Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-27 / 202. szám

Péntek, 1954 augusztus 27. SOMOGYI NÉPLAP Keltsék újból életre a bábonymegyeri termelési bizottságot 1953 decemberében jelent meg a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat. Tavasz- szal már egyre-másra alakultak meg községeinkben a termelési bi­zottságok. A legjobb gazdák kaptak helyet bennük, hogy a mezőgazda­- sági határozat szellemében — fel­mérve a helyi adottságokat — meg­válasszák azt az utat, amelyen a fa­lunak haladnia kell. Több évre szóló tervet készítettek, hogyan emelik trágyázással, talajjavítással a ter­mésátlagot, hogyan növelik az ál­latállományt és annak hozamát, egy- ^- szóval megbeszélték, mi szükséges ahhoz, hegy a falvak dolgozó népe egyre inkább megelégedetten éljen. Egy ideig rnsnt is minden rendben. Az utóbbi időben azonban me­gyénkben bajok vannak sok bizott­ság körül. Ezt bizonyítja a bábony- megyeri termelési bizottság történe­te is. Az indulás jó voll1 Mároiust írtunk, amikor a bá- bonymegyeri gazdák — kevés lét­számmal az igaz — összejöttek s megalakították maguk között a ter­melési bizottságot. Bizony kissé ne­héz volt összefogni a gazdákat, mert a község Nagybábony és Koppány- megyer helységek egyesítéséből ala­kult, s elég szertehúzódó település amugyis, mivel dombos a vidék. Sző­ke János, Vámosi János, Bartos Jó­zsef elismert jó gazdáik a faluban; persze, hogy őket választották be a bizottságba. A megindulás jó volt. Tervet készítettek, hány holdat trá­gyáznak meg, hogyan kezelik, a trá­gyát a magasabb termés érdekében. Fásítanak, rendbeszedik a legelőket, hogy az állatok is szaporodjanak, mert elhanyagolt állattenyésztés mel­lett nincs jó növénytermesztés sem. S pontosan lefektették, mikorra vég­zik el mindezeket. Ment is szépen a munka. Befósífottok a Kopasz-dombot De hadd beszéljen erről ,Szőke Já­nos, akinek oroszlánrésze van az el­ért eredményekben, aki legfőbb, örö­mét abban leli, hogy fákat ültet. _ Nézze, ezt 47-ben ültettem — m utat ki az. ajtó .előtti diófára és már terem — S beszél arról, ho­gyan telepít lék be fával a termé­ketlen. kihasználatlanul hagyott Ko- , pasz-öembot: — 60 db dió-, 180 db szederfat,! 1000 db kanadai nyárt és 450 aka-j cot is ültettek el a gazdák, DISZ.- íiaíalok és úttörők közösen. 8—10 j év múlva ez is terem, micsoda ér-; ték lesz! Az 1952-es évet az állatállomány bizony alaposan megsínylette: egy-! szeriben egyharmadára csőikként, j Most már némi javulás tapasztalha- j tó, azonban még'mindig nem ele­llilllllllllllllllllllllllllllllllllll lönböző helyisége van. 114 lift mű­ködik, 168 tanterem és 1700 labora­tórium van benne. Van külön rádio- közpor.tja, színháza, mozija. Az egyetem folyosóinak hossza 110 r.m. 12 fakultása van. 18.200 egyetemi hallgató tanul most az égyetemen. 1600 aspiráns van és 2300 tanár ad elő. Azt hiszem, ebből a néhány szám­adatból képet alkothatunk magunk­nak az egyetem méreteiről, s az itt folyó életről, illetve tanításról. A MAUZÓLEUMBAN Július 6-án meglátogattuk a Le­nin—Sztálin-mauzóleumot, ahol Le­nin és Sztálin elvtársak feküsznek üvegfedelű koporsóban. Mintha csak aludnának. Ez a látogatás is felejthetetlen lesz számomra, hiszen ha életben nem is, de mégis csak megláthattam a marx- izmus-leninizimus két halhatatlan lángelméjét, Megilletődés fogott el, amikor megláttam Őket, de azt hi- szem, ezzel mindenki így van, aki belép a mauzóleumba. Megnéztük Moszkvában a Metrót is, amely szintén nagyon szép; min­den csarnok máskép néz ki, s ame­lyikbe belép a látogató, arról min­dig azt hiszi, hogy szebb, mint a másik volt. LENINGRADON gendő. A termelési bizottság hozzá­látott, hogy segítsen a dolgon. Megjavították a legelői, rendbehozták dülőutakat — A tavaszon letisztítottuk a gaz­tól és fogasoltuk az 50 kh régi lege­lőt. Bevezettük a szakaszos - legelte­tést. A három részt erdősávokkal választjuk el egymástól — beszél to­vább Szőke János. — De ez nem elég. Bővíteni kell a legelőt. De ho­gyan, amikor nincs rá pénzünk? A szántóföldön sokféle gaz terem, oz igaz, de nem mondható legelőnek. Azt javasoltam; szántassuk fel a föl­det, van az is vagy 50 hold, és ves­sünk bele kukoricát, műveljük meg felesben. A termésből kifizetjük a gépállomást, s megvöhetjük azt az 5—6 féle fűmagot, amire szükségünk van. Már 22 holdat el is vállaltak belőle a gazdák, amikor elvitték a traktorokat. Az idén nem sikerült, de jövőre meglesz — teszi még hoz­zá. Megjavították mintegy 5 km-es szakaszon a dülőutat is a íakarodás- ra. A hidat is rendbehozták már. Mangalica apaállatot szereztek, hogy ezzel keresztezzék — a vidéknek megfelelően — sertésállományukat; rendet teremtettek a földek körül és sorolhatnánk tovább, mit tettek, amik látszólag kis dolgok, de egy falu életében mégis jelentősek. S azton minden abbamarad* Az aratás és a cséplés azonban mintha megbénította volna munká­jukat. Mindegyik gazda a saját ma­ga portájával volt elfoglalva. Eddig még csak megbeszélték — ha nem is hivatalos helyen — a problémá­kat. Móst azonban mindennek vége szakadt. És ez nemcsak a bábony- megyeri termelési bizottság beteg­sége. Ugyanez megmutatkozik még sok termelési bizottságnál is me­dvénkben. Pedig van még elég tennivaló s ezek megoldása a termelési bi­zottság feladata lenne. Nem a legjobb esztendő volt a gabonára. Megfojtotta a köd, s ami még ép maradt, azt meg a 4—5 na­pos hirtelen jött íorróság tette tönk­re. Vetőmagcserére lenne szükség — mintegy 45—50 mázsára — mert ha ezt vetik el, 4—5 mázsánál neun lesz több kát, holdanként, holott 14—15 mázsa átlag sem tartozott a ritka­ságok közé. Aztán itt a szántás, a trágyahordás ideje. Mindenki meg­kapta véglegesen a földjét, senkinek sem kell attól tartania, hogy más­nak trágyáz. A burgonya is meghá­lálja a vetőmagcserét. No meg a futballpály.ák körül is fásítani kell majd. Az állatállomány terén is van tennivaló bőven. Mindössze 50 szá­zalékát érte el a korábbinak és a hozamok sem kielégítők még. A községben nincs olyan ház, amely előtt ne lenne gyümölcsfa, még az út két oldalát is körte-, szil­va- és diófák szegélyezik. A fák azonban ápolatlanok, elhanyagoltak. A gyümölcsöt vajmi kevésre értéke­lik. Rá kellene szoktatni az embe­reket a fák szeretetére, megmagya­rázva, hogy sokszáz forintot lehet bevenni a gyümölcsből is. Nem kell a fáktól sajnálni azt a kis fáradsá­got. Segítsenek a falu kommunistái Itt vannak tehát a megoldatlan problémák seregestül. A termelési bizottság korábbi eredményeit lát­va. joggal tesszük fel a kérdést: miért hagyják veszendőbe menni a bábonymegyeri gazdák a bátor kez­deményezést? Ahhoz a 4—5 gazdá­hoz is szólunk, akik eddig olyan szépen mozgatták a községet. A pártszervezet, e falu kommunistái — akik elsősorban felelősek a falu éle­téért — miért nem nyújtanak se­gítséget a termelési bizottság fel­élesztéséhez? Mert nem mindegy az, hegy kik lakják a községet: nehezen] boldoguló parasztok, vagy módos, te-: hetős gazdák. Keltsék tehát életre újból a ter­melési bizottságot! — Vinczéné — Jóminőségű kenyeret kérnek dolgozóink a Barcsi Sütőipari Vállalattól Másfélévi börtönt kapott a kaposfői tanácselnök támadója Kinttartózkodásunk ideje alatt há­rom napig voltunk Leningrádon, illetve a leningrádi területen. Le­ningrad szintén nagyon szép város. Különösen sok történelmi nevezetes­ségű épület és egyéb van benne. Lát­tuk a Téli-palotát, melyben 370 he­lyiség van. Ez ma a Szovjetunió leg­nagyobb múzeuma. Sok szép gyö­nyörű festmény, ókori szobor és egyéb van benne. 30 szoba a külön­A kaposvári járásbíróság folyó hó 26-án tárgyalta Mercz Ferenc kaposfői lakos hatóság ellen el­követett testi sértésének ügyét. Mercz Ferenc 1954 július 30-án bement a tanácsházára és a kapos­fői tanács VB-elnökét, Sárdi Jó­zsefet pumpával fej beütötte, mert nem volt hajlandó a beütemezéstől llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllil böző világhírű festőművészek fest­ményeivel van tele. Voltunk a cárok tróntermében is. A nagy trónteremben a trón helyén most a Szovjetunió mozaik térképe van, mely 45.000 db kőből (drágakő is van közte) van összerakva (27 négyzetméter nagyságú). Voltunk abban a teremben, ahol a Kerenszki-kormányt elfogták 1917- ben. Láttam a Téli-palota vaskapu­ját, melyet 1917 októberében az orosz proletáriátus megrohamozott, s voltam a Téli-palota előtti nagy téren, melyről ez a roham elindult. Nem tudtam megilletődöttség nélkül rágondolni arra, ami itt történt 1917 októberében, de ugyanakkor külön nagy öröm, büszkeség és hálaérzet töltött el azért, hogy én ezen a tör­ténelmi nevezetességű helyen lehe­tek. Láttuk Leningrádhan a Samolnijt, az Aurórát, a Péter-Pál erődöt. EGY SZÖVETKEZETBEN Július 9-én Leningrádfoól kimen­tünk a gátcsinszki járásba, a Szi- verszki-körzeti fogyasztási szövetke­zethez. Ehhez a szövetkezethez 4 község, egy település, egy szovhoz, ■két kolhoz és eg.y gépállomás tar­tozik. A Szovjetunió viszonylatában ez közepes nagyságú szövetkezet, mely a kiskereskedelmi tevékenységen kí­vül foglalkozik begyűjtéssel és fel­vásárlással, valamint ipari tevékeny­séggel. (Komoly teljesítményű gépe­sített péküzeme van.) Hat boltegységet tekintettünk meg, melyekről megállapítottuk, hogy tömve vannak áruval, s ugyanakkor az áru elrakása nagyon ízléses, a rend és tisztaság pedig példás. Vol­tunk egy olyan községben, ahol mindössze alig 500 lélek lakik, egy kis bolt van benne, abban is a leg­nagyobb rend és tisztaság uralkodik. eltérni és Mercznél a cséplést so- ronkívül elvégeztetni. A járásbíróság Mercz Ferencet hatóság elleni erőszak és könnyű testi sértés bűntettében 1 év és 6 hónapi börtönre mint főbüntetés­re és 2 évi közügyektől való el­tiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. Szerettem volna ezt megmutatni egyes olyan szövetkezeti boltosnak és szövetkezeti vezetőnek, akik azt ■állítják — sajnos nálunk még van­nak ilyenek — hogy kis boltban nem lehet rendet tartani. Megnéztük a felvásárló telepet, a pékséget és utána bementünk a központi irodába, ahol értékeltük a látottakat és kérdéseket tettünk fel. Ennyit tesz ki dióhéjban elmond­va, amit rövid kintlétem alatt a Szovjetunióban láttam és tapasztal­tam. TANULSÁGOK Mindezekből a következő tanulsá­got vontam le: A szovjet emberek példát mutat­nak abban, hogyan kell szeretni a pártot, a szovjet rendszert, a békét, és hogyan kell ezekért dolgozni, vagy ha kell, harcolni. Megláttam a valóságban — nemcsak könyvekből — hogy milyen a szovjet ember, ho­gyan él, hogyan dolgozik, hogyan szórakozik. Megláttam azt is, hogyan kell a hibákat bátran feltárni, illetve ho­gyan kell bírálatot mondani. Megláttam azt, hogy a párt, a szovjet állam milyen nagy gondot fordít a történelmi műemlékek meg­őrzésére, megtartására és a dolgozók anyagi és kulturális fejlődésére. Végül, de nem utolsósorban meg­láttam azt is, hogy nekünk, magyar földművesszövetkezeti • dolgozóknak mit kell tennünk annak érdekében, hogy népünk igényeit jobban 'kielé­gítsük, hogy boltjainkat jobban renühentartsuk és hogy a felvásár­lási vonalon is jobb eredményéket érjünk el. Ezek különösen fontosak számunkra, mert nálunk ezen a te­rületen még igen sok a tennivaló és e hiányosságok kiküszöbölésére még komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Brachna János. Pártunk III. kongresszusa dol­gozóink elé a termelés fokozását, az önköltség csökkentését, a minő­ség javítását tűzte ki célul, de fel­hívta a figyelmet a selejt elleni ( harcra, a takarékosságra és nem utolsósorban a bér- és munkafe­gyelem megszilárdítására. Az üze­mek vezetőinek, dolgozóinak nagy többsége megszívlelte a határoza­tokat, s újult erővel fogott mun­kához, hogy a határozatokból élő valóság legyen. E feladatok megvalósításában nagy szerep jut az élelmiszeripar­ra, ezen belül a sütőipari üzemek­re. Itt elsősorban a minőség javí­tására kell fektetni a fő súlyt. Ezen a területen vannak még nehézségek, sokhelyütt hiányos még sütőipari üzemeink felszere­lése, ennek következtében több esetben megengedhetet­lenül rossz a kenyér minősé­ge, savanyú, teljesen élvezhe­tetlen. Az is előfordul, hogy egyes sütő­üzemeink szitálatlan lisztből sü­tik a kenyeret, igy legyet, gyufa­szálát, rongyot és egyéb szemetet sütnek bele a kenyérbe, ezzel él­vezhetetlenné teszik, a vásárlók­nak károkat okoznak. Az elmúlt napokban több levelet hozott szer­kesztőségünkhöz a posta, melyek kemény hangon bírálják a Barcsi Sütőipari Vállalat darányi és szu- loki sütőüzemét, s főként a rossz minőségre emeltek kifogást. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a Barcsi Sütőipari Vállalat vezetői a termelési költségek csökkentése, a termelékenység fokozása mellett megfeledkez­tek egy olyan fontos követel­ményről, mint a minőség javí­tása, megfeledkeztek arról, hogy a ter­melési költségeket csökkenteni, a termelést fokozni úgy, hogy az a minőség rovására menjen, nem le­het és nem szabad. Megfeledkeztek például arról, hogy a darányi 9-es számú sütő­üzem mindössze egy kemencével rendelkezik, s csak egy mázsa kenyér sütésére van berendezve (megjegyezzük, hogy erre a sütő­üzemre van a legtöbb panasz), mégis egy szakmunkással és egy segédmunkással naponta 5—6 má­zsa kenyeret sütnek, s négy köz­séget: Kastélyosdombót, Dráva- gárdonyt, Drávatamásit és Da­rányi látja el kenyérrel. A pékség dolgozói: Vörös Gyula és Laczaj István (elvtársak elis­merik, hogy náluk rossz a kenyér minősé­ge és annak megjavítására kértek is a vállalattól segítsé­get, de mindezideig még nem kaptak. — Rossz a felszerelésünk, kicsi a helyünk — mondják a pékség dol­gozói és ez valóban így is van. Mi még csak annyit fűzünk hozzá,* hogy eléggé piszkos is és ez nem válik dicsőségükre. Hasonló a helyzet a szuloki sü­tőüzemben is, de idézzük inkább levelezőnk írását: ». . . Mi, Kál- máncsa község dolgozói az elmúlt hetekben többízben kaptunk már rossz minőségű kenyeret a szulo­ki pékségtől, ugyanakkor a szom­szédos községekben — Szülőkön# Homokszentgyörgyön és Istvándi- ban— holott ezek a községek is a szuloki pékségtől kapják, mégis jó és ízletes a kenyér. Mi igen visszatetszőnek találjuk —• írja le­velezőnk —, hogy amíg Szülök községből áthozzák Kálmáncsára a kenyeret, addig megváltozik a minősége. — Talán azt gondolják a szuloki pék­ségben és az elosztóhelyen, hogy Kálmáncsa község dol­gozóinak jó a rossz minőségű kenyér is? Követeljük, hogy szűnjék meg ez a tarthatatlan állapot. Adjanak nekünk is élvezhető, jó minőségű kenyeret éppúgy, mint a szomszé­dos falvak dolgozóinak. . .« Igaza van levelezőnknek. Érde­mes lesz ezen elgondolkozni at pékség dolgozóinak, de helyes volna, ha elgondolkoznának ezen a vállalat és a tröszt vezetői is. Ha ne.ii iarijyk be a tűzrendészei! szsSsályGitai... Egy tűzeset tanulságai A tűzrendészeti hatóság hirdetmények, dobszó, előadások, stb# útján harcot folytat a dolgozó parasztság körében azért, hogy szá­las terményeiket (szalma, széna, stb.) saját és szomszédjuk gazda­sági épületétől legalább 20 méter, de feltétlenül 8 méter távolságra helyezzék el, hogy a keletkezett tűz ne terjedhessen át a gazdasági,- illetve lakóépületre, vagy ezekről a széna-, szalmakazlakra. Mindezek ellenére a falvakban sok helyen a lakó- vagy gazdasá­gi épülethez, saját vagy szomszéd asztagjához, kazlához közel rakják az asztagokat, kazlakat, vagy ami még rosszabb, úgyszólván a nád­vagy szalmatetős istálló, pajta, sertésól közvetlen közelébe helyezik el azokat, ami azt eredményezi, hogy a szalma meggyulladása után a tűz átterjed az épületekre, a lakóházra, a termény elég, az egész évi munka gyümölcse tönkremegy. . Ilyen eset történt a Szöllősgy örökhöz tartozó Paskom-szőlőhe- gyen is. A gazda szénáját közvetlenül a sertésól mellé, szalmáját pedig a széna közvetlen közelébe helyezte el. Augusztus 13-án haj­nalban a szénakazal kigyulladt, ahonnan a tűz átterjedt a szalmaka­zalra és a gazdasági, valamint a lakóépület tetőzetére. A szöllős- györöki és gyugyi községi tűzoltóság minden erőfeszítésére szükség volt, hogy a tűz tovább ne terjedjen, ennek ellenére a dolgozó pa­rasztnak elégett egész évi terménye, lakó- és gazdasági épülete. A BM Somogymegyei Főosztály Tűzrendészeti Osztályparancs­noksága felhívja a megye dolgozó parasztságát, hogy e példán okul­va szérűiken tartsák be a tűzrendészet szabályait, s ahol a tűztá­volság nincs meg, kazaljaikat rakják át megfelelő távolságra. , Várszegi Gyula tűzoltóőrnagy, osztályparancsnok. Versenykihívás Az országos »Szabad Nép« terjesztési verseny keretében ver­senyre hívjuk Somogy megye összes járási párt-végrehajtóbizottsá­gát, a kaposvári Városi Párt-végrehajtóbizottságot, valamint a já­rási székhelyeken lévő'postahivatal hírlaposztályát és a kaposvári postahivatal hírlaposztályát pártunk központi lapja, a »Szabad Nép« olvasótáborának növelésére. A versenyben vállaljuk, hogy a nagyatádi postahivatal hírlap­osztályával szorosan együttműködve 150 »Szabad Nép«-olvasóval fogjuk gyarapítani az olvasótábort a nagyatádi járás székhelyén. Kihívásunkban tett vállalásunk teljesítésének sikere érdekében aktivaértekezletet tartunk, melyre meghívjuk a nagyatádi alapszer­vezetek agit.-prop. titkárait, az üzemek, közületek és a terület sajtó­felelőseit, a posta-hírlaposztály dolgozóit. Ezzel az értekezlettel indít­juk el a szervezési munkát. Vállalásunk teljesítésének határidejét 1954. október 10-ben jelöljük meg. Harcra fel a »Szabad Nép« olvasótáborának szélesítéséért! Járási Párt- Faggyas János járási szervező# végrehajtóbizottság, Nagyatádi postahivatal Nagyatád. hírlaposztálya, Mészáros Gézáné titkár. Szabó Anna hírlapfelelős. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents