hangoztatta: A Német Demokratikus Köz­társaságnak megvan minden elő­feltétele ahhoz, hogy a Szovjet­unió segítségével megvalósítsa tör­ténelmi küldetését, Németország demokratikus és békés alapon történő újraegyesítését. V. M. Molotov a világbéke ér­dekeit szolgáló szovjet-német ba­rátságra, valamint Wilhelm Pieck köztársasági elnök tartós egészsé­gére és hosszú életére ürítette po­harát. ben a szövetségi gyűlés része­sítette Adenauert Londonból visszatértekor, arról tanusko- ' dik, hogy Németországban úr­rá lett a mielőbbi egyesülés vágya. A szociáldemokraták azt akarják, hogy mielőtt bármit tennének a londoni egyezmény jóváhagyása érdekében, kíséreljék meg az újabb tárgyalásokat Oroszország­gal Németország jövőjét illetően.'1 A cikk rámutat, hogy „még Dehler konzervatív szabad demokrata pártja is, amely befolyás szem­pontjából második helyet foglalja el Adenauer koalíciós kormányá­ban“, fenn akarja tartani a Né­metország egyesítése kérdésében a Szovjetunióval folytatandó tár­gyalások lehetőségét. Waggoner, a „New York Ti­mes“ washingtoni tudósítója köz­li: „A külügyminisztérium kép­viselője kitért az elől, hogy köz­vetlen magyarázatot fűzzön a négyhatalmi értekezletre tett szovjet felhíváshoz, mint mondot­ta, azért, mert hivatalos sajtóköz­lemények állnak rendelkezésére". „Jóllehet itt biztosra veszik — folytatja a tudósító —, hogy a francia és a nyugatnémet parla­ment ratifikálja a londoni egyez­ményt, hivatalos személyek beismerik, hogy Párizsban és Bonnban a közvélemény is­mert csoportjainak szemében vonzóknak tűnnek fel az eu­rópai biztonságnak a „kölcsö­nös megértésen1', vagy a Szov- . jetunióval való egyezményen alapuló új formájával kapcso­latos javaslatok. Ma, amikor a németek érdeklő­dését fokozottan felkelti megosz­tott országuk újraegyesítése, az e kérdésben összehívandó értekez­letre- tett szovjet javaslat Washingtonban ha nem is aggo­dalmat, de legalább is némi nyug­talanságot kelt." létezése1'. A döntőfontosságú kér­dések közül, amelyek az égés? vi­lágot nyugtalanítják —« mondotta a továbbiakban az indiai küldött — elsőrendű fontosságú a német probléma. A német kérdés békés rendezése csakis Németország egyesítése útján érhető el — mon­dotta. Menin kijelentette, az in­diai kormány szükségesnek tartja javasolni, hogy Németország két részének kormányai folytassanak’ közvetlen tárgyalásokat. — „E németeknek —- mondotta — meg kell adni a lehetőséget, hogy egy­más között tárgyaljanak a vitás kérdések megoldásáról.“ BERN (TASZSZ). A „Vorwaerts“' című svájci lap arról ír, hogy több sváj­ci repülőtéren nyugatnémet repü­lőket képeznek ki. Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bi­zottságának tagja a következő nyilat­kozatot adta a Magyar Távirati Iro­da munkatársának a Hazafias Nép­front jelentőségéről és a népfront­bizottságok megalakulásával kapcso­latos kérdésekről: Igen nagy jelentőséget tulajdoní­tok a Hazafias Népfrontnak, illetve a nemzeti összefogásnak. Jelentős ez politikai, gazdasági, kulturális és szociális- szempontból egyaránt. Sok hasonló nemes törekvés volt már a nemzet életében; a mostani az egész nemzet boldogulása érdekében való, s ezért igen fontos, hogy jó munkát végezzünk. További előrehaladá­sunk, békés életünk biztosítása — nagy és nemes célok, és ha jól fog­juk meg a dolgot, a nagy célok ’Aegvalósítására népünk az eddiginél is egységesebben lép sorompóba. Különösen fontosnak tartom a Ha­zafias Népfront. munkáját a falun, ahol az elénk tűzött nagyszerű célo­kat igen körültekintő munkával kell megvalósítanunk. Kormányzatunk nagy feladato­kat tűzött maga elé a falu fel- emelkedését illetően. Nem kétsé­ges, hogy a falusi népfront-bi­zottságoknak nagy lehetőségeik lesznek e feladatok megvalósítá­sában. Ezeknek a bizottságoknak mindenütt a nemzeti összefogás ütőerejének kell lenniük. Azt tapasztalom, hogy sok helyen, megértették ezt, vannak azonban, ahol nem gondolták át megfelelően a dolgot. A komáromi járásban jártam a napokban. Ott azt tapasztaltam, hogy több helyen formális a népfront-bi­zottságok megalakulása, mert eze­ken a helyeken gyenge volt a szer­vező munka, nem tudatosították elég­gé a dolgozókkal, milyen nagyjelen­tőségű feladatok megoldásáról van szó. Mélységesen helytelennek tar­tom azt, hogy egyes községekben a dobosra bízták a szervezést, legfel­jebb még hangoshíradón közölték a dolgozó parasztokkal, hogy megala­kult a népfront-bizottság. Egyik sem alkalmas és megfelelő. Az elmúlt években falusi vezető embereink egyrésze keveset gondolt arra, hogy megnézze, emberileg mi a helyzet a községben, hogyan hat egyik vagy másik intézkedés. Most másfajta munkára van szükség. Sok helyen nem elég az a felvi­lágosító munka, amit végzünk és nem helyes az a mód, ahogy vé­gezzük. Fel lehetne tenni a kérdést, ho­gyan képzelem én el? Hát valahogy így: minden faluban ismerek a pa­rasztok körében néhány igen tekin­télyes dolgozó parasztembert, akik emberségükkel, szorgalmukkal, tisz­tességükkel és értelmükkel is kitűn­nek. Ha ezeket az embereket keres­sük meg — ötöt-hatot egy faluban — és el tudunk velük beszélgetni arról, milyen céljaink vannak, mi­lyen eredményeket értünk el eddig és ezeket hogyan fokozhatjuk tovább a nemzeti összefogással, akkor to­vább jutunk. El kell velük beszél­getni: nézzétek meg a gépállomást, a gépi munka eredményeit s ha erre azt halljuk tőlük, hogy hibák van­nak még ott, vagy hibák vannak a termelőszövetkezetben, akkor meg kell magyarázni nekik, hogy nem a gépállomás és a nagyüzemi gazdál­kodás a rossz, nem a nagyüzemi gazdálkodásban van a hiba, hanem más baj van itt, gyertek, állapítsuk meg közösen! Az egész mezőgazdasági terme­lést magas színvonalra kell emel­nünk, de ehhez a ti munkátok is szükséges! Kérdezzük meg tőlük és mondják meg, hol a javítanivaló, mondják meg, mit kívánnak az államvezetés­től: műtrágyát, gépet stb. — Es mondjuk meg nekik: mi a falu nyu­galmát, a falu kultúráját akarjuk, nem akarunk mást, csak jót és nem hívjuk másra őket, csak arra, hogy társaikkal együtt munkálkodjanak ezért a jóért, adják hozzá az ő ere­jüket, az ő tudásukat az eddiginél nagyobb mértékben. S az ilyen be­szélgetésnek meglesz az eredménye. Mondott szóból ért a magyar — tartja a közmondás — s a paraszt- ember megérti az egyszerű szót. Es ahogy így falvanként öt-hat em­berrel szót lehet érteni, ők a nép­front-bizottság útján szót érthetnek a többiekkel is. Véleményem szerint így kell összehívni az embereket és így kell elindítani nagyon fontos munkájukra a falusi népfront-bizott­ságokat. Az így alakult népfront-bi­zottságok nagymértékben tudják szolgálni a falu fejlődésének ügyét. Blackpool (TASZSZ). Eden kül­ügyminiszter a külpolitikai vita során beszédet mondott, melyben különös figyelmet szentelt a né­met kérdésnek. Ennek során hangoztatta, hogy „nem lát más módot olyan rend­szer megteremtésére, amelybe be lehet vonni Németországot“, mint azt, hogy Nyugart-Németországot felveszik az északatlanti tömbbe és a brüsszeli tömbbe. Az angol külügyminiszter azzal fenyegető­zött, hogy ellenkező esetben az Egyesült Államoknak „oka lesz más módot keresni önönmaga megmentésére,“ V. M. Molotov látogatást tett a berlini Sztálin-allén Berlin (MTI). V. M. Molotov, | Berlin gyönyörű útvonalán, a a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, külügy­miniszter csütörtökön a német fő­város lakosságának ünnepi nagy­Sztálin-fasoron V. M. Molotovot, aki német út­törőktől körülvéve sétált végig a Sztálin-allén, és tekintette meg az üzletek kirakatait, a járókelők szí­gyűlése után látogatást tett az új vélyesen köszöntötték. Nyugati sajtóhangok V. M. Molotov berlini javaslatairól RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents