Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-16 / 219. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A Szovjetunió külügy­minisztériumának nyilatkozata A nép hűséges íia Örökség a ketrecben A MAGYAR DOLGOZÓK PÁ RT JA MEGYE! PÄ RT BIZOTTSÁGÁNAK i L’A Pü A XI. évfolyam, 219. szám. ARA 50 FILLÉR .... Csütörtök, 1954 szeptember 16. Egyre jobban érdeklődnek a kívülállók 1 a zamárdi Alkotmány tsz iránt A zaiwárdi Alkotmány tsz töretlenül halad a nagyüzemi gazdálkodás, a fejlődés útján. Ez év tava­szán a tsz jövedelmének növelése érdekében másfé - hold területen kertészetet létesítettek. A kertészetből eddig több mint 45 ezer forint jövedelemre tettek szert. Az eredmények láttán a jövő esztendőben 6 holdra növelik a kertészet területét. Hasonlóan szép eredményeket értek el az állat­tenyésztésben is. Több miint 100 darab malacuk van. A sertések szakszerű gondozásáért meg is kapja ju­talmát, a négy darab malacot Somogyvárd Jakab ser- fésgondozó. A jövőéwi gazdag termést biztosítják azzal, hogy idejében elvégzik az őszi mezőgazdasági munkákat. Befejezték a 12 kih ősziárpa és 10 kh repce vetését. A tsz-en kívülálló dolgozó parasztok egyre jobban ér­deklődnek a termelőszövetkezet iránt, mivel látják, hogy komoly munka folyik ott és szép jövedelmük van a tsz-tagcknak. Ezért határozta el Manhalt János ki­váló kertész és Gerván János 11 holdas dolgozó pa­raszt is, hogy belép a tsz-be. Vidus János tsz-szervező. Kitüntették és megjutalmazták az ifjúsági csépificsapatok országos versenyének győzteseit Augusztus 31-én zárult az ifjúsági cséplőmunka- csapatok 1054. évi országos versenye, amelyet a DISZ Központi Vezetősége a földművelésügyi minisztérium­mal, s a mezőgazdasági és erdészeti dolgozók szak- szervezetével együtt hirdetett meg. A verseny győztesei között vannak a lengyeltóti gépállomás Herr Sándor vezette munkacsapatának tag­jai, akik a DISZ Központi Vezetősége dicsérő okleve­lét és egy-egy fényképezőgépet kaptak. ' KÉT PÉLDAMUTATÓ KÖZSÉG A siófoki járás községeinek versenyében nem is olyan régen az utolsó volt Teleki község, de erős aka­rattal és lelkes munkával az elsők közé küzdötte fel magát. A község egyénileg dolgozó parasztjai ponto­san tesznek eleget á'llam iránti kötelezettségüknek. Dicséret illeti alsó Szabó Lajos és Lux Géza gazdákat, akálk beadási és adófizetési kötelezettségüket az elsők között teljesítik. Alsó Szabó Lajos gazdát a járási bé­ketalálkozón »Miavtagazda« kitüntetéssel tüntették ki. A teleki tsz azonban mindezideig megfeledkezett ál­lamunk iránti kötelezettségének teljesítéséről, még gabonával is tartoznak államunknak. Elleniben Nagycsepely község mindkét termelőszö­vetkezete 100 százalékra teljesíti beadási kötelezettsé­gét. A község dolgozó parasztjainak jó munkájának köszönhető az is, hogy a 6. helyről a 4. helyre küz- dötték fel magukat a nagycsepelyiek a járási verseny­ben. Szinegh Sándor. Ezt láttuk Csokonyavisontán Csokonyavisonta a barcsi járás egyik legnagyobb községe. Gépállo­mása van, termelőszövetkezet alakult a községben és a 7 km hosszú falut csaknem 900 gazda lakja. Elfárad az ember, míg végigjárja. De ne saj­náljuk a fáradságot. Nézzünk csak szét, mi hír van a községben? |­KI MINT VET. ÚGY ARAT — tartja egy régi magyar közmon­dás. Aranyigazság ez. A csokonyavisontai Haladás t.sz- nek az elmúlt évben még december­ben is volt vetnivalója. A kései ve­tésre rájött a hideg, gyengécske ma­radt, s bizony a későn vetett búza nem hozott olyan bő termést, mint a korán földbetett mag. De tanultak a káron. Az idén már időben hozzá­láttak, hogy elkészítsék a vetések alá a talajt Kevesen vannak, az igaz, de segítségükre van a gépállomás. 