Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-15 / 218. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! sínen i Hívatlan vendégek a Chaiilot-paiotában Beszélgetés a 73/4. sz. Építőipari Vállalat személyzeti felelősével Megérdemlik a dicséretet A MAGYAR DOLGOZÓK XI. évfolyam, 218. szám. Tartsák be az alapszabály előírásait a somogyaszalói Laíinka tsz-ben A kaposvári járás legtöbb termelőszövetkezete a nagy nyári mező- gazdasági munkában példamutatóan megállta a helyét, többek között a somogyaszalói Latinka tsz is. Az őszi mezőgazdasági munkával is igye­keznek. A jó talajelőkészítési munkák után 40 kh ősziárpát, 10 kh rep­cét, 10 kh bíbort és 10 !kh takarmá nyikéveréket vetettek el. A héten a rozs és a búza alá is megkezdik a talajelőkészítési munkákat. Vili Lajos elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke elmondja, hogy az 1955-ös ^éviben legalább négy-öt kg-os munkaegységenként! osztalékot akarnak elérni kenyérgabonából, ebhez teremtik meg most az .alapot. A multiban elhanyagolták a trágyakihordást és ez csökkentette termés­átlagukat. Bíró elvtárs, az üzemi párttitkár elmondja, hogy most ezen is javítanak, szeptember 25-ig kihordják a trágyát a földekre. A gyors­ütemű trágyakihordást azzal biztosítják, hogy a rakodáshoz az asszonyo­kat is bevonják, így a fogatokat jól kihasználhatják. A Latinka tsz-ben amellett, hogy jól dolgoznak, vannak hibák is, melyeket a tsz vezetőségének és az üzemi pártszervezetnek mielőbb ki kell javítania. A tsz nődolgozói mondták el, hogy a tsz-ben még nem vezették be a premizálás rendszerét, ami ösztönözné a tagokat a jobb munkára. Vannak olyan tagok, akik nem kapálták meg idejében a ré­szükre kiosztott földterületet és termésátlaguk £—8 mázsával .alacso­nyabb volt, mint azoké, akik idejében elvégezték a kapálást. Nem hall­gathat a tsz vezetősége és pártszervezete azokra a dolgozókra, akik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a premizálást ^bevezessék, mert legtöbbször ezek a tsz-tagok azok, akik hanyagul végzik munkáju­kat. Jogosan szólal fel a tsz tagságának nagyfésze az ellen, hogy a tsz vezetősége nem tartja be az alapszabályokat. Vannak olyan tsz-tagok, akik a háztáji gazdaságon kívül még 1—2 kh földterületet művelnek, ugyanakkor a tsz adózik ezekről a földterületekről isi Méltán háborod­nak fel tehát a tsz-nek azok a tagjai, akik az alapszabálynak megfele­lően 1 kh területet művelnek háztáji gazdaságként. Ezekre a hibákra fel kellett volna már figyelnie a járási tanács mezőgazdásági osztályá­nak és segítenie kellett volna gyors kijavításukban. Ha a Latinka tsz tovább akar haladni a megkezdett úton, a fel- emelkedés útján, akkor az alapszabály szerint kell működnie, mert csaik így lesz a tagság megelégedett és így tudnak továbbra is együttes jó munkát végezni. ’ Major Ferenc ' ttz-szervező. A tabi járás vezet az adóbefizetés! versenyben A járások sorrendje az adóbevételi terv teljesítésében: ARA 50 FILLÉR iXSü rifMT Í&G1R Rsr»t Szerda, 1954 szeptember 15. Járás: 1. Tab 2. Siófok 3 Marcali 4. Fonyód 5. Nagyatád 6. Csurgó 7. Kaposvár 7. Barcs Pénzügyi oszt. vez.: Vörös Lajos Horváth József Harmath Mihály Lantos János Fodor Gyula Szolga András Szentes József Vincze Géza iWe^alaSíBslí a Hazafias Népftamtf Somog-ymegyei JEMkészíto Bizottságai A Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága 1954 szep­tember 11-i ülésén hozott határo­zata értelmében 1954 szeptember 14-én Kaposváron megalakult a Hazafias Népfront Somogymegyei Előkészítő Bizottsága. A megyei előkészítő bizottság tagjai: Dr. Bacza Dezső esperes-plébá­nos Nagybajom, Brachna János, a Földművesszövetkezetek Megyei Szövetségének titkára, Decsi György, 9 Szakszervezetek So­mogymegyei Tanácsának szervező titkára, Dani Imre, a Somogyme­gyei Tanács Végrehajtóbizottságá­nak elnöke, Endrédi Lajos, a Ma­gyar-Szovjet Társaság megyei tit­kára, Gárdonyi János, a Kaposvá­ri Kisipari Termelőszövetkezet dolgozója, Horváth Sándorné, a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége megyei ágit.-prop. felelő­se, Merő Béla, a kaposvári Tán­csics Mihály Gimnázium igazgató­ja, dr. Nádasdi István, a Somogy­megyei Faipari Vállalat statiszti­kusa, Palócz Ilona, a Dolgozó Ifjú­sági Szövetség megyebizottságá­nak szervező titkára, országgyűlé­si képviselő, dr. Sivó József, egye­temi magántanár, a kaposvári kór­ház főorvosa, országgyűlési kép­viselő, Szabó Gyula, a ka­posvári leánygimnázium tanára, Tóth István, a Magyar Dolgozók Pártja Somogymegyei Bizottságá­nak első titkára, dr. Ungár Sán­dor, a Kiskereskedők Országos Szövetségének megyei titkára. Varga Károly, a Somogymegyei Tanács tervosztályának vezető­helyettese, országgyűlési képvise­lő és Virányi István, a Megyei Békebizottság titkára. A Hazafias Népfront Somogy­megyei Előkészítő Bizottságának ülése a következőket határozta: 1. A Hazafias Népfront Somogy­megyei Előkészítő Bizottsága fel­hívja a^ város, a járások, a közsé­gek politikai, társadalmi és tömeg­szervezeteit, kulturális szerveit, az üzemeket, földművesszövetkezete­ket, községi termelési bizottságo­kat, hogy szeptember 20-ig együt­tesen alakítsák meg a városi, já­rási és községi népfront előkészí­tő bizottságokat. 2- A népfront előkészítő bizott­ságok hívjanak össze október 15- ig mindenütt gyűléseket a munká­sok, parasztok, értelmiségiek és dolgozó kisemberek részvételével. Ezeken a gyűléseken foglalkozza­nak az új népfront megalakulásá­nak jelentőségével s válasszák meg a városi, járási, községi népfront bizottságok tagjait és a Hazafias Népfront Országos kongresszusá­nak küldötteit. Reméljük, hogy a jövőben többször is meglátogatnak bennünket A Bálványosra igyekvő gépkocsi utasainak a kőröshegyá faiuvégtől nem messze felállított kis tábla jel­zi, hogy a dombon túl is van egy kis falu: Bálványos. A gépkocsinak há­rom utasa van: egy elvtárs a föld­művelésügyi minisztériumiból, egy főkönyvelő a megyétől és egy tsz- elnük elvtárs, aki eljött megnézni a bálványosi Dózsa tsz munkáját. A falu elején a volt földesúri kastély­ban van a Dózsa tsz irodája. Kelle­mes, virágos udvarán rend és tiszta­ság mindenütt, mintha mindig ven­dégeket várnának. Pedig látogató ide ritkán téved. Horsa István, a tsz el­nöke és Burucz Károlyné, a tsz párttitkára magyaros vendégszere­tettel fogadja és tessékeli beljebb a vendégeket. Az elvtársak hamarosan komoly beszélgetésbe merülnek. Megvitatják a nehézségeket, ami bőven akad egy ilyen nagy családban. 76 tagja van a tsz-nek. A vendég elvtársak kér­désére a tsz elnöke és a párttitkár elvtársnő elmondja, bogy a bálvá­nyosi Dózsa tsz-ben elég jól megy a munka. Már júliusban az elsők kö­zött teljesítették gabonabeadási kö­telezettségüket, sertésből és vágó­marháiból pedig ag első félévben rendezték egész évre beadási köte­lezettségüket. Baromfi- és tejbeadá- si kötelezettségét folyamatosan ha­táridőre teljesíti a tsz, havonta 1000 liter szabadtejet adnak be. Rendsze­resen kapnak a tsz-tagok előleget, eddig 75.643 forintot osztottak ki összesen és kétszer kapott a tsz tag­sága gabonaelőleget. Helytálltak a munkában László Pál né, Kurucz Márta, Varga Imréné, Csizmadia László, Balogh György, nem is pa­naszkodnak majd a zárszámadáskor sem. A főkönyvelő elvtárs arról is érdeklődött, hogyan áll a tsz köny­velése. Miután megnézte a könyve­ket, örömmel állapította meg, hogy a könyvelés naprakész, tiszta és rendes, pedig nem szakképzett köny­velő végzi. A raktáros munkájáról is elismerően nyilatkozott, ő is ren­desen végzi munkáját. Közben az idő gyorsan telik. A vendégek elbúcsúznak a tsz-től, mi­után sok és hasznos tanáccsal lát­ták el a tsz vezetőit. Reméljük, hogy ezután, ha kissé távol is vagyunk, többször meglátogatnak bennünket. Tsz-ünk tagsága szorgalmasan dolgo­zik továbbra is. Nagyban folyik a vetés és a betakarítás, örömmel né­zünk a jövő felé. — Sz. L.-né — A közös úf vezet- a jóléthez A MAJOR KÖZEPÉN van az iroda. Benne rádió és vil­lany jelzi, hogy az egykori sötét­ségen áthatolt a kultúra fénye. Az épület mögött, nem messze új, 5 vagonos kukoricagőré. Tőszom­szédságában darálómalom. A kert­ben almát szüretel Nárai Rózsa és munkacsapatának néhány tagja. Gyorsan telnek a kosarak a szép gyümölccsel — jut belőle 30—40 kg minden családnak, persze ki- nek-kinek a végzett munkája arányában. — Odébb, a szérűs- kertben hatalmas szénakazlak: mintegy 11 vagon takarmányt ta­karítottak be a 46 holdról a tagok —*■ könnyen átteleltethetik a 39 számosállatot. Amott, a sertésól előtt — melynek jelenleg 62 »la­kója« van — halad el a kocsikara- ván: trágyát hordanak a fogatosok 17 holdra, amelybe búza ikerül. Abból az irányból, amerre tarta­nak, traktor dübörgése hallatszik: a gpp nyomában szaporodnak a friss barázdák — nemsokára a földbe kerülhet 23 holdon az őszi- árpa', 24 holdon a rozs, 86 holdon a búza, 5 holdon a repce, 10 holdon pedig a bíborhere vetőmagja, hogy a jövő nyáron még magasabbra nőjön az asztag a közös szérűn, s még jobban gömbölyödjenek a tsz hízói —< hogy még nagyobb darab kenyér és több hús jusson az osz- topáni Győzelem tsz tagjainak asz­talára — egész népünk asztalára­Ha végigmegyünk a falu utcáin, itt Vörös János tsz-tag renovált házát láthatjuk, amott Farkas Fe­renc portája is átalakulóban van: új disznóól és istálló készül a ház­táji állatok részére. Sztarasincsics Ferenc nemrégiben alakította át lakását, hogy az kényelmes, meg­hitt otthont nyújtson számára. Jó­nás Ferenc új családiházat épít. Akár a tsz majorjában, a közös földtáblán, akár a tsz-tagok háza- táján szemlélődünk, csak az a tu­dat erősödik meg bennünk: bol­dog, emberi életet biztosít tagjai számára a közös gazdaság. De ta­lán beszéljen erről bővebben . a Győzelem egyik szorgos tagja, Izerfi György, aki amellett, hogy a növénytermelésben példásan megállja a sarat, a magtár gondos őre is. Gyuri bácsi — mert így hívja őt a nagy család minden tagja — nem tartozik a tsz alapító tagjai közé. De itt lakott a községben 1949-ben, amikor először ringatták a közös gazdaság bölcsőjét. Napon­ta el-elkocsizott a tsz majorja előtt a téglagyár fogatával — mert a téglagyárnál volt fogatos. Abban az időben 600 forintot keresett ha­vonta. Már az új utat járók első lépéseit is nagy figyelemmel kí­sérte. Amikor aztán meg volt' az első zárszámadás, nem sokkal ké­sőbb, a következő tavaszon ő is közéjük állt. — Hát tudja, az úgy volt — mondja rövid gondolkodás után —, hogy abból a 600 forint­ból a vízen kívül mindent úgy kellett megvennem a család részé­re. Nekem bizony elegem volt ab­ból, hogy péki kenyéren éljek és apró zacskóban hordjam a boltból a lisztet. Láttam, hogy aki a szö­vetkezetben van, nagyobb, meg fe­hérebb kenyeret eszik éven át, mint én- Tudtam, hogy a dolgos ember jobban él, ha összefog a többiekkel, mintha . egymagában tengeti életét. Meggondoltam jól a dolgot, hát beléptem 1951 áprili­sában. T GÉN, KÖZEL 3 és fél éve, hogy felcserélte Izerfi György régi életét egy olyannal, amely sokkal boldogabb és szebb sorsot ígért. Becsületére legyen mondva, azóta is emberségesen dolgozik a közösben. Nem sajnál­ja bizony az erejét, amikor ka­szálni, kapálni kell. Helytáll ő minden nap a munkában. Regge­lenként már 6 órakor ott van a magtárnál, mert ilyenkor adja ki a jószág napi eleségét: 110 kg da­rát és szemesterményt, arányosan elosztva1 az állatok között, külön- külön felírja, hogy pl. a 20 növen­dékkos 12 kg árpát, a 37 süldő 40 kg árpadarát kap naponta és így tovább az anyakocák, hízók, ma­lacok, a bika, az üszők és a barom­fiak járandósága szerepel a meg­felelő rubrikákban. Van miből el­tartani az állatokat, termett szé­pen őszi- és tarvasziárpa, zab, meg van néhány mázsa ókukorica is. Igaz, hogy ehhez nem igen kell hozzányúlni, mert a jószág abrak- nakvalóját bekeresi a daráló, sőt még többet is. — Eddig a magunkéból darál- tattunk, most meg a vámkereset­ből nemcsak a dara van meg, ha­nem szemesen is vihetünk belőle a magtárba — mondja a jó gazda megelégedésével. Ahogy mindezt megtudjuk Izerfi Györgytől, ugyancsak hajt ben­nünket a kíváncsiság], hogy meg­nézzük belülről is a magtárt. Ahogy belépünk, az ajtósarokban kapát, villát, a szögön pedig ka­szát láthatunk. Mindegyik szer­szám fényes, tiszta, látszik raj­tuk, hogy gyakran kezeügyébe ve­szi őket gazdájuk, Gyuri bácsi. Er­re egyébként is következtethe­tünk, mert Izerfi György tagsági könyve és ahogy ő mondja, a »fali lista« az irodában mutatja, hogy 284 munkaegységet teljesített szeptember 1-ig, ami 52 éves ko­rához képest szép eredmény. De ebben a hónapban túlhaladja a 300-at Izerfi György munkaegysé­gének a száma, mert szerinte nem is férfi az a férfi, aki leg­alább a 300 egységet el nem éri egész évben. A magtárban példás rend és tisztaság uralkodik, egy szem ga­bona kevés, de annyi sincs szét­szórva. Mindenre féltőn vigyáz a lelkiismeretes magtáros, hiszen az övé az is, ami a közösé. Külön van itt a 200 mázsa kiosztásra ke­rülő búza — 150 mázsa már a ta­gok padlását nyomja — a 90 má­zsa vetőmag, másik oldalon a 114 mázsa rozs, amiből 20 mázsát el­vetnek, a többi szintén a tagok részesedését gyarapítja. Aztán az aprómagokat — a lóhere- és lu­cernamagot —1 majd a baltacimot és a cukorrépamagot mutatja a magtáros. Van itt tehát minden­ből, ami a tagok boldogulásához szükséges. Jut belőle mindenki­nek — érdeme szerint. Izerfi György is megelégedetten, gondta­lanul él: a 300 munkaegység után járó 15 mázsa gabonából a há­romtagú család ellátása mellett kerül a szabadpiacra is. A más egyéb terményből való részesedés és a pénzosztalék is futja a család szükségletét. Izerfi György megbi­zonyosodott afelől, amit a belépés idején még biztosan nem tudott, de bizton remélt: a közös út vezet a nagyobb darab kenyérhez, a szebb ruhához, s az egyre fokozó­dó jóléthez. Erről ő maga így be­szél: »Okos dolog ez a társas gaz­dálkodás. Megadja ez minden tag­jának a biztos megélhetést, csak az kell hozzá, hogy mindenki tö­rődjön a közös dolgával éppúgy, mint a saját magáéval« T^S IZERFI GYÖRGY nem­csak mondja ezt, hanem eszerint cselekszik is. Vegyenek róla példát a Győzelem tsz tagjai, váljanak mindannyian a közös va­gyon jó gazdáivá, s a szövetkezet dolgainak előremozdításával for­málják még szebbé egyéni sorsu­kat. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents