Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-22 / 172. szám

Csütörtök, 1954 július 22. SOMOGYI NÉPLAP mmwi—iiiimmaBi uraoHKara ZÁKÁNY KÖZSÉG ÉLETÉBŐL Az első mondat, amit Zákány­ban az ember hall, természetesen itt sem más, mint: »Hajh, hajh, csak ez az eső ne volna!« Való­ban, néha már azt hisszük, hogy nem is tud sütni a nap, s a fel­hők szilárdan elhatározták, hogy márpedig csakis ezen a tájon hullatják jókora cseppjeiket. Node azért a rossz időjárás nem sokra megy csökönyösségével, hi­szen a komor felhők is belefárad­nak az örökös sírásba', s ilyenkor a zákányi gazdák ugyancsak ki­fognak rajta. A legrövidebb, ara­tásra alkalmas időt is kihasznál­ják, s máris peng a kasza, dől a gabona — vágják a rendet... AZ ARATÁSSAL szükség volt kézierőre. Egyedül bizony egyik tsz sem győzte vol- 1 na, éppen ezért néphadseregünk katonáitól kértek segítséget. Jöt­tek is azok jószívvel, örömmel. De eljöttek a határőrök és a gyé- kényesi kavicsbánya dolgozói is, hogy elvtársi segítséget nyújtsa­nak az idei gazdag termés mi­előbbi betakarításához. Közös erővel gyorsabban megy a mun­ka és főleg eredményesebben. Ezt mutatja az, hogy a tsz-földeken is megkezdődhet nemsokára a tarlóhántás. AKINEK ELSŐ A HAZA még nem készültek el teljes egé­szében, bár a rozsot és az árpát mind lekaszálták már. Kedden azonban — amikor mi is ott jár­tunk —, még volt néhány helyen lábonálló búza. Dávid tanácsel­nök elvtárs, s azok a dolgozó pa­rasztok, akikkel jártunkban-kel- tünkben találkoztunk, erősen bi­zonygatták, hogy szerdán, ha ki­derül az idő, ez is kepékbe lesz rakva. Szerdán pedig már kora reggel sütött a nap, ragyogott a kék ég, így minden bizonnyal népes lehetett a zákányi határ. A CSÉPLÉST elsőnek az Alkotmány tsz kezd­te meg, az ő árpájuk már zsá­kokban áll. De nemcsak ebben a munkában járnak élen, hanem az állam iránti kötelesség teljesíté­sében is példát mutatnak, mivel az idei takarmánygabona beadá­sukat 100 százalékban rendezték már. Az egyéni gazdák közös szé­rűn kezdik meg a takarmány- és kenyérgabona cséplését — a csur­gói gépállomás két gépével. Az egyik ugyan még Örtiloson dol­gozik, mivel ott előbb kezdhették meg a cséplést. mint itt, de amint Zákányban sör kerül rá, azonnal átküldik hozzájuk. Aug. 20-ig itt in el akarnak csépelni minden gabonát. ELVTÁRSI SEGÍTSÉG. Az Alkotmány és a Győzelem tsz földjén aratógéppel és kom­bájnnal arattak, de még így is Számos olyan gazda van a köz­ségben, aki végzett az aratással, s ezek közül nem egy úgy gon­dolta, hogy még a cséplés meg­kezdése előtt teljesíti részben vagy egészben ezévi gabonabe­adását. Erre az elhatározásra ju­tott Rákos Ferenc 5 holdas gazda is, aki idei beadását mindenből rendezte, s kinek adóhátraléka sincs. »Miért ne tegyem le erről is a gondot?« — morfondírozott magában, s elhatározását hama­rosan tett követte. Nemsokára már elégedett arccal, a jól végzett kö­telezettség tudatában lépkedett hazafelé, miután mind a takar­mány-, mind a kenyérgabonát .el­vitte a begyüjtőhelyre. De nem­csak az ő szívét töltötte el ez a büszke öröm, hanem a négyhol­das Kalanics Jánosnéét is, aki ezekben a napokban szintén fel­kereste a terményforgalmit, s be­hozta ő is az idei takarmányjá­randóságot. Dömök Márton hét­holdas dolgozó paraszt pedig ta­karmánygabonából teljesítette az ezévit. TANÁCSÜLÉST TARTOTTAK ezért, abba állapodtak meg a je­lenlévők, hogy néhány napot vár­nak még a tarlóhántással, utána pedig teljes erővel nekifognak, hogy a másodnövények késleke­dés nélkül földbe kerüljenek. Ezen a megbeszélésen javasolta a 7 holdas BENKÖ ISTVÁN GAZDA, közös erővel szervezzenek egy j szárítóbrigádot, mely, ha nem esik az eső, felveri a kévéket és megszárítja, hogy mire behordás- ra kerül a sor, fennakadás ne le­gyen. Ezzel a betakarítás munká­latait meggyorsítják és folyama­tossá teszik. Javaslatát örömmel fogadták a dolgozó parasztok, s mindjárt a helyszínen megindult a szárítóbrigád szervezése, mely azóta megkezdte munkáját. Ha­bár az aratás nagy elfoglaltságot jelent a zákányiaknak is és min­den idejüket leköti, a nagy mun­kák közepette sem feledkeznek meg ÁLLAMPOLGÁRI KŐTELES­Zákányban hétfőn, melyre meg­hívták a község legkiválóbb, köz- tiszteletben álló dolgozó paraszt­jait. A megbeszélés célja a to­vábbi feladatok meghatározása volt. Felvetődött a tarlóhántás problémája is ekkor. Ugyanis az a helyzet, hogy a tarlóhántással elmaradtak, mivel a folytonos esőzés miatt olyan nedves a föld, hogy szinte facsarodik belőle a víz. Próbáltak szántani, de még egybe ragad a szappanos föld, s ha kiszárad, nagykalapáccsal sem lehet szétvágni a rögöket. Éppen SÉGÜK TELJESÍTÉSÉRŐL. Harmadik negyedévi beadási ter­vüket tojásból 107 százalékra, I baromfiból 98 százalékra, tejből 92 százalékra, sertésből 105 szá­zalékra, vágómarhából 205 száza­lékra1 rendezték, s ezzel megelőz­ték versenytársukat. Őrtilos köz­séget. Féléves adófizetési tervük­nek 138 százalékban tettek ele­get, jelenleg ötödik helyen állnak a járásban. De úgy igyekszenek, hogy a negyedév végére ebben is élretörjenek. * * * * Mindez azt bizonyítja, hogy a pártszervezet és a tanács messze­menően gondoskodik az arafást és cséplést végző dolgozó parasz­tok nyugodt munkakörülményei­nek biztosításáról. Meg is érdem­lik ezt, nemcsak a gazdák, hanem a többi zákányi lakosok is, akik szorgalmas munkájuk mellett bi­zonyságot tesznek meleg ember­ségükről és bajtársiasságukról, akkor, amikor felajánlották jöve­delmük egy részét az árvízsuj- totta községek megsegítésére, s amikor a téglagyárnak eddig 5 dolgozója jelentkezett az árvíz- károsult gyermekek befogadá­sára. „H ö rcs ög ö k“ Az egész ország szíve együtt dobog az árvízsujtottakkal, azokkal, akik hősiesen küzdenek az árral, akiket elűzött otthonukból (az árvíz, A ve­szély nagy, a károk komolyak, de még nagyobb az az erő, amit szem­beállítottunk az árral. Aki nem tud közvetlenül segíteni az ár ellen küz­dőknek — mint a mi megyénk dol­gozói — az anyagi, erejéhez mérten acl önzetlenül segítséget Az aggodalom, a féltés szorítja össze a szíveket. Mindenki jobban végzi munkáját, mindenki segíteni akar az árvízsujtottakon. Mindenki? Nem. Vannak, akik hasznot akar­nak húzni az ország nagy gondjá­ból, zavart, elégedetlenséget igye­keznek kelteni. Suttogó rémhír kel szárnyra: »mindent elönt az árvíz, nem lesz liszt«. S a hiszékeny em­berek az ellenség hangjának felülve zsákszám vásárolják a lisztet. Meg kell látnia mindenkinek, hogy az el­lenség célja a pánikkeltés. Amikor készleteink egyrészét az árvízsujtot- tak megsegítésére kell küldenünk, amikor közlekedési eszközeink nagy­része a gátakra szállítja a követ, a védelmi anyagét, menti /az ár elől ami menthető, az ellenség lisztfelvá­sárlással akarja növelni nehézsé­geinket. Megbontani akarja azt az egységet, mely a veszély napjaiban kovácsolódott az ár megfékezésére, a károsultak megsegítésére, Hörcsö­gök módjára ezek az elemek önzőén csak magukra gondolnak, mit törőd­nek ők az árvízsujtottakkal. Megnyugtatjuk dolgozóinkat, biz­tosítva van bőségesen liszt és ke­nyér. A »Szabad Nép« keddi számá­ban »Jelentés az élelmiszerellátás­ról« c. cikkében arról számol be, hogy az idei termésből továbbra is bőséges lesz a kenyér- és lisstellátás. A Kaposvári Nagymalomba már be­futott a nagybereki állami gazdaság gabonája, s rövidesen új lisztet vásá­rolhatnak Kaposvár, a megye dol­gozói. A »hörcsögök«-et pedig le kell leplezni, megmutatva aljas szándé­kukat. A falun sem alszik az ellenség. Azt suttogja a dolgozó parasztok fülébe: »a cséplőgéptől minden gabonát el­visznek«. Ezzel akarja a dolgozó pa­rasztok állami fegyelmét megbonta­ni, s szembeállítani az állammal. Szerencsére már folyik a cséplés, s minden gazda meggyőződhet 'az el­lenség híresztelésének ellenkezőjéről. Becsületes dolgozó parasztjaink hí­ven teljesítik beadási kötelezettségü­ket és feleslegükkel szabadon ren­delkeznek. Amit pedig tiszta szívből adnak az árvízkárosultaknak, azért elismerés illeti őket. Dolgozóink leplezzék le az ellenség mesterkedéseit és helytállásukkal, az állam iránti kötelesség teljesítésével adjanak méltó választ. SZERKESZTŐSÉGÜNK POSTÁJÁBÓL Megyénk dolgozóinak levéléi jelzőlámpaként mutatják, hol, merre van a hiba, amin sürgősen javítani kell. Ihász János elvtárs írja a Bö- hönyei Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalattól: — Nálunk a szakvezetők nem értékelik a munkaverseny jelen tőségét. Pl. Révész István főagronó- mus elvtárs nem segíti az üzemi bizottságok munkáját. — Ihász elvtárs kéri a szakvezetőket, támogassák a dolgozók helyes kezdeményezését és segítsék a munkaverseny-mozgalmat. Babócsáról írja Jónás József elvtárs: — Községünk tűzoltóparancs­noka helytelen magatartást tanúsít dolgozótársaival szemben. Durva, flegma. Szolgálatba a barátait, rokonait nem osztja be, kivételez. Sárdi Károly írja Tabról: — Sokszor hangzott el bírálat a. tabi föld­művesszövetkezeti étkezdével kapcso latosan, még mindig nem történt vál­tozás. Nap mint nap előfordul, hogy várni kell az ebédre és mégis nyers a főzelék. Ezenkívül számos kisebb-nagyobb hiba .van, amire sürgősen orvoslást kérünk. Stadler István VB-titkár elvtárs írja Mikéről: — Községünket a ku- tasi péküzem látja el kenyérrel. A kenyér szállítása fogattal történik. A kenyeret darabszámra adják ki, az üzletben pedig kilóra adják el. A ke­nyér legtöbbször nincs meg 2 kg, hanem 1.90 kg. Kérjük az illetékesek segítségét ahhoz, hogy Mikében is ízletes, szép kenyeret kapjunk és annyit, amennyiért a pénzt fizetjük, azaz 2 kg-mot. Termelőszövetkezeteink életéből Nemes vetélkedés a magasabb terméseredményekért A nagyberki Becsűiét tsz 107 tag ja műveli az 537 kát. hold közös föl­dei. Még januárban történt, hogy ez ejt a tsz-tagok elhatározták, az el­múlt évi munkájukat megjavítva magasabb átlagtermést érnek el a kapá­soknál, kalászosoknál, de emelik az állattenyésztés hozamát is- Később ■aztán a pártszervezet kezdeményezés éré versenyre hívták növényápo'ás- ban. aratásban, egyszóval mindenféle mezőgazdasági munkában és az ál­latállomány fejlesztésében a község másik tsz-ét, az Igazságot. Azóta is tart a verseny. Az Igazság tsz létsz ama kisebb és kevesebb földdel is rendelkeznek, de azért van munka ott is bőven. Hogy melyik lesz a győztes1 Ki gazdálkodott jobban? . . . Majd elválik a zárszámadásnál- Annyi azonban biztos, bármelyik is nyeri meg a versenyt, a nemes vetél­kedésnek mindkét tsz hasznát látja. Az idei tél sök havat és fagyot ho­zott. Már márciust írtunk, amikor még mindig dermesztő hideg volt. Lassan-lassan azonban kiadta min­den mérgét, s kitavaszodott. Sápadt, erőtlen volt még a nap, de életet je­lentett. A hosszú téli rabság után felengedett a föld, de szabadabban lélekzett az ember is. Hozzáfogott, hogy frissen szántott barázdákkal írja tele az örökös nagy könyvet: a végtelen földet. MÁRCIUS ELEJÉN már a nagy­berki Becsület tsz tagjai is mozgo­lódtak, hiszen a vállalás kötelez. Az elmúlt őszön többen kiléptek a tsz- ből. A bentmaradók azonban ke­ményen megfogták a munka végét, a közös harcban összeforrott a ter­melőszövetkezet. Tavasszal, ahogy az idő engedett, trágyát hordtak, szán­tottak. Még márciusban földbe tet­ték a 30 kát. hold cukorrépát, majd sorra következett a 10 kát. hold ta­karmányrépa, s. 15 kát. hold burgo­nya és a 72 kát. hold tengeri. A nö­vénytermelő brigádot 8 munkacsa­patra osztották, hogy amikor meg­kezdődik a növényápolás, ne legyen fennakadás. Példamutatóan megáll- ták helyüket a munkában a tsz asz- szonyai. Igaz az, hogy a termelőszö­vetkezet egyik erőssége a fegyelme­zett, szorgalmas, jól dolgozó női tag­ság. A Becsület tsz asszonyai szép példáját adták ennek. A cukorrépa vetés után szuper­foszfátot és pétjsót kapott. A sarabo- lás és egyelés után ugyancsak egy­szer kapáltak, mert az eső nem en­gedte ki a földre őket, most meg már itt az aratás, emiatt nem mehetnek a répába. De ha végeznek a gabo­nával, mégegyszer megkapálják. Már most is legalább 40 deka egy-egv. A BURGONYÁT trágyázott földbe tették. Ahogy kikelt, azonnal meg­kapálták. később még kétszer töltö­gették. Mindezt a munkát az asszo­nyok végezték. A fonói gépállomás­sal 50 kát. hold gépi kapálásra szer­ződtek, de az 125 holdon végzett* gé­pi növényápolást. Jutott azért bőven az asszonyoknak is. A 72 fch kukori­cát is háromszor kapálták. A nagy tábla mellett 5 kát. hold heterózis kukoricájuk is van, amelyre méltán büszke Fonyó János . kihelyezett ag- Tonómus és a tsz-tagok is. Az 5 kát. holdat kisebb parcellákra osztották, hogy jobban kitűnjön a kísérletezés eredménye. Mert kísérleteznek a tsz- ben, hogyan ad nagyobb termést a kukorica. Az egyik parcella 30 kg szuperfoszfátot és 20 kg pétisót, a másik pedig 30 kg pétisót és 20 kg szuperfoszfátot kapott az ültetésnél, fészektrágyázás formájában. Közöt­tük 25—30 cm-rel alacsonyabb, sá­padt zöldszínű kukorica. Ezt csak egyszerűen elültették. Erősen elüt a kétoldalt lévő táblától. Azok már a kelésnél üdébbek, zöldebbek voltak. De a terméseredményben is lesz vagy ö mázsa különbség, különösen, ha elvégzik a pótbeporzást. A munkacsapaton belül mind a 38 asszony megkapta a területét. Jól gondolkozott a tsz vezetősége, ha a kapásokat egyénekre osztják ki, nő a munka iránti felelősség, mindenki igyekszik elvégezni saját területén a kapálást, hiszen így írják a munka­egységet, meg adják a prémiumot. Az asszonyok szorgos munkája nyo­mán szépen zöldéi a répa, bokroso- dik a burgonya, a kukorica már cí­merét hányja, s kecsesen fordítja a nap felé hatalmas, sárga fejét a nap­raforgó ... <1% «II 41 ’»* l« «I AZ ÉGEN SZÜRKE esőfelhőket hajt a szél, esőre áll az idő. De ez nen^j zavarja a Becsület tsz tagjait, hogy folytassák a megkezdett ara­tást. Nagyrészük kint van a határ­ban, de az otthonmaradottak is igye­keznek. hogy minél előbb munkához láthassanak. — Ha mindenki kint van, mért le­gyek én itthon ... — méltatlanko­dik egy eléggé fiatalos, tarkaruhás asszony, s indul, hogy az ő munká­jával is előbbre legyenek, mert nem kis feladat áll a Becsület tsz előtt. Az idén 40 foh árpa, 174 kh búza, 5 kh szöszös-rozs és 10 kh zab érett be a Becsület tsz földjén. Az ősszel ugyan egyszeri szántásba vetették a gabonát, mert kevés volt a gép, de a hiányos talajelőkészítést némileg enyhítette, hogy bőségesen megtrá­gyázták a földet. 50 kg pétisót kapott keléskor kát. holdanként valameny- nyi gabona. Fogasolták, hengerezték a vetést és amikor nőni kezdett a gaz. a tsz tagjai acatoltak. Az ősziárpa ugyan ritka lett, a téli fagy miatt, de így is megadja kát. holdanként a 6 mázsát. A tavasziár­pából 8 mázsára számítanak. A búza 10—11, a rozs 8, a zab ugyancsak 8 mázsa átlagtermést hoz. Az árpát már learatták, a búzát az elmúlt hé­ten kezdték vágni, 25 kát. holdat aratott a gép eddig, mert sok volt a géphiba. Itt bosszulja meg magát a felületes gépjavítás. Szerencse, hogy a tsz-ben van ember bőven, a 20 kaszásból 10 munkacsapatot ala­kítottak. Az egyik nap pl. 29 kát. hol­dat vágtak le. VASÁRNAPRA KITISZTULT az ég. Pirosló arccal serkent a hajnal. A Becsület tsz tagjai azonban majd hogy megelőzték a napfelkeltét. De érthető is ez a sietség, arról volt szó ugyanis, hogy békeműszakot tarta­nak A szükség úgy kívánja, hogy vasárnap is arassanak. Elsőnek Pal­iősi Lajos csapata állt a gabonába. Aztán sorban hozzá álltak lg alá Im­re, Kristóf János , és Tóth Jánosék. De ott volt Vörös Ferencné. (felső) és Vörös Ferenc (alsó) munkacsapata is. Távolabb Oláh József párttitkár ara­tott munkacsapatával. Egy-egy ka­szásra 8—900 négyszögöl gabona ju­tott. 10 kát. holdat vágtak le. Papp János, a tsz traktorosa közben már a tarlót hántja: 45 holdon végzett eddig. 4.5 holdon kölest is vetettek roásodnövénynek. Július vége felé reggel 5 órakor még álmos az idő. Nincs sötét, mint télen, de az ég még szürke és hűvös hajnali szél fúi. A 70 éves Kujek Gergely bácsi, Bánáti Ferenc és Mé­száros István azonban már a szarvas­marhaistálló körül foglalatoskodik. 32 állatnak viselik gondját. Gergely bácsi a három fiatal apaállatot gon­dozza, Mészáros István az üszőket, borjakat. Reggel 5-kor etetik az ál­latokat. Egy kg darát és korpát, majd csalamádét adnak nekik. Ez­után itatnak. Miközben az istálló tisztítása folyik, Tari Sándor meg­teszi az előkészületeket a fejeshez. Sikerült bevezetnie, hogy 5 szarvas- marhát naponta háromszor fej. A fejésátlag 9.5 liter, de minden re­mény megvan arra, ha ősszel beve­zetik az egyedi takarmányozást, a tejhozam tovább emelkedik. Mészá­ros István is nagy feladatot kapott. 8 hét után mesterségesen nevelik a borjakat. A 179 sertésnek Gál Ven­del és Pintér Antal a gondozója., Reg­gel 6-kor adják az állatoknak a 2 kg korpát és 2 kg tengeridarát. A 150 db malac 45 dkg árpát és 15 dkg pépszerű darát kap. Jó eredményt értek el az elletésnél, az átlag 10.5 volt. 40 db malacot a tagok között osztottak szét. Az állattenyésztés dol­gozói közül talán Tóth P. Józsefnek és Rajna Imrének van a legtöbb gondja, baja. Lóápolók. Reggel 3-kor, amikor halványodni kezdenek a csil­lagok a sötétkék égen, indulnak, hogy ellássák a 24 lovat és 11 csikót. A fogatosok 6-kor befognak és 12-ig hordják a gabonát. Délután kettőtől aztán ismét feltűnnek a község ut­cáján a gabonákkal megrakott sze­kerek. Jól bírják a lovak a munkát, öröm nézni őket. így dolgozzanak az állatgondozók továbbra, is, hiszen a szövetkezet jövedelmének egyik for­rása a fejlett állattenyésztés. A 14 TAGÚ PARTSZERVEZET Oláh József párttitkár vezetésével jól dolgozik. Nem beszélnek, hanem tet­tekkel bizonyítják be. hogy kell dol- pozniok azoknak, akik a párt tagjai. Mert hiszen megtiszteltetés tagja lenni annak a pártnak, amely felé bizakodva tekint dolgozó népünk, hi­szen emlékszenek még a múlt har­caira és a íelenben is a párt vezeti népünket újabb győzelmek felé. A Becsület tsz kommunistái megállják helyüket: Mészáros István, Papp Já­nos és Vörös Ferencné (felső) is párt­tag. De a tsz-ben egész sor Mészáros Istvánok, Papp Jánosok és> Vörös Ferencnék vannak, akik úgy dolgoz­nak, hogy a tsz ne valljon szégyent a versenyben. Vincze Istvánná. (Legközelebb az Igazság tsz-ről, Becsület versenytársáról számolunk be.) j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents