Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
Pé«iek, 1954 augusztus 20. SOMOGYI NÉPLAP A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek PITI JÓZSEFNÉ, a kaposvári fonoda munkásnője 11 éves kislány volt, amikor 1912- ben az aradi fonodában megkezdte a munkát. Alighogy megvirradt, már indult a gyárba és a késő este vetette haza. 12—14 órát dolgozott, munkáját még sem becsülték, mert nő volt. Egyheti keresete alig volt elég 2 .kiló zsírra. Édesanyja — a hajdani fonónő 1— megöregedett. Nem volt rá többé szükség, nem dolgozta már meg búsásan a munkabérét. Elbocsátották. Öccse inas volt, ő sem tudott elhelyezkedni a textilszakmában. Egyre nagyobb teret hódított magának a fenyegető rém, a munkanélküliség. Pitiné egy jobb világ reményében 1938- ban Bukarestbe ment, de ott sem találta meg, amit keresett. Pedig nem sokat kívánt. Becsületes munkájáért becsületes bért, hogy fiát eltarthassa. Pitiné itt is csalódott. Lenézték, megvetették a nőket. Sőt neki még annyi joga —j már amennyi joga volt egy munkásnőnek — sem volt, mint a román asszonyoknak, hiszen ő magyar volt, aki a munkanélküliség elől menekült. 1941-et írtak, amikor a Kelenföldi Textilkombinát munkásnője lett, fia ugyancsak itt kapott helyet. . . . ; . S aztán jött a felszabadulás. . . Ezután már gyorsabban peregtek az események. A népé lett a gyár. Pitiné eddig is becsületesen dolgozott, most meg, hogy magának dolgozik, hogyne igyekezett volna! 1949-ben végtelen boldogsággal vette tudomásul: elismerték munkáját. Élmunkás lett. De nem elégedett meg ennyivel. Az 50 éves asszony tanulni kezdett. Nem számított nála a kor, hiszen lélekben fiatal volt. Az még ma is. Művezetői tanfolyamot végzett, letette a mesterképző vizsgát, s ma a kedves, okos, fiatalos Piti elvtársnő a gyűrűsfonó művezetője. Reggel van, a kelő nap sugarai megcsillannak a harmatos fűszálakon, virágokon. A légben madár csattog, a távolban vonat zakatol. Ébred a világ. Pitiné is elindul, hogy megkezdje a munkát. Reggel 6-ra jön be, átveszi a műszakot. Szétnéz, nincs-e valami hiba. Aztán megkezdi az ellenőrzést a nyújtó-tisztítóknál. Elkészíti az órakönyvet, majd újból körüljárja a hatalmas zajos termet. Kék köpenyes alakja hol itt, hol ott tűnik fel. Segít, tanácsokat ad. Tanítja a fiatalokat, kedvvel dolgozik, hiszen van már értelme munkájának. Megbecsülik. Fizetése is 1100 forint körül van. A gépek örökös zajában serdült fel s itt is öregszik meg. De nem fél tőle, mert amilyen bizonytalan, izgalmakkal teli volt fiatalsága, olyan meghitt, nyugodt öregség vár rá. De minek beszéljünk erről, hiszen messze van ez még. Fiatalos kedvvel dolgozik és még nagyon sok fiatal lánynak segíti munkáját a kedves, okos Piti elvtársnő. KONTLI PÉTERNÉ ráksi tanácselnök földnélküli pa- rasztszülők gyermeke. Kepés-ara- tók voltak különböző uradalmakban. Égette őket a nap, verte az eső, bőrüket barnára cserzette a szél. Keserű volt a kenyér. . . A 12 éves lánykára sem várt boldog vakáció az iskola befejezése után. Befogták őt is dolgozni, így nőtt fel. . . 1945-ben az uradalmak gazdái elmenekültek. A földből Kontli Péterné szüleinek is jutott 3 hold. | 1950-ben, a párt szavára hall| gatva, a dolgozó parasztok a kö- I zös gazdálkodás útjára léptek. Beálltak ők is 3 kát. hold földdel. A tanácsválasztások alkalmával elnökhelyettes lett. Elvégezte a tanácsakadémiát s azóta mint tanácselnök intézi a község ügyeit. Gondja van mindenre, hisz ő a község gazdája. De rendet is tart ám! Nem tűri a törvényellenességet. Négy gazda elmaradt tejbeadási kötelezettségének teljesítésével. Becker Mátyás 540, Tóth Mihály 240, Ugi Istvánná 340, Németh János meg 78 liter tejjel tartozott. Beszélgetett velük, s a 4 dolgozó paraszt még augusztusban lerótta tartozását. A cséplés ideje alatt ritkán lehetett az irodában találni. Ahogy felbúgott a gép, indult megnézni, hogyan dolgoznak, mi az eredmény. Bizony szükség volt erélyes intézkedésére, sokszor délutánonként állt a gép. Azonban augusztus 20-ra sikerűi elcsépelniük. Kontli Péterné mindössze 29 éves, de az idősek is hozzá fordulnak tanácsért. S ő szívesen segít. A mindennapos munka mellett nagy tervei vannak. Tanulni akar! Pótolni akarja, amit eddig elmulasztott. Jogot tanul. Az egyetem első évét befejezte. Az ősszel tovább folytatja tanulmányait. Elindult tehát a hajdani kepés aratók lánya. így váltja valóra népünk az alkotmány adta lehetőségeket. KÓSA ILONA egyike annak az 53 védőnőnek, aki áldozatos munkájával hozzájárul, hogy megyénkben két és félszeresére csökkent 1938-hoz viszonyítva a csecsemőhalandóság. 10 éve végzi lelkiismeretesen, becsületesen munkáját, melynek elismeréseképpen két hetet töltött a Fekete-tenger partján. — Vinczéné — A LEGSZEBB TANTÁRGY... Alkotmány... Alkotmányünnep. .. E szó ízét 5 éve ismeri a magyar nép, de ma már úgy beszél alkotmányunkról, mintha évszázadok óta lenne. Ha visszapillantunk emlékeze tünkben, csak lassan-lassan tűnik a homály arról a majdnem átlátszó foltról, amely iskoláséveink „polgári jogok és kötelességek“ címen tanult tárgyát takarja. Erről és sok mindenről beszélget ünk Kovács Tibor csurgói pedagógussal, s arról; hogy a múltban hogyan tanított alkotmány tant. A jogok, amelyekről tanítottam, csak papíron voltak meg. Osztályomban például 1937-ben 39 tanuló szülei közül csak hatnak volt szavazati joga, de közülük három szülő még addig egyáltalán nem szavazott. Tanítanunk kellett, a kis címert, nagy címert és főleg az állampolgári kötelességeket, ezek között is első helyen az engedelmességet. —• Sokszor kínban voltam — mondja —, amikor az állampolgári jogokról volt szó. Hiszen a munkajog hirdetése mellett sok százezer munkanélküli volt az országban, s falukban is százával lézengték az emberek munka nélkül. A törvény előtti egyenlőségről beszéltem — de tanítványaim arcán láttam, nem hiszik el, amit mondok, de magam is tudtam, hogy nem igaz, amiről szólok. Hogy is lett volna igaz, amikor az autóval gázoló »úrvezetőt« felmentették, s megállapították, hogy »a szerencsétlen áldozat volt a bűnös, mert nekiment az autónak.« Szegény embernek soha sem volt igaza a törvény előtt. Az úri Magyarország törvényei, jogai az urak törvényei, jogai voltak, az elnyomott dolgozóknak csak a kötelességek jutottak. Kellemetlen volt ezt a tárgyat tanítani és az élettől elvonatkoztatott, unalmas volt tanulni. — De egészen más a mi alkotmányunkat, a dolgozó nép alkotmányát tanítani. A pedagógus ma büszke hirdetője elért eredményeinknek, a tanulók pedig tudják, hogy az életet, a valóságot hallják, tanulják és élik. Amikor például arról beszéltem, hogy népköztársaságunk miképpen biztosítja a munkához való jogot a munka lehetőségének meg A nők és férfiak egyenjogúsá- ga ma élő valóság, nem úgy, mint' a múltban, amikor a nő 30 éves korán túl, ha három gyermek anyja volt — kaphatott csak szavazati jogot. Ma minden 18. évét betöltött nő választó és választható. A nők ma minden pályán szívesen látott dolgozók. A mi községünkben is szép számmal vannak már nők vezető helyen: Szokoláné, Zárt Erzsébet járási tanácstitkár, Bórák Fe- rencné kultúrotthon-igazgató és még sokan. — Ha a pihenés, üdülés jogáról beszélek tanítványaimnak, kérdezés nélkül harsogják a példákat, hiszen közülük is minden évben számosán Csillebércen, a Balatonon, a Mátrában töltenek vidám heteket. — A mi alkotmányunk nem papíralkotmány, hanem élő valóság. Ott van tsz-eink jó munkájában Füstös János tsz-elnök nagyszerű eredményeiben, Varga István egyénileg dolgozó paraszt bizakodásában és derűlátó világszemléletében. Alkotmányunk valósága, a dolgozókat megillető ezerféle jog lelkesíti Kovács Józsefet nagyszerű teljesítményeiben, Belövári Jánost töretlen munkájában, Pápai Pált nemes ügy iránt való lelkesedésében. — Ez ad erőt Novak Sándor községi tanácselnöknek éjt-nappallá tevő munkájához, a dolgozok ügyeivel való lelkiismeretes törődésben. Ez működteti KTSZ-einket, állami gazdaságainkat, ez segíti az évről-év- re való jobb tanításban Szekeres Károly, Tóth József tanárokat, ezért szerzett kitűnő bizonyítványt Lázár Tibor, Tóth János. A tanuláshoz, művelődéshez va*"*■ ló jog fénye a számok tükrében mutatkozik meg legjobban. A adásával, a tanulók egymással verse- i csurgói gimnáziumban a múltban a _______ _____1 J ' 1___________X . miinVÓc! óc c"7QrtónTrn<ir.oni7Í n yezve mondtak példákat: Sztálin város, Kazincbarcika, ' Textilművek nevei röppentek fel, de helyi példák is szépszámmal akadtak. munkás és szegényparaszt származású tanulók százaléka 5.6 volt, ma 70 száazlék. Ezért az alkotmányért érdemes harcolni, lehet szeretni, örömmel tanítani és tanulni. S az egyébként a pedagógusokra annyira jellemző szerénység — ha munkájukról van szó — megtagadja önmagát és izzó szeretettel beszél arról, milyen módszerekkel viszi közelebb tanulóit népünk szabadságának törvényéhez. Befejezésül még annyit mond: a legszebb és legkönnyebb tantárgy, hiszen egész életünk, boldogságunk egy egységes szemléltetés ehhez a tárgyhoz. J Kincses Ferenc. László, ágán új és újabb friss gyümölccsel Gyermekkorom emlékei zajdultak fel bennem, amikor hosszú évek után ismét beléptem a régi iskola anyásán széttártkarú kapuján. Felúj uFtak bennem az emlékek, az élső gimnáziumi napok, amikor rövidre- nyírt hajjal, friss, tisztalapú füzetekkel — könyvekkel felpákolva, félszegen, csodálkozó szemmel, anyám aggódó tekintetétől kísérve először léptem át a tudomány előttem akkor még komorfalú,, félelmetes várának kapuját. Megrohantak az emlékek s mégegyszer, szebben átéltem a múltat. Milyen nehéz volt bejutnom azon az elérhetetlennek hitt kapun, s aztán be szép volt úgy ébredni reggel, hogy vár az iskola és úgy aludni el este, hogy nem múlt el hiába a nap! Be szép is, amikor az ember nem gyászolja a múló időt! Amikor csak hajtja akarat-ostorral a napokat, mintha lakodalomba sietne és vár, vár édesded türelmetlenséggel, mint a menyasz- szony. Ősszel azt mondtam: bárcsak tél lenne, addigra tudni fogom az algebrát! Télen azt mondtam, bárcsak nyár lenne, addigra elvégzem az első gimnáziumot. Szerelmetes odaadással csüngtem az iskolán s a gyermek fantáziájával mesebeli csodaparipának képzeltem a tudást, amely, ha meg tudom ülni — kirepít majd a gyermekségből, az élet vélt kátyúiból a csodálatos ígéretek hetedhétországába. Belémvésődtek azok a napok, mint a fákba az évgyűrűk, s most, a Táncsics Mihály gimnázium hűvös falai között ismét felelevenedtek egy pillanatra. A tudás vára most elcsendesült, hallgatagok a folyosók, a fehérfalú termek mélyén motoz a csend. Az almátpirosító, szőlőgerezd- édesítő nyárrá kireppentek, mint a madarak a fészekből a tudás várának ostromlói, haza a faluba, a ka- szátpendítő rétek ölére. Csendes az épület, talán azért annyira emlék- indító, hallgatagon is mesélő. Járom.<a? épületet, a termeket, ahol 500 sokatígérő élet, 500 diák vési akaratos szorgalommal magába az igaz tudományok betűit, ötszázan, akik elindultak a távoli falukból, a városból, hogy meghódítsák a tudományokat, s a tudományokkal az életet és a jövőt, ötszáz ifjú ember második otthona ez az épület, olyan ötszázé, akiknek apja nem jutott tovább az abc-nél, vagy még addig se. Nagyapáik? Elég volt, ha számolni tudták a napokat s az éveket, amelyek könnyedén elszálltak gondba- deresedő, többrehivatott fejük felett. Hinni? Kevesen hitték, hogy az unokák eljutnak majd a tudás ígéretes hetedhétországába. Somogy, ez a dús, drága élettel megáldott föld messzi esett a tudás kánaánjától; a falu értelemszomjas gyermekei még messzebb a tudás megszerzésének lehetőségeitől. Csak egyetlen ember, egy sípolómellű, daloló poéta, Csokonai Vitéz Mihály érezte s jövendölte az első somogyi »oskolát«, Somogy fiainak a tudást, és sírta el zenélő rímeiben Somogy elmaradottságát: Hát Musáknak szenteli Kies tartomány! Iíly számkivetve volt Nálad minden tudomány? Hát csak sertést nevelt-é Itt a makk s haraszt? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt? De törődött-e valaki ezzel, gondolt-e tévőén valaki arra, hogy a kanászgyerek fejében tán több értelem bimbózik, mint azok gyerekeiében, akik barmait, disznait a gyerek, vagy az apa őrzi. Észrevette-e valaki, hogy Somogybán nemcsak hegy az elemi iskola kevés és nyomorúságos, nemhogy a középiskola, ahova bejutni kanászgyereknek, zsellérivadéknak egyenlő a lehetetlenséggel. Nem, nemcsak Csokonai idejében volt így. Kutattam a Táncsics Mihály gimnázium évkönyveiben. Sokat elmondtak, többet, mint bármilyen szavalt a könyvek porosodó lapjai: 1936—37-ben mindössze 11 paraszt —: s alig 20 munkásgyerek tanult az akkor még Somssich Pál grófról elnevezett gimnáziumban -— 648 tanulóból mindössze 31 jött a faluból, a szegényparasztok saiból! 1935—36-ban még kevesebb: mindössze 8 parasztgyerek érezhette azt a boldogságot, hogy eljuthat italán az érettségiig, tovább úgysem — feltéve, ha addig is kigürcöli a pár hold sovány földből apja a tandíjat. Kevés volt, nagyon kevés volt az iskola, s még kevesebb a hely ezekben a föld, a gyár gyermekeinek. Istenem! Senki sem Vette észbe, Hogy e részbe Árva még Somogy! . . . . . . kiáltott fel másfélszáz évvel ezelőtt Csokonai, de joggai mondhatta, írhatta volna e sorokat 25 évvel ezelőtt is, amikor a törvény előírta ugyan a kötelező elemi iskolai oktatást — de más volt a paragrafus és más az élet! Ki törődött azzal, hogy még 1930-ban is, amikor büszke uraink népszámlálást rendelték el, arról beszéltek a számok, hogy a félmilliót is meghaladja hazánkban a 6 éven felüli írástudatlanok száma, hogy a hárommillió koldusból, szegényparasztból 400 ezer írástudatlan. Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem miveHék? Hány polgár bunyikká? Hogy jóba nem nevelték! Dudva lenne a dudvák Közi az ananász: Kanász marad, akinek A nevelője kanász. Vájjon mi lett volna 15 évvel ezelőtt Molnár Jánosból, ebből a fiatal életből, akinek apja most Nagyatádon 7 holdon szánt-vet s arat? Talán kanász, talán, a föld rabszolgája. Most Molnár János előtt kitárult az élet, a tudományok világa, s ő, egy a mindig nehézfejűnek hitt parasztgyerekek közül kitűnően érettségizett a Táncsics-gimnázium- ban. Megülte a tudás csodaparipáját — s előtte már nincs lehetetlen, ő már eléri azt, amiről álmodott: orvos lesz, az emberi élet munkás őre. És a többi? Földesi István mernyei paraszt fia; Mecseki akinek apja a tengődi termelőszövetkezetben kezdte meg az emberibb életet, mind-mind úgy érzi, hogy szólítja az élet, s amiről apáik álmodni sem mertek, most ők megszerezhetik, hogy emberebb emberek legyenek. Hova lett ezekből a gye- rékemberekből az az alázatosság, amit évszázadokon keresztül tenyésztettek a magyar parasztban? Emeltfejű, büszke emberek, mind, a hatalom, a tudás birtokosai. Dk mái csak Csokonai verséből ismerik azt az időt, amikor . . , . . . Debrecen és Patak, Messze estenek Ide, hol a Musák Nem is esmértettenek. Ami kevés pénz bejött, Két-három púra, Nagyobb dologra ment el — Borra avagy disznóra. A szegény Pórlegény Vagy bodnárnak, Vagy betyárnak, Vagy zsiványnak állt. Somogy nem kies tartomány többé, ahonnan a tudás száműzve van. 341 áltaiános iskola, 11 középiskola osztja a fényt, a tudás, a kultúra kincseit, 352 iskola pedagógus hadserege, a tudomány munkásai munkálkodnak, hintik a magot a szomjas leikekbe. Bejárom az épületet, ahol frissen meszelt falak várják a minden őszszel visszatérő hadsereget. A könyvtárban 10 ezer könyv várja az okos szemek futkosását a nagy eszmékkel telt sorokon. Hogy megörvendezteti majd az ötszáz tudásra éhes gyereket az új hangosfilmvetítő! Emlékszem, a sötét fizikai előadóban hányszor lepergett előttünk akkoriban a cukor- és sörgyártást ismertető oktatófilm, komikusán hallgatag, néma embereivel, s amikor a tanárnak kellett magyarázataival kísérni a filmkockák pergését; Minden tanterem falán megjelenik őszre; a hangszóró, kibővült a fizikai és a kémiái szertár is, minden kísérletező asztalra jut lombik, kémcső és vegyszer, hogy az újat fürkésző, kutató szemek előtt kitáruljon a tudomány csodálatos világa. S hogyan soroljam fel mindazt, amit most a régi iskoláiban látni, a régi iskolában, amely újjászületett; s olyan, mint egy dús' gyümölcsfa, amely minden örvendezteti meg ifjú vendégeit. Mire a csicsergő, csacska, ksék- meilényes fecskék felsorakoznak út- rakészen a sürgönydrótokon — megérkezik mind az ötszáz fiú, ajkán még frissen az édesanya, vagy az első kedves csókjával, kezében az elmaradhatatlan, gondos anyai kéz által összecsomagolt hazaival. Benépesedik a diákszálló, gazdára talál mind a 180 ágy, megkezdődik a munka a szakkörökben, ahol az irodalom, a fizika, kémia és a biológia mélyebb rejtekeibe hatolnak. Jönnek egymásután: Szita Lajos Nagy- szakácsiból, Papp László, villanyszerelő fia Balatonboglárról, Szíjártó József, akinek apja cukorgyári munkás — Kaposvárról s a megye legtávolabbi kis falujából sorra érkeznek megújult kedvvel a jövő emberei. Valóravált Csokonai Vitéz Mihály jövendölése, Somogy a tudományok kánaánja lett. De tán jő Oly idő, Melyben nekünk m. A vidékünk Cj Helicon les*. Szeretnék ott lenni közöttük, amikor hull az őszi lomb s az avarillatú őszi reggeleken mégegyszer ott sietni mellettük táskával a kézben, együtt izgulni a konferenciák és vizsgák előtt, s amikor ránk- lombosodik a nyár, s Péter-Pál napja közeledik — várni a bizonyítványosztás boldog napját, hogy halljam a kamaszos hencegéseket, amikor az elsős veri a mellét, hogy másodikosnak számít, a másodikos meg, hogy ő már harmadikosnak. Nem is bánnám, hogy én minek számítanák, ha elsősnek is, akinek szaladnia kell, ha a harmadikos mondja, s aki irigyli, hogy .a negyedikesek már rágyújthatnak az udvar sarkában — amikor senki sem látja. Szeretnék ott : lenni Velük a könyvtárban, a kémiai előadóban — a tornateremben — de ki ne szeretne, amikor ma olyan szép, olyan boldogítóan jó diáknak, fiatalnak lenni . . . , amikor megkaptuk gyermekeinknek azt az életet, azt a szabad és szabadító tanítót, akit Csokonai és Ady áhítatával vártunk, megkaptuk, hogy egészségessé, műveltté, boldoggá kovácsolod jék Somogy földjén az új ember. Nagy Tamás. , BARANGOLÁS SOMOGY ORSZÁGBAN III. „Dóit esak kamhzíiíik termett a Aőinőtyijjüfii paraszt?..((hokimat) közül, vagy a külváros munkáslakát
