Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-29 / 256. szám
'Péntek, 1954. október 29. SOMOGYI NÉPLAP 3 Sürgősen vonják felelősségre a ierményrejtegető karádi kulákot! r Berényi József 44 holdas karádi kulák hosszú évek óta nem fizetett adót. Adótartozása a kamatokkal együtt 60 ezer forintra nőtt. Szentül .meg volt győződve, hogy emiatt neki hajaszála sem görbül meg, hiszen ■«■nincs semmi terményem« — gondolta és hangoztatta is. Vélt igazának azonban váratlan esemény szakított véget, mert ahogy a közmondás tartja, «a hazug embert ...« Úgy történt a dolog, hogy október 20-án Tóth Ferenc és Vodnyánszki '■Gyula községi adómegbízottak kö- rrülnéztek Berényi József nászának, Berényi Imre apósának, Markai Antal kuláknak a házatáján, sőt. a szőlőhegyen a pincéje táján is. Markaféknál sokkalta több terményt találtak, mint amennyit bármilyen szakszerű gazdálkodás és talajművelés mellett is adhat 2 hold föld —■ ekkora területen gazdálkodik ugyanis Markai Antal. Találtak nála mintegy 50 mázsa burgonyát, majdnem 60 mázsa kukoricát —holott kukoricát nem is vetett. Először persze azt állította Markai, hogy ő Berényi násza kukoricáját harmadosán kapálta, s a 60 mázsa tengeri a termés harmadrésze. — De hol van akkor a kétharmad rész, a 120 mázsa, amelynek Berényi gőréjában vagy padlásán kellene lennie? — kérdezték az adóügyiek. Erre aztán sem Markai, sem Berényi nem tudott válaszolni, tehát kiderült a kulákok turpissága. Hiába hangoskodott Berényi Imre, lezálogolták a Markaféknál talált terményt. 50 mázsa kukorica, 30 mázsa burgonya, 5 mázsa gabona, 60 kg só, 1 mázsa dió, aztán nagymennyiségű ruhanemű, liszt stb. és egy arany karóra sorban a zálogolási jegyzőkönyv rovataiba került. Az adóügyi megbízottak jelentették a zálogolást a tabi járási pénzügyi osztálynak, s kérték, küldjék ki az ügyészeket, vizsgálják meg ezt a dolgot és a törvénynek szerezzenek érvényt a terményrejtegető kulá- kokkal szemben. Érthetetlen a járási állami szervek hallgatása, itt sürgős intézkedésre van szükség. Meg kell mutatni ország-világ előtt, hogy éberen őrködünk a saját magunk alkotta törvényeink fölött, s aki azokat megszegi, nem kerülheti el jogos büntetését. Tanultak a tavalyi nehéz tél tapasztalataiból a 73/4, Építőipari Vállalat vezetői A tavalyi nehéz, kemény tél felkészületlenül érte a 73/4. Építőipari Vállalat vezetőit. Az idén okultak a tavalyi hibákból.-r- A tavalyi tervlemaradás fő oka — mondja Szigetvári György elvtárs, a vállalat főmérnöke — az volt, hogy nem számoltunk a 25—30 fokos hideggel. így nem készültünk fel kellően a télre, s egy-két munkahely kivételével nem is volt téli építkezésünk. Nádpadlónk is kevés volt, s ez többezer forint kárt okozott vállalatunknak. — Hogyan készültek fel az idei télre? — Az első és legfontosabb feladatnak tartottuk, hogy észszerűen kössünk szerződéseket. Tavaly azt a hibát követtük el, hogy ősszel kezdtünk a Damjanich-utcai lakóházak építéséhez. S a téli hónapokban alig tudtunk dolgozni a nagy hideg és a hó miatt. A melegedőket felállítottuk, rengeteg kokszot tüzeltünk el,' de a munkahelyek mégis hidegek voltak és a munka lassan, vontatottan haladt, az emberek a műszakok legnagyobb részét hóeltakarítással töltötték el. Már a szerződéskötéseknél ügyeltünk arra, hogy a befejezési határidők ne húzódjanak a télbe. Az idén nem lesz munkahelyünk szabad ég alatt, csak belső munkákat végzünk. Már jövőre gondoskodtunk arról, hogy az idei tél ne hozzon meglepetéseket. Nádpadlószüksé.gletün- ket beszereztük már, de biztosítottuk a 'munkahelyek részére a koksz- kályhákat és a kokszot is. Fontosnak tartottuk még azt is, hogy a nagy hidegek beállta előtt ellássuk a munkahelyeket anyaggal, hogy 'akkor is folyamatos legyen a munka, ha megnehezülnek a szállítások. Minden munkahelyen biztosítottuk a megfelelő mennyiségű oltoittmeszet, mert a havazások és esőzések idején a mesét nem lehet szállítani. — Hogyan gondoskodtak a dolgozókról? — A munkásszállásokon megjavíttattuk az ajtókat és ablakokat, beszereltettük a kályhákat. Tavaly erre nem fordítottunk kellő gondot és 'emiatt sokan megfáztak. A vattázott ruhák kitisztítva és kijavítva már a munkahelyeken vannak és azokat a dolgozókat, akiknek munkaköre megköveteli, gumicsizmával és esőköpennyel látjuk el. A hideg időben forró teát kapnak dolgozóink. A rounkáslakásckat is fűtjük. Arra 'törekszünk. az építkezéseken jól használjuk ki a fűtési lehetőségeket', mert ezzel nagyobb lesz a termelékenység és nő a dolgozók keresete is. — Sok mindenre megtanított bennünket a tavalyi tél — mondja befejezésül Szigetvári elvtárs — és a tapasztalatokat felhasználjuk. Megtanultuk, hogy csak jó felkészüléssel lehet nekivágni a télnek. B. V. Három emberélet pusztulását okozta az elrejtett must Torma István 'szöllősgyöröki lakos szőlője jól fizetett, gazdag volt a termés. 3—4 hektó bort akart elrejteni a hatósági közegek elől. Tervét tett váltotta fel: udvarában egy kb. 2.20 méter mély gödröt, ásott és ott helyezte el az elrejtésre szánt mustot. A gödör tetejét csak lazán, szalmával fedte be. A szülők távol'lété- ben kislányuk és rokonuk két iker- gyermeke: Bíró József és Biró Mária a gödör körül játszadoztak. Mivel nem tudták, milyen veszélyben van-, nak,' a játék hevében a két kisgyermek beleesett a gödörbe. Torma István . kislánya lélekszakadva rohant szüleiért, az apa azonban már csak a két kis hullát tudta kimenteni, a borgáz pillanatok alatt végzett velük. De ez lett a sorsa Torma Istvánnak is, aki ájultan rogyott össze és szintén meghalt. Ehhez a tragédiához, úgy gondoljuk, nem kell kommentárt fűzni. Torma István 1200—1400 forinttal akarta megkárosítani a nép államát, s helyette a saját és két kisgyermek életével fizetett. Keserű tanulság ez család jának, községének, dolgozó parasztjainknak. Ha Torma István a becsület útján járt volna, nem borította volna gyászba családját, rokonait, s nem lelte volna halálát az általa ásott veremben. Hazádnak rendületlenül... Hiszem és vallóit»: megérteni nem lehet átérzés nélkül. Diákkoromban éveken át magoltuk, szavaltuk darálva: »Hazádnak rendületlenül ...« — s néha beleizzadtunk. amíg súgásra várva kinyögtük egy-egy versszak folytatását. Gépiesen, mint az egyszeregyet mondtuk ennek a drága nemzeti imádságnak zsoltárzengásü sorait, csodás ritmusú zenei gondolatait," s törődtünk is azzal, törődtek-e a megfáradt, szakadt könyökű tanítóink azzal, hogy érezzük, értjük-e, amit papagájként szajkózunk? Tanítások végén, amikor a hazafias nevelésre való célzattal eldaráltuk záróimádságként Vörösmarty nemzeti fohászát, a hazaszeretetnek ezt a drága himnuszát — hiszen a hazafias nevelés külszíneként ennyi is bőségesen elegendő volt — míg ajkunk a i»légy híve rendüietlenü!«-t mormolta, türelmetlenül* pislogtunk ki merev vigyázzállásunkból az udvarra, lestük a pillanatot, hogy kamaszos lélekkel toelerohanjnnk a ránkhajoló nyárba, a futball, a rét, az ifjúság mindennapi gyönyörűségei közé. De ott maradt bennünk át- érzetlenül, megértetlenül a »hazádnak rendületlenül« minden sora anélkül, hogy csak egy kicsit is gondolkodtunk volna, hogy mit hagyott ránk Vörösmarty. Áldom s örökké őrzöm azt a drága percet, amikor végre megértettem a Szózat sorait, átéreztem gondolatait, tanításait. Tíz esztendő rohanó lüktetésébe, lassan már a feledésbe merültek a sorok. Tíz esztendeje nem hallottam felzengeni szívbemarkoló zenéjét, nem hallottam énekelni, s ez alatt a tíz év alatt mégis érezni kezdtem, naponta megtanultam, amit csak alig pár napja, a nemzeti összefogás nagy iászlóbontó seregszemléjén, a Hazafias Népfront kongresszusának utolsó napján tudtam csak teljes értékében átérezni, felfogni, megérteni. Egyszerre lenyűgözött és felemelt a kongresszus két napján hallott s tapasztalt nemzeti erő és L ______________ e gység számtalan megnyilvánulása, a hazaszeretet nem megúnt frázisként, de fénylő, igaz szóként, tettre serkentő igeként fellobbanó, s hiszem, hogy többé soha ki nem alvó ezer és ezer jele. S ahogy benne éltem a feledhetetlen két nap gyönyörű perceiben — ahogy érezni kezdtem a kongresszus be- fejeztének sajnálatos közeledtét — oly váratlanul, hogy szíven ütött — nem, inkább símogatóan szívbe- markolt a felszólítás: Énekeljük el a Szózatot... Tíz esztendő alatt a közömbösség, a maradiság vádja által feledtetett drága nemzeti dal felcsendült az ajkakon. »Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!« Elfeledtük a dalt; kétezer meghatott ember ajkán botladozva, de egyre magasabbra csapva szálltak a legszebb gondolatok: »Bölcsőd az, s majdan sírod is ... « Ölelkeztek a hangok, felemelve a lelket, megbolygatva az érzéseket, megindítva a könnyeket. »A nagy világon e kívül nincsen számodra hely ...« Körülnéztem, s láttam, a jupiterlámpák szikrázó fényétől drága gyöngyszemek, könnyek csillogtak a szemekben; a most már mindörökre otthonra • lelt paraszt, a megbecsült értelmiségi, az emberibb életet teremtő munkás arcán leperdült a megindultság, a felébredt és soha el nem alvó hazaszeretet drága könnycsepje. És ekkor megértettem... megértettem, mert átéreztem, mit jelent a »hazádnak rendületlenül«, megértettem, mit jelent e drága haza fiának lenni, mit jelent szeretni, munkálkodni e drága földért ----együtt a haza és nemzet so rsát szívén viselő embermilliókkal. Megértettem s megtanultam, s hiszem, hogy az újra felcsendült dal mindenkivel megértette a nem* zet imádságának, a hazaszeretet himnuszának sorait. S álljuk szavunkat, a fogadást, amit meghatott ajkunk a Szózat soraival kiejtett: együtt, mindvégig, rendületlenül... Nagy Tamás. _____________________________/ ISMERJÜK MEG MEGYÉNKET KUTAS COMOGY MEGYE KÖZEPÉN, ^ Nagybajomtól délre 9 km távolságban, a Kaposvár—Gyékényes közti vasútvonal tőszomszédságában ■fekszik Kutas község, melynek határa már az őskor emberének is lakóhelyül szolgált. Kutas története tehát igen régi időkbe nyúlik vissza. Különösen jelentős hely volt a rómaiak idejében. A rómaiak, midőn megszállták a Balaton—Dráva közti területet, utakat és táborhelyeket építettek maguknak. Egyik ilyen táborhely Kutas határában volt, mely már Do- mitianus császár uralkodása idején állandó táborhelyül szolgált. Erről egy érdekes, nagybecsű lelet tanúskodik. 1855-ben Kutas és Beleg között érokásás alkalmával egy bronz-, táblát találtak, melyet 85«ben készítettek. A bronztábla a Pannóniában állomásozó légiókhoz beosztott segédcsapatok jegyzékét tartalmazza. A lelet 6 ala (lovasosztály), 15 cohors (gyalogosztály) nevét, örökíti meg és feltünteti az összes létszámot is, mely 11.500 fő volt (pontosan 2 légió). A RÓMAIAK ELTŰNÉSE után hosszú ideig semmit sem tudunk Kutas történetéről. Az ezt követő legrégibb adattal 1146 táján találkozunk,, jóval a honfoglalás után. Bizonyos Színes nevű úrnő ekkor 'adományozza Kutast a pannonhalmi bencés apátságnak. Hogy már jóval ez idő előtt lakott hely volt, az bizonyítja, hogy az adományozott birtokhoz 5 szőlő is tartozott, ugyanannyi szőlőmívesházzal. Ebben , az időben tehát már szőlőműveléssel ■foglalkoztak Kutas vidékén. A bencés apátság 1409-ben bérfbe- adja ezt a területet Kutasi Domonkosnak, aki a török időkig volt Kutas ura. 1322-ben is találkozunk a község nevével. Ekkor Kuchus-nak írják. A középkorban általában így, vagy Kutus, Kutos alakban fordul elő a község neve. Ma is a községhez tartozik Kozmapuszta, mely valamikor nagyabb falu volt, mint Kutas. 1342—43-ban már egyházas hely és az oklevelek templomát is említik, melyet Szent' György tiszteletére építettek. 1048- ban Kozmafalwa alakban fordul elő.' Csakhamar Kutas is egyházas hely lett: 1437-ben már lelkészéről emlékeznek meg az oklevelek. 'T'OVABBI NÖVEKEDÉSÉT azonban megakadályozták a törökök. A török hadsereg 1555. őszén elfoglalta Kaposvár és Koroknya várát, majd Szemyér alá vonult. Sze- nyér sikertelen ostroma után Babó- csa felé menet keresztül vonultak Bajomon és elkeseredésükben elpusztítottak mindent, ami »ltjukba került. Valószínű, hogy Bajommal együtt Kutast is felégették. Teljesen azonban nem pusztulhatott el, mert továbbra is találkozunk nevének említésével. Az 1565—66. évben a törökök által készített fej adólajstrom szerint a görösgali nahie-hez (járás) tartozott, a koppányi szandzsákban. Az 1568-ban megkötött drinápolyi béke szerint a Rinya volt a török birodalom határa. Kutas tehát a határvidéken feküdt: a legrosszabb helyen, ami akkor létezett. Bár a békekötés megtörtént, a. határok mentén azonban továbbra is kisebb, de állandó Villongások voltak, nyugtalanították egymást a magyar és török vitézek. Valószínűleg Kutas is nagyon elnéptelenedett, lakói elbuj- dostak vagy elvándoroltak, bár az 1600-as évekből is van létezéséről adatunk. Fűben az időben egyre na■"** gyobb tért hódít Somogybán is a reformáció. Ez az abban az időiben erősen haladó mozgalom nem kerülte el Kutast sem. Az 1657. május 24—25-én Pápán megtartott egyházkerületi zsinat jegyzőkönyvei szerint Kutasnak már református egyháza volt, bár hivatalosan csak 1664- ben alakult meg az egyház. A nép nyomorának megváltását remélte az új vallástól, az egyházi terhektől való szabadulást. Ez azonban nem következett be. Nőtt az elkeseredés. S amidőn 1705-ben Balogh Adám Szigetvár sikertelen ostroma után a Rinya mentén vonult felfelé, a kutasi nép is tömegesen tódult zászlaja alá. Felhangzott a toborzó nóta: Török bársony süvegem Most élem gyöngy életem, Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, jer velem. És a nép hallgatott a nótára, tő-, megesen ment Balogh Ádám nagyhajóim. főhadiszállására, hogy harcoljon az elnyomók ellen. Ebben az időben Kutas teljesen elnéptelenedett. 4 évig lakatlan volt.: Az 1715-i összeírás szerint azonban ismét találunk lakókat, akkor 13. háztartását írják össze. Azonban az új lakók sem élhettek háborítatlanul. 1717-ben kezdetét veszi az ellenreformáció. A néhány ^wel ezelőtt épült templomokat is elveszik 1773-ban és a „katolikus egyháznak adják, bór a katolikus' egyház csak 1788-ban alakult meg Kutason. Az »új hit« követői nem csüggednek az igazságtalanság miatt. 1774- ben a falun kívül építettek templomot fából, zsúp-tetővel. A faanyagért 190 napszámot szolgáltak Feste- tich Lajosnak. A fatemplom helyére 20 év múlva téglából építettek új templomot. Lassan a vallási harcok is elültek és Kutas viszonylag békésen fejlődhetett. Fejlődött is. 1805-ben már vásárok tartására kapott szabadalmat. A fejlődést segítette az is, hogy a még 1750 táján épült postáét a községen vezetett keresztül és a határban fogadó és lóváltó állomás épült. | 848 ESEMÉNYEIRŐL Kutasra vonatkozóan nincs adatunk. Csupán azt tudjuk, hogy 48 után a községnek mintegy 90 telkes gazdája lett, de továbbra is megmaradt a nagybirtok a Boronkayak, Talliánok és a Hertelendyek kezén. A cselédek tehát tovább élték hányatott életüket. Az első világháború befejezése után a Nagyatádi-féle »földreform« során Kutason kb. 45 ember kapott 1—2 hold földet a községtől távol eső részen. A nagy megváltási árak. és az adó miatt azonban többen lemondtak róla. A parasztság helyzete továbbra is sanyarú volt. Minden évben 1—2 gazda kevéske birtokán megperdült a dob, mert nem tudták a terhekkel megbirkózni. Pedig sokféle móddal megpróbálkoztak. Az; 1920-as években többen gyümölcs- termeléssel kezdtek foglalkozni. Nem sikerült. Horváth János baromfitenyésztésbe kezdett, de hamar abbahagyta, ment az uradalmakkal nem bírta a versenyt. Az uradalom elnyomta á falut. A földbirtokosok azt tették, amit akar-1 fák. Amikor Boronkay érdeke úgy: kívánta, elvette a vásárteret a köz-, «égtől. Kutas híres vásárai elsorvadtak. A felszabadulás előtti helyzetre éles fényt vet az akkori birtok-megoszlás. Kutas területéből 150 toh törpebirtok, 372 kh kdsbirtok, 2192 kh középbirtok, 3140 kh nagybirtok volt. Az életet a »küzdés a létért« jellemezte. Ilyen körülmények között érte Kutast.® második világháború, mely sok szenvedést, okozott a köz-, ség lakóinak. Hónapokon keresztül érezték a háború minden borzalmát, a frontot, a kitelepítést. A németek még templomaikat is meggy alázták, mindkét templomtornyot felrobbantották. A FELSZABADULÁS UTÁN *"*■ hatalmas lendülettel kezdődött meg az új élet Kutason is. Rendbehozták a megrongált házakat s az eddig nincstelenek a maguk gazdái lettek. Megalakult az állami gazdaság, mely mindenkinek munkalehetőséget ad. Megszűntek a cselédházak: több mint 30 új ház épült a felszabadulás óta. A hajdani földesúr kastélya ma a dolgozók gyermekeinek második otthona: általános iskola, mely valamikor 2 nevelővel dolgozott s ma már 10 tanító és tanár oktatja szebb életre a gyermekeket. Különösen az í 950-ben megválasztott tanács működése alatt nőtt meg a fejlődés. Korszerű orvos-lakást építettek, bölcsődét és napköziotthonos óvodát létesítettek. A düledező- félben lévő postahelyiség helyett korszerűen megépített és felszerelt postaépületet kaptak. .1953 januárjában kigyulladt a villany is, hogy örökre száműzze a tudatlanságot, a sötétséget. Azóta a község dolgozói több mint 160 rádiót vásároltak, mely életszínvonaluk emelkedését is jelenti. A község lakói jelentős gazdasági eredményeket értek el. Sertésállományuk pl. 1950-hez viszonyítva háromszorosára emelkedett. Kutas lakói bekapcsolódtak a társadalomi életbe is, aktív részt vesznek a község ügyeinek intézésében — amibe 10 évvel ezelőtt még nem volt beleszólásuk. Ma már egy-egy tanácsülésen 100—120-an jelennek meg és szólnak hozzá a napirendi pontokhoz. Szépek az eddigi eredmények, melynek alapján valóban érzik Kutas dolgozói, hogy maguké az ország. S ezeket az eredményeket szélesíti ki a Hazafias Népfront-bizottság, melynek munkájából már most tevékeny részt vesznek ki a kutasiak. mf IT TŰZ MAGA ELÉ ez a bi- zottság? 1. Gazdasági téren: útjavítás, járdaépítés, hídépítés, a mészszegény talaj meszezése 50 kát. holdon, műtrágyabiztosítás, 350 köbméter siló- takarmány készítése. Tervbevették, hegy a tél folyamán az állami gazdaság agronómusainak bevonásával ■mezőgazdasági tárgyú ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. 2. Egészségügyi téren: a község belterületén a terhes anyák részére tanácsadó helyiséget biztosítanak, a két közkutat szivattyús kúttá alakítják át, egészségügyi előadásokat szerveznek a körorvos vezetésével stb. 3. Állategészségügyi téren: dögku- tat létesítenek, az állatorvosi rendelőt korszerűen felszerelik, egészségügyi előadásokat tartanak az állati betegségekről stb. 4. Kulturális téren: az iskola részére gyakorlóteret biztosítanak, kutat létesítenek az iskola udvarán, a nevelői lakásokat kívül-belül tatarozzák, megjavítják a kultúrházat, klubhelyiséget biztosítanak a kulitúr- báz mellett, folytatják a népi hagyományok összegyűjtését, hangos- híradót létesítenek stb. Mindezek azt biztosítják, hogy Kutas népe törhetet lenül halad a megkezdett úton a jólét, a szebb élet felé! A kutasi ált. iskola nevelőtestülete által írt monográfia alapján összeállította: Várkonyi Imre.
