Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

V t L A G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A párizsi szavazás első nyugati visszhangja A MAGYAR DOLGOZÓK Wá* XI. évfolyam. 206, szám. ARA 50 FILLER A dolgozók tudásának gyarapításáról Fokozni kell az anyagtakarékosságot a Kaposvári Bőripari KTSZ-nél Szerda, 1954 szeptember 1. AZ ÚJ TANÉV ELÉ Szeptember 1-e a tanévkezdés napja. Ezen a napon országszerte megnyílnak az iskolák kapui, hogy befogadják tanulóifjúságunk hatal­mas seregét. Ezen a napon ismét hangosak lesznek a tisztára meszelt tantermek, ismét betölti a nyáron oly csendes folyosókat és az iskolák udvarait a gyermekzsivaj, ismét megkezdődik a boldog izgalom az órák előtt, a tanulási láz, hogy egy év múlva megrakott tarsolyokkal, boldogan térjenek haza tanulóink a megérdemelt pihenésre. A jelen tanév megindulása sokban különbözik az eddigiektől. Ezt a tan­évet már pártunk Központi Vezető­ségének januári határozata és ta III. pártkongresszus iránymutatásai alapján szerveztük meg. Amíg ta­nulóink a nyár pihentető örömeit él­vezték, vagy bekapcsolódtak a kü­lönböző területű gazdasági munkák­ba; az iskolákban is serény munka folyt. Megyénk valamennyi iskolá­jában tatarozási munkák folytak, sok helyen újabb tantermek épültek, hogy egészséges és több helyet ad­janak a tanulni vágyó fiataloknak. Megyénk iskolái 30 tanteremmel bő­vültek s a helyreállítási, tatarozási költségek 3 és fél millió forintot tesznek ki. A párt útmutatásai nyomán meg­változtattuk iskolafejlesztésünk irá­nyát. A legnagyobb gondot az álta­lános iskolák fejlesztésére fordítot­tuk. Ezt az általános iskolai tanuló- létszám emelkedése is szükségessé teszi, ugyanis megyénkben a tava­lyihoz viszonyítva 429 tanulóval lesz több az idén. Mindez maga után vonja a peda­gógusok számának emelését is. Me­gyénkben a mostani tanévet 141-el több általános iskolai, 14-el több középiskolai pedagógussal kezdjük, mint a tavalyit. Ez biztosíték arra, hogy a szakosított oktatás tovább­fejlesztésével növeljük tanulóink is­mereteit, emeljük iskoláink tanulmá­nyi színvonalát. A következő tanév fő feladatai kö­zé tartozik az oktató-nevelő munka minőségének javítása. Különösen nagy gondot kell fordítani az alap­ismeretek elsajátítására, valamint a készségek, különösen a számolási és helyesírási készség kialakítására. Szilárd tárgyi ismeret és ezen ke­resztül a készség viszont konkrét szemlélet alapján alakul ki leghatá­sosabb módon. Ezért minden lehetőt elkövettünk, hogy fejlesszük isko­láink szertári és egyéb felszerelését, bővítsük a szemléltető eszközök mennyiségét. Megyénkben erre a tóira 2 és fél millió forintot fordí­tottunk. Az oktatás eredményeinek elérése mellett nagy gondot kell fordítanunk a nevelésre is. Az elmúlt években általában javult tanulóink fegyelme, de ez még korántsem kielégítő. Dön­tő változást csak úgy tudunk elérni, ha a pedagógusok és szülők tökéle­tes egyetértésben nevelik a gyerme­keket, ha az eddiginél sokkal na­gyobb mértékben közelebb kerül egymáshoz az iskola és a szülői ház. Ez tehát kölcsönös feladat, melynek megvalósításához szükséges a párt, a tanács és különböző szervek támo­gatása is. A nevelésen belül igen fontos te­rület a szocialista hazafiságra való nevelés. A szocialista hazafiságtól elválaszthatatlan a szülőföld megis­merése, megszerelése és megbecsü­lése. Megyénk pedagógusait őszinte és nagyfokú elismerés illeti azért, hogy az egész országban elsőnek fel­dolgozták községük múltját, felhasz­nálják a tanév folyamán minden tárgyban és minden fokon arra, hogy tanítványaik a megismerésen keresz­tül megszeressék szülőföldjüket, mert ez a konkréten érzékelhető alapja a hazaszeretetre nevelésnek. A következő tanév különös jelen­tőséggel bír iskoláink életében, mert ebben a tanévben ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának 10. év­fordulóját. Ezt az alkalmat pedagó­gusaink felhasználják arra, hogy a helyi emlékek feldolgozásával és a tanulókkal való ismertetésével el­mélyítsék tanulóinkban a hazaszere­tet érzését. Állítsák szembe a Hor- tby-korszak népelnyomó jellegét a felszabadulás óta elért eredmé­nyeinkkel. Ismertessék meg tanuló­inkat a magyar nép hősies küzdelmé­vel, az elnyomó rendszer ellen. Lát­tassák meg, hogy a felszabadulás kö­vetkeztében hazánk független or­szág. a dolgozó nép országa. Ennek eredménye az, hogy a háború pusztí­tásai által rombadöntött országun­kat nemcsak újjáépítettük, hanem szebbé, gazdagabbá, erősebbé tet­tük, mint bármikor volt. Azáltal, hogy tanulóink megismerik az el­lenség aknamunkáját, mely rendsze­rünk megdöntésére irányult, megta­nulják gyűlölni az ellenséget és fel­nőve kérlelhetetlenül küzdenek elle­ne. Hogy a fenti célokat elérhessük is­koláinkban, több jelentős intézkedés történt. így pl. csökkent az egyes tárgyak tananyaga, hogy az isme­retek megszilárdítására, a gyakorlati készségek kialakítására elegendő idő álljon rendelkezésre. A félreértések elkerülése végett azonban le kell szö­geznünk, hogy ez az intézkedés nem a tudományos színvonal leszállítását jelenti, hanem az alaposabb oktatás­ra ad módot. Mindezek alapján megvan annak a lehetősége, hogy ez a tanév ko­moly eredményekkel záruljon. A ne­velők kövessenek el mindent, hogy tanítványaik ismerete fokozatosan és maradandóan bővüljön, kialakul­jon jellemük, a tanulók pedig fo­gadják meg ezen a napon, hogy az a nagy lendület, amellyel nekifog­nak most a tanulásnak, ne lankad­jon, inkább állandóan fokozódjon, hogy elmondhassák; felszabadulá­sunk 10 évfordulójára bebizonyítot­tuk, hogy méltók vagyunk népünk bizalmára, szeretetére, megbecsülésé­re és tanulásunkkal bebizonyítottuk, hogy majdan apáink örökségének méltó folytatói leszünk. Megyénk három járásában befejeződött a eséplés Az augusztus 20 tiszteletére tett fogadalmukat elsőnek a siófoki járás dolgozói parasztjai teljesítet­ték: augusztus 25-én már nem volt csépeletlen gabona, sem egy ter­melőszövetkezet, vagy egyénileg dolgozó paraszt, aki ne teljesítet­te volna kenyér -és takarmányga- bonabeadását. A siófokiak példája a fonyódi és a csurgói járásban is követésre talált. Augusztus utolsó napjaiban fokozódott a eséplés lendülete és 31-én a déli órákban mindkét járás büszkén küldte a táviratot a Megyei Tanácshoz, hogy befejezték a cséplést. A fonyódi járás azt is jelen­tette, hogy kenyérgabonabe­adási tervét is teljesítette. A csurgói dolgozó parasztok is erősen fogadkoznak, hogy még e héten rendezik hátralékukat. Legnagyobb lemaradás cséplés- íben a kaposvári járásban van, ahol a jelek szerint még e héten megtart a eséplés. A gépállomás igazgatósága azokat a gépeket, amelyek befejezték a munkát, nyomban átirányítja olyan közsé­gekbe, ahol segítségre van szük­ség. Azonban a községi tanácsok hanyag nemtörődömsége követ­keztében legtöbb helyen állnak ezek a gépek. Kaposfüreden, Sán- toson is négy cséplőgép várja a munkásokat. A tanácsok csak sürgetik a se­gítséget, de ugyanakkor nem gondoskodnak munkaerőről, pedig egy kis fáradsággal meg le­hetne oldani. Azt ugyan nem kí­vánhatják, hogy az előző munka­csapat tagjai az ötödik, vagy he­tedik faluból járjanak dolgozni. A járási pártbizottság és a köz­ségi pártszervezetek kezdeménye­zésére a termelési és a mezőgazda- sági állandó-bizottságok tagjai házról-házra járva mozgósítják gazdatársaikat, családtagjaikat, hogy a cséplőgépnél munkát vál­lalva, közös erővel minél előbb befejezhessék a munkát. Ez a kez­deményezés, ha sikerrel jár, akkor megyénkben a jövő héten már nem lesz egy kéve gabona sem el- csépeletlenül. Szeretettel köszöntik az első osztályosokat A szocializmus építése során egyre több anya kapcsolódik bele a termelőmunkába, s így kevesebb idő jut gyermekével való foglal­kozásra’. De a dolgozók gyermekei nincsenek magukra hagyatva, mert az iskolában szeretettel vár­ja őket a pedagógusok gondosko­dása, felügyelete és a szülői mun­kaközösség. Nagy szó első osztályosnak len­ni, átlépni az iskola küszöbét, ahol megkezdődik az ifjú nemze­dék új élete, jövőjének alapja, a tanulás. Ma, a tanévnyitás napján a legifjabb iskolásokat, az első osztályosokat ünnepélyesen fogad­ják a pedagógusok, a szülői mun­kaközösség és az MNDSZ-asszo- nyok. A kaposvári Cseri-uti általános iskolában is várják az új tanuló­kat. Az iskolát virágokkal díszí­tik, hogy minél barátságosabb le­gyen az ifjú emberkék számára. Barcsy Lajos igazgató és György Józsefné MNDSZ-titkár ünnepi köszöntőt mondanak, és az első osztályosokat egy-egy ceruzával ajándékozzák meg, majd utána ebéddel vendégelik meg őket. Hasonlóképpen készülnek az új tanulók fogadtatására a MÁV le­ánynevelőben és még több iskolá­ban is, hogy második otthonuk­nak érezzék a gyerekek az iskolát. Dicsöségíábla ►►KIVÁLÓ TERMELŐSZÖVETKEZETI TAG« KITÜNTETÉST KAPTAK: Szakács Béla Vörös István Pavelka József Németh Károly Motyók József Azena János Feldei Jakab Erzse István Kutasi Imre Ecknajer István Boór János Szabó József Takács Lajos Kunhegyesi Balázs Kocsis Margit Vasicsek János tabi tsz tabi tsz tabi tsz tabi tsz tabi tsz tabi tsz karádi tsz karádi tsz pusztaszemesi tsz pusztaszemesi tsz balatonendrédi tsz balatonszárszói tsz balatonkiliti tsz balatonkiliti tsz balatonkiliti tsz fcalatonszemesi tsz »MINTAGAZDA« KITÜNTETÉST KAPTAK: Haszonics István Papp József Lőrincz Ferenc Nagy Pálné Zomi József Sipos Lajos Farkas József Bertalan Károly Ráksi Ráksi Hencse Hencse, Alsótapazd Zselicszentpál Magyaratád Magyaratád Magyaratád ►►GÉPÁLLOMÁS KIVÁLÓ DOLGOZÓJA« KITÜNTETÉST KAPTAK: Bányai József darányi gépállomás Pávlisz József tabi gépállomás Ambrus József karádi gépállomás 6 kg kenyérgabonát osztottak munkaegységenként A somogymeggyesi Rákóczi tsz a szeszélyes időjárás ellenére is szép termést ért el gabonából. A beadáson és a vetőmagon felül annyi gabonájuk maradt, hogy minden tsz-tagnak meglesz bőven a fejadagja. 6 kiló kenyérgabonát osztottak munkaegységenként elő­legbe. A tavasziárpa különösen jó termést hozott: 15 mázsa 65 kilót takarítottak be egy holdról. Ta­karmánygabonából is osztottak előleget: 1 kiló árpát és zabot kap­tak a tsz-tagok, maradt bőven a közös állatállomány számára is. Somogymegyei tsz-ek! Vállaljuk két györmegyei tsz megsegítését Mi, a répáspusztai Első ötéves Terv tsz vezetősége és tagsága át- érezzük, hogy milyen súlyos a helyzetük a lipóti Petőfi és duna- szegi Úttörő tsz tagjainak, akiket az árvíz sújtott. Elhatároztuk, hogy 20 mázsa ke­nyérgabonát, 5 mázsa1 szénát fo­gunk részükre adni, hogy új ter­mésig a legszükségesebb, nekik és állataiknak biztosítva legyen. Mi, somogymegyei termelőszö­vetkezetek megtehetjük ezt még akkor is, ha nálunk is volt; a rend­kívüli időjárás miatt terméskiesés, mert ezt mi, termelőszövetkezeti tagok észre sem vesszük. Mi a ter­melőszövetkezetben osztottunk 2 kg kenyérgabonát 0.5 kg takar­mánygabonát és ezideig 9 forint készpénzt. Mi tudjuk, hogy van megyénkben olyan tsz, ahol nem osztottak ennyit, vagy ennél keve­sebbet, de van sok olyan termelő- szövetkezet a megyében, amelyik ennél többet osztott. Fogjunk össze, mi, somogyi ter­melőszövetkezetek és a két győr- megyei termelőszövetkezetnek ad­junk segítséget, hogy a tavaszig a legszükségesebb nekik is megle­gyen. A szövetkezeti mozgalom egysé­gessége, erőssége és helyessége, az egymáson való segítésen keresztül is mutatkozzon meg. Segítsünk elvtársainkon, a lipóti Petőfi, dunaszegi Úttörő termelő- szövetkezet tagságán. A felajánlott termények tovább­szállításáról a Megyei Tanács ter­melőszövetkezeti csoportja fog in­tézkedni. ! A termelőszövetkezet tagsága nevében: Szöllősi Ferenc tsz-elnök. Vége a nyári szünidő­nek, s az utcákon itt zsibong már a vidám diáksereg, jönnek a 'kol­légiumba. A »•nagyok« csoportosan, kísérő nél­kül, vidáman üdvözlik egymást a barátok, ba­rátnők, a régi szobatár­sak. Az elsőévesek, a »kicsik« mamával, pa­pával, nagy csomagok­kal igyekeznek új ott­honuk felé. A Rippl-Rónai-utcai Közgazdasági Techni­kum Diákotthonának sarkig tárva van a ka­puja, egymásután lép­nek be rajta az édes­apáktól, édesanyáktól kí­sért diáklányok. Egy pil­lanatra tanácstalanul megállnak az előcsar­nokban, de kérdezősköd­ni nem kell, menten ott terem a diákotthon fia­tal, kedves igazgatónője, Sáfrán Sarolta és sze­retettel fogadja a szülő­ket, üdvözli a tanulókat. Újra hangos a diákotthon Az igazgató »néni« egy­másután megmutatja minden növendéknek a szobáját, ágyát és szek­rényét. Az egyik szoba még üres, de pár perc alatt a »tavalyi kollégis­ták« összerakják az ágyakat. A hatalmas csomagokból előkerül a párna, a takaró és már­is barátságosabb a szo­ba. Megható néhány mama nagy buzgalma, amint párnát húznak, szekrényt rakosgatnak, mintha mindezt leány­kájuk meg sem tudná csinálni. Kedves arcú, somogygeszti néni pe­dig azt nézi szomorúan, •hogy leánya milyen ott­honosan forgolódik a diákotthonban, most van itt Fejcsóválva mondogatja: — Nehéz tőle megválni. — Barátságos kék szé­pedig először. mét elönti a könny. Két barna leányka te­kinget kíváncsian kör­be, Berkics Ilonka és Szikinger Rozina ... Ke­resnek valakit? Igen. Sírva borulnak az igaz­gatónéni nyakába. Miért a nagy keserűség? Ta­valy ők is ennek az ott­honnak voltak a lakói s most másik diákotthon­ba kerültek. Elapadnak a könnyek, amikor Sári néni megígéri, hogy dél­után meglátogatja őket. Sáfrán Sarolta egy éve vezeti a diákotthont. Be- degkéren volt azelőtt óvónő. Tőle tudjuk meg az első nap programm- ját. — Megismerkedünk ma és elmondom nekik a házirendet, beszélge­tünk a kollégiumi élet­ről. Az első napokban kicsit furcsa lesz a leá­nyoknak, különösen az ■lllllllll elsősöknek, mert azok most röppentek ki elő­ször a családi fészekből, ahol a szerető szülők fél­tő gonddal vigyáztak rá­juk. Én itt a kollégium­ban az édesanyai szere­tettel akarom gondjukat viselni — mondja. S ez biztos sikerül is a ked­ves igazgatónőnek, gon­dos nevelője lesz mind az 52 »gyermekének«. Míg beszélgetünk, el­csendesedik a diákott­hon. Vásárolni menteka leányok. Vandál Erzsi és Papp Ilonka öreglakról jöttek, ők már elhelyez­kedtek és vidáman fa­latoznak a hazaiból. De­rűsen néznek az iskola­év elé. Arra a kérdésre, hogy — mi szeretnél lenni? — mosolyogva felelnek: majd elválik, hogyan tanulunk. — Pintér —

Next

/
Thumbnails
Contents