Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-20 / 197. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 augusztus 20. Gondoskodás a választók szükségleteiről M. Tyeszljenko A CGT harcra szólítja Sei a francia dolgozókat az „enrópai védelmi közösség“ ellen Párizs (MTI). A CGT felhívást intézett a francia dolgozókhoz, felszólítva őket, hogy minden esz- jközzel szálljanak szembe az »európai védelmi közösség« ratifiká- jásával. A felhívás részletesen élemzi azokat a következményeket, amelyekkel az »európai védelmi közösség« járna, s rámutat, hogy az »európai védelmi közösség« gazdasági téren a katonai kiadások és adók növelését, a dolgozók vásárlóerejének csökkenését, a hírhedt szén- és acélközösség működésének kiterjesztését, az elbocsátások és a munka- nélküliség megnövekedését jelentené a francia dolgozók számára. Politikai téren az »európai védelmi közösség« a nemzeti függetlenség végleges megsemmisülését, Franciaország nemzeti mivoltának felszámolását vonná maga után és a revansiszta bonni Németország felfegyverzésével a lehető legsúlyosabb akadályt gördítené a német kérdés békés rendezésének útjába, újból súlyosbítaná a nemzetközi feszültséget és fokozná egy harmadik világháború veszélyét. Azt mondják — mondja a továbbiakban a felhívás —, hogy a német újrafelfegyverzés ilyen vagy olyan formája között kell választani. Ez nem igaz. A valóságban a között kell választani, hogy a bonni revansisztákat támogatjuk-e vagy pedig a német nép demokratikus és békés erőit, azokat az erőket, amelyek a jelenlegi nyugatnémetországi nagy sztrájkokban jelentkeznek. Német újrafelfegyverzés — vagy a német egység problémájának békés rendezése. »Európai védelmi közösség« — vagy az európai kollektív biztonság megszervezése, fegyverkezési hajsza — vagy általános, egyidejű és ellenőrzött lefegyverzés, háború vagy béke — eközött kell választani. Francia munkások, szakszervezeti funkcionáriusok — bármilyen szakszervezethez tartozzatok is — egyesüljetek az »európai védelmi közösség« elleni harcban, mint ahogy egységesen léptetek fel követeléseitekért, s mint ahogy egységesen harcoltatok Franciaországért az ellenállás és a felszabadulás idején! Szálljatok szembe minden rendelkezésre álló eszközzel az »európai védelmi közösség« ratifikálásával! Követeljétek a Szovjetunióval való tárgyalások újrafelvételét, a német probléma rendezése és az európai kollektív biztonság megteremtése ' érdekében! Egyesítsétek erőfeszítéseiteket a békemozgalom erőfeszítéseivel és e halálthozó tervet ellenző minden más szervezet és személyiség erőfeszítéseivel! Le az »európai védelmi közösség«-gel! Éljen a béke! Éljen Franciaország! Lord Russel könyve már megjelenése előtt az utolsó példányig elfogyott London (ADN). Lord Russel »A horogkereszt korbácsa« című könyve, amely a Hitler-fasisztáknak a második világháborúban elkövetett rémtetteiről szól, már megjelenése előtt az utolsó példányig elfogyott. Már a jövő hónapban második kiadást készülnek belőle a könyvpiacra hozni. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK TAJPEJ Az AFP Tajpejtoől származó jelentésen alapuló hírt közöl, amely szerint Felix B. Stump tengernagy, az amerikai csendesóceáni flotta főparancsnoka nemrégiben látogatást tett Tasen szigetén, amely mintegy 300 kilométerre van Sanghájtól. NEW YORK A newyorki rádió arról számol be, hogy Mohahimed Ali pakisztáni miniszterelnök Eisenhower meghívására októberben az Egyesült Államokba látogat. WASHINGTON Az Egyesült Államok kormánya szerdán bejelentette — közli a Reuter — hogy megegyezésre jutott Dániával, amelynek értelmében Grönland érintésével repülőjáratot létesítenek Skandinávia és az Egyesült Államok között. TOKIÓ Kedd este óta tájfun dühöng Kiuszi vidékén — jelenti az AFP. — A tájfunnak eddig 39 halálos áldozata van, 365 ház összeomlott. 300 házat elöntött az ár, 8 hajó pedig elsüllyedt a tengeren. MEGHALT QE GASPERI Róma (MTI). Alcide de Gasperi volt olasz miniszterelnök szívroham következtében csütörtökön meghalt. A Vietnamban átadandó francia hadifoglyok között van De Castries tábornok, Dien-Bien-Phu védője is Peking (Uj Kína). De Castries tábornok, valamint Lalande, L’Anglais és Trancart ezredesek, akiket Dien- Bien-Phu erődjében ejtett fogságba a vietnami néphadsereg, szerepel annak a 280 francia tisztnek listáján, akiket a vietnami néphadsereg főparancsnoksága Viet Triben és Sanz Sonban átad a franciáknak — jelenti a Vietnami Tájékoztató Iroda. A vietnami fél Viet Triben, az északvietnami csereközpontban 4910 hadifoglyot ad át a franciáknak, köztük 4590 európai és afrikai, 320 pedig vietnami. Az Egyesült Államok hozzájárul tíz délkoreai hadosztály felszereléséhez (MTI) Az AFP jólértesült washingtoni forrásra hivatkozva arról ad hírt, hogy az Egyesült Államok hozzájárult tíz délkoreai hadosztály felszerelésének finanszírozásához. A hadosztályokat a jelentés szerint 3 —4 éven belül állítanák fel. Mendes-France miniszterelnöknek Brüsszelbe indulásakor a német újrafelfegyverzés ellen tiltakozó határozatokat adtak át Párizs (MTI). Mendes-France miniszterelnök szerdán délután elutazott a brüsszeli értekezletre. A miniszterelnököt a kormány tagjai búcsúztartták. A párizsi Északi-pályaudvaron, ahonnan a miniszterelnök vonata Brüsszelbe indult, öt vasutas küldöttségnek sikerült áttörni a rendőrkordont és az »európai védelmi közösség« ellen tiltakozó határozatokat átnyújtaniuk a miniszterelnöknek. Mivel vigasztalódik Hanson Baldwin? Van egy régi keleti mese az ostoba és gonosz óriásról, aki meg akarta hódítani az egész világot. Az óriás nemcsak gonosz volt, hanem gyáva is: azt akarta, hogy az elefántok, a tigrisek és az oroszlánok segítsenek neki. Az állatok azonban inkább az erdő mélyén maradtak. így aztán az óriás mindenféle sehonnai népséggel adta össze magát, skorpiókkal, szúnyogokkal és effélékkel... önkénytelenül is ez a mese jut eszünkbe, ha megfigyeljük a «zűk- körű délkeletázsiai katonai csoportosulás létrehozására törekvő amerikai diplomácia mesterkedéseit. Régi története van már annak az amerikai tervnek, hogy az ázsiai országokat agresszív katonai tömbbe tömörítsék. Már jóné- hány évvel ezelőtt kidolgozták ezeket a papíron nagyon is biztatóan ható terveket az amerikai hadügyminisztérium dolgozószobáinak csendjében. Hanson Baldwin, a „New York Times“ szemleírója azt írta, hogy „ez a szövetség az Indiai óceántól, Koreától és Japántól nyugati. partvidékünkig terjed majd“. így képzelték hát el a dolgot. A washingtoni stratégák teljes erejükből hozzá is láttak elképze-; léseik megvalósításához. Mint tudjuk, Washingtonban még a genfi értekezlet előtt angol- amerikai tárgyalások folytak a SEATÓ, a délkeletázsiai „védelmi tömb“ megteremtéséről. Alig hogy, megnyílt a genfi értekezlet, az amerikai diplomaták máris megkezdték a kulisszák mögött tárgyalásaikat abban a reményben, hogy rávehetik egyes ázsiai országok kormányát az Északatlanti Szövetséghez hasonló új paktumban való részvételre. Közvetlenül az indokínai tűzszünetről szóló egyezmény aláírása előtt Dulles Párizsba sietett, hogy suba alatt elérje terveinek támogatását. Számítása a következő volt: az indokínai fegyverszünetre való tekintet nélkül létrehozzák a katonai tömböt, amely élével a Kínai Népköztársaság és más demokratikus országok ellen fordul. Genf után az amerikai diplomaták és tábornokok még lázasabb tevékenységbe kezdtek. Az Egyesült Államok reakciós sajtója lármás propagandahadjáratot indított, tele torokból hirdetve a létrehozandó katonai szövetség „védelmi jellegét“. Egyes lapok a közvélemény megtévesztésére irányuló buzgalmukban még amellett is lándzsát törtek, hogy a SEATO „teljesen megfelel“ a genfi egyezmények cikkelyeinek. Az amerikai diplomácián azonban semmi sem segíthetett. A délkeletázsiai országok nem hajlandók osztozni a Pentagon elképzeléseiben. India, Burma és Indonézia már határozottan kijelentette, hogy visszautasítja a SEATO tervezetét. Ceylon előzetesen kifejezte, hogy nem hajlandó résztvenni a katoiiai tömbben. Hasonló álláspontra helyezkedett Nepal külügyminisztere is. „A Colombo-országok* közül csak egy hajlandó csatlakozni ehhez a szövetséghez“ — írja az „Observer“ című konzervatív angol hetilap. Ez az egy állam Pakisztán, amely már ezelőtt katonai egyezményt kötött az Egyesült Államokkal és így elkötelezte magát a távolkeleti amerikai politikának. így festenek hát az apierikai diplomácia „eredményei“. Hanson Baldwin a „New York Times“- ben beismeri, hogy „nagyon nehéz lesz egy tényleges délázsiai, vagy csendesóceáni paktum létrehozása“. Baldwin lemond az indiai óceántól az Egyesült Államok partvidékéig terjeszkedő katonai tömb álmáról és így ír: „A minimális követelmény: Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, Ausztrália, Uj-Zéland, a Fülöp- szigetek és Thaiföld szövetsége (aligha nevezhetnők ezt másképpen)“. A délkeletázsiai országok közül tehát Baldwin csak a Fü- löp-szigeteket és Thaiföldet sorolhatja fel. Ő maga is beismeri, hogy ez a két ország csak jelentéktelen erőket állíthat a SEATO szolgálatába. Mit javasol most Baldwin? Azzal vigasztalódik, hogy „fennállhat a SEATO megerősítésének lehetősége a szövetség határain kívül is. Meg lehetne például erősítenünk Burmát amerikai fegyverszállítmányokkal úgy, ahogyan Pakisztánt“. Baldwin szavai szerint Washingtonban kétoldalú szerződésre gondolnak, egyrészről az Egyesült Államok, másrészről Japán, Dél- Korea és Formóza között., „Mindenki láthatja azonban —kap észbe tüstént Baldwin — hogy ez nem elég“. Katonai egyezmények a Li Szín Man és Csang Kai-sek-féle bábokkal, akik amúgyis Dulles zsebében , csücsülnek —* ennyi maradt az amerikai hadügyminisztérium széleskörű terveiből és elképzeléseiből. Szánalmas kép! Az idézett régi keleti mese végére emlékeztet. .. * India, Indonézia, Pakisztán, Ceylon és Burma. A SZIRÉNA a műszak végét je-1 lezte. Iván Vasziljevics Kiszólj ov művezető összegyűjtötte a műszak kollektíváját és összefoglalta a munka eredményeit. ,áz egész fém elsőrendűre sikerült. Kiszeljov műszakja tehát ismét sok-sok tonna hengerelt vasat készített el, amelyből gépkocsikat, traktorokat, szerszámgépeket, varrógépeket, és háztartási cikkeket gyártanak. — Kitünően dolgoztatok barátaim, — mondja büszkén búcsúzásul a művezető. Ez a műszak mindig kitünően dolgozik, amiben nagy része van magának, Iván Vasziljevics Kiszeljov- nak. 50 ember dolgozik a műszakban. A művezető jól ismeri mindegyikük képességeit. Egyiket dicséri nagyteljesítményű munkájáért, a másikat korholja, ha nem dolgozik pontosan, segít a harmadiknak. Az egyes munkások iránti állandó érdeklődés meghozza eredményeit? K kollektíva összeszokottan, harmónia kusan dolgozik. De még valami más is jellemző Kiszeljovra: a kollektíva minden tagjának gondját viseli, tudja, ki hogyan él, milyen gondjai vannak. Jó ember — mondják művezetőjükről a műszak dolgozói, a legnagyobb elismerés hangján. A moszkvai »Sarló és kalapács«- gyár egész kollektívája a legnagyobb tisztelettel veszi körül Iván Vasziljevics Kiszeljovot. A gyár munkásai és alkalmazottai tavaly harmadszor jelölték a moszkvai városi szovjet tagjának és a választók nagy lelkesedéssel fogadták Kiszeljov jelölését. — A TANÁCSTAGOKNAK gondoskodniuk kell az emberről, törődd niük kell a lakosság elsőrendű szükségleteivel. Ezt tartom én is a legfontosabbnak a szovjetben végzett munkámban, — mondja Kiszeljov. — Kívülállóknak olykor úgy tűnhet fel, hogy a tanácstag jelentéktelen kérdésekkel foglalkozik. A párt azonban arra tanít, hogy a dolgozók szükségletei terén nincsenek jelentéktelen dolgok; minden fontos ... Ezért aztán támogatásra talál mindenki, aki Kiszelj övhöz fordul. Vegyük csak például Iván Loginovot, a »Sarló és kalapács«-üzem munkását. Gyermeke született, lakása szűknek bizonyult... Kiszeljov erről más munkásoktól értesült. Egyszer a műszak végeztével odament az üzem igazgatójához. — Bajok vannak Iván Loginov hengerészünk lakásviszonyai körül, — mondotta. — Segítenünk kellene rajta. Az igazgató némán kopogott ceruzájával a zöld posztóval bevont írótasztalon. Nyilván nem volt köny- nyű beleegyező választ adnia; az üzem gyorsan nő, a lakásépítés üteme nem éri el a vállalat gyors növekedését. Kiszeljov azonban meggyőzően bebizonyította hogy elsősorban Logi- novnak kell lakást biztosítani. — Jól van, amikor legközelebb elosztjuk a lakásokat, számbevesszük az ön kérését, — mondta az igazgató. Kiszeljov azonban nem elégedett meg ennyivel. Figyelemmel kísérte az új ház felépítését és miikor a ház elkészült, újra elment az igazgatóhoz és emlékeztette ígéretére. Iván Loginov most már az új házban lakik ... * * * AZ ENTUZIASZTOV-UTCA egyik házában felirat függ a házgondnokság ajtaján: »I. V. Kiszeljov, a moszkvai városi szovjet tagja itt fogadja a választókat«. Minden hónap 15-én, a meghatározott időben őszülő, idős férfi ül a szobában: Kiszeljov, a városi szovjet tagja. Figyelmesen végighallgatja a hozzáér- kezőket. Pedig sokan jönnek hozzá: egyesek magánjellegű kérésekkel, mások közérdekűekkel. A fogadóórán egyszer megjelent Marija Jakovleva munkásnő. — Nem lakom messze a munkahelyemtől, de a gyermekemet Keresztül kell vinni az egész városon a csecsemőotthonba, — mondta a tanácstagnak. — Kérem, legyen segítségemre, hogy a kislányomat felvegyék a kerületünk valamelyik csecsemőotthonába ... — Majd megpróbáljuk, — felelte Kiszeljov. Másnap elment Jakovleva lakására, érdeklődött, hogyan él, kikből áll a családja. Aztán elment a kerületi szovjet végrehajtóbizottsághoz. Nem sikerült rögtön a munkásnő segítségére, lenniük: a kerület csecsemőotthonában nem volt üres hely. Kiszel - jov azonban kitartóan utánajárt a dolognak. Azt tanácsolta: nézzenek utána, nincs-e olyan gyermek a csecsemőotthonban, akit a szülők lakásához vagy munkahelyéhez közelebb eső csecsemőotthonban is el lehetne helyezni. A kerületi tanácsban teljesítették Kiszeljov kívánságát. Néhány nappal később közölték vele, hogy találtak helyet. Egyidejűleg M. Jakovleva is megkapta az értesítést. Kiszeljovnak igen sok kérdéssel kell foglalkoznia. Nagy figyelmet szentel a városi közszolgáltatások kérdésének. A megválasztása utáni első napoktól fogva dolgozik a gázellátás ügyeivel foglalkozó állandó bizottságban. EGYSZER levelet kapott N. Scser- foakova, N. Lisztovec és N. Sufeanova választóktól. Az utóbbiaki arra panaszkodtak, hogy a szomszédos házakban már régen bevezették a gázt, az ő házukban pedig még mindég nincs gázellátás. Megjegyezték azt is, hogy több ízben fordultak különböző szervekhez, de mindig eredménytelenül. Kiszeljob elment ezzel a levéllel a gázvezeték építését végző szervhez. Megtudta, hogy a gázvezetékeket helytelenül építették, de nem maradt pénz az átalakításra. Erre elment a moszkvai városi szovjetbe és elmondta mindezt az elnökhelyettesnek. — Az nem lehet, hogy a lakosság szenvedjen az építők hibája miatt,— jelentette ki. A végrehajtóbizottság hamarosan döntött újabb összegeik kiutalásáról. Kiszeljov figyelemmel kísérte a munkálatokat és többször is személyesen kiment az átalakítás színhelyére. Egy hónapon belül bevezették a gázt a kérdéses házba. Amikor a gáztűzhelyeken először gyulladt ki a gázláng, a választók újabb levelet írtak Kiszeljovnak és köszönetét mondtak gondoskodásáért. Az elmúlt évek folyamán a szovjet fővárost a gázfővezetékek sűrű hálózata fonta át. A terv végrehajtásából tevékenyen kivette a részét I. V. Kiszeljov is. Munkanapja végeztével gyakran kiment a gázcsövek lerakásának színhelyére, felfigyelt a hibákra és eljárt a városi végrehaj tóbizottságban kiküszöbölésük érdekében. A GÁZVEZETÉKEK építéséhez hasonlóan fontosnak tartja a zavartalan gázszolgáltatás biztosítását. Az állandó bizottság egyik ülésén azt a javaslatot tette: ellenőrizzék a kerületekben, nem panaszkodik-e a lakosság a gázszolgáltatásra, minden gáztűzhely és gázvezeték rendben van-e. Javaslatát elfogadták. A bi-, zottság összes tagjai a házgondnokságok aktívájával együtt mindezt ellenőrizték a lakásokban. Maga Kiszeljov is résztvett a munkában a Zseleznedorozsnij kerületben. 8 házat járt végig. Kiderült, hogy többségükben rendben van a gázszolgáltatás, de a tanácstag mindent meglátó szeme számos apró rendellenességet fedezett fel. A városi szovjet bizottságának következő ülésére meghívták azoknak a kerületeknek vezetőit, amelyekben az ellenőrzést végezték. A kerületi vezetők meghallgatták a tanácstagok megjegyzéseit és megígérték, rövid időn belül kiküszöbölik a fogyatékosságokat. Kis idő múlva a bizottság ellenőrizte, hogy ígéretüket teljesítet- ték-e. Kiderült, hogy .minden hibát kijavítottak. — A tanácstagnak nem szabad nyugodnia, míg minden rendben nincs — mondta Kiszeljov. “
