Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-19 / 222. szám

Épülő kommunizmus — épülő szocializmus A kis iskolások fejlődésének sajátosságai írta: I. A. Arjamov professzor Új műanyag, a perion A gyermek helyes neveléséhez feltétlenül ismerni kell testi és szellemi fejlődésük sajátosságait. A 7—12 esztendős korú gyerme­kek lényegesen lassabban fejlődnek, mint az első esztendőkben. A hét é/en aluli gyermekek évenként 7— 8 centiméterrel, hat esztendő után esupán 4—5 centiméterrel növeked­nek. Ezekben az években azonban gyorsabban fejlődnek a belső szer­vek. Nagyon fontos, hogy a mellkas nórtnálisan fejlődjék, hiszen a tüdő és la szív itt helyezkedik el. A gyer­mekeknek ezért többet kell szabad levegőn tartózkodniok, tornászniok, Köhnyebb kerti munkákat is elvé­gezhetnek már. Az e korban lévő gyermekek csontalkata is megváltozik. Csont­juk tömöttebbé, erősebbé válik, de még nagyon sokban különbözik a felnőtt emberétől. Ha a gyermek az iskolában, vagy otthon testalkatá­nak nem megfelelő padban vagy szé­ken ül, úgy a hátgerinc és a mell­kas meggörbülhet. Ugyanez követ- kezhetik be, ha a gyermek a szülők figyelmetlensége következtében ere­jét és korát meghaladó terhet cipel. Ha bevásárolni küldjük a gyerme­ket, vigyáznunk kell árra, hogy ne terheljük túl őt. Hét-nyolcesztendős gyermek legfeljebb egy kilót, 12 esztendős gyermek legfeljebb öt ki­logrammot vihet., A csomagot hol az egyik vállon, hol a másikon vigye. Az iskolatáskát sem szabad állan­dóan ugyanabban a kézben tartani. Többen a korban észrevehetően ■*-J erősödnek az izmok és az ínszalagok. A gyermekek erősebbé válnak, mozgásuk gyorsabb és biz­tosabb lesz. A gyermek bőre vékonyabb, a véredények viszonylag tágabbak, mint a felnőtteké, sok vért tartal­maznak és így szervezetében sokkal nagyobb a hőveszteség. Ezért a gyermek, különösen, ha mozdulat­lanul ül, gyorsabban fázik, mint a felnőtt. A lakásban egyenletes 'hő­mérsékletet kell biztosítani és nem szabad a gyertneket gátomi abban, hogy többet mozogjon. Mozgás köz­ben több hő képződik a szervezet­ben és a gyermek felmelegszik. Szervezetük gyors fejlődése miatt a kis iskolásoknak gyakrabban kell táplálkozniok, mint a felnőtteknek. Naponta legalább négyszer. Az étel­nek táplálónak, könnyen emészthe- tőnek kell lennie, mert a gyermek gyomra aránylag kicsi és nehezeb­ben emészti meg az ételt, mint a felnőtteké. •Hét esztendős korában a gyermek, iskolába kerül. Addig minden ide­jét játékkal töltötte, ezután hozzá kell szoknia, hogy a játék mellett kötelességei is vannak. A tanító,_ az iskolatársak, az egész iskolai élet nagy nevelőhatással van a gyermek­re. Pontosabban érzékelteti a külső benyomásokat. Az oktatás folyamán kifejlődik az a képessége, hogy meg­értse és emlékezetében tartsa a ta­nult dolgokat. A tanuló eleinte be­tű szerint, mechanikusan magol. A szorzási táblázatok, a versek, sőt még a mesék is ebben a korban szóról-szóra maradnak meg a gyer­mek emlékezetében, s az ember gyakran élete végéig sem felejti el. Az ilyen gépies tanulás mellett a gyermek gyakran nem fogja fel a tanult anyag értelmét és saját sza­vaival nem tudja elmondani. Pél­dául sorjában megtanulja a szor­zást, de ha össze-vissza kérdezzük, nem tud rögtön felelni. Vagy egy másik példa. A gyermek jól tudja, hogy 5x7 az 35, de zavarba jön, ha fordítva kérdezzük. Az elsőosztályosok énekelve, rövid sorokban olvassák a verseket és tudomást sem vesznek a pontról. Ez azt jelenti, hogy a gyermeket nem érdekli, amit a vers tartalmaz és csupán a vers zenéjében, a rit­musban gyönyörködik. A z iskolai oktatás feltétlenül nagy hatással van a gyer­mek gondolkodásmódjának fejlődé­sére. A hét-nyolcesztendős gyerme­kek még nem értik a jelenségek kö­zötti logikai összefüggést és nem értik az általános fogalmakat. Ab­ban a mértékben, ahogyan bővül az ismeretük, egyre jobban megértik a jelenségek és a tárgyak közötti kap­csolatot és elképzelik a fogalmakat. Ez természetesen hosszabb időt, igé­nyel. A 7—8 esztendős gyermek fejé­ben elég zavaros elképzelések ke­ringenek. Vannak teljesen világosak és valószínűtlenek is. Éppen ezért olyan elképzelései is vannak, ame­lyek távol állnak a reális valóság­tól. A gyermekek elhiszik a mesét, szeretnek mesét olvasni, vagy hall­gatni. Az iskolai és otthoni pktatás kö­vetkeztében a gyermeki képzelődés lassan mérséklődik, de igen gyak­ran megtalálhatjuk még az alapfo­kú iskolák felsőosztályos tanulóinál is. A , szülőik és a nevelők feladata, hogy a gyermeket segítsék az új benyomások és ismeretek értelmes felfogásában. A gyermekeknek meg kell magyarázni mindannak az ér­telmét és jelentését, amit látnak és hallanak. Fontos tisztázni, hogyan érti meg a gyermek amit olvas, tanul, mo­ziban lát, meg kell tanítani arra, hogy saját szavaival elmondja va­laminek a tartalmát. Ehhez türe­lemre van szükség. Ha a felnőttek türelmesen, érdeklődéssel hallgatják a gyermeket, az szívesen mesél el mindent. Később aztán meg lehet magyarázni néki azt, amit helyte­lenül értelmezett. Ha elbeszélése közben félbeszakítják ilyen felkiál­tásokkal: »nem így van«, »ezt csak kigondoltad«, a gyermek elhallgat és kedvtelenül válaszol majd a to­vábbi kérdésekre. A z iskola nagy hatással van a “ gyermek akaraterejének nö­velésére. A tanulással, a házi fel­adatok elkészítése közben a tanuló­ban kialakul a kötelességérzet, meg­érti, hogy a munkát el kell végez­ni, függetlenül attól, hogy érdekes- e, vagy sem. A fegyelem és a rend öntudatos betartása, a kollektíva kívánságainak és érdekeinek figye­lembevételével — mindez formálja a gyermek jellemét, türelemre, ki­tartásra neveli, fokozza akaratere­jét. Nagyon fontos tehát az is, hogy lássa a gyermek, hogy szülei tisz­telettel viseltetnek az iskolai rend­del szemben, mert így ő is sérthe­tetlennek tekinti azt. Újfajta röntgenkészülék A szovjet orvostudomány nem­csak a betegségek ellen harcol, ha­nem ezen túlmenően mindent elkö­vet, hogy megakadályozza a beteg­ségek kifejlődésének lehetőségét. Nagy segítséget nyújtanak ehhez a röntgenvizsgálatok, s főként a fluo- rográfia. A szovjet tudósok külön­leges röntgenkészüléket, úgyneve­zett kisfilmes fluorográfot szerkesz­tettek, amellyel közönséges filmre is könnyen és gyorsan készíthetnek röntgenfelvételeket. Az orvos a fluo- rográffal készített felvételekről azonnal megállapíthatja, hogy a megvizsgált egyénnél vannak-e kó­ros elváltozások. A kisfilmes fluoro- gráf segítségével minimális idő alatt és kevés költséggel lehet tö­meges vizsgálatokat végezni, emel­lett a betegséget kezdeti, tünet nél­küli fázisában is ki lehet mutatni. A fluorográfia a légzőfolyamatok, szív- és véredénymegbetegedéseket, a csont- és izomrendszer, valamint az emésztőcsatorna vizsgálatánál egyaránt sikerrel alkalmazható. A szovjet ipar már megkezdte a kisfilmes fluorográfok tömeges gyár­tását. ü Han-Tegra csúcs lakói A Tyien-San központi vidékén, ott, ahol örök hó és jég borít( min­dent, egy túristatársaság gyofsröp- tű madárcsapatra figyelt fel. A ma­daraknak fekete-fehér tollazata, or­sóalakú teste, hosszú, erős szárnya és villás farka volt. A jellegzetes, átható kiáltásokkal röpködő mada­rak minden kétséget kizáróan fecs­kék lehettek. Egyik-másik madár időnkint egé­szen a havas jégrétek fölött suhant el és röptében bele-bele