Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-10 / 188. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 augusztus 10. HM mm NEMZETKÖZI SZEMLE ______________________dk_______________________ f ingol-egyiptomi egyezmény a Szuezi-csatornáról Amikor Lesseps Ferdinánd, ez a zseniális francia mérnök és panamista a múlt század derekán megépítette a Szuezi-csatornát, aligha gondolta, hogy valaha nagyhatalmak versengenek majd e fontos viziútért. Pedig így történt. A csatornát, amely kezdetben francia birtok volt, pénzügyi és diplomáciai manőverekkel csakhamar megkaparintották az angolok s úgyszólván háborítatlanul birtokolták. A Szuezi-csatorna Egyiptom területén halad keresztül, ezért már huzamos idő óta követelte Egyiptom is, hogy birtokába vehesse, kérése azonban mind mostanáig határozott elutasításra talált. Pedig — ha csak a második világháború utáni időket nézzük — úgyszólván 1945 óta folynak különböző formákban angol-egyiptomi tárgyalások a csatornaövezet átadásáról. Végül is alig néhány napja, július 27-én született meg az a szerződés, amelynek értelmében Egyiptom visszanyeri a csatorna tulajdonjogát. S tegyük hozzá: Anglia nem azért ment. bele ebbe a megoldásba, mintha messzemenően elismerné hajdani gyarmatának jogait. Máshonnan fúj a szél —■ az Atlanti óceánon túlról, onnan, ahol az Egyesült Államok terjeszkedési terveit agyalják ki. Mert jópár esztendeje Amerika is elhatározta, hogy kiveti hálóját erre a fontos viziútra. A marakodás érthető. Hiszen & Szuezi-csatorna, amely a Földközitengert kapcsolja össze az Indiaióceánba torkolló Vörös-tengerrel, biztosítja Európa és a Közel-Kelet közvetlen vizi összeköttetését Kelet- Afrikával és Dél-Ázsiával. Fekvéséből következik, hogy a Szuezi-csatorna nemcsak fontos kereskedelmi útvonal, hanem egyben jelentős stratégiai pont is, ahonnan hatalmas területeket lehet ellenőrzés alatt tartani. Ezért építették ki az angolok erős katonai bázissá a csatorna övezetét. De kövessük csak sorjában az eseményeket. A jelenlegi egyiptomi kormány, amely szavakban antiimperia- lista politikát folytat, a tömegihangu- latot megnyergelve harcot indított a Szuezi-csatorna megszerzéséért. Ez a jelszó egész Egyiptomban népszerű volt, s nem egyszer került sor összetűzésre a lakosság és az ott állomásozó angol csapatok között. A brit garnizonok alatt forró lett hát a talaj, s ez az egyik oka a szerződés megkötésének. De csak az egyik, mert — mint a későbbiekben kitűnt —- Amerika is nyomást gyakorolt a britekre, hogy egyezzenek bele Egyiptom követelésének teljesítésébe. Július 27-én téhát 7 évi időtartamra megkötötték a szerződést, amelynek értelmében az angolok 20 hónapon belül kötelesek kivonni csapataikat a csatornaövezetből. Ugyanakkor azonban az egyezmény bizonyos cikkelyei előírják, hogy »ha valamely arab országot, vagy Törökországot fegyveres támadás éri, a támaszpontot ismét Nagy-Britan- nia rendelkezésére bocsátják«. ToA tuniszi reformok vábbá az is benn fogaltatik, hogy a csatorna berendezése és a támaszpontok polgáriruhás angol »szakértők« ellenőrzése alatt állnak majd. Ez azt mutatja, hogy a szerződés korántsem jelent 100 százalékos megoldást Egyiptom számára. S hogy mennyire nem, azt a további fejlemények is bizonyítják. Még meg sem száradt a tinta az aláírásokon, amikor az Egyesült Államok kairói nagykövete gazdasági és katonai segélyt ajánlott fel az egyiptomi kormánynak. És ez a kormány, amely eladdig élesen kelt ki mindenfajta imperialista »segély« ellen, egyszeriben úgy vélekedett, hogy nincs ellenére a segély elfogadásának. Érthető hát a »New York Post« című lapnak az a megjegyzése, hogy »az Egyesült Államok vezetőszerepet játszott a Szuezi-csatorna övezetére vonatkozó angol-amerikai megegyezés létrehozásában«. Félő tehát, hogy a Szuezi-csatorna korántsem azokat a célokat szolgálja majd, amelyeket az egyiptomi nép szeretne. A jelek azt mutatják, hogy Anglia és Amerika az »engedékenységgel« be akarja édesgetni Egyiptomot a tervezett középkeleti katonai szövetségbe. Az ilyen érvek kiagyalói azonban mégfeledkeznek arról, hogy az egyiptomi nép a jövőben sem szünteti be a harcot jogos tulajdonának megszerzéséért és tovább küzd a gyarmatosítók kiűzéséért, bármilyen lobogó alatt is próbálják megvetni lábukat Egyiptom földjén. Július 31-én ünnepélyes aktus színhelye volt a tuniszi bej fényesen feldíszített palotája. Mendes-France francia miniszterelnök nyilatkozatot olvasott fel itt kormánya nevében. Eszerint Franciaország hajlandó teljes belpolitikai önkormányzatot adni Tunisznak, amelyet háromnegyed évszázada gyarmatként kezel. Tunisz ilyenformán megkapja a »'belső szuverenitással együtt járó jogokat« is, s lehetővé válik, hogy kizárólag tu- nisziakból álló kormány kerüljön az ország élére. Mindez hatalmas változást jelent, ha tekintetbe vesszük, hogy a tunisziaknak eddig egyáltalán nem volt joguk beleavatkozni a kormányzásba, s az ügyek irányítását a Párizsból dirigált francia főhelytartó végezte. A reformok gyors bevezetése kétségtelenül meglepő tény volt, s eltér a francia kormányok eddigi gyarmatpolitikájától. A változásokat a francia dolgozók által támogatott tuniszi nép harca vívta ki. Köztudomású ugyanis, hogy az utóbbi esztendőkben Tunisz népe elkeseredett küzdelmet folytatott a gyarmatosok egyre terrorisztikusabb rendszere ellen. Hiszen a franciák sorra tartóztatták le a haladó pártok és szervezetek vezetőit, elnyomó intézkedéseket vezettek be, s emiatt az ellenállás sokhelyütt fegyveres formákat öltött. Az utóbbi időben már szinte naponta érkeztek hírek arról, hogy razziázó csendőröket lőttek le, kigyulladtak a gazdag francia telepesek házai és magtárai, a tuniszi nemzetiségű lakosság bojkottálta • a francia árukat. A kirobbanó erőket egyre nehezebben lehetett fékentar- tani, márpedig Franciaországnak Indokína esetéből okulnia kellett azon, hogy ma már a fegyverre kelt gyarmati népeket nem lehet legyőzni. Ezt az igazságot az eddigi francia kormányok nem tudták felismerni. A francia burzsoáziának Mendes-France miniszterelnök által képviselt körei ellenben — amint ez a genfi értekezleten bebizonyosodott — kezdik felismerni az idők törvényét. Mendes-France előtt két lehetőség merült fel: tovább folytatni a terrort és elveszteni Tuniszt, vagy engedékenyebbnek lenni, lemondani egy sor előjogról' és ha kevésbbé szoros pórázon is, de megőrizni Tuniszt Franciaország számára. Mendes-France az utóbbi megoldást választotta, s ennek elfogadtatása még a kormányon belül sem volt könnyű. A jelentős tuniszi érdekeltségekkel rendelkező politikusok »pártközi bizottságba« tömörültek Pinay-nek, a rosszemlékű volt miniszterelnöknek a vezetésével és már jó előre nyilatkozatban ellenezték a reformokat. Ez arra enged következteni, hogy a legszélsőségesebb gyarmatosító politika hívei még neves vitákat robbantanak ki ebben a kérdésben a francia parlamentben. Mendes-France reformjait azonban nem szabad túlértékelnünk. Mert igaz, hogy módot adnak tunisziakból álló kormány létrehozására, de a hadügyi és külügyi tárca továbbra is francia kézben marad. A francia telepesek ezentúl is előjogokkal rendelkeznek majd, s a reformok egy szóval sem említik meg, hogy szabadlábra helyezik az ártatlanul bebörtönzött haladó vezetőket. Ráadásul a napokban jelentések érkeztek arról, hogy újabb francia csapatokat szállítottak Tunisz területére. Kijelölték már az új kormány miniszter- elnökét — Tahar ben Amart — Észak-Afrika egyik legnagyobb föld- birtokosát — aki nem olyan szélsőségesen franciabarát, mint elődje, M. Zali, és kapcsolatai vannak a tuniszi nemzeti burzsoázia köreivel. A közeljövőnek kell eldöntenie, mit jelentenek a reformok a tuniszi nép- szempontjából: A reformok bevezetését mindenesetre haladásként kell elkönyvelnünk, de nem szabad szem elől téveszteni a Tuniszi Kommunista Párt ezzel kapcsolatban kiadott nyilatkozatát: »A most meginduló tárgyalások csak akkor vezetnek sikerre, ha azonnal véget vetnek minden elnyomó intézkedésnek, ha általános közkegyelemben részesítenek minden politikai elítéltet, beszüntetik a folyamatban lévő bírósági eljárásokat, ha megszüntetnek minden olyan intézkedést, amely korlátozza a nemzeti mozgalmak vezetőinek szabadságát, ha végetvetnek az ostromállapotnak és helyreállítják a szabadságjogokat«. mtkw iwowowwMHmnwwinwini»»« Hírek a világ minden tájáról NEW YORK A »Washington Post« című lap jelentése szerint az amerikai szenátus jogügyi bizottsága törvény^ javaslatot hagyott jóvá, amely előírja', hogy adják vissza a volt náci tulajdonosoknak a háború idején az Egyesült Államokban elkobzott német javakat. Egy másik törvényjavaslatot is terjesztettek az amerikai kongresszus elé. Ez előírja, hogy a bonni kormánynak utaljanak ki háromszáz- ezer dollárt kárpótlásul a washingtoni német nagykövetség helyiségeinek a háború idején történt lefoglalásáért. Mint st »The New York Times« kiemeli, ez a törvényjavaslat Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban egyaránt felháborodást keltett. LONDON A »The Observer« diplomáciai szerkesztője vasárnapi cikkében a küszöbönálló Seato-értekezlet kérdéseivel foglalkozott. Ügy értesül, hogy a délkeletázsiai országok közül csupán Pakisztán és Thaiföld vesz majd részt az értekezleten. A cikkíró hozzáfűzte, hogy a többi érdekelt ország — India, Ceylon, Burma, Indonézia —ä Londonba érkezett válaszát »csa- lódástkeltőnek« minősítették. A lap arra hivatkozik, hogy Nehru például kereken megtagadta a részvételt a Seato-értekezleten és igen sok érvet hozott fel semleges irányzata mellett. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság lakossága nagy megelégedéssel fogadta a szovjet kormánynak azt a határozatát, amelyet a németországi szovjet katonai igazgatás és a szovjet ellenőrző bizottság által kiadott parancsok hatálytalanításáról hozott. Augusztus 7-én ezzel kapcsolatban több berlini vállalatnál gyűléseket és előadásokat tartottak. SAN FRANCISCO Li Szin Man délkoreai bábelnök, aki hosszabb látogatáson volt az Egyesült Államokban, beszédet mondott San Franciscóban. A délkoreai bábelnök elismételte az »Észak felé való menetelésről« szóló terveit és az amerikai nép támogatását kérte egy »keresztesháborúban a kommunizmus ellen«. DÁKKÁ A »Reuter« jelentése szerint az árvíz több mint tízmillió embert érintett Kelet-Bengáliában és Dakkának, a tartomány fővárosának az életét a felduzzadt Buri Ganga vize megbénította. Ebben a 411.000 lakosú városban az áradat sok helyen házakat mosott el. A mentési munkálatokra kis vitorláshajókat használnak. PÁRIZS Augüsztus 7-én Port Lyautey- ben (Marokko északi részén) véres összeütközésre került sor a katonaság, rendőrség és a helyi lakosság között, mert a rendőrség erőszakkal akarta a kereskedőket üzleteik kinyitására kényszeríteni. A legújabb jelentések szerint az összecsapás során 11-en meghaltak és öten megsebesültek. A »France Soir« jelentése szerint a marokkói nacionalista Isztikla- párt egyhetes általános sztrájkra szólította fel a lakosságot. Augusztus 8-án a casablancai autóbusz- park marokkói alkalmazottainak 80 százaléka beszüntette a munkát. KATAMANDU A »Reuter« jelentése szerint vasárnap mintegy ötezer nepáli vonult végig Katmandu utcáin. A tüntetők Eisenhower elnök és John Foster Dulles megégetett, fekete szurokkal bemázolt képmását hordozták körül és ilyen jelszavakat kiáltottak: »Jenkik, menjetek haza!« »El a kezekkel Ázsiától!« A Kaposvári Textil müvek DI§Z-szervezetének munkájáról Közel három hónappal ezelőtt — május 16-án — a »Somogyi Karikás« üzemünk DlSZ-szerveze- téről ezt írta: »A Textilművek DISZ-fiataljai ezúton keresik DISZ-szervezetüket, amely megalakulása napján eltűnt, s azóta semmi hírt nem hallottunk róla. Ha eltűnéséről — esetleg elhalásáról — valaki tudna, értesítse őket«. Ha most újra eljönne hozzánk a Karikás, biztosan akkorát pattintana ostorával — ezúttal azonban bosszúságában —, hogy még Tolnában és Baranyában is meghallanák. AZ EREDMÉNYEK FORRÁSA A bírálat megjelenése óta eltelt idő alatt ugyanis sokat ja-. vult DISZ-bizottságunk és szerve zeteink munkája. DlSZ-bizottsá- gunk új titkára, Keczeli elvtárs nagy energiával látott munkához és rövid idő alatt a fiataloknak, ha nem is az egészét, de jelentős részét megnyerte a DISZ számára. A DISZ-munka megjavításának első és legfontosabb oka az, hogy üzemünk pártbizottsága figyeli és az eddiginél sokkal jobban segíti a DISZ-bizottság munkáját. Ennek eredményeképpen a párt- alapszervezetek is sokkal többet és behatóbban foglalkoznak a DISZ-alapszervezetek munkájával, bár még ezen a téren is van javítanivalónk. Megváltozott a szak- szervezet, a vállalatvezetőség és a DISZ-bizottság egymáshoz való viszonya is. A másik döntő oka az eredményeknek az, hogy a DlSZ-bizott- ság megértette: Nem helyes az, ha másolják pártszervezeteink módszereit. Az ifjúság neveléséhez, az ifjúság vezetéséhez speciális módszerekre van szükség. Fiataljainkban van bőséges tettvágy, tudásvágy, hősiességre való törekvés, szeretik a vidámságot, s a szórakozást. Ha ezeket a sajátosságokat figyelembevéve irányítjuk ifjúságunk nevelését, sokkal eredményesebben tudjuk őket a párt- határozatok végrehajtására mozgósítani. Farkas elvtárs az MDP K. V. 1952. június 27-i ülésén erről azt mondta: ».. .hogy .. .a DISZ valóban a magyar munkás-, paraszt- és tanulóifjúság döntő többségét átfogó tömegszervezetté fejlődjék, ahhoz. .. az is szükséges, hogy a DISZ politikai, nevelő és szervezőmunkája mellett bátrabban foglalkozzék az ifjúság sport és kpl- túrigényeinek kielégítésével«. DISZ-bizottságunk magáévá tette ezt. Június hónapban bált rendeztek és a bevételből 40 fiatalt elvittek kollektív kirándulásra1 a Badacsonyba, 35 főt pedig színházba. A kiválasztást az alapszervezetek végezték és azokat vitték el, akik a termelési és társadalmi munkában egyaránt ifjúmunkáshoz méltóan megállták a helyüket. Voltak többen közöttük, akik a Balatont most látták először. Nincs olyan feladat azóta, amit ezek a fiatalok el ne végeznének, ha a DISZ megbízza őket. A DISZ-aktívák jó nevelőmunkájáról tanúskodik az a tény, hogy például a szénabegyüjtés- ben és aratásban az általunk patronált tsz-ben körülbelül 50 fiatal, papírgyűjtésben pedig 60 fiatal vett részt. A papírgyűjtésért kapott pénzösszegen a DISZ-bizottság most egy zászlót rendelt, amelyet augusztus 10 és 20 között fognak felavatni és a siófoki ifjúsági találkozóra már ez alatt vonulnak fel. A sportbizottsággal is javulóban van a DISZ-bizottság kapcsolata. Abban, hogy az MHK-próbázásra 114 fiatal jelentkezett, nagy szerepe van a DISZ-nek. A DISZ- ben a politikai oktatásra való felkészülés csak most kezdődött meg, s már az első napon is 74 fő jelentkezett önként. KÉSZÜLŐDÉS AZ ALKOTMÁNYÜNNEPRE A DISZ munkájában nagy eredmény az, hogy egyre inkább képes a különböző feladatokat ösz- szekapcsolni és egyidőben végrehajtani. Az augusztus 20-i ifjúsági í találkozóra a fizikai dolgozók közül eddig 290 a jelentkező és most elhatározták: alkotmányunk ötödik évfordulóját úgy fogják megünnepelni, hogy az a terv teljesítésével és a DISZ szervezeti megerősödésével járjon. A szak- szervezettel karöltve eddig 200 főt szerveztek be párosversenybe, augusztus 16-tól 19-ig pedig 3 napos ifjúsági műszakot szerveznek. A szakszervezet segítségével el akarják érni, hogy a 90—96 százalék közt ingadozó tervteljesítésünk alkotmányunk ünnepére legalább 100 százalékos legyen és a 100 százalékon alul teljesítő fiatalok számát a lehető legalacsonyabbra csökkentsék. Az alkotmányünnepi versenyben kitűnt, szervezeten kívüli fiatalokkal foglalkoznak, nevelik őket, hogy azok is mielőbb DISZ-tagok legyenek. A DISZ-szervezetünk munkájában mutatkozó eredmények azonban még közel sem kielégítőek, akad még bőven tennivaló. TEGYÉK KOLLEKTÍVVÉ A VEZETÉST Javítani kell a szervezeti életet. El kell érni, hogy az alapszervezetek rendszeresen tartsák vezetőségi üléseiket és a taggyűléseket. Érvényre kell juttatni a kollektív vezetés elvét a DISZ- bizottságon és az alapszervezetek vezetőségein belül részben úgy, hogy a DISZ-bizottság titkára jobban bízzon a bizottság tagjaiban, a rájukbízott feladatot ne végezze el helyettük, de ellenőrizze és segítse azok végrehajtását. Másrészt pedig úgy, hogy a bizottság tagjai is az eddiginél jóval többet tartózkodjanak az üzemben és tanítsák meg az alapszervezetek vezetőségeit a helyes vezetés módszereire. Növelni kell a DISZ-megbizatások számát az alapszervezeteknél, természetesen itt is megfelelően ellenőrizve és segítve a végrehajtást. A termelés mennyiségi eredményeire való mozgósítás mellett az eddiginél többet kell törődnie a DISZ-nek' a minőséggel, az élenjáró ifjúmunkások népszerűsítésével, valamint a szocialista vagyon védelmével. Még többet kell foglalkoznia az egymáshoz való szocialista viszony kialakításának kérdésével, taggyűléseken, ifjúsági napon, politikai oktatáson és egyéni agitáció útján. Mivel pártunk politikájának, a proletárdiktatúrának egyik központi kérdése a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása és kiszélesítése, a DISZ-bizottságnak az eddiginél is sűrűbben kell szervezni az általunk patronált tsz-be való látogatásokat és helyes lenne, ha segítenék az ottani DISZ- szervezet munkáját. A Kaposvári Textilművek D ISZ-szervezete jó úton halad a párt segítségével és eddigi munkájából a tanulságot levonva úgy kell dolgoznia, hogy üzemünk fiataljai is mielőbb a termelés rohamcsapatává váljanak. Hrabovszki Mihályné Hármas iker született a kaposvári kórházban A kaposvári városi kórház szülészeti osztályán augusztus 9-én délután 6 és 7 óra között Kása Ferenc- né újdombóvári MÁV fűtő feleségének hármas ikrei születtek. A két kisfiú és az egy kislány, valamint az édesanya egészségesek. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Örömmel jelentjük, hogy községünkben, Öreglakon augusztus 19-én befejeztük a gabona cséplését. Minden öreglaki dolgozó paraszt teljesítette állampolgári kötelességét, beadta az államnak járó gabonát. Öreglak község pártszervezete és tanácsa.
