Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-04 / 157. szám
mmmm «anamnMaanMMmBraei aesmux* ,tü*u» mai i SOMOGYI NÉPLAP NHnHnMtMMaannaMN Uj szovjet kutatások az Északi Sarkon Moszkva (TASZSZ). Az »Izvesztyija« közölte V. Frolovnak, az északi sarki tudományos kutató intézet igazgatójának > a szovjet tudósok új északi sarki felfedezéseiről szóló cikkét. V- Gdeaic részletesen ismerteti az orosz és szovjet tudósok által végzett északi sarki kutatások történetét és megjegyzi, hogy a szovjet hatalom létrejötte óta a tudományos kutatómunka az északi sarkon soha nem látott méreteket öltött. A háború befejezése óta nagyszabású expedíciókat végeztek az északi sarki medencében. A szerzett tapasztalatok — amelyek csaknem az egész északi sarki medence területére kiterjednek — lehetővé tették a kutatások rendszeresítését. A tudósok megteremtették és fejlesztették a tudomány új ágát, a »jegestenger-tant« és ezzel gazdag anyagot kaptak, hogy tökéletesítsék az északi tengeri utak jégviszonyai prognózisának módszerét. A kutatások megerősítették a vízalatti hegygerincek létezését. A sarkkutatók és hidrologusok fontos tudományos általánosításai lehetővé tették a jégviszonyokra hatást gyakorló hidrológiai viszonyokban történő változások előre történő meghatározását. 770 ezer angol gyermek nem juthat középiskolába — Botrányos közoktatási állapotok Angliában London (MTI). Az angol városi és községi tanügyi előadók a napokban értekezletet tartottak Scarboroughban, amelyen az ország legkülönbözőbb részeiből összegyűlt részvevők szólaltak fel. Az egybegyűltek egyenlő lehetőségek biztosítását követelték az ország »elfelejtett gyermekei« számára. »Elfelejtett gyermekek« alatt azt a 770 ezer — főleg vidéki iskolásgyermeket értik, akik 15 éves korukig kénytelenek a különböző korosztályokból összevont iskolákba járni, mivel nincsenek középiskolák, ahol tanulmányaikat folytathatnák. Húszezer úttörő üdül idén a Balaton mellett és a hegyvidékeken Ezen a nyáron 16.400 úttörő 29 helyen táborozik a Balaton mellett és a hegyvidékeken, ezenkívül Csillebércen 3600 úttörőt helyeznek el. Ingyenes üdültetésben részesül 2240 óvodás gyermek Párádon, Sasváron, Tóalmáson, Leányfalun és a Szabadsághegyen, összesen 2500 főiskolás nyaral Boldogkő- váralja, Balatonszabadi, Sóstó, FonVód-Bélatelep és Gyopáros üdülőiben. A szovjet kofniásay jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a „Tuapsze“ tartály hajó ügyében Vasárnap, 1954 július 4.- j Reinhold Maier újabb tiltakozó levelet intézett Adenauerhoz Moszkva (TASZSZ). Mint a sajtó jelentette, a szovjet kormány június 24-én jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához azzal kapcsolatban, hogy Taivan-sziget közelében az Egyesült Államok haditengerészetének ellenőrzése alatt álló vizeken egy amerikai hadihajó elfogta a »Tuapsze« szovjet tartályhajót. Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége június 26-án válaszjegyzéket juttatott el a Szovjetunió külügyminisztériumához e kérdéssel kapcsolatban. A jegyzékben az Egyesült Államok kormánya minden alap nélkül tagadja, hogy az amerikai haditengerészeti erők részt vettek a szovjet hajó jogellenes elfogásában. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztériuma július 2-án jegyzéket intézett az Egyesült Államok kormányához, amely a többi között így hangzik: A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy nem tekintheti kielégítőnek az Egyesült Államok kormányának a szovjet kormány június 24-i jegyzékére adott, válaszát. A jegyzék leszögezi, hogy a »Tuapsze« szovjet tartályhajó elfogásáért, legénységének biztonságáért, s a tartályhajónak és rakományának épségéért az Amerikai Egyesült Államok kormányát terheli a felelősség. A szovjet kormány megerősíti június 24-i jegyzékét, tiltakozást jelent be az Egyesült Államok kormányánál a »Tuapsze« szovjet tartály ha jó további fogvatar- tása ellen és követeld, tegyenek haladéktalan intézkedéseket a tartályhajónak, legénységének és rakományának szabadonbocsátására. Az első szovjet ipari atomvillanyt elep üzembehelyezésének további visszhangja Varsó (TASZSZ). A Lengyel Népköztársaság közvéleménye óriási érdeklődéssel fogadta azt a közleményt, hogy a Szovjetunióban üzembehelyezték az első atomenergiával működő ipari villanytelepet. A lengyel lapok cikkekben és kommentárokban foglalkoznak ezzel az eseménnyel. Prága, A Szovjetunió Minisztertanácsának közleménye arról, hogy üzembehelyezték az első atomenergiával működő villanytelepet — írja a »Rude Právo« — újból megcáfolhatatlanul bizonyítja a szovjet szocialista tudománynak, a világ leghaladóbb tudományának fölényét. Bukarest. A »Scanteia« V. Novacunak, a Román Tudományos Akadémia levelező tagjának cikkét közli. Az egész emberiség örömmel vette tudomásul — mondja a cikk — hogy a Szovjetunióban a tudósok és a mérnökök megoldották az atomenergiával működő villanytelep létrehozásának bonyolult technikai problémáját. i, Szófia. Az »Otecsesztven Front« július 2-i számában a következőket írja: Most már elmondhatjuk, hogy századunk az atom százada! Nem azért, mert atombomba van, hanem azért, mert már van atomenergiával hajtott vilianytelep! A történelem elfogulatlanul és az igazsághoz híven fel fogja jegyezni, hogy az atombomba hazája az imperialista Amerika, az atomfény hazája viszont a Szovjetunió. A fény a pusztítással szemben: lehet-e valami világosabb és ékesenszólóbb ennél a kontrasztnál? Budapest. A »TASZSZ« részleteket idéz a »Szabad Nép«mek a »Szovjet atombékemű« című cikkéből. Tirana. A »Zeri i Popullit« »A nép jólétének szolgálatában álló szovjet tudomány győzelme« című cikkében rámutat, hogy az első atomenergiával hajtott villanytelep üzembehelyezése a Szovjetunióban újabb bizonyítéka a szovjet tudomány — a világ legelőrehala- dottabb tudománya — szakadatlan és egyedülálló fejlődésének. NEW YORK (TASZSZ). A »Western Electric« társasággal az új kollektív szerződés megkötéséről folytatott háromhónapos eredménytelen tárgyalások után a telefonszolgálat 17 ezer szerelője — a Cio-ba tartozó hírközlési dolgozók szakszervezetének tagjai — sztrájkba lépett. A sztrájk fő oka az, hogy a társaság megtagadta a munkabéremelést. SZÓFIA (MTI). Valamennyi bolgár lap beszámol arról a jelentésről, amely hírül adta, hogy a Szovjetunióban elkezdte működését az első atomerővel működő villanyerőmű. Az »Otecsesztven Front« című lap »A jövő kapuja« című cikkében méltatja a hír óriási jelentőségét. BÉCS (TASZSZ). A nyugatnémet militarista szervezetek fokozzák ausztriai tevékenységüket, elsősorban az ország nyugati részében. A »Der Abend« című lap közli, hogy az egykori SS-ek nyugatnémetországi »egyesülete« és »szövetségei« Linzben (amerikai öve- | zet) képviseletet alakítottak. Ez a képviselet, mivel az osztrák hatóságok részéről semmiféle ellenállással nem találta magát KÜLFÖLDI HÍREK szemben, megszervezi a szervezetek sajtóorgánumának, a »Wiking- Ruf«-nak a termesztését, amely nyílt militarista és anschltiss-pro- pagandát folytat. BONN (MTI). Dulles amerikai külügyminiszter újabb nyomást akarva gyakorolni az »európai védelmi közösség« ratifikálását halogató Franciaországra és Olaszországra, cikket írt a »Rheinische Merkur« című nyugatnémet lapban. Dulles kijelenti cikkében, hogy »ha Nyugat-Európa továbbra is megosztva és ennek eredményeként gyenge marad, az Egyesült Államok kénytelen lesz alapvető módoh megváltoztatni politikáját. . .« Az amerikai külügyminiszter elismétli az amerikai és angol »garanciákról« szóló ismert szólamokat és keserűen állapítja meg, hogy »Franciaország és Olaszország ennek ellenére még mindig nem ratifikálta a szerződést. Az európai védelmi közösség ellenfelei, akik félnek a ratifikálástól, késleltető taktikát folytatnak.« Dulles ezután a francianyugatnémet ellentétekre célozva megállapította, hogy »időközben újabb feszültség nyilatkozik meg Európa kontinentális hatalmai között és fennáll az a veszély, hogy ismét átveszik uralmukat az egyenetlenség régi erői, amelyek újra| olyan helyzetet teremtenek, aminő már a múltban is háborúra vezetett.« Végül az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy »Európa összefogásának korszaka hamarosan lejár. . .« LONDON (TASZSZ). Ottawai jelentés szerint St. Laurent, Kanada miniszterelnöke július elsején sajtókonferencián kijelentette, hogy Churchill utazása az Egyesült Államokba és Kanadába egyetlen problémát sem oldott meg. Ez az utazás St. Laurent véleménye szerint »csupán kedvező pszichológiai hatást« keltett. DÜSSELDORF (ADN). A Német Kommunista Párt elnöksége levélben felhívta a német szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy a küszöbönálló szövetségi elnöki választásokra állítson jelöltet. A Német Kommu-j nista Párt hajlandó a német szociáldemokrata párt jelöltjére szaBerlin (MTI). Reinhold Maier szabad demokratapárti képviselő, Baden-Württemberg volt tartományi miniszterelnöke e napokban újabb levelet írt Adenaruernak. Maier levelében megbélyegzi a bonni kancellárnak azokat a törekvéseit, hogy a Gestapo módszereit másolva 100 százalékos rendőrállammá tegye Nyugat-Né- metországot. Reinhold Maier külön tiltakozik az ellen, hogy Adenauer rendőrügynökökkel és besúgókkal figyelteti a más felfogást valló parlamenti képviselőket. A levélíró bejelenti, hogy ezt a kérdést a közeli napokban a bonni parlamentben is felveti. Reinhold Maier szerdán a müncheni rádióban tartott előadásában újra javasolta, hogy Nyugat-Németország képviselői kezdjenek közvetlen tárgyalásokat a Szovjetunió képviselőivel a két állam közötti viszony rendezésének előkészítésére. Maier szóról szóra a következőket mondta: »Közvetlen eszmecserénk a Szovjetunióval kívánatos és lehetséges.« Az amerikai képviselőház megtiltja újabb összegek kiutalását hadirepülőgépek angliai gyártására Washington (TASZSZ). Az amerikai képviselőház jóváhagyta az Óhió-állambeli Vorys köztársaságpárti képviselő által javasolt módosító indítványt a kölcsönös biztonsági törvényjavaslatra vonatkozóan. Ez a módosító javaslat az úgynevezett délkeletázsiai biztonság szavatolásának angol terve ellen irányul. Vorys a javaslatot előterjesztve kijelentette, hogy az Egyesült Államok hisz az Angliával való egymás mellett élés lehetőségében. A kongresszusnak azonban — mondta — világosan rá kell mutatnia, hogy az Egyesült Államok nem akar délkelet Ázsiában olyan típusú szerződést, mint amilyent Eden javasolt. A módosító indítvány ajánlja, hogy tartózkodjanak a kölcsönös biztonsági törvényjavaslat értelmében a »kommunista országokkal« szerződéses kötelezettségeket vállaló kormányoknak szánt összegek kiutalásától. A képviselőház olyan határozatot hozott, hogy megtiltja újabb összegek kiutalását hadirepülőgépek angliai gyártására. A törvény- javaslat erre a célra 75 millió dollárt irányzott elő, a képviselőház azonban elutasította az újabb kiutalásokat. PÁRIZS (MTI). A francia hivatalos lapban közlemény jelent meg, amely szerint a francia kormány elrendelte a Tuniszban rendelkezési állományban lévő francia tartalékosok mozgósítását. T NEMZETKÖZI SZEMLE ____________________________dk_____________________________ K ÉT TÁRGYALÁS... Washingtonban kedden befejeződtek Eisenhower, Dulles, Churchill és Eden ötnapos megbeszélései. A vezető angolszász politikusok tanácskozása — mint azt a zárónyilatkozat is bizonyítja — nem váltotta valóra a hozzáfűzött reményeket. A washingtoni megbeszélések bevallott célja az volt, hogy »összehangolja a két ország politikáját«. Gyors létrehozása azokkal a mélyreható ellentétekkel magyarázható, amelyek az Egyesült Államok és Anglia politikájában legalábbis jelenleg fennállnak. A hivatalos amerikai politika az egyre nyiltabb, egyre szemérmetlenebb agresszió politikája. A genfi értekezlet szétrobbantására irányuló mesterkedések, a koreai kérdés békés rendezésének meghiúsítása, az indokínai háború kiterjesztésére tett erőfeszítések — ezek fémjelzik ezt a politikát. Az agresszió politikája azonban kudarcot vallott mind a genfi értekezleten, mind pedig a kulisszák mögötti tárgyalásokon. Azt még sikerült ugyan elérniök az amerikaiaknak, hogy a koreai fegyver- szünet — fegyverszünet maradt, s nem váltotta fel a békés rendezés, — az indokínai háború kiterjesztésének tervei azonban fiaskóval jártak. Az indokínai háborúba és az amerikai politika hű kiszolgálásába belebukott Laniel kormánya. Az új francia kormány pedig csak annak köszönhette megszületését, hogy vezetője, Mendes-France ígéretet tett az indokínai tűzszünet gyors elérésére. A genfi értekezleten azóta a két közvetlenül érintett fél katonai és politikai képviselői jelenleg is folytatják tárgyalásaikat a fegyverszünetről. Hasonló sorsra jutott az úgynevezett délkeletázsiai védelmi szövetség terve is. Amerikát ezúttal is »cserben hagyták» szövetségesei. A jóval józanabb, megfontoltabb angolok kijelentették, hogy nem mennek abba bele a brit nemzetközösség országainak — köztük a legnagyobbnak, Indiának — támogatása nélkül. S ezt nem is olyan burkoltan hozták az amerikai vezetőkörök tudomására. A távolkeleti politikával kapcsolatban a legsúlyosabbak, legszembeötlőbbek az angol— amerikai ellentétek. Anglia félti ázsiai pozícióit, szeretné megtartani a brit nemzetközösség országaiban meglévő gazdasági és politikai befolyását, amit egy új amerikai háborús kalandban való részvétellel minden bizonnyal elvesztene. Az angol-amerikai ellentétek azonban korántsem korlátozódtak kizárólag erre. Ellentét áll fenn a két ország között a kelet-nyugati kereskedelmet, a Kínai Népköztársasággal való viszonyt és az európai politikát illetően is. Ezeket az ellentéteket kellett volna felszámolniok a washingtoni megbeszéléseknek. Az angol- amerikai ellentéteket azonban Washingtonban sem sikerült elsimítani. A konzervatív »Daily Telegraph« Eden és Churchill washingtoni útját kommentálva ezt írta: »Ügy tűnik, hogy az angol és amerikai politika között kevesebb az összhang, mint a háború óta bármikor.« A másik jobboldali lap, a »Daily Mail« — amely úgy jellemezte a washingtoni megbeszélést, mint amely »a 11-ik órában igyekszik megmenteni az összeomlástól az angol-amerikai szövetséget« — a többi között rámutatott: »Dulles tanúja volt annak, hogy Eden önálló és független politikát követ, a francia miniszterelnök Csou En-Iajjal tárgyait, Nehru pedig Csou En-lajt látja vendégül, mialatt az angol vendégek Washingtonban járnak. Ilyen körülmények között nagy teljesítményre van szükség ahhoz, hogy helyreállítsák Anglia és Amerika között az együttműködés valamely új formáját«. Washingtonban tehát — amint arra a homályos és semmitmondó, de komoly nézeteltérésekre valló zárónyilatkozatból következtetni lehet, hogy ha talán körülményesen is, de Anglia nemet mondott Amerikának. A brit imperializmus, a jelekből ítélve, megkísérli, hogy az eddiginél sokkal önállóbb külpolitikát folytasson. ÚJDELHIBEN Csou En-laj és Nehru, Ázsia két legnagyobb országának, a Kínai Nép- köztársaságnak és Indiának miniszterelnökei találkoztak. A több mint 600 milliós népi Kínának a genfi értekezleten egyenrangú nagyhatalomként történt részvétele már önmagában véve is az értekezlet egyik eredményét jelenti. A kínai küldöttség részvétele azonban jelentős mértékben hozzájárult ahhoz is, hogy az értekezleten szereplő két kérdés közül az egyikben, az indokínai kérdésben megvan a lehetőség a megegyezésre. Az amerikaiak megkísérelték ugyan, hogy Kína jelenlétéről ne vegyenek tudomást, azonban vajmi kevés eredménnyel. Eden többízben tárgyalt Csou En-Iajjal; Mendes-Francenak, az új francia miniszterelnöknek pedig első dolga volt, hogy felkeresse Genfben Csou En-lajt. Közvetlen érintkezés jött létre a kínai küldöttség és az indokínai úgynevezett társállamok képviselői között is. A Kínai Népköztársaság nem elszigetelt állam többé a nemzetközi porondon, hanem a nemzetközi politika küzdőterének aktív tényezője. Csou En-laj újdelhi meghívása és útja is erről tanúskodik. India fővárosában két olyan ország vezető ál- lamférfiai találkoztak, amelyeknek belső politikai és gazdasági rendszere ugyan különbözik, de amelyeknek közös érdekük, hogy Ázsiában béke legyen és a gyarmatosításnak, a népek leigázásának korszaka egyszer- smindenkorra lezáruljon. Erre mutatott rá Nehru miniszterelnök, amikor a Csou En-laj tiszteletére adott estebéden kijelentette: »Nemcsak mint egyének találkozunk, hanem mint két nagymultú ország, India és Kína képviselői. Nemcsak a két ország, hanem egész Ázsia, sőt a világ számára is nagyjelentőségű, hogy ez a két ország hogyan viselkedik egymással szemben, mennyire tud együttműködni a világ békéje és jóléte érdekében«. Ezt a gondolatot fejezte ki Csou En-laj is válaszában: »A kínai nép — mondotta — nagyon örül, hogy olyan szomszédja van, mint India, amely híve a béke ügyének«. Kína és India együttvéve 960 milliós népének barátsága Ázsia és a világ békéjének egyik legfontosabb tényezője. S e két ország lakossága az emberiség csaknem felét jelenti. Ezzel nagyon is számolniok kell azoknak, akik egy új háború tűzcsó- váját szorongatják a kezükben.
