Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-16 / 219. szám

Csütörtök, 1954 szeptember 18, SOMOGYI NÉPLAP 3 Szigorúan büntessék meg a babócsai dolgozók megkárosítóit November 7-re teljesítik az évi tervet a siófoki MASZOLAJ dolgozói Különös látványnak voltak ta­núi a napokban a babócsai dolgo­zók- Horváth József, a földműves­szövetkezeti bolt elárusítója nagy, fehér lepedőbe burkolt csomagot cipelt. A szólás-mondás szerint nincs olyan titok, ami ki ne derül­jön, a babócsaiak is megtudták, hogy a csomagban rádió van. Ugyan minek cipeli vissza a bolt­ba? — találgatták. A kíváncsiság a tetőpontra hágott, amikor egy vadonatúj kerékpár gurult szin­tén a bolt elé, ezt maga a boltve­zető, Farsang Jenő kormányozta. A kiváncsiak megtudták, hogy a rádió, a kerékpár, sőt még egy villanyvasaló is »kipróbáláson« volt a fent nevezetteknél. De az is nemsokára kitudódott, hogy Hor­váth János és Farsang Jenő az árukat árdrágítással szerezték. Ta­nulságos története van annak, míg idáig jutott a dolog. Farsang és Horváth, a föld­művesszövetkezeti bolt alkal­mazottai hosszú időn keresztül becsapták a dolgozó népet. Egyszerre hárman is lopták a nép vagyonát, mert a pénztáros is kö­vette a vezető »példáját«. Tudtak egymás dolgairól, de nem beszél­tek erről még egymás között sem. Farsangék eszköze az árdrágítás volt: drágábban adták a cérnát, a gépselymet. A 13.50 forintos kar­tonért 22.50 forintot és 25.50 forin­tot kértek, kit hogyan lehetett be­csapni- Volt ezenkívül spekulációs eszközük is. Vásznat dolgoztattak fel készruhákká, a KTSZ-től ruha­anyagot vásároltak és készruhák­nak feldolgozva árusították. Ily- módon naponta nagyon sok több­letük volt, s mivel a többletet nem vehették ki a pénztárból, mert ennyire jóba nem voltak a pénz­tárossal, kiszámították a hasznot és an­nak erejéig vittek haza árut. A számlacédulákról tudta meg a pénztáros, hogy társai mit csinál­nak. Nem szólt nekik, hanem ő meg a »radirozáshoz« látott. így tűnt el pl. Slákó Józsefné fejken­dőjének az ára, a blokkot meg­semmisítette, az összeget pedig ki- radirozta. Egyízben 250 forintos bakancs árának befizetése után egy vessző segítségével 2.50 forin­tot könyvelt el. Talán hosszú ideig nem derült volna ki a babócsai földművesszö­vetkezeti bolt dolgozóinak a csalá­sa, ha Szakács, a pénztáros nem kap trafikengedélyt, ugyanakkor a többiek nem feszegetik a radirozá- sait, vagy ha ő is kap abból n son­kából, melyet a másik csoport »be- terhelés« nélkül elfogyasztott. így Szakács József elárulta társait és ezzel mére, lealkonyult a dolgozó nép félrevezetőinek napja. Ezek az emberek szigorú bünte­tést érdemelnek, mert saját köz­ségük dolgozóit, népünk államát lopták. Maga az a tény, hogy földmű­vesszövetkezeti boltban nem ez az első árdrágítás, feltétlenül figyel­meztetés kell hogy legyen a szö­vetkezetek felső vezetői felé. Iga­za van Szvitacs elvtársnak a »So­mogyi Néplap«-ban közölt cikké­ben, hogy a földnnívesszövetkezeti bol­tokban az ellenőrzést meg kell szigorítani és többet kell fog­lalkozni a szövetkezeti dolgo­zókkal. Ez azonban nem elég. Elejét kell venni az árdrágítás lehetőségének is. Ezért szerintünk a bizonylatok, a számlák kitöltését kell megvál­toztatni. A számlákat két példány­ban kell kiállítani és rávezetni nemcsak az árat, hanem a tételek, a cikkek nevét is, az egységárat is. Ha Budapesten, a nagyobb áru­házakban ezt meg tudják tenni, akkor van erre lehetőség vidéken is. Ezzel ellenőrizni tudnának a vásárlók is és a földművesszövet­kezetek ellenőrző szervei is. Hogy erre szükség van, bizonyíték a ba­bócsai szövetkezet megtévedt dol­gozóinak esete. a babócsai dolgozók nagy örö­Új szerződéses bikahizlalási akció Az 1955. évi bikahízlalási akció, amely 1954 szeptember 1—1955 május 31-ig tart, azt a célt szol­gálja, hogy azok a gazdák, akik megfelelő állattal és hizlaláshoz szükséges takarmánnyal rendel­keznek, állataikat minél nagyobb súlyra és minél jobb minőségűre hizlalják meg. Az árak 400 kg-on felüli átadásnál: extrém 11 forint, I. o. 10 forint, II. o. 9 forint, ami A n g S ZÉP CSENDES tavaszi este volt. A szőlőhegyek felől kel­lemes virágillatot 'hozott a májusi szél langyos fuvallata. A falu utcái elnéptelenedtek, nyugovóra tért a dolgos nép. hogy másnap frissen éb­redjen és újult erővel .szántson, ves­sed, művelje a földet. Az idő már lassan a késő éjszakába hajlott. A fehérre meszelt, gyümölcsfákkal sze­gélyezett kis házak sötétbe burko- lódzva várték a reggelt, a felkelő nap aranyló sugarait. Az egész falu­ban csak egy ház ablakából szűrő­dött ki a villany fénye, utat törve magának a sötét éjszakáiba. A "ve­zérkar«, a íközség kommunistái ta­nácskoztak itt. Huszonötén lehettek. A szépen fel­díszített teremben, a többiek tekin­tetének pergőtüzében állt Perzsa István elvtárs, a balatonszentgyörgyi kommunisták egyike, kissé megha­tottam de bizakodó tekintettel. — Vállalom a megbízatást — a párt, a nép megbízását — mondta csendesen, de határozottan. így kezdődött Perzsa elvtárs nagy megbízatása, a párttittkárság. Ezen az estén lett párttitkár Perzsa elv­társ, a kommunisták, a nép akara­tából. Vezetőjüknek választották a párttagok, hogy irányítsa munkáju­kat, küzdelmeiket, irányítsa a falut, vezesse a dolgozókat a párt által mutatott úton a szebb, a még boldo­gabb élet felé. Az azóta eltelt idő alatt a párt­titkár rászolgált a bizalomra. Mun­kájával, magatartásával megmutat­ta, hogy a nép hűséges fia. Kezdet­ben bizony nem volt könnyű fel­adata, nehéz volt megválasztani azt a módszert, amely a leghatékonyabb, legalkalmasabb a vezetésre, amellyel a leggyorsabban lehet eredmények­hez jutni. A járási párt-végréhajtó­bizottság segítségével azonban ez is hamarosan sikerült. Perzsa elvtárs mindenekelőtt a kommunista példa­mutatást helyezte előtérbe. Ahhoz, hogy többet, termelien a falu. a dol­gozó parasztok jobban műveljék földjüket, többet adiamak az állam­nak, az szükséges, hogy először a kommunisták mutassanak példát, s legelőször maga a párttitkár — mon­dotta Perzsa elvtárs. S ahogy val­lotta, úgy is tett. S úgy tettek a kommunisták valamennyien. Perzsa elvtárs jó gazdái a a föld­nek; bátran mondhatjuk, hogy a fa­lu legkiválóbb gazdálkodóinak • egyi­maga után vonja, hogy csak minő­ségi hizlalás esetén fizet az Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat egy-egy felhizlalt állatért 5000—6000 fo­rintot. Ezenkívül a szerződéskötés­kor postán 300 forint kamatmen­tes előleget folyósít, továbbá a rendelkezésnek megfelelően 400 forint adókedvezményben részesül a gazda- A megye területén min­den adottság megvan arra, hogy a p hűsége »ke. Szerinte nincs rossz fö.'d, csak rossz gazda van. Az idén 300 négy­szögöl földön 38—40 mázsa korai üi- tetésű burgonyát termelt, cukorrépá­ja 250 mázsa termést ígér holdan­ként. A szőlőhegyi dülőben_ büszkén mutatja kukoricáját. Szinte kivál a többiek, közül. Legalább 5 mázsával terem többet holdanként, mint a tő- szemszédjáé, pedig — ahogy Perzsa elvtárs mondja — a föld minősége egyforma, csak a művelése nem. Hiába mondják egyesek, hogy érté­kes, jó földjük van, ha megfeledkez­nek arról, hogy az igazi érték a dol­gozó kezekben van. Perzsa elvtárs beadási kötelezettségének teljesíté­sével is jól áll. A kukorica és a burgonya kivételével már 1955-re tel­jesítette beadását minden termény­féleségből. Hasonlóan cselekszik Si­mon Kálmán, Kőhalmi István elv- társ, de a pártszervezet többi tagja is. S ,a jó példa ragadós. Perzsa elv­társat, a kommunistákat, a falu moz­gatóit ma már sokan követik a köz­ségben. A PÉLDAMUTATÁS, a kommu­^ nisták törekvése, jó termelő- munkája megváltoztatta a pártszer­vezet és a pártonkívüli dolgozók kö­zötti viszonyt. Mondta is Kirücs Já­nos 9 holdas pártonkívüli dolgozó paraszt:-—• Hiába is beszél bárki bármit, a knmmiinistákinál a szó egyezik a tettel. De nemcsak Kin.ics Jánosnak, ha­nem egyre több dolgozó parasztnak ez a véleménye Balatomszentgyör- gvön Perzsa elvtársat cse’ekedetei- ért bizalmába fogadta a falu népe. Szívesen beszélgetnek vele emberek. Ma már rendszeresen felkeresik a lakásán, tanácsot kérnek tőle, kérik, hogy adta át termelési tapasztala­tait. módszereit. Perzsa elvtárs az ilyen alkalmaidat megragadja az emberek politikai öntudatának fej­lesztésére. nézeteik formálására. Es­ténként elmegy a dolgozó parasztok otthonaiba, beszélget velük, beszél­get az egész családdal, mindenkihez van szava, mindenki számára van egy-két jótanácsa. Nagyon találóan jegyezte meg Horváth János dolgo­zó paraszt, amikor azt mondta: — A mi párttitkáruhk tarisznyája örökké tele van ötletekkel, taná­csokkal. Perzsa elvtárs mindenütt ott van, ahol segítségére, tanácsaira, szükség termelőszövetkezetek és az egyéni termelők a jó takarmányviszonyok mellett olyan minőségűre hizlalják fel állataikat, hogy dolgozóinkat 1955. évben az előző évekhez vi­szonyítva több és jobb minőségű hússal láthassuk el. A minőségi hizlalás a termelőt több jövede­lemhez juttatja. Somogymegyci Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat, l!llll!ll!illllllllil!lllllll!!IIIIM^ s fia van. Ott van a gazdagyűléseiken, ahol mezőgazdasági szaktanácsclkikal látja el a gazdáikat. Segít a termelési bizottságnak, .segíti a fiatalok és az MNDSZ-asszonyok munkáját. Az elmúlt héten sokat járta a me­zőt, sürgette az őszi kapások beta­karítását. Intézkedett a vetőroagcse- re ügyében. Gondja van a tanács ve­zetőinek munkájára is. Beszámoltat­ta eket, hogy mit tettek az őszi mun­kák sikerének érdekében. Munkájá­nak van is eredménye. A község dol­gozói versenyeznek egymással és versenyre hívták a járás többi köz­ségét az időbeni vetés és betakarítás érdekében. Perzsa elvtárs szereti feladatát, szereti a pártmunkát Szívesen dol­gozik a tömegek között. — Az emlberek közöitt érzem jól magamat — mondja. — Azt szere­tem, ha kérdéseikkel ostromolnak, mert ez azt jelenti, hogy bíznak ben­nem, bíznak a pártban, elfogadják tanácsainkat és érdeklik őköt a na­pi események, a körülöttük történő dolgok. Még nagyon sok muokálfcod- ni valónk van az emberek között, — A minap beszélgettem három emberrel a mezőn — mondja — csak úgy véletlenül találkoztam össze ve­lük. Érdeklődtem, tőlük erről is, ar­ról is. S megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem olvasnak újságot, nincse­nek értesülve a politikai események­ről. Ekkor elgondolkoztam. Mennyi tennivalónk Van még, milyen sokat kell még dolgoznunk. Pedig sokszor azt gondoljuk — önelégülten —hogy nálunk már minden rendben van. hogy már nem sok tennivaló akad a portán. Pedig nincs rendben még minden. Nem szabad, hogy legyenek n'yan emberek, akikhez nem jut el a nárt szava. Arra törekszünk a jö­vőben, hogy az ilyen emberéket fel- •i'ápcsvtó szóval neveljük, közös ügyünk harcosaivá tegyük, mert igen naav szükség van rájuk az ország építésében. PERZSA ELVTÁRS jól látja ' feladóiét. íó1 1átia azt a te­rületet, amelyen munkálkodnia és egész pártszervezetének dolgoznia kell. Lelkesítse további jó munkára a tömegeket, nevelje az embereket, ültesse el a dolgozókban a párt irán­ti ragaszkodást, szeretetet, s ez majd bőségesen ontja gyümölcsét az elkö­vetkező évek harcaiban. Wirih Lajos. A MASZOLAJ siófoki telepének dolgozói augusztus havi tervüket 114.7 százalékra teljesítették. Jó munkájuk eredményeképpen 393.000 forint töhbtermelést eredményezett az augusztusi vállalás teljesítése. Csordás József motorszerelő 167 szá­zalékos, Kovács István motorszerelő 162, Soós Ferenc hegesztő 160, Ver- hás Miklós villanyszerelő 148 száza­lékos teljesítéssel járult hozzá az eredményihez. A vállalat vezetősége a dolgozók közül 41 főt 300—300 forint juta­lomban, 1 főt pedig 400 forint juta­lomban részesített. A dolgozóik vállalták, hogy no­vember 7-re teljesítik az évi ter­vet. Nagy Mihály ÜB-elnök. Megfelelő muehalőrőlménveket biztosítsunk télre a kereskedelmi dolgozóknak Az őszi és téli hónapokra vál­lalatainknak nemcsak gazdasági téren kell felkészülniük, hanem a munkavédelem területén is. Egész sor fontos intézkedés szükséges ahhoz, hogy a hidegebb idő beköszöntésével a kereskedel­mi dolgozókat megvédhessük az idő viszontagságaitól. A tennivalók közül a legfonto­sabb, hegy már a koraőszi hóna­pokban minden bolthelyiséget ellás­sunk kályhával, kályhacsővel, szénnel és fával. Fontos, hogy minden üzlethelyi­ségnek hibátlan ablakai, ajtói le­gyenek, a pénztárosnők számára gondoskodjanak meleg takarókról, a köves eladóhelyekre farácsokat, gyékényt, deszkapadlózatot helyez­zenek. Az öltözők fűtését is biztosítani kell és ügyelni kell arra, hogy me­leg víz álljon a dolgozók rendel­kezésére. Azoknál a vállalatoknál, ahol védőitallal látják el a dogozókat, már most szerezzenek be gáz- va.ey villanyrezsót, főzőedényeket., bögréket, kanalakat. Itt elsősorban a földművesszövetkezet vásározó részlegeire gondolunk, ugyanígy az állami kereskedelemben foglal­koztatott vásározókra és kocsisok­ra. A szakszervezeti bizottságokra fontos feladat hárul: szorgal­mazzák és ellenőrizzék a télre való felkészülést és minden támogatást adjanak meg erre a vállalatok vezetőségé­nek. A téli felkészülés megfelelő biz­tosításánál nem arról van szó, hogy a vállalatok terven felül ha­talmas beruházásokat eszközölje­nek. Erre nincs lehetőségünk. De a rendelkezésükre álló eszközök gazdaságos és helyes felhasználá­sával messzemenően gondoskod­hatnak dolgozóikról. Sok kezde­ményezéssel és öntevékenységgel idejében tegyenek meg mindent a megfelelő munkakörülmények megteremtéséért. Ha a vállalatok és irányító szer­vek vezetői és a szakszervezeti bi­zottságok megoldják a télre való felkészülés feladatait, bizonyos, hogy a dolgozók még nagyobb len­dülettel veszik ki részüket télen is az áruforgalom lebonyolításából. Blénesi Béla, K. P. D. SZ.-titkár. Felhívás a kisipari termelőszövetkezetek dolgozóihoz A kisipari szövetkezetek folyó hó 4-i küldöttgyűlése felhívással fordul a szövetkezetek dolgozóihoz, hogy a vezetőségválasztások sike­re érdekében, valamint a szövet­kezeti mozgalom továbbszilárdítá- sa céljából harcoljanak, hogy a mozgalom legjobbjai kerüljenek a vezetőségbe. Azok a becsületes szövetkezeti dolgozók, akik eddigi munkájukkal bebizonyították hű­ségüket a szövetkezeti mozgalom­hoz és a legeredményesebben har­coltak annak fejlődéséért, akik megértették pártunk és kormá­nyunk határozatait és elősegítet­ték azok végrehajtását, akik tisz­teletben tartották a törvényességet és annak alapján végezték munká­jukat, élvezik a szövetkezeti dol­gozók bizalmát. Csak ilyen veze­tők és szövetkezeti dolgozók mun­kájára támaszkodva leszünk képe­sek továbberősíteni ezt a mozgal­mat és megvalósítani a ránkháruló feladatokat. Ezért szövetkezeti dol­gozóink lelkesen készüljenek a ve­zetőségválasztásra és a legaktí- (vabban folyjanak bele a közgyűlés munkájába. Boross Gyuláné KISZÖV-elnök. Az építőipari kisiparosok és szövetkezetek működésének A minisztertanács határozatot hozott az építőipari kisiparosok es szövetkezetek működésével kap­csolatos egyes kérdésekről. A ha­tározat a többi között kimondja, hogy állami és társadalmi szervek ipar-engedéllyel nem rendelke­ző személyeknek nem adhat­nak megbízást építőipari mun­kák kivitelezésére. Aki érvényes iparengedély nélkül mégis vállal ilyen munkát, vagy rendszeres ellenszolgáltatásért ma­gánszemély részére építőipari munkát végez, az kihágást követ el. A pénzügyi lebonyolító szer­vek az iparengedéllyel nem ren­delkező személyek részére nem is folyósíthatják az építőipari mun­kák ellenértékét. A határozat azt is kimondja, hogy a kisiparos az általa elvállalt munkákat — illetőleg a mun­kák egyrészét — nem adhatja alvállalatba és azokat az építésügyi és könnyű­ipari minisztériumok által kiadott egységárak alapján köteles elszá­molni- A tanácsi keretből történő mezőgazdasági építkezések 20 ezer forint értékhatárig kisiparosoknak is kiadhatók. Az építőipari és kar­szabólyozása bantartó szövetkezetek mind tag­jaiknak, mind alkalmazott munká­saiknak az építőipar részére meg­állapított — norma és műszaki előírások alapján teljesített — munkabéreket kötelesek fizetni. Az építőipari szövetkezetek fő­feladata a lakosság építési és tata- rozási igényeinek kielégítése. A szövetkezetek építőipari munkákat a lakosság részére értékhatárra való tekintet nél­kül, más szövetkezetek részére 108 ezer forint értékhatárig végezhetnek. Az állami szervek részére felújítá­si, tatarozási és új építési munká­kat, a felügyeleti hatóság engedé­lye alapján, 50 ezer forint érték­határig végezhetnek a szövetkeze­tek. A minisztertanács határozata be­fejezésül kimondja, hogy a szövet­kezetek állami, közületi és társa­dalmi szerv részére csak az álla­mi építőipari vállalatokra érvényes árak, bérek és normák alapjan összeállított egyszerűsített költség- vetés alapján dolgozhatnak. A költségvetést az építtető köteles felülvizsgálni és jóváhagyni. A jó­váhagyott költségvetés hiányában a pénzügyi lebonyolító szervek nem teljesíthetnek kifizetéseket az építőipari szövetkezetek részére.

Next

/
Thumbnails
Contents