28 kát. hold földet trágyáztak meg ed­dig. 30 kh ősziárpának már kész a vetőágya. A többi kalászost is mi­előbb igyekeznek elvetni. Ezért siet­nek a kapások betakarításával. Már szedik a dohányt és a burgonyát, hogy utána szánthassanak, vethesse­nek. Szorgos munkájukra egyre több gazda figyel fel a faluban. A na­pokban Szatanek Gyula kérte, hogy vegyék közéjük. a gépállomás szeptember 1-ével állt át az őszi me­zőgazdasági munkálatokra. Eddig 10.1 százalékra teljesítette tervét. Ki­számították, ha időben végezni akar­nak, naponta 1.2 százalékkal kell nö­velni a teljesítést. Náluk azonban ez 1 százalékkal emelkedik. Mi lesz hát most a tervteljesítéssel? A gépállo­más dolgozói nem keseregnek ezen. Gondolkodnak, hogyan hozhatnák be kezdeti elmaradásukat. Gyura Sán­dor műhelyszerelő neve már nem ismeretien a megyéiben, hiszen nem egy újítását ismerik. Most egy olyan készüléken dolgozik, amely motorra szerelve egyszerre két soron vágja a kukcricaszárat és marokban hagyja maga utón. Segítségével jóval előbb kferül le a főidről a kukorica szára, hogy aztán — teljes gőzzel — kez­dődjön az őszi mélyszántás. A SZORGALMASABB GAZDÁK a távozó nyár intésére hallgatva, hozzáláttak az őszi munkálatokhoz. A köves úton zötyögő szekerek már 437 kát. holdra vitték ki a trágyát. 180 holdon már előkészítették a föl­det a vetésre. Török György 8 hol­das dolgozó paraszt a legszorgalma­sabb gazdák egyike. 800 négyszög­ölnyi területen már elvetette az ősziárpát. 130 kát. holdon az őszi mélyszán­tást is elvégezték a község dolgozó parasztjai. Sajnos azonban, nem mindenki igyekvő Csokonyavisontán. Pedig most az ideje, hogy lerakják a jövőévi bő termésbetakarítás alap­jait. HOGYAN ALL A KÖZSÉG az állampolgári kötelezettség teljesí­tésében? Gabonából — igen Örven­detes — egyetlen gazdát sem kellett elszámoltatni. Az állatnál és állati termékeknél azonban már bajok vannak. Bausz József pl. 130 kg ser­téssel, 158 kg vágómarhával, azonkí­vül baromfival és tojással is tarto­zik államunknak. És sajnos, több ilyen gazda is van a községben. Annak ellenére,, hogy 'a község a harmadik negyedévi adóbevételi ter­vét elsőízben teljesítette 75 száza­lékra , még mindig sok az adótarto­zás. Horváth János 15 holdas gazda 1952-től nem fizet rendszeresen. 11.100 forinttal van hátralékban. De ő bánja meg, mert a törvény min­denkire kötelező. Márkus Sándor is addig halogatta a fizetést, míg zálo­golásra került nála a sor. Egy ser­tést és egy szarvasmarhát foglaltak le a hátralék törlesztésére. Ne kés­lekedjenek hát a csokonyavisontaiak a beadással és az adófizetéssel, mert a törvény az törvény az ő községük­ben is. Készül az állatok átteleltetésére a miklósi Kossuth tsz A miklósi Kossuth tsz-ből jelentik: A szövetkezet tagjai nagy igyekezettel dolgoznak a jövőévi jó termés előkészítéséért. Az őszi vetések alá az istáflótrágyát mind kihordták. Az összes őszi vetésre kerülő magvak szelektorozva és triőrözve van­nak, a vetőszántások és őszi vetések most folynak. Az állatok átteleltétésének előkészítésére szintén nagy gondot fordítanak, e célból nagymennyiségű zöldtakar­mányt, napraforgót, csalamádét és méznádat silóznak. A burgonyatermés igen jónak ígérkezik s nemsokára megkezdik szedését. A Kossuth tsz tagjai között elő­leget is osztottak: munkaegységenként 2 kg búzát, 50 dkg árpát, 16 dkg fehérbabot, 13 dkg kölest, ezenkí­vül takarmányt. Kenyérgabonaosztalékuk eléri a 3.60 kg-ot munkaegységenként. Remélik, hogy ez a gazda­sági év minden tekintetben jó eredménnyel zárul. ■yr Új gépek gyorsítják meg a cukorrépaszedést Szovjet minta szerint nemrég hazánkban is elké­szültek a háromsoros cukorrépakiemelőgép első pél­dányai. A Zetor és a Lanz Bulidogg traktorokra Sze­relhető gép egyszerre hárem sorban lazítja, s emeli ki a répát a talajból. Napi teljesítménye körülbelül 6 hold. Erősen kötött talajon kétsorosra állítható. A cu­korrépa betakarításának idejére 334 kiemélőgépet gyárt a Bajai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat és a jövő évre máris újabb ezerre kapott rendelést. ■ ■■■ Napköziotthont, óvodát és játszóteret építenek az andocsi dolgozó parasztok Andocs község sokat fejlődött a félszabadulás óta. Villanyt kapott a falu, nemrégiben építették újjá az iskolát, továbbá gazdagon felszerelt könyvtár segíti elő a dolgozó parasztok művelődését. Az andoosiak azonban saját erejükkel is hozzá akarnak járulni községük fejlesztéséhez. Néhány héttel ezelőtt az egyik tanácsülésen szép terv született. A dolgozók elhatározták, hogy kultúriházat, óvodát és játszóteret építenek társadalmi úton. Tervüket közöl­ték a járási, illetve a Megyei Tanács illetékes osztá­lyaival is, ahol örömmel fogadták az elhatározást. Az egykori legényegylet félig rommá vált épületét lebontják és helyére kultúrházat építenek. Hasonló sors vár az «Öregkocsma« romjaira is. A lebontás után óvoda épül a helyére. A községi tanács támogatja a kezdeményezést és anyagilag is hozzájárul a munkálatokhoz. A község DISZ-fiataljai egyöntetűen részt kívánnak venni a munkából, a kisiparosság ugyancsak ingyenes segít­séget ígért, ugyanakkor számos dolgozó paraszt a munka mellett fuvarral is támogatja az építkezést. A bontási és a szükséges földmunkálatokat már ebben a hónapiban megkezdik a dolgozók és még a hidegebb idő beállta előtt be akarják fejezni az építkezést. 76. DCűiuíes Qátws Oflaiiútt a tíz-kéz TLTűvös márciusi este ült a fa- lun. Északról ólomszínű ködfoszlányokat cibált a szél. Sű­rűn permetezett a kora tavaszi eső. Lucskos sártenger borította Sérsekszöllős utcáját. H. Kovács János lehorgasztott fejjel, egykedvűen kerülgette a za­varos víztócsákat az úton, amint a tsz-iroda felé igyekezett. Ilyen vendégmarasztaló időben nem szí­vesen bújik ki az ember a szobá­ból. H. Kovácsnak azonban sem- •mi és senki nem állhatta útját. Né­ha úgy arcába csapta a szél az esőt, hogy a szeme is káprázott tőle, de ezzel mit sem törődve ment, mint az űzött. Űzte, hajtot­ta a makacs elhatározás. Nem gondolt egyébre, csak ez élt ben­ne: El innen, minél előbb. A tsz-iroda küszöbén csendesen megállt s tétován körültekintett. Kabátja zsebéből idegesen kotort elő egy ív papírt, s egy pillanatra megakadt a tekintete a vastag be­tűkön: »Kilépési nyilatkozat«. Majd összehajtotta, s markába rejtve kopogott be az ajtón. Iz­mos keze alatt nagyot csikordult a kilincs, s alig hallható köszönéssel lépett be a szobába. Szó nélkül állt az asztal elé, amelyet néhány ember ült körül. Markából oda­csúsztatta a papírt az asztalra, s igyekezett amazok tekintetét ke­rülni. —- Állítsatok valakit a disznók mellé, mert ém most már megyek — nyögte ki és azzal sarkon for­dult. — János!- . . hallod, ne rohanj már el olyan gyorsan — szólt utá­na a párttitkár. — Mondd, mi lelt? Ki bántott? \ többiek értelmetlenül néz- tek össze. Kovács zavaros tekintettel fordult . vissza. Ajka megrándult és fejébe tódult a vér, s hirtelen azt sem tudta, mivel kezdje. Majd két karját rázva tó­dult ki ajkán a felháborodás, hogy szinte rengett belé a szoba: — Amíg a két karom bírja — pattogott a hangja —, megélek a csoport nélkül is. Nem fogom itt hiába pazarolni az erőmet. Me­gyek és kész. Engem már nem csal ide vissza többé az Isten se. —i Hát meg sem hallgatsz min­ket, János? — vágott közbe a párttitkár. — Nem! — kiáltotta indulatosan s rákvörös homlokán veríték gyöngyözött. — Én megyek a ma­gam útján. — Ezzel becsapta ma­ga mögött az ajtót. 1%/|'ásnap reggel maga a párttit­LvA j^r ment a sertéseket etet­ni. Meglepődve látta, amint az ólak felé közeledett, hogy H. Ko­vács János ott áll eltűnődve az egyik kutricánál, mindkét kezében moslékosvödör. — Jó reggelt, János. . . Hát te itt? — köszöntött rá a sertésgon­dozóra. — Hisz az este azt mond­tad, hogy itt hiába pazarolod az erődet. Csak azt nem mondtad el, hogy miből állapítod meg ezt. Amaz hátra sem nézett, csak hallgatott: gondolatait rendezget­te. Aztán indulatosan ledobta a vödröket, hogy csak úgy csöröm- pültek a téglajárdán, és megoldó­dott a hangja. — Szóval ti még most sem hi­szitek, hogy hiába pazarolom itt az erőm? — szaporázta a szót. —< Nézd meg! Napról napra, mit dol­gozom én itt a sertések mellett és hullanak el egymás után, mint a legyek. Ha így megy, hamarosan elpusztul az egész sertésállomány. Hát ezért dolgozzak én? Van itt értelme az én munkámnak? Ez. . . Ez nem sertésól, hanem döglesztő! Nemhogy hasznot hozna a sertéstenyésztés, hanem tönkre­tesz bennünket- Ezért jutott csak 93 fillér egy-egy munkaegységre. Ki tud ebből ruházkodni? — Sen­ki. . . Én sajnálom az állatokat, azért jöttem el megetetni őket. De ezután már leveszem róluk a ke­zem. Tgazad van, János — mondta ■*- a párttitkár — eddig nem hozott hasznot a sertésállomány a tsz-nek. Tervünk szerint azonban az idén már innen várjuk a pénz jövedelem nagyobb részét. Mert most hozzáfogunk új, egész­séges sertésszállás építéséhez. És akkor rendbejön1 a sertésállomány, ha jó elhelyezése lesz. Efelől már előbb kellett volna gondolkodni, az igaz. De majd csak rendbejön. Ha­nem, miért akarod itthagyni a tsz-t? Nem kényszerít senki, hogy a sertések mellett légy, meg hogy itt maradj köztünk, de gondol­kodj csak a dolgon! A sertéseket pedig én azonnal átveszem. — Én nem vonom vissza a sza­vam — mondta halkan a sertés­gondozó — mert már nagyon hív­nak Bálványosra a sógorék. Talán ott jobb lesz­— Aztán mikor költözöl? — kérdezte a párttitkár. —- Azt még nem tudom. . . Majd ha lesz ott lakás — vála­szolta röviden. — No jó, hát addig dolgozhatsz a tsz-ben is, megkapod a munkád után, ami jár, mielőtt elmész — biztatta az új sertésgondozó, akit ugyancsak Kovács Jánosnak hív­nak. — És dolgozva gondolkodj... A jövőre gondolj! H Kovács János dolgozott is • és gondolkozott is. A nagy nyári munkákban gyorsan múlt az idő, munkaegysége egyre szaporo­dott. Egy délután hivatták a tsz- irodába. Tudtára adták, hogy 300 munkaegysége után kap előlegbe pénzt és terményt. De kiszámolták neki azt is, hogy az év végén az összes osztaléka 12 mázsa kenyér­gabona, 4.5 mázsa takarmánygabo­na, 24 mázsa széna, 6 mázsa bur­gonya, 10 mázsa kukorica és 6 ezer forint készpénz lesz­— No, mit szólsz az idei jövede­lemhez? — kérdezték tőle. — Nézd csak, a- sertésállomány 100 ezer forintot hozott a tsz konyhájára. — Úgy gondolom, hogy mara­dok — mondta kissé szégyenkez­ve. — Akkor hát mi lesz ezzel a pa­pírral? — kérdezte tőle a párttit­kár, a kilépési nyilatkozatra mu­tatva. H. Kovács sandán odanézett az ismerős ívpapírra és utána nyúlt. — Add ide! — s már tépte is össze apró darabokra, aztán a tűz­helybe dobta — nézd, ez lesz vele. —1 Szóval most már van értelme az erődet pazarolni itt a tsz-ben, János? — kacsintott rá Rozinán József, a tsz-elnök. — Most már úgy látom, nem pa­zarolom hiába az erőm — mondta halkan. TV/T egkönnyebbülve lépett ki a ■*■*•*• napfényben ragyogó ud­varra s ezeket forgatta fejében: — Vettem az asszonynak téli bundát, kerékpárt és ruhát, cipőt mindnyájunknak, ezután rádiót veszek. Jön a tél, kellemesebb lesz a hosszú estéket rádiószó mellett tölteni. Ahogy az idő múlt, H. Kovács János úgy odanőtt a tsz-hez, mint gyermek az anyja szívéhez. Szűcs Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents