Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-01 / 232. szám

Szöllősgyörök népfelkelőinek és nemzetőreinek harca Jellasics ellen Kaposvölgye állattenyésztésének , felvirágoztatásáért Az Ünnepi Könyvhét első napján leplezik le legnagyobb költőnk hatalmas szobrát Kaposvárott A MAGYAR t ' ... .yjV r . .:S iy■■ '■V/'.4V.'*n‘ »OLG-5'V.ípv.v vy OZÓK t >Aft­fJA MEGYEI PÁR IBI ' • - tv íaf.' ■».v ; IZOTTS ÁGÁi MAk VAPJA XI. évfolyam, 232. szám. ARA 50 FILLÉR .......... Péntek, 1954 október 1. TSZ-EINK ÉLETÉBŐL „Szeretettel hívjuk községünk dolgozó parasztjait: jöjjenek velünk a közös úton“ A jövőévi gazdag termés alapját most ősszel kell lerakni. Termelőszövetkezetünk tagsága is ezen szor­goskodik. A rozs vetését szeptember 28-án befejeztük, ősziárpánk pedig már szépen kel. Betakarítottuk a burgonyát és a napraforgót, megkezdtük a kukorica- törést (3, kh-on 80 mázsa termett). Beszolgáltatási kö­telezettségünket, a hízottbaromfi kivételével, teljesí­tettük. A község dolgozó parasztjai látják tsz-ünk nyu­godt, biztos életét, érdeklődnek közös gazdaságunk iránt. A közelmúltban 3 taggal gyarapodott szövetke­zetünk tagsága. A Somogyi Néplapon keresztül szólok azokhoz, akik tavaly ősszel kiléptek termelőszövetkezetünkből. Falunkban ugyanis az a hír járja, hogy nem veszünk fel senkit a tsz-be. Ez nem fedi a valóságot, mert mi szeretettel várunk mindenkit, aki velünk együtt a kö­zös gazdálkodás útján kíván haladni. Annál is inkább, mivel idei eredményeinket jövőre meg akarjuk két­szerezni, ehhez pedig az szükséges, hogy még többen legyünk, t még erősebb legyen termelőszövetkezetünk. Azi idén 4 kg búza, 1.2' kg árpa, kb. 8 kg szálas­takarmány, 1.5 kg burgonya, 6 kg kukorica, 15—20 dkg cukor, 15 forint készpénz, ezenfelül jelentős mennyi­ségű mák, lencse, bab, paprika, paradicsom, hagyma, káposzta, takarmányrépa, szalma, pelyva, hajdina jut egy-egy munkaegységre. Ebben az évben 1 vetőgépet, 1 fűkaszálógépet, 2 pár lószerszámot, 5 db kapáló-ekét vásároltunk és egy kutat ásattunk. 14 szarvasmarhánk, 110 sertésünk van. Nem zárkózunk el, szeretettel hívjuk községünk dolgozó parasztjait: jöjjenek velünk a közös gazdál­kodás útján a szebb, a boldogabb jövő felé. Botos Imre, Karád, Alkotmány tsz. * * * A GAMÁSI HALADÁS tsz tagjai a jól elkészített földbe időbeni vetéssel biztosítják a jövőévi gazdag termést. Rozsból 83, árpából pedig 70 holdat vetettek. Ezzel teljesítették rozs- és árpavetési tervüket. Búzá­ból 50 holdat tettek a földbe a szorgalmas tsz-tagok. * * * A VITYAI VÖRÖS SUGÁR tsz ugyancsak 100 szá­zalékra teljesítette rozs- és árpavetési tervét. Rozsból 11, árpából pedig 24 holdat vetettek. Sietnek, hogy mielőbb földbe kerüljön a búza is. Eddig 30 hold búza­vetésük van. * * * A BALATONKILITI DÖZSA tsz tagjai egész év­ben gondosan ápolták a kapásnövényeket. Most, hogy elérkezett a betakarítás ideje, sem hagyott alább a szorgalmuk. A 11 holdról már letörték a napraforgót. Nemsokára letörik a 66 hold négyzetes kukoricát, ha­marosan befejezik a 8 hold burgonya szedését is. |A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt! A sétatérutcai iskola tanulói is hozzájárultak boldog jövőjük építéséhez A sétatérutcai általános iskola tanulói sok felnőttet is megszé­gyenítő lelkesedéssel ajánlották fel megtakarított zsebpénzüket, amikor a békekölcsönjegyzésről hallottak. Hamarosan 2100 forint­ra növekedett az összeg, amit a kisdiákok jegyeztek. A VI/A. és a VI/B. osztály tanulói 200—200 fo­rintot jegyeztek. Járányi György II. osztályos tanuló 20 forintot ajánlott fel kölcsön államunknak megtakarított zsebpénzéből. Megdicsérjük a sétatérutcai kis­pajtásokat, akik nemcsak jó tanu­lásukkal, hanem szívesen adott forintjaikkal is hozzájárulnak el­sősorban a saját boldogságuk építéséhez. Megértették a békekölcsön jelentőségét a Szíjgyártó és Nyerges KTSZ dolgozói A Kaposvári Szíjgyártó és Nyerges KTSZ dolgozói szép ered­ményt értek el a békekölcsönjegy­zés során. Nagyon sokan voltak olyanok, akik havi fizetésüknek több mint felét adták kölcsön ál­lamunknak. Kitűnt Istvánovics Antal, Klauz János, Varga Ferenc, Bíró Dezső, Simon Péter, Ősz Ist­ván és Bokor József elvtárs, akik példát mutattak a többieknek. A Szíjgyártó és Nyerges KTSZ dol­gozói mindannyian megértették az idei békekölcsön jegyzés jelen­tőségét, s az ezzel kapcsolatos cél­kitűzéseket, s éppen ezért erejük­höz mérten, becsülettel vették ki részüket a kölcsönjegyzésből. Nemcsak az őszi munkában, tie a jegyzésben is kitűnnek Kőröshegy becsületes gazdái Kőröshegy községben az őszi me­zőgazdasági munkákon, a szántás­vetésen és betakarításon kívül jól halad az ötödik békekölcsönjegyzés is. Geiger György, Bóka Géza és Gulyás Géza dolgozó parasztokat úgy ismerik a községben, mint be­csületes, kötelességtudó gazdákat, s erre a megtisztelő jelzőre most, a kölcsönjegyzés alatt is rászolgáltak. Az elsők között jegyeztek a község­ben képességükhöz mérten 100—100 forintot. A jegyzési eredmények azonban még jobbak lehetnének, ha a községi pártszervezet segítette vol­na ebben a munkában a népnevelő­ket, ellátta volna őket megfelelő agitációs érvekkel. Használja fel . a pártszervezet a még visszalévő időt, hogy mint a mezőgazdasági mun­kákban, a békekölcsönjegyzésben is kitűnjenek. A Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak többsége hitet tett hazaszeretetéről A Kaposvári Kiskereskedelmi Vál­lalat minden dolgozója lejegyzett. Példamutató jegyzéséért Tóth László, László István, Gyotte Ede, Szabó István, Baksa István, Papp Júlia, Gasparics Ferencné, Tóth Józsefné és Horváth Lászlóné dolgozókat di­cséret illeti. A vállalat dolgozói között azonban vannak olyanok is, akik nem voltak példamutatók a jegyzésben. Piriti Zoltán dekoratőr 1318 forint havi fizetése után 100 forintot, Szabó Jó­zsef 50 forintot jegyzett. Bitó János levele a somogytarnócai Szorgalom tsz-ből kilépett Freilics János gazdához Kedves Freilics gazdatárs! Emlékezzünk vissza 1952 január hó első felére, amikor maga, Barta Lajos, Szubotics meg én Össze­jöttünk egyszer s arról beszélgettünk, hogy létrehoz­zuk a termelőszövetkezetet. Emlékezzünk vissza egy percre a megalakulásra és a megalakulás! utáni nehéz­ségekre. Küzdöttünk a vetőmaghiánnyal, nem volt elegendő állatunk és sok nehézséggel kellett megbir­kóznunk. Emlékezzünk vissza arra is, amikor 1952 májusá­ban elfagytak a gabonáink és kapásnövényeink. Utána az aszály pusztította fáradságos munkánk gyümölcsét. De összefogtunk és a párt, a kormány segítségével le­küzdöttük a nehézségeket. Állatainkat is átteleltet­tük, állományunk létszáma egyre gyarapodott, öröm volt nézni a zöldelő táblákat, a mi vetéseinket, ame­lyeket közösen vetettünk, közösen arattunk és takarí­tottunk be. Igaz, ekkor már 1953-at írtunk. Volt ga­bonánk annyi, hogy a következő cséplésig, sőt ezután is, a mostani vetési időszakig elég volt kenyérnek. Nem éreztünk hiányt. Közben történt, hogy velem együtt a tsz egész tagsága végighallgatta Nagy Imre elvtárs beszédét. Az emberek többsége megértette, hogy a párt politikája továbbra is a termelőszövetkezetek fejlesztése, erősí­tése. De akadtak, akik félremagyarázták vagy félre­értették ezt. 0 néhányan nem a jobbik eszükre hall­gatva, leléptek az új útról a régire. Maga, Freilics gazdatárs is az utóbbi szerint cselekedett. Mi, akik szi­lárdan építjük azóta is jobb jövőnket a közösben, tudjuk, hogy ma már többen megbánták tettüket azok közül, akik itthagytak bennünket. A Szorgalom ter­melőszövetkezet tagsága szívesen várja vissza azokat a kilépett gazdatársakat, akik becsületes munkát vé­geztek azelőtt a szövetkezetben, akiket az ellenség hangja megtévesztett. Szívesen fogadjuk vissza kö­zénk magát is, Freilics gazdatárs, mert mi azt akar­juk, hogy maga is megtalálhassa köztünk a boldogu­lását. Üdvözlettel: Bitó János, a somogytarnócai Szorgalom tsz tagja. * * sic A karódi tsz minden tagja jegyzett békekölcsönt A karádi Alkotmány tsz tagjai is becsülettel, ere­jükhöz mérten kivették részüket a békéköicsönjegy- zésből. Elsőkként a kommunisták írták nevüket a jegyzési ívre. Fábián János 300, Dékmár János 300, Botos Imre 200, Németh Gyula, Szita Sándor és Tóth János elvtársak 100—400 forintot adtak kölcsön álla­munknak. A párttagok példájára minden tsz-tag jegy­zett békekölcsönt, összesen 2000 forint értékben. gúlába tta, fél mujjq az (ifidetbelieknek. . “ E sett az éjjel. Mégi dél­előtt is csendes eső áztat­ta a hervadó erdőt, mezőt. Estére aztán feltámadt á szél is. Érintése nyomán egyre-másra váltak el a fától a sárguló levelek. Ez már az ősz. . . Ilyenkor ismét megszaporodik a gazdaember munkája. Hát még az olyan gazdaságban, mint a rák- si Uj Élet tsz! Szedni kell a bur­gonyát, amely megadja a 130 má­zsát is átlagosan és 10 hold van belőle. A kukorica holdanként 30 mázsát ígér. Az 54 holdról lesz mit betakarítani. Meg aztán itt van a vetés. . . Időben kell vele végez­ni, mert ettől is függ, milyen lesz a jövő évi kenyér. Az idén szé­pen jutott belőle- A Kovács-csa­ládnak például 50 mázsa búza, 25 mázsa takarmánygabona, 40 má­zsa burgonya, 40 mázsa kukorica, 150 kg cukor, 70 mázsa széna és 14 ezer forint készpénz az ez évi részesedése. Háztáji földjükön leg­alább 25 mázsa kukorica lesz. A háztáji tehén után pedig 200— 250 forintot kapnak havonként a szabad tejért. 4 birkájuk és két 1 mázsás sertésük is van. 29 mázsa gabonát szabadpiacon értékesítet­tek, amiért 8700 forintot kaptak. De a burgonyából és kukoricából is eladnak 20—25 mázsát. Már a nyilvános közgyűlésen is nem egy egyéni gazda jegyezte meg — amikor Valter Imre elnök elmondta: „377.100 forintot vet­tünk be az ezévben eladott álla­tokból“ —i, hogy „hiába no, jól megy az új életbelieknek.“ Köz­tük volt Tóth (mérai) János is. Mondta is ott nyomban, hogy jól dolgoznak a tsz-tagok. Az egyéni gazdának nincs olyan jó módja, mint nekik. De hogy ő visszajöj­jön. . • arról nem ejtett egy szót sem. Mert hát tag volt ő is ta­valy, de hát — másokra hallgatva — kilépett, most meg még úgy volt valahogy az Uj Élettel, hogy várt, gondolkozott. . . Mert any- nyi biztos, ha most ráadja a fe­jét, nem lép ki többet. Kiss Pista bácsi meg, ez a kopaszodó, apró öreg, szinte szokatlanul hangosan ki is jelentette: „Nem lépek be a tsz-be.“ Pedig Valter elnök a beszámolójában megjegyezte azt is, hogy a tsz-tagok szívesen lát­ják maguk között a becsületes egyéni gazdákat, akik ezen az úton látják további boldogulásu­kat. De ami késik, nem mú­lik. XT A ROM HÉT telt el a köz- gyűlés óta. Ahogy leszállt a ráksi házakra az est, a nyugo­dalom, a tsz-tagok a kultúrterem­ben gyülekeztek, férfiak, asszo­nyok, öregek, fiatalok, hogy el­döntsék: fölveszik-e maguk közé tagnak Tóth (mérai) Jánost, Kiss Pista bácsit, Mezőfi Györgyöt, Lapinya Jánost meg a többieket, mert 17-en voltak, akik felvé­telüket kérték. Az elnök egyen­ként sorolja a nevüket. Tóth (mé­rai) Jánost már elfogadta a tag­ság, mert ami azt illeti, megtette ő tavaly is a magáét mindig. Most a tsz-tagok tekintetének kereszt­tűzében áll fel a munkában meg­őszült, jól megtermett, erős pa­raszt- 10 holdon gazdálkodott ed­dig. — Hallgattam a többire — mondja — azért léptem ki. Külö­nösebb okom nem volt. . . Csak búzából 22 mázsát kaptam. . . Sokan léptek ki, hát mentem én is. . . Pedig mondta a lányom, a Piros: „Ne lépjünk ki, édes­apám, mert megbánjuk!“ — Nem hallgattam rá. . . pedig milyen igaza volt! Bolond voltam, akkor követtem el a legnagyobb szamár­ságot, amikor itthagytam a közöst — tört ki belőle- — Egy hónap múlva már megbántam elhamar­kodott tettemet. . . De vártam. Most visszajöttem. . . Nem be­szélt erre engem senki. . . Úgy jöttem magam, láttam, hogy itt mégis csak jobb és könnyebb. TTISS PISTA BÁCSI is visz- szalépett volna már ko­rábban. De visszatartotta a hiúsá­ga. Most ő is aláírta a belépési nyilatkozatot. — Régen tudom, hogy a tsz-ben eredményesebb a gazdálkodás, csakhát bántott, hogy nem hívott senki, jöjjek vissza- . . —i mondja. A nyilvános közgyűlés óta a tsz-tagok beszélgettek az érdeklő­dőkkel, mert van belőlük jópár a faluban. Fölkeresték Kiss Pista bácsit is. így jött vissza. — Voltam cseléd, részesarató, megpróbáltam egyénileg. Ezentúl pedig együtt akarok dolgozni a tsz-tagokkal — fejezte be mondó­ké j át. Mezőfi György is sokat töpren­gett, míg eljutott odáig, hogy fel­vételét kérje a tsz-be. — Dolgoztam kuláknál, egyéni gazdáknál, próbálkoztam itt is, ott is, de sehol sem volt jó — kezdte. —Régóta figyelgettem én már a tagok életét. Otthon számolgattuk is, hogy mennyivel jobban jön­nénk ki, ha beállnánk. Mert aki becsületesen dolgozik, az megkap­ja a búzát, tej is van, szóval min­den, amire szüksége van. Nógatott az asszony: „Menj, próbáld meg te is!“ Aztán eljöttem. Mezőfi György már pár napja az Uj Életben dolgozik. Oly be­csületesen, lelkiismeretesen végzi munkáját, hogy példát vehetnek tőle a tagok is. Persze hogy ma­guk közé fogadták. Aztán sorra következtek Dekkerék, Kun Ist- vánék és a többiek- A ráksi Uj Élet tsz 17 új taggal szaporodott ezen a hűvös, szeles, szeptemberi estén. Tavaly ilyenkor, amikor az a mozgolódás volt, Hegedűs Sán­dor, Lapinya Pál, Kovács József is beadta a nyilatkozatot, hogy családjukkal együtt itthagyják a tsz-t. Lapinya azt hangoztatta: — Jobb lesz egyedül. . . Megyek. — De nem volt őszinte ez a hang. Most, hogy a közgyűlés feltette a kérdést — mivel itt a gazdasági év vége —-, maradnak-e, vagy to­vábbra is eltökélt szándékuk, hogy mennek, Lapinya meg sem várta, hogy szót kapjon. Túl­kiabálta a növekvő zajt: — Nem is tudnám itt hagyni az Uj Életet. . . annyira megszok­tam már! Hegedűs András bácsiról azt tartják az emberek, hogy talán nincs is még egy olyan jó mun­kás tagja a tsz-nek. Hogy miért akart kilépni? Maga sem tudja. — Többen mentek, hát gondol­tam, megyek én is. — De azért továbbra is szorgalmasan dolgo­zott- — Csak előlegként 21 mázsa búzát és 4000 forintot kapott. Nem is akar kilépni. B izony már éjszakába haj­lott az idő, amikor haza­felé indultak a tsz tagjai. S más­nap már tizenhéttel többen fog­tak a közös munkához. . ; — Vinczéné —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents