Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-13 / 191. szám

Péntek, 1954 augusztus 13. BdftamBcnsaiiswiKx^ SOMOGYI NÉPLAP Aki nem hallgat az okos szóra, annál alkalmazni kell a törvényben előírt 10 százalékos felemelést Bábonymegyer községet úgy emlegetik a tabi járásban, mint amelyik sem elől, sem hátul, ha­nem középúton halad az augusztus 20 tiszteletére indított begyűjtési versenyben. Nem lehet azt mon­dani, hogy Bábonymegyeren nin­csenek meg a lehetőségek ahhoz, hogy a gazdák határidőre teljesít­sék mindenből állam iránti köte­lezettségüket. Számos olyan élen­járó dolgozó paraszt mutat példát ■ az állami fegyelem betartásában, mint Szemesi Lajos 14 holdas dol­gozó paraszt és Győré Sándor 5 holdas dolgozó paraszt, aki hiány­talanul beadta már egész évre ál­latból és állati termékből a kötele­zőt. A tanács és a begyűjtési meg­bízott gyenge munkájából eredően azonban hiányosságok vannak a törvény betartása körül. A hiba már ott kezdődött, hogy a tanács csak ígérgette, hogy a mulasztókkal szemben alkalmazza a törvényes szankciót, de ezt nem valósította meg. Dömötör Sándor 17 holdas gazda 173 kg sertéssel adósa népünknek, annak ellenére, hogy megvan az .adottsága hátraléka rendezéséhez. A tanács pedig, szemet huny efö­lött. Sokkal helyesebben tenné a taqács és a begyűjtési megbízott, ha a felhívások tömkelegé helyett személyesen keresné fel a hátralé­kos gazdákat és először meggyőző szóval serkentené őket a törvény betartására, de ha ez eredményte­lennek mutatkozna, akkor alkal­mazná a törvény által előírt 10 százalékos felemelést. De nem ezt teszi a tanács és a begyűjtési meg­bízott, hanem felhívásokat gyárt, papírmunkával akarja megoldani ;a begyűjtést. így nem csoda, ha a községben mintegy 56 hátra­lékos gazda van, akik összesen 223 kg tojással és 106 bg ba­romfival tartoznak. Az a tény, hogy a község globáli­san jól áll a begyűjtéssel, azoknak a becsületes, élenjáró gazdáknak köszönhető, akik egész évre telje­sítették már kötelezettségüket. A tanács és a begyűjtési megbízott megnyugodott ezeken az eredmé­nyeken. S ez a megnyugvás szüli most a gabonabegyüjtésben is a mulasztást. Bár a járásnak csupán három hátralékost jelentettek a községből, azonban a valóságban ennél több van. Elnéznek olyan eset felett, mint Kovács György ■mulasztása, aki annak ellenere, hogy gabonafelesleggel rendelke­zik, nem rendezte gabonabeadá­sát. Hibát követett el a. tanács a szociális kedvezmények adá­sánál is. Nem vették figyelembe, hogy pél­dául egyes munkaképtelen gaz­dáknak munkaképes családtagjuk is van. így pl. özv. Kadicskó Jó- zsefné 9 holdas dolgozó paraszt­asszonynak a községi tanács meg­adta a szociális kedvezményt, ami 7.33 mázsa búzakilogrammot tesz ki, holott özv. Kadicskóné 45 éves fiával, akinek 6 holdja van, kö- ! zös háztartásban él s a földet kő- j zösen művelik. 1 A bábonymegyeri tanács végre- j hajtóbizottsága okuljon az elkövc- j tett hibákból, tegyen intézkedése­ket azok mielőbbi kiküszöbölésére. Legyen a tanács sokkal következe­tesebb munkájában, s ugyanazt követelje meg a' begyűjtési meg­bízottól is. A járási begyűjtési hivatal és személy szerint Kovács elvtárs, a begyűjtési hivatal vezetője is felelős azért, hogy Bábonymegyeren nem hajtják végre teljes egé­szében a törvényt. Igaz ugyan, hogy Tóth Gyula, a járási begyűjtési hivatal begyűj­tési csoportvezetője két napig kint tartózkodott a községben és ha ke­reste volna, meg is találja a hibá­kat és ebben az esetben kötelessé­ge lett volna azonnal intézkedni. Ö azonban ezt nem tette, amiért felelősséggel tartozik felsőbb szer­vei előtt. Nyújtsanak több segít­séget a járási szervek a bábonyme­gyeri tanácsnak ahhoz, hogy mi­előbb megszűnjék a lazaság, s alapvetően megjavuljon a begyűj­tési munka. Réti György 1» ilyen jó gép ás ilyen jó cséplőbrigád még nem dolgozott Szokedencsen“ Pár héttel ezelőtt hírt adtunk arról, hogy Szőkedencs községben csépel a marcali gépállomás két kiváló traktorosa, a Rinkóczi-test- vérpár, akik 60 vagonos cséplési mozgalmat indítottak. Azóta szorgalmas munkával teli élenjáró gazdája, akinek 10 má­zsás búzatermése lett holdanként, elismerően ír a cséplőbrigád mun­kájáról. Lukács József dolgozó pa­raszt azt írja, hogy ilyen jó gép és ilyen jó cséplőbrigád még nem dolgozott Szokedencsen. Valóban napok múltak el, fogytak a gabo- j kiváló minőségű munkát végeztek nakazlak a szérűkön és egyre több • a gépek, amelyeket a két Rin- dolgozó paraszt termése került j kóczi-testvér kezelt. Hogy a két zsákba. Fej-fej mellett küzdött a j testvér között folyó versenyben két testvér a cséplés mielőbbi be- i melyik lesz az első, azt még nem fejezéséért. Munkájukat segítették j lehet eldönteni, egyformák az a községi tanács vezetői, a munka-1 eredményeik, egyformán jó mun­csapat valamennyi tagja; mindkét gépnél becsülettel helytálltak a cséplőmunkások. Kora hajnaltól késő estig búgott a gép. 170—175 mázsát csépeltek naponta 800-as gépükkel, ami igen dícséretremél- tó, szép eredmény. A Rinkóczi- testvérek és a munkacsapatok minden tagja jó munkájukkal méltán érdemelték ki a dolgozó parasztok megbecsülését. Majdnem minden gazda bejegy­zett néhány sort a panaszkönyvbe, ami ezúttal nem panaszt, hanem dicséretet tartalmazott. Németh István dolgozó paraszt, a község kát végeznek. Imre gépje többíz­ben is állt műszaki hiba miatt, Ferenc ilyenkor azonnal a segítsé­gére sietett, sőt egyízben munka­csapatának 5 tagja is segített a gép kijavításában. Eredményeik egyformák eddig: 25 vagon. Ezzel Szőkedencs községben be is fejez­ték tervüket. A két kiváló traktorista »Harc az ország kenyeréért« jelszóval most tovább megy, hogy másik község­ben küzdjön terve teljesítéséért, a 60 vagonos mozgalom valóraváltá- sáért.----- —.............——---------—------------------------------11-----i-y-imi G YŐZELEM A FÁJDALOM FELEIT ALKOTMÁNYÜNNEPI VeRSENYHIRADÓ Még jobb kenyeret és süteményt készítenek a Kenyérgyár dolgozói A Kaposvári Kenyérgyár dolgozói eredményes munkát végeztek ebben az évben. Az elmúlt évek során, kü­lönösen a múlt évben sok panasz volt munkájukra, nemcsak a ke­nyér és a sütemény minősége terén, de a tervszerű tlenség miatt is. Az üzemi pártszervezet segítségével le­küzdötték a nehézségeket s ma már mi sem bizonyítja jobban eredmé­nyeiket, mint az, hogy Kaposvár dolgozói elismeréssel beszélnek mun­kájukról, az általuk készített ke­nyér és sütemény minőségéről. A minőség megjavításához nagyban hozzájárult a rendszeres minőségi ellenőrzés, az üzemi minőségi ellen­őrök munkája. Az alkotmány-ünnepi versenyben az üzem dolgozói minden eddigi eredményüket felülmúlták. Az 5-ös üzem dolgozói Zsidi Sándor és Toller Gyula csoport- vezetőkkel az élen 130 százalék- • ra emelték teljesítményüket, s a selcjlet 0 ft százalékra csök­kentették. Az 5-ös üzem dolgozói havonta 1114 forintot is megkeresnek. A 6-os üzemben a Szabó-csoport végez eredményes munkát. Itt 111 százalékos átlagteljesítményt értek el az alkotmány-ünnepi verseny ed­digi szakaszai alatt. A minőség te­rén ez a csoport is szép eredménye­ket ért el. A csoport egy-egy tagja havonta 1161 forintot -keres. Az alkotmány-ünnepi versenyben az élen a 2-es üzem halad s szilár- dán tartja az első helyet. Kovács Ferenc csoportvezető brigádjának átlagteljesítménye a legutóbbi ver­senyszakaszban 113 százalékra emel­kedett. A selejtet gondos munkával, jó munkaszervezéssel 0.2 százalék­ra, a megengedettre csökkentet­ték. A brigád tagjai még munkaszüneti napokon is készségesen állnak mun­kába, ha túltermelésre van szükség. Az áldozatvállalásnak, a versenyben elért magas teljesítményüknek ered­ménye meg is mutatkozik: a brigád egy-egy tagia havonta 2290.72 fo­rintot keres. Az eredmények elérésében első­sorban az üzemi pártszervezetnek j van nagy érdeme. Fodor Jenő párt- titkár, aki egyben az üzem minőségi ellenőre, megértette, hogy a párt- szervezetnek mi a feladata; mun­kája pontos elvégzése mellett fog­lalkozik a pártonk ívüli dolgozókkal is, példamutatásra, a terv teljesíté­sére. a minőség megjavítására buz­dítja őket a pártszervezet tagjaival együtt. Egy és fél hónap helyett másfél hét A Kaposvári 3-as számú Mély­építő Vállalat dolgozói jó ered­ményt értek el az alkotmányün­nepi versenyben. Mráv József kis­vasútépítő 12 főnyi brigádja az ádándi építésvezetőség munkahe­lyén jó minőségű munkával 180 százalékos eredményt ért el. Anisity Antal segédmunkás 5 főnyi brigádja a pécsi főépítésveze­tőség munkahelyein jó munkaszer­vezéssel éri el 182 százalékos tel­jesítését. Mikecz Tibor építésvezető a la­kásépítés csatornázási munkálatai­nál azt a munkát, melyet egy és fél hónap alatt kellett volna elvé­geznie, jó munkaszervezéssel más­fél hét alatt fejezte be az alkot­mányünnep tiszteletére, Készülődés a megyei ierménykia alifásra A Somogymegyei Tanács nép­A szovjet tudósok új fájdalom­csillapító-szert találtak fel, a pro- medolt. Az állatokon végzett kí­sérletek bebizonyították, hogy a promedol kétszer olyan hatásos fájdalomcsillapító, mint a mor­fium, csaknem minden fájdalom ellen használ és tízszer kisebb mértékben mérgező, mint az ugyancsak nemrég felfedezett fájj dalomcsillapító, a fcnaüon. A gyó­gyító és halálos adag közötti kü­lönbség sokkal nagyobb, mint az eddig ismert fájdalomcsillapító- szereknél, I. N. Nazarov és mun­katársainak nagyfontosságú ké­szítményét a szovjet gyógyszeripar már nagyban gyártja. művelési osztálya a mezőgazdasági osztállyal karöltve elhatározta, hogy a megye különböző helyein terménykiállítást rendez. Balatoii- lellén, Lengyeltótiban, Iharosbe- rényben és még 7 községben már­is megkezdődtek a kiállítás előké­születei, melyeknek megnyitására augusztus 20-án kerül sor. A ter­melőszövetkezetek, állami gazdasá­gok és egyénileg dolgozó parasz­tok terményeik legszebbjét, vala­mint különböző agronómiái kísér­letek eredményét mutatják be. Csököly község különösén- hagy gonddal készül a kiállításra. 10 tá­giú bizottságot alakítottak, amely felelős a jó szervező munkáért. Rendkívül érdekesnek ígérkezik az ezévi lóheretermés bemutatá­sa. Eddig a gyenge talajminőség miatt nem tudták eredményesen termeszteni a lóherét, a szakköny­vek tanulmányozása és a gyakor­lati talajjavítás következtében azonban sikerült szép termésered­ményt elérniük. Ugyanakkor kerül sor a népmű­vészeti kiállításra is, ahol szőttese­ket, népviseleti ruhákat, fafaragá­sokat és egyéb helyi népi jellegű tárgyakat is bemutatnak. ........................................— Y IHAROS JÚNIUSI ESTE volt. A hold sápadt korongja ki-kikandikált a bodor, fekete fel­hők mögül. A távolban villám ciká­zott, mélyen, tompán dörgött az ég. Rövid időre el-elcsillapodott az eső, majd újra esni kezdett. Már 11 kö­rül járt az idő, mélyen aludt a fa­lu, mint a megfürösztött gyermek. Csak a tanácstitkár irodájának ablakán szűrődött ki fény. Benn a teremben szinte vágni lehetett a füstöt; már a koraesti óráktól kezd­ve egy kérdést, vitattak a tanács VB-tagjai: az adóhátralékosok ügyét. Zsoldos, az adóügyi megbí­zott már berekedt a sok beszédtől, de csak nem jutottak tovább a hát­ralékosok felsorolásánál. Csaknem mindenki hozzászólt a dologhoz — volt olyan, aki kétszer is. Zsoldos transzferálási javaslatát azonban mindegyikük ellenezte. Nincs pénz, a gazdáknak szükségük van a le- zálogolt holmikra,, majd a cséplés után tudnak a fölösleg gabonából egy kis adópénzt csinálni, addig iga­zán várhat az állam — hangzott in­nen is, onnan is. Kezdték hát újból meg újból élői­ről az érdekeltek körülményeinek vizsgálását, mert hát az igazságnak mégis csak győznie kell. Az igazság pedig az, hogy a faluban több mint 50 gazda megfeledkezett az állam­nak járó pénz befizetéséről — mint­egy 120 ezer forint hátralékról van ugyanis szó. Pedig az állam nem hagyta ki számításaiból Somodort sem: egyebek között villanyt, kul- túrotthont, óvodát, népkönyvtárat ka­pott a falu, s ma négy pedagógus cAki aisszaélt a bizaL&uimaL neveli, oktatja a falu gazdáinak gyermekeit, míg a felszabadulás előtt csak két tanerős volt az iskola — hajtogatta egyre az adóügyi meg­bízott, s mélyenülő, apró szemei fel­villantak a tekintetekből leolvasha­tó helyeslésektől. — Segítsenek az elvtársak, a falu vezetői — ki tudja, hányadszor ismételte újra ezt a ké­rést — hogy minél többet tudjon le- törleszteni a falu az állam iránti tartozásából. Kezdjük meg reggel a transzferálást . . . Zsoldos szavait kínos hallgatás váltotta fel. Rózsa Mihály, a tanács titkára kigombolta ingnyakát s zsebkendőjével megtörölte homlo­kát, mely gőzölgőit az izzadtságtól. Majd kinyitotta az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöhessen be. A többiek a padlóra szegezték tekinte­tüket, majd összenéztek, mintha egy­más szemében kutatnák Zsoldos ké­résére a választ. Patakfalvi István, a község párttitkára kényelmetlenül feszengett, s zavarában a zsebébe nyúlt cigarettatárcájáért. Amint újabb cigarettára gyújtott, felemelte szúrós tekintetét, s látszott rajta, hogy szólni akar. Zsoldos hosszan nézte az asztalon lévő, a nagyobb összeggel adósok névsorát, majd Pa­takfalvira vetett egy futó pillantást. Benne volt minden bizodalma, hi­szen kitől mástól várhatna elsősor­ban segítséget, ha nem tőle. — Elvtársak! — törte meg a párt­titkár a mély csendet. — Emberek vagyunk . . . Legyünk belátással egymás iránt . . . Szegény ez a mi falunk népe, mint a templom ege­re .. . Ennek inkább adni kellene, nem pedig elvenni tőle ... — mondta kimérten, s mivel senki sem csóválta a fejét, vérszemei kapva, ingerülten így folytatta: — Tiltja a rendelet, hogy zaklassuk a paraszto­kat ... — Magában pedig arra gondolt, hogy adósságai miatt nála is végrehajtani kellene ... —-Én nem megyek bele semmiféle tör­vényellenes dologba . . . Az adóügyi megbízottnak össze­szorult a szíve a váratlan szavak hallatán, s a csalódottság érzése mé­lyen a lelkére telepedett. Az embe­rek hallgatólagosan igazat adtait Patakfalvinak, s a tanácstitkárnak mit volt mát tennie, így szólt: — Az ülést bezárom. A VB-tagok zsibongva tódultak ki a teremből. Patakfalvi, mint aki jól végezte dolgát, büszkén távozott. Zsoldos a történtek nyomasztó ha­tása alatt volt. Félszemére húzta sapkáját, s tekintete révetegen a padlóra meredt, mintha félne az em­berek szemébe nézni. Néhány per­cig hallgatagon állt, mint a nyílt tengeren zátonyra futott hajó két­ségbeesett kapitánya. Feleszmélve dermedtségéből, nehéz léptekkel ő is elindult a tanácstitkárral együtt a többiek után . . . * * * 'Y ELTEK, MÚLTAK A HETEK ' azóta. Lényeges változás nem i történt, csupán az, hogy az adóhát-1 ralék összege jónéhány tízezer fo­rinttal növekedett. Zsoldos magára- hagyatottan dolgozik, nem kap se­gítséget a párttitkártól. Patakfalvi­nak eszeágában sincs, hogy ideje lenne rendet teremteni az adózás terén. Persze, vannak néhányan a községben, akik alá nyerget adtak a párttitkárnak azon a bizonyos VB- ülésen elhangzott szavai. Ilyen pl- vőtársa, a volt tanácselnök, Kiskövi György, aki közel 7300 forinttal tar­tozik, vagy a 2810 forinttal adós Fábri József, a tanács hivatalsegéde, valamint Jergel Géza irodakezelő­nek az apja, aki mintegy 3800 fo­rint adó befizetését mulasztotta el eddig. A község dolgozó parasztjai­nak többsége, a becsületes, törvény- tisztelő gazdák, a jóérzésű emberek azonban más véleményen vannak ... Ismerik a somodoriak Patakfalvi Istvánt, nagyon is jól ismerik. Em­lékeznek még a felszabadulás előtt viselt dolgaira, de könnyen vissza­gondolnak arra is, hogy 1949-ben a cséplő munkacsapatnak az ő pad­lásán tárolt keresetéből mintegy 280 kg gabonának nyoma veszett. Nem éppen elismeréssel beszélnek róla azok a gazdák, akiktől mint a Cukorgyár helyi megbízottja, jogta­lanul kisebb-nagyobb összeget fel­vett. Nem nevezhető jó példamuta­tásnak az sem, hogy a népi demo­kráciától kapott, kishaszonbérbe ki­adott 7 hold földje után 8 kg to­jással és 4 kg baromfival tartozik az államnak. Mi más az, ha nem a törvény dur­va megsértése, hogy az államnak já­ró közel 5700 forint adótartozásának egyrészébe lezálogolt szekerét — ami a. zálogolás után az állam tulaj­donává lett — eladta és az idén még csak 400 forintot törlesztett le tar­tozásából. Pedig a falu népe más példát vár a párttitkártól, aki tud­ná is adótartozását rendezni, ha akarná. Ö maga is szépen keres — igaz, hogy gyakran változtatja mun­kahelyét: tavaly a főváros egyik üzemében dolgozott, most 10 nap óta az erdőgazdaságnál van alkal­mazásban, a jövő héten azonban, ki tudja, hol lesz a munkahelye. Fe­lesége a községi óvodában szakács­nő, nagyobb lánya ugyanitt dajka, 5—6 év körüli kislánya óvodába jár, Rezső fiát az állam taníttatja Deb­recenben — mindössze havi 60 fo­rintos térítés ellenében. — íme, ezek a tények, s ezeket a falu népe számontartja. * * * AZZAL KEZDTEM, hogy viha- ■*"*■ ros időben tartotta a somo­dor! tanács végrehajtóbizottsága a közelmúltban egyik értekezletét. Bí­zunk abban, hogy a község pártszer­vezetének legközelebbi taggyűlése annál sokkal viharosabb és ered­ményesebb lesz, s a falu kommunis­tái keményen felelősségre vonják Patakfalvi Istvánt, aki megfeledke­zett párttitkári és állampolgári kö­telességeinek teljesítéséről, s vissza­él a bizalommal. Kutas József. ,

Next

/
Thumbnails
Contents