Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

2 Szerda, 1954 június 16. Az országgyűlés új ülésszaka SOMOGYI NÉPLAP ben s 1954 első negyedében se gyáripar az előző év hasonló idő­szakához képest átmenetileg csök­kent is, ugyanakkor az ipar szá­mos .ágában a kifizetett munka­bérek emelkednek. Fel kell venni a harcot a laza béralapgazdálkodás, a különféle formában megnyilvánuló norma- csalások ellen. A legszélesebb kör­ben tudatosítanunk kell, hogy to­vábbi előrehaladásunknak, az. élet- színvonal állandó emelésének döntő feltétele a termelés gazda­ságosságának kérdése — hangsú­lyozta Olt Károly s hozzátette: Az önköltség kedvezőtlen alakulásá­nak egyik fontos oka, hogy nem érvényesítettük megfelelően vál­lalatainknál az önálló elszámolás követelményeit. Az igazgatók és főmérnökök, a főkönyvelőkkel együtt — folytat­ta — nem vizsgálják a termelés gazdaságosságát, nem merik meg­tagadni, vagy csökkenteni a jogo­sulatlan prémiumigényeket, nem elemzik megfelelően a mérlegbe­számolók adatait s a beszámolók­ban feltárt hibákért, lazaságokért nem vonják felelősségre a hibák elkövetőit. A vállalaton belüli operatív és folyamatos ellenőrzést az igazga­tók mindennapi munkájának szer­ves részévé, fő kötelességévé kell tenni. Az állami költségvetés fontos részét képezik a lakosságitól szár­mazó adóbevételek — folytatta beszédét Olt Károly. — Az 1954-es költségvetésben a lakosságtól be­folyó adóbevételek 3896 millió fo­rinttal szerepelnek és a költségve­tés összbevételeinek csupán 8 szá­zalékát teszik ki. A folyó évi költ­ségvetésben az általános jövedelmi adóbevételt az 1953. évben 15 szá­zalékkal csökkentett adó összegé­ben irányoztuk elő. Ez a csökken­tés elsősorban a mezőgazdasági la­kosságot érinti. A jelentős kedvezmények elle­nére -— hangsúlyozta Olt Károly — az első negyedévben a mező- gazdasági lakosság 170 millió fo­rinttal maradt adósa az államnak, jóllehet pénzbevételei kedvezően alakultak. Mulasztás terheli ebben elsősorban a pénzügyminisztériu­mot, de a tanácsi pénzügyi szerve­ket és magukat a1 tanácsokat is. Mind a pénzügyi szerveknek, mind pedig az adózóknak világo­san látniok kell, hogy csak az ál­lampolgári kötelességek pontos és hiánytalan teljesítése biztosít­hatja a kormányprogramm célki­tűzéseinek megvalósítását. A pénzügyminisztérium az adóztatás és az adóbeszedés terén mutatkozó hiányosságok kiküszö­bölésére már eddig is több gya­korlati intézkedést tett és egyik legfontosabb feladata az állam- polgári fegyelemnek megszilárdí­tása és az adófizetési készségnek a megjavítása. Az adóterhelések felülvizsgálata, az adóztatás mér­ve ellen irányuló panaszok gyors megvizsgálása, az előforduló mél­tánytalanságok megszüntetése és a községi adónyilvántartás megszer­vezése lehetőséget nyújt arra, hogy megszilárdítsa az adózókban a pénzügyi szervek munkája irán­ti bizalmat'. A takarékosságot messzemenőleg érvényesíteni kell az igazgatási kiadások területén is .— mondotta ezután. — Erre igen nagy lehetőségeink vannak. Államigazgatási szerveink mun­kájában ma még széles körben fel­lelhető a feladatkörök túlzott köz­pontosítása, az egyes szervek kö­zötti párhuzamos ügyintézés, az érdemi munkát akadályozó' öncé­lú, bürokratikus tevékenység. A felalatkörök jórészének decentra­lizálásával, az irányítás és végre­hajtás közé iktatott felesleges és párhuzamos szervek megszünteté­sével, a funkcionalizmus kiküszö­bölésével, a formális és bürokra­tikus tevékenység felszámolásával, az államigazgatás munkájának egyszerűsítésével el kell érnünk azt, hogy az államapparátus köze­lebb kerüljön a dolgozókhoz, mun­kája minőségileg megjavuljon; hogy feladatait jobban, gyorsabban végezze el. Ahhoz, hogy a takarékosságot az eddiginél sokkal eredményesebben alkalmazzuk — folytatta — a pénzügyminisztérium és a bankok dolgozóinak fokozniok kell akti­vitásukat és a forinttal történő el­lenőrzés eszközét a termelékeny­ség emeléséért, az önköltség csök­kentéséért, a szigorú takarékosság­nak minden területen való érvé­nyesítéséért folyó harc éles fegy­verévé kell fejleszteniük. Szólni kívánok még néhány szót az egyéni takarékosságról. Az egyéni takarékosság a múlt év jú­niusa óta igen szépen fejlődött. Örvendetes, hogy a takarékosság egyre inkább gyökeret ver a fa­lun- is. A bácsmegyei Vaskút köz­ségnek az ország valamennyi köz-’ ségéhez „Ahány ház, annyi betét­könyv“ jelszóval intézett verseny- felhívásához eddig több mint 2 ezer község csatlakozott. A szépen fejlődő városi betétek mellett, a falusi betétek az utóbbi 10 hónap alatt megkétszereződtek. A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetése a szocializmus építése új szakaszának első költ­ségvetése. Kiadási előirányzatai szolgálatában állnak a nagy cél­kitűzésnek, amely a szocializmus alapjainak építését szorosan össze­kapcsolja a dolgozó nép életszín­vonalának állandó emelésével. Ah­hoz, hogy e célokat megvalósíthas­suk, költségvetésünk bevételeit úgy kell előirányoznunk, hogy ta­karékos beosztással egyrészt előre­haladásunk kulcskérdését képező mezőgazdasági fejlesztési feladata­inkat megvalósítsuk, másrészt az életszínvonal emelkedését biztosító egyre több árucikket adjunk- dol­gozó népünknek. E kettős feladat sikeres megva­lósítása legfontosabb része a kor­mány programmjának. A kormányprogramm eddigi si­keres végrehajtása azáltal vált le­hetővé — fejezte be szavait —v hogy ezt a programmot egész dol­gozó népünk magáénak vallotta és vállalta végrehajtását. Ezért min­den eddiginél határozottabban le­het és kell támaszkodnunk né­pünkre, népünk közös erőfeszíté­sére. Olt Károly beszédét a képvise­lők hosszantartó tapssal fogadták. Az országgyűlés keddi ülése ez­zel véget ért. Az ülésszak munká­ját szerdán délelőtt 10 órakor folytatja. A szerdai hatórás ülés napirendjén az 1954. állami költ­ségvetés tárgyalása szerepel. Az országgyűlés a költségvetés általá­nos és tárcakénti vitáját együtte­sen folytatja és ezzel együtt tár­gyalja az 1953. évi költségvetés ■végrehajtásáról szóló jelentést is. Az ülést Rónai Sándor elnök I zárta be. Molotov újabb megbeszélést folytatott Edennel A BÉKEHARC FELADATAI MEGYÉNKBEN (Folytatás az 1. oldalról.) talékok. Éppen ezért 1954-ben to­vább kell fejleszteni a forgóesz­közcsökkentési mozgalmat. A Magyar Nemzeti Banknak a hitelezésen keresztül fokozottab­ban elő kell segítenie a készletek feltárását és megmozgatását és egyben meg kell akadályoznia újabb elfekvő készletek keletkezé­sét. Az állami költségvetés kiadásai között .évről évre fontosabb he­lyet foglalnak el a helyi tanácsok kiadásai. Míg a tanácsok megala­kulása előtt az önkormányzatok kiadási előirányzata 1 milliárd és 300 millió forint volt, addig a he­lyi tanácsok költségvetése 1954- ben már 6 milliárd és 3l6 millió forintot tesz ki. A tanácsok gazdálkodásában feltárt hibák és hiányosságok fel­számolása —-1 folytatta — szüksé­gessé teszi a tanácsok hatásköré­nek további kiszélesítését, önálló­ságuk fokozását minden téren, így a költségvetési gazdálkodás terén is. A tanácsok gazdálkodási jogkö­rének kiszélesítésével megnő a ta­nácsok felelőssége. Rátérek az 1954. évi költségve­tés bevételi előirányzatának is­mertetésére — folytatta Olt Ká­roly. A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésének bevételei túl­nyomórészben a szocialista szek­torból származnak. A szocialista szektorból befolyó forgalmiadók, nyereség és egyéb befizetések 37.8 milliárd forintot, a szövetke­zetek által fizetendő szövetkezeti adó pedig 1 milliárd és 100 millió forintot tesz ki. Elmondta ezután, hogy a költ­ségvetési kiadások fedezetének legfőbb forrása az állami vállala­tok akkumulációja, amely for- galmiadó és nyereségbefizetés for­májában a költségvetési bevételek 70 százalékát teszi ki. Az állami, bevételek fő forrása — amint ezt forgalmiadó és nye­reségbefizetés döntő súlya is mu­tatja — állami vállalataink ter­melő munkája.' Növekvő bevétele­ket csak növekvő termelés — ezen belül a termelés gazdaságossága, a legmesszebbmenő takarékosság biztosíthat. A főfigyelmet ezért a munka termelékenységének állandó nö­velésére, az önköltség csökkenté­sére, az anyaggal való messzeme­nő takarékosságra, a termékek, árucikkek minőségének emelésére kell fordítanunk. Az elmúlt év, sőt a jelen hely­zet tapasztalatai is azt mutatják, hogy ezen a téren igen sok a ten­nivaló —. mondotta. A szocializmus építésének új szakaszában döntő feladatunk azoknak a tartalékoknak a feltá­rása és mozgósítása, ame­lyek az önköltség rend­szeres csökkentésével elérhetők. Az anyagtakarékosság fontosságá­ról is szólt. Az anyagtakarékosság terén elért akár 1 százaléknyi eredmény több mint félmilliárd forinttal növelhetné a lakosság jö­vedelmét. Ezután a termelékeny­ség emelésének fontosságát hang­súlyozta. A munka termelékenysé­ge a felszabadulás óta eltelt 9 év alatt ugrásszerűen emelkedett s a háború előtti színvonalat ma 70 százalékkal túlhaladja. A terme­lékenység azonban 1953-ban már nem emelkedett kielégítő mérték­Genf (MTI). Molotov, a Szovjet­unió külügyminisztere kedden délben másfélórás megbeszélést folytatott Eden angol külügyminiszterrel. Értekezleti körökben fokozott je­lentőséget ; tulajdonítanak ennek az eszmecserének. Mendes-France csütörtökön délután mondja el programmbeszédét a francia nemzetgyűlésben Párizs (MTI). Mendes-France ra­dikális képviselő kedden és szerdán folytatja tárgyalásait, mert lehetőleg tiszta képet szeretne alkotni magá­nak arról, hogy csütörtök délután, amikor a nemzetgyűlés meghallgatja programmbeszédét, megkapja-e a mi­niszterelnöki székbe beiktatásához szükséges '314 szavazatot. Legna­gyobb problémája a reakciós pártok mesterkedései közepette az, hogy a kommunisták támogatásával tudna-e kormányt alakítani és hogy ennek mák lehetnek a következményei. LAPOZZUK VISSZA, a naptárt! egy-két esztendővel és nézzük meg,, hogyan alakult a nemzetközi helyzet, hogyan változtak az erőviszonyok ez idő alatt. »A nemzetközi ‘helyzetet — mint Rákosi elvtárs mondotta pártunk III. kongresszusán — a kapitalista világ- rendszer további gyengülése és a Szovjetunió, valamint a népi demo­kratikus országok további megerő­södése jellemzi«. Az amerikai imperialisták ama po­litikája, hogy uralmukat kiterjesz- szék az egész világra, egyre nagyobb ' ellenállásba ütközik azoknak a né­peknek részéről, melyek nemzeti függetlenségükért, önállóságukért és jólétük emeléséért küzdenek. Világ- ■ szerte a történelem napirendjére ke­rült a gyarmati népek felszabadító harcra, felszabadító mozgalma és nincs olyan imperialistá" erő, amely ezt a harcot fel tudná tartóztatni. Ezt világosan mutatja az amerikai impe­rialisták Koreában elszenvedett ve­resége, kudarca is. Az amerikai im­perialisták terve az volt, hogy Ko­rea elfoglalásával szilárdan megves­sék lábukat Ázsiában, utána pedig megkezdjék az ázsiai népek gyarma­tosítását Ez volt a tervük. Ezzel szemben a vahság az, hogy az Egyesült Álla­mok a koreai háborúban szenvedte el első komoly háborús vereségét. Ugyanaltkor ehhez a kudarchoz újabb nehézségek járulnak, amelyek ar- amerikai gazdasági életben je­lentkeznek. Már egy évvel ezelőtt látni lehetett, hogy' az Egyesült Ál­lamokban közeleg a gazdasági vál­ság, ma már — mint a termelés csök­kenése’ és a munkanélküliség növe­kedése is mutatja — a válság egyre mélyül. Az ipari termelés a válság első hét. hónapjában 10.2 százalékkal esett vissza. A teljes munkanélkü­liek száma jelenleg 6 millió körül van. A kifejlődő' gazdasági válság hatása természetesen' külpolitikai té­ren is megmuttakozik, növeli az im­perialista táboron belüli ellentéteket. A SZOCIALISTA TABOIí erősödé­sének mutatója elsősorban a Szov­jetunió erősödése. Mint Rákosi elv­társ mondotta pártunk III. kongresz- szu.sán: »-Ebben a helyzetben egyre nő és erősödik a Szovjetuniónak, mint a világbéke őrének és szilárd bástyájának jelentősége, befolyása, tekintélye«. Ugyanakkor fokozódó Ütemben növekszik a Szovjetunió gazdasági ereje is. Gyors ütemben növekszik a nehézipar, amely a szov­jet gazdaság felvirágzásának, az or­szág védelmi képességének alapja. A nehézipar sikerei megteremtették a feltételeket a közszükségleti cikkek termelésének gyors fellendítéséhez és a mezőgazdaság erőteljes fejlesztésé­hez. A Szovjetunió gazdasági életé­nek általános fejlődése alapián ál­landóan emelkedik a dolgozó nép anyagi jóléte és kulturális színvona­la-. A Szovjetunió egyre növekvő ere­jére támaszkodva, annak tudatában, a nemzetközi feszültség további eny­hítésén, a tartós és szilárd béke biz­tosításán munkálkodik. Ennek érde­kében külpolitikájában is nagy erő­feszítéseket tesz, amely a genfi ér­tekezlet során is állandóan tapasz­talható. A Szovjetunióval vállvetve küzdő népi demokráciák fejlődése, gazdasá­gi és politikai megerősödése a béke biztosításának fontos tényezője. A béketábor országainak kapcsolatairól szólva mondotta Franeiszek Mazur elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkás­párt küldötte pártunk III. kongresz- szusán: »A mi kapcsolataink gyöke­resen mások, mint az imperialista tábor országai között fennálló kap­csolatok. Ott az úgynevezett együtt­működés durva diktátumot jelent, a népek létérdekeinek és önállóságá­nak lábbal tiprását, a belső ügyeik­be való szemtelen beavatkozást és törekvést a gyengébb partner nem­zetgazdaságának aláásására, meg­gyengítésére. Nálunk, a mi táborunkban a sza­bad és szuverén népek együttműkö­dése népeink felvirágzását és bol­dogságát biztosítja. Ezért a nemzet­közi kapcsolatoknak ez az új típusa igen nagy vívmánya az egész embe­riségnek. A nemzetközi kapcsolatok­nak ez az új 't.ípusq valamennyi nép számára megmutatja a béke és a barátság útját«. Ugyanerről szólva Julius Duris elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt küldötte mondotta: »Közös épí­tőmunkánkban továbbra is segítsé­gére leszünk egymásnak és továbbra is következetesen fogunk támaszkod­ni közös barátunkra és védelme­zőnkre — a nagy Szovjetunióra«. A BÉKÉÉRT folyó nagy, nemes küzdelemben igen fontos tényező a népek békeakaratát egybefoglaló száz- és százmilliókat mozgató béke­mozgalom. A békéért folyó nagy harcban a szocialista tábor országai mellett ott találjuk a kapitalista or­szágok népeit, ä békét akaró embe­rek tíz- és tízmillióit. Mint a Fran­cia Kommunista- Párt küldötte, Étieime Fajon elvtárs mondotta pár­tunk III. kongresszusán: »A világ békéjéért folyó harcban a francia nép rendíthetetlenül' helytáll a reá- bízött' arcvonaloij«. íTasonlóképpeh helytállnak a többi tőkés ország dol­gozói' is a békéért folyó küzdelem­ben. A béke megszilárdítása terén igen fontos tényező az ázsiai orszá­gok, köztük olyan ország, mint In­dia magatartása is. A népek egyre növekvő' békeaka­ratának, a fejlődő békemozgalomnak igen jelentős, eredményei vannak. Egyik jelentős’ eredménye a tárgya­lások eszméjérrek győzelme, amelyet igazol az ez év január 25-től február 18-ig Berlinben megtartott négyha­talmi tanácskozás és az immár nyol­cadik hete folyó genfi konferencia is. A genfi konferencia jelentőségét külön aláhúzza az a tény, hogy azon — mint az öt nagyhatalom egyike — részt vesz a Kínai Népköztársaság is. A békéért' folyó'nagy küzdelmünk eredményeit nem látni hiba lenne, de ugyancsak hiba lenne, ha ezeket az eredményeket túlbecsülnénk. Nem szabad azt hinnünk, hogy a béke útja, a népek barátságának útja egyenes betonút, amelyen minden akadály nélkül száguldhatunk. Az imperialisták nem mondtak le, hábo­rús szándékaikról, folytatják hábo­rús mesterkedéseiket. Mint Vorosilov elvrtárs mondotta pártunk III. kon­gresszusán: »Az imperialista reakció erői, az új világháború kirobbantá­sának megszállottjai mindenképpen igyekeznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség csökkenését. Katonai tömböket létesítenek, foly­tatják a fegyverkezési hajszát, ' fo­kozzák Ny ugat-Nénrcí ország és Ja- pás újrafelfegyverzését, hogy ugró­deszkának hasznáják fel ezeket az országokat Európa és Ázsia béke­szerető népei elleni háborús készülő­déseik során. Ezért .az összes béíke- szerető erők kötelessége, högy fá­radhatatlanul leleplezzék a háborús gyújtogatok mesterkedéseit és bűnös terveit, növeljék éberségüket és szer­vezettségüket a béke ellenségei min­denféle háborús provokációjának megakadályozása céljából«. A BÉKEHARCOSOK TEENDŐI közé tartozik a felvilágosító, nekelő- munka fokozása. Minden békemeg­bízott, békebizottsági titkár, minden békéharcöis,' akár községben, üzem­ben, hivatalban vagy lakóterületen végzi békemozgalmi munkáját, tart­sa szem előtt az Országos Béketanács ez év április 21-i határozatát, amely­ben többek között ezt olvashatjuk: »Induljon széleskörű felvilágosító munka: beszélgetéseken, békeeste­ken tárgyalják meg a Béke-Világta- nács Irodájának okmányait. Hallas­sák hangjukat minél többen: az össz­európai kollektív biztonsági szerző­dés megkötésére tett szovjet javaslat a magyar nép, minden békeszerető magyár ember jövőjét. is’ szolgálja. Ne hallgassanak a veszélyről, amely minden virágzó életet, pusztulással fenyeget, de mutassák meg, hogyan nő és izmosodik napról-napra az az erő, amely a mi kezünkben van. Ne legyen hazánkban senki, aki nem is­meri meg az igazságot a háború és a béke mostani nagy küzdelmében«. A nemzetközi kérdéseket, ismertető felvilágosító munka során az össz­európai kollektív biztonsági szerző­dés mellett — az »európai védelmi közösség« elleni kiállás mellett, moz­gósítani kell minden békeszerető be­csületes embert az atom- és hidro­génfegyver betiltásának és ellenőr­zésének követelésére. Természetesen hiba lenne nem beszélni arról a ve­szélyről, amelyet az atom- és hidro- gémbomba veszélye jelent az embe­riség számára. De látni kell azt is, hogy az atomzsarolás . bumerángként azok fejére hullt vissza, akik ezzel akarták: agresszív terveiket -másokra erőszakolni. MEGYÉNK BÉKEMOZGALMÁ­NAK, megyénkben minden békeihar- cosnak fontos feladata, hogy minél több embert bevonva a békemozga­lomba, minél több embert mozgósít­va, segítse a népi nemzeti egység to­vábbi megszilárdítását. Nem utolsósorban feladata me­gyénk békemozgalmának az is, hogy a béke melletti tettekben való kiál­lásra serkentsen minden becsületes békeszeretö embert, akinek kedves saját és szerettei boldogsága. Tuda­tosítani kell azt a felelősséget, amely minden egyes emberre, minden bé­keharcosra hárul az emberiség, a ci­vilizáció megmentéséért folytatott nagy küzdelemben, és minden ember ennek tudatában végezze munkáját hazánk erősítéséért, ezzel erősítve a békéért harcqlók nagy nemzetközi táborát. Virányi István, A kínai központi népi kormány határozata az alkotmánytervezet közzétételéről Peking (Uj Kína). Ä központi népi kormány hétfőn délután megtartott 36. ülésén egyhangúlag elfogadta a Kínai Népköztársaság alkotmányter­vezetét. Az ülésen Mao Ce-tung elnökölt. Az alkotmánytervezet kidolgozásá­ra alakult bizottság előterjesztette jelentését előkészítő munkájáról. A központi népi kormány hétfői ülésének az alkotmánytervezettel foglalkozó vitájában 21-en szólaltak fel. Az alkotmánytervezet megvitatása és egyhangú elfogadása után a köz­ponti népi kormány határozatot ho­zott annak közzétételéről és megvi­tatásának megszervezéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents