Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

Vasárnap, 1954 szeptember 12. »uiviuoxi Nn.rt.Ar PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ☆ Nagy gondot fordít a tag- és tag jelölt felvételre a látványt pártszervezet Párt-szervezeteinknek, hogy meg­növekedett feladataikat, .iól el tud­ják látni, elsősorban utánpótlásra, erősítésre, aktív, áldozatkész párt- . munkásokra van szükségük. Párt- szervezeteink taglétszámának egész­séges növekedése, a megtevő párt­tagok és tagjelöltek rendszeres ne- ’ vetése, tanítása, állandó mozgósítása nélkül szinte elképzelhetetlen lenne az egyre nagyobbodó feladatok vég­rehajtása mind a párt politikai munkájában, mind pedig a terme­lés területén. Éppen ezért szükséges, hogy pártalapszervezeteink, párt­végrehajtóbizottságaink egyik leg­fontosabb teendőjüknek az élcsapat növelését tekintsék. Ennek érdeké­ben mindenekelőtt meg kell javítanunk a tag- és tagjelöltfelvételi munkát, a párt­tagok és tagjelöltek nevelését, foglalkoztatását. Ez a pártépítésünknek, a pártmunka megjavításának, a pártélet megele- venítésépek egyik sarkalatos kér­dése. Egyes alapszervezeteink — na­gyon helyesen -v, a tag- és tagjelölt­felvétel megjavításában látják párt- szervezetük munkájának megjavítá­sát, megélénkítését, szervezetük harci érőjének növelését. Ez tapasz- . falható például a fonyódi járás Lát- rány községében. Itt a pártszervezet vezetősége jól látja a pártépítés e fontos részét, kellő figyelmet fordít a tag- és tagjelöltfelvételre. Molnár Lajos elvtárs, a pártalapszervezet titkára elmondta, hogy párttagsá­guk elég aktív, de egyes nagyobb feladatok megoldásához bizony sok esetben kevésnek bizonyulnak a kommunisták. A két-három tagot számláló pártszervezetük nem tudta megfelelően mozgósítani a község dolgozó parasztjait, nem tudta be­tölteni feladatát. Sokszor egy-egy kampányfeladat esetén még a nép­nevelőmunka irányítására Is kevés volt a párttag, mivel a község elég Ezen akar most változtatni pártszervezet vezetősége, a párttag­ság egésze, amikor a munkája központjába a tag­és tagjelöltfelvétel megjavítását állította. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ez sikerül is. Az elmúlt két hónap alatt nagyon szép ered­mények születtek a párttagok felvi­lágosítása, nevelő munkája nyomán. A pártszervezet vezetősége szám- bavette, hogy kik azok a becsületes dolgozó parasztok, akik munkájuk, magatartásuk, a párthoz, államrend­szerünkhöz való helyes viszonyuk alapján érdemesek arra, hogy a párt *>ag jelöl tjei, tagjai lehessenek. Ez a számbavétel nagyon biztató és megnyugtató képet, szinte arany­bányát tárt a vezetőség elé. Csupa becsületes, jól dolgozó, tiszta múltú emberek lakják a községet. A leg­többjük a népi demokrácia 10 éve alatt számtalanszor mutatta meg munkájával, állam iránti kötelezett­ségének teljesítésével, gondolkodás­módjával a párthoz, az államhoz való. ragaszkodását, szeretetét. Ezek ,a dolgozó parasztok azért nem tar­toznak még a párt soraiba, mert nem foglalkozott! velük senki, nem törődtek velük, kevés gondot, for­dítottak nevelésükre. A pártszervezet tagjai az arany- tartalékok »feltárása-« után már gyakran meglátogatták, beszélgettek a dolgozó parasztókkal a pártról, az életről és mindenről, ami az embe­reket manapság érdekli. A beszélge­tések után többení mint Bojtos Ká­roly és Ágoston Károly dolgozó pa­rasztok több esetben már maguk keresték fel a pártszervezet, titká­rát, Moliríár elvtársat, és felajánlot­ták segítségüket. Elmondták, hogy szeretnének népnevelő munkát vé­gezni és készek nagyobb feladatok megoldására is, ha a pártszervezet­től arra megbízást kapnak. Molnár elvtárs el is látta megbízatásokkal őket. Ök aztán mindig készségesen s hetenként aztán napról-napra közelebb kerül­tek a párthoz, mindjobban vonzód­tak a pártszervezethez, s ahogy Boj­tos elvtárs elmondja, az utóbbi idő­iben »csak« a párttagok közelében, ezek társaságában érezték jól magu­kat. Ezek az elvtársak a legutóbbi rendkívüli taggyűlésen kérték is felvételüket a pártszervezetbe. A párttagság jó munkájukat, mérlegel­ve mindkettőjüket a legnagyobb ki­tüntetésben részesítette: tagjelöltségi idő nélkül vették fel őket a pártba. Ös Imre, Szabó György gazdák pe dig ezen a taggyűlésen lettek tag­jelöltek Ezekkel az elvtársakkal a párt- szervezet vezetősége felvételük után is nagyon sokat foglalkozik. Ez ért­hető is, hisz végeredményben a pártszervezet alakító, szocialista em­berformáló tevékenységének most kell majd igazán kidomborodnia. Nem lehet megelégedni azzal, hogy ezekből a dolgozó parasztokból párt­tag és tagjelölt lett. Ezzel még nincs vége kommunista emberré való formálásuknak. Hogy jó, ki­tartó párttagok lesznek-e, s a párt mindig számíthat-e rájuk, az a pártszervezet vezetőségének ezutáni munkájától függ. Tudják is ezt a pártszervezet vezetői. Nap-nap után felkeresik az új párttagokat, beszélgetnek velük, jótanácsokkal, könyvekkel. és különböző olvasmányokkal lát­ják el őket, s feladatokat bíz­nak rájuk. A pártszervezet vezetőin kívül- so­kat foglalkoznak velük a pártcsoport bizalmiak is. 'Somodor! Béla és Pfeiffer János - elvtársak, mint párt-bizalmiak megtanítják a párt­tagokat, a tagjelölteket a szervezeti szabályzatban előírt jogaikra és kö­telességeikre. Nem állnak, meg kez­deti eredményeiken. Tovább nevelik, a falu többi dolgozóit is, hogy belő­lük is minél többen a párt tagjai­A PÁRTÉLET HÍREI ____________________ ­„ Nem érzem jól magam, ha csak egy napot is kések a tagsági díj rendezésével- íl A párttagsági díj rendezése a párttag párthoz való viszonyának egyik fokmérője. Minden párttagnak alapvető kötelessége, hójgy tag­sági díját pontosan rendezze. Az a párttag, aki megfeledkezik e legelemibb kötelezettségéről ■—- ami egyben a párthoz való tartozását is jelenti — az nem méltó arra a nagy megtiszteltetésre^ hogy a munkásosztály élcsapatának, a Magyar Dolgozók Pártjának tagja leg3*n. A tapsonyi gépállomáson a kommunisták valamennyien átérzik a tagdíjfizetés jelentőségét. Nincs is olyan tag, aki ne rendezné pon­tosan tagsági diját- Egyes elvtársak, mint például Kulcsár István, Horváth István, saját maguk keresik fel a pártszervezet gazdasági felelősét, hogy minél előbb átvehessék pártbélyegüket. Tóth Dezső elvtárs elmondja, hogy nem érzi jól magát, ha csak egy napot is késik a tagsági díjának rendezésével. —- Ügy érzem náagaíiy,' «Önt. aki a legfontosabb feladatát nem hajtotta végre — mondja, ha má­sodikén, harmadikén még üres a tagsági könyvemben az esedékes hónap bélyegének rubrikája. A tapsonyi gépállomás kommunistáinak emellett munkájukon, mindennapi cselekedetükön is meglátszik ® párthoz való jóviszonyuk, ragaszkodásuk. ‘ A pártsajtó terjesztéséért jót :/ A Fonyódi Járási Párt-végrehajtóbrtöttság hagy jelentőséget tulajdonít a pártsajtónak. Elhatározták, hogy a járás pártalapszer- vezetein keresztül a dolgozók túlnyomó többségének asztalára rö­vid időn belül eljuttatják a „Szabad Nép“-et, a „Somogyi Néplap“- ot. Ennek érdekében máris számos intézkedés történt a bizottság ré­széről. Tervet dolgoztak ki, amely szerint október 31-ig a jelenlegi olvasótábort 50 százalékkal növelik. Látrányban, Balatonszentgyör- gyön máris megindult a népnevelőmunka a célkitűzés megvalósítása érdekében. ' • vTt'U Az őszi mezőgazdasági munkák meggyorsításáért A fülecspusztai Kossuth termelőszövetkezet pártszervezete tag­gyűlésen vitatta meg az őszi mezőgazdasági munkák feladatait, a tsz továbbfejlődésének foptos kérdéseit. taggyűlésen számos, ejv- társ — többek között Marcsingő Jápos, Szabó István ejttt^rs érté­kes javaslatot tett az őszi vetés és betakarítási munkálatokra. Tag­gyűlés után teljes erővel nekiláttak a munkának: Őszíárpájukát már elvetették. A kenyérgabona alá előkészítették a tatáit, sÖt már a rozs • ,*;■ ■ ••• . • - í ; ;f j"j£.j3 vetését is megkezdték. Az új oktatási év sikeréért A nagybereki állami gazdaság DISZ-Szervezetének tagjai nagy érdeklődéssel tekintenek az új oktatási év elé- .Aje,oktatásba bevont fiatalok valamennyien sokat várnak a DISZ új'.oktatási rendszeré­től, a Petőfi-iskoláktól. A gazdaság területén a DlSZ-szervezet Véífe­1.500 lakosú. be is számoltak munkájukról. így nak sorai közé kerüljenek. tézkedést megtett az oktatás sikeres l|1>opyplítgsa, érdekében. illll!llllill!llllll!l[|llll!l!l!!llll!lllll IIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllllllllilllM !llll|lll!nll!llllllllll!llll!ll!!ll!ll!l!II!!!-könnyebbé, eredményesebbé válik . gazdasági,-''politiikÄT,1 fáV-sadh’lmi' és AZ ELETNEK TANELUNK meggyőződése, materialista világné­zete. Éppen ezért vizsgáljuk meg, hogy politikai iskoláinkon milyen módon járulhatnak hozzá propagandista elvtársaink -ahhoz, hogy pártszerve­zeteink ne Csupán a párttagok ösz- szelogó szervei legyenek, hogy a párttag szó . minden esetben fedje a kommunista szó fogaimat, továb­bá, hogy párt-tágjaink minél na­gyobb mértékben elsajátíthassák a kommunista ember jellembeli sajá­tosságait, felfogását és világnézetét. A politikai iskolák oktatási for­mája a szeminárium. Egy-egy foglalkozás általában két főrészre bomlik: az egyik rész az ismereteket közlő előadást és az ezt követő konzultációt öleli magáiba, a másik a tulajdonképpeni szeminá­rium, ahoi a hallgatók beszámolnak szerzett ismeretekről, s ezeket alkal­mazzák a gyakorlati életre. Vizsgáljuk meg elsősorban magát az előadást, mint az ismeretközlés eszközét a politikai iskolában. Igen sok esetben tapasztalható, hogy az előadás nem kielégítő. Nem közöl konkrét tényeket, nem a hall­gatók eddigi ismereteire épül fel, hiányoznak belőle az érdeklődéstkel- tő, a hallgatók figyelmét, felcsigázó, s az anyaggal kapcsolatos, helyi vo­natkozások. A jó előadás legbiztosabb záloga a tökéletes felkészülés. A felkészü­lésre, annak módjára nem kívánok bővebben kitérni. Az oktatás ered- ... . „ ményességét nem is a felkészülés te.-o feladat, a hallgatok tervszerű módján va]ó rágódás b^sitia, ha- r céltudatos nevelese arra, hogy, ^ a felkészültsfg. Kétség­jp'késén kiverek részükét a sm-. télén aZ> hopv kezdő. tapasztalatlan cial,izmus építéséért, a békéért folyö gandisták számára szükséges küzdelemből. | némi útmutatás, de közel évtizedes fi» tapasztalatom bizonyít ja, ;hogy a fel­,;Nem az iskolának, Hanem magunknak tanulunk.“ önként kínálkozik -bevezető gon­dolatnak ez a régi, de tartalmában — különösen a ma számára — igen nagy aktualitást hordozó közmondás egy olyan témához, melyben okta­tásról, oktató-nevelő munkáról, il­letve tanulásról esik szó, mely ok­tatás és tanulás valóban az életre nevel. Ennek az iskolának »növen­dékei« nem 6—J4 éves korú gyer­mekek, -sőt nem is pelyhedző állú gimnazisták, hanem sok esetben már a 40 éven is túljáró őszhajú embe­rek, elvtársak. Mindezek ellenére ennek az iskolának a hallgatódra il­lik rá- leginkább a közmondásnak ez a része: »az életnek tanulunk«. A - kommunisták tudásának gyara­pítására hívta életre pártunk váro­son és falun egyaránt a politikai is­kolákat. Róluk, munkájukról, »taná­raikról« — a propagandistákról, s hallgatóikról szólnak e sorok. A propagandista feladata Mint a felszabadulás óta eltelt esztendők őszén, ezen az őszön is kinyitják kapuikat az MDP poli­tikai iskolái. Megtörtént a propa­gandistáik kiválasztása is, kikre pártunk sok-sok elvtárs nevelését bízta. Ez a megbízás egyben meg­tiszteltetést és magasfokú elismerést ás hord magában. Feléjük szól első­sorban Sztálin elvtárs lelkesítő ha­gyatéka: »Tartsátok az új kultúrát, az új életformát úgy, mint Il-jics«. A pr-nagandistákra háruló megtisz­E nagyszerű nevelési fel-adat fő eszköze politikai iskolákon az okta­tás. Az oktatás megfelelő volta fel­tétlen hozzájárul olyan eredmények eléréséhez, olyan jellemű emberek kiformáláséhoz, akik semmiféle ál­dozatot nem kímélve, készek kiven­ni részüket a nagy mű, a szocializ­mus ■ felépítésének munkájából. 'Ugyanis - az oktatás útján-‘fejlődik ki hallgatóink tudatos kommunista készülés módja egyénenként, sőt té­makörönként más és más. Természetes az, hogy.-már -a ké­szülés ideién gondolni kell arra, hogy előadásunk, ne legyen egyhan-i értett anyagrészekkel kapcsolatosan percben meleg mosolyt varázsol az arcokra, majd a következő pillanat­ban már ott lángöl a hallgatók ar­cán a pír, mit az ellenség elleni izzó gyűlölet érzete fest az arcokra, s egy további pillanatban mér lel­kesedéstől csillogó szemek ragyog­nak az előadó elvtárs felé. Gondol­nia kell a propagandistának arra is, hogy hallgatói tapasztalatára építsen, illetve az elvont. dolgok közlését állandóan kapcsolja a gya­korlathoz. Nem hiányozhat az elő­adás v^latának elkészítésekor a szemléltetésről, az odavonatkozó irodalmi szemelvények beállításáról való gondoskodás sem. Igen lényeges az előadás stílusának kérdése. E téren igen komoly hiá­nyosságok tapasztalhatók. A , hallga­tó elvtársak közül többen elég je­lentékeny olvasottsággal rendelkez­nek. A szépirodalom változatos, képszerű stílusa után visszás érzé­seket kelt egy-egy szánalmasan gyengestílusú előadás egyre igénye­sebbé váló hallgatóink körében, és nem szívesen vesznek részt -a foglal­kozásokon. A felsorolt néhány tényező csak egy kis ízelítő abból, amit minden előadónak szem előtt kell tartania már az előadásra való felkészülés idején. Az előadás lendüíetébe-n, stí­lusában és folyamatosságában is tükrözze a téma elevenségét, továb­bá népünknek a jövőbe és a párt vezetéséibe vetett biztos hitét. Ha az előadás jó. vált, felkeltette a hallgatóság figyelmét., az elvtár­sakat gondolkodásra késztette, au­ktor sikeres lesz a konzultáció is. Mire ke>! törekednünk a konzultá­ción? Mindenekelőtt arra, hegy meg­magyarázzuk hallgatóinknak azokat a -fogalmakat., melyekkel ők az elő­adás során először találkoztak, továbbá részletes ’ felvilágosításokat adjunk hallgatóinknak a meg nem gü, unalmas. Az értelmi meggyőzés mellett — különösen falusi és kez­dő hallgatók esetében — fordítsunk -gondot'az érzelmi hatások elérésére is. Az a jó előadás, amely az egyik feltett kérdéseire. Ha apropagandis ta elvtársak a kérdésekre kielégítő­en válaszolnak, az alapfogalmakat megmagyarázzák, akkor a konzultá­h-allgatóink egyéni tanulása. Az egyéni tanulás különösen - falusi politikai iskolákon — valljuk meg őszintén — nem mindig elég. eredményes, mert hall gatóink sok esetben hivatkoznak ezernyi, elfoglaltságukra. Ez a tény, bár 'megnehezíti a propagandista munkáját, de.sohase, váltson ki be lőle * dörgedelmes szidalmakat a hai.- gató elvtársak ellen, teert ez csak ront az iskola eredményén: E hiá­nyosság kiküszöbölésének egyedüli módja, ha a propagandista arra tö­rekszik, hogy, hallgatóival az elő­adás, a, konzultáció és a szeminá­riumi alatt megérteti, elsajátíttatja az anyag lényegét. Ebben a munká­ban pedig legnagyobb szerep vár a szemináriumra. Az előádásban nyújtott ismeretek tisztázása, bevésése és tökéletes megszilárdítása a szeminárium fel­adata. Itt már a szemináriumvezető csak kérdez, s a hallgatók pedig felelnek — mondja a felületes szem­lélő. — Amelyik szemináriumban ez a »tanárosdiskodás« alakult ki, az nem felel meg a célnak, a szeminá­rium ugyanis nem »kérdezz-felelek est«. A- szeminárium fő feladáta az, hogy az előadáson, a konzultáción, továbbá az egyéni tanulás idején szerzett és tudatossá vált ismerete­ket a szemináriumon alkalmazzuk a gyakorlati élet megnyilvánulásaira. A szeminárium azonban csak akkor tud megfelelni e feladatának, csak akkor lesz élénk, eleven, ha a pro­pagandista jó kérdésekét ad fel. A kérdések legyenek határozottak, pon­tosak, világosak, érthetőek és hű­nél rövidebbek. A kérdések mindig gondolkodásra késztessenek. Nem jó az ilyen kérdés,: »Mondja el az elvtárs, hogy miről beszélt Rákosi elvtérs az MDR III. kon­gresszusán népi demokráciánk 10 éves fejlődésével kapcsolatosan?« Ez a kérdés nem késztet önálló gondol­kodásra, csupán a. brosúrából olva­sottakat igyekszik visszaadni, szó- szerint idézni a kérdezett hallgató, több-kevésebb sikerrel, Ezt el lehet kulturális' Változások történtek ha­zánkban .a .^elszabadulás ófa?« Er­re a kérdeSre" bőven akad majd vá­lasz. Az egyik elvtárs felsorolja a gazdasági, a többiek pedig egymás után a politikai, társadalmi ás egyéb ‘eredményeket. Elénk' lesz a hallgatóság, Csak úgy özönlehek majd a hozzászólások. A - propagan­dista elvtárs dolga csupán d fábmyi, hogy rendszerezze és pssgeígglial'já az értékes hozzászólásodat..*} «A Kö-nnyen válaszolnak‘a haljlgajjojt az ilyen kérdésre, hiszen !k-i né ..is­merné a párt - mutatta, felfelé* ívhió utunkat. Csupán ‘ á ' tényékre*,1-a va­lóságra kell ‘gondolni ‘és kész -a vá­lasz. Igen, gondolkodtatni ‘éSOílgtte- dclkpdni kell a politikai isköiúlfpn. Nem ^szavakon való rágódááiayfQ1)- tes. Ne a brosúrák szövegét,^--igye­kezzenek elmondani hallgatóink, .húr nem mondják el szerzett ismeretei­ket, tapasztalataikat. így, fejlS^m fog a hallgató elvtársak;iigóhd5>ko- ’dási."készsége-, ..logikája. IiÉy -.'festete feleslegessé válik majd ,.ya sftteflok kisegítő .kérdés, melyeknek jtpntJse- kge álmossá, . vont-atottá .,Jg£zi szemin áriümúnkát. Csupán"taz: ^ese­mények, tények okát' kutató,. _áz®_ ­dialektikus göndhlkodásmó^' 'kifej­lesztését szolgáló »miért« kérdés vá­lik majd egyre gyakoribb kisegítő kérdéssé politikai iskoláinkon- hél tói né} többször vetik'fel öiünagüfe e kérdést, a jélénség okáf'íöfkélZ- ve, annál nagyobb lesz á‘ szóéiálizJ rrusb építő öníüdatos ■ kommunisták és pártonldvüliek közössége éssa/tbé- ke ütközeteiben megedzett ggyre nör vekvö. hatalmas péké tábor.,,, J-. Befejezésül eió eleget tett rendeltetésének, azaz kerülni ilyen kérdésékkel: »Milyen r)C f!i3A, m . ’tejffje még-«»nyit r célorű. bem az ...volt, hegy leírlak egy politikai igkolai foglalkozást,j vagy. annak módszeres levezetését,... mert. annak esetleges követésé' hfftäb.y • lakóiénak á söfitá- tizmu.s- ny csarába való süllyedését hreüteenyéííe- volnál gßni A RerÁéíerm’^i^ir á sorok segítenek abbán. 'hogy’ reköláíhk valóba!)r az élét iskolái tegyénék, ahöluJ-rhind- ennylan V£y.áz étehiökgáaBuiiwtó!« ' “ * * ; Kiss Zoltán ’ '1'7 W* :n\ pgvttitkár, Kélhély"r'f'!:­ílorv ' 'Ml ,Vr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents