Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-29 / 204. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 augusztus 89. A párizsi Bourbon-palotában A francia nemzetgyűlés nagy- fontosságú ülést tart. Minden szó, minden szavazat döntő súllyal eshet latba Franciaország jövője szempontjából: Franciaország nemzetgyűlésének most e néhány nap során állást kell foglalnia az »európai védelmi közösség«-gel kapcsolatban. A francia nemzet- gyűlés ülését alig egy héttel megelőző brüsszeli értekezleten — mint ismeretes — nem jött létre megegyezés az EVK-ban érdekelt hat nyugateurópai ország külügyminisztere között. Fránciaor- ‘ szág nem fogadta el az »európai védelmi közösség« tervét eredeti formájában, hanem módosításokkal élt, amelyeket viszont tárgyaló partnerei nem fogadtak el. Brüsz- szel tehát kudarcba fulladt, az EVK amerikai háborús politikája halálos sebet kapott. Erre a sebre egyetlen gyógyír volna: az EVK- szerződés francia ratifikálása — ez a gyógyír azonban gyorsan ölő méreg Franciaország számára. Az EVK megfosztaná Francia- országot függetlenségétől, eltörölné határait, megfosztaná hadseregétől, ipari erejétől, kiszolgáltatná gyarmatként az újjáéledő náci Németországnak. Nézzük csak az EVK-szerződés- tervezet néhány pontját: Francia- ország az EVK-szerződés értelmében nem tarthatna önálló hadsereget, csupán rendőrséget, csendőrséget és testőrséget az államfő védelmére. Franciaországot bármely pillanatban megszállhatnák az újjáéledt SS-csapatok, mert — a terv szerint — az «európai hadsereg« főparancsnoksága bármely országba küldhetné csapatokat, az illető országban mutatkozó »nyugtalanság« esetén. S ehhez már csak azt kell hozzáfűzni, hogy a szerződés titkos záradéka kimondja: a közösség határozatainak meghozatalában Nyugat-Németor- szág kezében lenne a szavazatok 33.6 százaléka, míg Franciaországnak csupán 24.9 százalék jutna... — azaz a határozathozatal gyakorlatilag Nyugat-Németország ké- nyétől-kedvétől függene. Találóan jegyezte meg egy nyugati lap, hogy »az EVK elfogadása gyakorlatilag megtakarítaná Németországnak az 1940. évi nyugati hadjáratot« — azaz: ez a szerződés minden harc nélkül kiszolgáltatná a német militarizmusnak Nyugat-Európa minden erőforrását s azt a Kelet, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háborúra mozgósítaná. A francia nép széles tömegei, sőt a francia burzsoázia igen jelentős része is felismerik ezt a veszélyt. Párizs felszabadulásának éppen e napokban ünnepelt 10. évfordulója olyan emlékeztető, amelyet egyetlen francia sem hagyhat figyelmen kívül. KtXFÖLIH HÍREK! Milyenek az EVK ratifikálásának kilátásai ? A brüsszeli értekezlet megadta az »európai védelmi közösségnek« a kegyelemdöfést. Amint a »Párisién Liberé« megfogalmazza: »Az európai védelmi közösség eredeti formájában ma már csak emlék. . .« A pillanatnyi helyzet azonban az, hogy erről az »emlékről« a francia nemzetgyűlésnek még döntenie kell. Az erőviszonyok ma Franciaországban olyanok, hogy az EVK ratifikálására semmi kilátás nincs. Az EVK hívei ugyan még kísérleteznek új »kompromisszumos« javaslatokkal, a Brüsszelben elhangzott Spaak-féle javaslatok valamiféle átalakított formájával, amely azt veti fel, Hbgy ratifikálják most az eredeti Szerződést és 18 hónap elmúltával tessék majd fel megvitatás céljából a módosító javaslatokat, kifogásokat, amelyek közben felmerültek ezek a kísérletek azonban nem találnak nagy visszhangra. A francia nemzetgyűlés hat illetékes bizottsága máris határozottan a ratifikálás ellen v foglal állást és Mendes-France miniszterelnök is — óvatosan, de eléggé nyílt formában — a legutóbbi napokban elhangzott beszédeiben és beszámolóiban az EVK ratifikálása ellen nyilatkozott. Ezekkel a jelekkel kapcsolatban jegyezte meg a •»New York Herald Tribune«, hogy »ma már senki sem álmodozik olyan csodáról, amely megmentheti az európai védelmi közösséget. . .« Ez azonban nem jelenti a nyugatnémet újrafelfegyverzés elvetését is! A »DPA« nyugatnémet hírügynökség szerint Adenauer most minél előbb szeretné elérni, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország külügyminiszterei tartsanak négyes" értekezletet a német felfegyverzés »új módozatainak« megvitatására. A »Manchester Guard.i- an« annak a véleményének ad kifejezést,, hogy erős német nyomás fog most következni a bonni szerződés, vagyis a Németországgal kötött különszerződés életbeléptetésére és Nyugat-Németország felvételére az atlanti szervezetbe. . Igaz azonban az is, hogy a francia nemzetgyűlés várhatóan el fogja utasítani az »európai védelmi közösség«-ről szóló szerződés ratifikálását és egyre erősebbek azok az erők, amelyek azt követelik, hogy UJ-DELHI (MTI). Mint a »Reuter« jelenti, a Radzsija Szabha (az indiai parlament felsőháza) pénteken jóváhagyta a Nehru-kormány külpolitikáját, mint a kollektív béke megteremtésére irányuló külpolitikát, RÖMA (TASZSZ). Mint a »1‘Unita« közli, az olasz békebizottság ifjúsági tagozatának kezdeményezésére országszerte népszavazás folyik az »európai védelmi közösség« és az európai népek békés együttélésének kérdéseiről. A beérkezett jelentések szerint olyan nagy városokban, mint Bologna, Alessandria, Reggio Nell, Emilia, Catania és Groseto, az ifjak és lányok tízezrei foglaltak állást az »európai védelmi közösség« létrehozása ellen. LONDON (MTI). A »Reuter« hírügynökség jelentése szerint Abdel Kalek Husszuna, az arab liga főtitkára pénteken Damaszkuszban a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett. A többi között kijelentette, hogy az arab liga politikai bizottsága »hamarosan megvitatja az arab országok és a nyugati hatalmak közötti kétoldalú tárgyalások kérdését.« PÁRIZS (MTI). Az »AFP« közli, hogy Van Vaithajakon herceg, Thaiföld külügyminisztere sajtóértekezleten nyilatkozott a koreai fegyverszünetről. A külügyminiszter véleménye szerint a koreai háborút nem kezdik újra, majd hozzátette: »nézetem az, hogy a kommunisták betartják a fegyverszüneti előírásokat.« * * * (MTI). Vincent Auriol, a Francia Köztársaság szocialista elnöke a »Franee Soir« című lapban cikket írt az »európai védelmi közös- szágot fel kell fegyverezni, s ez' ség!« ratifikálásának kérdéséről, vagy az EVK-n belül, vagy azon‘ Auriol az északatlanti szövetség kívül történhetik meg. látják, I és a nyugati hatalmak »szolidariA csehszlovák nép történelmének dicső szakasza ne adjanak fegyvert a volt náci Wehrmacht kezébe. Egyre több francia látja azt, hogy hamis, hazug az a dilemma, amely elé Franciaországot állították, azt hirdetve, hogy Nyugat-Németorhogy Nyugat-Németország felfegyverzésének útján kívül van egy másik út is, a béke útja, a Szovjetunió által javasolt tárgyalások útja. Ezzel tisztában van Adenauer is, akinek egész »európai« politikája a brüsszeli kudarc óta romokban hever és aki most minden erővel, kihasználva amerikai pártfogóinak az EVK kudarca fölött érzett dühét is — keresztül akarja hajszolni a német újrafelfegyver- zést. Az erjedést mi sem bizonyítja jobban, mint az a hatalmas sztrájk, amely kétségtelenül a legsúlyosabb csapás, amely a bonni rendszert az utóbbi években érte. De az események azt bizonyítják, hogy magában Adenauer táborában, a burzsoázia körében is egyre nő az elégedetlenség mind bel-, mind külpolitikájával szemben. Az Adenauer-rendszer elleni elégedetlenség fokozódását, valamint a német burzsoázia egyrészének kétségtelen egységtprekvését és a német egység kérdésének Bonn háborús politikája fölé helyezését bizonyítja az úgynevezett »John- ügy« kirobbanása és most legújabban Schmidt-Wittmack Aden- auer-párti képviselő átállása. Maga dr. John többször hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németországban, hivatalos körökben, vezető politikusok között is egyre többen vannak, akik hozzá hasonló nézeteket vallanak, s hogy a német közvélemény nagy többsége Aden- auerrel szemben az egységet és a békét minden más fölé helyezi. »Nem lehet kitérni az elől a megállapítás elől — írja a »Frankfurter Allgemeine Zeitung«, hogy dr. John és Schmidt-Wittmack esete az Adenauer kancellár politikai táborában bekövetkezett bizalmi válság jele. A »Frankfurter Abendpost« pedig a bomlás fokozódására engedve következtetni, így ír: »Azokkal a tényekkel, ámelyeket a John-ügy napvilágra hozott, lehet bizonyos mértékig magyarázni, ha az elkötása« mellett foglalt végeredményben állást, ugyanakkor azonban bírálja, hogy a német militarizmust a párizsi szerződés keretében ismét feltámasszák. Ma, augusztus 29-én van 10 esztendeje annak, hogy kezdetét vette a fasisztaellenes szlovák nemzeti felkelés, amely a csehszlovák nép történelmének egyik legdicsőbb szakasza. Az imperialisták nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a szlovák népet bevonják a hitleri koalícióba. A német fasiszták megalakították a szlovák bábállamot, az összes állami hivatalokba beültették saját embereiket, ellentétet akartak szítani a cseh és a szlovák nép között és arra akarták kényszeríteni a szlovák népet, hogy a fasiszta Németország oldalán aktívan résztvegyen a háborúban. A német imperializmus terve azonban teljesen meghiúsult.* A legkegyetlenebb nemzeti elnyomás, a véres terror és Szlovákia kirablása kiváltotta a nép határtalan gyűlöletét az elnyomók és segítőik: a szlovák burzsoázia, a földbirtokosok és a kulákok iránt. A szlovák nép a kommunista párt vezetésével küzdött a nemzet felszabadításáért. Ez a harc különösen akkor öltött óriási méreteket és vált aktívvá, amikor a hitleri Németország álnokul megtámadta a Szovjetuniót. A Szovjet Hadsereg győzelmei nagy hatással voltak Csensz! ová- kia népeinek nemzeti felszabadító mozgalmára. 1944 augusztusában megkezdődött a szlovák nép nemzeti felkelése. A kommunista párt vezette szlovák felkelésben a dolgozók széles tömegei vettek részt. Sokezer cseh partizán sietett segítségükre. A felkelés legharcképesebb és legnagyobb erejét a parasztokból és munkásokból álló partizáncsapatok képezték. A népi hatalom következetesen forradalmi képviselői és a felkelés legönfeláldozóbb harcosai a kommunisták voltak. A szlovák nép harcához legnagyobb segítséget a Szovjet Hadsereg nyújtotta. A szovjet nép nem hagyhatta figyelmen kívül a szlovák nép segítségkérését. Az első ukrán front csapatai a felkelők segítségére sietve, megkezdték a Duklai-hágó ostromát; október 6- án, miután áttörték a megerősített védelmi vonalat és leküzdötték a hitleristák makacs ellenállását, a szovjet csapatok a csehszlovák hadtest alakulataival együttesen, átlépték a csehszlovák állam határát és Szlovákia területét megtisztították a hitleri bitorlóktól. A Szovjet Hadsereg támadása lekötötte a fasiszta hadsereg főerejét és megmentette a szlovák népet a hitleristák véres bosszújától. A szovjet kormány a nemzeti felkelőket pénzzel, fegyverrel, élelmiszerrel támogatta, ejtőernyős csapatokat dobott le a felkelés színhelyére, elszállította a sebesülteket, betegeket, gyermekeket és asszonyokat. A szlovák felkelés nagy szerepet játszott a Szlovák és cseh nép történelmi sorsában, az új, népi demokratikus állam megteremtésében. A szlovák nép küzdött a két baráti szláv nép — a cseh és a szlovák — új, demokratikus alapon létesítendő egységes államáért, amelyben tiszteletben tartják a nemzeti sajátosságokat és a két nép jogait, felszámolják a leigázást és a szociális elnyomást, barátságra és szövetségre lépnek a Szovjetunióval és együttműködnek a világ többi békeszerető népével. A felkelés meghiúsította a hitleristáknak azt a tervét, hogy a szlovák népet felhasználják a szovjet hadsereg ellen, lekötötte a hitleri hadsereg jelentős erejét és komoly csapásokat mért rá. Ezzel a szlovák nép nagymértékben hozzájárult a fasiszta Németország feletti győzelem kivívásához. A Szovjet Hadsereg győzelmet aratott a hitleri Németország felett és ennek köszönhető, hogy az ügy, amelyért a szlovák nép hősiesen harcolt a fasiszta megszállás éveiben, győzedelmeskedett. Ä cseh és a szlovák nép, megszabadulva a fasiszta elnyomás alól, megdöntötte a burzsoázia és a földbirtokosok uralmát, népi demokratikus államot teremtett, amely szilárd láncszem a béke és a demokrácia hatalmas táborában. LÉLEKMÉRGEZŐK írta: L. Csornája MARTIN RODA BECHER — egy 9 éves svájci kisfiú. Egy eléggé felnőtt svájci kiadóvállalat mégis kiadta a 9 éves kisfiú „Das wahre leben“ (Az igazi élet) című verseskötetét. Három éve, amikor Martin még csak hat éves volt, Bécsben már kiadták műveit. Alexander Frey felnőtt kritikus magasztaló cikkben méltatta ezt az eseményt a „National Zeitung“ című baseli lapban. Legújabban a „Der Spiegel“ című nyugatnémet folyóirat figyelmét keltette fel Martin Becher „a múzsák gyermeke“ ... A folyóirat, nehogy olvasóit kétségben hagyja afelől, mivel gazdagította ez a kilenc esztendős „őstehetség“ a kapitalista világ ultramodern irodalmát, idéz Martin Becher verseiből és prózai műveiből. „Remekműként“ tálalja például „A rendőrség felrepül az égbe“ című költeményt. A versikében a nap ráesik a földre. Az emberek jajveszékelnek. „De mire megjelenik a rendőrség, régesrég elégett minden. Csak a rendőrök maradtak épségben. Erre fel elindulnak az égbe...“ Az utolsó versszak emígyen szól: Kedveseim nagy csodálkozásukra Mégis azt látták, Hogy a csillagokon újra megjelentek az emberiek, Csak ezek mind rendőrök voltak. Hígyje el az olvasó, hogy a fordításban nem sikkadt el az eredeti mű „sajátszerűsége“. Martin Becher verseiben ugyanis nincs se rím, se ritmus, se értelem. Ez a szóhalmaz minden nyelven egyformán „sajátszerű“. Martin Becher prózai műveiből is adunk egy kis ízelítőt: „Éjjel' vétkező két hétben újabb átlépé-, című Írásában Hans szülei rabló- sekre kerül sor. . .« i jelmezben álarcos bálba mennek. Hans otthon marad. Fél a rablóktól, s amikor szülei hajnali négy óra tájt keresztülosonnak szobáján, vigyázva, hogy fel ne ébresz- szék (persze, félelmében nem alszik!, ő abban a hitben, hogy rablók, egy üveggel fejbevágja apját. A „mű“ tanulsága az utolsó mondatból tűnik ki: „Hansnak ma nem kell iskolába mennie, mert szülei ágynak dőltek és nem tudnak ráparancsolni.“ Részlet a „csodagyerek“ „A nyugodt kutya“ című írásából, amely a „Der Spiegelében jelent meg. „A kutya az utcán sétált és túlságosan nyugodt volt ahhoz, hogy akár egy hangot is kiadjon. Néha megállt és pukkadásig itta magát. Gazdája el akarta adni 50 schillingért. A kutya is el akarta adni a gazdáját 50 schillingért. De aztán mind a ketten elhatározták, hogy egyik sem adja el a másikat. ..“ A BEAVATATLAN OLVASÓ ezek után azt hinné, hogy a svájci kiadóvállalat és a német „Der Spiegel“ — bolondok háza. Akinek azonban valamelyes fogalma van a mai nyugateurópai „művészetbarátok“ erkölcseiről, az kitalálja, hogy á kilenceszten- dős Martin „műveiben“ éppen a teljes értelmetlenség tetszik a svájci kiadóvállalatnak és a nyugatnémet folyóiratnak. A már említett Alexander Frey svájci kritikus szerint Martin Becher „olyan nyelvi formákban öltözteti fantáziáját, amelynek „csengését“ mi, akiket köt a nyelvtan és az értelem, „nem értjük“. A kis költő az idők szépséges messzeségébe távolodik el... Úgynevezett „hibáit“ a ,,terra incognita“ birodalmában csodálatos felfedezésekre vezetnek rá bennünket. .. Egyszóval a nyelvtan és az értelem hiánya az idők szépséges messzeségébe vezet el... Az emberiség évezredes fáradságos munkájával ismerte fel a művészi alkotás törvényeit, évezredek hosz- szú során át mindig a megfelelő szavakat kereste gondolatai és érzelmei kifijezésére. És most jön Alexander Frey, aki felfedezte, hogy a nyelvtan és az értelem korlátja a művészetnek! Ha az ő mértékével mérjük az irodalmat, természetesen a csecsszopót is lángelmének kiálthatjuk ki. Csak rá kell fogni sírására, hogy az a költészet gyöngyszeme. Az utóbbi időben rosszul megy Nyugat-Európa irodalmi szélhámosainak. Széles tömegek kezdenek rájönni, kiknek hasznos az értelemtől, a logikától és a nyelvtantól „mentes“ művészet.- A mindenható pénzeszsákok hűséges szolgái a ngugatnémet irodalmi sznobok, ezért mindenféle csalafinta fogáshoz folyamodnak. Ezúttal egy ki- lencesztendős gyereket használnak fel spekulációikhoz. Az sem egészen mellékes, hogy a „csodagyerek“ szülőapja, Ulrich Becher, maga is az ultramodern nyugati művészet művelője. Színmű- és novellaíró. Ebből következőleg a kis Martin Becher felnőtt módon rossz novellái és versei korántsem a gyermeki fantázia, hanem sokkal inkább a ferde nevelés termékei. VICTOR HUGÓ „A nevető ember“ című regényében egy „com- prachicos“-banda kisgyermekeket rabol. Az elrabolt gyermekekből torzító műtéttel idegborzongató lárvákat csinálnak. Napjaink „coprachicosai“ épp ilyen könyörtelenek. Csak ők nem a testet, hanem a lelket torzítják el.