kapott cső­rével a hóba, aztán csicseregve is­mét a magasba szállt. Hogy került erre a vidékre és mivel táplálkozik itt a fecske az örök hó és jég birodalmában? A havasokon járó túristák aztán észrevették azt is, hogy a jeges mo­rénák kövei között, vagy egyszerűen csak a hó tetején szúnyogok futkos­nak. Fagyos időben meggémbered- nek és alig mozognak ezek a ha­vasi szúnyogok, de amikor kisüt a nap, fürgén futkároznak a szűzfe­hér hótakarón. Valószínű, ezek után kapkodtak hát a fecskék. De ugyan mivel táplálkoznak itt a jégmező­kön maguk a havasi szúnyogok? Eléggé ismert jelenség ezen a vi­déken az úgynevezett »vörös hó«. Ez a »vörös hó« tulajdonképpen pa­rányi moszatok tömegéből tevődik össze, amely a hasadékok fölötti hó­rétegben tenyészik. Ugylátszik, a havasi szúnyogok ezekkel a kezdet­leges növényekkel táplálkoznak, amelyek viszont a fecskéknek szol­gálnak eledelül. Ügy tudták eddig hogy a fecs­ke nem hatol be a Tyien-San jég­mezőkkel borított vidékeire, sem a hideg Pamirba. A túristák felfede­zésével ez az állítás megdőlt. A perion nylonhoz hasonló mű­anyag. Kőszénkátrányból állítják elő. A bonyolult gyártási folyama­tok végén a legfinomabb hajszál- csövön sajtolják át a periont, s az így nyert rostokat még négy-ötször vékonyabbra nyújtják. Ez a fonal rendkívül rugalmas és erős. Míg például a műrost 3.000, a gyapjú 25.000, a gyapot 35.000 hajlítás után törik, a perlonrost 300.000 hajlítást is kibír. Míg a 33 milliméteres ken­derkötél egytonoás megterhelésnél már elszakad, egy ugyanilyen vas­tag perlonkötél csak 18 tonna meg­terhelésnél szakad. A Német Demokratikus Köztársa­ságban leheletkönnyű és a nylon­Az idei lipcsei vásáron igen sok újdonságot mutattak be. Ezek közé tartozik például az inflavörös su­gárral fűtött automata sütöde. A 60 méter hosszú üvegpavilonban hatal­mas gépkolosszus áll, amely az ér­deklődők szemeláttára, percek alatt készíti el a ropogós kekszet. Az egyik oldalon betöltik a lisz­tet, cukrot és a többi hozzávalókat. Üvegablakon keresztül látni lehet, nál is tartósabb harisnyákat gyár­tanak perionból. A perionból ké­szült pókhálószerű csipkés fehérne­műk, ruhaanyagok, ízléses köt-szö- vöttáruk ugyancsak rendkívül tar­tósak, s a közönség szívesen vásá­rolja. Ezenkívül egyéb perionkészítmé­nyeket is gyárt az NDK ipara. Az építőipar számára védőhálókat ké­szítenek perionból. Az erős perion­háló az építkezések állványzataira szerelve megvédi a dolgozókat a balesetektől. A háló sűrű szövete megakadályozza azt is, hogy az áll­ványokról tégladarabok hulljanak a járdára. hogyan keveri, formázza és rakja tepsikre a gép a tésztát. A tepsik futószalagra kerülnek és lassan át­haladnak egy infravörös sugárral fűtött kemencén, ahol 3 perc alatt megsül a keksz. Végül csak a cso­magolás van hátra. Ezt is gép végzi. A vásár látogatói melegen vehetik meg a frissen sült, ízletes kekszet. Ez az első ilyenfajta beren­dezés a világon. «mi ................................................................................... J ÖJJENEK EL MÁSKOR IS... Csehszlovákiában a választási kampány kezdetén bebizonyosodott, hogy a kommunisták és pártonkívüliek között igen sok tehetséges és áldozatkész népnevelő van. Elvtársak és elvtársnők ezrei indultak el a választók közé. Házról-házra jártak, embertől emberhez — nehéz elmondani, mi mindenről beszélgettek a választókkal. Kezdetben sok elvtárs kételkedett saját agitációs képességében, nem szokták még meg, hogy politikai kérdésekről és közügyekről be­szélgessenek az emberekkel. Ugyanakkor sok választó nem értette a népnevelők munkájának fontosságát. Néhány találkozás után a népneve­lők értékes tapasztalatokra tettek szert, a választók pedig egyre job­ban meggyőződtek arról, hogy a népnevelő voltaképpen az ő segítőjük és sok dologban hasznos tanácsot tud adni. Egyszer egy fontos gyűlésre figyelmeztet, máskor megmagyarázza a választási törvényt, ismerteti a jelölt életét és munkáját, vagy a bel- és külpolitika komplikált kér­déseit magyarázza meg. Gyakran rámutat a termelőszövetkezet, vagy az üzem valamelyik nehézségének legfőbb okaira, beszél a mindennapi munkáról és arról, mennyire megbecsüli a párt a dolgozókat. Az is előfordult néha, hogy a népnevelő új megvilágításban muta­tott meg olyasmit, amit az emberek eddig feleslegesnek tartottak, pél­dául rámutatott, mennyire fontos a választók részvétele a gyűléseken. Sok választó talán azt gondolta: nem lényeges, hogy elmenjen a gyű­lésre. A népnevelő megmagyarázta, hogy a gyűlésen arról az emberről fognak beszélni, aki megválasztása esetén a tanácsban olyan dolgok felett dönt, amelyek mindenkit érintenek. Vagy pedig: a gyűlésen a ta­nács munkatervét vitatják meg. Es vájjon ki maradna otthon, ha ar­ról határoznak, milyen lesz az élet az ő városában, vagy falujában. Máskor a népnevelő a termelőszövetkezet, vagy az üzem munkájá­ról beszél. Különböző példákon magyarázza meg, hogy a munka job­ban halad, ha a dolgozók versenyeznek egymással. Egyszóval: az agitációs munka, amelyet a népnevelők kezdetben túlságosan nehéznek véltek, most már jól halad. A választási kam­pány idején sok népnevelő vált a dolgozók segítőjévé, tanácsadójává, tanítójává és bizalmasává. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ezek a keresetlen szavak: — Jöjjenek el máskor is!... Rendszerint így végződik a népnevelők látogatása. Infravörös sugárral fűlött sütöde Kapcsolat a tömegekkel — a szovjetek erőforrása V. Ivanov cikkéből A szovjet hatalom természeténél és rendeltetésénél fogva igazi népi hatalom. Érdekei azonosak a nép érdekeivel, célja, hogy gondoskod­jék a nép jólétéről. A szovjeteken keresztül a dolgozók milliói vesznek részt az államigazgatás mindenna­pos munkájában. Lenin a legszélesebb tömegek­nek az állam igazgatásába való bevonását olyan csodálatos esz­köznek tekintette, amely meg­tízszerezi állami apparátu­sunk erejét, s amellyel egyet­len kapitalista állam sem ren­delkezett és nem is rendelkez­hetik. A szovjet állami apparátus, amely a dolgozók szívéhez nőtt, nem szi­geteli el magát a tömegektől, hanem a dolgozók számos tömegszervezetén keresztül összeolvad velük. A szov­jetek a munkások és a parasztok százezrei számára az államigazgatás iskolája. A szovjeteknek az a hivatásuk, hogy közvetlenül szervezzék a dol­gozók harcát a párt és a kormány politikájának megvalósításáért. Az ország gazdaságának további, gyors fellendítésére és a nép anyagi jólé­tének emelésére irányuló párt- és kormányprogramul megköveteli, hogy minden eszközzel javítsuk a fie:yi szovjetek gazaasági-szervező é» kulturáüs-nevelőmunkáját. A hely; szovjetek ezt a feladatot csak akkor tudják sikerrel megolda­ni, ha állandóan szélesítik és erősí­tik kapcsolataikat a dolgozók szé­les tömegeivel, ha egész tevékeny­ségükben a városi és falusi dolgo­zók millióinak alkotó kezdeménye­zésére és aktivitására támaszkodnak. A helyi szovjetek és a dolgo­zók széles tömegei közötti kap­csolatoknak sokféle formája van. Ezt a kapcsolatot a szovjetek első­sorban a küldötteken keresztül te­remtik meg, akiknek többsége köz­vetlenül a termelésben dolgozik, te­hát a legnagyobb tömegek között él. A küldöttek az államhatalom szer­veit közvetlenül összekapcsolják a lakosság széles rétegeivel, a dolgo­zók tömegeit a párt és a kormány, valamint a helyi szovjet szervek ha­tározatainak végrehajtására mozgó­sítják, s maguk is arra törekednek, hogy teljesítsék választóik megbí­zásait. A Szovjetunió Alkotmánya elő­írja, hogy a helyi szovjetek kötele­sek rendszeresen üléseket tartani. Az üléseknek nemcsak az a céljuk, hogy a szovjet, mint államhafp.lmi szerv szervezeti formában h jtsa végre feladatait, hanem, hogy a küldöttek számára az államigazga­tás igazi iskolája legyen. Az alkotmány előírja, hogy minden küldött köteles beszá­molni választóinak a saját mun­kájáról és az egész szovjet munkájáról. Ez a küldött egyik legfontosabb kö­telessége, amely a szocialista demo­krácia lényegéből fakad, s amely az államhatalom szervei és a nép kö­zötti elszakíthatatlan kapcsolaton alapul. Azok a küldöttek, akik állandó érintkezésben vannak választóikkal, meghallgatják azok észrevételeit és bírálatát, jobban látják saját hibái­kat és a Szovjet munkájában mu­tatkozó fogyatékosságokat, tehát könnyebben találják meg a hibák kijavításának módját. A szovjetek munkájának egyik szervezett formája az állandó-bizott­ságok. Az állandó-bizottságok mun­kájába a küldöttek többsége és sok- millió aktivista kapcsolódik be. Például a ieningrádi városi szov­jet és kerületi szövi etek állandó- hízót* ágaiban sokezer küldött és ak­tivista tevékenykedik. Az állandó- bizottságok munkája nem korláto­zódik az egyes vállalatok, házgond­nokságok, iskolák, kórházak, fürdők, mosodák, fodrászműhelyek munká­jában észlelt fogyatékosságok feltá­rására és regisztrálására. Az állan­dó-bizottságok alaposan megismer­kednek a vállalatok munkájával, ta­nulmányozzák a lakosság igényeit és szükségleteit, ennek alapján dol­gozzák ki javaslataikat, amelyeket megvitatás céljából a városi és ke­rületi szovjetek, vagy ezek végre­hajtó bizottságainak ülése elé ter­jesztenek, s állhatatosan arra tö­rekszenek, hogy a feltárt hiányossá­gokat mielőbb megszüntessék. A párt azt a követeli a szovjet­funkcionáriusoktól, hogy leg­főbb figyelmüket a párt- és kormányhatározatok végrehaj­tásáért folyó harc közvetlen megszervezésére fordítsák. A szovjetek végrehajtóbizottságai­nak vezető funkcionáriusai kötelesek rendszeresen érintkezni a válasz­tókkal, gyakrabban ellátogatni a gyárakba, a kolhozokba, a gépállo­másokra, személyesen megismerked­ni a dolgozók szükségleteit ellátó intézmények és vállalatok munkájá­val. Fontos, hogy a szovjetek és a tömegek közti állandó kapcso­lat biztosítása érdekében he­lyesen szervezzük meg a dolgo­zók javaslatainak és panaszai­nak felülvizsgálását, a küldöt­tek fogadónapjait. A különböző hibákat Teltáró le­velek és hibák megszüntetését célzó javaslatok — az alulról jövő bírá­lat egyik formája — szemléltetően bizonyítják a szovjet rendszer demo­kratizmusát. Ezekben a levelekben kifejezésre jut az, hogy az egyszerű polgár törődik a szovjet állaim igaz­gatásával, az államapparátus mun­kájának megjavításával. Ezért a szovjethez érkező minden bejelen­tést, panaszt, javaslatot figyelme­sen meg kell vizsgálni. A szovjetek minden egyes bejelentés alapján vagy tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket, vagy adjanak a bejelen­tőnek kimerítő, világos választ. A helyi szovjetek minden tevé­kenységének arra kell irányulnia* hogy az államapparátus munkáját még közelebb hozza a tömegekhez. Ez pedig annyit jelent: helyezzük a szovjetek munkáját a dolgozók még hathatósabb ellenőrzése alá, s ez* zel szüntessük meg minden lehető­ségét annak, hogy a bürokrácia hi­vatalainkban elboriánozon. Fokozzuk az államapparátus szerepét a párt- és kormánypolitika megvalósításá­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents