Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-17 / 142. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A költségvetés az országgyűlés előtt Kis Pajtásoknak, Úttörőknek . . . Sport I A MAGYAR DQÍGOZÓk PÁRTJA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA | ÚJABB VERESÉG A HÁBORÚS POLITIKÁRA Az elmúlt hét során Laniel és Bi- dault kormánya harmadízben kény­szerült bizalmi szavazást kérni a nemzetgyűléstől a genfi értekezlet megkezdése óta. A második bizalmi szavazáskor már csak két szavazat mentette meg az amerikai politiká­nak ezeket a legbensőbb híveit a bukástól. S most, a harmadik eset­ben csúfos vereség érte őket, a fran­cia kormány megbukott. Az elmúlt héten négy nap alatt há­rom súlyos vereség érte az amerikai politika híveit Franciaországban és Olaszországban. Szerdán délelőtt a francia nemzetgyűlés külügyi bizott­sága nagy többséggel jóváhagyta Ju- les Moch szocialista képviselő elő­adói jelentését, amely arra a követ­keztetésre jutott, hogy az »európai hadsereg« tervét minden további nél­kül el kell utasítani. Ugyanaznap este az olasz demokratikus erők nagy győzelméről számolt be a hír: az olasz képviselőház hatálytalaní­totta a csaló, a nép ellen, a baloldal ellen szerkesztett választójogi tör­vényt. S végül szombaton a francia parlamentben megejtett bizalmi sza­vazás során vereséget szenvedett a francia kormány, a parlament több­sége visszavonta támogatását a ku­niéi-kormány tói. Nagyjelentőségű események ezek, s híven tükrözik azokat a jelentős változásokat, melyek az utóbbi idő­ben beálltak a demokratikus erők növekedésében Franciaországban és Olaszországban. Különösen jelentő- • sek azért, mert néhány évvel ezelőtt nagyon ritka volt az amerikai poli­tikának olyan lépése, melyet az olasz vagy francia parlament reakciós többségével ne lehetett volna elfo­gadtatni. Ebben az időben a nemzet­vesztő politika ellen csak a kommu­nisták és a haladó képviselők cso­portja lépett fel a parlamentben. A legfrissebb események pedig arról tanúskodnak, hogy az amerikai ag­resszív politikával az egész parla­ment szembefordult, azok is, akik egy-két évvel ezelőtt még töretlen hívei voltak. Az események azt iga­zolják, mennyire megnövekedett az amerikai politikát ellenző néptöme­gek ereje ezekben az országokban. Az amerikai nyomor politikája ellen fellépő tömegek ereje komoly ténye­zővé vált ezekben az országokban olyannyira, hogy a burzsoá képvise­lők egyrésze is kénytelen meghajol­ni előtte. Laniel bukásával olyan kormány távozott el dicstelenül a politika porondjáról, amely talán a háború utáni idők legamerikaibb francia kormánya volt. Olyan kor­mány, amely a legcinikusabban sár- bataposta Franciaország nemzeti ér­dekeit. Politikája szöges ellentétben állt a francia nép érdekeivel. A francia nemzet érdeke ma a külpo­litikában azt követeli, hogy haladék­talanul vessenek véget az indokínai vérontásnak és utasítsák el a hírhedt »európai védelmi közösséget«, amely feléleszti a nyugatnémet miliíariz- must, s a francia nép függetlenségé­nek fenyegető veszélyét rejti magá­ban. Laniel kormánya a francia nép e követelését a maga módján vette fi­gyelembe: kettős játékot folytatott, meg akarta téveszteni és orránál fogva akarta vezetni a 43 milliós francia népet. Külügyminisztere, Bi- dault, meghamisítva a tényeket, igye­kezett olyan színben feltüntetni kor­mányát, mint amely az egyik kezde­ményezést a másik után teszi Géni­ben az indokínai békés rendezés ér­dekében. Közben azonban az ameri­kai küldöttséggel egy követ fújva azon mesterkedett, hogy meghiúsítsa az indokínai kérdés békés rendezé­sét a genfi értekezleten. Szükségsze­rű lett volna, hogy levonja a követ­keztetést Dien Bien Phu elestéből és haladéktalanul meg kellett volna kötnie a békét, meg kellett volna szüntetnie a vérontást. Ehelyett a Laniel-kormány újabb háborús in­tézkedéseket tett: a szokottnál ko­rábban hívta be az újoncokat. Ugyanakkor titkos egyezményt írt alá az amerikaiakkal az indokínai háborúba való amerikai beavatko­zásról. A kormány népellenes tevé­kenységét csak fokozta, hogy a fran­cia nép egyöntetű tiltakozása elle­nére, tovább szorgalmazta Laniel és Bidault az »európai védelmi közös- ség«-szerződés ratifikálását a parla­mentben. Laniel kormányának bukása je­lentős veresége azoknak a törekvé­seknek, amelyek Franciaország nem­zeti érdekeit és a békét egyaránt ve­szélyeztették. Mindez azonban még korántsem jelenti az indokínai kér­dés megoldását. Azt sem lehet kizárt­nak tekinteni, hogy a Laniel-kor- mányt hasonló reakciós, a háborús politikát szolgáló kormány fogja kö­vetni. De az tény, hogy a francia nemzetgyűlés szombati szavazatával olyan kormányt tüntetett el a poli­tika színteréről, amely komoly mér­tékben akadályozta a genfi értekez­let munkájának eredményességét, ez­zel a nemzetközi feszültség további enyhülését. A Laniel-kormánj^ buká­sa annak a politikának a veresége, amely az indokinai háborút ki akar­ta szélesíteni, amely további fegyver­kezést akart Franciaországra rá­kényszeríteni. Bennünket, a béke országait öröm­mel és bizalommal tölt el, hogy az imperializmus hűséges kiszolgálói ilyen vereséget szenvedtek Francia- országban. Mi tudjuk, hogy — bár ezzel még nem oldódott meg az indo­kínai béke — a francia nép közelebb került a nemzetközi kérdések békés rendezésének útjához. Tudják ezt azok az óceánontúli halálgyárosok is, akik mindent egy lapra, az indokínai beavatkozás kártyájára tettek fel, hogy milyen komoly csapás politiká­jukra a Laniel-kormány bukása. »A franciaországi politikai vihar — írta a »New York Herald Tribune« című amerikai vezető lap — csapást jelent a Nyugat számára és jelentősége fel­ér Dien Bien Phu elestének jelentő­ségével«. Nem vitás, hogy a Nyugat alatt a lap az amerikai imperialis­ta köröket érti. A franciaországi és az olaszországi események félreérthetetlenül tudtára adják mindenkinek: bukásra van ítélve Franciaországban is, Olaszor­szágban is minden olyan politika, amely elfordul az ország, a nép ér­dekeitől. Bukásra van ítélve, mert ma már nem lehet a néptömegek el­lenére, az ő beleegyezésük nélkül kormányozni. S ebből a válságos út­ból csak egyetlen kivezető út van, az, amit az Olasz és Francia Kommu­nista Párt javasol: valamennyi haza­fias erő széleskörű összefogása az ország nemzeti érdekeinek védelmé­ben. Széles nemzeti összefogás az amerikai háborús imperialista poli­tika ellen, következetes harc az »eu­rópai védelmi közösség«, az indokí­nai háború ellen. Ezt kívánja mind­két ország kommunista pártja, az egész nemzet érdeke, ezt kívánja a haladás, a béke ügye. Az elmúlt hét eseményei arra engednek következ­tetni, hogy Franciaország, Olaszor­szág jelentős lépéssel jutott előbbre a nemzeti összefogás, a béke szilárd védelme útján. A kongresszusi határozatok megvalósításának útján A sertés kivételévé! mindenből eleget tettek félévi beadásuknak az ordacsehi dolgozó parasztok Ordacsehi dolgozó parasztjai, nemrég megbeszélésre gyűltek össze, melyen elhatározták, hogy félévi be­gyűjtési tervüket e hó 20-ig 100 százalékra teljesítik. Azóta nem sok idő telt el, de ezalatt a pár nap alatt igen megnövekedett a begyüjtőhely forgalma. Egyik gazda sem akart lemaradni a másik mögött, s mind­egyik első akart lenni a kötelesség teljesítésében. Igye­kezetük azt eredményezte, hogy már a vállalt határ­idő előtt valóraváltották ígéretüket és a sertés kivéte­lével mindenből eliget tettek félévi beadásuknak. Mint mondják, a hónap végére a sertésbeadásban is behoz­zák a mutatkozó hiányt. De nem lenne teljes az orda­csehi gazdákról nyújtott kép, ha elhallgatnánk, hogy a terménybeadás mellett félévi adójukat is már teljes egészében rendezték. A szép eredmények elérésében igen nagy része van a tanács dolgozóin kívül a párt- szervezet tagjainak és a földművesszövetkezet dolgo­zóinak is. Az ordacsehi doigozó parasztok előtt olyan példakép állott, mint Gyüre Lajos 15 holdas gazda, aki egész évi tojás-, baromfijárandóságát rendezte már és háromnegyedévi adóját is. befizette. A példamutatás­ban méltó társa Takács Árpád 4 hoidas dolgozó pa­raszt, aki a hízottsertés-, vágómarha-, tojás- és ba­romfibeadásról egész esztendőre már leiette a gondot. ük «V nr n# GAZDAG TERMÉSRE SZÁMÍTANAK A FELSŐMOCSOLÁDIAK Felsőmocsolád határában a szombati szemle alkal­mával egy tenyérnyi gondozatlan területet sem talál­tak. A múltkori határszemle óta nagy változás, mutat­kozik; akkor az eső hátráltatta a munkákat, de most az idő javulásával minden gazda arra törekszik, hogy mire aratásra keiül a sor, a nüvényápalésí, 100 száza­lékig befejezzék. Éppen ezért minden időt kihasznál­nak a kapálásra, kaszálásra és még vasárnap sem pi­hentek. Számos dolgozó parasztot lehetett látni kint a földeken. A felsőmocsoládiak szorgalmát mutatja, hogy a cukorrépa sarabolásán, egy elésén kívül a másodszori kapálással is végeztek, a napraforgó első kapálása szin­tén megtörtént, a burgonyát pedig töltögetik. Nem fe­ledkeztek meg a lucerna és lóhere időbeni kaszálásáról, s ennek végeztével mindkettőt betakarították. A 214 kát. hold rétnek 20 százalékát lekaszálták, a többin most folyik a nagy munka. A növényápolásban Ran- csics József 7 holdas dolgozó paraszt jár az élen, aki az egyelés után újra meghuzatta kukoricáját. Sebestyén Béla 10 holdas dolgozó paraszt kapásnövényei is igen szépek, de meg is tesz mindent annak érdekében, hogy növelje ezek terméshozamát. így pl. a cukorrépát már harmadszor kapálja. A felsőmocsoládi gazdák bíznak abban, hogy jó munkájuk eredményeként az idén is gazdag termést takaríthatnak majd be. Kövessék az élenjárók példáját a balatonkereszturiak Balatonkeresztur hosszú ideig a járás legrosszabb községei közé tartozott. A félév végének közeledtével azonban elhatározták a község dolgozó parasztjai, hogy amennyire tudják, behozzák elmaradásukat. A mostani eredmények azt mutatják, hogy a tojásbegyüjtésben 85 százalékra, vágómarhából 140 százalékra, baromfiból 75 százalékra, a sertésbegyüjtésben azonban csak 30 százalékra állanak. Tervteljesítésüket nagyiban gátolják az olyan hanyag és kötelességmulasztó gazdák, mint amilyen a 8 holdas Páhi Jánosné és a 4 holdas Tombor .Istvánná, akik ebben az évben alig 1—2 kg tojást és baromfit vittek a begyüjtőhelyre. Rajtuk kívül akad még egynéhány hasonló gazda, pedig a balatonkeresz- turiak sem panaszkodhatnak, hogy nincs miből bead- niok, mert a tavalyi esztendő nekik is bő termést ho­zott. Azt sem mondhatják, hogy nincs közöttük köve­tésre méltó dolgozó paraszt. Üst József 8 holdas gazda pl. már egész évre rendezte tojás-, baromfi-, hízottser­tés- és vágómarhabeadását. A 8 holdas Gál Béla pedig az egész évre előírt tojás- és baromfimennyiséget adta .be, ugyanígy a vágómarhát is. A párttagok szintén jó példával járnak elől, mivel egy sincs közöttük, akinek félévi hátraléka lenne. Éppen ezért a balatonkeresztu- riak igyekezzenek még jobban és a félévi beadás tel­jesítésével az utolsók közül kerüljenek az élenjárók közé. Nem akarnaüi szégyent vallani a Urávagárdonyiak Drávagárdony dolgozó parasztságának növényápolás­ban a Béke tsz mutat példát, 'melynek tagjai legutóbb versenyre hívták a drávatamási Dózsa tsz-t és vállal­ták, hogy kukoricájukat háromszor megkapálják az aratásig; az aratást pedig a kezdéstől számított 6 na­pon belül befejezik. Az egyéni gazdák nagy elismeréssel adóznak a tsz szorgalmának és mint mondják, orom a szemnek, ha a tsz-földre tekint. Ök maguk sem akarnak szégyent vallani, ezért igyekeznek a növényápolással minél előbb elkészülni. A kukorica kapálását másod­szor végzik, ugyanígy a napraforgóét is. A burgonya kétszeri kapálása után most a töltögetés folyik. A rét kaszálásához későbben kezdtek, mivel lapályos, vizes területen fekszik. Elsőnek Máté József 14 holdas és Málik István 15 holdas gazdák kaszálták le a füvet. Serényen folyik a lucerna és lóhere összegyűjtése is, melyben szintén a Béke tsz mutat követésre méltó pél­dát. A drávagárdonyiaknak ahhoz, hogy jó hírnevüket megtartsák, a növényápoláson kívül még szebb ered­ményt kell elérniük a begyűjtés terén is. Igaz ugyan, hogy a tojásbeadást 160 százalékra, a baromfibeadást 150, a tejbeadást 100 százalékra teljesítették, azonban igen elmaradtak a vágómarha- és sertésbeadással. Bí­zunk abban, hogy adott szavukat — mely szerint hónap végére már emiatt sem fognak szégyenkezni — betart­ják és ezzel járásuk legjobbjai közé kerülnek. MIRŐL 3RNAK LEVELEZŐINK? így agitál a jó népnevelő Huszár Pál felvásárló­ról úgy beszélnek Zics községben, mint a leg­jobb népnevelőről, aki szabadidejét arra hasz­nálja fel, hogy felkere­si gazdatársait és elbe­szélget velük ügyes-ba­jos dolgaikról. Gyakran felkeresi a hátralékos gazdákat is és barátsá­gos társalgásába bele­szövi az állam iránti kö­telezettség teljesítésé­nek fontosságát. Huszár elvtárs szavát meghall­gatják a dolgozó pa­rasztok. Már többen tet­tek eleget felvilágosító munkája nyomán be-1 adási kötelezettségük­nek. Nagy része van munkájának abban is, hogy a község tojás- és baromfibeadási tervét túlteljesítette és számos gazda egész évre telje­sítette beadását, mint például Talián József 14, Strausz Mihály 13, Schmidt István 14 hol­das dolgozó parasztok. A SOMOGYGESZTI UJ BARÄZDA TSZ tagjai köz­gyűlésen vitatták meg a III. pártkongresszus határoza­tait. A pártkongresszus határozatai segítenek bennün­ket a szebb, a boldogabb élet felé, a szocialista gazdál­kodás útján. A Megyei Párt-végrehajtóbizottságtól tsz-ünk díszoklevelet kapott jutalmul a kongresszusi vállalások kiváló teljesítéséért, eredményes munkájá­ért. Ezen a közgyűlésen röviden számot vetettünk ered­ményeinkről és a hibákról. Állattenyésztésünk állan­dóan fejlődik. 18 igásló mellett van 3 db éven felüli csikónk és 5 szopós csikónk. A 45 szarvasmarhából 21 fejőstehén; fejési átlaguk 8 liter, de ezt még növelni akarjuk. 30 anyakocánk most ellik, 200—250 malacot remélünk. Ezek egyrészét meghízlaljuk, mert a sertés- hizlalás »aranybánya«. Büszkén nézzük négy nagyobb, négy kisebb növendékbikánkat. Ebben az évben növe­kedett juhállomáyunk; ezzel is érdemes foglalkozni: a gyapjúért 7400 forintot kaptunk. Mindezeken kívül van két ipari üzemünk is. Szénporos téglát készítünk. A téglára szükség van, tsz-ünk több tagja építkezik. El­készült egy sertéshizlalda és egy juhakol. A cirokseprű- ipar is növeli jövedelmünket. A két darálóüzemünk vámkcresettel szaporítja abraktakarmány-készletiinket. Kertészetünk állandóan 4—5 asszonynak ad munkát. Az idén ültetni akarunk 30 ezer eperpalántát, ez ter­mésével újból jövedelmünket gyarapítja. Tsz-tagjaink kongresszusi vállalásaik kiváló teljesítéséért oklevelet kaptak — tiévszerint Somogyvári János, Mester János és Androkits János elvíársak. A szorgalom a kongresz- szus után is jellemezni fog bennünket. Most jönnek csak a nehéz munkák: az aratás, csépies, betakarítás, silózás; ezeket mind idejében el kell végezni és mi el is végezzük. Komlód! Sándor, Tóth István. Gépállomásunk, a ke­reki gépállomás kísérle­tet végzett, hogy a mű­trágyák milyen hatás­sal vannak a különböző növényekre. Mint kihe­lyezett agronómus, Ba­latonszárszó és Balaton- földvár községekben be­szélgettem a dolgozó pa­rasztokkal a műtrágya alkalmazásának a jelen­tőségéről. Egyes gaz­dákat kísérletezése* kértem, hogy saját ma­guk győződjenek meg a műtrágya hatásáról. Pá- kozdi Géza, ifj. Takács József, Nagy József és még néhány dolgozó megfogadták tanácso­mat. Ma már büszkén mondják el az eredmé­nyeket gazdatársaiknak, akik hallgatnak szavuk­ra és szívesen alkalmaz­zák a műtrágyát kapá»- nöyényeik termésének növelésére is. Termés- eredményeink növelésé­nek érdekében nagyon helyes lenne, ha a na­gyobb gépállomásokon (talajvizsgáló laborató­riumot létesítenének, ahol az agronómusok saját körzetük talaját megvizsgálhatnák. Kereszt Jóimul

Next

/
Thumbnails
Contents