Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

Kedd, 1954 június 1.

SOMOGYI NÉPLAP

7

A Magyai» Dolgozók Pártja 111. kongresszusa

ragyogó eredményei és az új terv célkitűzései újabb és még nagyobb győzelmek biztosítékai.

Mi egészen más körülmények között élünk, az amerikai-angol katonai megszállás nyomasztó terhét nyögjük. Demokratikus szabadság- jogainkat a lehető legszűkebbre korlátozták. Egykor virágzó kikötőnk ma katonai támaszpont, forgalma csekély.'Egykor virágzó hajóiparunk ma súlyos válsággal küzd. Az általános gazdasági válság Trieszt »A« zónáját a munkanélküliség hazájává változtatta és ifjúságunk nagyrészét arra kényszeríti, hogy távoli országokba vándoroljon ki.

Isztriái testvéreink, akik a »B« zónában jugoszláv megszállás alatt élnek, kegyetlenül szenvednek a Titó- rezsim üldözésétől. Ez a rendszer nem tartja tiszteletben az emberi jogokat, elfojtja a szervezkedési, egyesülési és sajtószabadságot és koncentrációs táborokba zárja jó elvtársainkat. Éppen ezekben a napokban akarják kettéosztani a mi kis területünket és alku tárgyává tenni mindkét zóna lakosságát, hogy ilyen módon szolgálják az amerikai imperializmus háborús terveit. Az amerikaiaknak ugyanis a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agresszió érdekében szükségük van arra, hogy atlanti és balkáni támaszpontjaikat megerősítsék.

Kedves Elvtársak! Triesztnek, mint átmenő kikötőnek mindig szoros kapcsolatai voltak Magyar- országgal. A Magyar Népköztársaság megerősödése hozzájárulhatna ahhoz, hogy Trieszt kikötőjének forgalma növekedjék. Azt kívánjuk, szűnjék meg minden olyan akadály, amely a magyar átmenő kereskedelmi forgalmat gátolja, mert biztosak vagyunk benne, hogy ez egyaránt szolgálná az önök népe, a mi népünk és a világbéke érdekét. (Taps.)

Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a magyar és a trieszti nép barátsága! Éljen a béke biztos támasza, a szocializmus élcsapata, a Szovjetunió! (Hosszas taps.)

Jánosi Ferenc elvtárs felszólalása

Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési miniszter első helyettese felszólalásában a következőket mondotta:

Népünkben az elmúlt évek során hatalmas arányokban megnövekedett a kulturális érdeklődés a több és jobb kultúra utáni vágy. A népművelési minisztériumban küldöttség küldöttségnek adja a kilincset. Jönnek Nógrádból, jönnek Veszprémből, az ország különböző tájairól, s elmondják, mennyi téglát, mennyi fát, mennyi munkaerőt gyűjtöttek össze, csakhogy otthona legyen a kultúrának. Üzemi dolgozóink egyre élesebben vetik fel, hogy az egyes szaktárcák évek hosszú során át másra költötték a kulturális beruházásokra szánt összegeket, s hogy ebben az évben is hasonló veszély fenyegeti ezeket a beruházásokat.

Egyre gazdagabb, egyre színvonalasabb a művészi csoportok tevékenysége, jelezve, hogy pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája nyomán népünk igénye, kedve és lehetősége is megnőtt a kulturális munka felkarolására. A kultúrotthonokban működő szakkörök, köztük elsősorban a mezőgazdasági szakkörök egyre népesebbekké, egyre elevenebbekké válnak. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, amely a megyékben az értelmiség legjobbjait fogja össze, színvonalas előadásaival egyre nagyobb tömegek érdeklődését kelti fel. Zeneiskoláink falait szinte szétfeszítik az od.aözönlő gyermekek, jeléül annak, hogy a művészeti,. általában a humanista nevelés tekintetében hallatlanul megnőtt dolgozó népünk igénye. A mozik, színházak, a kulturális rendezvények látogatottsága állandóan nő. A falusi keskenymozik látogatottsága tavaly áprilisban 1 millió körül volt. ez év áprilisában már 1.650.000 volt a nézők száma. Csákvár községben tavaly áprilisban 739-én mentek moziba, ez év áprilisában már 2535-en. Könyvtárainkban 1953-ban 3,700.000-"el több könyvet kölcsönöztek az olvasók, mint az előző évben. Klasz- szikusaink műveivel együtt mai irodalmunk sok sikeres alkotása is ott szerepel az olvasók által leginkább keresett könyvek között.

Látva népünk egyre növekvő kulturális igényeit, bátran elmondhatjuk, hogy ha valami erősíteni tudja tanácsaink kapcsolatát a tömegekkel, akkor nem utolsósorban az, ha meghallják és segítik kielégíteni ezeket az igényeket, s eközben ezerféle alkalom nyílik közeijutni az emberhez, sokféle gondjához, bajához, mindennapi életéhez, megtudni, mit lát jónak és rossznak vezetésünkben, mit gondol arról, hogyan lehetne még jobb az életünk.

Persze ehhez az is hozzátartozik, hógy tanácsaink vezetői, dolgozói maguk is szeressék a kultúrát és éljenek vele. Ha Farkas elvtars egy alkalommal joggal vethette fel pártszervezeteinknek a tömegekkel való kapcsolatát, mérlegelve azt a kérdést, hogy vájjon a lakodalmakba meghívják-e a párt- titkárt, s ha meghivják, elmegy-e, úgy joggal fel lehet tenni a kérdést tanácsaink vezetőinek, dolgozóinak a tömegekkel való kapcsolatát illetőleg is: meghívják-e őket a kulturális rendezvényekre, s ha meghívják, elmennek-e?

Van már fejlődés ezen a téren

is. S hadd mondjam meg, hogy mi biztatjuk is népművelési munkásainkat: beszéljék rá a tanácsapparátus vezetőit, dolgozóit, váltsanak bérletet a színházba, iratkozzanak be a könyvtárba, menjenek el a kulturális rendezvényekre. A mi dolgozóink azt szeretnék, ha a vezetők nemcsak akkor lennének köztük, amikor kérnek tőlük valamit, amikor kötelességeikre figyelmeztetik őket, hanem akkor is, amikor pihennek, szórakoznak, művelődnek. Egy megbeszélésen az egyik megyei tanácselnök elvtárs azt mondotta: régebben valósággal féltünk elmenni színházba, moziba, gondlován, hogy akkor a dolgozók azt fogják mondani, hogy „de jó dolga van ennek az elnöknek, ha még erre is jut ideje.“

Ma ez már egyre inkább a múlté. Dolgozóink örömmel látják a különböző rendezvényeken, hogy ott vannak velük együtt vezetőik is.

Ami a minisztériumot illeti, korábban nem sokat tett azért, hogy tanácsainknál az egészséges fejlődés meginduljon. A népművelés kérdései mostohagyerekek voltak a minisztériumban. Tavaly június táján de sokszor elmondták a tanácselnökök, népművelési osztály vézetők: szeretnénk már egyszer egy eleven minisztert, vagy legalább egy eleven miniszterhelyettest látni falvainkban és városainkban: a minisztérium vezetői nem segítették a tanácselnököket, elnökhelyetteseket, de az osztályvezetőket sem nagyon abban, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak a kulturális nevelőmunka kérdéseiről, a soronkövetkező feladatokról. Bírálni viszont annál többször bíráltuk őket. Változás van már ezen a téren is. A minsztérium vezetői most már foglalkoznak a rendszeres tájékoztatással, egy- egy megyét külön is rábíztunk egy- egy vezető elvtárs gondjára. Júniusban tanfolyamot rendezünk az elnökhelyetteseknek, amelyen a megyei népművelési apparátus jobb irányításának kérdéseit akarjuk megbeszélni velük.

Ami a pártszervezetek munkáját j illeti, ezen a téren meg kell állapítani, hogy amennyire rendkívül nagy segítséget jelentenek a Központi Vezetőségnek az ideológiai munkával foglalkozó határozatai, így az irodalmi kérdésekről, valamint oktatásügyünk helyzetéről és feladatairól szóló határozatok — mert akinek van füle, az ezekből a határozatokból ki tudja venni a kulturális munka összes területeire vonatkozó fontos útmutatásokat — ugyanannyira súlyos mulasztás, hogy a Központi Vezetőség agitációs és propaganda osztálya éppen az elmúlt hónapokban, amikor sok helytelen, jobboldali nézet is felmerült, egyáltalán nem adott rendszeres segítséget a minisztériumnak sem, de a megyei pártbizottságoknak sem. Ez a magyarázata annak, hogy a megyei, járási és községi tanácsok pártirányításából úgyszólván teljesen hiányzik a kulturális munkával való foglalkozás, hogy pártbizottságaink legtöbbször csak bizonyos kul- túragitációs kérdésekben beszélnek a népművelési osztályokkal. Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy amikor mi a jó kultúrává táció szükségességének az ismételt hangsúlyozása mellett népmű- lési szerveinket egyre inkább szeretnénk ránevelni a közvetett nevelőmunka, a kultúrpropaganda jó

végzésére, pártbizottságaink egyoldalúan ismét csak a közvetlen kul- túragitációs feladatok felé szorítják őket.

Az helyes, hogy a kulturális munka állami szervei elsajátítják a nagyobb önállóságot, hozzászoknak saját véleményüknek kialakításához, bátrabban kezdeményeznek, de az elvileg megengedhetetlen, hogy pártunk kulturális útmutatásai ne érvényesüljenek a megyékben a pártbizottságokon keresztül, hogy pártszervezeteink lényegében magukrahagyják sokszor nehezen eldönthető elvi kérdésekben a népművelés munkásait.

Ami a sajtót illeti, a megyei lapok egyike-másika egyre több érdeklődést tanúsít a kulturális munka iránt, ugyanezt azonban nem lehet elmondani a „Szabad Nép“-ről. Amikor például a „Szabad Nép“ a pedagógusok feladatairól írt, még véletlenül sem említette meg, hogy a pedagógusok is-, kolánkívüli munkájának oroszlán- részét a népművelés kell hogy kitöltse, mint ahogy a pedagógusok egyre növekvő tábora valóban lelkes, áldozatkész munkása is ennek az ügynek, derékhada a kultúr- forradalom továbbfejlesztéséért vívott harcnak. Vagy például megtörténhet az is, hogy a „Szabad Nép“ a kulturális nevelőmunka kérdéseivel kapcsolatban egy, hónapokkal korábban írt cikket a szerző megkérdezése nélkül minden változtatás nélkül közölt, jóllehet a kérdések azóta egészen másképpen alakultak, s a feladatok is másképpen jelentkeztek. Erről a helyről is kérjük a „Szabad Nép“ határozottabb, hathatósabb, rendszeresebb támogatását.

Elmondhatjuk: A tanácsok segítségével mind több és több kultúrát tudunk adni a falunak, hogy nemcsak közvetlen formában, a mezőgazdasági ismeretek terjesztésével, a mezőgazdasági szakkörök megszervezésével, hanem közvetett módon, a falu általános kulturális fejlesztésével is egyre több segítséget tudunk adni a mezőgazdasági határozat végrehajtásához. Ugyanakkor még többet kell tennünk az üzemi dolgozók, munkás- osztályunk jobb kulturális ellátásáért. Egyes területeken már azt is elmondhatjuk, hogy amit adunk, az kezd színvonalasabb lenni, különösen elmondható ez az ismeretterjesztő társulat előadásaira.

Emellett azonban sűrű és jogos panaszok merülnek fel, különösen a szórakoztatás területén, ahová a júniusi határozat után elsősorban a népművelési minisztérium mulasztásából, szinte gátszakadásszerűen megindult a1 kulturális szemét beáramlása. A minisztérium sokáig elhitte az ezzel a kérdéssel foglalkozó elvtársaknak, hogy itt elsősorban bizonyos kétes elemek garázdálkodása okozza a szemét beáramlását és csak későn jöttünk rá arra, hogy a mi szerveink által rendezett előadások között is a jónéhány egészséges és értékes rendezvény mellett sok a kifogásolható vagy éppen felháborítóan rossz műsor.

A minisztériumban most egy bizottság vizsgálja felül a műsorokat, egyes előadóművészek számait és csak azok a számok kerülnek ezentúl bemutatásra, amelyeket ez a bizottság jóváhagyott.

Egészséges fejlődés mutatkozik abban a tekintetben is, hogy tanácsaink kezdenek elszakadni az íróasztaltól, kezdik egyre szélesebben

felkutatni a dolgozók valódi kulturális igényeit, hogy azt adjuk népünknek, amit kíván, amire szüksége van. A fejlődés jele az is, hogy egyre inkább kezdenek kibontakozni kultúránk nemzeti egységének megvalósításán belül az egyes tájak, az egyes megyék helyi színei, kulturális sajátosságai, s mindezzel egyre erősödik kultúránk nemzeti jellege. Persze mindez távolról sem jelenti azt, hógy a népművelési munka lebecsülése, felkarolása terén minden rendben van. Igaz, hogy a megbecsülés benne van már a levegőben, de még általánosabb a meg nem értés, sőt igen sok helyen a lebecsülés. A népművelési minisztériumnak a művészetek egyes ágaival foglalkozó főosztályai is többet tudnának segíteni.

A szombat délutáni ülést Gerő Ernő elvtárs, a Politikai Bizottság tagja nyitotta meg. Beszámolt a kongresszus tiszteletére rendezett szocialista munkaverseny eredményeiről és ismertette a kongresszus elnökségének határozatát a kongresz- szusi zászlók odaítéléséről. Ezután megkezdődött a szervezeti szabályzat módosításának vitája.

DÉNES ISTVÁN ELVTÁRSNAK, a zalamegyei pártbizottság első titkárának felszólalása:

Úgy hiszem, hogy nem felesleges a napirendi pont kapcsán arról is beszélni, hogy önmagában nem elég, ha a szervezeti szabályzatot a követelményekhez módosítjuk. A szervezeti szabályzatnak a kongresszus után el kell foglalnia a pártéletben azt a helyet, amely megilleti.

A Központi Vezetőségtől kiindulva minden pártszervben és szervezetben szakadatlanul aktívan munkálkodni kell azon, hogy a szervezeti szabályzat minden pontját mind teljesebben és tökéletesebben valóra váltsuk. Ennek érdekében úgy gondolom, hogy most elsősorban rendszeres ellenőrzéssel párosult állandó, türelmes, nevelő, tanító, segítő munkára és felülről-lefelé a szervezeti szabályzat iránti pártszerű viszonyban való példamutatásra van szük- ség. , , . .

A pártalkotmány helyes módosítása mellett., tehát olyan gyakorlati fordulatra is szükség van —■elsősorban a pártépítési és szervezési és az jegész pártvezetési munkában —hogy a szervezeti szabályzat az eddiginél sokkal teljesebben és következetesebben betöltse a párt életét, szervező munkáját alapvetően és minden fokon törvényerővel szabályozó lenini szerepét. Ezt a fordulatot nem (utolsósorban a Központi Vezetőség párt- és tömegszervezeti osztályának munkájában kell végrehajtani. A PTO munkájában úgy gondolom, alapvető elvi hiba volt, hogy az osztály munkájának nem döntő, főkérdése és gerince a szervezeti szabályzat betartása feletti őrködés, megsértésének időben való feltárása, a középfokú pártszervek ilyen irányú segítése és nevelése. A pártépítési, szervezési munkának — elsősorban a PTO hibás irányú munkája következtében is — nem a pártszervezeti munka és partéiét alaptörvénye szerinti munka és szabályzat vált alapjává. Az elmúlt években, ha a vezető pártszervek és nem utolsósorban a PTO segítségével fel is tárták a pártmunka egész területén az egészségtelen, pártszerűtlen irányzatokat, jelenségeket, mint a kritika elfojtását, a párttagság jogainak megsértését, a pártból való tömeges és bűnösen könnyelmű kizárásokat, de ezeket sem a szervezeti szabályzatban meghatározott elvekből kiindulva, mint a szervezeti szabályzatnak, a párt sérthetetlen alaptörvényének megsértését vetették fel, arról pedig azt hiszem alig lehet beszélni, hogy a PTO, amely pedig elsősorban erre lenne hivatott, tervszerűen és nem ötletszerűen szélesen és mélyen elemezte volna egy-egy területen a szervezeti szabályzat gyakorlati megvalósulását, ennek tanulságait felhasználva mélyen feltárta volt a párt életének, fejlődésének problémáit és ennek alapján dolgozott volna ki központi vezető pártszervek elé elemzéseket, és javaslatokat. Ehhez talán csak azt tehetnénk hozzá, de ez nem mentség, sőt súlyosbító körülmény, hogy a PTO- nak egész munkájában a pártépítéssel, a szervezeti kérdésekkel összefüggő feladatok még mindig sokszor

háttérbe szorulnak a kampányfeladatokkal, gazdasági jellegű kérdésekkel szemben. Hiányzik a mi pártunk könyvkiadói munkájából — és ezért is terheli a felelősség többek között a PTO-t — a Magyar Dolgozók Pártja szervezeti munkája tapasztalatainak magas színvonalon. való feldolgozása és közkinccsé tétele, brosúrák, kiadványok, könyvék, cikkgyűjtemények formájában.

Elsősorban az a hiba, hogy a párt vezetési módszereiben elért változások nem elég -mélyrehatóak, még sok bennük a formális elem. Zala megyében is pl. a választmányoknak megnőtt a tekintélyük. Az új vezetőségek és választmányok összetétele, színvonala lényegesen javult. A pártbizottságok most már a választmányokat meghatározott időben ösz- szehívják. Azonban a megyei pártbizottság és méginkább a járási bizottságok nem tettek eleget még annak érdekében, hogy a vezetés kollektivitása mind teljesebben, mind ténylegesebben megvalósuljon. Nem elég a kollektív vezetés kereteit, normáit megteremteni, mert a választmányi ülések alapos, magasszínvonalú előkészítése, a határozati javaslatok hanyag előkészítésének felszámolása, s választmányi tagok megyei, illetve járási színvonalú tájékoztatásának biztosítása.

A választmányi értekezletek még mindig nagymértékben instruáló és nem felső vezető határozathozó szervként való kezelésének megszüntetése nélkül nem tudunk tovább menni a kollektív vezetés fejlesztésében, annak gyümölcsöző megvalósításában. Éppen annak érdekében, hogy a kollektív vezetés formai megvalósításának és színvonalatlansá- gának veszélyét elkerüljük, volna egy konkrét módosítási javaslatom is a beterjesztett tervezethez. A 27/b. pontot javaslom olyanképpen módosítani, hogy a megyei pártbizottság ne 2, -hanem 3 havonként; a 29. pontot pedig olyképpen, hogy a járási bizottság ne 1, hanem 2 havonként tartja értekezleteit. Ez lehetővé tenné a pártbizottság üléseinek alaposabb, magasszínvonalú előkészítését és a hozott határozatok végrehajtásának jobb ellenőrzését. Befejezésül a módosított szervezeti szabályzat legfőbb kérdésére szeretnék még kitérni, a pártegység kérdésére, amely egész kongresszusunkon vörös fonalként végighúzódó legfőbb követelmény volt. Éppen -azért, mert a pártegység éber megóvása és szakadatlan erősítése a párt összes kérdései körül a legfontosabb. A pártegység szoros összefüggésben van a pártélet és a vezetés összes többi kérdéseivel.

Lesznek persze bizonyára olyanok, akik ezt az összefüggést a pártszerűséggel homlokegyenest ellenkező értelemben, a saját szájukíze szerint fogják magyarázni. Pl. úgy, hogy a kritika és önkritika javíthatatlan elfojtói most a pártegység nevében próbálják meg majd helyenként a jogos bírálatot visszautasítani, vagy a bírálót éppenséggel üldözni. Azt hiszem, a kongresszus után a párt joggal keményebben és szigorúbban járhat el az ilyen javíthatatlanokkal szemben, mint olyanokkal, akik a szabad bírálat elfojtásával a párt elvi alapokon nyugvó egységét, a vezetés és a vezetettek, a tagság közötti bizalmat ássák alá.

Lesznek olyanok is, akik a pártegység jelszavával próbálják hamisan igazolni a kritika elfojtásával alattomosabb és ezért veszélyesebb módszereit, az elvtelen kritikátlanságot' -én nem bántalak téged, te se bánts engem« enyhén szólva pártszerűtlen jelszaván alapuló klikk vezetésüket. Ezt is irtani kell a -pártból, mint a fekélyt.

A Központi Vezetőség júniusi határozata óta az új szakasz politikájának mind világosabb, szélesebbkö- rű nlegmagyarázása eredményeként Zala megyében is egészségesebbé ko- vácsolódtak pártunk sorai és egy, fejjel megnőtt párttagságunk.

(Folytatás a 6. oldalról.)