Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-06 / 236. szám

Szerda, 1954 október 6. SOMOGYI NÉPLAP A balatonszentgyörgyi termelési bizottság tagjai rászolgáltak a falu megbecsülésére SZEPTEMBER első napjaiban történt, hogy a balatonszentgyör­gyi termelési bizottság tagjai egyik este megbeszélésre jöttek össze. Lehettek vagy harmincán — falu élenjáró gazdái valameny- nyi — alig fértek el a kicsinek éppen nem mondható irodahelyi­ségben. Az asztalnál Győré József elnökölt. Minden szavát figyelme­sen hallgatták. — Azért hívtuk össze a gazdatársakat — mondta —, mert itt a vetés ideje, nekünk is cselekednünk kell. Valameny- nyien tudjuk, hogy pártunk és kormányunk határozatot hozott a mezőgazdasági termelés fejleszté­séről. A mi községünknek is hozzá kell ehhez járulnia, úgy, hogy minden gazda időben, jól előké­szített talajba vesse el a gabonafé­léket. — Ennél többet nem is mondott Győré József, de ebből is mindannyian megértették, hogy nagy feladat hárul rájuk. Egymásután tették meg javasla­taikat a termelési bizottság tagjai. Horváth József azt indítványozta, hogy a vetőmagcserét —< ami elég nagy probléma a községben — egymás között bonyolítsák le a gazdák. Vannak a faluban olya­nok, akiknek jó fajsúlyú gaboná­juk van fölöslegben, s akiknek mi­nőségi vetőmagra van szükségük, cseréljenek ezekkel a gazdákkal. Javasolta még, hozzák határozat­ba, hogy minden gazda kitisztított vetőmagot vessen, hiszen szelek­tort biztosít a gépállomás, s így módjában áll mindenkinek, hogy kitisztítsa vetőmagját. Császár Ist­ván azt indítványozta, hogy min­denki vetőgéppel vessen; a gépál­lomástól kérjenek kölcsön gépet, amely minden gazdához odakerül­het, amikor szüksége lesz rá. Per­zsa István, a község mintagazdája azt javasolta, vegyék tervbe, hogy jövőre átlag 10—12 mázsás gabo­natermést érnek el holdanként és ehhez segítsék hozzá őket a ter­melési bizottság tagjai. Saját ta­pasztalatából mondta, hogy műtrá­gyázott földbe vessék el a kalászo­sokat. Mindegyik gazdának volt vala­mi javaslata. Valamenyiükből ér­ződött a felelősség a községért, azért, hogy a szántás-vetés idő­ben megtörténjék, hogy jövőre va- • lóban magasabb termésátlagot ér­jenek el. Késő éjszakába nyúlótt a meg­beszélés. Éjfélre járt, mire befejez­ték az értekezletet. — Aztán a példamutatással ne­hogy baj legyen — mondta a ter­melési bizottság elnöke a gazdák­nak, amikor elváltak egymástól. —^ Nagy szégyen lenne, ha mi, a termelési bizottság tagjai lemarad­nánk! PÁR HÉT TELT EL e nevezetes megbeszélés óta. Nézzük meg, hogy az akkori elhatározásokból mit valósítottak meg. Első feladatuk volt, hogy vető­gépet és szelektort szerezzenek a gépállomástól. Minden gazda ki- tisztíttatta búzáját, árpáját. A magtisztítás után a vetőgép is ké­szen állott, megkezdődhetett a ve­tés. A termelési bizottság tagjai nem vallottak szégyent. Kinics János, Szemes József, Simon La­jos, Perzsa István elsőnek vetette el az árpát; követték is őket a gazdák! Szeptember 27-re min­den gazda elvetette ősziárpáját. A korábbi vetések már zöldéinek a határban. Hogyan készítették elő a földet a vetéshez? Voltak, akik háromszor szántottak a rozs és ősziárpa alá; akik kapásnövény után vetettek, azok kétszer szán­tották meg a földet. Leküzdötték a fogathiányt is a termelési bi­zottság tagjai. 50 gazda — akik­nek nem volt fogatuk — a gépál­lomással szántatott. Valamennyi­en meg voltak elégedve a trakto­rosok munkájával, akik időben, jól felszántották a földeket. A jól előkészített talajba kiváló fajsú­lyú, jó minőségű vetőmag került. A termelési bizottság tagjai fel­kutatták, hogy kinek van jó faj­súlyú gabonája fölöslegben, s megoldották a vetőmagcserét. A termelési bizottság egyik tagja 8 mázsát cserélt ki. Perzsa elvtárs is 3 gazdával cserélt gabonát. Megfogadták a jó tanácsot a ba­latonszentgyörgyi gazdák: gabo­náik 50 százalékát műtrágyázott földbe vetették. 2 vagon műtrá­gyát hozatott a termelési bizott­ság, mind a két vagon elkelt a gazdáknál. Az ősziárpa után meg­kezdték a rozs vetését; nemsoká­ra végeznek is vele, s vannak, akik búzájukat is földbe tették. Akadá­lyozza a búza vetését, hogy sokan kapásnövény után vetnek. A bur­gonya, cukorrépa már beérett. Perzsa István elsőnek kezdte meg a kukoricaszedést. Amint látták a gazdák, hogy a termelési bizott­ság tagjai közül egy már meg­kezdte a betakarítást, hozzáfogtak ők is. A termelési bizottság tagjai igen megbecsült emberek a faluban. Munkájukat figyelemmel kísérik és követik is a gazdák. A terme­lési bizottság tagjai rá is szolgál­nak erre a megbecsülésre, hiszen a község legjobb gazdáit tömöríti magába. Olyanokat, mint Perzsa István, aki 40 mázsás kukoricater­mést ért el egy hold földön. De valamennyi tagról el lehet monda­ni, hogy kiválóan gazdálkodnak, s bátran követhetik őket a falu dolgozó parasztjai. A BALATONSZENTGYÖRGYI termelési bizottság tagjainak szep­tember eleji megbeszélése nyomán szép eredmények születtek az őszi mezőgazdasági munkákban. Ko­rán, jól előkészített földbe vetet­tek a gazdák, s egész biztos, hogy a várt eredmény nem is marad el. Több termést takaríthatnak be jövőre, amivel nemcsak saját jólé­tüket növelik, hanem hozzájárul­nak a mezőgazdaságfejlesztési ha­tározat megvalósításához is. Védekezzünk az amerikai szövőlepke ellen! Azonnal és egységesen irtsuk az amerikai fehérszövőlepke őszi her­nyóját! Ha nem tesszük, a következő évben az áttelelt 'bábokból kikelő lepkék, hernyók nemzedékei nem­csak értékes gazdasági fáinkat, ha­nem kert- és mezőgazdasági növé­nyeinket is elpusztítják. Jelenleg hogyan védekezhetünk? 1. Most már erőművű védekezés­sel (fertőzött ágak levágásával) nem irthatjuk szakszerűen a kártevőt, hanem alkalmazzuk a vegyszeres Holló 10-es permetezést. A permetezést 1.5—2 százalékos ugyancsak Holló 10 permetével vé­gezzük. Permedé készítéséhez lehe­tőleg eső- vagy folyóvizet használ­junk. A permetlé szakszerű elkészí­tésére a helyi tanács vagy a községi növényvédelmi zárószolgálati felelős ad felvilágosítást. A permetezést sző­lő-permetezőgéppel is jól el lehet vé­gezni, mert, a hernyók most már nem a fa felső, hanem alsóbb koro­narészén, még inkább a fa törzsén és a fa alján találhatók. Azoknak a hernyóknak az össze­gyűjtésére, amelyeket a permetlé nem ért, minden fertőzött fa tör­zsén helyezzünk fel 40 cm hosszú és 3—4 cm vastag szalmaövet, ’ melyet középen szalmakötéllel erősítsünk oda. Mozduljon meg falvaink népe, kezd­jen olyan könyörtelen irtóháborút e veszedelmes féreg ellen, mint ami­lyen könyörtelen pusztítást végez az amerikai fehérszövőlepke értékes gyümölcsfáinkban, kert- és mezőgaz­dasági növényeinkben, ha mi enged jük. A simsnfai il választatlak a akik mállók a falu bizalmára A verseny győztese a dolgozó nép! A kéthelyi gazdák, akik az alkotmányünne­pi versenyben vállalá­sokat tettek, mind be­csületesen betartották szavukat és teljesítették állam iránti kötelezett­ségüket. Nehéz eldönte­ni, hogy ki a párosver­seny győztese, akár Tóth Lajos és Végh Zsigmond esetében, akár Mika . József és Varjas József között, mert fel­ajánlásukat valameny- nyien teljesítették. Akárhogyan is áll a do­log, egy biztos: a ver­seny győztese maga a dolgozó nép. Felületesek lennénk, ha azt. hin­nénk, hogy a verseny befejezése után ezek a gazdák megpihentek ba- béraikon. Látogassunk el hozzájuk, nézzünk körül a szorgalmas két­helyi gazdák házatá- ján ... Tóth Lajost nehéz ott­hon találni napkelte után és napnyugta előtt. Amíg munka van a me­zőn, ott van az ő ta­nyája. Felesége is csak véletlenül van otthon, éppen kenyeret sütött, máskülönben ő is a fér­je mellett van mindig. A kenyerek szép sor­jában keltek egymás mellett, meleg takaróval letakarva, ő meg éppen a sütőteknőt súrolta tisz­tára. Tóth néni szereti a rendet és tisztaságot, másképp nem érzi jól magát a lakásban. Az asztal fölött egy kis áll­ványon halkan duruzsolt a rádió. — Zenére még a munka is könnyebben megy — mondja. Majd leül az asztalhoz egy kicsit, de csakhamar bo­csánatot kér és szorgo­san forgolódik a kony­hában, a tűzhely körül. — Már nem sok ten­nivaló van a mezőn — mondta, ahogy az őszi munkákról kezdtünk be­szélgetni. — Tudják, az ember azon van, hogy minél előbb végezzen vele, mert, sok előnyt je­lent, ha a beadást előbb teljesítjük! Meg is ad­tunk mi az államnak már mindent, ami jár, csak egy kis kukoricá­val vagyunk még vissza, de a napokban azt is letörjük és rendezzük a tartozást. — Büszkén emeli fel a fejét, ami­kor mondja, hogy az adóval is már csak egy hónappal vannak vissza. Hallott már arról is, hogy jutalmat kap, aki beadási kötelezettségé­nek időben eleget tesz. Látszik az arcán, hogy bízik az állam ígéreté­ben. Hogyne bízna, ami­kor a nyáron is kaptak 2 mázsa 60 kiló enged­ményt kukoricából, mert előbb leadták a disznót, mint kellett volna. — Ha mindenki így csinálna, így gondol­kozna, mint mi, akkor nem lenne baj a beadás­sal, akkor nem kellene senkit felszólítgatni. Mi tavaly is két mázsával több napraforgót ad­tunk be az előírtnál, de nem is bántuk meg, mert megkaptuk érte a jutalmat. Az idén is azon igyekszünk, hogy elsők legyünk, a faluban. * * * De nemcsak Tóthék gondolkoznak így Két- helyen, hanem mások is. Mika József éppen megebédelt és kiballa­gott az istállóhoz, . hogy befogja a lovakat és munkához lásson a me­zőn. —• Ha öt perccel ké­sőbb jönnek, már nem találnak itthon az elv­társak. Most szerencsé­jük volt — mondja ne­vetve és bevezet ben­nünket az első szobába, hellyel kínál, aztán ma­ga is leül a heverő sar­kára. Felesége gyorsan még nagyobb rendet akar teremteni a taka­ros kis helyiségben; egy halomba rakja a kislány könyveit, aztán kimegy és a ház körül tesz-vesz, mert olyan asszony ő, aki nem szeret tétlenül ülni. Mika gazda pedig ke­zébe veszi a plakátot, melyen az áll, hogy mi­lyen kedvezményeket nyújt az állam a be­adásban élenjáróknak. Szétvetett lábakkal, ne­kidőlve az olvasásnak, mosolyog, mert az jut az eszébe, hogy ő már nagyjából teljesített mindent. A kukoricát is leadta volna már, de egyelőre nincs hely, ahova elraktározzák; így egy-két nap még otthon lesz, de már készen van a beadásra. Mika József most ab­ban töri a fejét, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 37. év­fordulójának tiszteletére versenyre hívja a falu valamelyik élenjáró gaz­dáját. Nem annyira a jutalomért, 'mint inkább becsületből teljesíti kö­telezettségét. Szeme hirtelen fel­csillan : megvan, hogy ki lesz az új verseny­társ. S már búcsúzik is, indul a mezőre, várja a munka. — Buni — Simonfa községben e hó 3-án tartotta alakuló ülését a Hazafias Népfront-bizottság. Már napokkal előbb érezhető volt a láz, árui az alakuló gyűlést megelőzte. Az elő­készítő bizottság tagjai beszélget­tek a dolgozókkal, hogy a lakos­ság véleménye alapján majd vég­leges javaslatot tehessenek a je­löltekre. A jelölőlistán szerepelt dolgozó parasztoknak a neve, akik élenjárnak a beadásban, iparosé, értelmiségi dolgozóé. Jó munkát végzett az előkészí­tő bizottság, aminek a vasárnap esti gyűlésen meg is lett az ered­ménye. Az ülés megnyitása után az elő­készítő bizottság elnöke, Bárány János ismertette a javaslatot a népfront-bizottság jelöltjeire. Olyan emberek neve hangzott fel, akik munkájuk alapján méltóak a falu bizalmára, mint Kiss János, Szabó Kál­mán, Berkes József, Pintér János és a többiek, akik mind büszkesé­gei a községnek. A beszéd alatt feszült csend ül­te meg a termet. A szavak nyo­mán újra fölelevenedett az emlé­kezetekben a mult, a Horthy- fasizmus kora, amikor a község lakosságának többsége a bőszén- fai uradalomba járt részért arat­ni, ahol még a mindennapi kenye­ret is alig keresték meg. Helyi példákkal érzékeltette az einök a múlt és a ma közti különbséget. Elmondta, hogy a község lakossága a múltban hiá­ba fordult kéréssel a kép­viselőtestülethez, hogy a Laposi- rétre hidat kellene építeni. Tár­gyalta ugyan a képviselőtestület a kérelmet, de elutasította azzal, hogy nem kell oda híd, másképp kell hazaszállítani a terményeket. Ez a határozat csak azért szüle­tett meg, mert á bíró „úrnak1' nem volt ott földje. Beszámolt az elnök a felszaba­dulás utáni és az 1950. évi tanács­választások utáni eredményekről. Kutat kapott a község 48 ezer fo­rintos beruházással, állandó posta­ügynökséget. És most, a Hazafias Népfront új pro- grammot dolgozott ki a falu felvirágoztatására. A hidakat megjavítják, vagy ha kell, újjáépítik, a kultúrházat rendbehozatják és az iskola pad­jainak kicserélése végett érintke­zésbe lépnek az illetékes szervek­kel. Az ülésen felszólalt Gőgös Péter elvtárs, a járási pártbizottság ki­küldötte is. Beszédében hangsú­lyozta, hogy Simonfa dolgozó parasztjai­nak is csatlakozniuk kell a kaposvölgyi állattenyésztők­nek ahhoz a mozgalmához, amely a zselicségi községeket élenjáró állattenyésztő közsé­gekké kívánja fejleszteni. Nemcsak a jelöltek neve után felhangzó taps jelezte, hogy a dol­gozók elfogadják a jelölteket, ha­nem a szemekben is ott csillogott a bizalom és biztatás, hogy mun­kájukban segíteni fogják őket. 0 nagyatádi állami erdüpztiaság dolgozóinak vállalása november 1. tiszteletire A nagyatádi állami erdőgazdaság dolgozói munkafelaj áldásokkal ké­szülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának mél­tó megünneplésére. Csitkovics Dénes erdész vállalta, hogy negyedik negyedévi tervét 5 nappal a határidő előtt befejezi. Vá­sárhelyi István és Jakab Imre er­dészek ugyancsak tervük határidő előtti befejezését vállalták 2, illetve 5 nappal. Szloboda Irén munkacsa­pata őszi erdősítési és talajelőkészí­tési tervét november 7-re befejezi Szabó II. Gyula erdész őszi tervé­vel határidő előtt 10 nappal végez. Horváth Sándor erdősítési és faki­termelési tervét határidő előtt tel­jesíti. Ezzel 200 munkaórát takarít meg. A berzencei erdészet csemetekert­jének dolgozói versenyre hívják az erdőgazdaság valamennyi csemete­kerti dolgozóját. Vállalják: A cse­meteápolási munkákat ez évben még egyszer szakszerűen elvégzik. A cse- metekiemelést — akár kézi, akár gépi kiemelést — úgy végzik, hogy a gyökérzet sértetlen legyen. Az osztályozás során erdősítésre alkal­matlan csemete nem kerül ki a cse­metekertből. AZ ÜNNEP! KÖNYVHÉT HÍREI A Könyvterjesztő Vállalat kaposvári könyvesboltja soha ilyen nagy látogatottságnak nem örvendett, mint az idei könyvhét két első napján. Nem egészen két nap alatt 1100 kötet könyvet vásárol­tak a könyvesboltban és a felállított könyvsátrakban. A legna­gyobb forgalmat a könyvesbolt és a Béke-szálló előtti könyvsátor bonyolította le. A könyvsátorban különösen vasárnap vásároltak so­kan: közel 200 kötet fogyott cl. s kedd délig ez a szám 354-re sza­porodott. A legkeresettebb könyvek Karinthy, Jókai, Kipling, József Attila és Petőfi Sándor munkái. De nagy népszerűségnek örvende­nek Veres Péter és Szabó Pál művei is. Annak ellenére, hogy az idei könyvhétre sokkal több szépirodalmi mű, sokkal nagyobb pél­dányszámban áll az olvasók rendelkezésére, mint eddig bármikor, ez is kevésnek bizonyul. A legkeresettebb művekből már nincs példány, ugyancsak elfogyott a nemrég megjelent, új szakács- könyv is. A néphadsereg ka­posvári helyőrségi tiszti klubjában is igen nagy érdeklődés előzte meg az ünnepi könyvhetet. A klub könyvtárosa jól felkészült az ünnepi megnyitóra, melyet az irodalom tízéves fejlő­déséről tartott beszá­molójával ő" nyitott meg. A tiszt elvtársak és családtagjaik élénk figyelemmel tekintették meg az ízléses könyv- kiállítást és közülük sokan már az első nap vásároltak könyveket. Két nap alatt 'több mint 200 kötet könyv jutott új tulajdonosá­nak birtokába a tiszti klubban. Különösen nagy volt a kereslet a magyar klasszikusok műveiben, melyekből ugyancsak kevés jutott a kaposvári tiszt elv­társaknak. Mindössze egy példányt kaptak Jókai Arany emberéből, s az aztán igazán el­keserítő volt, hogy az az egy példány is él­vezhetetlen, mivel 30 oldal hiányzik belőle. Nemcsak a megye székhelyén, hanem vidéken is ünnepélyes kül­sőségek között kezdődött a könyv­hét. A csurgói járásban a járási könyvtár és a népművelési ügy­vezetők, kultúrotthonigazgatók végeztek jó munkát, hogy minél több dolgozó kezébe eljuttathas­sák a könyvet. Csurgón, a járási kultúrházban Kincses Ferenc gimnáziumigazgató nyitotta meg a kiállítással összekötött könyv­hetet. Az érdekes kiállítás, amely a könyvnyomtatás történetét mu­tatja be, igen sok látogatói von­zott a kultúrházba. A járási könyvtár három tematikus kiállí­tást rendezett: Berzencán, Gyéké­nyesen és Inkén. Mindhárom köz­ségben a pedagógusok részvételé­vel nyílt meg az ünnepi könyv­hét, melynek keretében a községi kultúrcsoportok színvonalas kul­túrműsort mutattak be. A járás népművelési dolgozói úgy igyekez­tek megszervezni az idei könyv­ünnepet, hogy a dolgozók és az irodalom kapcsolatát minél jobban elmélyíthessék. A járási könyvtár például 8-án olvasómegbeszélésre hívta össze az olvasókat, hogy ja­vaslataikkal segítsék a magyar könyvkiadás ügyét, a könyvtár munkáját. Az olvasómegbeszélés célja ugyanakkor az is, hogy a könyvtár dolgozói tudomást sze­rezzenek az olvasók kívánságai­ról, észrevételeiről és azok -figye­lembevételével végezhessék a jö­vőben munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents