Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

Épülő Kommunizmus — épülő szocializmus Teremtsük meg a kombájnok termelékeny kihasználásának minden feltételét Irta: G. Melnyikov, az uljanovszki gépállomás igazgatója A RÉGEBBI ARATÁSOK azt mu­tatják, hogy különösein nagy a szem­veszteség ott, ahol nem tartják be az aratás határidőit. Ennek figyelembe­vételével idén sokkal hamarabb akarjuk elvégezni a gabonaneműek aratását, mint tavaly. A gépállomás kollektívája idejében megjavította a kombájnokat. A gépkezelők igyekez­tek mindent úgy előkészíteni, hogy a gépek példásan végezzék az idén a gabona betakarítását. A gépállomás körletébe tartozó valamennyi kolhoz földjein bő ter­més ígérkezik. A rozs már kalászba szökött, magas és sűrű. A tavasziak megörvendeztetik a szemet, olyan szépek. De a dús gabonatáblákon nem lesz könnyű az aratás. Jól fel kell készülni erre a munkára, mert esetleg különböző időjárási viszo­nyok között kell dolgoznunk. A ta­valyi tapasztalatok alapján az idén minden kombájnt elláttunk kalász- feiemélőkkel. Ezenkívül minden gé­pen van szemfogó is. Nagyjelentőségű a gépek helyes elosztása. Tekintettel arra, hogy a vontatott kombájnok jobban aratják az őszieket, ezeket a típusú gépeket fogjuk odaküldeni, ahol a legtöbb őszigabona van. A vetés idején a gépállomás javí­tóműhelyében reggel 6-tól este 10 óráig állandó szolgálatot tartott a karbantartóbrigád: egy esztergályos, egy lakatos, egy szerszámlakatos és egy villanyhegesztő. Az ügyeleti szol­gálat igen jól bevált, úgyhogy az ara­tás idején is állandósítjuk. Újból rádióösszeköttetést létesítünk vala­mennyi mezei szállással. A tavalyi­nál sokkal jobban előkészítettük mind a három tábori javítóműhelyt. RENDSZERINT sok mag megy ve­szendőbe az alatt az idő alatt, amíg a gabonát a kombájnoktól a szérűre szállítják. Elhatároztuk, hogy idén a kombájnok tartályait csakis me­netközben fogjuk üríteni. A kolho­zok 15 gépkocsija és a gépállomás két gépkocsijá szállítja majd el a gabonát a kombájnoktól. Ezenkívül minden kolhozban előkészítik a ga­bonaszállító szekereket is. A kom­bájnok gabonakirakó csigáit ellátjuk meghosszabbított tömlőkkel, hogy a tartály ‘kiürítése alatt a gabona ne hulljon a tarlóra. Gépállomásunk kellő mennyisé­gű magtisztítógéppel rendelkezik. Ezenkívül a tisztításhoz öt »MK— 1100« típusú cséplőgépet is felhasz­nálunk. Ugyanerre a célra átalakítot­tunk négy kiselejtezett kombájnt is. A kolhozban ezenkívül tíz osztályozó rosta is van. Mindegyiket traktor- motorok és stebilmotonök fogják meghajtani. Ügy számítjuk, hogy iiyenmódon a szérűkön naponta any- nyi gabonát tudunk megtisztítani, amennyi a kombájnoktól beérkezik: vagyis maximum 5000 mázsát. Az idei aratás körülményei sokkal jobban alakulnak, mint a tavalyié. Minden kolhozban ott dolgozik a gépállomás agronómusa. Ügy tervez­zük, hogy aratás közben naponta a legpontosabban ellenőrizzük a mun­kák minőségét. A gépállomás övezetét — miként tavasszal is — négy részre osztottuk. Minden részt naponta felkeresi a gépállomás valamelyik vezetője. Es- ténkint megbeszéljük tapasztalatain­kat és másnap a körülményektől függően az adott részt felkeresi a megfelelő szakember: ha műszaki segítségre van szükség, úgy a mér­nök, ha agronómiái segítségre, akkor az agronómus, stb. A tavaszi mun­káknál a vezetésnek ez a formája jól bevált. A GÉPÁLLOMÁS és a kolhozok minden erejét és képességét mozgó­sítjuk, a kolhozparasztok, a gépke­zelők és a mezőgazdasági szakembe­rek politikai és munka-aktivitását fokozzuk, hogy szemveszteség nélkül elvégezhessük az aratást, segítségére legyünk a kolhoznak az állam iránti kötelességük teljesítésében. Így járu­lunk hozzá a mezőgazdaság nagyará­nyú fejlesztéséhez, a mezőgazdasági termékek bőségének megteremtésé­hez, a szovjet nép jólétének emelé­séhez. Miért volt hideg a télen Irta: N. Kolobkov Az elmúlt ítél súlyos károkat oko­zott a nyugat- és déleurópai orszá­gok lakosságának. Az óceánokon és tengereken rendkívül heves viharok tomboltak. Szokatlanul magas hullá­mok söpörték végig Dánia, Belgium, Hollandia és Norvégia partjait, akár­csak 1952—53 telén. A hullámok el­sodorták a parti töltéseket, átszakí­tották a gátakat. Hatalmas hóviharok tomboltak Franciaország, Olaszország, Német­ország, Jugoszlávia, Románia, Albá­nia és Magyarország felett. Még Észak-Afrikában — Algírban — is rendkívül sok hó esett. Egy-egy ha­talmas hóesés után Franciaországban mínusz 25, Jugoszláviában mínusz 36 fokos hideget mértek. Olaszország­ban is igen alacsony volt a hőmér­séklet. A télen Burgaz (Bulgária) vi­dékén a parttól 12—15 kilométerre befagyott a Fekete-tenger. Egy-egy heves orkán idején a szél gyakran óránként 120 kilométernél is sebesebben száguldott. Stockholm­ban és környékén egy hatalmas vi­har néhány óra alatt csaknem egy­millió fát döntött ki. A Szovjetunió déli vidékein, Ukrajnában és Eszak- Kaukázusban is nagy viharok tom­boltak. Miért volt ilyen hideg és viharos az elmúlt tél? 1954 elején két és fél hónapon ke­resztül Kelet-Európa felett hatalmas hideg légtömegek tartózkodtak, ame­lyek a Sarkvidék felől törtek be. A hideg levegő nem engedett útat az Atlanti-óceán felől érkező légtöme­geknek. Más teleken ciklonok (ciklon: forgószél, központjával alacsony légnyomással) hozták el szárazföldünkre az Atlan­ti-óceán meleg levegőjét. A Szovjet­unióban hóesés, hóvihar, majd eny­he idő kíséri a ciklonokat. Az el­múlt télen az Atlanti-óceán felől ér­kező ciklonok a hideg sarkvidéki légtömegekbe ütköztek, nem tudtak behatolni Keletre és Nyugait-Európa felett tartózkodtak. Néhány ciklon­nak sikerült ugyan áttörnie a gátat, ezek eljutottak Európa legészakibb részére. Akikor északon enyhébb idő uralkodott, mint délen. Előfordult például, hogy Arhangelszkben mele­gebb volt, mint a Krim-félszigeten. A ciklonok harmadik része a hideg levegő határaiba ütközve dél felé fordult, átszelte a nyugateurópai or­szágokat és eljutott Észak-Afrikába. A ciklonok keiet felé tett behatolási kísérletei, a hatalmas légtömegekkel vívott harcuk okozott szélviharokat Nyugat- és Dél-Európában. Közben a ciklonok meleg levegőjében jelen­lévő vízpára lehűlt, megsűrűsödött és nagy hóeséseket okozott. És végső fokon mi okozta azokat a jelenségeket, amelyek az elmúlt telet jellemezték? Lehetséges-e, hogy az elkövetkezendő években megis­métlődnek z viharok, s a szokatlan nagy hideg? A tudomány még nem adott 'vég­leges választ ezekre a kérdésekre. Azonban a XX. század első felében lezajlott katasztrofális orkánokat, felhőszakadásokat és árvizeket ta­nulmányozó szovjet tudósok feltéte­lezik, hogy ezek a jelenségek a Nap aktivitásától és — többek között — a napfoltoktól függnek. Amint ismeretes, a napfoltok ha­talmas robbanások, amelyek az izzó égitest nálunk is látható felületén mennek végbe s amelyeket hatal­mas, izzó hidrogén és kalcium-felhők kilövetése követ. Egy-egy napfolt mé­reteit tekintve nagyobb, mint a föld átmérője. Kiderült, hogy a napfoltok megje­lenésének két szakasza van: 11 éves és 100 éves szakasz. A 11 éves sza­kaszban a napfoltok és kilövetések száma az első négy-öt. évben a maxi­mumig emelkedik, majd hat-hét éven át a minimumig csökken. Ez­után a folyamat újra ismétlődik. Azokban az években, amikor á nap­foltok száma növekszik, rendkívül erősödik a földi atmoszféra légtöme­geinek mozgása. A meleg és hideg levegő harca fokozódik. Ez pedig a ciklonok növekedését és erősödését vonja maga után. A napfoltok legutóbbi 11 éves sza­kaszának maximumát 1948-ban fi­gyelték meg. A napfoltok száma ek­kor igen nagy volt, mert a 11 éves szakasz maximuma egybeesett a 100 éves szakasz maximumával. Ugylát- szik, a Napban lezajlott viharos fo­lyamatok hatással voltak a föld at­moszférájára is. Hatalmas ciklonok, orkánok, árvizek keletkeztek. Elég, ha visszaemlékezünk az indiai, kí­nai, Egyesült Államok-beli és olasz- országi árvizekre. Az idei télen sem nyugodott meg az atmoszféra. Ahogyan az óceán is tombol egy ideig a vihar után, úgy a föld atmoszférájában ás még foly­tatódnak a viharok és semmi biztosí­tékunk sincs arra, hogy ezek a folya­matok az elkövetkezendő egy-két évben nem ismétlődnek meg. A Dél-Európában lehullott szokat- J latiul sok hó késleltette a tavasz- megérkezését. Az elolvadás ugyanis nagyon sok meleget' emésztett fel. Amikor aztán végre megjött a ta­vasz, az olvadó hótól megdagadt fo­lyók sok helyen kiöntötték. Irakban például a Tigris és az Eufrates ki­áradása nagy károkat okozott. •• •: -51 Q. légtömegek eloszlásának. ás a ciklonok, áíjáoak. sémája, “> 9 S f január-tnátrcius X. Sarkvidéki levegő X. Q. ciklonok álja. S. CL ciklonok, SBolta'soi. áljai hideg légtömegek hcdarcL. 5. HicletjHéglotnageM. Megkezdődött1 a rózsaszüret a bulgáriai rózsaligetben Alig van vonzóbb szépségű táj a világon, mint a bulgáriai Rózsák Völgye májusban és júniusban, ami­kor a rózsák virágzanak. Óriási vö­rös és fehér rózsaszőnyegek borítják a Sztara Flanina és a Szredna Gora közötti völgyet, amelyet a Rózsák Völgyének neveznek. A rózsaszüret általában május kö­zepén kezdődik, csak idén kezdődött júniusban, mégpedig a rossz időjárás miatt. Ilyenkor messze földről is el­jönnek Kazanlilkba és Karlovoba, a rózsatermő vidék eme két központjá­ba, hogy lássák ezt a szépséget. Míg a látogatók nem tudnak betelni e táj szépségével, addig a szorgos bol­gár rózsaszedők szaporán szedik a szirmokat. Régi török okmányok tanúsága szerint a rózsát a XVII. században* honosították meg Bulgáriában. A leg­nagyobb termelési eredményt 1916- ban érték el, amikor 9.000 hektár te­rületen termeltek rózsáit 1945-ben már csak 2.000 hektáron termesztet­tek rózsát, mert a háború atott a rózsaligetek nagyrészét kiirtották a németek. Bulgária felszabadulása után új alapokra fektették as- rózsatermelést és a rózsaolajgyártást. Jelenleg a ró­zsaolaj Bulgária egyik legfontosabb exportcikke. Az összegyűjtött rózsa­szirmokat korszerűen berendezett rózsaolaj-lepárlókba szállítják, ahol bonyolult eljárás után megkapják a híres rózsaolajat. Egy liter rózsaolaj- hoz 3—4000 kilogramm rózsát kell felhasználni. A rózsatermelő szövetkezetékbe egyesült bolgár parasztok a legjobb földjeiken -termelik ma már a rózsát, A bolgár sajtó közlése szerint idén nagyon jó rózsaszüret várható. A ró­zsaligetek völgyét a legújabb agro­technikai eljárásokká! teszik még termőbbé. Szerves és ásványi trágyá­val trágyáznak, a rózsatöveket és S virágokat pedig óvják a növényi kártevőktől. Kimagasló sikereket ér­tek el Verigovo falu rózsatermelői. A Rózsák Völgyében a lakosság nemzedékről-nemzedékre rózsatorme- léssei foglalkozik, s amióta a terme­lők a szövetkezetekbe tömörültek, jőmódúakká váltak. Ma már telje­sen megváltozott az étét a Rózsák Völgyében. Razanlik, -a rózsatermő- vídék központja) hatalmas iparvá­rossá fejlődött. A bolgár rózsaolaj híres az egész világon. Mindenütt ismerik kellemes és ui ínozhatatlan illatát. A világ legnagyobb kikötője, a Hszinkang-kikötő Irtar Lin-Li A Hszinkang-kíkötő Északkína leg-j nagyobb kikötővárosának; Tiencsin-I nek kapuja. A Haiho folyam torkolat északi pariján fekszik, 54 kilomé­terre Tiencsintől délkeletre. Észak- és Eszaknyugat-Kína tartományai­ban nagykiterjedésű hátország húzó­dik el mögötte. A kikötő fontos sze­repet játkaik Észak- és Dél-Kína kö­zötti áruforgalom lébonyolításában, valamint Kína külkereskedelmi for­galmában. A kikötött 1952 októberé­ben nyitották meg a hajózás szá­mára. A végtelen óceán, a matrózok, ra­kodómunkások szüntelen óriási sür­gés-forgása valósággal lenyűgözi a látogatót a kikötőben. Amikor a -kikötőbe érkeztem, ép­pen három nagy hajó rakományát rakodták. Vontatógőzösök, rakodó­dereglyék, daruk keringtek a sze­mem előtt; A levegőt állandó kiabá­lás, fütyötés töltötte meg. A 2. sz. rakodónál egy 10.000 tonnás hajót rakott meg az automatikus szénra- kodó gépezet. Hszdnlkang-kikötő forgalma nap- ról-napra -növekszik. Mikor a kikö­tői megnyitották, sem nyílt rakodó­helyek, sem áruraktárak, sem pedig ra/kodógépezeíek nem álltak kellő számban rendelkezésre. Ma azonban? csaknem teljes mértékben gépesítet­ték a szállítást és a rakodómunkát. A forgalom napi 700 tonnáról csak­hamar 2.000 tonnára emelkedett. A rakodómesterek számos újítást vezettek be, amelyekkel könnyebbé és gyorsabbá válik- a rakodás. A ha- jórakományokat pl. most már egye­nesen vagonokba rakják, aminek eredményeképpen egyharmadáva] csökkent a rakodási idő és 20 szá­zalékkal a fevardíj. A Hszinkang-kikctő megnyitásával a kínai kikötőexport 19 százalékkal, az import 27 százalékkal emelkedett. Nagymértékben megnőtt Tiencsin- nek, mint kereskedelmi városnak a jelentősége. A Hszinkang-kíkötő csupán 160 kilométerre fekszik Pekingitől. A ma- •gS' széles kikötési vonalával páratla­nul áll ma a világ valamennyi mes­terséges kikötői között; A kikötőt mélyen a tengerbenyuló két hullám- toro védi, hét kínai fővasútvonallal van összeköttetése. A hajók egy zsi­lipkapun ót nyugat felé ezen a kikö­tőn át a Hajho-folyón keresztül egé­szen Tiencsinig és onnan Hopej tar­tomány öt belvízi folyamáig juthat­nak el. EGY SZLOVÁK FALUBAN pölláK elvtárs nyitott könyvvel a kezében lépett ki a termelőszövet- Uezeti istálló ajtaján. Felnézett a késő délutáni égboltra, össze­csukta könyvét és bekiáltott az istái lóba: — Itt az ideje behajtani az állatokat! Néhány perc múlva már az istáll óban álltak a szépen gondozott tehe­nek, megérkezett Jacko etető is. Az asszonyok fejni kezdtek. A síankovcei csehszlovák termelő szövetkezet a legjobbak közé tartozik a kassai kerületben. Andrej Collákot, az állattenyésztési részleg vezetőjét, kiváló munkáját jól ismerik az egész környéken. Gyakran panaszkodik; hogy inkább csak a könyvek megvásárlására van ideje, mint kiolvasá­sukra. Éppen fejnek, amikor belép az is tállóban Pencák elvtárs, a járási pártbizottság tagja. Megindul a beszélgetés — természetesen már a má­sodik mondatban a pártkongresszusról van szó. — Olvastad, miről beszéltek a kongresszuson! Emelni kell az állatte­nyésztés színvonalát, több húst, több tejet kell biztositanunk. — Es nem tudjátok biztosítani? — érdeklődik Pencák elvtárs. — Dehogy is nem — kiált fel Jacko. — 100 métermázsa húst akarunk adni terven felül. Más a baj, Pencák elvtárs. Nézzed csak: kézzel fejünk­— Azt látom. "p's semmit se szólsz hozzáf — avatkozik be Coliák elvtárs is. — Ré- 1J gén kértük már, hogy fejőgépet kapjunk és sehol semmi. Siroky elvtárs pedig a beszámolójában az is tállók gépesítéséről is beszélt. Ol­vastad! — Most a kongresszus után a kerületnél is kinyílik majd az elvtársak szeme. Mi semmiképpen sem mondunk le a fejőgépről. — Ugyan; ti már legszívesebben fehér köpenyekben járnátok itt — nevette el magát Pencák. ] — Természetesen — válaszol!a szinte egyszerre a két állatgondozó; Coliák elvtárs pedig mindjárt tovább beszélt a hiányosságokról■ — Az ember ta'án nem is gondolkozna ennyit mindezen, ha nem lett volna a kongresszus. A beszámolóból megismerhettük a mezőgazdáság helyzetét az egész országban és megláttuk azt is, milyen fontos láncszemet képezünk mi, az eldugott kis falu termelőszövetkezete is. A jövőről beszélt Coliák elvtárs, a háromszori takarmányozásról és fejésről, az állattenyésztés egész átszervezéséről. Hiszen öt évvel ezelőtt, a IX. kongresszus idején híre sem volt még Stankovceban a termelőszö­vetkezetnek. Azóta épültek fel az új sertésólak, istállók, gazdasági épü­letek és lakóházak. Kezdetben 9 tehene volt a termelőszövetkezetnek — ma már 99 darabból áll a csorda és csalc idén 20 borjú! ellettek a tehe­nek. ; A járási pártbizottság kiküldötte sorban megbeszélte az állat gon- dozókkal minden problémájukat, közösen megbeszélték mindazt, amivel a pártkongresszus foglalkoz ott. Késő este lett, amire Pencák elv társ búcsút mondott a termelőszövet­kezetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents