Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-03 / 234. szám
SOiVIUGVl NEFLAF JL Vasárnap, 1954 október 3. AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL !lllll!lllll!lllllilllllllllllllllllllllll!llll! KONSZTANTYIN SARIKOV TRAKTOROS írta : D. Novoplanszkij, „Celinnij“ gabonatermelő szovhoz, Kazah SZSZK | VAN MIHAJLOVICS Mit- csenko brigádvezető nagyon elképedt. Kosztya Sarikovot a szovhoz megalakítása óta ismerte. Sarikov a többiekkel együtt tette meg az utal a behavazott sztyeppén, ügyesen leugrott a megrekedt teherautóról és ugyanúgy tolta a kocsit, mint a többiek. Sarikov, Jeszil állomáson is ott volt, amikor az összeszerelhető épületelemek megérkeztek, s segített a súlyos alkatrészek rakodásában. Május 1-én együtt táncolt a többiekkel, néhány nap múlva pedig a futballpályán együtt kergette a labdát társaival, s az ő lövései voltak a legerősebbek. Most meg egyszercsak kitudódott, hogy Konsztantyin Sarikovnak hiányzik a lába. Egy esős reggel Sarikov a brigád többi tagjával együtt taposta a sarat és hordta az épületelemeket. Hirtelen a gépkocsi oldalának dőlt és így szólt a brigádvezetőhöz: —■ Ivan Mihajlovics, legyen szíves, adjon egy kalapácsot, eltört a lábam. — Mit mondsz? — kérdezte a brigádvezető', nem akart hinni a fülének. Sarikov azonban fogta a kalapácsot, s a brigádvezető meglátta, hogy a fiúnak műlába van. A fiatal traktoros megkalapálía a protézist, megköszönte a kalapácsot és nekiiramodott, hogy utolérje a többieket. — Várj csak, várj! —< kiáltotta utána Mitcsenko. — Miért nem szóltál erről előbb-? — Ugyan miért? — Hogy-hogy „miért1-? Láb nélkül megtenni ezt az utazást, Az északisarki expedíciók pártéletéből Az „Északi Sark—3“ és az „Északi Sark—4“ kutatóintézetek ben megalakultak a helyi párt- szervezetek. Tagságuk meghaladja a 20 főt. A pártszervezetekben tartalmas munka folyik. A legutóbbi taggyűlésen a télre való felkészülést és a tudományos kutatások tervének teljesítését vitatták meg. Szabályos időközökben jelennek meg az „Úszó jégtáblán“ és a „Jégmezőkön“ című faliújságok. A pártszervezet törődik azzal is, hogy a sarkvidéki kutatóknak szabadidejükben kulturált szórakozásokban legyen részük. A Szovjetunióban évről évre több televíziós készüléket gyártanak Ebben az esztendőben 325 ezer televíziós készüléket bocsátanak ki, 1955-ben pedig már 760 ezret. Az ötödik ötéves terv végére a televíziós műsor nézőinek száma r többmilliót tesz ki. Az utóbbi években a Moszkva, Leningrád és Kiev környéki falvakban igen sok televíziós készüléket vásároltak. Zsitomir, Cser- nyigov és még több más területen is gyönyörködhetnek a kolhozparasztok a televíziós adásokban. A távolbalátás ilymódon a kolhozfalut bekapcsolta az ország legnagyobb központjainak kulturális életébe. A moszkvai televíziós központ éppen ezért rendszeresen közvetít mezőgazdasági tárgyú adásokat, amelyeken bemutatja a kolhozparasztok élenjáró munkamódszereit, ismerteti a mező- gazdasági tudomány eredményeit. A televíziós készülékek számának növekedésével felmerült annak a szükségessége, hogy közös televíziós antennát létesítsenek. A háztetőkön felszerelt egyes antennák elcsúfítják az épületet és sok esetben, például a magas épületeken, gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Nemcsak a moszkvai magasépületeken szereltek fel ilyen közös televíziós antennákat, hanéhn sok többemeletes házon is. résztvenni minden munkában ... — Ha szólok, Ivan Mihajlovics, biztosan a sátorban hagytak volna. Én pedig nem vagyok nyomorék, mindent el tudok végezni!... ... A vonaton, amelyen a kom- szomolisták ideutaztak, Kosztya Sarikov volt az első énekes, a legjobb tréfamester. Senki sem gondolta, hogy e fáradhatatlan, vidám fiúnak hiányzik a lába. Sarikov a beriszlavszki kerületi komszomolbizottságban, ahol a szűzföldekre jelentkezett, csupán annyit mondott, hogy jól kezeli a traktort és a kombájnt. És ez igaz is. A műlábáról azonban hallgatott. Itt, az új helyen még a vele egy sátorban lakók sem tudták mindnyájan, hogy a traktorosnak műlába van. \ SZOVHOZ IGAZGATÓJA sem tudott semmiről. Az első traktort, a hatalmas „Sztá- linyec-80“-t Konsztantyin Sari- kovra, erre az energikus, tettre- kész fiatalemberre bízták. A szovhozban Sarikov volt az első, aki hét hektár helyett i.yol- cat szántott fel egy műszak alatt. Értett hozzá, hogyan kell időt megtakarítani az üzemanyagfelvételnél. Az ő gépe vesztegelt a legkevesebbet. A mezei szálláson ott látjuk a mai versenyeredmények friss összegezését. Az első helyen Konsztantyin Sarikov neve áll: 7.15 hektárnyi vállalása mellett kilenc hektárt szántott fel. Sarikov kedves, vidám fiú, jó elvtárs, példamutató traktoros. Társai tőle tanulnak, utána igazodnak. Három éve baleset folytán vesztette el mindkét lábát. A szerencsétlenség után öt hónap múlva 1 hagyta el az ágyat, mankókra támaszkodva. A kórházban nyújtó is volt, s Konsztantyin megkezdte az edzéseket. Ha leesett, újra felkapaszkodott a nyújtóra, mégsem hagyta abba a gyakorlatokat. Végre aztán megérkezett a protézis.' Sarikov az orvos tanácsára megtanult mankó nélkül járni. Gyakran megtörtént, hogy amikor már úgy érezte minden ereje elfogyott, így bíztatgatta magát: — Ne hagyd abba! Ne hagyd abba! Hiszen komszomolista vagy, járnod, élned kell! Csak tovább, előre!... Konsztantyin apja már régen meghalt, anyját a hitleristák ölték meg. A fiúia kórházból unokanővéréhez ment, a herszoni területre. Ott, a beriszlavszki gépállomáson elvégezte a kombájnvezető tanfolyamot és gépkezelő lett. S lám, itt, a szűzföldön, a legnehezebb körülmények között Konsztantyin Sarikov úgy dolgozik, hogy senki nem gondolja róla, hogy műlába van. A versenyben legjobb ellenfeleit száz hektárral megelőzte. O ARIKOV most munkagép- kezelőjét, a komszomolista Valentyin Volohovot tanítja a traktorvezetésre. Konsztantyin a társadalmi munkára is talál időt. Társai beválasztották őt a faliújság szerkesztőbizottságába. Ő a szakszervezeti versenybizottság elnöke is. Milyen mérhetetlen hősiesség, szívósság és akaraterő van ebben a fiatal szovjet emberben, a szűzföldeken létesített új szovhoz legjobb traktorosában! A siófoki MASZOLAJ dolgozói büszkén őrzik a Megyei Párt-végrehajtóbizottság kongresszusi versenyzászlaját. A kongresszusi verseny után új célokat tűztek maguk elé a vállalat dolgozói. Elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulóját még jobb, még kiemelkedőbb eredményekkel köszöntik, hogy újra elnyerhessék a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlaját, s a büszke élüzem címet. A pártkongresszus határozatainak megvalósítására versenyre hívták megyénk valamennyi üzemét; versenykihívásukban a legfontosabb feladatokra: a termelés fokozására, az önköltség csökkentésére, a minőség javítására, valamint az anyagtakarékosságra tettek vállalást. A versenykihívás óta alig egy hónap telt el, de máris jelentős eredményekről adnak számot a vállalat dolgozói. A csőfeljavító csoport a börgöndi 380 ezer forint értékű csőfel javítási munkákat vállalásához híven 14 nappal a határidő előtt befejezte, ezzel jelentős összegét takarított meg népgazdaságunknak. Hasonlóan kiemelkedő a Tatai cső- feljavító-brigád teljesítménye .is:, a brigád tagjai 9 nappal a határidő előtt fejeztek be egy 320 ezer forintos csőfeljavítási munkát. Hosszan sorolhatnánk a kiemelkedő teljesítményt elérő brigádok és dcígozók nevét, akik közül Bedő György 178 százalékra, Nyirő Margit 153.7 százalékra, Balogh Viktória 144 százalékra növelte teljesítményét, s a november 7 tiszteletére indított verseny első hónapjában 8— 10 százalékkal túlteljesítették a vállalat havi tervelőirányzatát. Amint fokozódott a verseny lendülete,. erősödött a termelési költségek csökkentéséért, az anyagtakarékosságért és a minőség javításáért folyó küzdelem is. Joggal állíthatjuk, hogy a siófoki MASZOLAJ dolgozói becsülettel, a kezdeményezőkhöz illően harcolnak a november 7 tiszteletére indított munkaverseny sikeréért, a pártkongresszus határozatainak megvalósításáért. A vállalat dolgozói nemcsak á november 7 tiszteletére1 indított versenyben állják meg példásan a helyüket, hanem a békekölcsönjegyzésben is az elsők között voltak; 265,050 forintot adtak kölcsön államunknak. Éjszakai szanatóriumok I. Alekszandrov cikkéből Az egyik asztalon nagy könyv. Lapjain bejegyzések. Nézzük csak meg, miről szólnak. >,Egy hónapot töltöttem a kombinát szanatóriumában, s teljesen rendbejöttem. Hálás köszönet a kiszolgáló személyzetnek az üdülők iránt tanúsított figyelmességért.“ Alatta Medvegyeva, a 2-es számú szövőműhely munkásnőjének aláírása. Egy másik lapon olvassuk, hogy itt üdültek és készültek az érettségire az egyik munkaerő tartalékiskola végzett növendékei. Még sok ilyen hasonló bejegyzés olvasható a „Krasznaja Róza“ selyemszövőkombinát éjjeli szanatóriumának vendégkönyvében. A szanatórium nagyon népszerű a munkások és a munkásnők körében. Az egyemeletes villaépület földszintjén az éttermet, a konyhát, az orvosi rendelőt, a kényelmes bútorokkal berendezett és virágokkal díszített társalgót helyezték el. Az emeleten vannak a hálószobák. Az ágyakon hófehér ágy terítő, a párnákon selyemhuzat. Az egész épület nagy családi ház benyomását kelti. Látszik, hogy az üdülők a meghitt környezetben otthonosan érzik magukat. '.-catyerina Vaszdjevna Jegorovna, a szanatórium vezetője a '.kezeiket mondja: Havonta 25 dolgozó üdül és kezelteti magát nálunk. Több- v. lábadozók. De előfordul, hogy az esti iskolák, vagy az ipar- tanulóit utalják be hozzánk. A napirend a következő: 6 'elkelés, majd reggeli, utána az üdülők munkába mennek. Ebédszünetben eljönnek ebédelni, s munka után ismét visszatérnek a szanatóriumba. Este orvosi vizsgálat. Nyolc órakor vacsora. Vacsora után az üdülők sétálnak, olvasnak, v£gy elmennek a klubba. A Szovjetunióban rendkívül nagy figyelmet fordítanak a dolgozók egészségére. A sokezer kórház, orvosi rendelő, poliklinika, szanatórium, üdülő mellett az utóbbi években igen sok éjjeli szanatóriumot létesítettek. Csupán a szakszervezetek hatáskörében több mint 400 ilyen szanatórium működik. Ezekben a múlt évben 156 ezer ember fordult meg. Moszkvában 35 gyár, üzem és építkezés kapott éjjeli szanatóriumot, Leningirádban 21 üzemi szanatórium nyilt. A moszkvai „Krasznij proletarij“ éjjeli szanatóriuma már 1943 óta üzemben van. Itt havonta 50 ember üdül és kezelteti magát. Eddig már több mint ezer beutalt üdült itt, sokan többízben is igénybevették vendégszeretetét. A „Sztankolit“ gyár üdülőjében egyszerre 25 embert, az építők éjjeli szanatóriumában pedig 70 embert látnak el. A munkások és az alkalmazottak ezekben az üdülőkben feljavított élelmezést kapnak, fizikotherapiai, vízgyógyászati és fogászati kezelésben részesülnek. Esténként összegyűlnek a társalgóban, újságot, folyóiratot, könyveket olvasnak, asztali játékokkal szórakoznak, hallgatják a rádiót. Egyes szanatóriumokba a gyári kul- túrgárda tagjai is ellátogatnak és hangversennyel szórakoztatják az üdülőket. A dolgozók az éjjeli szanatóriumokban jól kipihenik magukat és friss egészségben térnek vissza munkahelyükre. r Beszéljünk egyszer őróluk is ... C sendesen nyílik az ajtó. Sárga selyemkendős, szőke, hosszúcopf os kislány lép be rajta. Zavartan tekinget körül, köszönése alig hallható. Minden bizonnyal életében először jött fodrászhoz — hosszas „kunyerálás“ után — míg végre anyuka megengedte, hogy az aranylő hajfonatot rakoncátlan göndör fürtökkel váltsa fel. Most meglepi, feszélyezi őt ez a sok fiatal lány és asszony, akik itt ülnek körben a fal mellett, türelmesen várva, míg rájuk kerül a sor. Talán fordulna is már vissza, de a fényes tükrök felől kedves hang marasztalja: „Üljön le, kedves, nem kell sokat várni; mit csinálunk majd azzal a szép hajjal?“ Hát ami igaz, igaz, szép is az ő haja; ha kibontja, csípőig ér, de azért most már mégis csak szeretne valami egyszerű, csinos frizurát, olyat, ami mindig rendesen fog állni, meg aztán nagylányosabb is. Hiszen elmúlt 16 éves és a legények. . . nagyon nézegetik már odahaza, így hát. . . „dauert szeretnék“ •—< rebegi fülig pirosán, s leül a hozzá legközelebb álló szék szélére. —■ „Mindjárt sorra kerül” — szól újra a középső, nagyon kedves arcú, barátságos kartársnő, akinek köpenyzsebén piros hímzés mutatja a nevét: „Mária“. A törzsvendégek jól tudják, hogy Máriát Nieselberger Má- tyásnérfak hívják, s egyike a kaposvári fodrászkisipari szövetkezet legjobb dolgozóinak. Most is csodaszép frizura alakul, formálódik gyakorlott, finom ujjai alatt. Úgy simul fésűje nyomán a fekete haj, ahogy akarja. Itt egy kis hullám, ott egy „csiga, itt egy kicsit homlokba, ott jobban a fül mögé, s tessék, már készen is van. „Parancsoljon, itt a tükör, tekintse meg hátul is“, s a megszépült vendég örömmel forgolódik, nézegeti fényesen csillogó, lágy hullámokban simuló haját. És most sor kerül a kislányra. „Mária“ — az egészen fiatal generációnak már egy kicsit Mária néni is — megértőén mosolyog. Veszi a nagyollót — nyissz — s földre hullik a vastag hajfonat. A kislány arca most komor. Mereven nézi tüskésen álló haját a tükörben. „Pepi“ — az üzlet másik közkedvelt fodrásznője — akinek igazi neve Paál Erzsébetként lett annak idején bevezetve az anyakönyvbe, szokott vidám kacagásával bátorítja a kislányt. „Ne búsuljon, kedves! Egy óra múlva meglátja, milyen szép lesz majd. Dehogy fogja sajnálni azt a kócos haját!“ A kislány bizakodón, hálásan elmosolyodik és ráncos szoknyáját eligazítva, most már kényelmesebben helyezkedik el a nagy karos székben. A fodrásznők — szakmájuk művészei mindhárman — fürgén dolgoznak. „Pepi“ dudol magában — jókedve van. (Lehet is. Eredményes népnevelőmunkájáért megdicsérték ma, 4700 forint békekölcsönt jegyeztetett, maga pedig 500-at írt a jegyzési ívre.) A kislány már ott ül a szárító alatt. Kellemes meleg, jó hangulat van az üzletben. A várakozó lányok, asszonyok kötögetnek, horgolnak, olvasnak. Sőt az is megtörténik, hogy Mária nénitől egy-egy különösen jó étel vagy sütemény elkészítési módja után érdeklődnek. Mert Mária néni nemcsak kitűnő fodrász, hanem városszerte híres gazdasszony is. Telik az idő, már fésüli kis vendégét. Halkan duruzsol a hajszárítógép, a levegőben fixatőr csípős szaga terjeng. A várakozók beszélgetnek, otthonosan érzik magukat, mint mindig. Hogy mi- ennek a titka? ■Könnyű a felelet. Azért van ez így, mert ez a kis üzlet állandóan ragyog a tisztaságtól, rendtől, mert dolgozói olyan ápoltak, csinosak és kedvesek, hogy örül a szem, ha rájuk tekint. Dolgozó asszonyok mindannyian, akikre otthon is sok kötelezettség hárul: háztartás vezetése, főzés, takarítás, stoppolás, stb., de azért mégis fáradhatatlanok, türelmesek, figyelmesek. Angyal Lajosnéra — vendégek kedvelt „Manyijára“ — odahaza két pici iker is vár. „Ké£ fiú. Méghozzá milyenek!“ — mondja, s legalább olyan büszkén cseng a hangja, mint amikor a vendégek elismerését, jókívánságát köszöni meg. A kaposvári Il-es számú fodrászüzlet dolgozóit kedvelik, becsülik a hozzájuk járó vendégek: parasztasszonyok, falusi lányok, munkásnők, diákok, tisztviselőnők, tanítónők. S lehet-e nagyobb dicséret mindhármuk számára a dolgozó asszonyok elismerésénél, ragaszkodásánál, szereteténél? Becsülettel rászolgáltak erre mindannyian. z érződik az előbbi kislány örömteli hangjából, aki — miután jobbról is, balról is megcsodálta frissen dauerolt haját, hóna alá csapva a sárga kendőt — lelkendezve kiáltja: „Megyek, megmutatom a Pistának!“ Ezzel kiviharzik az ajtón — ( mely hangos csattanással csapódik be mögötte. És most az egyszer senki nem haragszik ezért. . . Szíjj Róbertné V ______________________________________J B ecsülettel helytállnak a siófoki MASZOLAJ dolgozói E
